Dunántúli Napló, 1950. november (7. évfolyam, 255-278. szám)

1950-11-05 / 258. szám

HB Pl6 1950 NOVEMBER $ SZERGEJ OBRAZCOV: Az emberiség életéért és boldogságáért ' male velők sriá bújtál:, akárcsak s, gyikok — és néhány lépéssel odóbb láttam a Standard Oil lehűtése«, ra­gyogóan berendezett klubját, lohe- rán aszfaltozott utcái mentén zava­róé, piszkos vízzel teli árkokat lát­tam — ezt a vizet itták a szegények — és néhány lép ....................... ur as hordókban árulták a sah artézi kútjainak vizét — pénzért. Amit iVy ii gat on finoman „hi­degháborúnak” neveznek, az n'-“171 csupán az újságok méreggel teli propagandája, hanem annál jóval több. A hidegháború nemcsaj; a gyd- holds előkészítései hanem, már öurná­ban is pusztítás, halál. A halál örüle­ké önmagába visszatérő kör: az im­perialistáknak rabságba kell dönteni­ük a népeket, hogy sok pénzük le­gyen, a népek rabságba döntéséhez háború szükséges; a háború céljaira gyilkoló' fegyvereket kell gyártani; a fegyvergyártáshoz sok pénz kell; a pénz előteremtéséhez pedig megint* csak rabságba kell dönteni a népe­ket. Az imperialisták viselnek háborút, egyetlen puekagolyó kilövéso nélkül is — és nehéz lenne összeszámolni, hogy ez a háború inennyi áldozatot követel. így a Standard Oil Co. Per­zsiában: szintén háború. Ennek a há­borúnak a haldokló anyák és apák és a vak'gyerekek az áldozatai. Csak próbálja egy pillanatra férjét kiszá­radt múmiához hasonló és majdnem teljesen meztelen embernek, gyerme­két pedig vakon, fejecskéjén gennyes sebbel maga «ló képzelni — és soha többé nem veszi kezébe sem a now yorki, sem a londoni „Times*1-?. Az imperialistáknak azonban még ez a szörnyen cinikus hidegháború sem elég. Ha «rv kis állam akár « legkisebb mértékben is szembeszáll gyarmatosításával, a létét fenyegető rabsággal — máris eldördülnek a lövések Görögországban, Vietnam­ban, Koreában... Az amerikai, hnpe. ridlistdk azért küldték Koreába kato­náikat, hogy leigázzák as országot. !>e nemcsak a koreaiaknak Á m«ír*r dolgosak jót ismerik Sr.erjtej Vlsgyimirovics übraczo- vot, a SztáSn-díjas művészt, a moszkvai állami központ! bábszín­ház vezetőjét. Obrazcov az államj bábszínházzal a Magyar-Szó Tjét Barátság Hónapjában látogatott el Magyarországra, többek között Pécsre Is és Itt előadásain megis­mertette a magyar dolgozókkal a szocialista bábjáték művészetét. Obrazcov, most. mint a Szovjetunió Összszöretségi Békebizottságának küldötte vesz részt a magyar Bc- kekongresszuson. Az emberiség életét nem lehet «cm Osztani, som szorozni. Az emberek nem élettelén tárgyak. Winden egyes embernek csak egyetlen életo van, ami nem ismétlődik meg soha. A háborúra készülő imperialisták azonban ügy osztják és szorozzák az emberek életét, mlnha az emberek mégiscsak 'élettelen tárgyak lenné­nek- Hidegvérrel számítják ki, ítdny twibtr pusztul cl egy közönséges bomba felrobbanásdtol és hányat pusztíthatnának cl egy atom- vagy hidrögénbombúval. Az ember szá­mukra csupán számtani egység, me­lyet, egyszerűen tn,eg lehet semmisí­teni, vagy segítségévet egy másikat feliét elpueztitani. Mi, szovjet cnifeei'eh, nein el­vont módon, hanem konkrétan harcö- *unk az emberek boldogságáért. Mi minder« egyes emberért, külön-külön hírcot; vívunk. Azért építünk viilauy- erőmflveket, hogy minden házban világosság legyen, azért vetjük ol a búzát, hogy mindenki jóUakhaosók, azért bővítjük az iskolahálózatot, hogy mindenki megszerezhesse a tu­dást, — azért növeljük kórházaink számát, hogy mindenki egészséges le­gyen és minél tovább élhessen. Mi sehova sem exportáljuk a ma­gunk társadadaími rendjét. Katiink igában sine» Amerikára kényszerít«-[ ni a magunk életformáját és nézete­inket De tökéletesen meg vagyunk iy ötödre arról, hogy nincs olythn ország a világon, amelynek népe ne rugaszkodnék életéhez és ne. értené meg >rz elemi igazságot: a háború kofáit jelent. As anyák a világ minden városá­ban ott sétáltatják gyermekeiket az mcákon és sétatereken. Józan ember aligha tudja elképzelni, hogy egy anya nyugodtan tudna arra gondol­ni, hogy egvMtercsak nem lesz többé gyermeke. Vagy nem lesz húga, öee- es** vagy apja. Vagy megszűnik ez a város is eltűnik a városból minden apa, anya és gyermek. Már JÁriam Amerikában ín. .V\v-Yorkban először az 50., aztán" a 90. utcában laktam. Kóboroltam Washington utcáin és Chicagóban, az Erie-tó partján is. Sokfajta emberről kerültem ö&szc és beszélgettem. A legtöbben igen rendes, jóakarat ú emberek voltak, szerették családju­kat, városukat én hazájukat. El sem tudom képzelni, hogy valaha is meg­szűnnének városukat, hazájukat, csa­ládjukat. gyermekeiket szeretni. Csak x teljes vakság késztetheti őket arra. hogy ezt. higgyék: ha há­borúba sodornak másokat’, maguk el­kerülhetik a háborút. Ezer és ezer újság majdnem kilónyi vasárnapi «zárna te«*, meg minden tőle telhetőt annak érdekében, hogy az emberek vakokká váljanak. De én tudom, hogy ezek a lapok «oha nem érik eí a céljukat.. Azért tudom, mert mi, tsovfct emberek, bízunk az emberck- ben, tehát bízunk minden népben: Jártam Feme láb an is. Láttam a Hm fikuszerdőkot és rlzeföldeket. Olyan nyomort jg láttam, amelyet el tmn képzel nur, ember, hacsak’saját ezemévei nem Játj*. Hatéves gyerme­keket láttam robotolni a gyárakban es Láttam száz meg száz vak koldus- gyermeket, akiknek fején haj helyett gennyes sebek voltaic- Láttam az olajtársaságnál dolgozó munkásokat, »kik az 50 fokos izzó melegben pál­Népnevelők, l’ártbi/.almlnk. Pártmunkások! FVépnevelő­zsebtérbép jelent meg! Az MDP Központi Vezetősége agitáció« osztálya szerkeszté­sében 31 óidul, ára Z forint Kapható: MDP pirtazervc20- tekbeu. Minden egyes amerikai katona is ha­gyott otthon Ohióbau vagy Michi- ganban, Olevelandban vagy Detroit, ban feleséget, anyát vagy fry érmeket é« ez a katona minden egyes anya, gyermek ée feleség számára egyetlen fiát, egyetlen apját, egyetlen ‘férjót jelouti. Mi vigasztalhatja meg ökot, ha elvesztik? Talán a 60 milliárdos- család? Vagy az, hogy ez az ameri­kai katona halála előtt még meg tu­dott ölni néhány, Saját hazáját, e.a ját szabadságát, saját népét, saját anyját és gyermekét, eaját feleségét védő koreait? Azúrt hiszünk » béke ügyének győzelmében, mert tudjuk, hogy a? az ember, akit még nem vakítottak le a dollárral vagy a fontsterffnggel, szereti az életét, a napot és az em­ber okot és nem kívánhatja «*> a ra­ját szeretteinek, se azoknak a távoli embereknek a halálát, akik éppolyan emberek, mint 5 maga. Tudjuk, pontosan tudjuk, hogy nincs olyan nép a világon, amely akarná a háborút. A világ minden becsületes embere aláírja a stockhol­mi békefelhívást, aláírják mindazok, akik szeretik az ombereket és hisz­nek az emberekben, legyenek bár katolikusok vagy evangélikusok, mohamedánok vagy buddhisták, mun­kások. vagy tudósok, németek vagy franciák, kínaiak vagy bolgárok, amerikaiak vagy angolok... iSok emberrel találkoztiim külföldön és találkoztam külföldiek­kel Moszkvában is; elbeszélgettem velük az életről és a, művészetről. Soknak néztem bele a szemébe, ói soknak szorítottam meg a, kezét Tudóin, hogy mindezeknek az embe­reknek a. többsége már aláírta a bé- kcivot. Ti is, bukarestiek, és ti is szófiaiak és kaaanlikiak, ti is, Romá­nia és jíukrária művészei, írói és szí­nészei, akikkel olyan «okát beszél­gettem a művészetről, ti is varsói és krakkói emberek, az „Uraus“ mun­kásai. lodzi szövőnők, kattowicíei és veliczkii, bányászok, a lengyel szín­házak dolgozói — Szolczky, _ Jarem és Dombrovsky elvtársik. Ti is, Prá­gai, pilzeni és pozsonyi emberek, a „Kolbohka“ munkásai? öz osztravai bányászok és ti, drága barátaim — Szkupa, Malik, Szuharda és a Nova- kov-ceaU'ul: és ti, budapesti és pécsi emberek, az „Elzett“és a „Standard“ dolgozói, újnéteri parasztok, és ön, Major Tamás elvtáre, a Nemzeti Színház igazgatója és maga, kis Ma­rika, a mi kedves kis tolmácsunk. Persze, tudom, hogy egyesek meg­játszották a béke angyalát, iáikor beszélgettünk — és most megtagad­ják a stockholmi békefeDifvá* aláírá­sát. Nagyon jól tudom', hogy «cm ön, Mr. Hat-rimán, volt moszkvai1 amerikai nagykövet, sem lánya nem írta alá. A 'bókefelhívás ugyani« a békére hív fel és Önök háborút akartak. önt, Mr. Try érv e Lie, nem ha menün: mindössze egyszer láttam önt színházunk nézőterén, akkor is csak néhány percre. Éppen vidáman neve­tett t-s tapsolt. Nyilvánvalóan tetszett önnek a szovjet színészek játéka. De mint az ENSZ főtitkárának, nyil­vánvalóan non tetszik önnek a szov­jet emberek békeakarata. Tudom, nem csupán az ön nőve hiányzik a stock­holmi békefelhívásról — bár önnek az elsők között kellett- volna aláír­nia, de ön alávetette magát az ameri­kai imperialisták akaratának és az amerikai imperialisták uszály-hordo­zójának szerepét tölti bo. De nem ezeken a világuralomra törő kót-balkezoa „trón k ö v étéi ökö n “ és nem is azokon a gentlemaneken múlik a dolog, akik siettek leborulni a dollár mindenható hatalma előtt. Az egész a becsületes embereken múlik. A sajtóban hosszasan vitáztam önnel Mr. Mae,-Owen angol rendező: arról, vitatkoztunk, hogy a művé­szetnek kívül kell-e állnia és egyál­talán kívül állhat-e az életen. Ebben a vitában ellenkező álláspontot kép­viseltünk. Most azonban nem a mű­vészeti irányzatokról folyik a vita, és én a magam részéről nagyon sze­retném azt hinni, hogy ön már alá is írta a békeívet Most az imperia­lista háborús készülődő» szörnyű napjaiban már nem a művészetnek az élethez való viszonyáról, hanem magáröl as életről van szó. Az em­berek életéről, minden egyes ember életéről, és ha valaki képtelen ezt megérteni, annál rosszabb lesz rá­nézve. i Biztos vatyek abba«. tadom, hogy naprót-eapra növekszik ásók­nak a száma, akik megértik, meny­nyire er.uk»ég van a békebaroban minden egyes becsületes emberre. És bármilyen nehézségeket te kell leküz­deniük ebben * harcban, a győzelem ároké lesz, afrik ess életért harcolnak a halállal szemben. , ■ImhuükmeoaihióíAcot I TESTÜNK IZMAI Testünk különböző «sérvekből áll, ezek nagyjából olyan általános terv szerint helyezkednek el, mint a nyúl, macska, birka vagy még inkább a ma­jom testrészei. Mikroszkóppal láthat­juk, hogy a szervek sejtekből épülnek felAz átlagos sejt átmérője fcb. 2—3 századmilliméter és olyan rövid ho­mokzsákhoz hasonlít, amelynek alakja szabálytalan halommá lapul össze. Egyes sejtek megfelelő oldatban évekig életben tarthatók, de a sejtnél kisebb rész nem élhet tovább néhány óránál. A sejt tulajdonképpen önálló élőlény, amelynek megvan a saját belső szer­kezete. Testűnk tömegének nagy része Izom, vagyis az, amit étkezősnél húsnak ne­vezünk. Legtöbb izmunk csak idegi hatásra húzódik össze és teljesen elernyed, ha az idegeket átvágjuk. Ezek az akarat ellenőrzése alatt állanak. Mások részben összehú­zódva maradnak; vagy ritmikusan ősz- szehuzódnak és elernyednek, ha ide­geiket elvágják. Ide tartozik a szív, a gyomor és az anyaméh, ezeket nem közvetlenül ellenőrzi az idegrendszer. Az akaratlagos izmok rendszerint mindkét végükkel csontokhoz tapad­nak, de gyakran elég hosszú in van az izom és a csont között. Könnyen el­lenőrizhető például, hogy a legtöbb izom, mely az ujjainkat mozgatja, az alsó karban foglal helyet, a hozzájuk tartozó inak pedig a csuklón halad­nak át. Az ütőereken keresztül befolyó én a vénákon át távozó vér vizsgálata útján be tudjuk bizonyítani hogy az izom­működésbe« kémiai energiára van szükség. A vénás vér kevesebb oxigént és cukrot tartalmaz, mint az artériás. Valóban az izomösszehúzódás energiája oxigén és cukor egyesüléséből szárma­zik. ÓHkroszkőppal azt láthatjuk, hogy az izom egy csomó bosszú rosttá meg­nyalt sejtből áll: mindegyiket több idegrost látja eL A rostok egyenkint húzódnak össze és egy Izom húzóereje attól függ, hány rostja működik. Min­den rost teljes erővel húz, ha egyálta­lán dolgozik. At izmok igen nagy erőt képesek ki­fejteni, Például a kézfejtől a könyök" ízületekig mért, távolság bafesor a$3»» ra, mint a könyökizüiettőt a tiicepa (egyik felsőkari izom) végéig érő rósz, így tehát amikor az ember bizonya* súlyt félkézzel felemel, a nagy felső- kar izma ennek a súlynak hatszorosát, tudná felemelni, ha az közvetlenül aa ínra volna erősítve. A nagycomblzmoh még tekintélyesebb erőt tudnak kifej* Leni. Bár az ősezehűzódó izom energiáját végeredményben cukor oxidációjából nyeri, nem ez a közvetlen erőforrása. Ellenkezőleg: egy izom nagyon sok munkát tud végezni akkor is, ha vér­ellátása el van vágva: erős munka köz­ben például gyorsabban, adja ki az energiáját, mint, ahogy az oxidáció útján pótolható. Az energia közvetlen forrása egy könnyen bomló anyag, melynek hatására a mikroszkópiktas rostocskák öeszougranak, mint a gumi­szál. Ugyanazok az izmok rövid ideig na­gyon erős munkára is képesek, viszorá mérsékeltebb munkát sokkal tovább bírnak. Van ugyanis az izomnak egy cukorraktára, amit az izom munka közben felhasznál. Még akkor js állan­dóan vesz el cukrot a vérből, amikor már oxigénszükségleléf. kielégítette. A fenti összefoglalás minden héza­gossága mellett is egy csomó kérdést vet fel. Az egyik legtermészetesebb köztük az: „hogyan idézik elő az ide­gek nz izomrostok összehúzódását?** De ugyanilyen fontosak azok a kérdé­sek is. hogyan kapják meg az izmok a munkához szükséges oxigént és cukrot, hogy ne is szóljunk arról a sok-sok egyéb anyagról, amelyek csupán üzem­képes állapotba való tartásukhoz kel­lenek, vagy .amikre növekedésükhöz van szükség. Ez átvezet, bennünket a szervezet háztartásának kérdéséhez, vagyis ahhoz, hogy a különböző szer­vek hogyan kapják meg azt, amira szükségük van, és hogyan szabadulnak meg a bomlástermékektől. Mert min­den szervnek meg van a maga szükség­lete. A máj és a vese például állan­dóan dolgozik, egyenletesebben, mint a legtöbb izom. de éppen olyan biz­tonsággal. Ezekkel az életbevágón® fontos összefüggésekkel további cikkek­ben fogunk megismerkedni A béUeUau dútd'á kacsait a boifytyáú kuMutfaifyádaU(nunUáiá&ait A báléért folyó hars megmozdítja minden erőnket. Különösen, m'kor ha­zánkban két nagy esemény, két nagy ünnep esik közel egymáshoz, mint most a Magyar Békekongresszus és november 7-e emlékezetes napja. A tapasztalat ezerje mutatja, hogy a béke ügye melleit nemcsak a termelés­sel, az öntudatot és tisztánlátást fej­lesztő, elősegítő felvilágosító munká­vá I, hanem a szocialista kultúra sok­féle fegyverével is eredményesen kar- colkaiunk. Kuli úr csoportjaink, miek, az utóbbi hónapok harcaiban megerősödtek, megedzódtek. Egyénileg és együttesen is sokat fejlődtek a bé- kekultúrvcrsenydk, majd a békeköl­csönjegyzés és a tanácsválasztások sze­replései, fcultúragitációi, falujárásai során. Mind fokozottabban alkalma­sakká váltak arra, hogy a béke el­szánt, védelmére, a szocialista hazasze­retet és helytállás elmélyitcsére öntu- dalosltsák, szervezzék, mozgósítsák dolgozóinkat. A kultúra az a fegyver, mely a legmesszebbre hat — ennek szellemében dolgoztak, készülnek ma is újabb feladatok végrehajtására, újabb csaták megnyerésére. Legjobb csoportjaink a fel kösz ülés közben so­hasem felejtkeztek meg saját termelé­sük, munkájuk fokozásáról scm._ Tud­ták, hogy példájukkal még szilárdabb alapot adnak kultúrmunkájuknak, még nagyobb megbecsülést vívnak ki dol­gozótársaik előtt. — Míg Koreában ágyuk dörögnek, míg a háborús uszítok felbérelt bandi­tái iskolákat és csecsemőotthonokat bombáznak szét ás állati kegyetlenség­gel gyilkolnak ártatlanokat — addig Magyarországon mi nyugodtan dolgo­zunk, ötéves tervünk hatalmas müvei építésébe fogunk, gyárakat, hidakat, munkáslakásokat és kultúrotthonokat emelünk s a becsülettel végzett munka után dalolunk, táncolunk, színdarabot, verseket tanulunk. — Ezt mondták a pécsi Bőrgyár kultúrosai arra a kérdés­re, hogy mi különbség az imperialis­ták Tcblótanyája és a béke tábora kö­zött, — — A Bőrgyár színjátszói, dalosai, tudatában vannak annak is, „nemcsak felismerni kell, mit jelent nekünk a béke, haem tenni, termelni, harcolni is kell a békéért", és amikor Zengő Ká­roly kultúrfelelős, Forányi László ifjú­munkás, színjátszó, Gergely Ilona népitánccs társaikkal együtt éppolyan lelkiismeretesen dolgoznak a termelés frontján, mint a szervezésben, vagy a2 esti próbákon —- akkor naponta el­szánt abb és erősebb lesz a bőrgyárt békehare, a béke megvédéséért folyta­tott küzdelem. Ha csak néhány hétre, egykét hó­napra tekintünk vissza a bőrgyártak kultúrmunkájára, altkor megláthatjuk a fejlődést, amely az adott körülmé­nyek között jelentős. Azelőtt is volt a Bőrgyárban kultúráiét, de a dalárda tagjain és néhány lelkes fiatal színját­szón kívül nemigen kapcsolódtak be a dolgozók a kul túrmunkába. Azt mond­ták, „szép, szop, de mi azt ugyan nem csinálj uk, nem vagyunk mi színészek, csak nem állunk oda ki a dobogóra mindenki szeme láttára .. a békéért vívott harc liozta meg azt a dön De éppen tő fordulatot, amit, mór olyan régen vártak vezetők és dolgozók. A fiatalok lelkesedése az öregeket is aktivizálta. Felhangzottak az üzemben az első csasztuskák őszelején, működni kezd­tek a békebizottságok, falura indultak a népnevelőkkel és a kultúrcsoport tagjaival telt teherautók. A békeköl­csön jegyzés harc volt — közös harc a falusi dolgozókkal. Aztán a tanács- választási agitáció... Olyanokká _ vál­tak, mint harcban a katonák: cszre sem vették, hogy megedződtek, még szorosabbá kovácsolták soraikat. Egy­másután alakullak a kultúrbrigádok, a színjátszó-, népitáncos- és dalos-brigá­dok — voltak vagy ötvenen — s a 11 meglátogatott faluban nemcsak kultúr- agitációvai, műsorokkal, _ hanem az egyéni és háziagitációban fe eggyé vál­tóik a népnevelőkkel, jó segítséget ad­tak. A végefeló már „nehéz hadtest­nek számítottak: mint a gárdacsapato­kat, a legnehezebb területekre tarto­gatták eket a béke hadműveleteinek irányítói. Ilyen volt az október 22-i mccseknádasdi „bevetés” is. A faluban csak lassan haladt a szavazás. A Bőr­gyár kultúrcsoport ja csak egyéni meggyőzéssel mozgósította a szavazó­kat s utána olyan kultúrműsort adott Term ésactescn a mozihelyiségben, hogy Nádasd fiatal­jai elhatározták: ők is kulfürcsoportol alakítanak, mely lendítőereje lesz a falu életének. a bőrgyáríak ___________________ harca és gyors fejlődése nem ment minden zökkenő nélkül. A falujárások során egy alka­lommal súlyos fegyelmezetlenség ron­totta munkájukat- De a rendbontókat Frank Pált és Simon Jenőt erélyesen eltávolították a csoportból. A kultúr­csoport tekintélye még jobban meg­nőtt, a csoport nemcsak összefogás­ban, de számban is megerősödött. Ma már több, mint százan vannak. A cso­port tagjai személyes példával élenjár« tak a békekölcsön jegyzésben éppúgy, ahogy jól dolgoznak a termelésben. Hogy a kultúrmunka mit eegft a ter­melésben — ezt elsősorban ők érzik. Zengő Károly a meszesben, Horváth Margit, Takács Mária a vásottéban. Király János a fehérbirkásban, vagy Dévai Andor a talpasban . és szinte mindannyian példát mutattak a béke­kölcsönjegyzésben és jól végzik mun­kájukat is. Most a béke megvédésének döntő szakaszában, ünnepeinkre nagyszerű békémüsorral készültek fed. A színját­szók a „Korbács” c. jelenettel a gyar­mati rabszolgaságot mutatják be éle« színekkel, az „Akik a játszmát elvesz­tették'' c. darab a szocialista forra­dalomra törő intervenciósokat leplez} le, azokat, akik ma is háborúra speku­lálnak. A harmadik jelenet, a „Bosszú" az ellenség elleni egységes gyűlöletre, a haza elszánt védelmére nevel. De békéért harcolnak magyar és román népi táncaikkal, és a legszebb forra­dalmi és békedalokkal a tánccsoport éa az énekkar tagjai is. így készültek fel a börgyáriak. de egy pillanatra sem állnak meg az ered­ményeknél, hanem további eredmé­nyekre, győzelmekre törekszenek. Ma , már ott tartanak, hogy minden üzem­részben kultúrbrigádot alakítanak. Ál­landó, fiatalokból álló tartaléksereget szerveznek. A jövőben nem lesz egyet­len gyűlés, megmozdulás ecm, ahol na szerepelnének, s most már minél töb­bet az üzem dolgozói között. így ha»« colnak ők a békéért.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom