Dunántúli Napló, 1950. december (7. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-03 / 281. szám

N A P L e 1950 DECEMBER 3 MAP A , . KÜLPOLITIKÁBAN Az amerikai hódítók esztelen eröíe- a/.ftésekct tesznek, hogy a Koncában felszított háború tüzét újabb országok­ra, mindenekelőtt Kintira kiterjesszék. Kalandor-terveiket annál inkább igye­keznek végrehajtani, min*’! jobban ki­bontakozik koreai kudarcuk. Az ame­rikai imperializmus erőt, elsöprő fö­lényt akart mutatni csatlósai felé Ko­rea „villánr'iábonis" elfoglalásával, Ehelyett vadállatiságdvál, szörnyű gyilkosságaival, gyűlöletessé tette ma­gát az ázsiai, ele a világ többi népe elölt is és bebizonyította ereje hcl­lyelt gyengeségét. Az elszenvedett vereség, a tervek Összeomlása újabb és még vakmerőbb kalandokba sodorja a vérbtborult sze­mű gyarmatosítókat. A hatalmas kínai nép ellen is fegyveres támadásra vete­medtek: elfoglalták a Kínai Népköz­társasághoz tartozó Taivan szigetet. A Szovjetunió ismételten tiltakozott az ENSZ-ben és követelésére napirendre tűzték az Egyesült Államok agresszió­ját. A Szovjetunió komoly sikere, hogy e napirendi pont tárgyalás ára meghív­ták a Kínai Népköztársaság küldöttei; is. A kínai nép megbízottai a Biztonsági Tanácsban most először hallathatták a szabad Kína erős hangját. Lerántották a leplet Mac Arthur bandáinak tervei­ről, Vu Siu Csuan. a népi kormány képviselője kijelentette: „A Taivan el­leni agreszió nem elszigetelt lépés, ha­nem cl választhatói lan része az USA általános tervének, amely a kínai nép leigázására irányul." lények hosszú sorával mutatott rá arra, hogy az Egyesült Államok rendszeresen fokoz­za a Kínai Népköztársaság katonai be­kerítését, további támadásra készül, harmadik világháború kiprovokálására törekszik. Egy 475 milliós hatalmas és szabad né-p határozott akaratával ás elszántságával szögezte le: „A kínai nép hazája földjén győzelmesen rneg- dönjtiitc a japán és amerikai imperia­lizmusnak és lakájának Csatig Kai Seb­nek uralmát. Kétségkívül ki tudja ver­ni az amerikai agressyorokat is és vissza tudja szerezni Taivant és a többi Kínához tartozó területei!" A kínai küldöttség erélyesen köve­telte az amerikai csapatott kivonását 1 aivanból és Koreából és javasolta a Biztonsági Tanácsnak: ítélje cl az USA kormányát és foganatosítsanak ellene, szigorú szankciókat. Dulle-s amerikai megbízott nevetsé­ges dajkamesékftcl igyekezett a fele- íöioég alól kibújni. A kínai területek bombázását azzal mentegette, .hogy Ko­reáién ..rossz az időjárás" és „vélet­lenül" dobálták 1c bombáikat az ame- r kai repülők a kínai hidakra, városok­ra és falvakra. Viainszkij elvtárs c gyermekded magyarázatokra világos és kemény választ adott: „Mit szólna hozzá Dulles, ha a kínaiak amerikai területet kezdenének bombázni? Bizo­nyára tor koszoltad tóból ordítana. Mi nem ordítunk torkunk szakadtából. csak, megmondjuk: amerikaiak, el a kezekkel, vessetek véget a nemzetközi jogok és elvek megsértésének! Vessetek véget Kína területi épsége és poiitikai függetlensége megsértésének!“ Nem., az amerikai bombák nem vé­letlenül robbantak kínai földön. Mac Arthur egyes rádió jelentések szerint hivatalosan is kérte- már az amerikai föpa.rancsnakság hozzájárulását a Man­dzsúria elleni rendszeres légitámadá­sokhoz, sőt egy bizonyos Brewster sza­luit or, az imperialista emberevők egyi­ke," egyenesen azt követelte, hogy Mac Arthur atombombát is használhasson a kínai nép ellen! Az, amerikai támadás, a nemzetközi jogo-k lábbal típrása, a Kínai Népköz­társaság elleni merénylet és Korea em­bertelen pusztítása — mint Vu Siu lehet védelmezni! Csuan mondotta — „ezerszeresére fo­kozta a kínai népnek az amerikai im­perializmus elleni gyűlöletét." Nem most ismeri meg aljas és alat­tomos ellenségét,. 18-10-töl kezdve, ami­kor az amerikai flotta Anglia támoga­tására sietett az úgynevezett ópium­háborúban, tehát száz év óta alaposan kiismerte az amerikai hódítókat a kí­nai nép. Kiismerte alattomosságukat és aljasságukat, de megtanulta azt is, hagy az agresszorokat meg lehet verni, a szabadságot ki lehet harcolni és meg is A béke tervei A gazdasági és kulturális virágzás útján járó népi demokráciák egymás­után látnak hozzál nagyszabású villa­mosítási terveik végrehajtásához. A nagy példa: a Szovjetunió, ahol már építik a kommunizmus ragyogó alkotásait, a kujbisevi, sztálingrádi és kahovkai vízi- erőmű-kolosszusokat. De a Szovjetunió nemcsak műveivel mutatja az Utat a népi demokráciák további, rohamos fej­lődése számára, hanem azáltal is, hogy jelentékeny műszaki támogatást, gépe­ket és berendezéseket ad és kiképzi a szakmunkásba derek egy részét. Románia népe ma, amikor tanácsaii megválasztja, szavaz arra c nagyszerű tízéves villamosítási tervre is, amelyet röviddel ezelőtt hagyott egyhangúan jóvá a Román Munkáspárt Központi Bizottsága. 1960-ig Románia meghá­romszorozza villanyáram termelését. Olyan ragyogó alkotásokat iog megva­lósítani, mint a Lenin^ nevét viselő bistricai erőművet, amely egymaga 210 ezer kilowatt áramot fog fejleszteni azaz egyharmadát az országban jelen­leg termelt összes villanycncrgianak Ez a villamosítási terv azt jelenti, hogy az első ötéves tervben, azaz 1955-ig megduplázódó ipari termelés méggyorsabb léptekkel haladhat előre, hatalmas területek kerülnek öntözés alá, folyók válnak hajózhatókká és lét­rejön az önálló román villamossági nehézipar. A Román Népköztársasággal csak­nem cgyidüben hozott határozatot a Bolgár Népköztársaság minisztertaná­csa cs a Bolgár Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága a Szófia környékén épülő Sztálin duzzasztógátról, három vizierőmű-központ létesítéséről és új öntözőcsa torna-hálózat, megépítéséről. A bolgár terv szerint Szófiát o jövőben hajózható csatorna szeli ál és ezzel megváltozik a főváros egész képe. Az Amerikai Egyesült Államokban az atomenergiát nem használják fel békés célokra, mert egy halom rész­vény esését vonná' maga után. Atom­bombákat gyártanak, mert az növeli a részvények árfolyamát, a tőkések hasz­nát. Termelési terveik a gyilkolás, a háború, a halál tervei. A népi demo­kráciák tervei, —■ a béke tervei. Bizo­nyítják a szabad országok, a szocializ­must építő országok mérhetetlen fölé­nyét a kapitalizmus felett és bizonyí­tékai e népek szilárd, bekeakaratának Gheorghiu Dej elvtárs szavaival: „Azok a hatalmas alkotások, ame­lyeknek megvalósításához, most fog hozzá, bizonyítják népünk mélységes meggyőződését, hogy a béke erői a háború erői fölött kivívják a győzel­met.“ (E'ry újsághír: Truman fel akarja venni Francot az Egyesült Nemzetek szervezetébe és spanyol „önkénteseket“ akar toborozni Koreába.) Truman: Jöjjön kedves barátom, épp egy kipróbált demokratára ven szükségem! Ez az a Atoch, az áruló francia kormány hadügyminisztere, bá- nyászgyükos volt belügyminiszter, aki egyik főszereplője annak a botrányos panamának, amely a francia tábornokok körében robbant ki. A francia nép követek a sötét nyerészkedők megbünteté­sét, a szennyes vietnami háború befejezését és előbb-utóbb elsöpri útjából a Moch-hoz hasonló hit­vány hazaárulókat. „Dobja el az álarcod, Tito úr!“ A belgrádi vezető-klikkről régen lehullt a mar lepel a világ egész demokratikus közvéleménye előtt. Ma már világos, hogy a títois- ták az imperialisták fizetett ügynö­kei, a béke és a demokrácia legádá­zabb ellenségei. A legismertebb és leg­nagyobb nemzetközi demokratikus szervezetek már kiszórták soraikból a leleplezett belgrádi kémbandát. Az imperialisták azonban továbbra is igyekeznek felhasználni ezeket a ka­landorokat. Belgrád ma az amerikai és angol kémkedés központja, ahol az imperia­lista titkos szolgálatok utasítására, minden eddiginél nagyobb méretű ak­namunkára készülnek a béke és de­mokrácia tábora ellen. A titoisták a nemzetközi munkás­mozgalom és a demokratikus mozga­lom soraiban végzendő bomlasztó munkára hatalmas kém- és propagan­da apparátust hoztak létre. A belgrádi provokátorok tevékenysége mindenek­előtt arra irányul, hogy megbontsák a demokratikus erők egységét a bé­kéért folytatott harcban. E propaganda és kémmunka szer­vező központjai mindenütt a jugo­szláv követségeit, konzulátusok, keres­kedelmi és egyéb képviseletek. Ezek az ügynökségek provokátoraikat igyekez­nek becsempészni a béke híveit tá­mogató haladó szervezetekbe. Fran­ciaországban, Olaszországban, Svájc­ban, Nyugat-Némeiországban, Kana­dában, Ausztriában, Indiában és más országokban Tito „diplomatái" — a rendőri hatóságok segítségével •— a Szovjetuniót, a béke és demokrácia táborát rágalmazó fasiszta röplapokat és könyveket terjesztenek, demokratikus közvélemény azon­ban erélyesen visszavág és határozot­tan leleplezi a belgrádi fasiszták bű­nös terveit. Franciaországban például kivétel nélkül valamennyi demokra­tikus szervezet megvetéssel űzte ki jugoszláv követség számos francia városban össze akarta hívni „híveinek“ konfe­renciáit, — eredménytelenül. Az íljű francia demokraták az ország külön­böző részeiben tüntetéseket szervez­tek és megsemmisítették azt a fasisz­ta irodalmat, amelyet a belgrádi ügy­nökség küldött szét. T Tgyancsak meghiúsultak Tito ügy- nőkéinek próbálkozásai Olasz­országban is. Nem sikerült hívekre szert tenniük sem a kommunista, sem a szocialista párt, sem az Általános Munkásszövetség soraiban, de még azok között a partizánok között sem, akik a második világháború idején Jugoszlávia területén harcoltak. Tito ügynöksége ugyan behatott Nyugat-Németország kommunista panjaba, de ott lelepleztek okét, majd kiűzték a Párt soraiból. Miután a bel. grádi provokátorok minden reményű két elvesztették arra. hogy híveket toborozhatnak az osztrák demokratikus szervezetekben, az utóbbi időben igen erős soviniszta propagandát kezd­tek kifejteni az Ausztriában lakó szlovének és más délszláv nemzetisé­gű lakosok között. A belgrádi provo­kátoroknak azonban itt is csak né­hány embert sikerült mindössze ,mcg- ByefníŐki Ismeretes, hogy az amerikaiak pén zén Tito „diplomatái“ s'zámos nyugat- európai országban csoportos és egyé­ni turista utazásokat szerveznek Ju­goszláviába. Rendszerint az imperia­lista titkos szolgálatok ügynökei utaz- nah, akik gazdáik utasítására a bel­grádi vezetők „barátainak“ szerepéi játsszák. Visszatérésük után jóelöre összcfabrikált cikkeket jelentetnek meg a Títo-rendszerről, a véres fa­siszta diktatúrát „mintaszerű“ állam- rendnek, az éhséget és a nélkülözése­ket pedig „teljesen normális“ élet- színvonalnak tüntetik fel. Mást mondanak azonban Jugoszlá­viáról azok a munkások, akik puszta naivitásból beleegyezésüket adják, hogy megtekintsék Tito „szocializmu­sát“. A közelmúltban meglátogatta Jugoszláviát egy háromtagú francia munkásdelegáció a Renault-gyárból. Visszatérve, megvetéssel és felhábo­rodással beszéltek a jugoszláviai fa­siszta önkényről és a börtönben síny­lődő hazafiak helyzetéről. Dániel Portsaint munkás, az Humanité c, lapban levelet közölt, amelyben » megvetés szavaival fordult a belgrádi diktátorhoz: „Tito úr, én azt mondom önnek, adja vissza a mi vörös zászlónkat, mondjon le a sarló és kalapács jel­vényről, amelynek bcmocskolásnhoz nincs joga. Csatlakozzék csillagjával a dollárország zászlaján lévő csilla­gokhoz, amely árulásáért megfizeti önt. Dobja el az álarcot, Tito űr!“ A t’l°'*as>szták, az amerikai zsold­* »bap álló ügynökök leleplező­dése még fokozottabb éberségre inti * béke cs szabadság minden hívét. A belgrádi provokátorokat minden íjabo balsiker arra ösztönzi, hogy nég aljasabb mesterkedésekbe fogja­lak a béke és szocializmus tábora él­en. Válaszként a Titoisták behatolási :s robbantási kísérleteire, minder communistának és becsületes párton- cívülinek kötelessége, hogy ébersé- ’üket fokozva, soraik egységét erő- ítve elszántan harcoljanak az ameri« :aí véreb, Tito és bandája ellen. JftAarscitle,,. Marseille :nemcsak legnagyobb kikötőnk a legvidámabb és legnépszerűbb »árosunk is- 4r ember — hu csak ágy felületesen ismeri a Várost, — azt hihetne, hogy a marseilic- lek nem csinálnak mást, csak egész nap sétál­gatnak a város utcáin a tengerészek jellegzetes, imbolygó járásával, élénken hadonásznak és tré­fálkoznak. Vannak azonban idők, amikor a marsciUciek nem nevetnek hanem nagyon is komolyak. Ki nem emlékezne a nagy sztrájkok és a „szennyes, vietnami háború" ellen rendszeresített demonstrációk idejére: A kormány igen jól ismeri Marseille proletariátu­sát, Hz az oka hogy olyan különleges ,.gondosko­dást“ tanúsít irónia. így történt, hogy amikor megérkeztem M-arscil- lébe u tíz boceai békeharcos tárgyalására, a várost újból ostromállapotban találtam. Soha életemben nem láttam ilyen tömegű rendőrt, rohamcsapatot, a „köztársasági biztonsági szolgálat" ennyi egységét összevonva, mint amennyi ez alkatommal volt a városban. Ide gyűjtötték össze őket Prnveiicebdl, Mouipelllcrböl, sőt még Hante-Marne tartomány észoki részéből is. A: utcán kerékpáros járőrök cir- kódúk, robszállító kocsik száguldozlak. .1 Jrarhatn- lom egész negyedeket vett körül és ugyanolyan razziákat rendeztek, mint amit yenek a hitleri meg szállás alatt voltak- Ifjak és öregek, újságárusok éi plakátragasztók, sőt békásén stúdió polgárok szá­zait tartóztatták te. Előkészületeket tettek a tíz boc­iul! békeharcos elítélésére. Uuyan mi lehetőit ennek a ti: munkásnak a bűne.' 1 kis Boeca város Cannes közelében te- rút el, amely mint ismeretes a milliomosok szó­rakozóhelye és fíao-Daj-nak, az indokínai báburól- kódúnak, „a: éjszakul mulatóhelyek császárának' tartózkodási helye. Ennek a városkának a pálya­udvarán a „vádlottak“ azt kiabálták a hadianya­gokkal megrakodott vomit mellett: „Le a háború- vált", „híjén a béke!" és a gépesített rendőrség lö­véseire, könnyfakasztó bombáira kSdobéisokkcü je leltek. A kis város egész lakossága, a munkások százai, feleségükkel és anyjukkal együtt kinyilvání­tót dk békcakpralukat ezen a napon ott a helybeli TÍZ francia MUNKÁS Irta: Simoné 'lery pályaudvaron. A rendőrség éppen ezt a tíz munkást tartóztatta te. Tudni kell ugyanis hogy ők volta': a legmerészebbek a hitleri megszállók elleni harc­ban és mind a tizen az ellenállási mozgalom ön­kéntesei közé tartoztak, öten közülük kommunistái egy szocialista, vonnak közöltük a katolikus párt­hoz tartozók is sőt egy a dcgaullcista csapati*k ön­kéntese volt bban uz időben, amikor még De Gaulle nak sikerült becsapni a hazafiakat. En hí tinin nhet ezt a tíz egyszerű munkást, amint ott álltak a Szent Miklós erőd félelmetes ka­tonai bírósága előtt• Hallottam őket, amint egymás­után tellek Intet cselekedeteik igazséiya melleit és vadat emeltek a jelenlegi kormány ellen. Hallottam Louis Houjinot a boceai uasutasszakszervezét tit­kárát, ezt az ellenállási éremmel kitüntetett harcost, uki a kővetkező szavakat mondotta; — Tizen vagyunk, de egységesebbek, mint a kéz tíz ujja; senki és semmi nem tud bennünket elvá­lasztani! A lenszökc Jean Albert felemelt jövel mondta a bíróságnak: Megszöktem Pélain hadseregéből, hogy csatla­kozzam a hazafiakhoz. Abban az időben a magát franciának valló kormány agyonlőtte a Ivtzafiaktt'. Az igazság akkor is a mi oldalunkon volt. Éppen így vn ez ina is. Jogomnak, sőt kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy a jelenlegi karmáiig is el­árulja hazám érdekeit, amikor azt mamija, hagy országunkat támadás fenyegeti a Szovjet unió részé­ről és amikor az amerikaiak parancsára bbzárjn gyárainkat, amikor nyomorba taszítja a munkásokat cs amikor francia lobogó alatt Vietnamba és Ko­reába küld a vágóhídra francia katonákat. Deplan vlUaníjszcrcIö, egy öntöde munkása lép most elő. — A égy ízben szöktem meg a fasisztáktól ~~ mondja — hogy harcoljuk a hitlerista megszálló rablók elhm. Legutoljára mikor elfoglak, a lengyel­országi háiállábórba küldtek• A szovjet katonák­nak köszönhetőül, hogy elek, mert ők szabadítottak fel. Most pedig legjobb barátunk, a Szovjetunió eilen akarnak harcba küldeni bennünket, mint aho­gyan ezt megkísérelte annakidején Retain. .1 10 éves GuiJ Scguy szavai a következőképpen hangzottak: — Munkanélküli vagyok sok fiaiul emberhez ha­sonlítón, mert a kormány Franciaország minden pénzét arra fordítja, hogy ágyukat vásároljon a: amerikaiaktól. Rész vagyok meghalni Franciaor­szágért. de nem az agresszív imperializmusért. így beszéllek a többiek is. Én a itt ifr ott bent a tárgyalóteremben az ismert hazafiak soraiból kikerülő tanuk sokasága telt tanúvallomás bari hitet a „vádlottak“ és a béke mellett, addig Marseillebcn megállt az élet. Sztráj­koltuk a munkások, hogy így támogassák a bírósál, előtt lévő társaikul. Megbénult a város étele. A le­velek és táviratok ezrei. **az aláírások tízezreivé ciléilott petíciók áradtál: a Szent Miklós erőd felé — követelve a tíz békeburcos felmentését­Mikor pedig közismertté vált a katonai törvény , sz-'k mindenkit elképesztő ítélete, akkor egy el egál v , : ■ rí öltözött fiatal nő megdöbbenve suttogta maga, elé: l —- Ha a kormaiig 'csak azért ítél el embereket i mert azt kiltották: „F.tjcn a béke“, akkor ez. bá l boriit jelent. Ez azt jelenti, hogy a kormány háború: i ikar és nyugodtan elő is készítheti. — Kyugudton előkészítheti■■ — kérdezte tőle egy l íjúniiiakás. — Nem, madame, itl valami hiba csú < ''zott a számításukba. A békcszerető emberek new j fiinak egyedül többé a békéért folytatott harcban J i dolgozók összefogtak a béke védelmében, ma mü . tz emberiség nagyobb fele összefogott, és sikerre: uszi a béke ügyét. J Es ez a tíz bocceti békeharcos bútor kiállásának j s az eredménye. ' —-------- ’ ‘ )

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom