Dunántúli Napló, 1950. november (7. évfolyam, 255-278. szám)

1950-11-30 / 278. szám

Í9S0 NOVf.MRF.R 30 NAPLÓ O Egyetlen percet sem liagy veszendőbe menni, jót osztja be munkáját — ezért, ér el állandóan kiváló eredményt Kladivó János munkaérdemrendes sztahánovista. vájár A múlt rendszer sötét korszakában, bányászaink, alig várták, hogy gyer­mekeik kikerüljenek az iskola padjai közül. A 6 elemi elvégzése után 12 éves korukban- munkára kellett külde­niük a gyermekeket, mert másképpen teljesen csődöt mondott volna a ház­tartás. A családfő, ha megszakadt a munkában, akkor sem kereshetett 4 pengőnél többet műszakonként. így aztán a szülök reménysége mindössze csak ennyi volt. — Majd ha Jancsi kimarad az iskolából, akkor majd nem kell ilyen nyomorban élnünk — mondogatták egymásnak Kladivó János István-aknai sztahánovista vájár szülei 25 évvel ez­előtt. Kladivó János 12 esztendős volt, amikor már meg kellett keresnie ke­nyerét., Otthon nagy volt a család, az öreg Kladivó pedig nem tudott any- nyit keresni, ho*y tovább taníttassa. Cserepesek mellé került napszámos­nak. Mivel keresete mindössze csak 60 fillér volt, a bányában kellett mun­kát vállalnia. De ott is csak munkát kért, nem pedig szebb életet. Igaz, hogy akkor még nem sokat értett a világ dolgaihoz. Most azt mondja, azért tennél többet ..mert népgazdasá­gunk fejlesztése, a haza érdeke.1' SS éves dolgozik Kladivó János a necsekszabolcsi István-aknán. Már 1945-ben, közvetlen a felszabadulás­kor beiratkozott a Magyar Kommu­nista Pártba. Mint jó kommunista már akkor is példát mutatott, megfogadta, hogy a termelés élharcosa lesz és min­den erejével építi, erősiti a dolgozók államát, A forint megteremtése után ‘gy évre Kladivó János keresetéből házához egy szép szobát is tudott építeni. Látta sajtit helyzete, életszín­vonala javulását, de szemeiéit tartotta az egész ország fejlődését is. ügy érezte, hogy az egyre szebb életünkért bálával tartozik Kladivó János még. jobban rákapcsolt a munkában. A három éves tervben végzett jó mun­kájáért 2.000 forint jutalmat kapott és emellett 1949 szeptemberében mel­lére tűzték az Élmunkás jelvényt is. A bányában, mint 50 százalékos ta­kart tógyerek kezdte munkáját. Most a „Magyar Munkaérdemrend“ bronz fokozatával kitüntetett sztahánovista vájár. Már a jövő év júniusában tart: tervének teljesítésében. A forradalmi műszakon 280 százalékban teljesítette tervét előváj ási munkán. Kladivó János sztahánovista vájár mindig ott dolgozik, ahol a legsürgő­sebb. Ha valamelyik bányarészben szűk keresztmetszet mutatkozik, azt biztosan Kladivó János küszöböli ki, mert munkája tervszerű, biztos és amellett gyors. Háromtagú csapata van. Vele van egy segédvájár és egy csillés. Jelen­leg is a legnehezebb munkát végzi: elővájásban dolgozik. Ez azt jelenti, hogy a már feltárt szénrétegeket elő­készíti a fejtéshez. Ilyen munkán rit­ka vájár az, egy műszak alatt 140— 150 százaléknál többet teljesít. Kla­divó János elvtárs ezévi átlagteljesít­ménye 167 százalék. Eredményeinek a titka elsősor­ban az. hogy munkaidejét 100 száza­lékig kihasználja. A leszállásnál a legelső, a kiszállásnál pedig rendsze­rint az utolsó szokott lenni. Meleg- csákány rendszerrel dolgozik. Munka­kezdetkor már munkára vetkőzve tár­igya! az előző harmadbeli Hartmann János (51 vájárral és átbeszéli vele a teendőket. Jclen'eg guritót hajt a 20-a® szén­rétegen. Első ír unkája, hogy az arra a műszakra szükséges ácsolási anyagot a vájatvéghez szállítsa. Ezt a munkát hárman végzik. Mikor fölér a munka­helyhez, első feladata, hogy a leve­gőt megvizsgálja. Ha a levegő tiszta, sírkor nekifog a munkának. Ha a meg­engedettnél nagyobb mennyiségben van gáz jelen, akkor átvizsgálja a szellőz­tető berendezést, s csak akkor fog a munkának, ha azt nyugodtan végezheti. Az évi 167 százalékos gyönyörű ered­mény második feltétele: jól és gazda­ságosan beosztja a munkaidőt és a munkatársakat. Kladivóék percnyi pontosságra osztották a munkafolya­matot. Áz anyag fölszállítása közös munka, de aztán mind a hármuknak megvan külön a feladata. A legszebb és a legélvezetesebb munkát Kladivó János vájár végzi. Dönti a szenet népgazdaságunk szá­mára. Míg a vájár kíréseli a métert, addig a segédvájár előkészíti az egy ácsolásra szükséges fákat. Mikor be­ácsolták a kiróselt egy métert, akkor a segédvájár segédácsolatot készít cl a két föácsolat .közé. Közben Kladivó elvtárs még egy métert kirései, amit aztán közösen ácsolnak be. A csillés pedig a. kitermelt 14—18 csille szenet elszállítja. VCget ért a műszak.A többi csa­patok már az akna felé tartanak. De Kladivóék még mindig dolgoznak. Ck melegen adják át a csákányt az utá­nuk jövő harmadbelieknek. Egyetlen percet sem hagynak veszendőbe menni. Céljuk: mielőbb kilyukasztani a guri- tót, hogy a 14—18 csille szén helyett százat, vagy még annál is sokkal töb­bet adhassanak a telepből népgazda­ságunknak. Kladivó János vájárt hatalmas ki­tüntetés érte, amikor a mellére tűzték az Élmunkás-jelvényt és amikor no­vember 6-án kezébe adták a büszk? sztakánovista oklevelet. Még nagyobb kitüntetés volt számára az, amikor munkatársai őt is jelölték a 26-án megrendezett Országos Búnyászérte- kezlelre. Jogosan büszke is lehetett a munkatársai bizalmára, mert azt ió munkájával kiérdemelte, ő képvistAc az értekezleten az István-aknai bányá­szokat. Számára felejthetetlen élmény volt a budapesti út, nagy meglepetés érte A Magyar Munkaérdemrend bronzfo- kozatáva! tüntették ki. 1500 forint pénzjutalmat kapott Kladivó elvtárs. — Sohasem fogom elfelejteni Rákosi elvtárs szavait, amikor mellemre tűz téli életem legszebb kitüntetését. — „Sok sikert c további munkájá­hoz" — köszöntötte Rákosi elvtárs, miközben ke?et szorított Kladivó elv­társsal. És most ezek a szavak, Rákosi elv­társ szavai jutnak eszébe, amikor ke­zébe veszi a réselckalapácsot és hozzá­fog a munkához. Ezekkel a gondola­tokkal teljesíti Kladivó elvtárs jelen­leg is a 200 százalékot, mert. ahogy mondja: „Munkánkat ennyire még so­hasem becsülték meg, mint ma." Amis: TitopJt üldözik a nemzetiségekkel Virágzó kulturális életet biztosítunk a délszláv dolgozó parasztoknak vy A. baianyamegyei délszláv községek népművelési ügyvezetői és kultúrfele- lö&eú értekezletre jöttek össze szerdán a pécsi vasutas kultúrotthon helyiségé­ben. Az értekezleten megjelent Vihar Béla elvtárs, a népművelési miniszté­rium nemzetiségi ügyosztályának veze­tője, Kován András elvtárs, a Magyar- országi Délszlávok Szövetségének főtit­kára, Helt József elvtár» a Baranya- megyci Pártbizottság kiküldötte. Bevezetőül Helt József elvtárs a kö­vetkezőket mondotta: — Azért jöttünk ma itt össze, hogy kiértékeljük a baranyai délszlávok egyévi kulturális munkáját és tanulsá­gaival megjavítsuk további teendőiket. Mig a népi demokráciákban minden jogot egyenlőképpen élveznek a nem­zetiségi dolgozóír az ország többi la­kóival, addig Tito Jugoszláviájában, mint például a Bácskában is üldözik a magyarokat. Naponta jelentkezniük kell a rendőrségen és engedély nélkül nem hagyhatják el községük területét- De üldözik, bebőrtönzik, gyilkolják a fasiszta pribékek a becsületes jugo­szláv dolgozó népet is. Vihar Béla elvtárs felszólalásában arról beszélt, hogy a kultúrforradal- mat a nemzetiségek felé is kiterjeszt- íük. Zsífkovics György, a megyei tanács népművelési alosztályának délszláv előadója beszámolójában elmondotta, hogy tavaly csak két községben. Sze­mélyben és Olaszban volt délszláv- uyelvű Szabad Föld Téli Esték elő­adássorozat. Idén 10 helyen indult be. Számos községben alakítottak a dél­szlávok magyarokkal együtt kultúr- éaoporfet, Zsífkovics elvtárs részlete­se« ismertette Nagykozár, Pogány, Fel­sős zentmárton, Németi, Személy, Sza- ‘inta, Al sószen tmárton Olasz, stb. kulturális munkáját. Felsőszentmár- tenban nemrég kultűrotthont avattak. December 21-re két újabb délszláv községben, Alsószentmártonban és Ver­senden avatnak kultűrotthont. Most Népnevelőink munkáját 9e<Jíti elő a NÉPNEVELŐ fiízel olvasása nmnkutervet dolgozlak ki, mely rend­szeres munkával virágzó kulturális életet biztosit a délszláv községeknek. A felszólalásokban az. értekezlet részvevői részletesen beszámoltak falu­juk helyzetéről, kulturális munkájuk­ról. Molnár Teréz elvtársnő, az MNDSZ Országos Központjának ki­küldötte felhívta a jelenlévőket, hogy a kulturális munkát különösen az asz- sz.onyok felé vigyék, vonják be őket is a kultúrcsoportokba, és az olvasókö­rökbe. A DlSZ-kíkűldöti az ifjúság szerepéről szólt a kultúrmunkában. Megállapította, hogy a klerikális- és kulákreakció komoly rombolást vég­zett ifjúságunk soraiban. Vihar elvtára felszólalásában megemlítette. hogy minden, délszláv községben kultúrfele- lőst kell állítani, aki dolgozik és je­lentést is küld be munkájáról. Hován András elvtárs, a délszlávok magyarországi főtitkára felszólalásá­ban elmondotta, hogy délszláv dolgo- zóirk hat évvel ezelőtt kellős elnyo­más alól szabadultak fel: úgyis, mint dolgozók, úgyis, mint délszlávok. Ki­tért arra, hogy Baranyát kissé elha­nyagolták a szövetség munkája során. — Nekünk itt, a határ közelében fo­kozottan kell dolgoznunk békénk meg­védése érdekében. Titoék szennyes pro­pagandája leginkább itt mételyezte meg a lelkeket, azé a gyilkos Tito-ura- loroé, mely két. nappal ezelőtt ölte meg a jugoszláv kommunisták egyik legel­szántabb harcosát, Zsujevics elvtársat, aki annakidején a Tájékoztató Iroda határozata mellett foglalt, állást. Mi, innen is megígérjük Pártunknak és Rá­kosi elvtársnak, hogy békénk védelmé­ben szilárd bástyaként akarunk állni. Ezután Goes Józsefné elvtársnö, a december 10-re beküldendő ütemterv elkészítésére három pontból álló hatá­rozati javaslatot terjesztett elő a Sza­bad Föld Téli Esték, a Téli Kultúrver - seny és a DISZ és MNDSZ nemzetisé­gi csoportjainak jobb megszervezésére. Az értekezlet befejeztével az alsó- szentmártoni kultúrcsoport gyönyörű népviselete öltözött tagjai Titrity Anna vezetésevei kultúrműsort adtak, amely nagy sikert aratott. Az Internacionálé hangjaival ért vé­get, a nagyjelentőségű értekezlet és kultúrműsor. A közös ebéd után azon­ban még tovább zengett a tambura. járták a kólót és a különböző népi táncokat, mint például a vidám, tenye­A népi demokráciák hadseregei őrzik a békét t'f %A mSmm m ' Sí ' ' ■ 'r::,' i«SSs ■ ..... r ....... I II ......... -- Y' • 1— - iliiiMTV b'i1»! I I. ,| A n épi demokráciák hadseregei mintaképük, a dicső Szovjet Had­sereg példáját követve, növelik erőiket és szilárdan őrködnek a bé­kevártán, Az albán hadsereg', az albán nép szemefénye. Képünk aj albán g’yalogság felvonulását mutatja be az egyik díszszemlén. A lengyel légierők tisztiiskolájában lelkes kulíúrmunka folyik. Ké­pünkön a zenekar fellépése előtt próbát tirt. ref. összeülő .,Pacsítyé"-t Kipirult- arcú leiűiyok és legények, Sányics Ág­nesek és Hammer Józsefék ezzel üzen­tek hadat a béke ellenségeinek és nem felejtik el az értekezlet egyik nagy A román néphadsereg felvonulása az egyik legutóbbi díszszemlén, tanulságát: mmden előadott tánc, ének A román nép büszke örömmel tekint néphadseregére, mert tudja, védelmében! C^y e^y fejíyvcr a búké | h0gy a néphadsereg a béke hadserege és a dolgozó nép segítőtársa. Jó népnevelő munkával, kommunisták és tanácstagok példamutatásával hozzák he a lemaradást Svándérdáa a tengeribegvSjtésben Megyénk területén számos község­ben nagyon szép eredményeket hozott a begyűjtési nap, vagy a begyűjtési hét. Jól megszervezték a felvilágosító munkát, megmagyarázták a dolgozó parasztoknak, miért is fontos a terv teljesítése. Nagyon sokan, mondhat­nánk, döntő többségben vannak azok, afrik ma már tisztán látják, mit vár a munkásosztály dolgozó parasztsá­gunktól. Nagyon sokan tisztában van­nak azzal, milyen hatalmas értékű munkát végeznek a bányászok, az ipari dolgozók, az acélöntők, vagy a trakto­rok mesterei. A begyűjtési terv teljesítése megbízható mértéke annak a hűségnek és szeretetnek, mellyel ma dolgozó pa­rasztságunk a munkásosztályhoz, hű szövetségeséhez csatlakozik. A jó munkának is van gyümölcse. A seliyei és komlói járás dolgozó pa­rasztsága már nagyon közel van a terv teljesítéséhez, mert felmérték annak jelentőségét, hogy minden szem gabo­nának meg van a terv útmutatásai sze­rint a helye. Emlékezetükbe vésték jól a háborús romokat és most örömmel látják, hogy milyen hatalmas mérték­ben épül a fasiszta hordák által tönk­retett országunk. Szivükben él a béke. ezért teljesítik a tervet őrömmel. Előttük ott van a jövő minden szép lehetősége és gyermekeik boldogabb életét biztosítják, afrik a tervet telje­sítik és egyben tetteikkel nagymérték­ben segítik a békét áfcor harcát. így volt ez Ivándárdán is a nyáron, amikor szépen ment. a begyűjtés is ke­nyérgabonából Í38 százalékos ered­ményt érlek el. De most az ősziek be­gyűjtésénél már nem ilyen jó a hely­zet. Árpából és zabból 70 százalékot, burgonyából 88 százalékot, szénábpl pedig 62 százalékot értek el. Még gyen­gébb azonban az eredmény a kukori­cából: 18 százalék, Mi az oka a kukorica-begyűjtés ilyen nagyarányú lemaradásának? Tolnai Dezső párttitkár elvtárs nem szívesen válaszol, mert nehéz, kérdés ez. Az óira azért mégis hamarosan kiderül: sem a pártszervezet,, sem a DÉFOSZ és egyéb mozgósítható tömegszervezetek nem fektettek kellő súlyt a kukorica előirányzat teljesítéséért. föladatott falvilágosító munkára. „Kevés termett“, — hajtogatják, vagy azzal utasították vissza a kötelességteljesítést, hogy szerződött disznót kellett, hizlalni, el­fogyott a. kukorica. — Az ütemtervet nem tudjuk telje­síteni — mondja a tanács azóta már leváltott titkára. Kovács Árpád i* —. mintha az ivándárdaiak dunavizen ve­tettek volna, nem pedig a jó baranyai földekbe. Mi még az oka, hogy a sellyei, ■* komlói, a sásdi és a szigetvári járások­ban, de az egész megyében is jól ha­lad a begyűjtés, csupán ivándárdán akadtak el a kukoricával? Egyszerűen ott van a hiba, hogy megfeletlkexick a leg fontosabbról, a példamutatásról és a fő felvilágositó munkáról. Arra a kérdésre, volt-e alapos nevelő munka, a titkár elvtárs igen bi­zonytalanul mondta rá, hogy a népne­velők kedden is kint voltak, és felvi­lágosító munkát végeztek. A szerdai eredmények megmutatják, mi az ilyen B vonalon 66 kiló, C vonalon 65 kiló kukorica került 22-én. a raktárba. Ez és még több példa azt mutatja, hogy szervezetlen a népnevelők munkája és nem helyi konkrét érvekkel győzik meg a hátralékosokat., nem a bek eh arc és a dolgozó nép jövőjének megalkuvás- nélküli építése a feladat előttünk, ha­nem . , csak úgy tesséh-lússék folyik a népnevelőmunka. Ez eleve helytelen, de helytelen az is, hogy a helyi párt- titkár olyan beosztási vállalt, a tanács­nál, ami őt titkári minőségében, fon­tos irányító munkájában erősen gátolja. Pedig vannak jól teljesítő dolgozó parasztok Ivándárdán i®, mint Ha- huezky József, aki 326 százalékban teljesítette takarmánygabona előírását, vagy Korponai István, aki 146 száza­lékban fett eleget a burgonya előirány­zatának és jónéhányan vannak olya­nok is, akik tengeriből táltóljesítefték kötelességükéi. Ezekután felvetődik a kérdés, mi a teendője a pártszervezetnek, a, helyi tanácsnak, a tömegszerveknek. Meg kell vitatniok az eddigi hiá­nyosságokat és éles fordulatot ven­niük a jó módszerek felé. Házi-agitá- cióval, helyi konkrét példákkal, alapos felvilágosító munkával, a kommunis­ták és tanácstagok példamutatásával el kell é.mi azt, hogy a terv teljesítve legyen, mert ezzel tartozik lvándordia dolgozó parasztsága a munkásosztály­nak, a bányászoknak, az acélöntőknek, a traktorok építőinek és nem utolsó­sorban saját magának, ezzel tartoznak a béke táborának, békés, boldog éle-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom