Dunántúli Napló, 1950. november (7. évfolyam, 255-278. szám)

1950-11-12 / 263. szám

1950 NOVEMBER 12 m m P L O A Kossnth-akna 1-es csapata továbbviszi a november 7-1 forradalmi műszak lendületét 'Amikor & tatabányai bányászok yorsenyfelhívását ismertették a kom­lói Koeeutk-aknán, az egyes fejtés mindhárom harmadának csapatvezetői értekezletet tartottak és megtár­gyalták a forradalmi műszak sikeré­hez szükséges feltételeket. Első lépé­sük az volt, hogy egyik harmad ki­hívta versenyre a másik kettőt. Cé­lul tűzték -.olyan termelést elérni az ünnepi műszakon, amilyent még soha nem hoztak ki a nyolcas telepi fej­tésből. November 7-én reggel nyolc órakor már javában olvasták be a győzelmi jeáentéseket a mikrofonokba. „Az egyes csapat 8-as telepi fejtés dol­gozói már 00 csille szenet termeltek ki..: Kusz János sztahanovista vá­jár már teljesítette a napi tervelő­irányzatát.“ Ezek jóS^ kiícizncH magukért — mondotta Till János csapatvezető vájár, aki nagy érdeklődéssel hall­gatta a napszintei) az eredménye­ket. — Majd kiteszünk mi is — vála­szolta inagabízóan Kristofecz Mátyás vájár, aki ugyancsak az egyes csa­patban dolgozik Till János bar urnájá­ban. Mind a ketten alig várták már az egy órát, hogy mehessenek műszakra. Hajtotta őket a kíváncsiság, az, hogy a reggeiesék mennyi szenet tudnak kiterriíélni. Till elvtárs csapatvezető, miközben elindult a műszakra, így morfondírozott: „Én javasoltam a versenyt és utóbb is alul fogok ma­radni a harmadom termelésével“. Háromnegyed kettőn állt az óra mutatója, amikor Till elvtárs felért az aknára. Első útja az üzemi irodába vezetett, hogy megtudja, mennyi csil­le özenet termelt ki a' délelőttös har­mad. — fiát... János, meg kell jól fdgnotojc a munka végét, ha túl akar­játok szárnyalni, a reggéles harmad teljesítményét — válaszolta az ak­nász; aki éppen akkor jött ki a há­nyából. — 430 csillét termeltek ki. ami százalékban 160 százaléknak fe­lel meg. — 430... Ez nagyon sok — álla­pította meg Till elvtárs, — de még ezt is túl lehet szárnyalni — tette hozzá, amikor kiment az irodából. A csapat tagjai szeretik, becsülik Till elvtársat és most is várták az iroda ajtóban, mert tudták, hogy be­számol a reggele« harmad eredmé­nyéről és mint jó csapatvetető nyomban megszabja a feladatokat. — Elvtáréak! A reggele« harmad 430 csillét szállított ki a Nagy Ok­tóberi Forradalom 33. évfordulójának tiszteletére — mondotta csapatának. — Ez nagyon szép eredmény. De mi dólutánosok ezzel az eredménnyel nem elégedhetünk meg. Nekünk még ennél is többet kell termelnünk, -ha győztesen akarunk kikerülni a ver­senyből. — Ugv van ... jól beszél — helye­selt a csapatvezető szavaira, a csapat 20 tagja. — Én elvtársak 200 százalékos tel­jesítményt vállaltam a mai ünnepi műszakra — szólt közbe Kristofecz elvtárs — de erre itt nyomban még 50 százalékot felajánlok annak érde­kében, hogy a mi harmadunk kerül­jön ki győztesen. . A TilLesapat határtalan lelkesedés­sel szállt lo az ünnepi műszakra. Vi­dáman, jókedvvel indultak rohamra a többtermelés frontján és ennok az lett az eredménye, hogy halomra döntötte minden' egyes vájár eddig éléit, teljesítményét. Mindegyikük 200 százalékon telíti teljesítette’ *a terv- előirányzatát. Kristofecz Mátyás elv- társ, aki 250 százalékra tett felaján­lást, 276 százalékot ért cl. A réselőgépek. a híres szovjet ka­parószalagok ütemes zakatolása ' is mintha csak Rákosi elvtárs szavait mondták volna: Minél több szenet népgazdaságunknak. Egész műszakon vastagon ömlött, a szén a Till-fejtésből. A lakatkezelők alig győzték szállítani, részükre az üres csilléket.’Alig ért oda az üre>y vonat, nyomban meg is töltötték. Lendületesen végzett munkájuknak meg is lett az eredménye. Till elvtárs harmada 479 csillét termelt ki az ünnepi műszakon, ami 100 százalék teljesítménynek felel meg. Az éj jeles harmad már nem tudta túlszárnyalni az előző két harmad teljesítményét, mert csak 410 csillét szállított. Ter-, mészetesen ez sem lebecsülendő tel­jesítmény, mert ebben a, fejtésben ilyen eredményt még sohasem értek el. 1.319 csille szén került ki az egyes csapati fejtésből november 7-én. De nézzük, miről beszélnek erek a. szép eredmények? Mi volt az az erő, amely az ünnepi " műszakon messze túlszárnyalta az eddig elért teljesítményeket? — Minden öntudatos dolgozónak, — válaszol a kérdésre , Kristofecz Mátyás elvtárs, Pártunk régi harcosa —. nekünk kommunistáknak elsősor­ban. kell példát mutatnunk hazafias­ságunkról és erkölcsi kötelességünk, hogy termelésünket állandóan növel­jük. Tudom, a Párt, Rákosi elvtárs és az egész magyar nép a bányá­szokra tekint és azt várja tőlünk, hogy minél több szenet adjunk a gyorsan fejlődő iparunknak. Do azt is tudom, hogy minden csille szén­nel. melyet tervünkön felül kiterme­lünk, növeljük vele a béketábor ere­jét és ugyanakkor gyengítjük az amerikai imperialista háborús uszíló- kat. Ez az a hajtóerő, amely nagyobb teljesítmények elérésére serkenti a komlói bányászokat. Ezért áll az akna teljesítménye a forradalmi műszak után is 100 százalékon felül. És ezért vállalták a Till csapat tagjai, hogy ezévi' tervüket nem december 21-re, hanem december 20-ra befejezik. Ragoucsa János Eredmények és hibtíh oktatási munkánk beindításában Jól dolgozott vájárként a bányában, most bátor katonákat nevel a hasának Moár Ferenc alezredes elvtárs ’'Szörnyű nyomorban tengődött 1037- ben Moór Ferenc bányász családja. Testvérei, apja, anyja, de’ ő maga is ép hogy élt — Rövid a nevem, de hosszú a sze- géfiységem — szokta mondani az apja hiába dolgozom, tőröm magam, nem megyek semmire. Hárman dolgo­zunk a családból, otthon vannak még öten — éppen, hogy éhen nem halunk. Mikor ez történt, tizenhétéves volt akkor Moór Ferenc. Fiatal volt í italán éppen ezért határozta el, elmegy fize­tésemelést kérni. 4: előszobáig el is futott. De inég körül sem nézhetett, máris kidobták és Sillay úr, a főfel­ügyelő rikácsolása még a lépcsőn is kísérte: . Büdös proli, már ide is be mer szemtelenkednit Hál mit képzelnek ezek? Azt hiszik, hogy mi szóhaállunk velük? Moór Ferenc pedig tovább is végez­te a vájár nehéz munkáját és kapta a takarító 40 százalékos havifizetését, mely 40— 50 pengőt tett ki havonta. Olyan sóiét nyomorban élteb műit a többiek. Bányászok, üzemi’ munkások, szegény parasztok. A gaz­daság válság, a tőkések igája, a szaná- lások ’ utáni munkanélküliség szörnyű terhéf., .,hóráták Moórék. is, niint az egész bányatelep, az egész ország. . Aztán elért ide is a háború vihara. Magyarországon nyolcmillió elnyomott vártra ».Szovjet Hadsereggel a felszaba­dulást, a jol»b életet. Haza — Szovjet Hadsereg. Egyet jelentett ez a két szó Moór ^erencnek is. t , megismerte a szovjet k'loná­-báráhrf"?» ?Ürl<e k5Pön>’cS *8y-«*y t®karL minden „zdrnsztutye“ sfívvl^T J óh arát üdvözlete volt- És n a föl (iff6 m Crek nek‘ adták a bányát. f- h ',rni'. e"l-'sz országot. A gyárak ad ^ a f'ke,e kenyér­Jnrékt Lf ;' mind-mirtd Moór Fe- f \ U’ bányászoké, munkásoké dol­gozó parasztoké Megismerte Moór Ferenc I» , Sza­badság szó jelentését. Megérezte, hogy o.yat kapott, amije eddig nem volt: Hazát. yvértanúit élni a aznhaitsággal, elkezdte építeni hazáját. Megalakították az üzemi bizottságot és a vájártanfo • yam elvégzése után 8 évi keserves küszködés után egyszerre vájár lett. A Moór Ferencek hozták azt a rendeletét, hogy nem kell már 10—15 évet a vá- járiskola előtt csillésként tölteni, ha­nem 600 ledolgozott műszak becsületes munkája után már elvégezhető a tan­folyam. Nem sokáig dolgozott azonban Moór Ferenc a bányáiban, mikor szép. meg­tisztelő feladattal bízta meg a Párt. Katonatisztnek küldte Néphadseregünk tisztiiskolájába. —Láttam a szovjet katonákat és tud­tam, hogy hasonlónkká kell válnunk, hasonló bátor, hős, a hazáért, a népért minden áldozatra kész honvédeket kell nevelnünk —1 mondja Moór Ferenc al­ezredes bajtárs, visszaemlékezve, ho­gyan . fogadta a Párt útmutatását, a Néphadsereg hívó szavát. Mikor tisztté avatták ,a meghatott ság könnyeitől csak fátyolon keresztül látta az ünnepséget. A boldogság, az öröm mámora töltötte el. Esküt tett. Megfogadta, hogy ennek az új épülő világnak minden eredményét, a békés építést minden vész ellen, minden belső cs külső ellenségtől megvédi. Esküjét megtartotta. Előléptették, kitüntették. A felszabadulás évfordulóján a tiszti század szakaszparancsnoka volt. Olt állít a Ilősök-terén, szemben Rákosi elvtárssal. Aztán megindult a dí.színé­nek Én ott mentem kivont karddal közvetlenül az emelvény előtt, Rákosi elvtárs előtt — mondja. Mellemen ott volt az akkor kapott Magyar Népköz­társasági Érdemérem arany fokozata. Ez volt a legszebb napja élelemnek. A legszebb -nap után is dolgos, szép napok következtek. Moór Ferenc alez­redes bajtárs s'-kat és jól dolgozott, jó munkát végez. , — Tudom azt — mondja —, ha iól képzem katonáinkat, ha jó! gondosko­dom róluk, ngyunolyan jó munkát vég­zek, mint a MESZHART-aknák dolgo­zói, mint a munkások, földjüket jól megmunkáló dolgozó parasztok. Nép­hadseregünk ereje védi meg a bányá­szok nyugodt terpielömunkáját, a gyá­rakat, földeket. Ezért szeretik a dol­gozók néphadseregünket, annak min­den egyes katonáját. Ezért fogadtok és fogadnak a bányász civlársak mindig örömmel és szeretettel, ha niegiálóga­tom őket, ha résztveszek munkájukban Együtt örültünk a*forradalmi műszak gyönyörű eredményeinek, a 100.8 szá­zalékos tervteljesítésnck. A baráti be szélgetések további ösztönzési nyúlja­nak nekünk .munkánkban, bányász elv- társainkat pedig újabb eredmények el­érésére lelkesítik­A mi munkánk és a dolgozók termelő munkája tehát elválaszthatat­lanul egybeforrt. Ennek a testvéri sző­rűiéinek, erős, dolgozóink által vezetett néphadseregünknek köszönhető, hogy nyugodtan dolgozhatunk, építhetünk Tito bandájának közvetlen szomszéd­ságában, hogy nem kell reszketve él­nünk. félve a fasisztákat megszéggení- tőén kegyetlen, vérszomjas banda orv- támadásától, nem kell félnünk, hiszen a Szovjet Hadsereg harci módszerein nevelkedett néphadseregünk megvédi hazánkat minden veszélytől. Moór Ferenc bányász a békefront bástyátokén mint alezredes őrzi a bé­két, tanu-l, és tanít, hogy bebizonyítsa: — A kitüntetések, az előléptetések fokozott felelősséget jelentenek, meg' növekedett kötelességet a Pártért, a dolgozó népért. Ezt a felelősséget át­érezve igyekszem munkámat jól, becsü­letesen elvégezni, jó katonákat, bátor honvédeket nevelve néphadseregünk számára. Az 1950—51-es oktatási évad be­indítása sokkal nagyobb felelősség­gel jár, mint bármikor. Most nem egyszerűen arról van saó, hogy pártbizottságaink, alapszervezeteink levonva az elmúlt oktatási évad ta­pasztalatait, bizonyos előrehaladást érjenek el. Pártunk vezetésével eddig elért eredményeink, a szo­cializmus építésében elénk tornyo. suló megoldásra váró hatalmas fel­adatok, nem különben a feszült nemzetközi helyzet megköveteli, hogy a pártoktatást az eddiginél sokkal szélesebb mértékben és je­lentősen magasabb színvonalon kezdjük meg és vigyük végig. E nnek megfelelően indítottunk be a megyében 4 pártiskolát, ahol az elmúlt hónapok harcaiban kitűnt legjobb elvtársaink százai tanulnak. Ebből a célból indítottuk lie megyénkben i? a propagandista szemináriumokat, hogy propagan­distáink jobban felkészülve tökéle­tesebben tudják végezni munkáju­kat. Minden egyes funkcionáriu­sunknak és tagunknak világosan és tisztán kell látnia azt, hogy felada­tainkkal csak úgy tudunk megbir­kózni, ha törődünk a tanulással és a marxizmus-leninizmus kincsestá. rából mindig többet és többet sa játítunk el. Hibáinkat külön­böző -.területeken nagymértékben az is elősegíti, hogy párttagjaink, pártvezetőségeink nem rendelkez. nek kellő elméleti képzettséggel és ezért nem veszik észre az ellenség munkáját. Több pártbizottságunk és párt- szervezetünk központi feladatnak tekintette az oktatási munka elő­készítését. így a pécsváradi és vil­lányi járási bizottságok idejében kiválogatták a. megfelelő előadó­kat, azokat előadóképző iskolára küldtek, megrendelték az anyagot, a hallgatókkal személy szerint el­beszélgetve megmagyarázták nekik a tanulás fontosságát. Ugyanakkor voltak járási bizott­ságaink, amelyek a békekölcsön­jegyzést és a választást nem tudtak összekötni az oktatási munka elő­készítésével. így a választás után kapkodtak, őssze-vissza rendelték meg az anyagot, nem jól válogat­ták ki az előadókat, nem értesí. tették ki kellőképpen a hallgatókat és ennek eredményeképpen komoly hibák mutatkoztak már az első foglalkozáson. A legsúlyosabb hi­ba a komlói járási pártbizottság területén merült fel, ahol az első propagandista szemináriumon a hallgatók fele hiányzott. A komlói­járási bizottság az oktatási felelős­nek nem ad kellő segítséget, mun­kájában magára hagyja és az okta­tást resszort-feladatnak tekinti. Megyénkben az oktatási évad november 6-án indult be és a leg­több helyen jól, ünnepélyes kere­tek között. ' Megértették a hallga­tók és az előadók a tanulás fon­tosságát. A termeket kidíszítették, gondoskodtak fütött helyiségről, vi­lágításról, az előadás alatt a hall­gatók jegyzeteket készítettek. így volt ez Somberekén, a siklósi tszcs-ben, Csányoszrón, Csertőn és több helyen is. lőadóink vállán nagy felelős­ség nyugszik. Őket a Párt méltónak találta arra, hogy hirdes­E1 A Békekongresszus után még jobban fokozzuk a termelést termelékeny­Cremünkben sokat beszélgetünk a Budapesten lezajlott tíékekongresszus- rőt és annak hatalmas jelentőségéről- Tőlünk az üzemből nem volt kiküldött, de azok az elvtársnők, akik resztvettek a kongresszuson .elmesélték a tapasztala­taikat. Elmondották, hogy a felszó­lalók milyen keményen, elszántan áll­tak ki a béke mellett. Elmondották azt is, hogy visszatérve a kongresszusról, ők is a termelésük állandó fokozásával erősítik a béketábor erejét. Mi is azt valljuk, hogy minden be­csületes magyar dolgozónak az a köte­lessége, hogy a termelés terűidén mu­tassa meg azt. hogg szüntelenül küzd a háborús gyujlogalók ellen. Ezzel vála­szolunk Triónak és bandájának, akik lesben tHlv.uk, hogg gazdájuk paran­csára megtámadjanak minket. Mi ezek ellen úgy harcolunk, hogy leleplezzük ügynökeiket és fokozzuk ségünket. Az én brigádom ngnlc. varrónőből< áll. a múltbeli kiértékelés szerint a var­rodai üzemrészben a másodikak let­tünk. Egyénileg én már dacember 10-nél tartok a tervelőirányzatommal. Minden munkatársam szem előtt tartja a Thunkaversényt, annak jelentőségét és fontosságát. Sokszor mondjuk mim- kaközben egymásnak: úgy-e tudod, hogy miért kell a termelést fokozni? Av lelkes munka közben sokszor fel­hangzik egg-cgy vidám dal- Azonban mindig visszatérünk arra. ami a legjob­ban foglalkoztat bennünket és elbeszél­getünk a békéről és arról, hogg több és jobb munkával segítjük a bél^tábor erejét és ötéves tervünk építését. Ódor Sándorjáé óékebizottsági tag, Kesztyűgyár. sék a marxizmus-leninizmus tanítá. sait, órájuk bízza párttagjaink szá­zait, ezreit, hogy belőlük öntudato. sabb, harcosabb kommunistákat neveljenek. Sok előadó ezt átérzi és komoly felelősséggel végzi ezt a gyönyörű munkát, mint Balázs elvtárs, a Pécsi Bőrgyárban és Bár községben Szilágyi elvtárs. De vol. tak olyan hanyag, felelőtlen elő­adók is, akik késve vagy egyálta­lán nem jelentek meg a politikai iskolákban. Ez történt Tekjafalu- ban és Dunaszekcsőn is. Kovács- hidán Royó Géza előadó teljes egészében kigépelte a brossurát és minden mondathoz hozzáfűzte még a maga megjegyzéseit. így aztán nem lehet csodálkozni azon, hogy a hallgatók elaludtak. A mágocsi gépállomás előadója is felelőtlenül készült fel az előadására. Több helyen az is megtörtént, hogy a hallgatók is hiányosan, vagy késve jelentek meg a foglal­kozásokra. Nagykozáron 20 hallgat tóból 6 vagy a bólyi „Haladás" tszcs-ben 28 hallgatóból 11 jelent meg. Ebben nagymértékben alap- szervezeteink is hibásak. Nem ér­tesítették kellő időben a hallgató­kat, nem készítették elő ,a politi­kai iskolákat. A Zsolnay-gyárban az egyik szemináriumi teremben még asztalok sem voltak, de vilá­gítás sem volt. Rományin, amikor összejöttek a hallgatók, megkér­dezték, hogy miért hívták őket össze, mert ők nem tudnak sem­miről. Pártbizottságaink, alapszerveze­teink az oktatási munkában mu­tatkozó hibákat javítsák ki, a jó • tapasztalatokat pedig tegyék köz­kinccsé. Józanul mérjék fel tefü- letüket, vezetőségi ülésen tárgyal­ják meg az oktatási munkái, és te­gyék meg intézkedéseiket, hogy a jövőben ilyen hibák ne tör­ténhessenek meg. A hanyagokat cs a felelőtleneket ''szigorúan vonják felelősségre, mért ezen a téren nem lehetünk elnézőek. A járási és városi pártbizottsá­gok nyújtsanak segítséget az alap-' szervezeteknek. Legjobb tagjaink, aktíváink vegyenek részt ebben a munkában, hogy a mutatkozó le­maradást helyrehozzák. Hétről- hétre tűzzék napirendre az oktatá­si munkát és teljes erővel lássanak hozzá a fogyatékosságok kiküszö­böléséhez. a pártvezetöségek a hallgatók, **-kal még nem beszéltek egyé­nileg, beszéljenek velük, magya- rázzák meg nekik, a tanulás fon-’ tosságát. El kell azt érni, hogy a hallgatók boldogan, örömmel jöj­jenek a foglalkozásokra, hogy azokon ne legyen lemorzsolódás. Az előadók a pártvezetőséggel karöltve segítsenek a hiányosságok kiküszöbölésében, és nagyobb fele­lősséggel végezzék ezt a fontos munkát. Pártszervezeteink gondos­kodjanak a politikai iskolák ré­szére megfelelő meleg helyiségről, asztalról, szemináriumi füzetekről, hogy jegyzetelni tudjanak. Alapszervezeteink gondoskodja­nak arról, hogy amennyiben még hiányos az iskolán a hallgatók ki­válogatása és még nem vonták be az árrá méltó elvtársakat, a ta­nácstagokat, népnevelőket, a vá­lasztási munkában jól kitűnt agi­tátorokat, azt tegyék meg. De ez ne menjen n minőség rovására és ne tegyék túlzsúfolttá a szeminá­riumokat. Az elmúlt hetekben nagy győ­zelmeket értünk el azért, mert pártszervezeteink, pártbizottsá­gaink nagy erővel és lelkesedéssel láttak hozzá a feladatok megoldá­sához- .Ebből tanulnunk .kell. Ne csökkenjen a lendület, hiszen ered­ményeinket nem elég kivívni, meg is kell tartanunk és tovább kell fejlesztenünk azokat. Tud­nunk kell azt, hogy pártfunkcioná­riusaink, párttagjaink megfelelő képzése egyik fő biztosítéka továb­bi sikereinknek,, előrehaladásunk, nak. f tlikó Lni«<i a Megyei Bizottság ágit. prop titkára.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom