Dunántúli Napló, 1950. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-26 / 250. szám

r 1550 OCTOBER 26 *"”1 1 —— -------­s N ft P I» O »A termelés a háború előttinek csak 30 százalékát éri el, a munkanélküliség egyre nő, a munkásotthonokban nagy a nyomor11 Levél érkezett a pécsi kesztyűgyári dolgozókhoz a franciaországi Saint-Junienből A pécsi Kesztyűgyár ÜB-fítkAra, Ta ká.cs József élvtára rendszeresen ol­yassá az újságot. Az újság hasábjain fcokazor találkozott franciaországi hí­reikéi, újabb sztrájkokról szóló hír­adásokkal, azzal, begy a Marshall „se­gély" hogyan dönti nyomorba a fran­cia dolgozókat, hogyan rosszabbodik naponta helyzetük és hogyan sanyar­gatja az USA által dirigált kormánya tisaioí. népet. — Nagy terror lehet ott 0» kntr-a «let — állapította meg magába» Ta- kAoj cár társ, majd hozzátette; — A ■Hmfcfagyflkos Moch, a volt belügy «niukrter, jól kiszolgálja > tőkések ér- Üek-eii, kegyetlenül sanyargatja a fran eia népet, hisz nem véletlenül lett be­lől« hadügyminiszter. Kegyetlen hóhér, de a tőkéseknek a háborús előkészület- ház TÓreskezft hadügyminiszterre van (Ksükségük. Azat.-la arra gondolt: Vájjon hogyan élhetnek a francia kesztyűipari dolgozók? Ez • gondolat még kíván­csibbá tett« és eszébe jutott, hogy ré­gebbről megvan ex egyik franciaországi kesztyűs-szakszervezet elme. Ezt elő­kereste, papírt vett és írt: „írják meg nekünk, hogy élnek önök Franciaor- fczágban, írjanak életükről, mnnkakö- rüiményeakről, egyszóval znindenrőL. “ Takács elvtáro levele sokszáz kilo­méter utat telt meg, míg a mcglrott címhez ért. De sokrzáz kilométert tett meg az a levél is, amit válaszképpen küldtek Franciaországból. ifikor kézbekapta Takács elvtárs a levelet, felbontotta és felül elsőnek ezt olvasta: „SYNDICAT OUVRIEK des cums «t PEAUX de SAINT-JUNIEN“.- Magyarul: Bőripari Munkások Szak- ' ezerve sete Salnt-Jaaien. Kék gépeléssel, | franciául íródott levél. A válasz így; l hangzik: Kerfs»« sletúrKsé 1 ! ” „(hűmmel őri fák levelűiét és srízw- j ken vesszük fel önökkel a kapcsolatot. ! 2»! is úgy véljük, hogy ez cuik erősí­teni fogja a hatalmas nemzetközi béke- mozgaimat is nagymértékben elősegíti, hogy a Saint-Junicn kesztyüggiírbeli elvtáiscdnk Jobban megértsék fiatal népi demokráciájuk nagy és békés al­kotásait, melyeket oly gyakran kriti­zálnak a francia reakciós újságok. Kérésükre az alábbiakat írjuk meg főnöknek- Városunkban mintegy 100 apró üzem oan, mintegy ÍZ00 munkás­sal Ezeknek legnagyobb része otthon dolgozik, de mint üzemi alkalmazottak vannak nyilvántartva. Ezek a dolgozók nagy őrömmel üdoőzlik a magyar és a pécsi kesztyűi pari dolgozókat. A „Gnn d Nicolctben“ (Ez a legnagyobb vállalat neve) csak 130 munkás áll alkalmazás­ban. E vállalat * háború előtti terme­lés 30 százalékát ért cl, a munkanél­küliség nagymérvű, a bérek nem Irelérri- tvek, a megélhetési költségek igen ma­gasak, így hát a munkásotthonokban nagy a nyerror. Mindenfajta bőr fel­dolgozásával foglalkozunk, sok hosszú- szárú nól kesztyűt készítünk i, S, 10 és Sí gombosat. Minden erőnkkel harcolunk szakszer­vezetünk támogatásával az összes dol­gozókkal egyesülve a jobb bérekért, hogy mindenki, aki dolgozik, meg tud­jon íhd. Kivárnánk Nőtársak további stlcért G szocializmus építéséhez és test­véri üdvözletünket küldjük. (Nous vous souhattons, camarades, encore plus de succes dans la construction de socia­lisms et nous vous envogons notre ta­int fratcmelle.) A „Gand-NicoleV dolgozó} nevében: Clavan Henri s, k, A .,ßiBd-1leolrtu dolgozóinak tevéié nemrég érkezett Pár nap alatt mindenki tudomást szerzett róla az üzemben és c levél után sok kesztyű­gyári dolgozó megfogalmazta már ma­gában, hogy is válaszolna erre, mit írna francia elvtársaiknak. Először végignéznek gyárukon. Meny­nyivel más most itt az elet, mint ami­kor még a tőkésé volt a gyár. „/916'- ban még nem a miénk volt. Ekkor líö munkás dolgozott még gyárunkban és 36.133" pár kesztyűt gyártottunk. Ebben az időben n Hamerliaké- volt ebben a: Üzemben a hatalom. De Pártunk veze­tésével mi vettük birtokba az üzemet és nézzétek meg, olvassátok, hogu va­gyunk ma-“ Exek az első mondatok, amit a sza­bászattól, a V- irodán keresztül a csi- jiosíióig minden dolgozó megfogalnia- *ott. Aztán így folytatnák: 1647-ben a tőkés 50 dolgozót elsza- páll. Ma mar ezek^ valamennyien ill’ dolgoznak újra. üzemünk létszáma majdnem 1^0 százalékkal több mini 4646 és 1647-ben. Üzemünk termelése több mini öt)0 százalékkal magasabb, mini IUíC-bcm volt. Városunkban nincsen egyetlen teszt yflipari dolgozó sem munkanélküli és így is munkáshiánnyal küzdünk Munkánkkal a dolgozó népet,, magun­kat rzolgáljuk, magunknak termelünk, magunk a k építjük a »zocializmust, erő­sítjük a békéért való harcot Mi is a békéért hsreslnnk úgy mint Ti franciaországi dolgozók M-i ügy harcolunk, hogy többet termet­iünk. Az ötéves terv első évét 10 nap­pal előbb befejezzük. Sok társunk ezévi előirányzatát már teljesítette is. Így Kutnyáuszky László, Czencx Béla mai 1951 januárjának előirányzatát teljesíti, de nem sokkal marad le mögöttük Pozsgai László, Szabó Bétáné, Róth Nándomé. Ezek az elvtársak, csakúgy mint a gyárunk többi dolgozói töb- termelésscl a tervelőirányzatok túltelje­sítésével harcolnak a békéért. Nemrég üzemünk dolgozói békeköl­csönt jegyeztek. Azért adtuk hazafias lelkesedéssel, hogy megvédjük a békét, hogy sem a mi gyárainkat, házainkat, sem pedig a tiéteket ne döntse romba a háború vihara. Most november 7-re készülünk. Ezen a napon ünnepeljük az Októberi Forradalom 38- évfoduló- ját Ennek köszönhetjük, hogy szabad­ságban élünk ét ez ad erői számotokra is a békéért, a jobb életért való harc­hoz. Mi jó! élünk és ezt köszönhetjük a Szovjetuniónak, Pártunknak. Október 22-én válasrtottnk meg a tanácsokat. A mi gyárunkból is beválasztottunk a közigazgatás vezetésbe dolgozókat. Ugye furcsa a számotokra, hogy munkások közigazgatást vezetnek. Pe­dig nálunk Igv van- Mi vezetjük az or­szágot, itt m-inden hatalmat rai, dolgo­zók képviselünk, A mi erőnkből épftet- tük *z új kultúrtermünket is és a mi jó munkánk biztosítja szabad, boldog életünket. ErősítséteX tarábk a békéért ▼aló harcotokat, adjon nektek 1» erőt a Szovjetunió dolgozóinak, népi demo­kráciánk dolgozóinak példája, adjon erőt kemény küzdelmeitekhez az, hogy a Franciaországi Kommunista Párt ve­zetésével eljön hazátokban is az idő, amikor ott is a munkások, Ti lesztek a vezetők. Sorakozzatok fel egységesen a békéért való harchoz, hogy testvéri szolidaritással biztosítani tudjuk a vi- Mgbékéf. Elvtársi üdvözletünket küldjük és kí­vánunk további harcotokhoz sok síkért és győzelmet. Eászon József Az ,,A1 tájvidékí Mezőgazdasági Gépgyár" megkezdte a „P-5-35-M“ típusú új traktorvontatásos eke tömeges gyártását. Az újfajta eké­vel a legkeményebb talajon is 27 cm mélységű mélyszántást lehet végezni. Sós Béla igy harcol Tito ellen a békéért a z úton nagy tócsákban áll a víz. Esik. Az égen esőtől ter­hes fellegek kóvályognak, némelyik olyan alacsonyan, hogy szinte eléri a falu mögött .jjipázá" hegyeket. Az esőfüggőny mintha minden házat kü­lön etváicestana egymástól, olyan kihalt a félti. Csak néha, néha töri -át valaki magát az etsőa sietős lépé­sekkel, feltúrt gal fórral ka férfi, szemretnázott kendővel ha asszony. Vigasztalanul szürke az ég, tatán o z egész világon esik — olyan érzése van annak, aki ieltekint. Biztosan esik Jugoszláviában is. Ez az eső itt Hás- ságyon a kikelt árpát, rozsot, búzát neveit, s utána azoknak a búzájuk is kikel, akik csak a múlt héten fejez­ték be a vetést. De vájjon odaát Ju­goszláviában árpát, búzát, rozsot ne­vet-e? Pozsega vármegye egyik kts falujában, ahonnan Sós Béla elvtárs levelet szokott kapni, aligha. Meri ott nemigen vetettek. Sokan azért, mert nem volt vetőmagjuk, akiknek meg volt, azért, hogy minél kevesebb kenyeret adjanak Tito fasiszta bandá­jának. Essen sondothodik Sós Béla, a ..............—— hásságyl cso port elnöke, amint a szitáló eső­ben a termelőcsoport háza felé megy, sűrűn kerülgetve a tócsákat. Sokat jár ez mostanában a fejében, de ta­lán még a tavasszal lehetett az, ami­kor egy levél után először alaposan elgondolkozott azon, amit írtak, azo­kon, amiket az újságokban i* olva­sott Sós Béta eiotáis addig is jól dol­gozott Harcok a csoport megalakítá­sáért, harcolt azért, hogy az a IS csa­lád, mely az első esttendöben össze­fogott az új életre, beblsonyftsu a falu dolgozóinak, mH jelent az, ha a nadrájszí/parcellát ssemgyStry Őrködi e- tő táblákkal cserélik fel, ha egyesítik erőiket. Harcolt azelőtt is keményen, mégis aztán, hogy egyszer elgondol­kozott. ezeken a dolgokon, mintha m-i&ként ment volna a munka. Minden munkánkat keményeb­ben, jobban kell elvégeznünk — ez volt a lényeg, amit leszűrt abból, hogy elgondolkozott azok sorsán, akik a határon túl étnek. — Sanyar­gatják, kizsarolják őket. az utolsó fa­latot is elveszik a szájukból, az utol­só ruha, az utolsó ing is ronggyá foszlik testükön, a legkisebb mulasz­tásért is kényszermunka jár. Segíte­nünk kel! rajluk. És azóta Sós Bélát igy kíséri ez a gondolat, mint az árnyék Erre gon­dolt a nyár végén, az ősz elején, amikor a csoport fejlesztése folyt. Amikor néha elfáradt a felvilágosító munkában, amikor el akart fogyni a türelme és beiül valami azt súgta: .Hagyd, nem érdemes már ezzel ve­sződni." Ilyenkor eszébe jutott: Se­gítenünk kell nekik. És folylalta to­vább á munkát, elmagyarázta még- egyszer, hogy nem véletlen az, hogy a csoportnak olyan búzája termett, amiből a község fele, de még ez el­lendiek is jöttek vetőmagot cserélni. 23 család lépett be a csoportba s nem kis része volt ebben Sós Bélá­nak. — Harcolnunk kelt j ( ezzel a jel­szóval folyt a vetés is a hás'ságyi csoportnál. Mert Sós elvtár« jelsza­vát ekkorra már egyre többen vették át. Elsősorban azok, akiknek maguk­nak is kapcsolataik voltak Tito sa- nyargatolijaival: Víg Mihály, Víg István, Pektor József, akiknek szintén vannak odaát rokonaik s akikhez szintén be szokott időnként kopogni a postás Jugoszláviából jött levéllel. És felvilágosító munkájuk nyomán egyre kézzelfoghatóbb lett a község dolgozó parasztjai előtt a békéért fo­lyó harc, egyre világosabb lett előt­tük, hogy keményen kell küzdeniük az ellen a banda ellen, amely — amint Pektoréknak is íriák — olyan nyomorba döntötte a jugoszláv dol­gozókat, amit a levélnek ez a mon­data jellemzett legjobban: „Se ke­nyér, se liszt, 'zsírról meg azt sem tudjuk, mikor fogyott el.“ Sok hásságyi dolgozónak magya­rázta ezt el Sós elvtárs a választá­sok előtt is. S amikor ének- és zene­szó mellett, boldogan, egy emberként mentek szavazni a hásságyiak, akkor már sokan mondták közülük: —- Har­colnunk kell értük is. i TT " j a választások után I Aharemo‘t k folyik tovább A csoport területének nagy részén már befejezték a mélyszántást és az egyénileg gazdátkodó dolgozó parasz­tok is igyekeznek vele. Hogy ezzel is harcoljanak ellenük, a Tito-banda el­len, hogy ezzel is segítsék őket, azokat, akik Tito uralma alatt szen­vednek, de akik egyre inkább össze­fognak, hogy lerázzák magukról a fasiszták gyalázatos uralmát. * Esik az eső Hásságyon és valószí­nűleg esik a pozsegamegyeí kis fa­luban is. Ebben a faluban vetetten földekre hullik az őszi eső. Mert a jugoszláv dolgozó parasztok így har­colnak Tito ellen. Hásságyon elve­tett földeket áztat a jótékony eső, mélyszántott földekbe hulKk ndr sok­sok csepp. Mert a hásságyiak Sós Béta példája nyomán így harcolnak Tito ellen, a békéért. Miért állnak kihasználatlanul a gépek a Szigetvári Konzervgyárban? Viségáíink felül a Dunántúli Konzervgyári Egyesülés helytelen intézkedéseit A szigetvári vasúti állomásról ipar- vasút vezet be a szigetvári Konzerv­gyárira. Az üzem a vasúti sínpár és a történelmi jelentőségű várrom kö­zött terül el, 14 hold területen. A vasúti állomásról egymásután gördül­nek be a csöves kukoricával megra­kott vagónok, hogy rövid idő múlva csutkájuktól megfosztva, kiszárítva, tárolásra alkalmas állapotban kerül jenek a raktárakba. Az üzem két ha­talmas kéménye úgy ontja magából a füstöt, mintha el akarná ködösíteni • környéket. Ezek után mindenki azt gondolhatná, hogy benn a gyárban minden a legnagyobb rendben va-n és az üzeni teljes kapacitással gyártja a fmomabbspl-finomabb konzerveket. A való helyzet azonban egészen mást mutat. A bejárat úgy fest, miötha mindig „gróf" Andrássy Mihály, a ■hírhedt kónvúr lenne a tulajdonos, aki évtizedeken keresztül nyúzta a dolgozókat, zsírosodon a munkások, bőrén. Csak egy ócska kis falábba hirdeti, hogy ez a gyár is a dolgozók tulajdona és nem az ingyenélő „fő- úré”. , Elhanyagolt salakút vezet az iroda felé. Az egyik szoba ajtaja tárva- nyitva. Ez a párliitkúr és; az üzemi bizóltság szobája. Da .nemcsak az aj­tó van tárva-nyitva, hanem a szek­rény és az íróasztal fiókjai is, benne fontos iratokkal. Lüich Károly elv­társ, a pérititkár bizony nem nagy tiszteletben tartja az éberséget az üzemi bizottság titkárával együtt. A telepen amerre a szem ellát, mindenütt 2—3 hehíoliteres hordók sorakozna!;, a gyümölcsíz készítésé­hez szükséges félkész állapotban lévő ahnaveíővel. Vákuum prések segítségével ebből ké­szülnek a különböző gyümölcsize!;. Hordókkal van tele a szomszédság­ban lévő vár is, ahonnan szintén nagymc.nnylségQ almavelő várja az elszállítást Nagyatádra, a Dunántúli Konzervipari Egyesülés Központjánál: telepére. — Hát itt nem tudnák az almavelőt feldolgozni gyümölcsízzé? — tesszük fel az első .kérdést. Szinte valamennyien egyszerre akar­nak felelni, majd a dolgozók ne­vében Dómján elvtárs, vállalatvezető elmondja, hogy kél nagy válcuumprés áll hónapok óta kihasználatlanul, mert a Dunántúli Konzervipari Egyesülés nagyatádi központja úgy rendelkezett, hogy a gyümölcsíz készítéséhez szük­séges félkész állapotban lévő alma- velőt oda kell szállítani feldolgozás végett. Valóban, a modernül berendezett gyümölcsízt gyártó üzemrészben ott áílnak tétlenül a drága gépek, a Du­nántúli Konzervipari Egyesülés nagy­atádi központ jának intézkedése miatt-. Azt megértjük, és helyes is, hogy központosítsunk és kifejlesszünk egyes üzemeket, mert ez egyezik nép- gazdasági tervünk, Pártunk irányvo­nalával. Azt azonban nem értjük, hogy miért szükséges a félkész álla­gaiban tévő almavelől a Szigetvár­tól 70 kilométerre lévő Nagyatádra szállítani gyümölcsíz készítése végett, amikor azt Szigetváron is el tudnák végezni, szállítási költségek nélkül, az üresen álló vákuum-gépeken. Vagy a Dunán­túli Konzevipari Egyesülésnél talán nem fontos az önköltségcsökkentés? Vagy úgy gondolják, hogy olyan jól állunk vasúd kocsiparkkal, hogy lehet feleslegek szállításokat végezni?. A Dunántúli Konzervipari Egyesü­lés intézkedései annál is inkább ért­hetetlenek, mert nemrég készítették el a szigetvári telepen a hat tartály­ból álló almavelő tárolót ég' most végzik az utolsó simításokat a hatal­mas hordótárolón. Ezek a beruházá­sok egy csomó pénzt emésztettek fel. A tervszerüdep.ség azonban nem­csak; itt mutatkozik. A szigetvári te­lep nemrég a GYUMÉRT-tői több va­gon zöldparadicsomot kapott feldol­gozás végett. Mivel a szigetvári te­lep nem rendelkezett ecet-kiutalással, a szállítmányt elküldték a nagyatádi telepre feldolgozás végett. Innen azon­ban visszaküldték a zöldparadicsomot Szigetvárra ecetkiutalás nélkül. Váj­jon ér-e annyit a zöldparadicsom, mint amennyibe a vasúti ide-oda szállítás került? A pártszervezetnek fel kell vetni a felelősséget, mert va­lakinek felelnie kell azért, hogy a Dunántúli Konzervipari Egyesülésnél így bánnak a dolgozók pénzévell A telep másik végén a kukorica- hegyek közül nemsokára előkerül a páxttitkár is. — A brigádokat szervezem — kőr.M a párttitkár elvtárs és alkisér bennün­ket a rakodóra. Itt a romlka úgy megy, mint a ksrikatrsapás. Percek alatt ürülnek ki a kukoricá­val megrakott vagonok. Mózsi József brigádvezető jó példát routnt a mun­kában. — A tanácsválasztás tiszteletére tett felajánlásunkat túlteljesítettük. A szárító hengerekből ömlik a tá­rolásra alkalmas kukorica. Büszkék is rá a dolgozók, mert a szárító ka­pacitása vetekszik az ország legna­gyobb szárítójával. De különös büsz­keséggel tölti el őket, ha a babhén- ' tolóra terelődik a szó. — Ez az egyedüli az egész ország­ban — dicsekedik Reszli István elv­társ, brigádvezető. Nem is lenne semmi hiba, és még jobban menne a munka a Szigetvári Konzervgyárban, ha a Dunántúli Kon­zervipari Egyesüléstől nagyobb tá­mogatásban részesülne és tervszerűt- lenségükkel nem akadályoznák az üzem fejlődését. . Qré’ JÓZ**S

Next

/
Oldalképek
Tartalom