Dunántúli Napló, 1950. szeptember (7. évfolyam, 203-228. szám)

1950-09-09 / 210. szám

»SO SZZPTCVJBSR 9 «TAPLÓ 5 Vasason is jó! bevált a darabbérezés, de a még fennálló hiányosságokat sürgősen ki kell küszöbölni A darabbér bevezetése az elefl he- 1 tekbeii kisebb-nagyóbb nehézségekbe OtköaOtt a MESZHART-aknákon. Ezek a nehézségek főként abból adódtak, hogy a munkát átvevő csa- patvezetők nőm voltak tisztában a munka átvételének módjával. Nem egyszer helytelen rovatba írták, vagy egyáltalán be sem írták az elvégzett munkát. Ez visszás helyzeteket idé­zett elő. A másik nehézség az egy­ségárazás terén volt, mert a műszaki értelmiség egy része mereven ragasz, kodott a megadott országos egység- ártáblázathoz. Ez eltolódást idézett eJŐ a bérezésben, tekintettel a pécs- vidéki bányák viszonyaira. Ezek a kezdeti nehézségek most már nagyrészt eltűntek. A vájárok általában helyesen veszik át a munkát és a műszalzi vezetőség is trz adott viszonyoknak megfelelően állapítja meg az egységárat. Jelentősen emelkedtek a keresetek Ax igazságos darabbérezés meg­hozta a bányászoltnaJt fizetésük eméUtedését. A hét elején függesztet­ték ki az aknákon az elért keresetek táblázatát, amelyet : dolgozók túl­nyomó többsége megelégedéssel fo­gadott. Tömegesen lehet találni 35— 40 forintos műszakonkénti keresetet, de nem ritka a 49—52 forintos egy műszakra eső kereset sem. • Jó hangulat uralkodik Petőfit aknán a bányászok között. Már valamennyien látják a darabbérezés előnyeit, azt, hogy ez a bérezési rendszer biztosítja minden dolgozó­nak a végzett munkája szerinti igaz­ságos keresetet. A sok eredménv ellenére azonban lehet még találni hibákat is. Est bi­zonyítja Horváth József (5) vájár is, aki a táblázat vizsgálása közben odaszólt munkatársának: — Érthetetlen, hogy miért van ekkora bérkülönbség egy munkahe­lyen belül. Horváth József, a 30-as fejtési csapatban dolgozik. Ugyanott dolgo­zik Zsinkó György vájár Í6, aki több, mint a dupláját kereste a táblásat szerint, Horváth József fizetésének. Naponta látják egymás munkáját, tudják, hogy ki menuyi munkát vég­zett. És mégis egyiknek lényegesen nagyobb a keresete, mint a másik­nak. Ezt & problémát több vájár is fel vetette. Erről beszélt Tóth István (7) vájár is, aki elmondotta, hogy az ó csapatánál is a múlt hónapban 17 fo­rintos kereseti különbség is előfor­dult egy-egy műszak alatt. Tóth Istvánnak és a többi vájárnak nem az a sérelmes, hogy azok többet ke- resnek, hanem az. hogy ennyivel több munkát nem igen végezhettek az illetőit. Szerintük és szerintünk itt az átvételnél lehet hiba, amit meg kell vizsgálni. A felelős mérnök nem ér rá.. Van még más visszás dolog is Pe­tőfi-aknán. Ez is azt bizonyltja, hogy még nem küszöbölték ki teljes egészében a hiányosságokat a da­rabbér körül. Ez a hiányosság a Bocz-fél© fejtésben található meg. A múlt hónapban ez a fejtés 100 csille szenet termeit egy műszakban, libben a. hónapban a fejtésbe betört a víz, ami megnehezítette a készlet továbbítását így a csillések egy mű­szak alatt 80—40 csille szenet szál­lítanak ki. A múlt hónapban meg­állapított egységárat nem változtat­ták meg óe mig így a múlt hónap­ban az igazságos bérezéssel 28—30 forintot kerestek, ebben a hónapban egy műszakra csak 12 forint a ke­resetük. Ezt a visszás helyzetet a csapat vezetője jelentette is az üzemi há romszögnek. Az üzemi háromszög igazat is adott a csapatnak és tele­fonáltak is Kapisinszky üzemszerve­ző mérnöknek, hogy menjen ki Va­sasra és vizsgálja meg a Bocz-féle fejtésben tapasztalható visszás hely­zetet. Kapisinszky azt válaszolta: — Nem érek rá kijönni, majd ha tudok menni, akkor szólok. A Bocz-fejtésben maradt minden úgy, ahogy volt. hr. üzenni három­szög nem tudott intézkedni, mert Kapisinszky nélkül nem dönthetnek, ő a felelős a darabbérezés hiányos­ságainak kijavításáért. A dolgozók pedig joggal sérelmezik, hogy Kapi­sinszky semmibe sem veszi a dolgo. zók kérését és javaslatát. „Nem ér rá“. Ezzel mentegetőzik Kapisinszky mérnök és ez a „nem érek rá“ azt váltotta ki, hogy a csillések jogosan méltatlankodnak ügyük késedelmes elintézése miatt. Ezt a hiányosságot sürgősen ki kell javítani Petőfi-aknán. Meg kell vizsgálni, miért mutatkoznak ilyen nagyarányú eltérések egyes csapato­kon belül a bérezésnél és a legsür­gősebben orvosolni kell a Bocz-fejtés dolgozóinak jogos kérelmét. A még megtalálható hiányosságo­kat ki kell javítani, hogy ez. se rontsa Petőfi-aknán a dolgozók hangulatút. 1° Jói wé§*&i, jól készíti elő as őszi mankókat a drávasserdahelyi tsses A csoport további fejlesztéséről sem szabad azonban megfeledkeznie A Szovjetunió dolgozói már évek óta rendszeresen és rendsivu; nagy lelkesedéssel vesznek részt a terv kölcsönök jegyzésében, mert tud­ják. hogy a tervkölcsör.ök életük megjavítását, a k3.pitalizmu.sban elképzelhetetlen gazdasági fejlődést, a gigantikus vízierőművek létesí­tését, az ipar és mezőgazdaság tervszerű újjáépítését segítik elő. A kötvények tulajdonosai között rendszeres sorsolást rendeznek és az ilyen sorsolásod alkalmával a kötvénytulajdonosok tömegesen kap­nak nagy nyereményeket. A sorsolások alkalmával plakátok jelennek meg és képünk is egy plakátot mutat be, amely egy mosolygó köt­vénytulajdonost ábrázol, aki százezer rubelt nyert. Tíz nap múlva már bizonyára náluník is megjelennek olyan plakátok, amelyek a százezerforintos boldog nyerőt mutatja be. Augusztus 20 nem Is olyan régen volt. Alig háromhete, hogy Alkotmá­nyunk ünnepét ülték Drávaszerda- helyen. Ha egy szürke hétköznap lett volna, vagy akármilyen más nap, akkor is fordulópontot jelentene ez a nap legtöbb drávaszerdahelyi dol­gozó paraszt életében. Ettől a naptól számítják az új életet, melyet eddig csak messziről ismertek. Vagy talán nem is olyan messziről, hisz köze­lükben, a szomszédos községekben, a dolgozó parasztok már összetalál­koztak az új élettel, s pár hónap óta annak alapjait rakják. Augusztus 20-án Drávaszerdahe- lyen is megalapozták a dolgozó pa­rasztok -a jövendő szebb életüket — megalakították a ternielőcsoportot. tTJ volt ez a faluban, merőben új. Sokan nem is ismerték, azt sem tud­ták, hogy folyik ott az élet, a mun­ka, csak hallottak róla. Nem is akár­kitől szereztek tudomást, hogy mi­lyen is az a csoport, hanem olyan­tól, aki saját szemével látta a szov­jet kolhozokat, a mi csoportjaink példaképét. S az a valaki falujuk­ból! — Mezei József volt. A községben most már úgy be­szélnek, hogy kevesen vannak, akik kívül maradtak a csoportból. Alig húsz család nem lépett be, de ezek között jónéhányan vannak, alak gondolkodnak a belépés felől. De ezeknek több segítséget kellene ad­nia a csoportnak a döntéshez. Es ezt nem akadályozhatják az egyéb feladatok sem. Bár az igaz, hogy bővében vannak feladatok Drávaszerdahelyen, A cso­port új, a dolgozó parasztoknak, akik belépnek, nincs tapasztalatuk ezen a téren. Kezdetben azt sem tudták, hogy induljanak el, csak ar­ról bizonyosodtak meg, hogy vala­mit kellene tenni, mert sürget az őszi munlca.. S, ha azt nem végzik el idejében, akkor nem lesz jövőre bő aratásuk. Zsíros Ferenc csoport- tag fel is vetette kételyét: ,.Sok a föld, hogy tudjuk egyedül megmű­velni. Meg aztán, hogy is kezdünk a munkához?” De az Intézőbizottság nekilátott a feladat megoldásához. Először is a* őszt bcíaliaríláslso* fogtak. A kukorica és a krumpli •hég kint volt a földön, pedig már laspan szántani kellett volna. Úgy számítottak, hogy a mostani kapás földbe vetik a búzát meg az árpát. Közben a silányabb földekre hord­ják a trágyát is. Kifelé menet trá­gyát visznek, s visszafelé kukoricát, Va9y krumplit hoznak. Egy 120 hol­das táblán folyik most a munka. A csoporttagok mind kint vannak a földön, hogy mire a gépállomás traktora megjön, minden készen áll­jon. Természetesen a gépállomással megkötötték a szerződést, a talaj­munkákra. Végi János csoporttag Gerdán már korareggel azzal állt a ^porttagság elé, hogy tegnap bent volt Vajszlón, s bekukkantott a gép- álloTftfera. Azt mondták neki, hogy a napokban kimennek megkezdeni a keverőszántást. — Várjuk is már őket — mondják rá többen —, mert itt az ideje, hogy vessünk. Igaz hogy még nincs készen minden, de azért már lehet nekik dolgozni. Az egyik darabról már tetakarí- tattaik mindent, csak a kukoricaszárt kell behordani. Azon már lehet szántani, a másik darabról most törik a kuko­ricát, s a kocsik gyors ütemben szál­lítják be. Ez sem ment zökkenő mentesen. Sokan úgy vélekedtek, hogy az őszi betakarodást mindenki végezze el egyénileg és csak a szán­tásnál dolgozzanak majd közösen. Az intézőbizottság azonban felvilá­gosította a tagokat, hogy az helyte­len. lenne, s úgy határoztak: közö­sen végzik ezt a munkát is, és min­denkinek hazaszállítják a terményt. Jobban is megy így a munka. Se­rényen, vidáman, nótaszó mellett dolgoznak. Nincs mit tétovázni, mert az idő sürget. A vetésterv már visz- szaérkezett, s ideiglenesen jóváhagy­ták. A számításukat most már való­ra válthatják. 120 hold búzát, 20 hold rozsot és 30 hold árpát akarnak vetni, s hozzá egy 5 holdas táblába fejes, korai káposztát. — Jó lesz az — mondják néhányan —mert ak­kor korán lesz egy kis pénzünk. — Vetőmagot már kértek hozzá, s bíznak benne, hogy napoleon belül megkapják, aztán indulhat a vetés A gabonavetőmaggal nincs baj, a tagok bevitt földjük arányában ösz- szeadták. Csak azt várják, hogy tiszta nemesített vetőmagra cserél­hessék lei. Igen a vetés! Gondolkod­tak már erre is. 16 pár jó erős lo­vuk van, s azokkal végzik majd el ezt a munkát. S hogy ebben semmi fennakadás ne legyen,, már készítik, javítják a veíojjépekef. Először fs számbavették, hogy a cso­portnak hány vetőgépe van, s azo­kon mi javítani való van. Zsíros Fe­rencnek és Balogh Jánosnak vado­natúj a gépe, az nem szorul ja­vításra. Molnárékén már akad egy kis munka, s Hitre Dezsőé se vala­mi jókarban van. Persze a magtaka- ról: is készen állnak, s úgy tervezik, hogy a gépállomás traktora szánt és egyben boronái, de közvetlen utána már a csoport vetőgépei haladnak. S azt azon nyomban követi a mag- takaró borona, hogy minden mag rendesen a földbe kerüljön. Most, hogy így számba vették a feladatokat, s tudják mit kell majd elvégezni, még vidámabban megy a munka. Még Zsiros Ferenc is meg­nyugodott: „Menni kell itt rendben mindennek — mondja —, mert a kö­zös erő, az akarat minden nehézsé­get leküzd.” A gépállomás traktorai is nemsokára megérkeznek, aztán el­kezdhetik az őszi munkát — közös, a nagy család első munkáját. S ezzel az új életük alapját kezdik lerakni. Jó felvilágosító munkával azonban arról is gondoskodnak kell, hogy mégis részesei legyenek ennek az új életnek. Űjabb lelkes vállalások a Nemzetközi Szövetkezeti Nap tiszteletére Az egész világon megemlékeznek va­sárnap a szövetkezeti mozgalomról, a Nemzetközi Szövetkezeti Nap alkalmá­ból. De nemcsak egyszerű megemlé­kezés ez. Az idei Nemzetközi Szövet­kezeti Nap a békeharc jegyében zajlik le. A világ igazi szövetkezeteinek tag' sága a béke ügye mellett áll ki, első­sorban ezen a napon s a szövetkezetek tagsága az előkészületeket is a béke- harc jegyében teszi meg erre a napra. A békét ma legjobban eredményeink fokozásával, a ránkbízott feladatok megoldásával szolgálhatjuk. Ez vezette a villányi földművesszövetkezet dol­gozóit is, amikor tengeriszállítási szer­ződéskötési és tengeribegyüjtési ver­senyre hívták ki a magyarbólyí föld­mű ve sszövet kezeled és ugyanakkor fel­hívták a többi földművesszövetkezete* két is, hogy kövessék példájukat. Földmüvesszövetkezeteink jó része valóban követte is a példát és ma már versenyben állnak az előirányzat 10-re való teljesítéséért. Most pedig újabb versenykihívás követte a villányiak ki­hívását. A dunaszckcsöi földmüvesszö- vetkezeti boltkezelők valamennyien vállalták, hogy <r szövetkezeti nap tisz­teletére felemelik forgalmukat. Auth Gáspár 10.000, Szödéhyi István 5.000, Opalovszki Pál 8.000, Bállá Já­nos és Rafajdusz Lajos 1000—1000 fo­rintos forgalom emelést vállaltak. A szövetkezet boltkezelői versenyre hív­ták a mohácsi járás valamennyi föld* müvesszövetkezeti boltkezelőjét. <5jlmejtkedjfo az új taakßmjjo&kkel Megérkeztek az új tankönyvek! Ez­zel fogadták egymást augusztus végén az iskolákban a beiskolázást, az új tanévet elkökészítő pedagógusok. •—* Megérkeztek az új tankönyvek, mindjárt meg is kapjuk őket! — ad­ták át egymásnak a hirt az első taní­tási napon középiskolai tanulóink. Ahogy mondták, úgy is történt. Alig hangzottak el az ünnepélyes tanév­nyitókon a köszöntő szavak, alig ültek el az első találkozás, vagy az újra egymásratalálás, örömmel teli üdvöz­lései, alig helyezkedtek el a padokban, máris újabb kellemes meglepetés vári rájuk. Keni kellett o könyvesboltba menni, mint eddig, hogy megkezdőd­jék a hosszas s nem egyszer ered­ménytelen harc az új tankönyvekért, füzetedért. A könyvek vadonatújon ott várakoz­tak az igazgatói irodákban, vagy a könyvtár asztalán, hogy kiosztásra kerüljenek. Idén a könyvek jöttek a diákokhoz, nem megfordítva, ahogy eddig volt. Örömmel vette kezébe Gyenis László a pécsi Nagy Lajos általános gimná­zium II. osztályos tanulója a szürkés- zöld iáblájú, népköztársaságcímeres könyveket. Már külső alakjuk is el­árulta, hogy idén másképen írt, jobb tananyagot foglalnak magukba. — Itt van például a történelem- könyv — mondja Gyenis Laci —, ta­valy az elsőoszlályban több mint há­romszor ekkora terjedelmű volt az ókort tárgyaló történelem könyvünk. négyszáz oldal körül lehetett a lap­száma. Bő, hosszú lére eresztett volt az anyaga. Az idei történelemkönyv, mely a magyarok történetéről szól. 110 oldal. Világos, áttekinthető és ami fontos, minden benne van. Tömör, nem beszél lényegtelen dolgokról. A Dózsa- forradalommal és a mohácsi vésszel zárul. A többit majd jövőre tanuljuk. Leglényegesebb azonban tankönyveink határozott, maxista-leninista szellemű, a tárgyalt anyagot kapcsolataiban és lejlődésében való ábrázolása. Gyenis László osztályának egyik legjobb, munkásszármazású tanulója. A DISZ-ben is jó munkát végez. Reál- tagozatba jár s kedvenc tantárgyai a kémia és a fizika. — Kémia-könyvünk nem volt rossz tavaly sem, de idén még világosabb. Kevesebb a képlet, több a magyará­zat benne.' Ezt a; anyagot igazán min­denki megtanulhatja. Általában új tan­könyveink olyanok, hogy, amint mi diákok mondjuk, nem lehet elaludni mellettük. — Hit tüér.ttik. hogy új tanköny­veinkkel újj jobb tanulmányi eredmé­nyeket fogunk elérni. Ezt ígértük meg a napokban Pártunknak s ígéretünket meg is tartjuk. De nézzük tovább, hogy fogadják a többi középiskoláinkban az új köny­veket. Az általános leánygimnázium első­osztályosainak különösen nagy élmény az első középiskolás tankönyv. Horváth Erzsébet, a vasast bányász barna-piros arcú leánya elmondja, hogy különösen az orosz könyvet jogadta nagy öröm­mel. — Régi ismerősöm már. Harmadik éve tanulok oroszt és nagyon szeretem. Köszönöm Pártunknak, hogy ilyen szép és jó könyveket adott nekünk. így beszél az értelmiségi származásit Frigyér Eszter is, a humánus tagozat­ból. Az általános iskolában tiszta hetes osztályzatú volt, rajvezetö és /rajtáscsaládvezető az Úttörő-mozga­lomban. Csupa lelkesedés, mikor sorra megmutatja új tankönyveit. örömei viszik a diákok táskájukban az új könyveket és vigyáznak rá új iskoláink, az ipari technikumok ta­nulói. is. Annál is inkább, mert nép­köztársaságunk legújabb s legfontosabb középiskolái, a szakiskolák érzik, tud­ják talán legjobban, mit jelent az új tankönyv, az új szakkönyv. A VKM-ben beférkőzött ellenség éppen ipari gim­náziumaink tanulóit sújtotta leginkább tankönyv-szabotázsával. Ax építőipari Technikum IV. osz­tályos tanulója MischI Róbert el­mondja, hogy milyen nagy szakkönyv- hiány volt tavaly. ‘ — Egyetlen régi szakkönyvet tud- iunk csak használni, a szilárdságtant. De ennek az ára 102 forint volt. Most ugyanennek a sziikebbre, tömö­rebbre vont mása, az új szilárdságtan 6 forintba kerül! Általában nagyon olcsók könyveink. S a hátlapon a bolti ár mellett fel van tüntetve a lényegesen olcsóbb iskolai ár. PL: Belli ár 7.50, iskolai ár 5 forint. Mischl Róbert jövőre már az egye­temen tanul. Építészmérnöknek készül s tudja, milyen fontos ebben az utolsó középiskolai évben Pártunk, a ló szakkönyv segítsége ipari technikus- tanulóink számára. De tudja az! is. megdönthetetlen lesz az az épület, a szocializmus, melynek építéséhez ük is, a népi származású, új értelmiség teljes tudásukkal hozzásegítenek. K. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom