Dunántúli Napló, 1950. december (7. évfolyam, 279-303. szám)
1950-12-31 / 303. szám
S3 NAPLÓ 1950 DECEMBER SÍ A Magyar Népköztársaság minisztertanácsának határozata a takarékosságról Az Síéres terv első esztendejében népgazdaságunk fejlődése hatalmas tépésekkel haladt előre. Gyáriparunk termelése ezer harmadik negyedében 36 százalékkal haladta meg az 1949.es év hasonló időszakának színvonalát. A beruházások összeg« az előző évhez képest kétszeresére emelkedett, ■ munka termelékenysége egy év alatt 19.4 százalékkal nőtt meg. E sikerek fokozásának népgazdaságunk további gyorsütemü fejlesztésének egyre inkább akadályává válik a takarékos gazdálkodásnak széles területeken mutatkozó hiánya. A termelés, a beruházások, a közlekedés, a kereskedelmi forgalom és azállaml igazgatás számos (endeten felesleges költekezést lehet megfigyelni, egyes hivatalokban és vállalatokban pedig határozottan a pazarlás jelei tapasztalhatók. A feszült nemzetközi helyzet, a béke védelme, megköveteli a szocia. Kzmns építésének meggyorsítását és honvédelmünk megerősítését. Ennek fontot feltétele az anyaggal, gépekkel, munkaerővel való takarékosság tokozása, amely újabb hatalmas tartalékok mozgósítását teszi lehetővé •épgazidaságnnk gyorsabb ütemű fejlesztése érdekében. ban történő könnyelmű kezelése nem egyszer olyan méreteket ölt, ami szocializmust építő országban megengedhetetlen. 1. A minisztertanács a takarékos gazdálkodás hiányának legfontosabb jelenségeit a következőkben állapítja meg. 1- Az anyagfelhasználás területén • pazarlás megnyilvánulásai az alacsony anyagkihozatal, a maga« hul- ’ idékszázaiék, a selejt, a segédanyagok takarékos felhasználásának elhanyagolása. Szénben, villamosener piában, folyékony üzemanyagban jelentős mennyiség kerül feleslegesen felhasználásra. Az ipari termelés értékének az anyagköltség mintegy felét teszi ki. Ezért minden százalék anyagmegtakarítás többszáz millió forint nyereségei jelent népgazdaságunk számára. Az üzemekben nagyértékü, ott felesleges, de máshol felhasználható anyag hever. Az állami ellenőrző központ csupán 90 üzemben végzett vizsgálata során 260 millió lorint értékű, évek óta heverő ilyen készletet UiláK'. A színes fémek, koksz, pamut, bőr és más, az ipari termelés szempontjából igen fontos anyagokból a szükséglet túlnyomó részét csak behozatal útján, részben tőkés országokból :e- het beszerezni. Ennek ellenére országunkban teljesen elhanyagolják a behozatalra kerülő anyagoknak hazai anyaggal és münyaggai való helyettesítését. A melléktermékek és hulladékok feldolgozása, hasznosítása a kezdet kezdetén tart Jelentékeny mennyiségű kohó-salah, bőr, textil- nyersanyag, vegyianyag megy így veszendőbe. Nem kielégítő a hulladékok gyűjtése sem. Ennek következtében olyan anyagokban i* behozatallal kell fedezni a szükségletet, amelyek idehaza is fellelhetők, de rossz szervezés, nemtörődömség miatt szemétbe kerülnek. Az anyagtakarékosság megválást. Sásához az anyaggazdálkodás megszervezésére, s az anyagnormák széleskörű alkalmazására van szükség. Az anyaggazdálkodás szervezete azon_ ban csak nemrég épült ki, az első anyagnormák pedig csak 1951-ben kerülnek bevezetésre, mert az iparban az anyagnormák elkészítésére és alkalmazására vonatkozó határozatokat késve hajtották végre. Az állami gazdaságokban általános jelenség a termények, takarmá. nyok, a gépek és szerszámok hanyag, szakszerűtlen kezelése. Sok megtakarítási lehetőség van a termelőszövetkezetekben Is. A betakarítás kése delmes elvégzése, valamint a már betakarított termények gondatlan kezelése évente 4—5 százalékos szemveszteséget okoz. A szálastakarmá- *yok rossz kazlazása következtében a beázások több tízmillió lorint kárt je. telítenek. A szakszerűtlen trágyakezelés következtében Jelentékeny meny- nyiségü táperő vész el. A helytelen és gondatlan tejkezelés következtében évente néhány millió liter tej válik emberi fogyasztásra alkalmatlanná és kerül a moslékba. 2. A beruházások területén a takarékosság hiányát ugyancsak széles kőiben lehet tapasztalni, noha a takarékosságnak ezen a területen igen ■agy jelentősége van, hiszen a beruházásokra 1951-ben 11.7 milliárd fC' lintot, a kővetkező években pedig fokozatosan növekvő összegeket íordi- turik. A beruházások előkészítése _ az B< óbhi időkben kétségkívül tapasztalható javulás ellenére — még mindig nem kielégítő. A beruházások előkészítésével .megbízott szervek elhanyagolják a gazdaságossági szempon. tokát, nem törekszenek a beruházási költségek csökkentésére. Az előkészítéshez gyakran nem áll kellő idő rendelkezésre, ezért számos építkezés folyik terv nélkül n ez növeli az építési költséget. Az előkészítés terv_ szerűtlensége mutatkozik meg abban is, hogy számos esetben kevéshbé fontos beruházások megelőznek fontos és hosszabb előkészítést igénylő beruházásokat. Ez az eljárás a beruházások arányát az ipar rovására változtatta meg. A beruházások Indokoltságának elbírálásával kapcsolat- ban sokszor netír vizsgálják meg ala. posan, vájjon nem lehetne-e a termelést új építkezés helyett a meglevő épületek jobb kihasználásával emelni. Bár köztudomású, hogy Iparunk gépállománya nincs megfelelően kihasználva, mégsem veszik kellőkép iigyelemhe, az új gépek beszerzése helyett a több műszakra való áttérésnek, a gépállásidő csökkentésének lehetőségét. Nem érvényesül eléggé a takarékosság az építkezések tervezésében és kivitelezésében sem. Az épületek méretei sokszor túlzottak, a kivitel is gyakran feleslegesen drága. Ez a hiba különösen kirívóan Jelentkezik a mezőgazdasági építkezéseknél. Az új állami kereskedelmi üzletek jelentős részét is fényűző módon, költséget nem kímélve építették fel. A típustervek elkészítésénél nem alkalmazzák eléggé a szabványosítás módszerét. A tervezők nem egyszer feleslegesen használnak költségesebb vas- betonszerkezeteket, egyszerűbb, olcsóbb anyagokból előállítható szerkezetek hélyett. Gépi. beruházásoknál előfordul, hogy a szükségesnél nagyobb teherbírásra, teljesítőképességre mérete, zik a berendezéseket és szerkezeteket. A túlzott igények sokszor úgy jelentkéznek, hogy az egy művelet elvégzésére alkalmas egycélú gépek helyett többcélú gépeket szereznek b«, 3. A munkaerő felhasználás területén a pazarlás ugyancsak szembeötlő. Noha a bányászatban, az építőiparban ,és más szakmákban is munkáshiány mutatkozik, jól képzett szakmunkásokban pedig majdnem minden iparág szűkén áll. a vállalatok egy részében mégis több munkást és tisztviselőt foglalkoztatnak, min! amennyi a munka helyes megszervezése esetén szükséges volna. A termelésben közvetlenül részt nem vevő, kisegítő munkakörökben és az ndmlni3ztrációban dolgozók aránya a termelésben közvetlenül résztvovő munkásokhoz viszonyítva sokhelyütt nem kielégítő. Az amúgy Is túlméretezett nagykereskedelmi vállalatok alkalmazottainak száma az éveleji negyvenháromczeiről novemberre ötvenkétezerre emelkedett. Az államapparátus létszáma — beleértve a vállalati formában működei, de lényegében irányító feladatokat ellátó szerveket és központokat is — állandóan növekszik. Ez nagyrészt a még mindig tapasztalható bürokratizmus következménye. A magas létszám viszont maga is fontos tényezője a bürokratizmus további növelésének. 4. Az államháztartás dologi kiadásai 1951-ben 6.2 milliárd forintot tesznek ki. A dologi kiadások mértékének ez a megállapítása nem nyugszik szilárd alapokon. Sokhelyütt hiányoznak a költségnormák, ott pedig, ahol már elkészüllek, nem elég szorosak. A kiküldetési költségek például 1951 - ben kétszázmillió forintot emésztenek fel. A túlságosan sűrű és felesleges kiküldetések nemcsak komoly anyag; megterhelést jelentenek az államnak, de fokozzák a bürokratizmust is. Egyes hivataloknál és vállalatoknál pazarlás mutatkozik a reprezentációs jellegű kiadásokban. A felesleges és fényűző rendezvénye'*, i költséges szobaberendezések, az állami gépko. esik szabálytalan használata és az áliomi pénznek különféle más formákII. A minisztertanács a felsorolt hibák és hiányosságok kiküszöbölése, valamint általában a takarékosság minden irányú fokozása érdekében a kővetkezőket rendeli: 1. Az anyagfelhasználás területén a kohó és gépipari, a bánya és energiaügyi, a könnyűipari, az építésügyi, az élelmezési, valamint a közlekedés és postaügyi miniszterek a vállalatok igazgatóinak, műszaki alkalmazottainak és dolgozóinak bevonásával szervezzék meg és biztosítsák az anyaggal és energiával való takarékos gazdálkodást Különösen takarékoskodni kell a következő anyagokkal: vas, színesfémek, szén, ol 1 j, benzin, fa, cement, gyapot, bőr, papír és az ösz- szes importanyagolt. A fokozott takarékosság megvalósítása érdekében: a) A száz tonna hengereltáruhoz szükséges öntecs-mennyiséget az 1950 évi 150 tonnáról 1951-re 146 tonnára kell leszállítani. A gépipar gyártmányainál n hengerelt és kovácsoltam fajlagos felhasználását 1951-ben hét—tíz százalékkal kell csökkenteni Az, öntödék selejtjét 195i..ben egy- harmadával kell csökkenteni. A gyapoífonál kilonását 195Í-ben az idei 86 százalékról 92 százalékra kell emelni és ezzel 16 millió forrni megtakarítást kell elérni. Az egy cipőre felhasznált felsőbőr és talpbőr mennyiséget 5 százalékkal kell csökkenteni és az így megtakarított anyagból 400.000 párral több cipőt kell előállítani A már elrendelt 5 százalékos szén. megtakaritáson felül az összes állami hivatalok és vállalatok takarítsák meg a világítási célokra szolgáló vil- lamoseaergia 5 százalékát, a bánya- és energiaügyi miniszter egy hónapon belül terjesszem elő javaslatot a viL lamosencrgín fogyasztásának és napszakok közti egyenletesebb elosztására, a közlekedés., és postaügyi, illetőleg a földművelésügyi miniszter egy hónapon belül állapítsa meg a fehéres személyautók, valamint a traktorok üzemanyagfogyasztási normáit, olyan módon, hogy a jelenlegi fel. használással szemben 10 százalékos megtakarítás mutatkozzék. A gépek jobb kihasználása, a javítási költségek csökkentése érdekében minden üzemben meg kell szer. vezni a gépek rendszeres karbantartását. Minden gépiajtára és járműre vonatkozóan meg kell határozni a két karbantartás közötti időt és a ja. vításí költségek normáját. A földművelésügyi miniszter biztosítsa, hogy az állami gazdaságokban és termelőszövetkeztekben, az eddigi kb 4—5 százalékos szemveszteség a betakarítási munkák Időbeli és gondos elvégzése, valamint a szakszerű tárolás révén 1.5 száza, lókra csökkenjen, a takarmányozásnál szigorú takarékosságot érvényesít, senek cs tervszerűen emeljék a ta. karmánykihasználás fokát. A földművelésügyi miniszter gondoskodjék ez állami gazdaságokban az anyagkiadás, raktározás, kezelés rendszertelens égének, lazaságának {elszámolásáról. b) A minisztertanács utasítja az 0. T. elnökét és az illetékes minisztereket, hogy a kutatóintézetek és az érdekelt vá’lrlatok bevonásával dolgozzál;. ki az importanyagoknak hazai anyagokkal való pótlását biztosító módszereket, szélesítsék ki a műanyagok előállítását és {elhasználását. Az Országos Tervhivatal elnöke a kísérletekhez, valamint a pótanyagok és műanyagok gyártásához szükséges beruházásokat soronkívül engedélyezze. A minisztertanács {elhívja az ősz. szes dolgozókat, különösen a mérnököket, technikusokat, újítókat, szta- hénovistákat, tegyenek javaslatokat, dolgozzanak ki eljárásokat a külföldi eredetű anyagok pótlására. A köny. nyűipari, a belkereskede'mi és a külkereskedelmi miniszterek vizsgálják felül az egészben, vagy részben behozott anyagokból gyártott, illetőleg forgalomba hozoll cikkeket és egy hónapon belül tegyenek javaslatot egyes cikkeknél a behozott anyagból való gyártás kiküszöbölésére, illetőleg a hehozott anyagoknak hazai anyaggal való helyettesítésére. c) A n#.Nz tér tanács az érdekelt miniszterek kötelességévé teszi, hogy gondoskodjanak ez üzemekben keletkezett melléktermékek feldolgozásáról és hasznosításáról. Amennyiben a hasznosítás az Szemen belül nem lehetséges, vagy nem gazdaságos, a helyi tanácsok szervezzenek kisebb üzemeket a melléktermékek feldolgozására és támogassák, az ilyen, célra alakuló kisipari szövetkezetekéi Az Országos Tervhivatal elnöke állapítsa meg minisztériumonként és iparáganként — a minisztériumok pedig r keretszámok alapján üzemenként — a kötelezően beadandó ócskavas és egyéb hulladék mennyiségét. A belkereskedelmi miniszter építsen ki hulladékgyűjtő szerveket, amely minden házhoz eljut és képes a háztartásokban felgyülemlő értékes hulladékot teljes egészében összegyűjteni. Ezekkel az intézkedésekkel az 1951. év folyamán legalább 50 százalékkal kell növelni az ócskavas, a színesfémek, a bőr, a papír, a rongy és egyéb hulladékok begyűjtését 1950-kez képest. A minisztertanács elsősorban az ifjúságot hívja fel, hogy a hulladékgyűjtésben való lelkes részvételével segítse szocialista iparunk erősítését, d) A minisztertanács utasítja az Országos Tervhivatal elnökét, a kohó. és gépipari, a bánya- és energiaügyi, fi könnyűipari, az építésügyi, az élelmezési, valamint a közlekedés és postaügyi minisztereket, gondoskodjanak az üzemekben elfekvő, felesleges, felhasználásra nem kerülő készletek számbavételéről. 1951. május 1-ig 500 millió forint értékű, elfekvő készletet — ezenbelül 300 millió lorint értékű vasanyagot — bocsássanak a népgazdaság rendelkezésére. e) Az Országos Tervhivatal az 1951 január l.én bevezetésre kerülő négyszáz cikkre vonatkozó anyagnormáu felül következő év folyamán további ezer cikkre dolgozza ki az anyagnormákat és ezzel biztosítja, hogy egy éven beiül az anyagfelhasználás és ennek ellenőrzése a termelés 70 százalékában normák alapján történjék. f) Ipari és közlekedési üzemeink, ben a termelési folyamat megrövidít- sével, a felesleges készletek felhasználásával, anyagtakarékossággal, a raktári készletek csökkentésével je. lentős mértékű forgóeszköz megtakarítást kell elérni. A termelés emelkedését fígyelem- bevéve 1951.ben a nehézipari üzemek 15 százalékkal, a könnyűipari üzemek 10 százalékkal csökkentsék az 1950-es állapothoz képest forgóeszköz szükségletüket. 2. A beruházások tervszerűségének tokozása és az 'egyes esetekben előforduló pazarlás megszüntetés« érdekében az Országos Tervhivatal elnöke dolgoztassa ki a beruházások előkészítésének és jóváhagyásának részletes szabályozását A rendelet biztosítja a beruházások előkészítéséhez szükséges időt, adjon a jóváhagyás számára az eddiginél szilárdabb alapot s a jelenleginél nagyobb mértékben érvényesítse az egyéni felelősssé. get Az 1952-es beruházások előkészítése és jóváhagyása már teljes egészében az új rendszer szerint történjék. Az Országos Tervhivatal elnöke és az illetékes miniszterek kötelesek a beruházás jóváhagyása előtt alaposan megvizsgálni, hogy a beruházás cél. (át nem lehet-e már működő üzemek, intézmények területének jobb kihasználásává!, gépeinknek több műszakod át való igénybevételével, esetleg ki- Gorán mintegy 10 százalékos csökk'V Az építésügyi miniszter az épületei. szerkezetének méretezését megállapító statisztikai szabályzatokat a kielégítő biztonságot nyújtó és gazdaságos szovjet szabályzatok alapján dolgoztassa át. Az új szabályzatok folytán a vas. és cement felhasználását átlagosan 15 százalékkal kell csökkenteni. A kohó és gépipari, valamint a bánya és energiaügyi miniszter köteles gondoskodni arról, hogy a vasat és cementet az építés, ügyi miniszter által megszabott egységes minőségben és mértékben szállítsák a nehézipari üzemek. Az építkezések tervezői törekedjenek az egy. szerű gazdaságos szerkezetekre, a típustervekben fokozottan érvényesítsék a takarékosságot, jelentősen növeljék a szabványelemek, szabvány, méretű szerkezetek alkalmazását. Az építésügyi és földművelésügyi miniszterek biztosítsák, hogy a jövőben a mezőgazdasági építkezések egy. szerebb kivitelben, legalább 30 százalékban helyi építési anyagból készüljenek eh Gondoskodjanak arról, hogy a mezőgazdasági építkezések költsége a jövő évben épületfajtánként különböző mértékben 20—50 százalékkal csökkenjék. Az Országos Tervhivatal elnöke és sz illetékes miniszterek gépi beruházásokat csak a gyártási folyamat részletesen kidolgozott és jóváhagyott terve alapján engedélyezzenek. Gondoskodjanak arról, hogy ahol erTc le. hetőseg. van, egycélú, egyszerűbb gépeket szerezzenek be. A géptervezők törekedjenek a legkevesebb anyagot igénylő megoldásokra cs minél egyszerűbb, részben szabványosított alkatrészekből álló szerkezetekre. 3. A mnnkaerőfclhasználás területén mutatkozó pazarlás megszüntetése érdekében a minisztertanács minden miniszter kötelességévé teszi hogy a felügyeletük alá tartozó területeken akadályozzák meg az adminisztratív és egyéb, nem közvetlenül termelő munkát végző dolgozók létszámának emelkedését. Az új feladatokat na létszámnöveléssel, hanem a munka jobb szervezése, a bürokratizmus kiküszöbölése útján, a jelenlegi létszámmal oldják meg. A termelő üzemektől követeljék meg, hogy a fizikai munkások számához képest csökkentsék az adminisztrációban és a kisegítő munkakörben dolgozók arányát. A belkereskedelmi miniszter gondoskodjék arról, hogy a nagykereskedelmi vállalatoknál felesleges munka, erőket a növekvő állami kiskereskedelembe helyezzék át. Az állami hivataloknál és intézményeknél az 1950. évi november 1-én betöltött létszá. mot — kivételes esetektől eltekintve — nem szabad növelni. A miniszter- tanács a létszámtakarékosság előmozdítására, az államigazgatási szervek létszámnormáinak kidolgozására és a lélszámfavaslatok elbírálására állami létszámbizottságot állí fel, A pénzügyminiszter és az illetéke* miniszterek egy hónapon belül határozzák meg azokat a hivatali és vállalati munkaköröket, amelyekben kizárólag öregeket, rokkantakat sz*- bad alkalmazni. Az ezekben a munka, körökben jelenleg alkalmazott fiatal és egészséges dolgozókat termelő munkára kell átirányítani, az idősebb, érdemleges munkát mór nem végző üzemi munkásokat pedig ezekre a munkahelyekre kell áthelyezni. 4. Az államháztartás területén a pénzügyminiszter 1951. március 31-lg vizsgálja felül a dologi kiadások normáit, különös tekintettel a reprezentációs jellegű kiadásokra. Az említett határidő aiatt a még hiányzó normákat is ki kell dolgozni. A dologi kiadások normáinak felülvizsgálása sebb költséget jelentő bővítés útján megvalósítani. A tervszerű előkészítéssel, a bc-ru házasok anyag- és gépszükségletének biztosításával e* kell érni a beruházások időtartamának megrövidítését. A megkezdett beruházásokat, építkezéseket csak kivételes esetben csak a minisztertanács, illetőleg a népgazdasági tanács engedélyével szabad félbeszakítaid. Az 1950 évben félbemaradt építkezéseket az épkes. ügyi miniszter a legrövidebb időn belül köteles folytatni, illetőleg befejezni. lést kell elérni. A pénzügyminiszter az államigazgatás 1951. évi kiküldet'«, •ii költségeit 20 százalékkal csökkentőé. A minisztertanács a pénzügyi íegyo* lem megszilárdítása érdekében ki. mondja, hogy az egyes minisztériumok helyi tanácsok pénzügyi osziáes ! es a iyainak vezetőit csak a pénzügyminiszter hozzájárulásával lehet kíné. vezni és elbocsátani. A pénzügyi osztályok vezetőinek a vállalatok fököny. velőihez hasonló jogkört kell biztosítani, hogy részrehajlás és illetéktelen befolyásolás nélkül tudják érvényesíteni
