Dunántúli Napló, 1950. november (7. évfolyam, 255-278. szám)
1950-11-05 / 258. szám
"Vesszenek a népek Békéjének ellenségei, az imperialista Babérnál gynjtogatok! Ami a németi délszláv dolgozó parasztokat előre viszi: Kemény, kérlelhetetlen hare Tito bandája ellen Valamikor régen — hiszen olyan régnek tűnik már, csak ha utánaszámol az ember, akkor derül ki, hogy alig hat éve — igen, azelőtt minden nyáron 38—40 aratópár kerekedett fel Németiben. Köröskörül megsárgult a búza, a rozs. a papok búzája Eszterágon, az urak búzája Pusztamalomnál, a kulákok búzája, rozsa Garén, Csarnótán. Terehegyen. És Németiből elindultak az aratók 38—40 pár minden évben, hogy learassák az életet — uraknak, papoknak, kulákoknak. Ma már a maguk földjén aratnak mindazok a németi délszláv dolg-czó parasztok, akik valamikor csak úrnak, papnak, kuláknak arathattak — ez az első, amivel a németi dolgozó parasztok közül Krizics György és S alván Emil magyarázzák azt, hogy Németi következetesen elöl jár a munkákban, hogy legtöbbször az elsők között jelenti: befejeztük a szántást, befejeztük a vetést, végeztünk az aratással. Igen, drtiá* vannak fii —hatalán kisebb számban is, mint másutt — régi gazdái! is, olyan dolgozó parasztok akik a múltban se voltak urak kapcád, papok aratói? — Hát azért van a verseny, hogy azokat is mozgassa — válaszol Sakán Emil. — Versenyben vagyunk Átával, már azt se tudjuk, mióta. Hol ők kerekednek fölül, hol meg mi nyerünk s ez aztán hajt mindkettőnket. Valóban a verseny. Erről hiba volna megfeledkezni. Valamikor voltak községek — rendszerint egymás mellett fekvők — melynek legényei apáról fiúra szálló hagyományként mindig versenyben álltak egymással. Ennek a versenynek eredeményeit legtöbbször búcsúkor és egyéb ilyen rendkívüli alkalmakkor lehetett megállapítani és rendszerint bevert fejekben lehetett kiszámolni. Abban az időben így fejeződött ki két község vetélkedése. Ma a vetés, aratás korábbi befejezésében, a begyűjtés túlteljesítésében. De a vetélkedő párok megmaradtak. Megmaradt Mágocs és Mekénycs, megmaradt Vérnénd és Palotabozsok és hát megmaradtak örök vetélkedőknek Áta és Németi is. És a két Község: versenyének nem kis része volt abban, hogy Németiben október 5-re már befejeződött a búza vetése hogy a békekölcsönjegyzésben elsők között végzett a község a pécsi járásban, és hogy a mélyszántás is gyorsan, jó minőségben folyik a községben. Bár az esőzései!: a múlt héten egy pár napra megállították a munkát, nem kétséges, mihelyt, rá lehet menni ismét a földre, lendületesen > folytatják a munkát. Komoly szerepe van mindebben a ' versenynek. És abban is, bogy jól j halad a termelést szerződések kötései is. Hogy cukorrépából, gyapotból, ri- j cinusbóí és több jnas növényből márt be is fejezték a szerződést és a többi növényfajtákból is hamarosan befejezik. Viszi a verseny a községet- — ebben egyetértenek Krizics György és Sakán Emil és egyetértenek a többi németi délszláv dolgozó parasztok is. De meg ez se minden. Hozzá jön még ehhez valami, ami talán mindennél erősebb. Ez a valami a gyűlölet, amit a németi délszláv dolgozó parasztok éremnek Tito iránt, az elszántság, hogy harcoljanak ellene, korai aratással, a begyűjtés túlteljesítésével, most minőségi mélyszántással, őszi trágyázással, termelési szerződéskötéssel. És p*M>en má'K^nt brs'élnrk erről. Könnyen beszél az ember az elmúlt rosszról, könnyen, csendes mesélő hangon beszél. Krizics György is a múltról, ha gyűlöletes volt is. Dehát elmúlt, az urakat elvitte a fene, a papok se urak már Eszterágon és kuliknak se olyan rózsás dolog már lenni Garén, Csarnótán, vagy Terehegyen. így hát Krizics György azzal a hangsúllyá] beszél a múltról, hogy „rossz volt, kutya világ, de lassan már el is felejtjük, hogy milyen volt." Az átaiakkal folyó versenyről is könnyed hangon beszél. Olyan kicsit kötekedő, piszkálódó hangon, hogy hát „azért tavaly az orrukra lehetett volna 'toppantani az átaiaknak, mert nem sok dicsekedni valójuk volt a mélyszántással. így egy barázda, aztán. ráfordítva a másik .. ." De hogy szakad vége egyetlen pillanat alatt ennek a könnyed mesélő hangnak. Hogy válik egy csapásra forróvá a levegő körülötte az izzó gyűlölettől, amikor Tito jön szóba. Titoról nem lehet beszélgetni — Ti- tót csak átkozni lehet — ez a benyomásod, ha hallod szavait. — A t«* Kör nőmmel kaoarri • m lel a földet, ha nem volna más — mondja. — A tíz körmömmel, mert tudom, hogy ezzel ellene harcolok. A tíz körmömmel — ismétli. Nem kell neki és a többi németi délszláv dolgozó parasztnak se tíz körmével túrni a -földet, mégcsak igával se muszáj, hisz itt .van az ócsárdi gépállomás, segít a traktor. De ahogy a traktort hajtja, viszi előre a robbanás ereje a motorban, úgy viszi előre Krizics Györgyöt, Sakán Emilt és a többi németi délszláv dolgozó parasztot is a gyűlölet Tito bandája ellen. Szalanesanin Györgyöt épúgy, mint Stefutics Istvánt, Bozsánovics Györgyöt csakúgy, mint Majorác Mátyást. Igen, ez az erő, a Tito elleni harc ereje, — mely ugyanakkor a békéért folyó harc ereje is, — az, amely a Szovjetunió és a Párt iránti hála és a verseny mellett, a népnevelők segítségével kemény léptekkel viszi előre Németi délszláv dolgozó parasztjait. Ha vetés van vetésben, ha mélyszántás van mélyszántásban. Mindenben, mindig csak előre. Fejezzük be a burgonya, tengeri és szálastakarmány begyűjtését Az elmúlt hetekben csökkent az a lendület, amellyel megyénkben a burgonyabegyüj tóst folyt s melynek eredményeképpen megyénk az első helyet biztosította maga számára az ország valamennyi megyéje között. Pedig a begyűjtésnek korán tsincs vége. Az eredményeket tovább kell és tovább iehet fokozni. Ennek azonban elsőrendű feltétele az, hogy fokozzuk a harcot zz ellenség támadásaival szemben és visszaverjük hazugságait, mely főleg olyan formában jelentkezik, hogy igyekeznek a termést a valóságnál csekélyebbnek feltüntetni. Tovább kell fokoznunk a begyűjtés ütemét burgonyából is, melyben megyénk a legutóbbi adatok szerint 76 százalékra teljesítette előirányzatát. A burgonyabegyüj lésben a pócsváradi járás jár továbbra is élen, mindössze két százalék választja el a járást előirányzatának 100 százalékos teljesítésétől. A járásban számos kimagasló eredmény is született a burgonyabegyüj lés terén. így Berkesd község dolgozó parasztjai az egész megyének példát mutatva 745 százalékra teljesítették előirányzatukat. A megye többi járásainak községei közül kiemelkedik Tengeri 158 százalékos teljesítésével. A burgonyabegyüj fősben elért vi? szonylag jó eredményeink mellett igen komoly lemaradás mutatkozik a ten- oeríbegyüjtés vonalán. Megyénk kukorica előirányzatának mindössze 29 százalékát gyűjtöttük be eddig s még a legjobb eredményt elért pécsi járás teljesítése se haladja meg a 40 százalékot, nem is beszélve a gyengébb járásokról, mint a komlói, ahol eddig az előirányzott mennyiség 20 százaléka gyűlt csak be. Megyénk dolgozó parasztjainak példát kell venniük a pe- terdi dolgozó parasztoktól, akik 140 százalékra teljesítették már előirányzatukat. Különösen keményen kell hozzálátniok a munkához az olyan községeknek, mint Kán, Kisújbánya, ahol eddig úgyszólván, meg sem indult a tengeribegyüjtés. Ugyancsak fokoznunk kell a széna- begyűjtés ütemét is. A szénebegyüjtés- ben megyénk dolgozó . parasztságának a lippói dolgozó parasztok, valamint Áta délszláv dolgozó parasztjainak példáját kell kövotniök, ak'k 109, illetve 115 százalékra teljesítették szálas- takarmánybegyüj tési előirányzatukat. Megyénk dolgozó parasztsága az elmúlt hónapokban minden téren megmutatta, hogy minden erejével harcolni akar a békéért. Ezt bizonyítotték be megyénk dolgozó parasztjai a békekölcsön jegyzőimé!, a búzavetés befejezésénél, a tanácsválasztásckon egyaránt- Megyénk dolgozó parasztságának most a begyűjtés befejezésével kell megmutatnia elszánt békeakaratát. azt, hogy minden becsfiletes baranyai dolgozó paraszt harcolni akar a begyűjtés befejezésével Tito elszánt bandája ellen, a béke megvédéséért. ’ — Kukurikuuu — kiáltotta elnyújtva a csodakpkas o négy órát Éppen Károlyéli kertjében. Éppen Károly már talpon volt és az istállóban szöszmőtölt. Nemsokára kijött az asszony is és cgyszuszra tervismertető értekezletet tartott. — Délután igyekezz haza a bányából, mert már megszólnak a faluban a mélyszántási miatt. Tegnap is szólt a Tcrus, hogy azt mondta a Eiczó Vilmos, hogy éppen ml vagyunk a leghanyagabbak a munkában, az őszi vetésben is miattunk maradt le a község, ha nem tudná, hogy bányászok vagyunk, hát azt hinné, hogy kulákok vagyunkde már itt az ideje a cukorrépa szedésének. is, mert át kéne már adni a gyárnak és ér. ép pen ezért azt mondom, hogy ma inkább ne menj sichtre és kezdjünk hozzá, mert szégyenben maradunk ... — Mit? Hogy ne menjek sichre? Azt már nem, így is eleget mulasztottam n vetéskor. Bumlizónak hívnak és kikerültem a szégyentáblára. Sichtre mindenképpen elmegyek — legfeljebb éjjel csinálom a mélyszántást Éppen hogy elérte az autóbuszt, de azért még ülőhely is jutott a pad szélén. Maga elé nézett, főtt a ieje, hogy is ossz a be a munkál. Mellette ült Ibrik Pista, ugyancsak az almáról, az szólt hozzá először. — Hány centi a beágyazás a te oitodon? — Húsz centi. — Az nem is sok. Nálunk ötven. — Mii? Hogy ölven centi a mélyszántás? — Ki beszél a mélyszántásról? A köbeúgyazást kér deztem. — A, már nem is tudom hol a fejem. Bennem azután megtestesül a munkás paraszt szövetség, mert félig munkás is vagyok, meg félig paraszt, is a föld mialt. ■ Eltelt a nyolc óra és elég hamar elérkezett a kiszállás ideje. Éppen Károly ott tolongott a kasnál és igyekezett elsőnek Ieljutni, mert nála még csak ezután kezdődik otthon a második műszak. A buszban megint, csak Ibrik Pista mellé került és újból az kezdte a beszélgetést. — Nemsoká járunk már együtt haza. — Miért? — Mert beköltözők ide, az aknától őt percnyire. Uj házat kapunk. | — Hát nektek is van földetek, azzal mi lesz? — Eladom az államnak és nincs rá többé gondom. Ezen gondolkodott Éppen Károly egész délután meg este, amikor az asszonnyal együtt az öt hold földjén dolgozott. Este is ez járt az eszében, amikor az asszony elébe tette a vacsorát. Rágta, csak rágta, de azután mégiscsak megkérdezte, hogy mi ez. — -Rántott karfiol. Hát hús nincs Mfkor csináltam volna, hát nem veled voltom cukorrépát szedni? Hát az Igaz, de ez a rántott karfiol mégsem étel, éppen olyan, mint amilyen én vagyok. Mi az meghabarodlál? Miért lennél te rántott kaiííol? — Hát olyan se hal, se hús ember vagyok, aki nem is bányász meg nem is paraszt, de én mondom neked asszony, hogy a jövő héten már minden este hús! eszünk vacsorára és jövő héttői már én i • csak bányász leszek. Elég volt az ilyen rántott csal urnádéból. BÉKEB ARCOSOK A SZOVJET ÜZEMEKBEN ■ A békeharc és a Sztahánov-mozgalom egyik legkiválóbb továbbfejlesztője, Pavel Bikov. gyorsesztergályos. A magyar nép jól ismeri öt, hiszen a közelmúltban nálunk járt es átadta tapasztalatait a mi esz tergalyosainknak is. A képen Pavd Bikov egy alkatrészt munkál meg csiszológépén. A norma szerint ebből az alkatrészből négyet kellene megmunkálni egy óra alatt. A sztahánovista gvorsesztergá- iyoö 12 darabot munkál meg és ezzel is erősíti a békebarcot, ; A szovjet dolgozókat munkájukban a béke megvédése lelkesíti. Tud« ják, hogy teljesítményeik fokozása egy-egy csapás a háborús gyuj* tagatokra.. — -A „Vörös Viborzsec'-gyár hengerdéjében a dolgozók; ebédszünetben megtárgyalják „A Béke Hívei" című lap cikkeit és híreit. Hogy utána újult erővel végezzék munkájukat A „Proletár Győzelem"- posztógyár (moszkvai terület) dolgozói F. Kovái jev főmérnök vezetésével a békeharc erősítésére megvalósították a sztahánovista munkamódszerek legszélesebb körben való terjesztését és segítséget nyújtottak minden dolgozónak, hogy a termelés élenjáróinak tapasztalatait a gyakorlatban átvegyék és megvalósíthassák. — A képen: F. Kovaljév megfigyeli, amint egy sztaháno vísta szövőnő egy ifjú szövőmunkásnőt oktat a sztahánovista munkamódszerére.
