Dunántúli Napló, 1950. december (7. évfolyam, 279-303. szám)
1950-12-24 / 299. szám
VILÁG PROLETÁR J H EGYESÜLJETEK t DUNÁNTÚLI NAPLÓ r l A MAI SZÁMBAN: Pécs további fejlődését, biztosítja az új költségvetés (5, o,) — Több, mint kétezer baranyai kulíúrinunkás indul a karácsonyi ünnepek körzeti versenyein (6. o.) — Komlón elkészült a háromemeletes, ötvenkétlakásos nagy üzlet« ház (7. o.) — Hogyan készülnek fel a pécsbányatelepi aknai pártszervezetek a küldöttválasztó kongresszusi taggyűlésre (9. o.) — A postások a falvak ezreit kapcsolják be az ország ideghálózatába (9. o.) J V- l-PSbar AN YAMEC YEJ g ;1RÄ RTBLZiOTT.yÄCTftNA^*?/.-^ VIL ÉVFOLYAM 299. SZÁM ÁRA SO FILLÉR VASÁRNAP, 1950 DECEMBER 24 H BÉKÉT KI KELL HARCOLNI Békés ünnepnapok' nyugalma te. rül el a városokon és falvakon. A családok meghitt örömét nálunk nem keseríti meg a munkanélküliség, a holnaptól való rettegés, a nyomor és az éhség. Talán egyetlen család sincs, ahol ne kerülne valami hasznos ajándék. A békebeli karácsonyi vásár, a dús piacok minden érvnél meggyőzőbben bizonyították a nyugati országok dolgozóitól annyira irigyelt magas életszínvonalunkat. A csaladok boldogsága azonban távolról sem zavartalan. Nem kevés azoknak a száma, akik hazánk, ban és határainkon kívül veszett dühvei nézik, hogy földbirtokosok, iparmágnások és vérszívó bankárok nélkül mennyivel jobban él népünk, hogy a munkáshatalom milyen alkotó és virágzó korszakot nyitott meg történelmünkben. Békés ott hónainkba behatol Truman vad, rikácsolása, a falakon áthallatszik a koreai csecsemők, anyák hörgé. se és a rohamozó néphadsereg győzelmes csatakiáltása, a finomabb zörejeket meghalló fülek hallják az amerikai halálgyárosok frissen szerzett aranyainak csörgését. A nyugalmas órákat élők őszinte szívvel örülnek békénknek és jóleső öntudattal gondolnak a béketábor erejére, amelynek ezeket a szép órákat köszönhetjük. Az élet és a jövő erős hitével bízunk a béke ha taimas táborának akaratában és el. szántságában. De azt is tudjuk, hogy nagyon egységeseknek és tántoríthatatlanaknak kell lennünk, hogy a tüzes csóvát kiverjük a világháborús gyújtogatok kezéből, eliapossuk azt a pusztító lángot, amely néhányezer kilométerre tőlünk egy ősi kultúrájú, szép országot porrá és hamuvá tett. Néhány nyugati üzletember szá mára a világháború egy tétel a sok közül. Ha nem megy a bolt, csökken a profit, ha a kapitalista válság sötét felhője tornyosul, ak. kor politikusain és katonáin keresztül megrendeli és megrendezi a háborút. Ezt így megszokták, szinte természetesnek veszik, mert a világ népei eddig még egyszer sem húzták keresztül közös elhatározás, sál, egyesített erővel véres számí- , tásaikat. Az amerikai imperialisták most is e számukra jól bevált receptet akarják a világra rákénysze. ríteni. Az üzlet üzlet és ha a profithoz pármillió ember élete szükséges, az sem érdekes. Rodner Bab. son, ismert amerikai közgazdász, a Newyork Timesban őszintén megírta: „Ha nem jöttek volna közbe a koreai események, nem tudtuk volna a válságot elkerülni.“ A világháborúnak ez a könnyű főpróbának szánt első állomása, ragyogó üzletnek bizonyult. A Wall Street Journal, amikor az amerikai gazdasági életről ír, szakszerűen «Korea utáni hónapoknak“ nevezi a harmadik negyedévet, amely ősz izahasonlíthatatlanul több profitot hozott a monopóliumok konyhájára, mint az előző időszakok, A Dupout de Nemours, robbanóanya. . - gokat előállító konszern, 1949 első Kilenc hónapjában 136 millió dol- w ?árt keresett tisztán, 1950 ben 61 nzázalékkal többet, azaz 218 milliót. A Standard Oil megduplázta profitját: 1949 ben 195 millió dől fárt vágtak zsebre urai, ezévben nddig 274.5 milliót. Ez a kép általános és igen szívderítő a tőké- r-ek számára. Érthető, hogy miért falál náluk süket fülekre és ke »nény öklökre a dolgozók békeaka fata, miért emelte fel Truman i háborús kiadásokat újabb 20 mii Jiárd dollárral összesen 42 milli fcrdra. miért szeretnének egész Ázsiából és Európából Koreát esi. nálni, — persze nem olyan fordulattal, mint ami most Koreában lejátszódik. Az amerikai nagytőke — lakájai ügybuzgó kíséretével — konokul, előre megfontolt aljas szándékkal készíti az új világháborút. Semmi, re sincsenek tekintettel, csak a remélt, bőséges profit lebeg elhízott arcukban pislákoló szemük előtt. A Wall Street Journal, a nagytőke egyik lapja közömbösen állapította meg: „A koreai háború észszerű finanszírozása erős nyomást gyakorol a szegényekre." Az ameri. kainknak nemcsak bőrüket kell a távoli Koreán piacra vinni, de az otthoniaknak is meg kell szenved ni, kinek vérrel, kinek verejtékkel ki kell izzadnia a tőkések háborús hasznát. „Csak egyetlen észszerű út van. Ez a szokásos egyszerű és közvetlen út. Adók segítségével kell előteremtenünk a fegyverek árát." Ez Truman úr véleménye és immár az amerikai élet gyakorlata. Egyelőre nyolcszor annyi adót haj tanak be a dolgozóktól, mint a má. sodik világháború előtt és ugyanakkor a reálbér a koreai háború óta 15 százalékkal csökkent. Ezeknek az „áldásos" intézkedéseknek tulaj doníthatók az olyan gyakran, nagy számmal előforduló esetek, amelyek egyikéről a reakciós Daily Mirror számolt be, megírva, hogy egy egyszerű amerikai asszony, bizonyos Arlan Crighter, kinyitotta a gázcsapot és öt gyermekével meg- snérgezte magát. Búcsúlevelében férjéhez a következőket írta: „Kedvesem! B°csáss meg nekem, de nem tudom elviselni azt a gondolatot, hogy kilakoltathatnak a lakásunkból. Hozzá még a betegségem és a tavalyi adósság, — kibírhatatlan! Tudom, hogy mit hoz a jövőnk és úgy gondolom, hogy ez a legpbb megoldás. Szerettelek, Arlan." Ha a kenyéradó, jobban mondva dolláradó gazdánál ez a helyzet, nem lehet más a szűk pórázon tartott csatlósoknál sem. Angliában a háborús kiadások ezévben a költségvetés egyharmadát emésztették fel. Amikor márciusban a parlamentben tárgyalták, Cripps, az akko. ri pénzügyminiszter a közegészség ügyi vita során kijelentette: „Szükségesnek tartom ezen a területen a további fejlődés megállítását." A fejlődés a közegészségügy terén éppúgy megállt, mint ahogy megálltak a lakásépítkezések is, ami nek következtében 1950-ben már 3 millió ember volt Angliában lakás nélkül. Franciaországban a hivatalos statisztika szerint a lakos ság vásárlóképessége az 1948 as felére zuhant. Egy négytagú család átlagos havi keresete 34 ezer frank, a létminimum viszont 60 ezer frank. Az országban dühöng az infláció, csillagászati számra szökött a papírpénz mennyisége. Ugyanez a helyzet Olaszországban, Svájcban, vagy Kanadában, az egész kapitalista földrészen. Á há. borús őrület vitustáncát járják észnélkül fegyverkeznek. A tőkések el akarják hitetni a népekkel hogy mindezt nem pénzeszsákjaik hanem a „béke“ érdekében teszik Természetesen a lakájok versenyében nem marad el, hanem élen. jár Titoék Jugoszláviája. A Wall Streetnek tett szolgálataik a legkülönfélébbek, de mindannyi egyformán undorító. A belgrádi rádió kenetteli es szavakkal emlékezik meg Truman és Churchill „béke- szeretetéröl” (elvégre 600 ezer dollárt kaptak rádióadóik felszerelésé, re, így ezt is le kell szolgálnil, papagájmódra gyalázzák a Szovjetuniót és a népi d»mokrác;ák or szágait, kiárusítják Jugoszlávia minden értékét, a hadsereget ame. ríkai tisztikarnak rendelik alá, üldözik a béke híveit, gyilkolják a hazafiakat és éheztetik a népet, úgy, ahogy azt a kapitalista diktatúra törvényei előírják. A napok, ban egy jugoszláviai dolgozó paraszt levelének kézírásos másolatát közöltük. Baranyában élő rokonainak többek közt ezt írta: „Mi még március hónapban kaptunk cukrot, azóta egy dekát sem. Még sziveseppet sem lehet cukorral in ni, nálunk ilyen jó világ van. Nálunk olyan nagy éhség lesz, hogy tán éhenpusztul a nép. A polgárnéptől elvitték az élelmet, úgy, hogy tavaszig nem lesz neki semmi, sem enni, sem ruhát venni..." A végsőkig elkeseredett jugoszláv népet Tito háborús tölteléknek, az országot felvonulási területnek kínálta fel és ezzel déli határainkon a legveszedelmesebb világháborús gócot képezte ki. A titoista pribékek mellé a tőb. bi fasiszta s így legmegbízhatóbb söpredékeket is igyekeznek az ame rikai imperialisták a „nyugati civi •lizáció" nevében megszervezni. Nem riadnak vissza attól sem, hogy a világ népeitől annyira megvetett és gyűlölt Francoval is szövetséget kössenek. Taft, az egyik kannibál szenátor sajtónyilatkozatban indo. kolta meg Spanyolország felvételét a támadó Északatianti Szövetségbe, mint mondotta: „akkor csökkent hetnénk azoknak a hadosztályok nak számát, amelyeket az Egyesült Államoknak kell Nyugat- Európába küldeni." Ez a valóságos és nem is leplezett célja azok. nak az erőfeszítéseknek is, amelyeket Nyugat-Németország felfegy. vérzésére tesznek! Idegen zsoldosokat toboroznak és a piszkos emberkereskedelemhez felhasználják a Ruhr-vidék Hitlert támogató acélgyárosait éppúgy, mint a náci tá lornokokat, Haldert, Guderiant, Manteuffelt. A világ békéjét mindenre elszánt gonosztevők veszélyeztetik. A legelvetemültebb bűntettre nagy lármával készülnek, meg akarják félemlítem a népeket, el akarják hitetni velük: isten és a „mindenható dollár" rendelése, hogy világháború legyen. Azonban nem akad egyetlen nép sem, amely hajlandó ezt nekik elhinni, hajlandó kardesertetésük zajától, há. borús uszításuk ricsajától józansá. gát, helyes tájékozódókepessé- gét elveszteni. A világ népei tudják, hogy nem pusztulásra születtek, az emberiség kultúrája nem lehet a yenkik csizmájában kapca., rongy, nem azért alkotunk, építünk, hogy az országok és földrészek romjainál MacArhtur azt mondja, amit a földig lerombolt Incson törmelékei és hullahegyei láttán mondott: „Igazi öröm öreg szemeimnek!“ Nem, Európa, Ázsia, de még Amerika becsületes lakói is el van. nak tökélve arra, hogy a teremtő békét megvédelmezzék. Most elő szőr a történelemben, végre vau olyan hatalmas és szervezett erő, amely fel tudja tartóztatni az imperialisták nekivadult hadiszekerét. Vagyunk olyan erősek, h°gy gyeplőt saját kezünkbe vegyük! „A békét nem lehet kivárni, békét ki kell harcolni“ — ezeket a szavakat a varsói Világkongresszus foglalta határozatba és a nagy találkozó, nyolcvan nemzet különféle fajú, világnézetű képviselője egyben azt is bebizonyította, hogy a béke kiharcolásához minden adott ság megvan! A feladat az, hogy meggyőzzük az embereket saját erejük nagysá. gáról, arról: ha a szabad országok népei áldozatkészen, bátor helytállással építik a szocializmust, a békét és ha a kapitalista országok dolgozói nem hajlandók rabtartóik parancsára biztos pusztulásba menni, — akkor nem lesz háború. A Szovjetunió hatalmas egységbe kovácsolta a béke harcolni kész híveit. A félelmeteserejű százmillióknak, korunk legyőzhetetlen mozgalmának élére állt és annak megbízható, rettenthetetlen irányítója. A Szovjetunió népei szüntelenül a béke védelmén munkálkodnak. Ezt teszik, amikor Sztálin zsenális irá. nyitásával a kommunizmus eddig ismeretlen gazdagságú és művelt ségű társadalmát építik, amikor küldöttségük az ENSZ-ben az egész világ felé hangos szóval hirdeti békejavaslatait, vagy amikor a nép. szabadság harcedzett, legyőzhetetlen hadseregét, a Szovjet Hadsere get erősítik. A világ népei bíznak a Szovjetunióban, amely a reakció jelenlegi erőinél sokkal nagyobbá, kát is pozdorjává zúzott. Az elvakult háborús kalandoro kon kívül minden épeszű ember látja, hogy az erőviszonyok nem nekik, hanem a béke táborának kedveznek A történelem színpadán megjelent a 475 milliós szabad Ki. na. felvonultak a szabadságukért fegyverrel küzdő ázsiai népek, Európában létrejött a népi demo. kráciák egész lánca és ma már van egy Demokratikus Német Köztársaság. Ugyanakkor a történelem színpadáról eltűnt a hitleri birodalom, a militarista Japán, a fasiszta Olaszország, legyengült egy sor kapitalista állam. A béke erői hatalmasak, világszerte erősödnek, még az imperializmus fellegvárában, az Egyesült Államokban is. Az Alabama állambeli Birmingham rádiója hiába közli szabályos idökö. zönként: „Ha valaki kopogtat az ajtódon és bármilyen formában a békéről kezd beszélni, tartóztasd fel, amíg rendőr érkezik." Hiába jelentette ki a hírhedt Amerika eile nes Tevékenységet Vizsgáló Bízott, ság, hogy aki a békefelhívásra aláírást gyűjt, azt „felforgató tevékenységért" bűnvádi eljárás alá helyezi, Amerikában mind több a MacCarty tengerészhez hasonló hé. keharcos, akit mert egy tüntetésen békeplakátot vitt, Truman pribékei véresre vertek és egyik szemét kiütötték. De a rendőrőrszobán még. is ezt mondta: „Nem rettent meg sem a verés, sem a börtön, a béke. ért minden áldozatra kész vagyok!" Hiába volt az üldözés, a kegyetlen lelki és testi terror, az Egyesült Államokban is két millió ember aláírta az atombomba betiltását kö vetelő stockholmi békefelhívást és ami ezt a számot különösen értékessé teszi: zöme a koreai agresz. szió után. Erősítjük békebizottságainkat és fejlesztjük, a béke erős öklévé tesszük néphadseregünket. De tud juk azt is, hogy a béke védelme nem csak a békevédelmi bizottságok vagy a néphadsereg kötelessége. Egyéni érdeke és hazafias köteles, sége ez valamennyiünknek, amelyet akkor teljesítünk híven, ha szór galmasan és kitartóan építjük a szocializmust, ha küzdünk a fegyel mezetlenségek, a munkarend meg. bontói és az elvetemült kártevők ellen. Ez mind világosabbá válik dolgozóink előtt. Hogy így van csak egy szerkesztőségünknek írt levélből idézünk: „Én, Morvái Károly a Széchenyi.akna csillése megértettem, hogy mit jelentettek a műszakmulasztások az országra. Magam is beleestem ebbe a beteg ségbe: a minisztertanács határozata előtt én is műszakmulasztó voltam. Most már megértem, hogy kárt okoztam. Ha nem mulasztottam volna sok társammal együtt, okkor több szene lenne az országnak, a gyárak több ruhát, cipőt gyártottak volna. ígérem, hogy jóvá fogom tenni mindazt, amit elmulasztót. tam ... A november 26 i felajánlásom 170 százalék volt, amit 196 százalékra teljesítettem, négy csil lével csilléztem. Mint pártonkivüli így harcolok a békéért. így kell harcolni mind annyiunknak ...“ Hazánk építése egyet jelent a béke védelmével. A békéért vívott harcban szorítjuk hátra az ellensé. get, egy egy lépést teszünk előre, amikor egy-egy mázsa kukoricát beadunk. A béketábor erősítése, amikor ifjúságunk sorait rendez, zük, DISZ-szervezeteinket elevenekké, harcosakká és a Párthoz hűségesebbé tesszük. És mindé, nekelőtt elsőrendű, hathatós békevédelem, amikor mindannyiuuk forrón szeretett nagy Pártját fej Iesztjük, képezzük, új, az eddigiek., nél még nagyobb győzelmek kivívására tesszük alkalmassá, tán» toríthatatlanul követjük a magyar nép első békeharcosát, bölcs vezérünkét, Rákosi elvtársat. Büszkék vagyunk arra, hogy ennek az emberiség becsületéért, éle. téért vívott világméretű küzdelem nek mi fontos és megbecsült tag jai vagyunk. Dolgozó népünk egy séges a béke védelmében. Hét és negyedmillió aláírás szinte napok alatt gyűlt össze a stockholmi bé. kefelhívás alatt. A békekölcsönre öntudatosan és áldozatkészen ada koztunk, erősítettük azt az álla mot, amely mindannyiunk fejlődé, se és nyugalma felett őrködik. Bé kevédelmi törvényt fogadtunk el. S míg az Egyesült Államokban s háborús propaganda terjesztői köz társasági elnökök lehetnek, mi az ilyen gonosztevőket 15 évig terje dő börtönnel és vagyonelkobzássá sújtjuk. A béketáb°r erős, de a béketábor mi magunk vagyunk és ezért oly°n erős, amilyen bátran mi a békéért harcolunk. Ezt a harcot nem sza bad egy percre sem „felfüggeszte nünk.“ A harc hazánk földjén is folyik, belül is vívjuk kemény ütközeteinket, — a jobboldali szociáldemokratákat, a kulákok kizsákmányolását, a klerikális reakció álnok uszítását maradék talanul szét kell vernünk. Eb ben a harcban mindannyiunknak kivétel nélkül helyt kell állnunk és ereznünk kell a béke megerősítésé, ben az egyéni felelősséget. Vessük fel a kérdést magunknak úgy, amint azt békekongresszusunkra írt versében egyik költőnk tette: Szöulban házról-házra dúl. délről bennünket fenyeget, hazájában jogot tipor s eleven embert, gyermeket; a gyermekeknek csontjait, munkásanyáknak vágyait, koldus maradék sóhaját, az álmodok reményeit zabálja, issza, tördeli, halál, bűz, romTás jár vele. S te mit tettél ma ellene? Amikor a békés ünnep meghitt óráit élvezzük, határozzuk el, hogy hazánk szabadságáért, gyermeke, ink jövőjéért, boldog békénkért még jobban, még áldozatkészebben fogunk harcolni! RADÓ ISTVÁN
