Dunántúli Napló, 1950. december (7. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-24 / 299. szám

HÄPI.O 9 1950 DECEMBER 24 ,4 nPTtnPvelfí én okintnni munka megjavításával, Os elienseg eUem ha>c es « tng lelőtt felvétel fokozásával készülnek fei o pécsbényatelepi aknai pártszervezetek a kütdöfiválasztó kongresszusi taggyűlésre Hatalmas esem-ínyre készülnek pártszervezeteink. Február 24-én ül össze az Országos Pártkongresszus, amelynek kimagasló a jelentősége úgy hazai, mint nemzetközi viszony­latban. A Pártkongresszus nemesek a pártszervezetek, a kommunisták életében kiemelkedő esemény, ha­nem egész dolgozó népünk is tel­kes érdeklődéssel várja. Mégpedig azért, mert nincs olyan dolgozója bazánicnak, aikinelc lényegesen ne javult volna a legutóbbi Pártkon­gresszus óta öltéit két év alatt az éete, aki ne erezné újra és újra. nap mint nap, hogy mit jelent a Szocializmus építése. Biztosan fejlődő, egyre szebb éle­tünk, ragyogó jövőnk záloga a Párt, _ ezért érzi dolgozó népünk egésze a maga nagy ünnepének az Orszá­gos Pártkongresszust. Pártszerveze­teink már megkezdték- az előkészü­leteket a Pártkongresszusra, még­pedig úgyhogy a soronlévő felada­tokat az eddiginél jobban, céltudatosabban végzik. A népnevelők már ismertetik a kö­zeledő nagy eseményt és úgy beszél­nek-a jövő heti ünnepi .taggyűlé­sekről, mint a Pártkongresszusra való készülődés állomásáról. Az ünnepi taggyűlésre készül András- és Saéchenyi-akna párt- sservezete is. Három napirendi pont lesz: titkári beszámoló, küldött- választás, tagjelölt-felvétel. Szé­chenyi- és András-akna , pártszer­vezete már hozzálátott az ünnepi taggyűlés megszervezéséhez. Ezt a tjfumkát. néppevelö-értekeziet előzte meg és az' ott kapott szempontok alapján. láttáik' hozzá az utóbbi he­tekben végzett munkájuk kiértéke- Jéséhéz. Nézzük még az . első napi­rendi pontot,, hogyan értékelte ed­dig végzett munkáját a Széchenyi­éi András-akna pártszervezeté. Pécsbányatel ep két aknája decem­ber 21-re vállalásához híven befe­jezte ezévi tervét. Ehhez az ered­ményhez jól hozzásegítettek a nép­nevelők; sitik felvilágosító munká­val adtak lendületet a november * és 2ő~i ünnepi termelő napok­nak. Vannak szép eredmények' a népnevelő munkáiban. A népneve- í*íó!t valamtínnyien példát mutalnak ■ termelésben, mint Hartmann Já­nos (2), Vas Sándor, Sudár Ferenc és Tréber Antal vájárok, a műhely­ből Hartman Lajos lakatos és még •okán mások. Ha azonban a népnevelők tudato- Xtó munkáját nézzük, altkor nem kapunk ilyen kedvező képet, ■ért a jó munkát e téren nem le­het valamennyi népnevelőre általá­nosítani. A népnevelők egy része *em végez felvilágosító munkát, a népnevelő értekezleten kapott szem­pontokat nem viszik ki a dolgozók közé. Ilyenek: Kalauz István, Pieg. György, Farkas Ferenc (3), Vadon Mihály és még páran. Ezek az elv­társak a termelésben kiválóak, aztahánovisíák, de gyakorlatban nem végeznek népnevelő munkát, nem érzik át a népnevelő munka jelentőségét. Ezek az elvtársak azok, akik nem járnak rendszeresen politikai iskolára. A pártszervezet feladatként je­lölte meg magának, hogy ezeket az elv tár sokat meggyőzik a politikai iskolák látogatásának, a tanulásnak fontosságáról, megmagyarázzák ne­kik a népnevelő munka jelentőségét, azokat pedig, akik ezek után _sém dolgoznak, a taggyűlésen nyilváno­sán leváltják megtisztelő feladatuk »jól. További feladatként határoz­ták el, hogy jobbá teszik, a nép- sevélő értekezleteket, és hosznostják a jól agitáló népnevelők érveit, módszereit, mert ez eddig Igen rit- §dn, és cstűc felületesen történt meg. A népnevelő munka eredményei­nek és hiányosságainak mérlege­lése során értékelte ki a két párt- fpervezet vezetősége a bányászok között megbúvó ellenség elleni harc Aakorósát. Az ellenség elleni harc i# mutat fel eredményeket, annak •llenére, hogy e téren még sok a tennivaló. Van jó pár olyan nép- naveló Széchenyi- cs Andrús-akuán, »kik keményen harcolnak az ellen­ség ellen, mert. világosan látják, hogy- a közöttük megbúvó ellenség va:amennyi dolgozó jólétére és biz- r■. napsugara» lövőiére tör. Kér­lelhetetlenek az ellenség elleni harc­ban Bozsó János, Pájér János, Su­ták Vencel, Tréber Antal, Tóth István (14) vájárok, a ' műhelyben Hartmann Lajos és még solzaji má­sok. Nem hallgatták el ezek az elv- társak Nagy László bányász lázítá- sát, ellenséges munkáját, hanem le­leplezték, majd elbocsátották az ille­tőt Ugyancsak leleplezték a bányá­szok közé befurakodni próbálkozó 70 holdas kulákot és a többi ellen­séges 'elemet, aki bomlasztani, rombolni akart a bányászok között. A lcép árnyoldala az, hogy sajnos vannak olyan népnevelők is, akik elhallgatják az ellenség . hangja*, szemet hunynak aknamunkájukra és őzzel akaratlanul is segítenek nekik. Az ellenség elleni' k-írc a párt­szervezetek vezetőségének értékelése szerint is ínég korántsem kiélégí- tőek, több állhatatosságot, szenve­délyességét követelnek. Az oktatási munkában az utóbbi négy hét alatt javulás mutatkozik. 1.5 százalékkal emelkedett a hall­gatók létszáma. E téren a fő hiá­nyosság a pártszervezetek vezetői és a népnevelők részérő:, hogy nem harcolnák az ilyen- ellenséges „érve­lés” ellen: „Inkább 2 .műszakot dol­gozók, csak ne kelljen szeminárium­ba menni.” A népnevelők érvei ál­talánosak, sokkai gyengébbek az ellenség érvelésénél. Az oktatás fo­gyatékossága még. hogy a két párt- szervezet vezetőségének, egy része dolgozik csak aktívan, míg a kiseb­bik része inkább szem-élője, mint végrehajtója a feladatoknak. A népnevelők már beszélnek a dolgozók között arról is. hogy ki legyen a Városi Pártérfekezlet küldötte, ki méltó erre, — ahogy Tréber elv­társ mondja: „a nagy megtisztelte­tésre ki szolgált rá eddigi jó mun­kájává!.” A taggyűlésen megválasz­tásra kerülő küldöttek választják meg a Megyei Pártértekezlet, vég- redménvben az Országos Pártkon­gresszus küldötteit. Tehát valóban szép, nagy, megtisztelő feladat ez! Az ünnepi taggyűlés harmadik napirendi pontja a tagjelöltfelvétei. Az e téren végzett munkát is ki­értékelte már András- és Széchenyi- akna pártszervezete. A műit hónap­ban 7 tagjelöltet vettek fel. Az e téren végzett munka gyenge, mért havonként 15—17 arra érdemes dol­gozót kellene felvenni. A lemara­dás oka: a népnevelők egyrésze nem tekinti fontos feladatnak a tag- jelöltfeivételt, Pártunk erősítését. Többen azt mondják: „Nem érek rá”. Ezt mondja Jelenszki János elvtárs csapatvezető vájár is, arra hivatkozva, hogy neki mint csa­patvezetőnek sok a munkája. Ugyan­ezt a helytelen véleményt hangoz­tatja Halbich Adolf csapatvezető vájár és-Gulyás Lajos csapatvezető vájár is. Viszont Glock Imre (3) is csapatvezető vájár, még hozzá sok­kal nagyobb fejtésben és több em­berrel. teliét több gonddal is és A !)w»áwll’!Í!i Napló levelez®- versenyéinek eredménye Magyar János és Lantos Géxáné a novemberi grösstes máris több tagjelöltet javasolt, akiket fel is vettek. Tréber Antal 6 tagjelöltet javasolt ez év-folyamán, Tóth István (14). hármat éá „ráér­nek” erre a munkára is, ,mert lát­ják jelentőségét A két pártszervezet i feladata ez az ő értékelésük is —hogy töb­bet kell foglalkozni a vezetőség tag­jainak és többet kel foglalkoztatni a népnevelőket is a tagjelölifelvé­tellel, megfelelően tydatpsitpa en­nek döntő jelentőségét. Ez a rövid keresztmetszete Szé­chenyi- és András-almai pártszer­vezet készülődésének. Ez csak a kezdet, az első napok eredménye, amelyet kibővít rnég a további munka. Úgy készülnek Pécsbánya- telepeh a jövő héten megtartandó ünnepi taggyűlésre, hogy az fontos állomás, fordulópont legyen a to­vábbi mimkábán; hogy a soron- lévő feladatokat az. eddiginél sok­kal jobban végezzék, hogy az ered­mények, hiányosságok őszinte feltá­rása után1 javaslatot tehessenek a munka ' megjavítására és ennek eredményeként a. Párt erősítése, a békehárc fokozása mellett több sze­net termeljenek terven jelül egyre fejlődő. népgázdaságunlrmk. így készülnek Pécsbányatel epen az Országos Pártkongresszusra. Eb­ből a munkából' vonja le a tanul­ságot, értékelje ki az eredményt és hiányosságot a többi pártszervezet. Segítse ez munkájukat, felkészülé­süket népünk és Pártunk hatalmas eseményére, további fejlődésünk ál­lomására: az Országos Pártkon­gresszusra. ''-éren József A Dunántúli Napló levelezési rovata november elsejétől versenyt indított levelezői között a következő versen vielt ételek mellett: 1) a levelek minősége, 2) a levelek mennyisége, 3} a levelek stílusa, 4) új levelezők szer­vezése. A Dunántúli Napló szerkesztősége ezzel is azt akarja elérni, bogy minél többen kapcsolódjanak be a lap szer­kesztésébe, minél szorosabbá váljon a kapcsolat a dolgozók széles tömegei és s pártsajíó szerkesztősége között. Azt akarjuk, hogy a dolgozók az ered­mények megírása mellett, leveleikben mutassanak rá a hibákra és az egyre erősödő .osztályharcban leplezzék le az ellenséget, akik ötéves tervünk meg­valósítása, békénk ellen törnek. Szerkesztőségünk kiértékelte a ver- scr.yíeltételek alapján a novemberi eredményt és a következő sorrendéi állapította meg: A „Köszönjük legjobb üzemű levele­zőnket!“ ieliratú piros, arannyal hím­zett selyem vándorzászlót Magyar Já­nos elvtárs, a Mezőgazdasági Szerára- gyár kovácsa nyerte el. Magyar elv­társ több levéllel kereste icl szerkesz­tőségünket, amelyekben megírta, hogy i, maga és munkatársai munkájukká! hogyan járultak hozzá a szocializmus építéséhez. Magyar elvtárs munkahe­lyén is példamutatóan megállja a he­lyét. A versenyben második László Henrik elvtárs, Száchenji-akuai bá­nyász lett, végül a harmadik helyezőit Schleier Imréné Zsoluay-gyári mankás- dő érte cl. A „KöszöntjSk legjobb falusi leve­lezőnket!“ ieliratú piros, arannyal hím­zett selyem vándorzászlót Lantos Gé- záné kémes! levelezőnk nyerte el, aki legszorgalmasabb levelezőink közé tartozik. Bátran ír leleplező leveleket, tel meri tárni a hibákat. Emellett ed­dig három levelezőt szervezett be » Dunántúli Napló levelező táborába. A második helyezést Glávícs György elv. társ, a magyarteleki tanács elnöke ér­demelte ki azért, mert gyakran szá­mol be a községében történő esemé­nyekről. A harmadik helyezést Hor­váth Ibolya elvtársnő a lippói tszcs dolgozója és DISZ-szcrvezetének ve­zetőségi tagja nyerte el, aki régi, szor­galmas levelezője lapunknak, A nyertesek egy-egy értékes szép­irodalmi könyvet kapnak ajándékba szerkesztőségünktől. A vándorzászlót és a könyjutalmat december 30-án délután 4 órakor osztjuk ki szerkesz­tőségünkben a nyertesek között, aki­ket ezúton is kérünk, hogy ebben a? időpontban keressenek lel bennünket. A vidékiek útiköltségét megtérítjük. A december havi verseny-kiértékelés január második felében történik meg. Akkor újra döntünk a vándorzászló és a könyvjutalmak kiosztása lelett. A postások a falvak exreit kapcsolják h© óé ország ideghálózatába Amikor Pártunk 1046 december ha­vában nyilvánosságra hozta a három­éves újjáépítési tervei, akkor még nem sok postás tudta, hogy miről van szó- Kevesen'voltak ebben az időben, akik átérozték, hogy a terv célja, kiemelni ■> magyar népet az elmaradottságból, sze­génységből, nélkülözésből. A posta Is megkapta a maga feladatát, a jelszónk az volt, hogy „arccal a , falu felé“, a falmik százait bekapcsolni az ország ideghálózatába. A postásaink a felada­tot lelkesen vállalták és megindult a munka. ENNEK A LELKES MUNKÁNAK az lett az eredménye, hogy 1949 szep­tember lft-án Szaván bekapcsolták a GűOik faiutelefont Ez évben, augusztus hónapban a kitűzött haláridő előtt ! hónappal előbb készült el az 1200-ik i.thiielefon Veszprém niegye Dahrony községében. A faladatok nagysága új munkamódszerek bevezetéséi kívánta meg. A tervek végrehajtására, a nehéz­ségek leküzdésére, a tervek túlteljesíté­sére alakult brigádok újítást vezettek be, amelyeket ma már egyéb hálózati munkánál is országosan hasz­BÖRÖCZ NÉNI harcod a békéért HEGEDŰS KULÁK háborúra soekuíái HOSSZÚ HE TÉNYBEN Aranysárga sülttök mosolyog az asztalon, a sarok, ban szép faragású testeit, rokkák-állanak. Készül a ken­der tónál és a szála. Éppen egy tiatal asszonykával beszélget őzv. Bőröcz Jánosné hovszúhetényi dolgozó parasztasszony. Talán a karácsonyról, a békéről, öreg szemén pápaszemet hord, anélkül. már nem lát. Persze a nyárig szemüveg nélkül is vissza lehet nézni. Hóért' is volté Emlékezzünk vissza, mintha csak most lett volna, tegnap. Búgott a cséplőgép, szállt, a por, teltek a zsákok, szép termés volt. Kocsira rakták a felesleget és bevitték a szövetkezet raktárába, ott a helye. Új- kenyér ünnepén aztán díszoklevelet kapott Bőröcz néni, a minisztérium küldte a jó teljesítésért. A rózsaszínű lapra 309 kiló volt kiírva, de kereken 12 mázsa lett leadva, ez pedig még kerekebben 300 szá­zalék. Bőröcz néni büszke volt erre a szép teljesít­ményre. Takarmánygabonából 171 kiló volt kiírva, napraíorgóval együtt 529 kilót adott be, majd amikor eljött az ősz. a burgonyát is leadta becsülettel meg a kukoricáját is 100 százalékra. Egyedül van, fiát a fasiszták gyilkos háborúja so­dorta el, nem tudni, él-e liai-c; de még mindig vissza­várja. Leteszi kopott pápaszeméi, letörli könnyeit. Sír. mert. a Hóról beszél és újra meg újra szívébe hasít a fájdalom, — nincs. Köténye szélét gyürögeii, törülqeti a sűrűn potyogó könnyét, mintha minden anva helyett szólna: — Teljesítettük kötelezettségünket, mert mi nem akarunk háborút, c béke kell nekünk. Eleget Szenved­tünk. Ezzel a teljesítésünkkel is a békét erősítjük, mert nem akarom, hogy több anyu és teleség sírjon Unokája van, ma már menyecske, az is kirepült a házból. Pedig sokáig várták, hogy az. Édes hazajöjjön, legyen ott, lássa a lánya boldogságát. Nem bírták ki­várni. Ma már kicsi családja van. Bőröcz néni erre a picinyke élette is gondol!, aki még csak most tanul beszélni, de aki milr megismeri, és mosolyog, ha látja. — Hát ennek a csöppségnek is bánatot hozzon az élet? Nem volt elég a Ham? Nem! — Es Bö'röcz néni megmutatta, hogy vagyon szereti kis unokáját, harcai boldogabb életéért, ennek a piciny életnek a békéjéért. Bőröcz néni békeharca a 300 száza lókban jutott hitelezésre, abban, hogy példamutatóan, messze , túlteljesítette kötelezettségét — Nnna, ez iti jó helyen van, — mondta maga elé Hegedős József hosszuhelényi kulik, amikor a kukoricá­tól elrejtette, — jöhetnek az elszámolok. Nem kellett sokait; várnia, jöttek az elszámoltató bizottság tagjai és szésnbavették a termést. Valami nem stimmelt, meri nagyon inra számok jöttek ki. A termés szép volt, — t készlet is szép, — de kevés. A padláson csak egy kis rakáska kukorica van, — de mintha valaki gondosan kiválogatta volna, — csupa szép egészséges, sehol egy üszkös, vagy rosszul nőtt hibás cső. — Hová dugta el a kukoricát? — kérdi a bizottság elnöke. — Én egy szemet sem tettem el, — hajtogatta ma­kacsul Hegedűs, a kulák. — Nincs már nekem egy szem se több, ami van, mind itt van, de ez meg kell a disznónak, kell a lovaknak. Magában sunyin mosolygott. „Keressétek, úgy sem találtok meg egy szemet sem, jó helyen van az.“ De nem sokáig tartott az öröme. A bizottság nem keresgélte so­káig, hamar rájöttek a rejtekhelyre a disznóól padlásán. Ott volt mind, ami a padláson hiányzott, a szépen ki­válogatott mellől. Nem volt sok, csak kilenc mázsa. Ép­pen elég lett volna ahhoz, hogy a kulák jó pénzt kapjon érte, feketén. Nem kell hozzá soká gondolkozni, miért dugta el, miért akarta leketén eladni a városban. Elégedetlensé­get akart szítani, spekulált Hátha háború lesz? Akkor a kukoricának arauy pénz az árai Mindent lehet: érte kapni, meg aztán, ami rejtve van, az is gyöngíti dolgozó népünk államát. Nézzük csak özvegy Börőczné példáját. Tizenegy lírádon gazdálkodik, becsülettel eleget tett a haza iránti kötelezettségének. Hegedűs kulák ennek az ellenkezőjét tette, mert ellensége a népnek, a házának pedig árulója. Böröcz néni iía is talán éppen ilyen, a bőrét mentő ku­lák helyett került ki a frontra, Menjen a szegény pa­raszt, pusztuljon el az a fronton, csak a vagyon szapo­rodjon szépen. Akkor is, most is a dolgozó nép ellen, sége Hegedűs kulák. Böröcz. néni harcol a békéért, dolgozik, küzd a há­ború ellen,' Hegedűs kulák pedig a béka ellensége, hábo- rúbavi reménykedik. De a dolgozók ébersége észrevette számítását és keresztülhúzták aljas terveit. Ma a kilenc mázsa kukorica jó helyen van, nem lehet o kulák vált: Hie, mert a dolgozó nép nem engedi, hogy békéjére, bol­dog jövőjére kulékok spekuláljanak. Kati Lajos. nositanak• Az egyes országrészekben működő brigádok lelkesen adták át munkamódszerüket, újításukat a többi brigádoknak. Ezáltal lehetővé .váH az új munknmódszerék országos hasznosítá­sa. így rendszeresítették országosan, hogy a nehezen beszerezhető külföldi oszlopanyagot belföldi kcményfaoszlo- pokkai pótolják. Az oszloptávolságnk, valamint a szerelési, távolságok növelé­sével jelentős anyag- és költségmegta­karítást érnek el. AZ ÉRDEKELT FALVAK dolgozói is bekapcsolódtak a tervbe és kemény- faoszlopokkal ,természetbeni munkává., gödőrásással. fuvarral; esetleg pénzjut­tatással segítették elő a terv mielőbbi megvalósítását. Az új munkamódszerek bevezetése és a községek támogatása együttesen a munkák végrehajtásánál körülbelül 31 százalékos költségmegta­karításokat jelentenek, amely összeg to­vább: jelentős tervtúlteljesítést tesz. le­hetővé. Az elvégzett munkák nagyságái és méreteit a következő adatok szembe-; tűnőén jellemzik. Ar utóbbi 13 hónap alatt bekapcsolt 1,200 falutelefan léte­sítésénél a következő anyagmennyiséget építette be a posta; 15-000 oszlop, 10 vágón bronzhuzal, 32 vágón vashuzal, 187.000 darab szigetelő, 22 vágón vas­támpont szerkezet. A fenti anyagból kereken 6000 kilo­méter új távbeszélő áramkör épült. Az elmúlt IS hónap kemény munkájának tanulságait most értékelik ki a brigá­dok és az tűnik ki, hogy országunk fej­lődése olyrnéretíi, hogy nem elegendő az eredeti vállalásunkban szereplő falu, illetőleg település telefonnal való ellá­tása, mert időközben alakított tanya- központok, gépállomások, állami gazda, súgok, tszcs-ék bekapcsolása ugyancsak elengedhetetlen követelmény. AZ ERŐ, AMELY A POSTÁSDOL­GOZÓKAT átalakította, munkájában életet lehelt ez az erő a Pártunk irá­nyítása a szakszervezet támogatása, fel­világosító tervszerű kitartó nevelő mun­kája volt. A sikert fokozta, bogy a dol­gozóink megismerkedtek az eddig elha­gyott falvak népével. Látták azok örö­mét, büszkeségét a csillogó drófsznlak láttára. Látták kitartó buzgalmukat, ahogy fuvarral, gödörásással résztvelt a falu apraja-nugyja. Látták a szemek­ben felcsillanó örömkönnyeket, amikor megtörtént ar „ünnepélyes beszélge­tés." BESZÉLTEK A VILLANYFÉNY­RŐL, amely szerte az országban ki­gyűl a falvakban, a bekötőütakról, ami szintén valóra vált már edejig is sók községben. A postás dolgozót minden szál dróthoz, amelyet elhelyezett a V’L kmijosztopoa. kedves emlék ftizi. Min­den ünnepélyes avatás sóira el nem halványuló nyomokat vésett a leltükbe és az ünneplő falusiak boldogságtól csillogó szeme kíséri őket, amikor iíj feladatok, új tervek megoldásán fára­doznak. Ez. ad nekik erőt, hogy leküzd­jék a nehézségeket és fáradtságot nem ismerve, dacolva a téli időjárással !é- pésről-lépésre közelebb hózzák a fa­lut a városhoz, hogy minél előbb be­kapcsolják valamennyi falut az ideghá- ózatba. Dolgozóink munkájuk közire u ideológiailag képezik magukat, hogy minél jobban taníthassanak. Aadrássy Aladár pécsi posta.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom