Dunántúli Napló, 1950. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-15 / 241. szám

Sxcnraxx a Népfrontra — a békére szavaxoU A KBOvjet hányása elvtársak értéhen útmutatást adtak a komlói Kossuih-akna dolgozóinak Jobb munkaszervezés, szoros kapcsolat a bányászok és műszaki értelmiség között, — ez a döntő feladat! Soha ilyen szeretettel nem vártak még vendégeket Komlón, a Kos- mth-aknát vörös zászlókkal és feliratokkal díszítették feL így várták a Szovjetunió, a szovjet bányászok küldötteit: Michail Iljics Logvinyenko és Pável Podzsaro elvtársahat, akik a pécsi szénmedencében tett látoga­tásuk után elmentek Komlóra is, hogy átadják tapasztalataikat, munka- módszereiket, orrát hazájukban a szocializmus építésére használtak feL Rövid pár szóból állt az üdvözlő beszéd, amivel a szovjet elvtársakat fogadták. Rövid beszélgetés után lekerült Logvinyenko és Podzsaro elv­társról a Lenin- és Sztálin-renddel díszített egyenruha. Átöltöztek a szovjet vendégek, hogy megtekintsék a komlói bányát, beszélgessenek az ott dolgozó bányászokkal, munkájukról, teljesítményükről. Am StSfllft szint szállítóéi felvi­gyázója bílazke tekintettel nézett a szovjet elvtáreakra, akik ugyanúgy, 'mint otthon, határozott léptekkel in­dultak «1 * fejté« irányába. A 8-ae telepi fejtés 20 percnyi járásra van az aknától. Ezt az időt Logvinyenko elvtáre arra használta feL, hogy be­hatóan érdeklődött a bánya adott­ságai iránt. A 8-as telepi fejtésben már vár­ták őket. Kraz János, a szakma legjobb vájára, Imre Pál, Rein Já- noe sztahánovista vájárok és meleg baráti kézazorítáeok után végigve­zették a szovjet elvtánsakat front- fejtésükön. Logvinyenko elvtárs és Podzsaro elvtárs ibehatóan érdeklő­dött a fejtés adottságai iránt, meg­szemlélték a munkában levő szovjet kaparószalagokai, amelyek itt ie ugyanúgy, mint hazájukban, nagy segítséget nyújtanak a bányamunka elvégzéséhez. Podzsaro elvtárs köz­ben elbeszélgetett a 8-as telepi front­fejtés vájáraival, munkamódszerük­ről, keresetükről. Az itt dolgozó bá­nyászok szakmai kérdések özönével árasztották el Podzsaro elvtársat, aki ezekre részletesen válaszolva, értékes útmutatást adott a további jó munkához. A 8-as telep! fejtést elhagyva, az Aj aknához vezető vágatra mentek és megnézték a folyamatban lévő nagyarányú építkezéseket. Innen a «állító -vágaton végighaladva, fel­szálltak a bányábóL A másodpercenként 12 métert emel­kedő kas pillanatok alatt a nap­s' «intre ért. Asszonyok, lányok, út­törők virággal kezükben várták a vendégeket, Logvinyenko és Pod­zsaro etvtárB szénportól fekete arc- eal mosolygott a küldöttségre. A szovjet Himnusz hangjai csendülnek feb „Szabaddá tett népek örök szö­vetsége“... majd Szabó József elv­tára, CB-titkár üdvözölte a vendé­geket. Ezután Bertus József ifjúmun­kás, ólmunkén vájárba DISZ komlói szervezete nevében nyújtott át aján­dékot a szovjet bányász elvtársak- aak. — Segíteni Iőttünít Öniikhfiz. Ai a célunk, hogy megismertessük komlói barátainkkal is a mi módsze­reinket, hogy ezt felhasználva, terme­lésüket emelhessék, erősíthessék ha­zájukat és a béketábort Podzsaro elvtárs szólott ezután, majd felcsattant a taps. A komlói bányászok lelkesen éltették a világ dolgozóinak nagy vezérét és a ma­gyar nép bölcs vezetőjét: „Sztálin. Rdlzosi." A kultúrház bejáratánál vörös drapérián üdvözlő mondat: „Üdvözöl­jük a szovjet küldötteket, éljenek' a szovjet sztahdnovisták". A feldíszített nagy terembe egymás után léptek be a komlói bányászok, hogy rószt- vegyenek a munkaértekezleten, ame­lyet a szovjet elvtársak tartottak. Jegyzetfüzettel kezében foglalta el helyét Sorbán Frigyes, Bödő János, Vokó Imre, Rein János, Kusz János és a többi sztahánovista vájár, a nagvmányoki üzem bányászai, a mű­szaki értelmiség. Minden szót meg­akartak örökíteni maguknak. Szikra Sándor elvtárs, a Megyei Pártbizottság titkára nyitotta meg a munkaértekezletet. v- A szovjet b.l nyílsz elrtársah megtekintették az 5. szinti fejtést. Most megkérjük őket, hogy mondják •1 tapasztalataikat, adjanak útmuta­tást további munkánkhoz — mon­dotta Szikra elvtára. A ceruzák a papírra kerülnek. Logvinyenko elvtárs rövid köszön­tőt mondott, majd rátért tapasztala­taira. Elfőnek azt hozza fel, hogy feltűnt neki: .„Miért haladnak ilyen lassan előre a fejtésekben“. — Nálunk ugyanilyen adottságok mellett egy hónap alatt 50 métert megyünk előre a frontfejtéssel, az itt elért 15—20 méteres eredménnyel szemben. Az is érthetetlen első pil­lanatra, hogy miért ilyen alacsony á termelékenység — mondotta, majd * bírálat hangján szólva, felvetette azokat a hiányosságokat, amelyeket észrevett és ezek között kihangsú­lyozta, hogy véleménye szerint a munkások és a műszaki értelmiségi dolgozók között nincs meg az a köz­vetlen kapcsolat, aminek meg kel­lene lenni. Ezután' táblára rajzolva, elmagya­rázta a szovjet bányák fejtési mód­szerét, a ciklikus munkabeosztfestj amelynek alkalmazásával egy 50 centi telepvastagságú fejtésben naponta 170 tonna szenet adnak ki 19 mun­kaerő alkalmazásával. Beszélt. az aknaszállítás megszervezéséről, az elővájások módszereiről, világosan le- rajzolva ismertette gázkitörések el­leni betonos eljárású védekezést. Hasznos ismertetését, tapasz­talatátadását nagy tapssal fogadták a jelenlévők, majd Rein János, Kusz János sztahánovista vájárok és a mű­szaki értelmiség vezetői tettek fel műszaki kérdésekék amelyekre újabb útmutatásokat adva válaszolt Logvi- nyeuko el vtáre. A munkaértekezlet végén Szikra Sándor elvtárs mondott köszönetét a szovjet elvtársaknak, majd Kusz Já­nos és Rein János vájárok átadták a komlói bányászok üdvözletét, ajándékát. — Sokat tanultunk az elrtáreaktól, és Ígérjük, hogy értékes tanításukat hazánk erősítésére, az ötéves terv mielőbbi végrehajtására felhasználjuk — mondotta Rein János vájár. A komlói látogatásukat befejezve, a szeretettel látott szovjet elvtáreak a délutáni repülővel visszautaztak Budapestre. .ti „Mi bányászok boldogan készültünk a vasárnapi nagygyűlésre A napokban sokszor hallottam munkatársaim körében említeni Far­kas elvtárs nevét. Én a Jelencky-fejtés első számú csapatában dolgozom, a munkatársaim is többször beszéltek róla. Egyszer aztán odamentem, meghallgattam, hogy miről is beszélnek. — Farkas elvtárs Baranya me­gye képviselője, — mondták — RáJiosi elvtárs helyettese. Lent volt ná­lunk az infláció idején is. Emlékeztek? ö volt az, aki a családjaink részére élelmiszert utalt ki az infláció idején. Eddig én ezt nem tudtam, mert csak hat hónapja dolgosom « bá­nyán, Most már értem mindazt, amit a bányászok, a munkatársaim el­mondottak. Általában keveset beszélnek, de most sokat tudnak mon­dani, mert Farkas elvtársról van szó, aki a legnehezebb időben segítséget nyújtott a bányászoknak. Igyekezettel végzem a mttnkámat, én is készülök a vasárnapi fel­vonulásra. De itt másra is készülünk. A Hmrtmann-fejtés Il-es számú csapatával versenybe lépünk a tanácsválasztás tiszteletére. Amióta a bányában dolgozom, azóta megelégedett életem van. Sokat tapasztattam az életből, 12 éves korom óta cseléd, mások keze-lába voltam. Ma a dolgozó nép államának, magamnak dolgozom. Itt meg­lopom a béremet, havi keresetem 700—-750 forint. Boldogan végzem a munkámat, mert látom a munkám eredményét, orszdgimk gazdagodását és érzem a megbecsülést. Boldogan készülünk vasárnapi ünnepségre, együtt megyünk bányászok és bányásznők meg­hallgatni Farkas elvtárs beszédét. FEHÉR ARANKA bányamunkás Széchenyi-akna. „Igen nagy megtiszteltetés számomra a dolgozó nép bizalma11 Patócs József mohácsi katolikus lelkész levele Patócs Józseí mohácsi katolikus lelkész e következő levelet küldte be szerkesztőségünkbe: ,Jóint a dolgozó nép gyermekeinek nevelője, a szülök szeretetit lá­tom abban, hogy engem a megyei tanács tagságára jelöltek. Számomra: f* Igen nagy megtiszteltetés a dolgozó nép bizalma. Tudom azt, hogy a nép érdekeit kell képviselnem. Ez a jelölés bizalom dolga. Éppen ezért ismé­telten köszönetét mondok mindazoknak, akik e tisztségre engem is jelöl­tek. Akik a jövőben is azt kívánják, hogy a nép érdekeit szolgáljam, úgyis, mint pap, de úgyis, mint honpolgár. Ennek a kettős kötelezettségnek teszek eleget, midőn a jelölést elta­gadom is minden hangzatos szavak és ígérgetések mellőzésével, csak annyit mondok: minden erőmmel, minden tudásommal a magyar dolgozó nép békés fejlődését is boldogabb jövőjét kívánom szolgálni az állam és az egyház között létrejött megegyezés szellemében." PATÓCS JÓZSEF, mohácsi lelkész, megyei tanács tag-jelölt A Baranyamegyeí Tanács jelöltjei Szombaton reggel megjelentek n váron utcáin és szerte a megyében a Népfront választási felhívásai mellett a dolgozó nép jelöltjeinek névsora. Mindenütt csoportokba tömörülve olvassák dolgozóink a választási lajstromokat, ismerősök, elvtáreak, szaktársaik neveit keresve rajtuk. És majdnem mindenki megtalálta azt, akit keresett, akinek kezébe szívesen teszi le megyénk, városunk, falvaink sorsának intézését. Az a nagy szeretet, a* az őröm, amellyel dolgozó néRÜrik a tanácstag­jelöltek, névsorát fogadta, bizonyság arra, hogy a magyar népnek igazi nagy ünnepe, harcos békeakaratának megnyilvánulása lesz október 22-e, a tanácsválasztás napja. A Magyar Függetlenségi Népfront Baranyamegyeí tanácstag-jelöltjei: TAGOK: Szfkna Sándor, vasmunkás Pécs; Varga Jenő, vasmunkás Pécs; dr. Hídvégi Tivadar, megy. bírósági bíró, Pécs; Sudár Ferenc, bányász, Pécsbányatelep; Krisztics Márkáé, tszcs-tag Nagykozár; dr. Ernst Jenő, egyetemi tanár Pécs; Győri Antal, földműves Pécs; Kővári Antal, bá­nyász Pécs; Móro'cz György, honvéd hadnagy Pécsi Kaszapovics András, tszcs-tag Kátoly, Gomzos Zsuzsa, trak. torvezető Boly; Denke Gyula, föld­műves Vajszió; Deák. Lívia, női szabó s. Pécs; dr. Patócs József, kát. lel­kész Mohács; Kovács József, váll. vezető Nagymányok; Stadinger István, vasmunkás Pécs; Benkő Ferencné, tszcs-tag Lovászhetény; Doszpod Jó­zsef, tszcs-tag Reménypuszta; Varga Kálmán, földműves Sósvertike; Mikó Lajos, vasmunkás Pécs; Bedő Pálné, szülésznő Pécs; Czégény József, föld­Maayar. délszláv, németaikú Egy volt a sorsuk a múltban együtt jelölték őket most a tanácsba Három tanácstag-jelölt. Három dol­gozó paraszt — a nép fia. Az az olaszi dolgozó nép jelölte őket, bízta meg ügyük, sorsak intézésével. Az egyiket Fehér János, a másikat Schubert Adómnak hívják és harmadi­kat Simacz Andrásnak. Nem neves, nem híres emberek ők — egyszerű, be­csületes, hazájukat szerető dolgozók. Igen, szerelik, forrón szeretik hazáju­kat, mely szabad, megbecsült emberré lefte őket. Azt a hazát, amely az el­nyomásból, a cselédsorsból felemelve boldog, megelégedett emberekké tette. Fehér János körül néhány év alatt sokat változott a világ. Mérhetlen sekat, szinte maga sem tudja elmondani. Pedig világosan emlékszik mindenre, gyermekkorától kezdve a mai napig. Mint ha most tör­tént volna, úgy él emlékezetében, apja, anyja, amint a kevéske földön látástól- vakulásig dolgoztak. S ha este hazake­rültek a határból, az volt a legnagyobb gond mindannyiuk számára, de kivált anyjának, honnan vegyen a család szá­mára ennivalót a semmiből. Legtöbb­ször tanácstalanul állt a hideg, sivár tűzhely mellett. ö maga akkor még nem sokat tudott minderről, csak annyiban, hogy néha maga is érezte az éhséget. De ahogy az idő eljárt felette, egyre jobban ki- nyílott a szeme. Meg nem volt húsz éves, amikor megnősült s ekkor tovább állt az apai háztól. Bácskába került, Sajólakra. Idegen volt a község, soha­sem járt arrafelé. Kihez vetődhetett volna be ilyen ember, mint a kulák- hoz. Nevére már nem emlékszik, mert nagyon furcsa volt. De a többire emlékszik. Arra is, hogy feleségével éjfnappallá tettek! gürcöltek, szenvedtek. Arra is, hogy a pajtában aludtak s a munkájuk uláni fizetés egy volt a semmivel. Arra em­lékszik legélesebben, hogy míg ők nyo­morogva tengettek életüket, addig a kulák jólétben dúskált. Azért, mert ek­kor ötlött igazán eszébe, hogy az urak az ő kárára, szipolyozására politizál­tak. Nem érezte, hogy van hazája, nem, mert nem volt. Csak az elnyomás­ból fakadó mérhetetlen keserűséget, megaláztatást érezte. De azt nagyon. Még ma is látja magát és feleségét rongyos ruhában, éhesen — mert Így érte itt őket a felszabadulás, mely új életet hozott nekik. Azóta felfelé ível sorsuk. Bácskából Hidorba került (most egyesítették Hidort és Olaszt) s it a Párt 7 hold földet adott neki. Lassan megismerte a községet, az em­bereket, az élete, sorsa.egyre jobb lett­Ma már magának, feleségének, de a gyerekeknek is jut mindenre. Ezt a hazát már magánénak érzi, szive min­den melegével. Odajuttatta a dolgozó nép, hogy ő is a tanácsba dolgozhat. Azért is, hogy soha többet ne jöjjön vissza a múlt. Simacz András alacsony, zömök ember. Egyformán jól beszéli a magyar és n délszláv nyelvet. Még fiatal ember, máris sok megpró­báltatáson esett keresztül. Annyin, hogy másik háromnak is sok lenne. Egész kicsi korában meg kellett fogni a munka végét. Szívesen dolgozott, mert ezerette a munkát. De azért fiatal szive más­felé húzta. Az iskolában a tanító is mondta neki: „Éles eszed van fiam, neked tanulni kellene tovább." Ez a biztatás megérlelte benne az elhatá­rozást. Tanulni fog. Igen ám, a keuía föld nem hoz annyit, hogy az isko­lára teljen, örültek, hogy szűkösen megélnek. Hiába próbálkozott akárho­gyan, nem sikerült neki. Az volt a válasz: ingyen nem tanítunk senkit. Sokszor eszébe jut az a szó, mely­nek értelme egyre mélyül benne s új élelet hozott számára: a felszabadulás. Akkor szűnt meg maga és társai szen­vedése. Otthagyta a kulákot, akinek^ földjét, szőlőjét bérelte. Egy pilla-' natig sem maradt tovább részesarató­juk, cselédjük —, mert később arra jutott. Arra jutottak a többiek is. akik elszegényedtek s földjüket a kulákolt vették meg. Most nyílegyenesen emelkedik élete. „Ennél jobbat sosem kívánok — mond­ja. — Talán nem is tudom elmondani, milyen örömet érzek, ha arra gondo­lok, hogy már van életem, van hazám, amit védhetek a védeni i$ fogok. Tito bandája ellen is, akik arról beszélnek, kogy mi, délszlávok elnyomottak va­gyunk. Én erre azt válaszolom, hát el­nyomott-« az az ember, aki * töb­biekkel együtt a tanácsba, került, akit magyarok, délszlávok, németaikúak bíztak meg, hogy képviselje ügyüket. Schnbert Adám németajkú dolgozó paraszt. De szive izzig-vérig magyar. Célja egy volt a többiével, felemelkedni, jobban élni. Ez volt a bűne, amikor a Gestapo 1944-ben halálra kereste. Meg az, hogy szegény volt s mint ahogy mond­ták akkoriban a faluban — tetejére még a szája is nagy volt. Azért tették ki a képviselő-testületből is Fuchs Fü- löpék, Mozer Józsefék, mert nem le­hetett bekötni a szemét. Pedig azt akarta Haas Jakab is, aki nem elége­dett meg az 53 hold föld jövedelmé­vel, mert 1800 pengőt sikkasztott a község pénzéből. De Schubert Adám rájött és számvevőket hozatott a nya­kára. Ezért nem tetszett nekik Schubert Adám. A felszabadulás után meg akarták boszulni, amit ellenük tett. Kitelepitési listára vetettek fel. De aljas tervük nem sikerült. A Párt az igazság mel­lett foglalt állást — nem telepítették ki Schubert Ádámot, hanem földet ad­tak neki, 4 holdat a meglévő öthöz. Aztán dolgozott a DÉFOSZ-ban, gyű­lésekre is eljárt e a jelöléskor tanács­tagnak jelölték. • Három tanácstag. Három ember, ma­gyar, délszláv, németajkú, akik a múlt­ban nemzetiségre való tekintet nélkül szolgák, cselédek voltak. Három em­ber, akinek a múltban nem volt ha­zája, nem volt derűs, gondtalan élete. Ez a három ember találkozott össze az olaszi Népfront listán. Három em­ber, a Párt segítségével, a dolgozó nép bizalmával emelkedett fel a tanácsba. műves Pécs; Földe»: Herman, bányász Komló; Fúrj Dénes, kiskereskedő Pécs; Kostyák Júlianna, tszcs-tag VtL lány; Zákányi József, munkás Pécs; Krancz Pál, vasmunkás Pécs; Balogh O ga, földmunkás Bár; Takaró Péter, áll. gazd. munkás Sátorhely. Komlós János, ÁVH százados Péczs Remeizl Etel gyári m. Hird; Seregély József kőművesi s, Pécs; Emberovic* Mátyás, földra. Szalánta; Havas Jó- zsef, bányász Pécs; Barka Béláná, fo.dmüves Udvar; Novics János, föld­műves Pécs; Lantos János, bányász. Vasas; Radó István, újságíró Pécs; Bán Ervin, vasmunkás Pécs; SzokoC- szky István, főisk. tanár, Pécs; Óvári Péterné, tszcs-tag Palotabozsok, Sas« Miklós tímáreegéd Pécs; Iliin Marisa, földműves Versend; Gyenge Károly, vasmunkás, Pécs; Gál Vendelrié, tszcs- tag Fazekasboda; Simek Árpád, vas­munkás Pécs; Demeter Lajo3, föld­műves Dunaszekcső; Vadon Antal, bá­nyád Siklós; Csömör János, tszcs-tag Kőlked; Sárvári Mihály, vasúti mun­kás Pécs; KeKer György, földműves T eklafalu; Kassai Pálné, gyári mun­kásnő Pécs; ifj. Dömötör János, föld­műves, Tésenfa; Asztalos János, hon- védtiszt Pécs; Gart Bálint, bányász Komló; Kustra Ferenc, földműves Felsőszentmárton; Gyorsok István, bá­nyász Komló; Horváth Vendel, földműves DrSv»- keresztur; Garamvölgyi Miklós, posta­igazgató Pécs; Futó Ferencné, tszcs- tag, Somogyapáti; Tekker Katalin, munkásnő Sásd; Berki Fűlöp, asztalos- segéd Pécs; Bakó József, földműves Szászvár; Arany Ferencné, gyári ®un- kásnő Pécs; Barkaszi Ferencné, föld­művé* Tótszentgvörgy; Marsaiké Pé­ter, kisiparos Pécs; Polgár Ferencné, szövőgyár! munkás Mohács; Dulánszky Jenő, mérnök Pécs; Gyenls Ferenc, földműves Szászvár, Vida Györgyné, földműves Ibafa; Dobos József, bá­nyász, Komló; Sztergár János, bányász Pécs; ifj. Török László, gépáll, marik. Kozármisleny; Fűzel L&josné, földmű­ves Véménd; Bősz Flórián, tszcs-tag Monyorőd; Balogh József, rendőrfö- hadnagy Pécs; Takács János, gyári- munkás Szigetvár; Domonkos Ilon», áCl. gazd. munkás Szentegát; Nagy János, földműves Komló, Szálai Sán­dor, kőműves Pécs; Tóth Ilona, állj gazd. munkás Dunaszekcső; Ambrus Lajos földműves Sásd, Pozomi Béla, földműves Villinvkövesd; dr. A1>ai Nemes Oszkár, ügyvéd Pécs; Szatmári Sándor tisztviselő Pécs. PÓTTAGOKi Fark«# Antal, földmunkás Véméndj Vass Erzsébet, áll. gazd. munkás Kis~ háaságy; Dávid Gábor, földműves Tar. rós, Jendrics Rozália, ált gazd. mun­kás Kelemenliget; Kalauz István, bá­nyász Pécsbányatelep, Ferenczi Ist­vánná, földműves Kaposzckcső, Végh István, gimn. tanár, Pécs; Appl János, földműves. Püspöklak, Mezei István, tszcs-tag Körcsönye; Tóth Gyula, áll, gazd. munkás, Vfflány; Jakab Sándor, kisiparos, Csányoszró; Fülöp Péter, földműves Szászvár; Ragács József, bányász Vasas; Abelovszky József, vasmunkás Pécs; Horváth József, gép. áll. munkás, Mágocs; Iloyek Ferenc, földműves Pécsvárad; Scbutták Ven­del, bányász Pécsbányatelep; Kladivé János, bányász Mecsekszaboles; Vigh Mihály, tszcs-tag, Hásságy; Szabó György, honvédtiszt Vasas; Drinóczi Mihályné, tszcs-tag Kékesd: Tóth Istw vári, tszcs-tag Mekényes; Juhász Já-i nosné, földműves Mozsgó; Lázár Ka­talin, tszcs-tag Lippó; Kripl Antal, bányász, Komló; Lönincz Ádámné, ház­tartásbeli Vasas; Kiss Józsefné, föld­műves Pereked; Zsobrák József, föld­munkás Somogyapáti; Szabadella La­jos, gyárimunkás Pécs; Bózsa Istvánná, tszcs-tag Lovászhetény; Farkas József, bányász Pécsbányatelep; Varga And­rás, földműves Pogány, Stetovics Ist­ván, bányász Komló; Tőrök Mária, áll. gazd. munkás Mágocs; Pálkuti An­tal, vasmunkás Vasas, Petz’ Józsefné, gyárimunkás Pécs; Mátvás Vendemé, háztartásbe'i Sellye; Bubrek Illés, földmunkás Mohács; dr. Görcs László, gimn. tanár Pécs; Kaszpert Margit, áll. gazd. munkás, Kistapolca; Bruckó István, gyárimunkás Pécs, Vadon Já­nos, tímársegéd Pécs.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom