Dunántúli Napló, 1950. november (7. évfolyam, 255-278. szám)

1950-11-26 / 275. szám

me NOVEMBER M nkpi.6 Ünnepélyesen búcsúztak el a mecseki széMmedence dolgozói az Országos Bányászértekezletre felutazott küldöttektől At Országos Bányászértekezletet megelőző napon « mecseki szén- medence bányászküldöttei i eggel fél nyolckor csaknem teljes számban ott voltak a pártoktatók házában, a gyülekezőhelyen. A fekete bányászruhákon élmunkás, sztahánovista jelvények csillognak. A szén- csaták hősei figyelik a szavakat, amelyek a munkáról, az elért ered­ményekről, a minisztertanács, a Párt Központi Vezetőségének határozatá­ról szólnak. Emellett sűrűn esik szó a vasárnapi ünnepi műszakról, amit társaik rendeznek, míg ők Budapesten az Országos Bányászértekezleten megvitatják az eddigi munkát, a következő hónapok feladatait. A me. csehi szénmedence színe-java, a legjobb bányászok ülnek itt együtt. Rein János, Sudár Ferenc, Kladivó János,- Heim József sztahánovista, vájárok és a legjobb műszaki értelmiségiek: Itt ül Papp Mária, az ország első női bányászfelvigyázója, valamint a pártszervezetek, szakszervezetek ve­setői. Szikra Sándor elvtáre, a Ba.ra.nya- megyei Pártbizottság titkára pár mondattal vázolja a Budapesten tar­tandó bányászértekezlet hatalmas je­lentőségét, a megtiszteltetést, amiben a küldött bányászok részesültek, akik a pécsvidéki és mecseki bányászo­kat az Országos Bányászértekezleten képviselik. <v Szikra elvtárs szavai ntán előkerül f a Szabad Nép szombati száma és Ropoli István, a mázai bánya főak­násza felolvassa a Szabad Népből Heim Józsefről, az ország legjobb elővájási vájárjáról szóló cikket. A cikk beszél Heim József munkamód­szeréről, fejlődéséről, arról, hogy a Kossuth-akna pártszervezetének ve­zetői elhanyagolták, nem foglalkoz­tak Heim Józseffel, nem- általánosí­tották munkamódszerét, de beszél arról is, hogy Hóim Józsefnek még fejlődnie kell politikailag. A cikkel egyet ért mindenki, Föl­dest elvtárs is, a Kossuth-aknai párt- szervezet titkára. Szikra elvtáre fe­jezi ki valamennyink véleményét pár mondattal: —- Heim József esete nem elszige­telt jelenség. Sokán vannak az élen­járó bányászok között, akik „vadon“ nőttek ki, fejlődtek ki. Most köz­kincsé kell tenni Heim József mun­kamódszerét és sokkal többet kell tö. rődni politikai nevelésével. Az arcokon látszik, hogy tanulság­nak szűrik le Heim Józseffel kapcso­latos esetet, de látszik Heim Józse­fen is, hogy a Szabad Nép cikke határkövet jelent életében. A Szabad Nép után előkerül _ a Dunántúli Napló, abból Papp Máriá­ról. az ország első női bánvászfclvi- gvázójáról szóló cikket olvassák fel. Közben az óramutató túlhalad a fél kilencen. Indulnak a küldöttek az Országos Bányászértekezletre, _ Buda­pestre. Az állomás felé vezető úton arról beszél Rein István és Rein Já­nos komlói bányász, a két testvér, hogy milyen eredménye lesz a va­sárnapi ünnepi műszaknak. Sajnál­ják, hogy nem lehetnek ott — Majd az itthon maradók rá­vetnek — mondja Rein János élmun­kás, sztahánovista vájár. Sudár Ferenc, Kossuth-aknai vá^ jár sokat vár az értekezlettől, mint mondja: — Uj lendületet fog adni a szén- csatának' Erről beszél Kis Nagy József bá­nyamérnök is. Szavait Börzééi Mi­hály, a Széchenyi- és András-akna üzemvezetője így egészíti ki: — Én úgy érzem, hogy ilyen lel­kes értekezlet nem volt még, mint amilyen ez lesz. Ez már önmagában is eredmény. Ismerem én jól a bá­nyászokat. A bányásznál megy a munka, de ha lelkesen megy, akkor kétszeres az eredmény. Bukovszki János bányamérnök, a komlói bánva üzemvezetője így szól: — Fel fogja tárni az Országos Bányászértekezlet a bányászatban mutatkozó problémákat, a következő hónapok feladatait, amelynek végre­hajtását majd meggyorsítja az érte- kezleten lezajló vita, az útmutatás, amit kapni fogunk. A 9 órakor induló sebesvonat kfi- lönkocsiját a szorgoskezü vasúti dol­gozók feldíszítették piros drapériá­val, népköztársaságunk címerével. Amint az óramutató ráugrik a kilenc­re, a mozdony kéményéből fekete, bodor füst száll fel. Jó pécsi szénnel fűtik, amelyből az Országos Bányász- értekezlet után, de már a vasárnapi napon is sokkal több lesz, mint ed- dig. suden eddigi eredményüket túl akarják szárnyalni bányászaink a mai ünnepi műszakon „Nagyobb teljesítményért több bért Rzet a nép állama." Ez a jelmondat olvasható megyénk Valamennyi bá­nyaüzemében. Bányászaink Pártunk és kormányunk szerető gondoskodá­sáért termelésük emelésével monda­nak köszönetét. Már a határozat Is­mertetése után ők fs határozatot hoz­tak. Vállalták, hogy november 7-én elért rekordteljesilményeíket megdőn- tfíc és újabb csúcsteljesítményeket ér nek el­A hatalmat lelher.edém. külsőleg Is megmutatkozik. Pécsbányán tegnap egész napon át az üzem feldíszítésé vei foglalkozott az MNDSZ-tagság ós az úttörő csapat. Az akna tornyán ott lengenek a vörös zászlók, hirdetik azt, hogy bányászaink döntő ütközet megvívására készülnek. Erre készül­nek a körletek, csapatok, egyéni ver­senyzők egyaránt. Pécsbányatelepen külön fci kell hangsúlyoznunk a kör­letvezető aknászok vállalásait, ami­vel biztosítják a forradalmi műszak eredményeinek túlszárnyalását: Dé­nes Győző körlet-aknász a 224 csille előirányzata helyett vállalta, hogy g 26-1 műszakon 320 csillét szállít. Kult Ádám 513 csille helyett 650 csillével járul a „Rákosi-műszák" sikeréhez. Spiesz Károly körlet-aknász 518 csil­le helyett 780 csillét. Sümegi Vilmos 553 csille szén kiszállítása helyett 1000 csillét vállalt. És nincs olyan bányász Pécsbányán, aki vagy cso­portban, vagy egyénileg ne lett vol­na munkalelajdnlást. Hergert József fejtési csapata az ünnepi műszak sikerre vitele érdeké­ben vállalta, hogy az előirányzott 76 csille helyett 230 csillét szállít Pár­tunk szerető gondoskodásáért és az Országos Bányászértekezlet tiszteleté­re. Hartmann János (2) fejtés dolgo­zói felajánlották, hogy a 104 csille előirányzat helyett 188 csillét termel­nek az ünnepi műszakon. Beleki Ká- rply fejtóse 32 csille helyett 100 csil­iét, Kotoucs Károly fejtési csapata a 133 csillés előirányzattal szemben 400 csillét szállít. A’avy a sürgés-f organ a vasasi Petőfi-aknán is. A vasasi bányászok Szombaton reggel a röpgyűlésen el­határozták, hogy az ünnepi műszakon 0 MESZHART-aknák versenyéből győztesen kerülnek hl. Ehhez a győ­zelemhez járul nagy mértékben Máté István fejtési csapata is. Máté elvtárs kijelentette: — Az előirányzatunk öt csille volt fejenként. A forradalmi műsza­kon 7 csillére emeltük. De ennél sem állunk meg, mert Pártunk és kormányunk sem állt meg akkor, amikor nálunk is bevezették a da­rabbér-rendszert. Fedig mindany­nylan érezzük saját keresetünkön, hogy milyen hatalmas támogatás volt az is számunkra. Keresetünk 20 százalékkal emelkedett. De ennél sokkal nagyobb támogatást jelent számunkra a mostani határozat. Éppen ezért a messzemenő gondos­kodásért csapatommal úgy beszél­tük meg, bogy a forradalmi műsza­kon elért 7 csille fejátlag helyett 8 csillét termelünk ki a most vasár­napi műszakon. Ugyancsak túl akarja szárnyalni a november 7-én elért teljesítmé­nyét Fejes József csapata is. Fel­ajánlotta, hogy a 3 csillés előirány­zatán felül még 2 csillével emeli a fejátlagot. Dallos János fejtése 3.5 csille helyett 5 csillét termel fejen­ként Széli József csapata 4 csille helyett 6 csillét ad. így lehetne to­vább sorolni a lelkes felajánlásokat, de ez is elég ahhoz, hogy meggyő­ződjünk a vasasi bányászok határ- ■ tálán áldozatkészségéről, lelkesedé­séről. Ünnepi dísabe ölt űzött a mecsek- szabolcsi István-akna is. A műszaki vezetők gondosan kidolgozták a „haditervet”, mellyel sikerre viszik a 26-i többtermelési napot. A cél itt is az, mint a többi aknán: Túlszár­nyalni az eddig elért legmagasabb csúcsteljesítményt. Az István-aknai bányászolmak segítségükre sietnek a honvédség kötelékébe tartozó bá­nyász bajtársak is, akiket a Párt a béke megvédésének frontjára állí­tott Moőr Ferenc alezredes bajtárs, volt István-aknai csapatvezető vá­jár is leszállt huszad magával szom­baton este, hogy bekapcsolódjon a bányászok hősies munkájába. Moór Ferenc, Zóna Jenő. hadnagy bajtárs, Szabó György hadnagy és a többi 17 bajtére, akik a bányából kerültek ki, vállalták, hogy Sztálin elvtárs születése 71 éves évfordulójának tiszteletére 3 szombat éjjelen műsza­kot teljesítenek és ezen a három műszakon 300 tonna szenet adnak népgazdaságunknak. Soha nem tapaexfalt méretekben bontakozott ki a irrunkafelajánlási moz- galom a MECSEKI kerület bányaüze­meiméiben is. A MASZ bányáknál is szombat este 10 órakor indultak ro­hamra bányászaink, hogy termelésüket, az eddig elért legmagasabb eredményt is messze a haluk mögött hagyják a vasárnapi ünnepi műszakon. A komlói Kossuth-akna bányászai lelkes munka- felajánlása után a november 7-i 187 vágón termelés helyett 200 rmján sze­net adnak népgazdaságunknak. A ter­melés élén akarja megállni a helyét Schmidt Ferenc vájár, aki eddig elért 180 százalékos teljesítménye helyet! váttedta, hogy az ünnepi műszak átkai­méval 300 százalékra teljesíti tervét. Komlón a járási tanács tagjai is je­lentkeztek műszakra, hogy szolidaritási vállaljanak a hős bányászok célkitűzé­seivel: Minél több szenet népgazdasá­gunknak. De nemcsak a bányászok, hanem fele­ségeik is felzárkóznak férjeik harcához, hogy' győzelemre vihessék az ünnep: műszakot- Rein Jánosné, Papp István­ná és még vagy húsz bángászasszony kérte az üzem vezetőségiét, hogy adjon engedélyt a leszállásra, mert ők is meg akarják hálálni Pártunknak fs Rákos; etvtársnak a nagyjelentőségű határo­zatot Nagymányokon, Szászváron, Mázán és a megyénk összes aknáján ma délután 2 órakor a mfiszakváltás idején ünnepi kultúrműsorral szóra­koztatják a le- és felszálló bányászo­kat. Kettős ünnep lesz ez, mert éppen ma ült össize az Országos Bányászért^ kéziét is, ahol a szénbányászat fejlesz­téséről lesz szó. Ezért vállalták bányá­szaink a töibbtennelésl napot, ezért tűz­ték ki ki célul a november 7-i csúcs­teljesítmény megdöntését. Pécs dolgozói lelkesen készülnek a város felszabadulása hatodik évfordulójának méltó megünneplésére Pécs pirosa hat évvel ezelőtt, 1944 november 29-én szabadult fel a fasiszta elnyomás alól. Városunk lakossága méltó keretek között emlékezik meg egyik legnagyobb ünnepéről. A zászlódiszbe öltözött városban nem lesz egyetlen olyan üzem, intézmény, iskola, ahol ne emlékeznének meg a tel­szabadulás napjának jelentőségéről. Ez a nap, november 29-e, a szabad­sággal együtt meghozta a város soha nem látott fejlődését, lehetővé tette a szocializmus építését. Erről emlékeznek meg rövid röpgyííléseken üzeme­inkben, ezért rendeznek ezen a napon a békebizotíságok az iskolákban, városterületeken ünnepélyeket. A városi tanács a tanácsház nagytermében ünnepi díszülésen emléke­zik meg a nagy napról. Az ünnepi ülésen Ktancz Pál elvlárs, a városi ta­nács elnöke tart ünnepi beszédet, majd az átépített Inczédi Dénes-utcának Sztálin elvtársról való elnevezése kö vetkezik. Ezt követően a helyszínen megnyitják a tanács tagjai a Sztálin-utat és átadják a forgalomnak. A ta­nács tagjai ezután a temetőbe vonul nk, ahol II órakor a Szovjet emlékmű ünnepélyes megkoszorúzásával emlék ezik meg a város a szabadságunkért életükkel áldozott szovjet hősökről. \Mi bányászasszonyok is köszönjük a Pártnak44 Amikor a csütörtöki újságot elol­vastam, alig akartam hinni a szemem­nek, Amikor a férjem hazajött Fe- renc-aknáról, örömmel újságoltam ne­ki, hogy ezentúl több fizetést fog kap­ni. Fer)em rámnézett és mosolygott, és azt mondta: én már hallottam, hogy Pártunk kitüntetésben részesíti a föld­alatti bányászokat. Hosszan elbeszél­gettünk és nagyon örültünk, hogy sok­kal könnyebben tudjuk majd kifizetni az új bútort, melyet megrendeltünk. Férjem 13 éve dolgozik á bányában, az idén nem volt műszakmulasztása. Most az új rendelkezés szerint juta­lomban részesül. Ezen felül munka­ruhát és lábbelit is fog kapni. Öröm­mel olvastam azt is a csütörtöki újság­ban, hogy a férjem élenjáró dolgozó, aki 192 százalékot teljesít a termelés­ben. Ezek szerint szép prémiumban részesül. < Forró szeretettel gondolunk a Pártra és népi demokráciánkra, hogy így megbccsíü: a bányászokat, akik mun­kájukkal bebizonyítják, hogy szeretik hazájukat és a békeharc első frontján harcolnak. Mi. bányászasszonyok is harcos ka­tonái vagyunk a népi demokráciának és mi is harcolunk a kikéért. A meszesi új házamból —, amit a népi demokrá­cia adott — visszagondolok a kapita­lista rendszerre, amikor elnyomás alatt éltünk. Ebben az időben alig kaptunk egy szoba-konyha fagerendás lakást. Abban az időben csak nyomorogtunk, alig volt néhány pengő kereset. Most azonban Pártunk szeretettel gondosko­dik a bányászokról. Ezért van nekünk is szép. boldog otthonunk, ahol gyer­mekeinkkel együtt gondtalanul vígan élünk. ítéli Jánosné bányászassz óny, Meszes.' Keresztes József okorági közép paraszt példái mutatott Az okorági fö’.dművesszövetkezet közgyűlésén történt. Együtt volt a földművesszövetke­zet egész tagsága a közgyűlésen, hogy megválassza a falu legjobb dolgozó parasztjaiból az új vezető­séget A szövetkezet tagjai a veze­tőség megválasztása után egymás­után álltak fel és szóltak hozzá a felvetődött a kérdésekhez. A hoz­zászólók között volt Keresztes Jó­zsef 14 holdas középparaszt is. Felszólalásában ezeket mondotta: ■’ — Olvasom az újságokat és ot- vasiam Rákosi elvtárs legutóbbi be­szédét is. Es én valahogy úgy ér­tettem, hogy Rákosi elvtárs f elánig, dolgozó parasztok felé is elsősorban azt mondotta, hogy küzdenünk kell nekünk is a békéért. Én ekkor el­gondolkoztam azon, hogy mivet harcolhatnék leginkább a békéért, azko ellen, akik el akarják venni a mi békességünket. — Elkezdtem számolgatni, mi • i* a helyzet nálam a begyűjtésben. Én eleget tettem a kötelességemnek 100 százalékban, de azt néztem, hogy nem tudnám-e még emelni a teljesítményemet. Es amikor utána­számoltam, láttam, hogy ebből is, abból is bírok még szorítani egy ki­csit, anélkül, hogy annak hiányát érezném a háznál. — Ennek alapján én most fel­ajánlom, hogy az előirányzaton fe­lül még 15 százalékot beadok min­denből. 67 éves vagyok, de ha kel­lene, fegyverrel is hajlandó volnék védeni a békét, melyet most a be­gyűjtés túlteljesítésével akarok ol­talmazni.” Ezeket mondotta Keresztes Jó­zsef, az okorági földművesszövetke- zet közgyűlésén. Keresztes József példáját többen követték mór azóta­A Bőrgyár és a Sörgyár békebizottsága vasárnapi „békeműszakot66 szervezett A varsói Vi&gbéke&ongresszus megdönthetetlen meggyőződéssé erő­sítette valamennyi békeharcos hitét: a világháború nem elkerülhetetlen! Bár eddig is hatalmas erőt képviselt a békéért harcolók elszánt serege, de most, a Vilógbékekongresszus után nap, mint nap, újabb és újabb töme­gek csatlakoznak' a világ népeinek békeharcálioz, állandóan erősítik har­cos kiállásukat a béke szent ügye mellett. Még eredményesebb kiállás­ra késztet minden egyes embert az a felismerés, hogy a háború nem vég­zetszerű, nem elkerülhetetlen sors­csapás, hogy a háborút emberek ké­szítik elő — de éppen ezért a becsü­letes, békeszerető emberek százmilliói harcos összefogásukkal meg is aka­dályozhatják. A pécsi üzemi és területi békebi- zottságok munkáját is ez a tudat ösz­tönzi, enneik elérésére tökéletesítik fokról-íokra munkájukat. Már a Vi­lágkongresszus napjaiban számos bé­kebizottságunk hatalmas mértékben aktivizálódott, magával ragadta az egész üzem, a terület valamennyi dol­gozóját. A Bőrgyár békebizottsógának titkára naponta jegyzeteket készített a Vilógbékekongresszus anyagúból és még aznap át la beszélte a békebi- zoltság valamennyi tagjával, A nap­közben megtartott röpgyűléseken a békebizottság tagjai ezek segítségévei az üzem valamennyi dolgozójának békeharcát eredményesen tudták to­vább fokozni. A Dohánygyár békebi­zottsága is azonnal ismertette az üzem dolgozóival a Világbékekon- gresszus minden mozzanatát. Az ered­mény nem is maradt el: a békebri­gádok száma nyolcra egészülj lei. De már a hét végén a csomagolási osz­tály dolgozói is jelentkeztek, hogy ők is alakítanak egy békebrigádot. Békebizottságaink munkája azonban nem merül ki annyiban, hogy ismer­tetik a Vllágbékekongresszus lefolyá­sát, annak határozatait. Legtöbbjük azonnal mozgósít is az előttünk álló feladatok végrehajtására. Számos bé- kebizottság munkája kiterjedt arra is, hogy megmagyarázza elsősorban is az ifjúságnak a széncsata jelentőségét, igyekezett minél több dolgozót meg­győzni: a békéért folytatott harc Is azt kívánja, hogy minél több dolgozó siessen az első széncsaták hőseinek segítségére. A Bőrgyár és a Pannónia Sörgyár békebizoltsága nem állt meg ennél a kezdeményezésnél: arra mozgósí­totta a béke.bizottság tagjait, hogy vegyenek részt egy vasárnapi béke­műszakban, amikor is segítenek a meszesi bányászlukások épitőmun- kásainak. Ma a Bőrgyár dolgozói közül 44-en, köztük 30 DISZ ifi, a Sörgyár üzemi pártszervezetének, vezetősége, vállalatvezetője, a béke- bizottság tagjai, a labdarúgók teljes számban — mind elősegíti munká­jával azt, hogy a meszesi bányász­lakások mielőbb elkészüljenek és a bányászok megnövekedett lakásigé­nyeit mielőbb kielégítsék. A Bőr­gyár dolgozói között, a vasárnapi „békeműszakban” kőművesszak­munkások is résztvesznek: így Né­met István, Lelpám József, Till- mann András, Varga Sándor. A Bőrgyár és a Pannónia Sörgyár békebizottságának munkáját, kezde­ményezési készségét valamennyi üzemi és területi békebizottságunk követendő példának állíthatja maga elé. Az elkövetkező időben hasonló kezdeményezésekkel, módszerekkel egészítsék ki munkájukat. Érjék «3 azt, hogy a varsói Világbékekon- gresszus határozatai ismertetésének eredményeként nagymértékben ki­szélesedjen a békéért teltekkel har­colók tábora.

Next

/
Oldalképek
Tartalom