Dunántúli Napló, 1950. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-08 / 235. szám

n mm f l o W30 OKTÓBER * Kemény harc árán, de győzőit — Horváth Ferenc elvtárs, népnevelő csoportjában nincs mar 100 százalékon afu! teljesítő dolgozó Váltatjuk, hoír október 22-re wem lesz üzemünkben ICO szá­zalékon alul teljesítő dolgozó. (A Dohánygyár verseny!elbí­rásából.) Horváth Ferenc elvtire népnevelő. Tizenöt munkatársával ez ok ott be­szélgetni naponta politikai és terme­lési kérdésekről, az előttünk álló feladatokról. Ez a tizenöt munkatár­sa nem egy helyen dolgozik. Azért Horváth elvtárs eljut mindegyikhez. Eljutott akkor is, amikor a normák rendezéséről volt szó. Úgyszólván állandóan erről beszélteitek abban az időben. Arról, hogy miért volt szükség rendezni p. normákat és túl lehet-e majd teljesíteni az újat? Horváth elvtárs részéről a válasz mindkettőre igen volt. De voltak olyanok a csoportjában, akik hitték is meg nem is. Horváth elvtárs pe­dig egyre bizonygatta: ..Meglátjátok úgy lesz, ahogy én mondom, túltelje­sítjük az új normákat is." Két hónappal ezelőtt felszámolták a fellazult normákat, bevezették az »1 jat. Horváth elvtárs teljesítménye a régi norma 250—270 százalékáról 50 százalékra csökkent le. Ennyire tud­ta csak teljesíteni az új normát. Pe­dig törekedett Jobban megrakta a hónszáUító kocsit, gyorsabban is tolta és a 100 százalékot mégsem tudta elérni. Mondta is neki egyik munka­tér«», Kovács segédmunkás: „Ugye mégsem lehet túlteljesíteni az új nor­mát”. Horváth elvtárs újra csak azt válaszolta: „Ve lehet, csak én még nem találtam meg a módját". Tovább folytatta a kemény harcot ** új normával. 10 százalékot újra .legyőzött Elért 60 százalékot. Még negyven százalék volt vissza százig. — Nehéz harc lesz e* — állapí­totta meg magában Horváth elvtárs. — De győzni.kell Legyőzték a Szov. jetunióbn is az új normákat, legyőz tűk már mi is egyszer, vagy másfél évvel ezelőtt, hát legyőzzük most is. Uj lendülettel folytatta a harcot Ebben az időben arról beszélt mun- kafarsaival, hogy a Szovjetunióban is éözezerűsitésöel, újítással szárnyal­ták túl az új norDiákat így tett Bikov is, a világhírű eztahánoTÍsta esztergályos. — így kell tenni nekünk is — biztatta munkatársait. Vagy öt hete állt már a harc Hor­váth elvtárs és az új norma között. A* új norma nem akarta megadni magát, sem neki, sem társainak. Pe­dig Horváth elvtárs egyik rohamot a másik után intézte. Eredmény: 60 szá­zalék. De Horváth elvtárs sem adta meg magát. Látta, hogy számos he­lyen már jóval 100 százalék fölött teljesítenek. Érdeklődött, hogyan ér­ték el. A választ ez volt: „Újítot­tunk“. Vagy: „Eszezérusttetttink.“ Reggel olvasta az újságban: „A Dohánygyár versenyfelhívása" ... Aztán végig olvasta és odaért: „A tanács választások napjára, október 22-re vállaljuk, hogy üzemünkben 100 százalékon alul teljesítő dolgozó nem lesz“. — Ez az! Egy ilyen verseny vállalást kellene tenni, vagy csatlakozni ehhez, ez biztos sikert jelentene nálunk is — mondta örömmel és helyeselte a Bőrgyár csatlakozását a versenyhez. — Ünnepelni kell október 22-én, mert nagy nat) lesz az. Tanácsot vá­lasztunk, amelynek tagjai a munká­sok lesznek, a legjobb munkások. A csatlakozás után Horváth elv- társ is megfogadta: „Október 22-re népnevelőcsoportomban 100 százalé­kon alul teljesítő dolgozó aenr lesz.“ — Erre a napra már nekem is 100 százalékot kell teljesítenem — szabta ki magának a feladatot. Másnap új lendülettel kedődőtt a harc. Már nemcsak fizikai munkává’ próbálkozott. Gondolkodni kezdett hogyan lehetne könnyíteni. Munka közben v$tte észre, hogy minden egyes kocsi bőrrel feleslegesen meg kell kerülnie a szinesbirkás üzemet Mennyivel könnyebb lenne, ha leegy szerftsítenék ezt Aztán elmtut ée elmondta elgon­dolását.: — Ide, a nyugati falba kellene egy ajtót vágni. Nem kellene körüljárni az üzemet. Gyorsabban menne a borszállítás, emeflredne a teljesítmény. De nem­csak az enyém, hanem a hasítéké is. meg a többi szállítóké is. Horváth elvtárs közben biztatta társait „Ti is gondolkodjatok, mit lőhetne tenni, hogy lehetne október 22-re valamennyiünknek 100 száza­lékon felül teljesíteni.“. Közben meg­csinálták az új ajtót. Horváth elvtárs itt tolta már be a bőrrel megrakott kocsikat és minden egyes útnál megtakarított vagy 50 métert. Már az újítás első napján végleges vereséget szenvedett a norma. Hor­váth elvtárs elérte a 100 százalékot. De az újítással a többi szállító is túlteljesítette a normát és magasabb százalékot értek el a hasíték is, mert közelebbről kapták a bőrt. Horváth elvtárs mg. már 110 'százaléknál tar!. Nyomában vannak a munkatársai is. Kétszeresen is győzött Horváth elvtárs. Bebizonyította, hogy túl le­het teljesíteni az új normákat és vállalását is teljesítette: csoportjá­ban nincs 100 százalékon alul telje­sítő dolgozó. Horváth elvtárs elérte a kitűzött célt: Többtermeléseel, 100 százalékon felüli teljesítéssel ünne­pelheti már csoportjával a tanács- választások nagy napját. Készen József TAPASZTALATCSERE Ötlelnapokat rendez a pécsi, posfes A pécsi postaigazgatóság kerüle­tében az újítómozgalom komoly ■is eredményes munkával segíti elő i posta Jobb és gyorsabb szolgálatit .íS erősíti népgazdaságunk fejlődé­sét. Postai viszonylatban, hogy az újítási mozgalmat kiszélesítjük és még nagyobb lendülettel szervez­zük, az elmúlt hónapban az igazga­tóságunkhoz tartozó nagyobb hiva­talainknál ötletnapokat rendeztünk. Ezeken a napokon nagyon sok jó ötletet és megvalósítható javaslatot tárgyalt a bizottságunk és azok az­óta, már gyakorlati alkalmazást is nyerték. így alkalmazást nyert a távbeszélő osz'opfordító és oszlop- emelő szerszám. Az új szerszám be­vezetése előtt négyen, most ketten végzik el ugyanazt a munkát rövi- debfo idő alatt Bevezettük a kom­binált franeiakulcsot is. Ez is nagy segítség, mert nem kell különböző méretű kulcsokat magával hordozni a dolgozónak. A távbeszélő oszlop cseréket ia új eljárással véjjazzük. Az oszlop tételére csigát szerelünk a már álló oszlopok felhasználásá­val és az eddigi hat ember helyett hárman végezhetik el az oszlop fel­állítását. A pécsi és környékbeli postán dol­gozók részére is ma, vasárnap dél­előtt 8 órai kezdettel ismét őHet­ilapot rendezünk a postaépület ku­polacsarnokában. Erre az ötletnap­ra a városban lévő összes válla­latok újítási megbízottait is meg­hívtuk tapasztalatcserére, hogy az öt le bniapok megszervenését városi és > országos viszonylatban Ss kiszéle­sítsük, és hogy a dolgozók kezde­ményezéseivel javítani tudjuk a termelésünket, az 5 éve3 terv mi­előbbi megvalósítására és a szocia­lizmus építésének ' gyorsítására. Garami János posta újítási tnegbíaottja. A. mágocsi termelőszövetkezet 52 mázsás kukoricatermést ért el Ellensége a békének, bántalmazza az iskolásokat, uszít a tanácsválasztások ellen a biikkösdi plébános X Magyar Népköztársaság kormá­nyának felhívására megmozdult ha­zánk dolgozó népe. Munkások, dol­gozó parasztok, értelmiségiek és kis­emberek egységes szilárd tömböt ai. kotaak, örömmé], lelkesen je­gyeznek békekölcsönt, erősítik a bé- kefront magyarországi bástyáját. Ebben az egész országot megmo*- 0«s+ó akcióban resztvettek a becsüle­tes, néphez hü papok is, akik a Ka. tolikus Papok Országos Békebizottsá­gának határozataival egyetértve, a kormány és a katolikus püspöki kar megállapodását, betartva, legszentebb feladatnak tekintik a békéért vivőit harcot. Akadtak azonban olyan reverendá­ba öltözött hazaáruiók, akik semmi- bevéve a megegyezést, nem törődve a vallásos tömegek meg±ngathataüan-% békeakaratával és hazaszeretetével, f még mindig támadják népi demokrá.) ciánkat, visszasírják a grófok és föl-) desurak kormányát. Akik a vallás i, leple mögül uszítanak a béke, a hé- J kék ölesön jegy zés, a választások el- i len. 6 A Magyar Népköztársaság kormá­nya és a katolikus püspöki kar meg­állapodása megkívánja, hogy felettes egyházi hatóságai fegyelmi eljárást indítsanak Nádasi Sándor plébános ellen. (G. L.) A mágocsi Uj barázda termelőcsoport egyesült az Uj élet termelőszövetkezet­tel. Most, hogy az évi eredmésryeinket kiértékeltük, elhatároztuk, hogy 0 saj­tóban is beszámolunk rálnle­A kukoricatermelésben a miniszter­tanácsi határozatot teljes mértékben be­tartottuk és így holdankénti 52 mázsás átlagol értünk cl a község egyénileg dolgozó paraszok 1b mázsás átlagmai szemben. Most, hogy látjuk az eredmé­nyeinket, végtelenül hálásak vagyunk a Pártnak, hogy helyes úton vezet ben­nünket. És láthatja az egész község, hogy Pártunkra úgy építhetünk min’, a kősziklára. Mi úgy vetettünk és úgy dolgoztunk, ahogy azt számunkra a minisztertanács határozata előírta. Az eredmény nem maradt el, mert olyan kukoricatermésünk lett, hogy csodájára jártak. Egy kukoricacsövet lemértünk, hatvankét deka volt. Mi azt szeretnénk, ha ,a megyében lévő termelőn sopor tok követnék » példánkat és a jövő évben, ök is meg­termelnének holdanként 52 mázsa ku­koricát- Ehhez szívesen segítünk hozzá úgg, hogy adunk ncktl: vetőmagot Az egész gazdasági évben kitűnt a szocia­lista lársasgazdálkodás fölénye, az egyéni gazdasággal szemben,. A mi ered­ményeink jóval magasabbak. Ezért fejlődött a csoportunk, ezért léptek be nagyon sokan. Az. eredmények, elérésé­hez nagyban hozzájárult párlszicrvczc- tünk munkája, fe- Egész esztendőben folyt a politikai felvitágosió munka, fá­radhatatlanul működtek a népnevelő­ink. Pártszervezetünk fogott öi-zs­ben minket, segített a munkacsapatokat és brigádokat megszervezni. Így a ka­lászosokban is igen jő eredményt ‘ér­tünk el, de ered Hiányé mi legjobbja se 52 mázsás kukoricatermés. A fő polc­tikia; munka mellett nem hiányzott " szakirányítás sem. A mezőgazdasági osztály növénytermelési felelőse több­ször meglátogatott bennünket és álban dóan szaktanácsokkal látott el. Mi ezt természetesen felhasználtuk és s szak­tanácsokat magunkévá tettük. A béke­kölcsön-jegyzésből is kivettük * ré­szünket. i00-től állag 700 forintig jegy­zett nálnnk minden tag. A ta icács választásokra arat váll sitiik, hogy október 20-ra befejezzük m őszi munkákat. VáHalárunkat pedig telje­sítjük isi Ügy érevxftk, hogy * tanácsokért — amelyek értünk lesznek — nagyon jó­kat kell tennünk, «sért TáRaíjnk. as őszi munkák befejezését választási ün­nepünkre. Valamennyien a Népfrontra fogunk szavazni! Varga Lajos tsz.-einök. rr isi IWIWi y----------------------------------------------í ____ .i-a^UJdZnaífTgltat; Egy fillér békekölcsönt, sem jegyzett Ebiek a papok a háború papjai. Ezek közé tartozik Nádasi Sándor, bü&iösdi plébános is. Mikor Nádasi plébános urat a jegyzésgyüj tők először felkeresték, röviden „elintézte" őket: — Majd ha fizetést kapok, jegy­zek, most nincs pénzein — mondta a kulák pap, aki 32 hold földjének terméséből a szerdal vásáron adott irt 40 mázsa kukoricát. . Másodszor három asszony kereste fel. Végh Ilona tanítónő, Sovánné és Bársicsné, dolgozó parasztasszonyok. Arról beszéltek neki, hogy mutasson példát, teljesítse kötelességét, je­gyezzen békekölcsönt. A beszélgetés a kerítésen át folyt, mert a plébános úr be sem engedte az asszonyokat a kapun, csak az ablakból kihajolva dobott oda egv-két gorombaságot: — Hányszor mondjam, hogy majd aáwJ fizetnek nekem, ott. jegyzek én ts békekölcsönt — kiabálta ki. — Plébános úT — mondotta Végh Hóm —, mutassa meg, hogy a bé­ke papja, védje békénket, hívei bé­kéjét is kölcsönjegyzésével! — Hát tudják meg, hogy most már azért sem jegyzek egy fillért somi — csapta be .ablakát a „leiki- pászíor", alai sértőnek találta a „bé­ke papja" címet. i „A béke nem való a templomba“ —- 8n nem politizálok a templom­ban, nem említem meg a békét, mert az is politika — mondta egy más al­kalommal a népnevelőknek. — A békéért folyó harc — folytatta gú­nyosan —, nem a templomba való, ez igazán nem tartozik hivatásom­hoz! Valóban nem ezt tartja hivatásá­nak a bükköséi amerikabarát, hábo­rút kívánó kulákpap.. Hivatása az erőszak, a megfélemlítés, a terror. Fauler János tanulót, — aki nem volt hajlandó meghallgatni a hitlan­$ — 'Aoáh. aoáh — paskolta a kezével a száját és 4 igyekezett elnyomni egy ásitássorozatot Lampion Tóni á időnkénti csillés. ,.Phü, az gnyja istenit! — mondta — f még le sem feküdtem, máris fel kell kelni, pedig hét- ) tön sohasem szerettem dolgozni." — Mi az, hogy hátion — szólt oda a mellette tekví Takács Sanyi, aki már régebbi lakója volt a legény ott­f honnak. — Ma kedd van. — Kedd van? De milyen kedd? Ez a hét kedd. vagy a jövő hét kedd? Most már teljesen megkeveredtk ai iémher. Ereztem vasárnap, hogy két literrel kevesebb 1.1 íelég lett volna, viszont még iutotta a pénzből- 1 , : — Azt hiszem, hogy négy literrel kevesebb Is elég f leli volna — mondta erre Takács és öltözködéshez Iá­* tolt. — Te még nem kelsz tel? — kérdezte Lampiont. * — Felkelni? Ja igen, tudom már, mire gondolsz. I Keljek lel az ágyból. Nem öregem, nem azért feküdtem he, hogy felkeljek. Különben is én az ilyesmit godéval ! csinálom. Mire le kész vagy. én is kész. vagyok, hiszen ’ruhástól fekszem. Éppen ezért, most egy kicsit hagyjál aludni! # — Na én kész vagyok! Mi van a felkeléssel Tóni?l , ■ — Hány az óra? — öl. Itt az ideje, hogy kibújj a takaró alól. .— Beteg vagyok, hagyj meghalni. Ne törődjetek ve­lem, majd csak kiszenvedek valahogy. — Szóval megint nem jössz schichtrc? —. Ki mondta, hogy nem jövök? Ki beszél ilyesmit? 1 Majd megyek, ha jobban érzem magam- Elmegyek a kétórásra, a váltásnál találkozunk, addig is a viszont- , látásig . .. áoáh. de kivagyok . ■ ♦ — Mi az. le éjjeles voltál? — kérdezte dél felé Szabó Péter a forgolódó Lampiont. — Mi az, már szerda van?! Hogy megy az idő, ad­jatok valamit enni. mert éhgyomorra nem tudok íel­kelni! Add közelebb, miért üljek fel, azt tudom, hogy örülne a lelkelek, ha ülni látnátok. így ni! Uborka nincs? Én szerelem ám a savanyúi... Na most egy kis erőre kaptam, de talihassal igazán nem tudok felkelni, majd leszállók az éjszakásokkal■ Milyen nap is van ma? Aoáh. biztos husvet, ne spricceljetek; egy beteg em­berrel igv bánni. Halálom a ti telketeken szárad, de igen solrá íog megszáradni, ha így lelocspllok. Úgysem kelek lel, ez az utolsó szavam, ez a végrendeletem . . • emlékem öröl'lé élni log... aoáh! & — F.brcjd már lel te lölógós, le naplopó, le bumli- •ok klrá'va1-— Mi az Takács. !e már visszajöttél? Mi újság a . bányában? Sötét van még lent? Ha levitték az olvasó­órákon folyó aljas uszítást és demo. krácia.ellenes izgatást —, többször gyomorszájon vágta. Hasonló ok. miatt pofozta véresre a papi hivatás megcsúfolója Pataki Bé­la tanulót, aki úttörő-gyűlésre igye. kezelt. Fény derült arra is, hogy hogyan folyik a „hit oktatása" Nádasdi val­lástan óráin. — A gyermekeket bántalmazó, ál. landóan üvöltöző Nádasdi Sándortól rettegnek a tanulók — mondja Som­fai József elvtárs, iskolaigazgató. — Nem nagyon mernek a hittanórán történtekről beszélni, mert félnek, hogy a pap megtorolja az „árulást". Mégis megtudtuk, hogy, a hatodik osztályban arról beszélt a plébános a ‘keddi napon, hogy 10 év múlva itt a világ vége, meg arról mesélt, hogy a kommunisiák miatt már most ki­apadnak a kutak és a szárazság, a baj, a gond csak növekedni fog, míg végre a tizedik évben eljön a meg­semmisülés. A békefelhívást sem írfa alá Sován János is jól ismeri az ösz- szeférhetetlen természetű, kártyás, reakciós plébánost: — Azért nem. prédikált vasárnap a plébános, mert a békéről kellett vol­na beszélnie — mondja. Persze a stockholmi békefelhívást sem- írta alá Nádasi Sándor. TTj há­borút. szeretne, lángoló házakat és Korea sorsára szeretné* juttatni ha­zánkat, szépülő országunkat, a nép féltve őrzött, szocializmus felé hala­dó országát. A dolgozó nép, Bükitösd. Megyefa és a környék vallásos lakossága el­várja a háború papjának leváltását és varia, hogy olyan papot kapjon, aki támogatója a békemozgalomnak,, aki híve a népi tanácsrendszernek, aki nem veréssel, nyújt „erkölcsi okta­tást" a gyermekeknek. ___y' ■ lámpák at és kiparkettázták már a vájutót, akkor sről- jatolr, de most még egy icihe-picikét al&zok. Hopp, nem is aíszok, mert igen megszomjaztam. — Ott a víz, igyáll — Vizet öregem nem iszok, mert ax biztos tüdő­gyulladás, olyasmit kell .inni, ami egyben melegít Is! Gyenge vagyok én a vízhez, azt nem ctz én fizikumom, nalc találták lel. ÍJc Elég sok utas várakozott Péasbánydn a buszra, kös­tül; Lampion A.ntal is. A íelszállásnál nagy iurakodásba kezdett: „Előre a bányászokat!" — kiáltotta. —- Mégis csak disznóság, hogy minden naplopó fel­mászik, de aki a munkából jön, azt semmibe se veszik! — ordította és egy köralakú kacskaringért káromko­dott. Jó pár bányász állt a felszállók között, egyik sem szóit egy szót sem, csal: hallgattak. Megindult az autóbusz és Lampion ügyesen helyet szerzett magának. Az ablaknál üldögélve, szépen el­nézte, ahogy egy idősebb asszony álldogált előtte és a néni még szánakozóan szólt hozzá: „Ugye, belefáradt a munkába?" — Meghiszem azt, hogy bele, hídja öreganyám, mit jelent az, munl'aversenyben dolgozni, nincs megál­lás, nincs pihenés, mert szoros a norma. — Hol dolgozik maga munkaversenyben? — kér­dezte gyanakodva az egyilc bányász, de még mielőtt Lampion válaszolhatott volna, már egy másik megadta n választ. — Sehol! Ez a íölógós nz aknán, bumlizó. akt nem törődik azzal, hogy miatta nem emelkedik a termelés, az ilyenek akarják megölni g versenyt, éppen annyit dolgoznak csak, hogy legyen mit enni, inni, de a becsü­letes munkától irtóznak. — Beteg vagyok, mit tudják azt maguk, hogy mi­lyen beteg vagyok. — Ha beteg, akkor menjen orvoshoz és ne a koca­mában kúrálja magát! — Az ilyeneket nem szabad megtűrni a hányán, mert hiába igyekszünk mi valamennyien, hiába ver­senyzőnk, amikor az ilyen bumlisok mindent visszatar­tanak. ,,, — Én is leiiratkoztam a versenyre, csak most nem tudok benne részt venni. — Talán versenyben burnlizik, versenyben lopja a napol?! Úgy él, mint a bányabátók. mások zsírján. Lampion Tóni sürgősen leszállt az. Ágoston-tcren és ezentúl nem is ült lel a pécsbányatelepi buszra. Nem tudjál; a továbbiakban 'ni történt vele, de még az ip meglehet, hogy becsületes munkával keresi meg a ke­nyerét és talán már a vizel is megissza.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom