Dunántúli Napló, 1950. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-20 / 245. szám

Erősítsük Néphadseregünket, édes hazánk védelmezőjét! Szavazz a Népfrontra! . „Tita gzőrőstől-bőröstől eladta magáé az imperialistáknak és a ju­goszláv hadsereget az amerikai imperialisták érdekeinek kiszolgá­lására dilit ott a be“ — mondotta vasárnap Farkas Mihály elvtárs Pécsett. Ez a tény a Tájékoztató Iroda közleménye óta egyre nyil­vánvalóbbá vált az egész világ előtt, egyre nyilvánvalóbbá vált előttünk is, akik Tito bandájának közelségében élünk. Mit jelent a jugoszláv nép szá­mára az, hogy Tito már a második világháború alatt eladta magát, out jelent az, hogy árulók bandája terpeszkedik a jugoszláv nép nya­kán? A háború alatt azt jelentette, hogy ez az árulókból, kipróbált gazemberekből és orgyilkosokból álló banda céltudatosan ontotta a jugoszláv nép legjobb fiainak vé­rét, hogy tömegével, tervszerűen küldték halálba a legjobb jugo­szláv hazafiakat Hogy mit jelent most? ,,Egy egész nép éhezik és rongyokban jár. j A jegyre meghatározott élel­miszereknek csak kis részéi kan- jak meg a dolgozók. Még gyuiut is nehezen lehet Belgrádban vásá­rolni" — mondotta Farkas elvtárs, * jugoszláv helyzetről szólva. De *uég' ennél is sokkal többet mon­danak és Farkas elvtárs állításait mindennél kézzelfoghatóbban bizo­nyítják azok a leveleit, melyek a kíméletlen elnyomás, a borzalmas terror, & gyilkosságok, börtön, kényszermunka országából érkez­nek hozzánk. Minden levél egy-egy kétségbe­esett sikoltás, melyben valakit si­ratnak, aki áldozatává vált a fa­siszta. banda dühöngő terrorjának. Minden levél egy-egy kétségbe­esett panasz; nincs olyan levél, mely & határon átkerül, melyből ne a végső elkeseredés, ne a bor- ! zalmaa nyomor, a félelem hangja t szólna azokhoz a szerencsés roko- | «ókhoz, akik megmenekültek attól a borzalmas élettől, melynél — amint azt nem egy levélben írják még a német fasiszták megszál­lása is elviselhetőbb volt. Gyilkosságokról számolnák be ezek a levelek: „Kedves öreg Papa, ángyi és nagybátyáim tuda­tom magukkal, hogy Gyuri és fele­sége hat héttel ezelőtt eltűntek. Hat hétig nem tudtunk róluk sem­mit, aztán értesültünk róla, hogy a , határnál mind « kettőjüket agyon- lőtték. A ...... temetőben van­nak eltemetve. Voltunk a sírjuk­nál, csináltattunk nekik keresztet, meg mindegyiknek egy koszorút vettünk". Egyszerű szavak — bor­zalmas tragédiáról, S.-ről írták, Sá­rokra, Horváth Jánoséknak. Gyurit és feleségét lelőtték az UDB bitangok — értesültek róla a sároki rokonok. De hányán van­nak < olyanok, akik elmondják; «Májusban vagy júniusban még ír- t iák, És addig Írtak is rendszere- f sen!, de azóta nem jött semmi. Ki > tudja mi lehet velük,.Csak j sejtik a volt levélírók borzalmas sorsát és reménykednek abban, hogy „csak” kényszermunkára vit­ték, vagy „csak” börtönbe zárták őket Hisz « levelek arról ■ 1 s beszá­molnak, hogy ha valaki nem tud eleget tenni a teljesíthetetlenül ma­gas beszolgáltatásnak és adónak — háromhónapi kényszermunka a leg­alacsonyabb büntetés. „65 0 kilo­gram búzát, 700 kilogram rozsot, 600 kiló zabot kellett beadni írja K.-ről Sárokra egy kisparaszt. A búzát meg a rozsot leadtuk ágy, hogy magunknak nem is ma­radt. Öt disznót kellene még majd leadni, most pedig 38 kilogram zsírt. Nem is tudom mi lesz ve­lünk, mert nem tudjuk leadni és a büntetés 3 hónapi kényszermunka, vagy negyvenezer dinár annak, aki nem teljesíti a kivetést." Szinte végnélkül lehetne idézni *■ hasonló leveleket, kétségbeesett segélykiáltásokat a kíméletlen be­szolgáltatásról, amely megfosztja a jugoszláv dolgozó parasztokat utolsó tehenüktől, melynek vége előbb vagy utóbb a börtön, a kény­szermunka. Soha még így népet ki nem zsákmányoltak, soha így még egy országot ki nem raboltak, soha még ilyen mélyre, ilyen fene­ketlen nyomorúságba embereket nem taszítottak, mint amilyenbe 8 Tito taszította Jugoszlávia népeit. B Szinte komikusán hat az a levél, I melyben Szokolovics Mile magyar-* bólyi délszláv dolgozó parasztnak! rokonai megírják, hogy eltört azi „utca tűje". De micsoda borzalmas | nyomort, milyen rettenetes állapo-j tokát tükröznek vissza ezek a sza- j vak. Tűt nem lehet kapni és az egész utca közösen használt egy tüt. Ez most eltörött, remény sincs rá, hogy pótolni lehessen. És hasonló terrorról, hasonló nyomorúságról szól minden hír, ami túljut a drótsövényen. A fa­siszta terror borzalmas hulláma már rég utolérte a fiatalságot is. „A mi gimnáziumunkban letartóz­tattak és elhurcoltak 8 tanárt és 50 diákot — írták a Nova Borbához a beranei gimnázium növendékei. — Úgyszólván mindennapos dolog, hogy az iskola előtt megjelenik az UDB autója. Ilyenkor kihivnak\ egy-egy diákot, aki soha többé nem tér vissza A Jugoszláviában dühöngő fék- E télén terrorról és véghetetlen nyo-g morúságról még az imperialista | bérsajtó is el-elszólja magát néha. | A New-York Herald Tribune leg-8 utóbb megírta, hogy „Jugoszlávia négy körzetében felkelések és tün­tetések voltak a kormány ellen az elviselhetetlen beszolgáltatások miatt. Egy faluban 12 parasztot ítéltek halálra, mert szembeszálltak a rendőrcsapatokkal“. A „Tablet” című londoni heti­lap augusztus 12-i számában ‘ be-| számolót közöl belgrádi tudósítója tollából, melyben többek közt eze­ket írja: „Jugoszláviában az embe­rek minden gondolata teljesen a mindennapi kenyérre összpontosul. Egyszer meghívtak vacsorára egy vasutashoz az egyik kis városba. A vacsora személyenként két kanál | kukoricakásából állt. A vasutas fe-1 lesége ezeket mondotta: — ííó-| napról-hónapra ez van vacsorára.“* Teljes kifosztottság, végtelen 1 nyomor, mely egyformán sújt mun-i ká?t és parasztot, Öreget és fiatalt; ezt jelenti a jugoszláv nép számá­ra az imperialisták megvásárolt ügynökeinek, Tito gyilkos bandá­jának, a jugoszláv nép hóhérainak uralma. De mit jelent számunkra, akika határ innenső felén ökölbeszorított kézzel értesülünk nap, mint nap, arról, miként gyilkol az őrjöngő fa­siszta terror Jugoszláviában. Váj­jon csak azt jelenti, hogy megelé­gedetten megállapítjuk, hogy mi­lyen végtelenül szerencsések va­gyunk és sajnálkozunk a jugoszláv nép kegyetlen sorsa felett? bemmi esetre sem jelentheti ezt. Titoék jelenléte, az, hogy közvet­lenül mellettünk egy olyan banda van uralmon, mely eladta magát az imperialistáknak, ázt jelenti, hogy — ha csak rajtuk állna, ha a béke erőinek szakadatlan növekedése nem vetne gátat terveik elé —, volna, aki segítséget nyújtson az imperialistáknak ahhoz a tervük­höz, hogy hazánkból második Ko­reát csináljanak. Mert ez az imperialisták szán­déka és ezt a szándékukat már nem is nagyon rejtik véka alá. A „La France“ című lap egyik szá­mában például ezt írja: „Amit most Koreában megvalósítanak, azi ki kell terjeszteni Magyarországra, \ Romániára, Bulgária, Kelet-Német- országra és a balti államokra!" A La France és gazdái, az imperia­listák tehát ki akarják ránk is „terjeszteni" a védtelen falvak bombázását, iskolák, kórházak po­rig való lerombolását, ki akarják terjeszteni az asszonyok, gyerme­kek legyilkolását, ki akarják ter­jeszteni a vért, a szenvedést, a nyomort, a pusztulást, Ehhez se­gítene nekik a legnagyobb kész­séggel Tito. És természetesen hoz­záértéssel. „Gyilkos, nagy gyakor­lattal" — így hirdette magát Tito az imperialisták felé és a halál- gyárosok szívesen alkalmazták a nagy gyakorlatú hóhért, Tito eddig is milliós hadsereget tartott fenn a jugoszláv dolgozók vérverejtékes, keserves dinárjain és most „megindult Tito hadsere­gének az amerikaiak által való fel­fegyverzése —r mondotta vasárnap Farkas elvtárs. — Hiába hallgat­Büszkén jelentjük Rákosi elvtársnak t Három nappal a tanácsválasztások előtt Baranyában befejezték a búzavetést Az őszi mezőgazdasági munkák, most, a tanácsválasztások előtti na­pokban egyre hatalmasabb ütemet vet­tek. A dolgozó parasztság szerte a me­gyében nagy lelkesedéssel dolgozott, hogy a tanácsváiasztások napjára ma­radéktalanul elvégezhessük az ősziek elvetését. Ennek során elsőnek a sziget vári járás dolgozó parasztsága jelen­tette szeretett vezérünknek, Rákosi elvtársnak: teljesítettük a vállalásunkat Nagyszerű példamutatásuk már a kö­vetkező nap követésre talált, a sellyei és a pécsi járás dolgozó parasztsága ugyancsak elvetette az őszieket, Mindez újabb lökést adott a ta­nácsválasztások sikeréért folyó ver­senynek s a járások dolgozó paraszt­jait arra ösztönözte, hogy felzárkóz­zanak az élenjárók mellé. Csütörtö­kön a sásdi és a mohácsi járásból egy­szerre jelentették: Mi is megtettük hazafias kötelességünket. Ezután már csak négy járás volt vissza, de a je­lentések azt mutatták, hogy órák múlva ott is készen lesznek a vetéssel. Szinte minden órában újabb és újabb községből érkezett értesülés arról, hogy elvetették az őszieket. Hamarosan újabb győzelmi hír érkezett: a komlói és a villányi járás dolgozó paraszt­sága is befejezte az őszi vetést. így már csak két járás volt, ahol még néhány község gyenge eredménye miatt nem fejezték be a vetést. De a késő esti órákban a pácsváradí és a siklósi járásból az utolsó község is je­lentette a vetés befejezésé* » sírtt-SM- gyénk is teljesített* a béke védelmé­ben, hazafias kötelesség teljesítésében rája háruló feladatot: a tanácsválasz­tások tiszteletére tett felajánlást ká­rom nappal a határidő előtt befejeztük. Ez alkalomból az MDP Megyei Párt- bizottsága a következő táviratban üd­vözölte szeretett vezérünket, Rákosi elvtársat; Kedves Rákosi Elvtársi Örömmel jelentjük, hogy Baranya megye dolgozó parasztsága a was napon befejezte a búza vetését és igy a vállalt batáridő előtt 3 nappal tel jesíteiie a tanácsváiasztások tiszteletére tett felajánlását. Megyénk dolgozó parasztsága ezzel is bebizonyította: megértette a tanácsválasztások hatalmas jelentőségét s hogy méltóan készül arra a napra, amelyen dolgozó népünk maradéktalanul kezébe veszi a hatalmat. ' ’ A búzavetés befejezése napján megígérjük, hogy tovább folytatjuk * harcot a békéért és itt Amerika fizetett ügynöke, Tito közvetlen szomszéd­ságában mindent elkövetünk, hogy tovább erősítsük a béke hatalmat, Szovjelunió-vezeHe táborát. Ezért fokozzuk a t örménybe gyűjtés ütemét és az őszi mélyszántást november 7-re, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 33. évfordulójára legalább 80 százalékban elvégezzük. Október 22-én pedig azzal bizonyítjuk be megyénk dolgozóinak szilárd egységéé, hogy egy e*á- bérként szavazunk a Népfrontra. Rákosi elvtárs vezetésével előre a Népfront győzelméért Magyar Dolgozók Pártja Baranyamegyet Bízott*a»«* SZIKRA SÁNDOR megyei titkár. Ujahb munkafelajánlások november 7-re Mi, a pécsi Kesztyűgyár dolgozói, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, a nemzetközi proletariátusnak hatalmas ünnepét több és jobb munkával akar­juk megünnepelni, ezért a következő felajánlást tesszük: A minőség átlagát november 7-re 91.8-ról 92 százalékra emeljük. Az üzem anyaghányadát 100.4 százalékról 100 százalékra csökkentjük. Az üzem ter­melési átlagát a jelenlegi 99 százalékról 105 százalékra emeljük: az ötéves terv­ért! Frledl Antalné párttítkár, Takács József üb>. titkár, Renke Jenőné igaz­gató, Palotás Mihályné kesztyűvarró- nő, Pozsgai László kesztyűszabász. * A Nagy Októberi Forradalom évfor­dulójára, november 7-ére a kővetkező felajánlások. teljesítését vállaljuk: A cseres-üzemrész dolgozói novem­ber 7-ig nem a® eredetileg vállalt 10.000 kg keményárut készítik el, hanem a műszaki vezetőséggel együttműködve, vállalják a 13.000 kg keményáru kidol­gozását. Az apróbőr-üzem dolgozói és műszaki vezetői vállalják, hogy november 7-ig befejezik a marhahasítás nemesítésének kísérleteit és november hetediké után megindítják a marhahasitás felsőbőr- szerű tömeges gyártását. A karbantartó és üzemfenntartó mű­helyek dolgozói és vezetői vállalják hogy az újítások közül november 7-ig elkészítik a kénsavtartály légkompresz- szoros berendezését, lefektetik az aszfa- tosműhely előtti keskenynyomtávú ipar­vágányt és helyreállítják a meszes! lég- szivattyú berendezését. A krómos-üzemrész dolgozói vállal­ják, hogy a december 31-ig előirány­zott 20-000 nubuk-bör kiválogatásából már november 7-ig 15.000-et megcsiná.- nak. A krómos dolgozói közül Kovács La­jos faragó vállalta, hogy november 7-ig befejezi -ezévi tervét. Kádár Kálmán fa rágó már 1951 január líri tervének tel­jesítését vallatta november 7-re és mindketten vállalták, hogy « seletj'et leszorítjuk két százalékra. A boxos-üzemben Bodor György ja­nuár 15-i tervének teljesítését vállalta a Nagy Októberi Forradalom évfordu­lójára. Jung Ferenc addigra ezévi ter­vének befejezését vállalta és vállalták, hogy a gyűrődést selejtet 1 százalékra szorítják le és a fényezést is mindössze 1 százalékos selejttel végzik- Az apróbőr nedves műhelyben Makra József vállalta, hogy november 7-re már január 104 tervét teljesíti. Előre az ötéves terv sikeréért! Milkovlts Imre Nagy István párttitkár < Péteri!» Lajos igazgató *• Felajánlom, hogy a tanácsváiasztá­sok tiszteletére elért eredményeimet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára tovább fokozom és vál­lalom, hogy az eddig elért 140 százalé­kos eredményemet 130 «rituálékra tel­jesítem és 100 százalékos le#* a minő­ségi eredményen. Vállalom, hogy november 7-r« «!*- cember lő4 tervemet teljesítem, ered­ményem elérésében szerzett tapasztala fa imát hét munkatársamnak átadom, hogy ők is teljesítményük fokozásé*«! vehessék ki részüket az Októberi Forra­dalom megünnepléséből, A Nagy Októberi Forradalomnak kő szönhetjük mi nők, hogy elismerik egyenjogúságukat és mint dolgozó »6- két megbecsülésben, jwrcteiben része sítenek* Síiké Irtván# Zaoteay-gyár osztályos»;*:». Eddig tizes bizalmi voltam, most a választóimnak leszek a bizalmija — mondja Sallósi Károly tanáaatagjeUiH SaUósí Károly, a Pécsi Közleke­dési Vállalat dolgozója jelöltje a városi tanácsnak. Már 18 %ve dol­gozik a ' vállalatnál, így munkatár­sai tudták, hogy kit jelölnek, 1932- ben került oda, segédmunkásként, bár akkor már lakatos volt, de mint lakatos egy évben legalább 5—6 hónapot munka nélkül lézen­gett. Még szerencsére 1929 tele na­gyon hideg volt és a posta felvett ínségmunkásokat a hóvihar okozta károk helyreállítására- A kapitaliz­musban hóviharoknak, vagy ár­vizeknek kellett jönni, hogy ke­nyérhez jussanak a munkanélküliek. De ennek már jóideje, Azóta Sál- lósi elvtárs volt már szerelő és gépkocsivezető és most egii pár hó­napja műszaki ellenőr lett az av.tó- buszközlekedésnél, a gépjármüvek használhatóságát vizsgálja a forga­lomban. Amióta o tanácsba jelölték, két­szeresen örül annak, hogy beirat­kozott a dolgozók iskolájába, mert érzi, hogy mint tanácstagnak köte­lessége a tanulás. Sallósi elvtárs pártbizalmi, van egy tizes csoportja és foglalkozik is, törődik is a hozzá beosztott dol­gozókkal. Amíg a műhelyben dol­gozott, mint élmunkás, átadta mun­kamódszereit, azután is mint nép­nevelő neveli csoportját —- Ha megválasztanak — mondja — akkor végeredményben, mint ta­nácstagnak is hasonló munkám lesz. mint eddig. Most ellenőr vagyok, azelőtt ez igen népszerűtlen felada­tot jelentett, de ma már egyre töb­ben felismerik, hogy a váltóiét ér deke sem leltet más, mint a dolgo­zók érdeke. A tanácsban sincs jó­formán másról szó, mert az állam és a dolgozók érdeke most mór tényleg egy, mert mi dolgozók je­lentjük az államot is. A változás énnálam legfeljebb csak annyi lesz — mondja mosolyogta —, hogy ed­dig tizes csoportom volt, most meg ezres, vagy ennél is nagyobb, nékik leszek a bizalmijuk, a dolgozók ér­dekét képviselem a tanácsban. Közeledik október 22-e, mikor népünk az urnák elé járul, hogy a békére, az ötéves tervre, a taná­csokra szavazzon. Sallósi Károly is készül erre a napra, népnevelő munkával, azzal, hogy egyre inkább megtanulja, hogy mi is egy tanács­tagnak a feladata és minden reg­gel, fél ötkor, amikor még jófor­mán alszik a város, megnézi a gépkocsiszín mélyén készülő új autóbuszt, azt a kocsit, mely a köz­lekedésiek együttes szavazataként október '22-én Hfut az utcára. nak erről Belgrádban, mint csuka a vízben — a tényeket nem lehet letagadni." A készséges, nagygyakorlatú hó­hért jelenti tehát Tito, aki bár­mely pillanatban kész dollárgazdái parancsára lépéseket tenni, hogy megkísérelje ránk is „kiterjeszte­ni“ Koreát. Ezért kell fokozni a békeharcot és ezért kell a béke­harcot nekünk, baranyaiaknak még jobban erősítenünk, nekünk, akik a legközvetlenebb szomszédságá­ban vagyunk az imperialisták bér­gyilkosának. Megyénk dolgozó népe — szá­mos tény bizonyítja —, megértet­te ezt. Megértette, hogy nekünk még sokkal inkább, még sokkal nagyobb erővel kell harcolnunk Tito bandája ellen, mint a több megyék dolgozóinak. Bebizonyoso­dott ez a nyári munkáknál, ami­kor az ország első megyéi között lettünk készen a békckölcsönjegy­zésnél, amikor szintén a legjobb eredményt elért megyék között sze­repelt Baranya és bebizonyosodott ez most legújabban, amikor a me­gyék között szintén az élvonalban fejeztük be az őszi vetés munká­ját. Jelentős győzelmek voltak ezek a békéért, a Tito gyalázatos ban­dája ellen folyó harcban. De Rá­kosi elvtárs figyelmeztet bennün­ket arra, hogy „bármily fontosak is a békekölcsönjegyzések, a be­gyűjtés é? egyéb százezreket és milliókat megmozgató megnyilvá­nulások, melyek népi demokrá­ciánk erejét bizonyítják, a tanács­választásoknak mégis kimagasló jelentőségük van. Ez a jelentőség elsősorban a béke megvédése szempontjából nagy." A nyári munkák, a begyűjtés, a békekölcsön, az őszi vetés után te­hát mindennél inkább, most a ta­nácsválasztásokon kell megnyil­vánulnia annak, hogy megértettük, mit jelent számunkra Tito közvet­len közelsége. Minden eddiginél sokkal inkább meg kell most mu­tatkoznia, hogy megyénk dolgozó népe töretlen, soha nem látott szi­lárd egységben áll n nagy Szov- jetunió-vezette békefrontban é# egy emberként követi Pártunkat, Rákosi elvtársat és sorakozik fel a Népfront zászlaja alá. Minden eddiginél keményebb, egységesebb állásfoglalással kell megmutat­nunk, hogy a legkisebb rés sincsen a béke baranyai frontján. Egysé­ges kiállásunkkal, a Népfrontra egy emberként leadott szavazat tainkkal kell megmutatnunk a bel­grádi hóhéroknak, hogy egysége­sen, szilárd bástyaként állunk itt, határmenti őrhelyünkön, hogy nem riadunk vissza semilyen nehézség­től, hogy visszaverjük aljas táma­dásaikat, hogy megvédjük a békét. if _ Újabb csapost Tito bandájára!

Next

/
Oldalképek
Tartalom