Dunántúli Napló, 1950. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-04 / 231. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! DUNÁNTÚLI A MAI SZAMBANi A jó népnevelő munka nyomán Eilend dolgozó' népe szilárdan áll a béke frontján. (2. o.) — Visinszkij elviárs leleplezte az USA és csatlósai által az ENSZ elé ter­jesztett nyolchatalmí javaslat sötét céljait. (3. o.) —- Október 6-án nyújtják be a jelöltek lajstromát. 3. o.) — Baranya az első három közt a megyék versenyében, Tolna is élretört, Somogy tovább fejlődik. (3. o.) — Gyors iigvintézést, még jobb betegellátást várnak dolgo­zóink a Szakszervezeti Társadalombiztosítótól. (5. o.) AZ M D F > B A RÖ ANYAM E < ;yei pártbizottiácának l l VII. ÉVFOLYAM, 231 SZÁM ÁRA 50 FILLÉR SZERDA, OKTÓBER 4. Á kolhozparaszfok látogatása után Fordultai már meg kedves ven­dégek megyénkben, de bátran el­mondhatjuk, hogy soha Baranya dolgozói, különösen pedig megyénk dolgozó parasztjai, senkit olyan végtelen szeretettel nem fogadtak, mint a kárpátukrajnai élenjáró magyar kolhozparasztokat. A sze­retet sokrétű, de egyformán mély és bensőséges megnyilvánulásainak sorozata volt útjuk Baranyában. Amerre csak haladtak, mindenütt virágokkal, ajándékokkal halmoz­ták el őket a megye dolgozó pa­rasztjai. Nem egy olyan volt, ahol asztalt állítottak keresztbe az úton, megrakva ajándékokkal, mint Üszögön, hogy így t,kényszerítsék“ megállásra a küldötteket, legalább egy pár pillanatra, egy ölelés, egy forró baráti kézfogás idejére. Kinek szólt ez a lépten-nyomon megnyilvánuló ■ forró szeretet? Nemcsak a 16 tagú kárpátukrajnai csoportnak. A küldöttek fogadása minden községben a hatalmas 200 milliós szovjet nép iránti szeretet megnyilvánulása volt. Ittartóz- kodásuk alatt kézzelfoghatóbban, mint bármikor előtte, bebizonyoso­dott, hogy a magyar dolgozó nép, Baranya dolgozói, megyénk dol­gozó parasztjai, soha nem ismert, végtelen szeretettel viseltetnek a felszabadító, bennünket támogató cs mindenben példát mutató hatal­mas szovjet nép iránt, hogy dolgo­zó parasztságunkban éppúgy, mint az ipari munkásokban és a népéri dolgozó értelmiségben, elolthatat- lanul lobog a szeretet a nagy Szov­jetunió és annak bölcs vezére, a világbéke legfőbb őre, Sztálin elv­iárs iránt. Soha ilyen várakozással nem te­kintettek még vendégek látogatása elé a falvak dolgozó parasztjai. És most, amikor már a szomszédos megyéket járják, leszögezhetjük: nem csalódtunk a várakozásban! Nem csalódtunk, mert a kárpát­ukrajnai kolhozparasztok látogatá­sa után még tisztábban, még vilá­gosabban áll megyénk dolgozó pa­rasztsága előtt a kolhozélet minden mozzanata. Beszámolóikban, köz­vetlen beszélgetéseikben, a kérdé­sekre adott válaszokban a kárpát- ukrajnai magyar kolhozparasztok világos útmutatást adtak termelő- csoportjaink számára a munkaszer­vezés ,a munkaelszámolás és a ter­melés számos kérdésében. Még főbb segítséget kaptak azon­ban megyénk egyénileg gazdálko­dó dolgozó parasztjai. Hatalmas segítséget kaptak abban, hogy ei- dönthessék; mi a jobb, melyik az út, melyen járni érdemes. Rend­kívüli támogatást kaptak midőn a szovjet kolhozparasztok elmon- ■ dották nekik, hogy rövid idő alatt milyen hatalmas fejlődést értek el kolhozaik, mint például a tiszaúj- kelyi, melyben — bár csak két év- *el ezelőtt alakult — máris 4 da- sab 90 méteres istálló, 3.000 mázsát »efogadó terményraktár, klub, or­vosi rendelő, 47 új kétszoba, kony- , fürdőszobás családiház jelzi a fejlődéit! Dolgozó parasztjaink tneggyő- *®ühetiek a Kárpátukrajnai magyar ko.hozparasztok beszámolóiból a kolhoz nagy iramú fejlődéséről, de arról irt, hogy ezt a fejlődést szo­rosan nyomon követi a kolhozta­tok életének, életszínvonalának ha- lalmasarányú, soha ezelőtt nem ésmert emelkedése. ,A virágzó kol­hozok. boldog életet biztosítanak ® szoviet parasztoknak s ezt szá- thps pifidával bizonyították be a küldöttek. Ilyen példa volt az is, melyet 'arró Mihály elvtárs mondott el: a Mihók Lászlóé. 1949-ben 74 mázsa gabonát, 129 mázsa kukoricát, 54 úázsa 96 kiló krumplit, 27 mázsa '*8 kiló napraforgót, 9.969 rubel készpénzt és még számos egyebet: gyümölcsöt, különböző takarmányt kapott. Ezekből a példákból láthat­ta megyénk dolgozó parasztsága, milyen gazdag, boldog, gondtalan élet vár rá, ha követi a szovjet parasztok példáját. Szép, napsugaras élet bontako­zott ki azok előtt, akik beszélhet­tek a kárpátukrajnai kolhozok ma­gyar üldötteivel. És ebben a nap­sugaras életben megyénk dolgozó parasztasszonyai is megláthatták jövőjüket. Láthatták azt, hogy a nőknek végtelen megbecsülésben van részük a Szovjetunióban, a szovjet kolhozokban. Beszélhettek a küldöttség több Lenin-renddel kitüntetett nő tagjával, hallgathat­ták Antal Jolán elvtársnő beszá­molóját, melyben elmondotta, hogy abban a kolhozban, melynek ő az elnöke, 4 brigádvezetőből 3 és 12 munkacsapatvezeíöből 9 nő. De a f^talok előtt is kitárult a jövő. Hisz láthatták, hogy ha jól dolgoznak, ők is elérhetnek majd olyan eredményeket, mint Barát János az ivanovkai szovhoz 17 éves dolgozója, aki 15 éves korá­ban „Szocialista Munka Hőse" ki­tüntetést és Lenin-rendet kapott a szőlőtermelésben elért kimagasló eredményéért. Dolgozó paraszt, asszony és fia­tal egyaránt ízelítőt kapott a szép, gazdag életből. Mindnyájan tapasz­talhatták, hogy a Szovjetunióban valóban legfőbb érték az ember, hogy a kolhozok dolgozóinak mun­kája is „becsület és dicsőség dol­ga". Bizonyították ezt többek kö­zött azok a kitüntetések, melyek­kel a küldöttség csaknem vala­mennyi tagja rendelkezett. De ezek azt is bizonyították, hogy a Szov­jetunióban nem ismernek különb­séget ember és ember között, csu pán a végzett munka alapján. A kiváló magyar kolhozista mellét épúgy díszíti a Lenín-rend, mint a kiemelkedő kirgiz gyapottermelőét, és a magyar kolhozokat épúgy tá­mogatta a szovjetállam, mint az orosz vagy a többi kolhozt a ha­talmas Szovjetunióban. A küldöt­tek szavaiból, életéből meggyőződ­hettünk, hogy a sztálini nemzetiségi politika élő valóság, amely nem­csak azt jelenti, hogy minden nép egyenlő jogú, hanem azt is, hogy a_ fejlettebbek segítik, erősítik a kisebbeket, elmaradotabbakat. , Felmérhetetlen, amit két napos itt-tartózkodásuk alatt kaptunk tő­lük. Segítséget adtak ahhoz is, hogy dolgozó parasztjaink jobban meg­értsék a tanácsok jelentőségét. Antal elvtársnő a saját példájukon keresztül magyarázta meg az ál- lamkölcsönök szerepét a szovjet a/íam hatalmas építő munkájában, Sütő Béla elvtárs ismét saját pél­dájukon keresztül figyelmeztetett an'a, hogy igyekeznünk kell a ve­tessél, hisz náluk már —holott jó­val északabbra vannak — zöldéi­nek az őszi vetések. Felmérhetetlen segítséget kap­tunk a kárpátukrajnai küldöttek­től, a nagy szovjet néptől. És önkéntelenül is felmerül a kérdés: mivel hálálhatjuk meg ezt a nagy segítséget? Nem kétséges, hogy azzal, ha követjük példájukat, ha megfogadjuk útmutatásukat, úgy amint azt Szabó Sándor ivánbattyá- ni dolgozó paraszt tette, aki felvi­lágosításaik nyomán azonnal belé­pett a csoportba. Akkor háláljuk meg segítségüket, ha tapastzalatai- kat felhasználva tovább fejlesztjük csoportjainkat, ha a békekölcsön­jegyzésünkkel, az őszi munkák ha­táridő előtti elvégzésével, a tanács­választásokra való méltó felkészü­léssel olyan lelkesen és fáradhatat­lanul harcolunk a békéért, amint azt a nagy Szovjetunió dolgozói teszik. Tovább folyik a bors békénkért, boldog életünkért Az üzemi munkások példája nyomán számos dolgozó paraszt emeli fel békekölcsön-jegyzését Tegnap lendületesen folytatódott megyénkben a békekölcsön­jegyzés, Ai üzemi dolgozók közül azok, akik először alacsonyan jegyeztek, most az alapos felvilágosító munka nyomán megemelték jegyzésüket és ezáltal Pécs változatlanul megtartotta vezető he­lyét A járások versenyében a villányi járás előnyét tovább fokoz­ta a siklósi járással szemben. A hét élenjáró járás mögött a sellyei következik, közvetlenül nyomában halad a komlói járás, ötödik a pécsi járás, amelyet a sásdi követ nyomon, A pécsváradi járás a nyolcadik lett, de szorosan utána szegődött a tegnap óta sokat fej­lődött szigetvári járás. Mohács városa az aljegyzési helyek beszámí­tásával jelentősen megjavította eredményét és így megelőzi a sellyei járást is. A pécsváradi és szigetvári járásoknak különösen fokoz- níok kell a népnevelő munkát, hogy az élcsoportba felfejlődjenek. Az aknákon és üzemekben a verseny hatására újabb lelkes jegyzések történlek nak. Komlón a tegnapi napon számos dolgozó, újabb lelkes jegyzéssel, 130 ezer forinttal emelték az eddigi ered­ményt. A MÁV dolgozói a békekölcsön jegyzésénél üzemrészenként verseny­re hívták egymást. A jegyzés eddigi összesített eredménye 248.500 forint, az egyíőre eső átlag 417 forint. Az üzemrészek közötti versenyben első: fűtőház 709, második: távirda 515, harmadik: osztálymémökség 425, ne­gyedik: állomás dolgozói 417 forin­tos átlaggal. A Bőrgyárban az üzemrészek kö­A' MESZHART-afcnákon kedden emelkedett a békekölcsön-jegyzés összege, összegszerűleg első helyen István-akna áll 638.950, második Pe­tőfi-akna 516.900, harmadik Széche­nyi-akna 361.000, negyedik Ferenc- akna 349.078, ötödik András.akna 325.700 forinttal. Ferenc-aknán tegnap értekezletet tartottak a népnevelők és csapatve­zetők, ahol kiértékelték a kölcsön- jegyzés eddigi eredményeit, hiányos­ságait. Újabb felvilágosító munkát végeztek és ennek, eredményeként több dolgozó, aki eddig item vette ki eléggé a részét a békeharcból, 5.200 forinttal felemelte eddigi jegy­zése összegét. Széchenyi-aknán szin­tén 50 -bányász emelte fel régebbi jegyzését 8.450 forinttal. Az összes aknákon tovább keli ja­vítani az eddig elért eredményen, mert változatlanul lemaradás mutat­kozik. A népnevelő munkát tovább keli javítani. A komlói Kossuth- aknán Rein János vájár 1.700, Tímár János s. vájár 2.000, Vélsz János vá­jár 2.000, Póta Pál a Mélyépítő dol­gozója 2.000 forintos jegyzéssel pél­dát mutat a MÉSZHART-bányászok­zőtti versenyben első a nyersbőr 650, második a tűzoltók 600, harmadik a vasetta 590, negyedik az anyagraktár 470, ötödik a meszes 420, hatodik a boxos 400, hetedik a cseres 320, nyol­cadik a Mankos 300 forintos átlaggal, ahol a legrosszabb a politikai tudato­sító munka, és az elért etedmény is. A Zsolnay-gyárban 552.600 forint a jegyzés eddigi eredménye. Itt az üzemrészek közötti versenyben első a szigetelőmérő, ahol 40 fő 25.000 fo­rintot jegyzett. Itt jegyzésgyüjtő Gyu- rasits József elvtárs volt. Második a kemencecsoport, ahol 70 dolgozó 37 ezer foriniot jegyzett. Itt Schmidt Ko­vács József jegyzésgyüjtő végzett jö népnevelő munkát. A többi üzemrész viszont jóval elmaradt a két élenjáró mögött. A Lakatosárugyárban az üzemré. szék közötti versenyben első Reiger- né csoportja. A Tolna-Baranyai Tég­lagyár II. sz. telepén túljegyezték a dolgozók a várt összeget. Reggel röpgyűlést tartottak és ott 24.200 fo­rintról 34.100 forintra emelték a bé­kekölcsön-jegyzésben addig elért eredményüket. Ambrus Gyula és Ambrus Sándor téglagyári munká­sok 350 forintos fizetésükre 500 fo­rintot jegyeztek először. A röpgyűié- sen mindkettő 700 forintra emelte jegyzésének összegét. A pécái területeken fokozni kell a népnevelő munkát Ä területeken még továbbra fs le­maradás mutatkozik a jegyzésgyüj- tésben. Annak ellenére, hogy szépen emelkedtek a jegyzés összegei még fokozni kell a népnevelőmunkát, ösz- szegszerű kiértékelés szerint első a Szigeti külváros 115.650, második a Belváros 108.750, harmadik a Siklósi külváros 52.350, negyedik a Budai II. 49.950, ötödik a Budai I. 46.100, hatodik a Kertváros 32.200, hetedik' a Gyárváros 30.550, nyolcadik a Me­szestelep 18.350, kilencedik Mecsek, szabolcs-telep Í7.750, tizedik Pécsbá- nyatelep 9.950, tizenegyedik Szabolcs falu 9.800, tizenkettedik Erzsébet- te’.ep 8.000, tizenharmadik Borbála- telep 5.850, tizennegyedik Újhegy 5.300, tizenötödik Istehkút 3.600 fo­rint jegyzett összeggel. Fokozódó lelkesedéssel jegyez a dolgozó parasztság* A béke megvédésére jegyeztek 1000— 1000 forintot a palotabozsoki gépállo­máson Péter József és Marton Péter traktorosok. Ezért emelték a kétúj- falusí gépállomás dolgozó — példát mutatva' a megye valamennyi gépállo­másának — egy főre eső átlagukat 507 forintra. A békéért harcolni kell és a béke megvédéséért, semilyen erőfeszítés nem lehet elég nagy — mondotta Bolyon az állami gazdaságban Barnachter Mi- Irály traktoros, aki 650 forintos fize­tés mellett, szintén 1000 forintot jegy­zett. Tavalyi jegyzése 200 forint volt­Igaza van neki. Az imperialisták egyre jobban fenyegetik békénket, tér hát nagyobb erővel kell védeni. Ezt ismerték fel a treiortpusztai állami gazdaság dolgozói is, akik 519 forint­ra emeltek fel kedden jegyzési átlagu­kat. És ezt magyarázták meg az ed­diginél sokkal lelkesebben, a szavai békebizottság jegyzésgyüjtői í* a sza­vai dolgozó parasztoknak, aminek eredményeképpen Szaván a keddi nap folyamán 18.450 forintról hatalmas ütemben 42.200 forintra emelkedett a jegyzés összege. Nemcsak Szaván ismerték azonban tel a dolgozó parasztok azt, hogy fo­kozott erővel kell harcolni a bekéért. Felismerte ezt Gödrén Nagy Józsefné csoportelnök is, aki 800 forintot jegy­zett „a békéért, a csoport további bol­dogulásáért“ — amint a jegyzéskor mondotta. Ugyanakkor két lánya 200 —200, fia pedig 400 forint jegyzéssel bizonyították be, hogy egy vonalban akarnak harcolni anyjukkal a. békéért­De löbben tettek erről niég tanúbi­zonyságot Gödrén’. Borsos Gergely cs Gáiosfai Mátyásné 500—500 forintot 'egyeztek, Illés István DISZ-titkár pe­dig 400 forintot jegyzett. A békét fokozottabban kell védeni, az ötéves tervért, wapról-napra szépülő életünkért fokozottabban kell harcolni. Fokozni kel! a harcot gyermekeink boldog mosolyáért, asszonyaink nyugal­máért, fiaink jövőjéért,. Ezért indult meg a villányi járás számos községé­ben a jegyzések emelése. vUgy érzem, eddigi jegyzésemmel nem vettem ki kellőképpen részemet a békeharcból“ — mondotta Panner János Lippón, amikor felkereste a jegyzésgyüjtcket azral, hogy 150 forinttal fel akarja emelni 300 forintos jegyzését. Az első jegyzésük felemelésében is példát mutatnak számos helyen a cso- pcrltagok. így Nagynyárádon a cso­port valamennyi tagja 150 forinttal fel­emelte eredeti jegyzését. Babarcon Wohlfahrt János 200 forinttal emelte fel eredeti jegyzését és Törzsölt Antal is 200 foriniot jegyzett" még az első 100 forintos jegyzéséhez. Villányban is szám-»! dolgozó paraszt jegyzett újra. Haraszti János szövet­kezeti alkalmazott kijelentette, hogy fokozni akarja harcát a békéért és megduplázta 400 forintos jegyzését. Példája nyomán a szövetkezei vala­mennyi alkalmazottja 3—400 forinttal emelte fel békekölcsön-jegyzését. Ezzel egyídőben azonban minden községben egyre jobban lelepleződnek azok, akik ellenségei a békének. És ezekről kiderül az ia, hogy nemcsak a békekölcscön-jegyzés megtagadásával, de más téren is ártani akarnak a dol­gozó népnek. így volt ez Siklóson is, ahol Kunhauer Ferencné cukrász, aki a jegyzésnél is bebizonyította, Hogy el­lensége a dolgozó népnek, a békének — kiderült, hogy hatalmas mennyiségű élelmiszert rejteget. Leleplezése után számos dolgozó jelentette ki Siklóson: Csak az ityen elvetemült ellenségei a békének ,a dolgozó népnek nem veszik ki részüket a ^békekölcsön-jegyzésből. Mik a Magasépítésnél nem teljesítik hazafias hitelességüket A Pécsi Magasépítési Vállalat dolgozóinak nagyrésze a békeköl­csönjegyzés első napján szépen ki­vette részét a békekölcsön jegyzé­séből. Megértette üzemünk dolgo­zóinak többsége azt, hogy többet kell jegyeznünk, mint a tervköl- csönjegyzés idején. A békekölcsön­nel új gyárakat, új gépeket, ezen­kívül sok új munkásházat építhe­tünk. Emellett hadseregünket is el­látjuk korszerű felszereléssel. Lel­kesen kapcsolódtak a békekölcsön­jegyzésbe üzemeink dolgozói. Min­denki szívesen jegyzett. Vannak vállalatunknál azonban olyan dol­gozók is, akik nem akarnak tudo­mást szerezni a békekölcsön jegyzé­séről, vagy nem erejükhöz mérten jegyeznek. Ezek nem érzik hazafias kötelességüket. így vau ez Vati László élmunkás esetében is, aki hetenként 3—400 forintot is meg­keres, mégis csak 400 forint béke­kölcsönt jegyzett. Vida József kőműves is keveset jegyzett kereső téli ez mérten, 200 fo­rinttal kezdte, de amikor megtudta, hogy a segédmunkásoktól alaposan elmaradt, megszégyenítve érezte magát és még 200 forintot jegyzett. Fizetéséhez mérten azonban ez is •kevés. Hozzájuk hasonlóan keveset jegyzett vállalatunk orvosa, Lieb- mann Kornél, akinek havi fizetése 1050 forint és ezzel szemben mind­össze 700 forintot jegyzett. A magam részéről egyhavi fize­tésemet, 600 forintot jegyeztem, a "feleségem pedig — aki odahaza van — 250-et. Mindenki a saját erejé­hez mérten vegye ki a részét a békekölesönjegyzésből. Ha a kis­fizetésű dolgozók elegei; tesznek a hazafias kötelességüknek, akkor el­várhatjuk a nagyobb fizetésüektól, hogy ök is méltóképpen cselekedjenek Körösi János szegezőlakatos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom