Dunántúli Napló, 1950. november (7. évfolyam, 255-278. szám)

1950-11-19 / 269. szám

DUNÁNTÚLI

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJE! EK !

APLO

A MAI SZÁMBANs

GerS elv (ars beszédet mondott a Gazdasági és Műszaki Akadémia évzáró ünnepélyén, 13. o.) — A seliyet járás

terménybegyüjtést versenyre hívta ki a pécsi járást. (5. o.) — Uj bányászok ismerkednek munkahelyükkel. (5. o.) — Megválasztották a küldötteket a Zsolnay-gyár- ban az MSZT kongresszusra. (9. o.) — Sztálin elviárs születésnapjára csökkentik a sciejlet n Soplnna öntök (9. o.)

VIL ÉVFOLYAM, 269 SZÁM

ajFit ARA bll FILLER

VASÁRNAP, 1950 NOVEMBER 19

AZ VJ8ZÉ1YCSATA GYŐZELMÉÉRT

Október 26-án mondotta cl Rákosi Mátyás elvtárs a Központi Vezetőség ülésén nagyjelentőségű beszédét és szavai hazánk dolgozói, nak figyelmét a bányászat felé fordította. Nem szorult magyarázatra bányászaink előtt sem, hogy miért kell a lemaradást behoznunk, hogy miért kell a széntermelést felemelnünk. Jól megértették Rákosi elvtárs szavait és első válaszként november 7-én, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 33. évfordulóján forradalmi műszakot tartottak, amelyen megyénk bányáiban is soha nem látott sikerrel fejeződött be. És ennél az eredménynél nem álltak meg bányászaink, hanem tovább emelték a széntermelést.

így van ez a komlói Kossuth- aknán is, ahol Rákosi elvtárs beszéde előtt a napi előirányzatot 80 százalék körül teljesítették és ma 100 százalékon vagy afelett állnak. Széchenyi-aknán a hosszú hetek „hullámzó" termelése után szilárdan tartják a 100—102 százalékot, de a többi aknán is sokszáz csille saénnel adnak többet népgazdaságunknak.

Ez volt az első válasz megyénk bányászaitól Rákosi elvtárs szavaira. Pár nappal ezelőtt újabb lelkes vállalást tettek: az összes MESZHART-akna és Komló december 21-re befejezi ezévi tervét! Ezzel ünnepük méltón bányászaink Sztálin elvtárs születésnapját és azután ebben az évben terven felül még négy és félezer vagon szenet termelnek. Az elmúlt pár hét alatt tehát újra bebizonyosodott, hogy népi demokráciánk legszilár. dabb oszlopai a bányászok, hogy milyen hatalmas alkotóerő van bennük, — rájuk mindenkor számíthatunk.

Amikor ezeket az eredményeket méltatjuk, fel kell tárnunk a még meglévő hiányosságokat is, mert javítani való igen sok van bányád bakban.

Elsősorban a munkaversenyről kell beszélnünk, amelyről Rákosi elvtárs megállapította: „A munka- verseny nálunk még mindig kam- tényszerű: egy-egy eseményhez, dátumhoz kapcsolódva fellobban s rtána ellanyhul." így van ez megyénk bányáiban is.

Ez a fellobbanás és ellanyhulás elsősorban onnan származik, hogy Tináinkon az ötéves terv kezdetén elkésve bontották fel a tervet csa- ftatokra, egyénekre. A terv indulá- raker hetekig csak véletlenül tudták meg a vájárok, hogy a _ terv szerint mennyit kell termelniük és így tervük időelőttti befejezésére vállalást nem tudtak tenni. Később megkapták tervkönwecskéiket, de azt a legutóbbi időkig nem vezették, nem tudták hol tartanak tervük teljesítésében. Erről legtöbb esetben csak akkor értesültek, amikor kiírták a versenytáblára o. tervte'. j esítés eredményét. Ebből származott az a hiányosság, hogy « hosszúlejáratú versenyszerzödé- sek megkötésénél a vállalások nem voltak reálisak. Megtörtént olyan «•set Is, hogy egy vájár vállalta 25 nappal előbb tervének befejezését 4a kősőbb kiderült: a szerződés n>«gkf tésének idején már befejezte 1959. évi tervét!

Az aknai szakszervezetek télek- tefanűl, bürokratikuson kezelték a versenyt, amely így elsorvadt, papíron maradt és csak egy-egy dá- tnrnhcz kapcsolódva lobbant fel. Stukáig nem tartották nyilván a veryepy eredményét és több esetben wvpok-g állt üresen a versenytáb- J«. A verseny bürokratikus kezeiére elnyomta az alulról jövő kezdeményezéseket. Pedig ezek nem elvétett esetek voltak, mécsem fi- gydtek fel rá az üzemi oártszerve- zeíek, szakszervezetek. Ennek ellenére ezeket az önkéntes vállalásokat lelkesen és eredményesen teljesítik ,,a sajátmaguknak" versenyző bányászok és már messze előre vannak tervük teljesítésében.

A munkaverseny állandósításának másik akadálya az volt, hogy aknáinkon nem karolták fel a versenyző tömegeket, ehelyett csak egy-két bányász eredményét népszerűsítik állandóan. Példa erre a komlói Kossuth-akna, ahol mind a versenytáblán, mind a sajtónak leadott termelési eredményeknél állandóan ugyanazzal a tizenöt-húsz névvel lehet találkozni és a többi százakról soha nem lehet hallani, holott a termelésnek ezek is lelkes harcosai. *

A darabbér bevezetése után javulás következett be a verseny nyilvánosságában, élénkebbé vált a verseny, de ez nem jelenti azt, hogy ma már rendben van minden. Az Októberi Forradalom tiszteletére lett vállalások teljesítése után az egyéni verseny lendülete jelentősen csökkent. Hogy az eddig elért eredményeket tovább tudjuk fejleszteni, politikai felvilágosítással és az eredmények nyilvántartásával tegyük élővé és állandóvá a versenyt, karoljuk fel az alulról jövő kezdeményezéseket Ilyenek százával vannak. Hogy csak egyet említsünk: a pécsbá- nyatelepi András-aknán a Kotoucs fejtési csapat tagjai —. hogy tervüket befejezzek december 21-re — vállalták; a napi 90 csille széntermelés helyett 155 csillével szállítanak. Ezt műszakváltáskor a fürdőben ismertették a többi csapattal, amelyek csatlakoztak ehhez a versenyhez. A Kotoucs-csapat tagjainak kezdeményezését küldöttség útján tudatta a Megyei Bizottsággal és a SZOT megyei titkárságával. Ez az egy példa is bizonyítéka annak, hogy bányászainkban milyen mélyen gyökerezik a szocialista verseny szelleme, a Párt iránti szeretet és odaadás, az igazi, tettekben megnyilvánuló szocialista hazafiság.

Az eddiginél több szenet kell adni bányáinknak, bányászainknak népgazdaságunk, egyre fejlődő iparunk számára. Hogy ezt elérjük rendet kell teremtenünk a munkaiegyelem terén is. A háború előtti években sokezren örültek, ha a bányában munkához tudtak jutni, ha a munkanélküliség szörnyűségétől megszabadultak. A felszabadulás után, ahogy fokozódott a munkáshiány, úgy vált a bánya „átjáróházzá , Rohanemlátott méretekben megindult a munkaerővándorlás. Az utóbbi háromnegyed, év munkafelvételét és leszámolását tekintve 350 százalékkal emelkedett a vándorlás a háború előttihez viszonyítva megyénk bányáiban! Ez a hatalmasméretü vándorlás elsősorban azért következett be, mert az új munkásokkal eddig nem foglalkoztak kellően. Komlón például szinte szokásos volt, hogy az új munkásokat a legmelegebb helyre rakták dolgozni, ami elvette kedvűket a bányamunkától. Az aknai párt- és szakszervezetek nem törődtek kellően az új munkások nevelésével és így közülük so^ eltávozott. E téren az utóbbi félév alatt komoly változás állt be. Ma már foglalkoznak az új munkásokkal és a legényotthonokban lakó bányászok helyzete,. ellátása nap- ról-napra javult. De ez még mindig nem kielégítő! Arra van szükség-, hogy minden egyes új munkást egy-egy ,.öreg" bányász szinte barátjának fogadjon, törődjön fejlődésével, elvtársi támogatást adjon számára ahhoz, hogy mielőbb teljesért ékű munkás legven.

zolatlan mulasztók száma. A műszakmulasztók anarchikussá teszik a munkaerő-elosztást és távollétük kiesést jelent a termeiében. Különösen fizetés után emelkedik megengedhetetlenül magasra a mulasztók száma, akik zömét a züllés útjára lépett iszákosok teszik ki. Csütörtökön István-aknán például 80 bányász nem szállt le. Annak ellenére, hogy ez a szám már jóval alacsonyabb, mint a pár hónappal ezelőtti, mégis sürgős intézkedést, elsősorban beható felvilágosító munkát követel. Ezek az öntudat alacsony fokán álló dolgozók nem veszik tekintetbe, hogy mennyire megnehezítik a becsületes bányásztömegek munkáját, akik szíwel-lélekkel dolgoznak a termelés emelésén, nem látják, hogy milyen pótolhatatan kárt okoznak a dolgozók hazájának, a béke arcvonalán, hogyan nyitnak ezzel rést az ellenség számára.

Ugyanezt teszik az álbetegek is- Még találunk belőlük is szép számmal bányászaink között Hogy az álbetegek betegség ürügye alatt mulasztani tudnak és táppénzt vesznek fel, annak az az oka, hogy gyenge e téren a felvilágosító munka és az ellenőrzés, de az orvosok is lazán kezelik az ügyet. Egyik Ráfkóczi-úti orvos elmesélte, hogyha tőle pámapi „pihenőt" kérnek, ó szó nélkül megadja. És nem ő az egyetlen orvos, aki hanyagságával károkat okóz népgazdaságunknak. Az ellenőrzés megengedhetetlen gyengeségére jellemző példa a komlói, ahol megtörtént az, hogy a beteglátogató a „beteget" éppen szüretelés vagy disznóölés közben otthon találta, de erről jelentést nem tett. Ezért népnevelőinknek fokozottan kell tudatosítaniok a bányászokban, hogy milyen kárt okoznak az igazolatlan mulasztásokkal és álbetegeskedésekkel, de emellett társadalmi ellenőrzést is léire kell hozni és a notórius mulasztókat, álbetegeket társadalmi bíróság elé kell állítani.

Rákosi elvtárs beszédében felhívta a fiatalokat, hogy forduljanak a bányák felé, mert mint mondotta: „Az új bányászok ezreire van szükség“. Rákosi Mátyás szavaira megmozdultak városon-falun a fiatalok, velük együtt a régi, most más munkahelyen dolgozó bányászok is, de kevésbé fontos, más munkát végző dolgozók közül is többen lelkesen jelentkeztek a bányába dolgozni. A Megyei Párt- bizottság külön-külön is felszólította megyénk dolgozó népének rétegeit, hogy vegyenek részt az új széncsatában, álljanak a termelés élvonalába. Ennek nyomán egyedül Máriakéménden 16 fiatal, köztük egy családból hárman jelentkeztek bányamunkára, hasonló nagy viszhangja volt a felhívásnak Lovászhetényben, Fazelkasbódán, Görcsönyben és több községben. A meszesi építkezés ifjúmunkásai is a bányába mennek dolgozni, de jönnek még az ország távolabbi részéből is fiatalok, hogy kiegészítsék a széncsata régi hőseinek sorait Egyedül Széchenyi-aknán egy nap alatt 25 jelentkező volt A szép' sikerrel megindult munkástoborzást tovább kell folytatnunk, hogy maradéktalanul felszámoljuk széntermelésűnk emelésének egyik döntő akadályát, a munkaerőhiányt Az ifjúság példamutató, lelkes jelentkezése mellett az eddiginél sokkal jobban fel kell sorakozzanak a béke védelmének minden csatájában oly áldozatkészen ás öntudatosan résztvevő nők. Mindenekelőtt a bányászok családtagjai között kell fokoznunk felvilágosító munkánkat, aZok között, aki ismeri a bányamunka hősiességét, szépségét és fontosságát Sajnos, még sok pártszervezetünk vezetői sem értik, hogy a szocializmus építésében milyen nagy jelentősége van a mind nagyobb- arányú női munkának. Meg kell végre értenünk, hogy már első ötéves tervünket sem tudnánk végrehajtani akkor, ha nem gondoskodnánk új hatalmas munkaerőtartalékról, elsősorban a nők tömegeinek bevonásáról!

Az új bányászok jelentkezését megkönnyíti, elősegíti az, hogy népi demokráciánk komoly gondot fordít anyagi helyzetükre, ezt a munkát valóban azzá teszi, amit megérdemel: a legmegbecsültebb és anyagilag is legjobban jutalmazott munkává. Ezt ma már ner„csak a bányászok tekintélyei fizetése mu. tatja, hanem a legkülönfélébb intézkedések sora is. A mecseki szénbányák dolgozói a napokban kaptak többezer pár bakancsot, eltöröl, ték a bányászok zsírbeszolgáltatási kötelezettségét, egy-két héten belül birtokukba vehetik az új, gyönyörű meszesi házakat. A gondoskodásból kiveszi részét a pécsi tanács is, amely rövidesen közigazgatási kirendeltségeket állít fel a bányatelepeken, ezzel még inkább meggyorsítja a bányászok ügyeinek intézését, az aknákhoz vezető utakat megjavíttatja, népbüfféket létesít, ételgyárakat építtet számukra, a már működő mosoda kapacitását fokozza, napközi otthonokat létesít, — mindezzel élő valósággá válik Rákosi elvtárs ígérete, hogy a bányászok gazdasági helyzetével a jiL vőben még többet fogunk törődni.

Széntermelésünk fokozásához bú zonyára új, hatalmas lendületet fog adni a november 26-i országos bányászértekezlet, amelyet Rákosi elvtárs javaslatára a minisztertanács és Pártunk Központi Vezetősége együttesen hív össze. Ez az országos értekezlet is tanúskodik arról, hogy az új széncsata milyen nagyjelentőségű, mennyire népgazdaságunk előterében áll. Az ott meghozott határozatok hűséges és maradéktalan végrehajtása minden bizonnyal nemcsak abban fog segítséget nyújtani megyénk bányászai számára, hogy szép vállalásunkat teljesítjük, ezévi tervünket december 21-re, forrón szeretett Sztálin elvtársunk születésnapjára befejezzük és terven felül ezévben négy és félezer vagon szenet termeljünk, hanem kiindulópontja lesz még nagyobb győzelmeknek is!

A világ népei visszavonulásra kényszerítik a háború erőit

Fagyejev elvtárs a lefegyverzésre és annak nemzetközi ellenőrzésére tett javaslatot a varsói Békevilágkongresszus vitájában

A varsát Lengyel Szó Háza előtt, ahol a kongresszus megnyitása óta éjszakánként hatalmas kőedényekben béketüzek lobognak, reggeltől estig óriási tömeg szorong. A varsóiak lelkesen ünnepük és éltetik a békekiil- dőtteket, a békeküzdelem élharcosait. A legnagyobb rokonszenv a békeküzdelem élén haladó szovjet nép küldöttei iránt nyilvánul meg. Varsó utcáit és tereit zászlók és transzparensek ezrei mellett a békemozgalom ismeri vezetőinek arcképeivel díszítették fel. A lengyel sajtó úgyszólván kizárólag a békekongresszusnak szenteli hasáb iáit. A lapok vezércikkekben méltat iák a varsói kongresszus nagy jele’itősegél.

A Békevilágkongresszus pénteki ülésén Joliot Curie professzor elnöki beszámolóját követő vita során Infeld lengyel egyetemi tanár, az ismeri atomfizikus szólalt fel, aki sokévi kanadai tartózkodása után nemrég tért vissza hazájába. A háború nem oldja meg a problémákat — mondotta In- feld —, ellenkezőleg új problémákat hoz, mindenekelőtt az agresszorok számára.

—- Amikor Kanadából haza akartam térni, kollégáim figyelmeztettek, ne utazzak Lengyelországba, mert ott a puszta életem is veszélyben forog és a vasfüggöny túlsó oldaláról nem tudok visszatérni. Azóta már ellátogat- A munkafegyelemről szólva felBtam Kanadába és elmondottam, hogy keü vetnünk azt is, hogy bányá- jj vasfüggöny nincs, de inkban még most is magas az iga- p van egy másik vasfüggöny: a gyűlölet a rosszindulat, a gyalázko- dás függönye, amellyel az imperialista háborús uszítok akarják kettéosztani a világot, az emberiséget.

A tudósoknak fel kel! úmemiők. hogy a háborús uszítok a kultúra elpusztítására, a béke harcosai pedig a kultúra. megmentésére és további gyarapítására törekszenek.

Ezután Adrea Gaggero genovai katolikus pap, az ólasz küldöttség tagja szólalt fel. Kijelentette, hogy 1940- ben, amikor pappá szentelték, megfogadta, bogy a béke érdekében fog tevékenykedni. Hangoztatta, hogy a háborús uszítók sok tájékozatlan embert a keresztényt érzelmekre való hivatkozással akarnak megnyerni bűnös terveiknek. Igaz keresztény ember azonban nem lehet a háborús uszítók pártján.

— Egyes nyugati államokban vannak emberek, akik ma új ,.keresztes hadjáratot” hirdetnek — mondotta. — Biztosíthatom azonban ezt a kongresz- szust, hogy

az olasz nép nagy többsége hallani sem akar efajta kereszteshad- járatról a demokratikus országok ellen. . v

Az olasz nép jól tudja, hogy háborúból, nevezzék, akár keresztes hadjáratnak is, semmi jó nem szármázik, hanem csakis pusztulás és gyűlölet.

Ezt követően Eugenie Cotton asz- szony, a Demokratikus Nők Világszövetségének elnöknöje felszólalásiba» az amerikai csapatok példátlan koreai kegyetlenkedésével foglalkozott.

— Tudjuk — mondotta. —, hogy az amerikai nép nem akar háborút sem Koreával, sem más országgal.

Az amerikaiak nem »Várják vágóhídra küldeni fiaikat, de ha ezt el akarják kerülni, harcolniok kell a békéért.

A délelőtti ülés berekesztése után lengyel parasztnök színpompás viser ietbe öltözött csoportja köszöntötte a kongresszus résztvevőitA délutáni ülésen Dvais asszony, angol küldött, a Szovjetunióban járt brit küldöttség egyik tagja számolt be A Szovjetunióban szerzett tapasztalatairól.

Dr. Christophor angol orvos, a konzervatív párt volt tagja, elmondotta, hogy

kizárták a pártból, mivel a ton- doní Trafa'gar Square-on egy alkalommal békebeszédet mondott.

A következő felszólaló egv d^lindiai parasztkiildött volt, aki eddig még sohasem hagyta el faluja határát. Most eljött Varsóba, hogy hitet legyen népe békeakaratáról.

Egyes küldöttségek javaslatára kt- cgészítőleg bevették az elnökségbe a '■ övetkezöket: Angliából Tempest, R:ght> Craw;do!l és Palm* Dutt küldötteket. a Mongol Népköztársaságból NadaS Udval és Sirendob, Trieszt-