Dunántúli Napló, 1950. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-22 / 247. szám

Minden hatalom a dolgozó népéi Szavazz a Népfrontra!

Awii&&Ba.

// 8*r *«1Odessa/1

Ä3 utóbbi uapoKban rengeteg levelet vitt a posta szerte-szét az ország minden tájára, üzemekbe, falvakba a pécsi Dózsa tisztképző iskolából,, írtak- & katonák szüleiknek, testvéreiknek, munkatársaiknak, barátaiknak. Miről szóltak ezek a levelek? Arról, hogy Néphadseregünk katonáit — miközben kitartóan, vasszorgalommal és v&s- foSyeleuHuel elsajátítják az élenjáró haditudományt és politikai tudással is felvértezik magukat, hogy firt álljanak dolgozó népünk békéje felett, ugyanakkor ezer szál, ezer kapocs /űzi még szorosabban a dolgozó nép soraihoz, ahonnan ők fímffuk is kikerültek.

A felszabadulás előtt a katona- |«velék tela voltak panasszal, ke- 6*rüségge! a bánásmód és * katonaélet ellen. Csomagot, ennivalót leértek.

Most arról la Írtak a bajtárwk. hogyan készülnek ők a tanáes- választ&sra, azt magyarázták meg hrveld’rben, hogy mi a jelentősége

s tanácsválasztásoknak.

pártnapl éUSaMfban jól hozd ki, hogy további harcainkban erős fegyverünk less a tanács és a tanácsok megalakulása erőnk meg- sokssorozódását is jelentí" — írta Budapestre az édesanyjának Bognár &mü honvéd.

Este van már, de messzire világítanak a tiszti iskola ablakai, fent ez emeleten az egyik teremben Iá- Kas buzgalommal szinte futószalagon készül a választási dekoráció. Fiatal honvédek lelkes szergal ómmal pingálják a betűket, gépelik a faliújságot, a harclapokat, azaz a honvédségi „villámokat" és rajzokat készítenek. Még van vissza munka jócskán és h& a dekorációval készen lesznek, akkor levelet írnak a Bőrgyárnak, megköszönik benne, hogy a gyár előadót küldött a tiszti iskola pártnapjára, utána d Sopiana dolgozóinak válaszolnak, akik levelükben bejelentették, hogy milyen felajánlásokkal ünnepük november 7~&t és arról is lmok, hogy « most bevonuló Ifjúmunkások a néphadseregben ís meg akarják állni e. helyüket.

Az asztal fölé hajolva dolgoznak Étt. a baj társak, Bori István, Bognár Emil. Örményi Sándor, Zsidó Ferenc, Balogh Sándor és a többiek. katonák, néphadseregünk fiai Bori látván „Uncle Sani"-ot raj- ; salja amint a tanácsválasztók tb j megél láttán leesik fejéről a dlin- j der. Valaxtvemnyiük közül egyedül Bori Istvánnak kedvetlen a képe.

szomorú vagyok, mert ón még nem értem sl a

huszadik évet és így szégyenszemre nem szavazhatok, viszont ha közvetlen szavazatommal nem la állhatok oda, ott leszek dekorációs munkával, agitál ássál és kul túnnun kávai

Bori István bajtárs teljesítette felajánlását is, hogy a tanulás terén fokozza eredményeit. 4j>-;-e dli is éltanuló lett

— Nékem a honvédség a családom, nincs Is más családom, apám- amyám meghalt és én már hétéves boromban világnak mentem. Mikor 16 évei voltam, jelentkeztem felvételre a honvédségnél, mert olvastam Farkas elvtárs felhívását, de hát nékem mindig a nagy fiatalság volt a bajom és akkor sem vettek fel. Most már azonban itt vagyok és nincs is talán nálam boldogabb, eltekintve attól, hogy még nem szavazhatok.

Balogh Sándor az egység párttitkára. Hogyan Jutott el odáig, hogy ezt a nagy megtiszteltetést kiérdemelje? Érdekes előzménye van «nnek.

Mielőtt a honvédséghez került, a budapesti elektromos műveimé! dolgozott, elvégezte ugyan a munkáját de mégis összeférhetetlen, kötekedő volt Ezt ő maga mondja el.

— Bizony nem egyszer le is ré szegediem és a züllés útján voltam, örültek az elvtársak, amikor a honvédséghez kerültem Tudták, hogy itt majd becsületes embert faragnak belőlem és megkomolyo- dorn.

— Amikor először csapathoz kerültem, akkor még hadilábon álltam a fegyelemmel. Azután a Párt szinte kézanfogott és úgy vezetett, úgy tanított, rádöbbentem arra, hogy milyen felelősséget is jelent az, ha

Mu csak

valaki katona. Elsősorban mi va gyünk a felelősök azért, hogy a dolgozó nép békében élhessen és ez a felelősség nagy munkát, komoly felkészülést, sok tanulást Is jelent. Ezután kerültem a tiszti iskolára

«I a szakaszod történetét — mondja Bognár

Emil elvtár*.

— Hát a szakaszom története any- nyi volt, hogy a leggyengébb szakaszhoz kerültem, valamennyien bizonyos fokig még fegyelmezetlenek voltunk és 3.25 volt a tanulási átlagunk. Ekkor megszerveztük a kölcsönös segítséget, megtanultuk, hogy közös erővel sokkal többre megyünk, ma már 4-17 a szakasz-átlag.

Különben ez a szakasz a békekölcsön jegyzést 4 perc alatt fejezte be. Kézről-kézre adták a tin tát-tollat és versenyben jegyeztek.

Kalauz, majd kocsivezető volt a BESZKÁKT-nál Zsidó Ferenc, aki most itt az egyik «zárad DISZ titkára.

— A kispesti telepről, ahennétép is jöttem, már 14 katonatiszt kerüli ki de egyikünk sem felejtette el dolgozó társait és itt a honvédségnél is együtt megyünk a dolgozókkal, akár a békeltfjlcsönjegyzésről, akár a tanácsválasztásról legyen szó. Nemrég magam is ellátogattam az üzembe és elmondhattam bátran társaimnak hogy szilárd, erős és a néphez hű a mi hadseregünk, elmondhattam, hogy amint ők Is meghoznak minden áldozatot a hadsereg fejlesztése érdekében, úgy mi is kivesszük részünket a feladatokból és minden áldozatra készek vagyunk a béke megvédése érdekében és erőnk is van hozzá.

Zsidó Ferenc elvtárs havi jövedelme 700 százalékát jegyezte békekölcsönre és példamutatásával nem volt egyedül.

a tanácsválasztásokra szóló felajánlásokat tárgyaltuk a DISZ- szervezetben, azt sem tudtam, leinek adjak előbb szót, annyi volt a Jelentkező, hiszen nem elég a tanácsokra szavazni hanem jó munkával segíteni is kell a tanácsokat.

Bognár Emil is erre gondolt, amikor levelet írt az édesanyjának. Bognár bajtárs mielőtt a honvédséghez került volna, a Magyar Optikai Műveknél dolgozott, ő már egy ízben fegyverrel is harcolt üzeméért

januárjától több magyar- ö zonv

A meggye katolikus papjainak feékemozífalma-f mikor

1945

munkással, ■ fiatallal résztvett c Szovjet Hadsereg harcaiban.

— Leszámolnivalóm volt a nácik kai, mert elvitték 12 éves öcsémet Budán árkot ásni, kizavarták a tűzbe és átlőtt karral hoztam haza. Másnap éjjel apámat vitték el, aki idegösszeomlást kapott Üzemünk több munkása harcolt együtt a Szovjet Hadsereggel, mert a Csörsz- utcában, ahol az üzemünk volt, még németek fészkelték be magukat, saját gépünkért, saját asztalunkért harcoltunk és vissza is foglaltuk az üzemet, de azután mentünk a szovjet csapatokkal Mór felé, egész Győrig. Elekor megláttam, hogy milyen a szocialista katona és azért vagyok most én Is itt, hogy olyan lehessek, mint a szovjet harcosok.

Telik az aszta] dekorációs anyaggal és a beszélgetés közben is serényen megy a munka. Baráti, meghitt itt a hangulat és a fiatal katonák életükről, harcaikról, a tanulásról beszélnek, mindezzel felkészülnek arra, hogy keményen, szilárdan markolják a fegyvert, védjék a békét.

— Adán szrü lettem, ott, ahol Rákosi elvtárs — mondja Ürményi Sándor. — Büszke is vagyok, hogy Rákosi elvtárs falujában születtem.

hallottam először Rákosi elvtársról, nagyanyám mesélt róla, az ölébe vett és halkan elmondta, hogy elindult a mi falunkból egy ember, aki most messze van, de azért biztosan nem feledkezett meg az adaiakról, meg a többi dolgozókról, akikért mindig küzdött, ö is várta, hogy Rákosi eivtárs visszajöjjön.

Nemsokára a délvidékre bevoáuló magyarok a faluikban két kommunistát, Bakost és Halászt felakasztottak.

— így azután nem csodálatos, hogy rövidesen én ii beálltam partizánnak és amikor a németek elfogtak, megint csak megszöktem és újra partizán lettem.

— Nékem nincs apóm, nincs testvérem, de mégis úgy érzem, hogy ők lesznek a tanácsban, rájuk szavazok én is.

Fiatal honvédek, a jövő tisztjel

így beszéltek, ezt mondták a választás előtti este. Rákosi elvtárs felhívására ma ütközetbe indultak, a tanácsválasztás ütközetébe és egységesen. lelkesen, győzelmesen használták a szavazó cédula fegyverét — de a vállukon ott volt a puska is.

Szántő Tibor.- 1941-ben

A ltoké védelmében folytatott harcunk fontos eseménye volt a megye katolikus papjainak pénteki békeértekezlete. A megye katolikus papságának legjava, a leghűségesebb hazafias, legouaadóbb békeharcosok jöttek be Pécsre, hogy az állam és a püspöki kar megegyezésének értelmében hitet tegyenek hazájuk, a Magyar IN épköztársaság iránti hűségükről és az egész népünket átfogó béke- harcban tanúsított helytállásukról.

A békeértckczlet azt bizonyította, hogy a megye katolikus papságának jelentős része komolyan veszi a megegyezést, ragaszkodik annak határozataihoz és végre akarja azokat hajtani „Mi lelkipásztori hivatásunkban őszintén, legjobb tudásunkkal törekedni fogunk arra, hogy a megegyezés mindenegyes pontját a magunk területén végrehajtsuk, mert ez egyházunk és népünk egységes érdeke“ — szól a békeértekezlet határozata.

A baranyamegyei kstolikns papok soraiban nagy örömet keltett aa a tény, hogy végre megyénkben is bebizonyíthatták: hűséges fiai akarnak maradni egyházuknak, de ugyanakkor hűséges állampolgárokként akarnak élni és dolgozni, teljes közösséget vállalnak az ötéves terv hatalmas alkotásait megvalósító és a békéért áldozatkészen küzdő népünkkel. „Az imperialisták tévednek, ha azt hiszik, hogy itt Magyarországon a katolikus papság számukra az ötödik hadoszlopot képviseli" — jelentette ki Patócs József mohácsi hitoktató. Tudomásul kell venniük az amis rikai imperialistáknak és Utó- ista zsoldosainak, de minden hazai ügynöküknek is, hogy megyélik hatolikus papjaié,;k javarésze őszintén küzd az új világháború ellen, mélyen eiiie- li az embertelen gyilkosokat es forrón szereli hazank szabadsagát, függetlenségét, mindannyi- nnk békéjét.

Jelentős tény, hogy a béke- értekezlet megválasztotta a megye katolikus papjainak bó- kebizottságát, amely bátor vezetője lesz békemozgalmuknak és mindenekelőtt gondoskodni fog arról, hogy a püspöki kar felszólítása, amellyel papjait a béke megvédésére buzdítja, megyénkben is mind fokozottabban váljék valóra.

Az állam és az egyház megegyezésének mindenegyes híva örömmel köszönti a baranya- megyei katolikus papok szépen kibontakozó békcmozgalmát és annak élén álló békebizottságu- kát Bizonyosak vagyunk benne, hogy minden hazájához hű katolikus pap csatlakozni fog a kezdeményezők táborához. iie dolgozó népünk nemcsak puszta örömmel fogadja e nemes mozgalom megindulását. Biztosítja az építőmunkáját és békeharcát segítő papokat, hogy hazafias törekvésüket mindenkor támogatja és meg véddmozi őket a háborús ügynökök áskálódásaitól, akik soraikon belül vagy kívül meg akarják gátolni, hogy a megegyezés értelmében népünkkel együtt küzdjenek hazánk szabadságáért és békéjéért

Ä Népfront egybeforr ászt minden becsületes dolgosát

Ax ÍOSO-es esztendő nemcsak azért bír óriási jelentőséggel * felszabadulást követő eseményekben gazdag évekhez viszonyítva, mert ebben az esztendőbt-n kezdtük meg első ötéves tervünk megvalósítását, hanem azért is. mert dolgozó népünk szeretett vezetőjének és tanítójának Rákosi Mátyásnak lítmufar tásai szerint ebben az évben választjuk meg a szocializmus építésének egyedül megfelelő államhatalmi szervekej: a helyi tanácsokat. I960 október 22-e. ezért minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy történelmi jelentőségű nagy nap nemzetünk életében. A tanácsokon keresztül lesz a közigazgatás valóban dolgozó népünké, mert oda úgy mehet, mint saját otthonába, mert olt a dolgozó nép legjobb fiai intézik mindazokat az ügyeket, amelyek tanácstagságra

Villanyt kaptak édes hazájuktól a választás előestéjén a szálántai délszláv dolgozók

„Ígérjük, hogy ezután még keményebben harcolunk Tito bandája ellen a békéért** — fogadták meg az átadás alkalmával

Nem volt SzalántAn olyan választás a harmincas évek elejétől kezdve, hoíiy azon meg ne ígérték volna a községnek a villanyt. Villanyról járdáról, legel ők útról szavaltak a képviselőjelöltek, aztán folyt a bor az Ott- kocsmábaa lengette a «aél a kakastoi- lakat, megtörtént a választás —1 és a kővetkező választásig nem igen emlegette senki se a ssatántaiaknak a villanyt.

Yalaimi csodálatos érzés egy örömmámorban úszó községben

járni, olyan, emberek között, akik mosolyogva, navetve mennék ej egymás mellett, sietnek végig az utcán, vagy készülődnek otthon. Szürkül, még jól látni, de néha-néha meggyujtják a hosszú lámpa sort az utcán és ilyenkor mindenki megáll ogy pillanatra. És boldogan magyaráznak egymásnak.

Csupa lelkesedés mindenki, aki az iskola élőit már több mint egy órával a kezdés»- előtt gyülekezik a villany- átadási ünnepségre.

—• {fékünk bizony háromszoros ünnep u tanácsválasztások napja — mondja Antalovics István elvtárs. — Először azzal ünnepeltük, hogy befejeztük a vetést, ma azzal- ünnepiünk, hogy kigyullad a villanyfény a falunkban . ..

Nem Is tudja folytatni, többen vágnak egyszerre a szavába:

— Holnap meg azzal, hogy valamennyien a Népfrontra szavazunk.

Soha ilyen lelkes, boldog hangulatban nem készült még választásra Sza- lánta. Hisz a kigyulladó villany ís emlékezteti őket, milyen volt a múlt

közigazgatása. Sűrűn felmerül Horváth Géza. főjegyző „úr“ neve, aki olyan mesterien tudta nyúzni a szatént ai délszláv dolgozó parasztokat, hogy több, mint 20 hold földel vett szalántat működése alatt.

— Sokat beszélt az is A villanyról •— mondja Antalovics István. — Ki is vetették az elöljárósággal, a 26 holdas Ruzsics Istvánnal, a 27 holdas Beleik'« Márkkal, meg a többi kulákkal minden évben a pótadót. 60.000 pen göt szedett össze villanyra, járdára az akkori elöljáróság a mi keserves pénzünkből. Mégse lett se villany, se járda.

így beszélnek az ünnepségre várakozók. De amikor a múltat etnlege- git, mindjárt feljön a szó a jövőről is. A tanácsról, melyet holnap megválasztanak. Melynek programjában járda, mezei'kút, kultúrház, mozi, eszte- rágpusztai bekötőút szerepel.

— Meg iá fog ez mind

valósulni

— mon Íja meggyőződéssel Emberovics Mihály. Úgy, ahogy a villany megvalósult.

— Megvalósul ez mind. Úgy, ahogy nálunk kigyúl) a villany, meg ahogy Szőkén, Bostán, Szilváson, Öcsárdon sorba kigyulladt most az utóbbi hetekben. Mirt épül. az ország.

— Non úgy, nrnt odaát — mondja esendesi n Müller Antal.

Mindi aki tudja, hogy mit ért „odaát” alatt. Azt is tudják, hogy Miilier Antal sí rűn szokott levelet kapni Tito Jugoszláviájából és a levelek tartalmát is ismeri mindenki.

— Ny omórról, szenvedésről, elviselhetetlen beszolgáltatásról van azokban szó — mondja Müller Antal.

— Ezért kell nekünk mindenkinél keményebben harcolni — csattan fel Emberovics Mihály hangja. — Mindenkinél keményebben kell harcolnunk at ellen a banda ellen, amely csak nyomort, szolgaságot juttatott azoknak, akik túl vannak a határon. Ezért mi egy emberként

a békére, a Népfrontra szavazunk.

Keményen, határozottan csengenek szavai. Olyan keményen, mint amilyen kemény a tekintete azoknak a délszláv dolgozó parasztoknak, akik körülállták. És kemény határozott léptekkel indul el az iskola felé. Mintha harcba menne azok ellen, akik fény helyett sötétséget, jómód helyett nyomort, szabadság helyett szolgaságot adtak a jugoszláv népnek.

Csak benn oldódik meg a keménység aij arcán. Benn. ahol vidáman, nevetve. ' egymásnak odakiabálva tolong az egész falu. Eent feloldódik a keménység, hogy aztán egész lágy, meghatott legyen az arca, amikor az ünnepség megkezdésével Molnár Gyula, az ÁVESZ dolgozóinak nevében átadja a falunak a villanyt.

És csak akkor lesz isméi kemény az arca, amikor szinte fogadalomszerűen peregnek Bozsanovics Mihály szavai;

— ígérjük, hogy a Párt. népi demokráciánk, édes hazánk segítségét azzal háláljuk meg, hogy ezeknek a lámpáknak fényénél megvilágosodott fejjel, még keményebben, még odeadóbhan harcolunk Tito bandája ellen, jöoőn- kért, a bókéért.

való tekintet nélkül minden embernek érdeke, aki a dolgozók egységes társadalmába tartozik.

Addig azonban, amíg a helyi tanácsok megválasztásához eljutottunk, a társadalmi fejlődés nagy állomásain kellett keresztülmennünk, A felszabadulást kővető évek küzdelmeiben mind szorosabbra fonódott a kapcsolat azon demokrata hazafiak között, akik pártállásra valő- tekintet nélkül egyetértettek abban, hogy a régi feduális, reakciós világ minden maradványát ki kell irtani és a fejlődésnek, népünk boldog jövője kiépítésének csak egyetlen ú'ja van és pedig az, amelyen a kommunisták járnak. De mind többen értetlek egyel abban is, hogy dolgozó népünk felvirágzása csak akkor lehetséges, ha ptind szorosabbra vonjuk kapcsolatainkat nagy, barátunkkal és felszabadítónkkal, a hatalmas Szovjetunióval, hogy máidén erőnket az általa vezetett béketébor és a béke ügyének megvédése érdekében keli latba vetnünk. A Magyar Függetlenségi Népfront tehát az a szervezet, amely a Magyar Dolgozók Pártjának vezetésével egybeforraszt minden becsületes dolgozót, amely-hen a munkások, a dolgozó parasztok, az értelmiség és a kisemberek egységesen küzdenek a békéért, a szocializmus megvalósításáért.

A békéért harcol az egész magyar nép és nem lehet kétséges, hogy ezért fognak küzdeni a tanácsválasztásokon keresztül a hatalom tényleges birtokába lépő baranyai dolgozók is. Baranya megyében az apró községek országában mondani sem kell talár., hogy mit jelent a tanács olyan községeknél, amelyek hat-nyolcasával tartoztak egy körjegyzőséghez, mint például Abaliget, Garé, Va-jszló, stb. A tanács itt a sokkal kényelmesebb életet, az ügyek gyors elintézését fogja dolgozó parasztságunknak biztosítani.

Illőt) október 22-énqk történelmi ünnepe népünk eddig soha nem iá.totf erejét fogja bizonyítani az egész világ előtt, a háborús gvujíogstók által kiélezett nemzetközi helyzetben. A szabadságáért és függetlenségéért küzdő hős koreai nép támadói, az amerikai imperialisták és a szomszédunkban lévő ügynöke, Tito és bandája meg'áthat jók, hogy népünk egységesen zárkózik fel a Népfrontban a Magyar Dolgozók Partja mögé tovább erősítve a hatalmas Szovjetunió-vezette béketábort.

Sokat szenvedett magyar nemzetünk végre a helyi tanácsokon keresztül * teljes társadalmi és gazdasági felszabadulásának megfelelő államhatalmi szervezetét építi fel és forradalmi lendülettel halad tovább történelmének tlön'ő szakaszán a boldog magyar jövő. a szocialista Magyarország megteremtése felé. Hazánk minden részét betölti ön- tudatra ébredt dolgozó népünk harsogó jelszava: a tanácsválaszlásokon előre a Népfront győzelméért. békéért! dr. Hídvégi Tivadar