Dunántúli Napló, 1950. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-12 / 238. szám

2 H S P L 6 1950 OKTÓBER i7 A bányászok és az üzemi dolgozók kivétel nélkül felvonulnak Farkas elvtárs vasárnapi nagygyűlésére Pécj Táros oleáin már a ncmieti- srfnű piaiatok is hirdetik a nagy esemécyl: vasárnap délelőtt tír óra­kor a Magyar Dolgozók Pártja vá­lasztási nagygyűlésén Farkas Mihály elvtárs, Pártunk főtitkárhelyettese, honvédelmi miniszter beszél. Erre ké­szül Pécs és a bányavidék dolgozó népe, lelkes örömmel. A nagygyűlést sokáig emlékezetessé akarják tenni! A mecsekszaholési és pérshánvate- lepi aknák bányászai eddig is ott róttak minden l'arkns-gyülésen. most Is ott lesz­nek valamennyien, hogy meghallgassák Farkas elvtársaf, országgyűlési képviselőjüket. Tudják, hogy Farkás elvtárs mennyire szívén viselte mindig a bányászok ügyét, a nehéz,inflációs időkben is ott állt mel­lettük és irányt mutatott számukra, A Zsolnay-gyárban kedden Népfront akti,va-értekezlete! tartottak, aho! a gyár többszáz dolgozója megjelent. Itt elhatározták: a Zsolnay-gyári népnevelők ki­mennek a területi szervezetekbe* Is agitálni, hogy a Farkas-gyűlésre »oktízezres tömeget mozgósítsa­nak. Sok felszólaló volt az aktíva-érte- kezlcle.n. Molnár József lakatos. Pal­los Kovács József igazgató. Hegyest Lajos korongos hangsúlyozták, hogy Farkas Mihály elvlárs minden gyű­lésén mindig nagyot) sokat tanullak. Az üzemen belül a hangos híradó is mozgósít a nagygyűlésre. Készülnek a dolgozók arra, hogy a Zsolnay-gyár méltón vegye ki részéi a felvonulás­ból. Gyári zenekarral, dalárdával, zász­lókkal és szép dekorációval vo­nulnak lei. A Bőrgyárban szerdán reggel 8 óra­kor és délben 12 órakor minden üzemrészben röpgyüléscn közölték a tfolgozókkal, hogy vasárnap Farkas «ilvtár* tRrt Pécsett választási nagy­gyűlést. Lelkes taps és éljenzés fo­gadta mindenütt a bejelenti - \ ké­szülődés nz egész üzemben megkezdő­dött. A gyárudvaron már festik azokat a nagyméretű képeket, melyeket magukkal visznek a felvonuláson. Ugyanilyen' lelkesen készülnek a többi pécsi üzemben is. A Dohány­gyárban ma tartanak röpgvűlést, de a hangos híradó már mozgósít és A mecseki MESZHART bányák sztahánovistáinak, újítóinak és élmun­kásainak 20 tagú csoportja küldötti- lcjf utazik a fővárosba a második or­szágos újítókiállítás megtekintésére. A MESZHART bányák négy do'gozó- jánaV újítása szerepel a kiállítás anya­gában. Ott van Frank—Suhajda bá­Négy évvel ezelőtt öt kiváló debre­ceni munkás joghallgatónak iratkozott be az egyetemre. Evek a dolgozók ke­mény elhatározással nekilátlak a tanu­lásnak. Előképzettségük hiányos volt, mégis töretlen akarattal kezdtek a ta­nuláshoz. A szorgalmas tanulásnak megérett a gyümölcse, A négy kiváló munkásjo­gászt: Makrai Imre volt bőr gyári mun­kás, debreceni államiigyészségi, Erdé­lyi Jolán volt. fényképész-segéd, deb­receni járásbirósági. Piros Sándor és Tröster Dezső volt gyári munkások, debreceni megyei bíróság, továbbá Szászi Gábor volt gyári munkás, mis­kolci járásbírósági fogalmazókat a pé­csi egyetem tanácsa ünnepélyes kere­tek között a jogtudományok doktorává Az üzemeken kívül szerte a város­ban készülődnek a dolgozók, asz- szonyok és fiatalok a nagygyű­lésre, A vasárnapi nagygyűlés lelkes ünnepe lesz Pécs dolgozó népének, állásfog­lalás a Párt, a Népfront, a tanács mellett. Minden becsületes, a béke megvédé­sére kész ember ott lesz a 48-as té­ren! nyalakatosok porlekötő, permetező készüléke, Videcz Ferencnek az el­használt légmozdonvntgókból készített szenfúrója, Nemes József tömítés- lyukasztó készüléke és Kopisioszky Gyula mérnök porzsákos fúrógépe. A csoportot Csóti József 7ŰESZHART újítási fele'ős yezeti. avatta, közülük Piros Sándort „summa curn laude“ lokozat tál. Büszkék vagyunk arra, hogy a Pécsi Tudományegyetemen első ízben avat­tak munkás-jogászokat., akik amint el­mondották. az igazságügyi pályán kí­vánnak maradni. Csak a népi demokrá­cia és Pártunk támogatásával juthat­lak cl munkás-jogász knrlársaink a doktori oklevélhez.. Így válnak élő va­lósággá Alkotmányunkban lefektetett állampolgári jogok. Rajtuk, a dolgozó nép fiain keresz­tül az igazságszolgáltatás a dolgozó nép kezében kerül. Mi, a pécsi igaz­ságügyi dolgozók meleg szeretettel kö­szöntjük a mnnkásszármazású jogdok­torokat. IMECSFALVI JENŐ igazságügyi dolgozó. megindult az egyéni agitáció is. HúszlagMi btínyá »«küldöttség* látogatja mvg «« ú.jító kiállít ást Négy munkást avattak jogi doktorrá a pécsi egyetemen Jól készülnek iel az ÁVESZ népnevelők a választási agitációra Pártunk, népi demokratikus kor­mányzatunk felhívása után üzeműnk dolgozói lelkesen kapcsolódjak a bé­kekölcsön-jegyzésbe. A mi üzeműnk­ben a békekölcsön-jegyzés harcos ki­állás volt a béke ügye mellett. A békekölcsön-jegyzés idején jól dolgoztak nálunk a népnevelők, azon­kívül jó] felhasználta a pár tszervezet a hangos híradót, az üzemi híradót és az előző évi tevkölcsön-jegyzésnél szer-' zett tapasztalatokat. Népnevelőink nem kampányszereűn dolgoznak, hanem állandóan és rend­szeresen megbeszélik dolgozó társaik­kal a felmerülő problémákat és vá­laszt adnak a feltett kérdésekre. Minden héten kétszer — munkaidő előtt — röpgyfilésl tartanak munka- csoportonként. Ezeken a röpgyűlése- ken ismertetik a legfrísebb politikai eseményeket. A békekölcsön-jegyzésnél szerzett népnevelőmunka tapasztalatai alap­ján azt látjuk, nem az a fontos, hogy sok népnevelő dolgozzék, hanem az, hogy a működő népnevelők jól felké­szülten szívesen és lelkesen végezzék szép és felelőségfeljes munkájukat. Most már a mi üzemünk is Javában készül a tanácsválasztásohra, amelynél újból meg akarjuk mutatni, hogy erő­sek vagyunk, egy emberként adjak szavazatunkat a Népfrontra, A béke­kölcsön-jegyzésnél szerzett népnevelő- munka tapasztalatai nyomán még job­ban megakarjuk szervezni a népnevelő- munkát. Kizárólag csak olyanokat osz­tunk be agitációkra, akik szívesen vál­lalkoznak erre és megtiszteltetésnek veszik azt, hogy Pártunk politikáját hirdetik. Ilyenek Mikolics István, Ka­nyar József, Lóki József, Szili Béla és Ráth István népnevelők, akik bár- mityen nehéz feladói megoldásának kedvvel, lelkesedéssel látnak neki. Választási munkánkban még fokozot­tabban kívánjuk felhasználni az üzemi híradót és a hangos híradónkat is, mert mind a két eszköz kiválóan al­kalmas arra, hogy dolgozóinkban még inkább tudatosítsuk a tanácsválasztá­sok jelentőségét. Népnevelő értekez­leteken keresztül igazi segítséget kap­janak munkájukhoz. Tisztában vagyunk azzal, ha a bé­kekölcsön-jegyzésnél végzett népneve­lőmunkánkból eldobjuk a rossz és megtartjuk a jó és hasznos tapasz­talatokat, akkor választási népnevelő- munkánk hozzá fog járulni a béke­front erejének további megszilárdításá­hoz és a Népfront száz százalékos győzelméhez. Á csütörtöki Népfront-gyűlések Pécsett és a MESZHART bányatelepeken Meszes! építkezés, Újhegy-telep és meszestelepl összeróni nagygyűlés, (Újhegyi kultúrház). 5 órakor. Előadók: Szikra Sándor, a Megyei Párt- bizotlsás titkára és Bcnezc Istvánná. PÉCSI KERÜLETEK: Gyárváros, 0 óra, Mikó Lajos, Pan­dur Jánosné. Budai I. 7 óra, Krancz Pál. Jankó Mária. Budai ÍL 0 óra. dr Daláth László, özv. Farkas Mihályné. Belváros (Munkás kultúrház) 7 óra, dr Kocsis Mihály, Horváth Gyuláné­Siklósi, 7 óra, Juhász Is'.váy. Uni­ties Ferencné, Szigeti, 7 óra, Csonka László, Bálint Mihályné. Kertváros, 7 óra, Moór József, Tur­ner Béláné. Istenkűt, 7 óra, Illés József, Barkó Ferencné, PÉCSI BÁNYATELEPEK: Pécsbányatclcp, 7 óra, Varga Jenő, Albrecht Ferencné, Erzsébct-teiep, 7 óra. Lcndvai József, Maftenheim Fe­rencné. Borbálta-telep, 7 óra. Miklós Gyula. Tárnái Józsefné. Mecsekszabolcs-telep, 7 óra, Aszta­los János, Palacsi Ilona. Mecsekszaholes falu, 7 óra, Berki Fülöp, Vindícs Mihályné. Újhegy szőlő, 7 óra, D. Kovács Jó­zsef, Kertész Györgyné. VASAS! BÁNYATELEPEK: Vasas II. telep, 7 óra, Stadinger Ist­ván, Vavra Jánosné, ' < Vasas II. falu, 7 óra, Lantos János, Decsi Jánosné. Vasas I. fain, 7 óra, Gyenis József. Maza János. Vasas I. telep, 7 óra, Pátknfi Antal, Lőrincz Ádámné. KlSGYÚtÉS — Hát mi 1« leer az tulajdonkép­pen? — kérdezte Sántáné, kezet*, a kötényébe törölgeive. — Kisgyűlést tartunk, Mari néni — válaszolt neki Badár Mihály, össze­jövünk Soóséknál, elbeszélgetünk egy kicsit. » — AztAn ki fogja a beszédet tar­tani? — szólt közbe Sánta. — Nem fog ott senki se beszédet tartani, Sándor bácsi — válaszolt Ba­dár Mihály. Úgy beszélgetünk, mint •hogy szoktunk máskor is, ha össze­jövünk. — Szóval ezen nem kelt jelent­kezni, meg szót kérni... Vagy hogy íe szokták a gyűléseken? Mert én azt nem nagyon szeretem. Pedig sokszor akarnék én is mondani ezt, vagy azt. De hogy jelentkezni, meg szót kérni! A múltkor a DÉFOSZ-lirkár még azt is akarta, hogy cédulára ír­jak a nevüket, akik beszélni-- akar­nak, Azt mondta, hogy komoly érte­kezleteken így csinálják. — Nem lesz itt se cédula, se je­lentkezés — mosolyogta el magát Ba- dár Mihály. Egyszerűen csak beszél­getünk. — Hát akkor átmegyünk — mondta kJ a szentenciát Sánta Sándor bácsi. Badár ismerte az öreg Sánta né­zeteit a nők egyenjogúságát illető­leg, így hát nem tartotta hiábavaló­nak, hogy felhozza: — Juli néni is eljöjjön ám! Nem is tágított addig, míg erre is ígéretet nem kapott. Akkor köszön­tek csak el Vadász Jancsival, a DISZ- tifkárra], azzal, hogy 8 órakor talál­koznak Soósékné’. 4 csordái <*p :>Mior hajtotta arra Suba Marci, amikor kiléptek a kiskapun. Sűrű porfelhő lebegett az állatok nyomában, aztán rátelepedett a házak falára, a fák sápadozó leve- teire. Badár Mihály tanácstagjelölt és Vadász Jancsi már vagv egv órá­ja járlak a házakat. Hat. házat jártak le, mindenütt meghívták a dolgozó parasztokat a mai esti kisgyűlésre, A hetedikek voltak Sántáét és egyben az utolsók. De épp itf (s volt már ideje, hogv végezzenek, mert még ők is meg Akartak vacsorázni a ‘kisgyűlés előtt. Sietve vették hazafelé lépteiket. 8 óra előtt azonban már Soós János pártonkívüli dolgozó paraszt házánál voltak. — Hozzál még székeket, lányom -— szólt Soóstr; nagyobbik lányának. Siirögve rendezgelto a szobát, látszott rajta, hogy kitüntetésnek veszi: ná­luk tarifák a Idsgyűléstl KB Kor már kez.dtek is szállin­gózni a szomszédok. Fekete-Kissék jöttek először. Asszony, ember, két nagy fiú, nagylány, egyszerre öten. Utánuk Renték, Hóboréi?, Sántáéi?, Gödönék. Rövidesen ott voltak' mind a hét háztól. Máskor, ha ennyien összejönnek, már élénk beszélgetés szokott lenni. Most azonban egy kicsit tartózkodóan viselkedett mindenki. Csendesen, csaknem suttogva beszélgettek egy­mással: „Hisz még nem kezdődött meg a kisgyűlés." Badár Mihály azonban (ártott már bisgyűlést. Tudta, hogy az a legfon­tosabb most, hogv eloszlassa ezt a megillefődöU hangulatot. Ezért ő ts elkezdeti beszélgetni Hóbor László­val. A vetésről érdeklődött tőle és hamarosan élénken tárgyalták: be­fejezi-e 22-re? A beszélgetésre fel­figyeltek a többiek is, hamarosan be­leszóltak és máris mindenki latolgat­ta, hogy hány nappal is fejezi be a tanácsválasztások előtt. Meit, hogy legkésőbb 22-ig befejezik — ez nerg lehet kétséges. — Hát csak nem hagyjuk szégyen­ben a falut, hogy pont mi ne fejez­nénk be erre az ünnepre! — mondta nekimelegedve a beszélgetésnek az öreg Sánta. — Jól mondja Mihály bácsi, ün­nep lesz ez a nán — vette át a szót Badái; Mihály. Nagy dolog lesz az, hogy magunk közül niegválaszjjiuk a Népfront jelöltjeit tanácstagoknak, akik a falu sorsát intézni fogják. Én se gondoltam ezelőtt pár évvel, hogy valaha még tanácstagielölt leszek, hogy részt vehetek a község vezeté­sében. Dehát ki gondolhatott akkor arra olvan, akinek nem'volt legalább 30 holdja? — Senki — adta meg rá a válását Hóborné. —■' övék volt a községháza, meg az egész falu szőrösiül-bőrös- tül. Clhás-Tóté^Jznekes-Kisé, meg a keresztkomájáé, Hörömpös Mártoné. Szegény ember csak adót fizetni te­hette oda be a lábút. Akkor is úgy beszéltek vele, mint a kutyájukkal! — Igv volt ez — szól« ismét Ba­dar. — A szegény emberrel nem tud­tak becsületesen beszélni, de annál jobban tudták, hogv maguknak ho­gyan kamatoztassak a bíróságot, meg azt, hogy ők dirigáltak az elöljáró­ságban. — Ezért építették meg a község költségén, a mi zsebünkön, a saját házuk eiőtt a járdát — csattant fel Rent István. A hangulat egyre tüzesebb lett, néha többen is beszéltek, egymás­után sorolták a kulákbírók, a csak vadászattal törődő főjegyző sötét ügyeit. Szinte abba se akarták hagy­ni. Badár Mihály azonban tudta, hogy sok mindenről kelj még be­szélgetni. — Bizony más lesz most a tanács — vette áj a szót. — Mi fogjuk in­tézni a község ügyeit, úgy, ahogy az nekünk, dolgozó parasztoknak a leg­jobb. Biztos, hogy így lesz, hisz min­den tanácsjelölt közülünk való. Meg aztán nem is akármilyeneket jelölt a Népfront —- a legjobbakat. Mint Juhász elvtárs. a párftitkáT. Ki tud­na olyan esetet mondani, hogy fá­radtságot ismert, ha a község dolgá­ról volt szó? Vagy mint Varga Fe­renc bácsi a felső utcáról. Mindig első volt vetésben, aratásban, úgy gazdálkodik a 12 holdján, hogy iga­zán példái vehet akárki, a békeköl­csönné] ezer forintig meg sem állt. Az tán ott van Simonné. Hogy dolgozott, szaladgált azért, hogv a napközi meg­legyen, mire elkezdődik az aratás! így sorolja tovább a Népfront je­löltjeit Badár Mihály. A kisgyűlés részvevői élénken bólogatnál? min­den névnél. Ismerik valamennyit, de tudják azt is, hogy legalább ennyi jól elmondhatna magáról is Badár, ha a szerénység nem tiltaná. — Jó is lesz ez így — szólalt meg Gödön János. — De azért nem bán- mink Mihály, ha elmondanád, hogy mi is lesz ez a tanács, mit is fog csinálni? ' Vart i *>?:»«• -ezt a kérdést Badár Mihály. .Meg is adta rá mindjárt a választ: — A tanács azt jelenti, — kezdte — hogy a magunk sorát, magunk in­tézzük. Az egész falu, mert az egész falut képviselik azok, akik a tanács­ban vannak. Ha például meg akarjuk a legelőt javítani és a falu érdeke azt kívánja, hogv megjavítsuk, akkor nem kell'különböző kérvényeket iro­gatni. Dönt a tanács, hogy megcsi­náljuk — és megjavítjuk a legdlőt. Ez ugye az egész község ügye. De ott van cgv olyan ügy, mint a ház­építés. Én a népi demokrácia jóvol­tából tavalyelőtt házat építettem. Ha háromszor nem kellett bemenni Sik­lósra, akkor egyszerse! De egyszer még Pécseit is jártam a különböző engedélyekért. Nőst, ha Gyurka meg­nősül — mutatott Fekete-Kissék na­gyobbik fiára — és úgy látja, hogy bizony Boris néni többet, pöröl !a menyecskével, mint illenék, és elha­tározza, hogy épít magának egy há­zat, akkor már nem kell nekj sza­ladgálni se Siklósra, se Pécsre, ha­nem eljön majd a községi tanácshoz! Mi biztos nem azzal fogjuk kezdeni, hogy „hozzál újraoltási bizonyítványt, ha épiteni akarsz, hanem azt monrcl- juk, hogy: jól van Gyurka, alapítsd meg a családi otthonodat, éljetek benne boldogan. Es ha valamiben még segíteni kell, hát csak szóljál. Széles mosoly fénylett az arcokon, csal? Fekete-Kiss Gyurka sandított elpirosodva hol a Soósék nagyobbik lányára, hol meg Badár Mihályra. —• Hát így lesz az — folytatta Badár Mihály. — Mi, a tanács fog­juk intézni községünk sorsát, per­sze a pártszervezet segítségével, irányításával. Ha az iskolára új ajtó kell. ha arról lesz szó, hogy a községet fásítsuk, vagy könyvtárat akar a falu, vagy kultúrotthont, a tanács kötelessége lesz áz ilyen ügyeket elintézni. Aztán ott lesz­nek a nagyobb dolgok. Hogy mire fordítsuk a község pénzét, hogy miként szervezzük meg a szántást, a vetést, az aratást, vagy hogy cséplésben hol is induljon el a gép. mindezt saját magunk, a tanács fogja elintézni. De nemcsak a köz­ségi ügyeket, hanem ha valakinek valami személyes dolga van, azzal is a tanácshoz fordulhat. — Biztosan nem fogtok elzavarni kapcsolódott először bele a be­szélgetésbe Soósné. Eddig csendesen ült. Hallgatta a többiek beszédét, élvezte, hogy mindezekről a nagy dolgokról az ő házuknál esik szó. Soós nénit nem úgy ismerik a fa­luban, mint aki sokáig megállja szótlanul. Es most hogy végre szó­hoz jutott, nem is akarta abba­hagyni. — Mert az úgy volt, hogy amikor a Földváriéi? lova, tudjá­tok. az, amelyiket a bólyi vásáron vett, mert még oda is elkódorgott az a kupec ... A tírténctel már mindenki hal­lotta legalább háromszor és a múltról elég szó is esett már. így aztán Badár egy rövid szünetnél elvágta a szóáradatot azzal: '— Bizony, így bántak ezek ve­lünk — és aztán oda kormányozta a szót, hogy a tanácstagoknak rend­szeresen be kell számolniol? munká­jukról s ha nem dolgoznak, vissza is hívhatók. Az arcokon látni lehe­tett, most értették meg igazán, hogy a tanácsok valóban azt jelen­tik: minden hatalom a dolgozó népé! — Nagy dolog ez — folytatta Badár. — Azt jelenti, hogy sokkal erősebbek, sokkal egységesebbek le­szünk, sokkal jobban részt tudunk majd venni az ország építésében. Többet tudunk termelni, jobban erősítjük az országunkat. Márpedig az ország erősítése azt jelenti, hogy erősítjük a béke táborát! Erősítjük a békét, ami mindannyiunknak a legkedvesebb. Hisz a béke azt je­lenti, hogy a kommunisták, a mi drága Rákosi elvtársunk vezetésé­vel építünk, fejlődünk tovább. Azt, hogy felépítjük a kultúrházat, hogy strandfürdőt csinálunk, hogy gép­állomást kapunk. Igen, a békéért harcolunk, amikor a Népfront je­löltjeiből megválasztjuk a tanácso­kat. Komoly arccal néztek most vala­mennyien Badar Mihályra. A bé­kéről Koreára terelődött a szó. Ahol az amerikai imperialisták gyilkolnak, gyújtogatnak, ‘ rabol­nak. — Ez ellen harcolunk a tanácsok­kal is — mondja kemény hangon Badár Mihály. Csend uralkodik egy pillanatra a szobában hogy az­tán mélyről, őszintén törjön ki Hóbprnéból: ~ Hálásnak is kell lennünk mindannyiunknak ezért. \-- Bizony hálásnak — mondja Badár. — Es hogy mutathatjuk meg hálánkat? Úgy, ha a tanács­választásokra befejezzük a vetést. Ami irég ezután a kisg.yülésen volt,_ arról Badár Mihály jegyzete beszél. Ahova sorra beírta, hogy ki mikorra vállalta a búza vetésé­nek befejezését. És nincs a dátu­mok között egy sem, amelyik főiül volna 22-én, a tanács választás ün­nepnapján. Mert a kisgyűlés részvevői val* mennyien megértettél?: mit nekik a tanács.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom