Dunántúli Napló, 1950. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-01 / 229. szám

KÖLCSÖN JEGYZÉSSEL VÉDD A BÉKÉT, HAZÁNK FÜGGETLENSÉGET!

ÍGY ÉRT EL SZÉP EREDMÉNYT

a Szerárngyár lelkes Mkekölcsöii-jegyzője

: Csütörtökön réggel feldíszítve tagadta a gyár udvara. Feliratokat olvasott a falon: «; „Háború, vagy béke? í; Válassz! Jegyezz békekölcsönt.” — Békekölcsön — ötlött fejébe a gondolat — a békéért. És máris választott'* Békét!

A békés,- nyugodt életet választotta, azt, akiben él saját -maga „és négy gyermeke. Hogy választhatott volna mást, amikor a háború borzalma, 1 félelme, még most is. ott él elevenen emlékezetében, úgy mintha nem is öt éve, hanem öt hónapja történt volna, hogy pincébe bújt 4 gyermekével.

— Bébek«)cs«iit icgyzcü én is

— határozta el magában és ő is odaáll munkatársai közé, akik élénken vitatták^" 'mit jelent' számukra a béke. ....«. . . ..

Rö

vid idő múlva hivatták. A párttitkár elvtársnő ezzel fogadta:

— Reigenlé, maga szép feladatot kap. -A ibékebizottság. megbízza magát a békekölcsön jegyzésének gyűjtésével. Vállalja?

Hát hogyne vállalta volna, örömmel vette kezébe a papírlapot, amelynek első sorában ez állt:

Békekölcsönjegyzés”. De lehetett volna úgyis olvasni, hogy .békejegyzés. Reiger Jánosié így értelmezte a papírlap első sorát. Ez az egy szó hála is sokat mondott. Jelentette, hogy nem kell a bombáktól, az aknától, a gépfegyverek füzétől a pincébe bújni gyermekeivel, nem kell rettegve ara gondolni: ,.Most esik ide... Mi lesz velünk? Jelenti, hogy'nein kell türelmes szóval csi- tftani gyermpkeit, mert minden robbanástól újra'és újra felsírtak.

Szörnyű is volt az a pár nap lent a Pélmonostor-utca pincéjében. Ilyet soha, többé nem akar. Letette egy tiszta helyre, ‘ a papírlapot és elsőnek qdaírtg- saját nevét, mellé 400 forint, később kijavította. 600 forintra,. így Ív,dy,Ú el.

Ment a hozzá beosztott dolgozókhoz. Odaért Svinger Valériához. Az is odaírta nevét és mellé azt, hogy 300 forintot, jegyez. Reigemé megszólalt:

•— Valikdm, nem kevés ez a keresetedhez számítva? Te fiatal lány' vágy. Vagy nincs szükséged a békére? Gondold meg csak jól, hogy mire ddod ezt. A békére. Ezt kapod pénzedért azonkívül, hogy vissza- kapod, amit jegyzel.

Svinger Valéria csak ennyit Válaszolt: - ^

— Igazad van! — Es kijavította 400 forintra. Ment a másikhoz. Szabó Károlynéhoz ért, aki 400 forintot jegyzett. így beszélt Reigerné:

— Így sondoioil te a békét? Én úgy, hogy amennyit jegyzek, •úgy segítem elő békés életünkét. Te nem? Hát te sem akarsz hábo- ,rút. Nem tudnál kicsivel többet jegyezni?

Szabó Károlyné is kijvitotta 450 forintra.

így ment tovább. Megkérdezte a hozzá beosztott munkatársait, hogy mennyit jegyeznek. Utána pedig elmondta, hogy miért adják, mit jelent a békekölcsön, mit jelent a béke és elmondta saját helyzetét. Szavai hatottak. Nem lcényszerített ő senkit, hogy jegyezzen többet. Csak megmagyarázta, hogy mire adják munkatársai a pénzt. Azt is elmondta, hogy ez nem okoz senkinek megterhelést, mert azt a pénzt, amit egy héten - levonnak a békekölcsönre, meg lehet más téren takarítani.

— Én is minden pénteken adok a gyerekeknek, cukorra, erre, arra. Hát miért is ne adnék. Van miből. Meg vannak olyan apró jelentéktelen dolgok, amire kiadja az ember a pénzt. Hát ezekre a jelentéktelen dolgokra nem adok pénzt és

Csütörtökön reggel békekölcsönt jegyeztünk. Meghatóan szép volt az, amikor az üzemünk dolgozói eleget tettek hazafias kötelességüknek A múlt rendszerben az urak kizsákmányoltak bennünket. Ma boldog lehet minden fiatal,, hogy elolts áll as élet minden szépsége.

Visszatekintettem a felszabadulásunk óta eltelt időre. Akkor is az üzemben dolgoztam, fényiéiért munkahelyen. Azóta felépítettük az új munkahelyünket- Az új csarnokban éppen most szerelik fel a dárut, ami megkíméli a dolgozókat a fáradságos munkától.

Ma Iriár tisztán látjuk azt, hogy a kölcsünjegíjzés sokat ’ adott nekünk. Szívtseii jegyeztünk tervkölcsöríf, mert tudtuk, hogy gyermekeink' jövőjéről és békéjéről van szó.

Kedves dolgozó munkatársaim, ba szeretitek az új életét, ha szerelitek a

máris megtérül, amit levonnak — mondta jegyzés közben.

A többi asszony is így látta és igazat hagytak Reigemének. Náluk is így volt. Es jegyeztek, többet, mint először akartak. így volt Czakónéval is. Czakóné 300 forintot írt először.

— Te Czakóné, hát neked 300 forintot ér a béke. Neked két gyermeked van — mondta neki Reigerné.

— Nem, nem 300 forintot. Annyit nem tudnák fizetni, amennyit ér. De jegyzek 800 forintot.

És lassan megtelt az ír. mind a kilenc dolgozó odaírta saját ösz- szegét. összesen 4050 forintot gyűjtött kilenc dolgozótól. Jól dolgozott Reigerné. Meggyőződésből beszélt, így győzte meg munkatársait erről, hogy mit jelent békekölcsönt jegyezni. x

4050 forinttal és meggyőző, jó munkájával erősítette a békét Reigerné a Lakatosárugyárban. Az 5 általa gyűjtött 4050 forint hozzájárult az üzem sikeréhez, ahhoz, hogy a Lakatosárugyárban minden j dolgozó lejegyzett a békére. 67.400 I forintot jegyeztek az üzem dolgo- J zói, túljegyezve a számított össze- * get. Ebben a szép eredményben ott van Reiger Jánosné jó, meggyőző munkájának eredménye is, a 4050 forint.

Pártol és hazánkat, akkor tudnotok kell azt, hogy erőnkhöz, mérten ki kell venni mindannyinnknak részét a kcl- csönjegyzésböl.

Tudjuk azt, hogy az imperialisták miben törik a fejüket. Itt is azt akarják, amit Koreában. Halomra bőm bázni a házakat, kórházakat, védtelen gyerekeket és asszonyokafgäönkreten- ni.^ Nem akarjuk, hogif&flßöi kizsákmányoltak legyünk, újból elnyomatásban éljünk. Mi a békés életet váasz- lothik. Ezért fogadta üzemünk nagy lelkesedéssel a békekölcsön jegyzési. Én 700 forint békekölcsönt jegyeztem, békénk, jobblétünk, ötéves tervünk sikerének érdekében. A tanácsválasz- tásokra ígérem, hogy az eddigi ered ményeimet túlszárnyalva, többet termelek, jobban fogok dolgozni.

id. Horváth József falujáró népnevelőfelelős, Sopiana Gépgyár.

Mi a békét, a békés életet választottuk a Sopianában

öt hónappal ezelőtt kereste fel Pe- terácz Ilona a pécsbányatelepi Szé- ohenyi-aknát, hogy felvételét kérje a bányába. Eddigi munkája azt bizonyítja, hogy ő is, csak úgy mint a többi bányász, derekasan megállja a helyét, a nehéz bányamunkában. Munkáját lelkiismeretesen és odaadó- an végzi. A termelés fokozását tartja a legfontosabbnak és boldog ha előző napi teljesítményét túlszárnyalhatja.

Amilyen jó munkát végez a termelés frontján, ugyanolyan hazafias kötelességének tartja a béke megvédését is. Peterácz Ilona a békekölcsön jegyzésben is az élen járt. Boldogan jegyezte be a keresetének 112 százalékát, vagyis 800 forintot.

— Nekem a béke mindennél többet ér — mondotta, amikor aláírta a 800 forintot — mert nagyon jól emlékszem a felszabadulás utáni 45-ös időkre, arra amikor még kenyerem sem volt, az ország is romokban hevert. Most, amikor a romokból virágzó országot, boldog életet teremtettünk, amikor szabadok lettünk és szocializmust építünk, a legdrágább kincsünk a béke.

— Szívesen jegyeztem, mert tudom, hogy az én és a többi dolgozó társaim forintjaiból gyárak épülnek majd, melyek nekünk dolgozóknak fogják termelni a több ruhát, több cipőt, annak érdekében, hogy még szebbé és boldogabbá tehessük életünket, hogy még sokkal erősebbek

lehessünk, hogy még keményebben

le tudjunk sújtani az ellenségre, azokra, akik a mi eddigi munkánk szép eredményeit tönkre akarják tenni.,,

Sokat kell tennünk a tanácsok megalakításáért, mert mi is sokat

várunk tőlük >

■ "i -■ , • *X

— írja egy ifjúmunkás

TCTét évvel ezelőtt kerültem « Magasépítési Vállalathoz. Akkor még

■'■'“sötét, szűk műhelyekben, elég vontatottan ment a munka. Az ötéves terv $Isö esztendejében azonban világos, tágas műhelyek épültek az' üfeúí- ben, és mi szegezőíakato sok is új műhelyt kaptunk. • Üj gépek is. kerültek az üzemünkbe, amelyek nagyon megkönnyítik a munkánkat. Sok munkafolyamatot, amelyet azelőtt csak nehéz fizikai munkával tudtunk elvégezni ma géppel végezzük és így nemcsak könnyebben, hanem gyorsabban is termelünk, Mindezek mellet most azért harcolunk, hogy az új gépek níeKett.'méjj- változott, új emberek js dolgozzanak. Állandóan kezdeményezünk, újításokat vezetünk be, hogy megkönnyítsük a munkánkat és országos viszonylatban is óriási anyagmegtakarítást érjünk el. Tudjuk, hogy megtakarított forintjaink milyen sokat jelentenek nekünk és nemzetgazdaságunknak is. ■

Ma elértük azt, hogy üzemünk dolgozói 100 százalékig egyéni versenybén dolgoznak, mégsem elégszünk meg az eddigi eredményeinkkel. Azon leszünk, hogy a tanácsok választásának ünnepére niég jobban emeljük a termeié" kenységünket. Úgy gondol juk, ha mi sokat várunk a tanácsoktól, akkor sokat kell tennünk azért, hogy azok valóban meg is alakuljanak. Mi a magunk részéről azon leszünk, hogy a helyi tanácsba legjobb dolgozó társaink kerüljenek, olyanok, akik jó munkájukkal valóban, kiérdemelték a. nép megbecsülését és bebizonyították, hogyszívükön viselik a dolgozók ügyeit. Tudjuk, hogy ezek a dolgozók méltóképpen fognak képviselni bennünket és a nép igazságáért fognak harcolni.

Sztrancsik Elek szegezőlafcatos, DISZ ifjúsági felelősKasszldnnalc hívták — most Borbála-telep. A szeszélyesen lejtős hegytetőn egymás sarkába építve, házsorok állnak- Egy sor kőház, egy sor fabódé, Utána ismét egy sor kőház, ismét egy sor fabódé. A házak előtt nines út. Itt-ott rendszertelenül fák nőttek,'ruhaszárító kötél feszül közöttük.

Többen laknak itt összezsúfolva az. apró szobákban, a lépcsők alján és 'ár'tető. alatt meghiózódó lakásokban, mint sok, forgalmas városi írt- fában^,. Bányászok laknak Ut, azért nincs itt. út.

Minek asz, — mondták a bánya- .bárók — nem jár a bányásznépség sem . Égésin, sem autón.

Kasaxiánnalt hívták, de_ hívhatták volna. St. Élienne.nck is, vagy Jtméf-nek, ’ vagy .Dolgelleyrtek is, ■mert a< világon mindenütt — kivéve az egy étien Szovjetuniót — ilyenek voltak a bányásztelepülések.

Franciaországban, Belgiumban, Angliában és ahol szén van, — az ;akna- körül «... szeszélyesen lejtő hegytetőn egymás sarkába építve házsorok állnak. Egy sor. kőház, egy sor fabódé....

Sztálinogorszk. Bányászváros, ott, ahol eddig csak a fű nőtt. Minden ház hófehér, minden utcasarkon tér van. Trolleybiiszok suhannak és karcsú, oszlopos bejárata,vau a szta- Ikiogorszki nagy színháznak, de gyönyörű er többi színház is és általában minden . épület, minden iskola, elsősorban. a bányaipari egyetem. Az utcákon robognak m autók, jól teljesítő bányászok, autói-, az úttest, szélén kettős fasorok között rengetegen sétálnak,-. különösen sokan tóinak gyermekkocsit maguk előtt.

Választhatunk tehát, a kapitalizmus A« «. szőriéi izmus_ között éji a ma. War dolgozó nép a Szovjetunió példáját választotta.,,

Meszest dombtető. Minden ragyog itt napfényben. Szemben vonul a Mecsek és a nyílegyenes ríj .kövesül mriletf, tizenhét új ház áll. Az végén téglarakás. Nem marad ott. beépítik és az út is hosszabb lesz, a

már épülő kétemeletes házak előtt vezet majd el.

Ezen á napsütéses délelőttön Búzás Rezső elvtárs, szt-ahánovista vájár elindult Kassziánból Meszes felé, hogy megnézze új házukat. Felesége új piros ruhát húzott, rázártál; az ajtót a „bumszlira‘‘ — így hívják errefelé a hegyoldalból nyíló földszintes lakásokat. Ez is olyan, -mint a többi, egyetlen kis szoba, kicsiny ablak, az ajtón ujjnyi résen át süvít be télen a hideg, de azért tiszta és csinos O' lakás, eddig ez volt az otthonuk és az ajtóval szemben lévő falon Rákosi elvtárs képe mosolyog le a bányászcsaládra.

Elindulnak. Kocsikerekek vágták erre az utat le a völgybe; Busás né a férjébe karol és így mennek hosszan lépegetve át a bányavíz feletti hidakon, a bányavasút alatti aluljárókon. Mennek a völgyben, ahol össze-vissza építettek azelőtt kunyhókat, fent- a meredek parton is házak állnak. Nem vöd erre soha városrendezés, akkoriban-az uraké volt a város, az uraké az ország. Erre pedig bányászok 'laívtasz. . ,

Egyre nő a rádióállomás tornya, amint kapaszkodnak fel a völgyből.

— Nem is mondtam még neked, hogy amikor mullkor mentünk be

nl>us~on Erzsikével a városba,. menynyire ka póló ázott kézzel-lábbd, hogy o/la üljünk, ahonnan látjuk az új házunkat'^/;

He is láttunk as ablakon és láttunk bent egy kályhát. Erről beszélt azután az egész .utón, és azóta- is mindig az új házunkról akar hallani. Mesétek is neki, hogy: fogsz te mindig fürödni a fehér fürdőkádban Erzsikéin, és úgy örül neki.

Búzás elv társ egy darabig szótlanul megy, majd azt mondja.

— Nekem huszonhat évesnek káliéit lennem ahhoz, hogy olyan tálcásba költözhessek, ahol fürdőszoba is vág, de lehettem volna százhat éves is és akkor se jutottam volna el ide-s ha itt- továbbra is a- régi világ marad és ha nem lenne a Párt. héttőd, a mi kis Erzsikénk

hároméves korában ilyen lakásba kerül és 6 már így is nő fel, neki majd nem kell itt az árokban, a sárga vízben fürödni, ahogy azelőtt volt.

Buzásné ' elmosolyodik:

— Bizony azelőtt mi is idejártunk fürödni és utána olyan sárga volt a lábunk, mint a kiskacsáknak.

Felértek á dombra és mennek az új házal: felé, de előbb át. kell jutni a nagy házak építkezésénél. Jól megnézik a. gépeket, a csilléket, a vidáman dolgozó építömunkásokat és a táblát, ahová felírták, hogy kire büszkék, kire szégyenkeznek a békekölcsön-jegyzésnél.

— A nii exer forintunkat is kiírták András-aknán — mondja Búzás elvtárs. — tavaly is kiírták az ötszázat. Bizony mondom, mellé lehetne írni, hogy egy házat kaptunk érte.

— Hát itt már út is van?! — kiált fel' csodálkozva az asszony, amikor ■elérik a tizenhét új- házai, melyek közül nem tudják még melyik lesz az övék.

Bemennek a- legelsőbe. Jól megnézik az előszobát, a két napfényes szobát, a- konyhát, a fürdőszobát, még a pinceablakon- is betekintenek. Ui. emberhez méltóbb életet kezdenek ebben a lakásban.

Buzásné talán még sohasem, volt ilyen boldog, nevet és beszél, rendezkedik, a nagy tornácot felfuttatják virággal, ide teszik a konyhaszekrényt, ide az asztali.

Busás elvtárs , egy szót, sem szól. Talán soha nem volt még ilyen elszánt-. még akkor sem. amikor partizánként harcolt, — Búzás elvtárs az új házát-, új életét, a békét késs fegyverrel is megvédeni, ha kell, de most a munka frontján harcol és egyre Hőbbet termel. Úgy érzi, hogy az ed. digi 170—ISO százalék még nem fejezi ki eléggé azt a különbséget, ami St. Etienne és Sztálinogorszk, Kass- szián és az új messest lakónegyed között áll fenn.

■ SZÁNTÓ TIBOR

Azok a papok, akik nem állnak ki a béke mellett és agitálnak a békekölcsön ellen, nem méltók a papi hivatásra

— mondja Brenner Ferenc kozármislenyi plébános, aki ezer forintot jegyzett

A szántástól, aratástól megkérgsse- dett kéz a toll után nyúlt és a papírra kanyarította: Brenner Ferenc plébános. Békekölcsönt jegyzett, ezer forintot. Pedig ezer forint, nagy pénz. Nagy pénz egy lelkészkcdő papnak, aki kijár földjére dolgozni, vetni, aratná De arra gondolt, hogy ez nem áldozat, — ez kötelesség. Kötelesség, amivel az államnak, a népnek, falujának tartozik.

Brenner Ferenc kozármislenyi plébános teljesítette kötelességét, amit hívei el is várlak tőle. Kiállt a béke mellett már a Katolikus Papok Országos Békebizottsága budapesti kongresszusán is es most támogatja békeharcunkat kölcsön jegyzésével is.

— Azért jegyeztem békekölcsönt, — mondotta — mert ezzel is erősíteni akarom a békefrontot. Minden józan ember csak így gondolkodhatik. Paptársaimat is kérem, hogy híveik körében mondják el, mit. jelent a békekölcsön, támogassák ezt a mozgalmat.

Hatan voltak a szegény kis lakásban a Brenner-testvérek. A Horthy- rezsim a nélkülözést, küzködést, lenézést jelentette számukra. Nehyz volt az életük. Ma biztosítva van megélhetése, szabad, gondnélküli életet él. Ezt a szebb életet akarja biztosítani békekölcsön-jegyzésével, ezért jegyzett már az elmúlt évben is tervköl- csönt.

— Saját jegyzésemen kívül — emlékszik vissza Brenner Ferenc —, népnevelő munkál is végeztem. Sok kis falusi házat végigjártam és megmagyaráztam, hogy a tervkölcsön jegyzése hazafias kötelesség és ezért minden becsületes, katolikus ember kötelessége is. Most is szívesen végzek meggyőző munkát, hiszen a békéről, mind- annyiunk szent ügyéről van szó, a békéről, melyért templomainkban minden nap imádkozuk. A béke ügye mindannyiunk szívügye, melyért tettekkel is ki kell államink.

Tegnap árpát vetett, az elmúlt hetekben krumplit szedett, kukoricát tőrt Kozárraisleny plébánosa, megfő- . gadva népköztársaságunk minisztertanácsának útmutatását. És ma; mikör felmegy a szószékre, a békéről fog beszélni. Arról, hogy nem elég akarni a békét, küzdeni is kell érte. Küzdeni békekölcsönnel, becsületes jó munkával.

Brenner Ferenc tudja, hogy ellenségeink ugrásra készen állnak, hogy a ííto-banda állig fegyverben várja, nem adódik-e alkalmas pillanat, hogy ránkvesse magát. Tudja, hogy ezt a ver szedelmet csak fokozott kötelességvállalással kerülhetjük el. A békekölcsön is hozzásegít, hogy elhárítsuk hazánk felöl a háború veszedelmét.. Erős néphadsereg védi meg falvainkat az amerikai bombázóktól, menti meg a magyar gyermekeket attól, hogy Tito vérszomjas bandája tömegsírokba vesse őket.

Ezért mondja Brenner Ferenc:

— Azoknak a papoknak a magatartását, akik nem állnak ki a békéért, akik a béke ellen agitálnak, nem tudom összeegyeztetni a papi hivatással.

Kozármisleny plébánosa itt azokra a papokra célzott,' azekat a lelkészeket ítélte el, akik megszegve az állam 03 az egyház megállapodását, — támadják a békemozgalmat, a békeköl- csönjegyzést. A zengővárkonyi papra is vonatkoztak szavai, aki a párbértől tette függővé jegyzését, a magyar haza megvédését. Néphez hű papjaink elítélik békénk ellenségeit, így például a lánycsóki papot, akinek 50 forintot er csak a béke, hazánk függetlensége es szabadsága, alti sérelmesnek tartja a földreformot, aki vissza szeretné venni dolgozó parasztjainktól a földet.

Községeink dolgozói megvetéssel fordulnak azoktól a papoktól, akik nem támogatják a békéért folyó harcot, akik a békekölcsön-jegyzésben nem a falu népének útján járnak, hanem az imperialistákat szolgálják. , ....