Dunántúli Napló, 1950. augusztus (7. évfolyam, 176-202. szám)

1950-08-06 / 181. szám

6 HAPLO 1950 AUGUSZTUS I / Huiuríulun lehetőségek a kultúrcsoportok előtt: ÉLJENEK VELE \ éljenek és jól éljenek. Különösen fi­gyelmeztetés akar lenni ez az üzemi, falusi kultúvfelelősök felé, akik még — nem egy esetben — nem érzik tel­jes nagyságát feladatuknak, figyel­meztetés az olyan üzemi, falusi szak- szervezeti, vagy pártvezetök felé. akik még mindig mellékes szórako­zásnak larlják a kultúrmunkál az üze­men belül. Legyen ennél is komo­lyabb figyelmeztetés feléjük a Párt szava: .,Művelt hazában, müveit né' péti" A legsürgősebben vizsgálja felül lé­hát minden üzem pártszervezete: váj­jon jól, a kijelölt irányban halad-e területükön a kultúrcsoportok munká­\ ja, elég teret kaptak-e a csoportok a hibátlan működéshez, gondosxodtak-e az illetékesek a kultúrgárdák művé­szi, kulturális továbbképzéséről? Kul- túrtorradalnuink egyenrangú része kell hogy legyen az általános felemel­kedésért vívott harcnak, a szocializ­mus kivívását irányzó küzdelemnek. Nagyon sok múlik ebben a . kultúr- csoportok lelkiismeretes, nívós mű­ködésén. Hogy milyen eredményekig juthatunk ezen az úton. azt a Szovjet­unió hallatlanul gazdag kultúrája, élenjáró művészete mutatja. Ennél ra­gyogóbb példát nem kaphat egy nem- zet sem. K< Gy A LENIN—SZTÁLIN: MUNKÁRÓL Egy abház kolhoz kultúrgárdáján ak cnek- és táncegyüttese fertői népviseletben. Tartalmára nézve rendkívül gazdag, elméleti, politikai és gyakorlati jelen­tőségét tekintve, szinte felbecsülhetet­len értékű az a gyűjteményes mű, amely közel félezer oldal terjedelem­ben most jelent meg a Szikra kiadá­sába^ Lenin—Sztálin: „A munkáról" címmel. Alig valamivel több, mint fél évszá­zadra terjed ennek a kötetnek anyaga. De ez a fél évszázad a pusztulás út­ját járó kapitalista világrend előreha­ladó halálos vonaglásának és a dia­dalmasan előretörő szocialista eszme világtörténelmi győzelmeinek évszá­zada volt. S mindazt, ami ennek a fél évszázadnak történetében a leg­fontosabb, ki sem lehet domborítani valósághűbben, szemlélletőbben, ele­venebben, a mindennapi gyakorlati munka előbbrevitele szempontjából liasznothajtóbban mint ezt az embc' riség két halhatatlan lángelméjének írásaiból összeválogatott gyűjtemé­nyes kötet teszi. L enin és Sztálin e kötetbe felvett első írásai azzal foglalkoznak, hogy milyen megalázó a munka osz­tályrésze, mily nyomorúságos a mun kás helyzete, mennyire el van nyom va a munkásság és az egész dolgozó nép a tőkés társadalomban. A mun­kásság és ugyanígy a dolgozó pa rasztság fiatalja és felnőttje, a dolgo zó férfi és a dolgozó nő, egyaránt be van fogva a tőke'igájába, ha a városi vagy falusi proletár — éhbérért kény­telen robotolni a tőkés vagy a föld- birtokos parancsszavára, ha látszólag önálló kistermelő, — szinte állandóan nyomorral viaskodva kényszerül túr­ni talpalatnyi töldjót, vagy küszködni munkapadja mellett a tőke gyilkos versenyének szüntelen nyomosa alatt. A proletár és a fólproletár sorsa a tőkés társadalomban egyaránt bizony­talan. Számukra csak a fokozódó el­nyomatás, a korai halál, vagy a tel­jesen bizonytalan öregkor kilátása bi­zonyos. Ezen a talajon bontakozik ki a mun­kásosztály harca, előbb gazdasági té­ren majd a tudományos szocializmus és a munkásmozgalom egybeolvadása nyomán — politikai téren, a fennálló viszonyok megváltoztatásáért és olyan új viszonyok teremtéséért, amelyek között a munka felszabadul a tőkés kizsákmányolás és elnyomás alól. .,A mai társadalom — írta Sztálin elvtárs így két táborra hasad, mindegyik labor különálló osztállyá szervezkedik, a körülöttük elharapódzó osztályharc napróhnapra mélyül és erősödik és e két tábor köré gyülekezik valamennyi többi csoport." Lenin és Sztálin vezetésével, a mé­lyülő és erősödő osztályharc jegyé­ben, a munkásosztály legjobbjai for radalmi szocialista munkáspártba tö­mörülnek, amely élére állt a munkás- osztálynak, magamögé sorakoztatta fel a társadalom valamennyi dolgozó ré­tegét és három forradalmon keresztül elvezette a cári birodalom elnyomott népeit előbb a cári önkényuralom megdöntéséhez, majd a polgári de­mokratikus forradalom továbbfejlesz­tésével, a kapitalizmus megdöntéséhez és a proletárdiktatúrához. A Nagy Októberi Szocialista For­radalom felszabadította a mun­kást a burzsoá iga alól. Ám a ka­pitalizmus megdöntése és a munka felszabadítása önmagábart véve még nem jelenti a munkásosztály előtt ál­ló feladatok teljes megoldását. A ka­pitalizmus megdöntése után fel kell építeni a szocialista tervgazdaságot, ez pedig nagy erőfeszítéseket követel a dolgozó nép részéről. Az osztályéi- lenség fokozódó ellenállásának füzé­ben lépésről-lépésre le kell rakni az új társadalom, a szocialista társada­lom építésének alapjait, majd felkeli építeni azt a társadalmat, amelynek jeligéje: aki nem dolgozik, az ne is egyék, amelynek elve: mindenkitől képessége szerint, mindenkinek mun­kája szerint. Misem természetesebb annál, hogy ez a munka új módsze­reit követeli meg, s ez az új munka- módszer — a munkaverseny. „A munkaversenyben — hangoztat­ja Sztálin, — az a legjelentősebb, hogy az embereknek a munkáról val­lott nézeteiben gyökeres fordulatot idéz elő. mert a munkát szégyelnivaló és súlyos teherből, aminek ezelőtt te­kintették, a becsület dolgává, dicsőség dolgává, érdem és hősiesség dolgává változtatja. Ehhez hasonló valami, kapitalista or­szágokban nincs és nem is lehet." A munkaversenynek egybe kell kapcso­lódnia a több és jobb munka fukozot. tabb díjazásával s ennek legjobb módszerét, a legigazságosabb bére­zést, Lenin a teljesítménybérben lát­ja. Már röviddel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után hangoztatja, hogy „napirendre kell tűzni, a> gyakorlatban kell alkalmazni és kipróbálni a teljesítménybért.. Ennek legtökéleleSebb formája, mint tudjuk, a nálunk jelenleg oly általá­nos lelkesedéssel fogadott darabbér. t enin útmutatása alapján, Sztálin elvtárs közvetlen irányításával in­dult meg az a gigászi történelmi építő- munka. amely rövid történelmi időszak alatt a világ egyhatodán a szocialista társadalom diadalmaskodását, az lpar.i mezőgazdasági és a szellemi munka feltételeinek gyökeres megváltozását jelentette. A Szovjetunióban valóravált a szo­cialista tervgazdaság, amely nem is' mer termelési válságot, munkanélkü­liséget és nyomort. Ezen az alapon fejlődik egyre magasabb színvonalra és ölt egyre újabb formákat a mun­kaverseny legmagasabb vállfája — a Sztahánov-mozgalom, amely új távla­tokat tár fel a munka előtt, mégpedig a szellemi és testi munka közti ellen­iét kiküszöbölésének távlatát, azon 'az alapon, hogy a „munkásosztály |kulturális és technikai színvonalát a Imérnökök és technikusok színvonalá­ba emeljük." I A Szikra kiadásában most megje­lent gyűjteményes kötetben egybefog- llalt írások kimerítő részletességgel •tárgyalják ennek az egész felvázol [fejlődésnek minden egyes harci sza- (kaszát. Ennek a harcnak temérdek [felbecsülhetetlen hasznú tapasztalata jeleven erővé válik a mi országunk­éban is, amelyet a Szovjetunió fegyve­res erői szabadítottak fel, s amely a (Magyar Dolgozók Pártjával az élén, [Rákosi elvtárs bölcs Irányítása alatt, (indult el a szocializmus megvalósit.i- • sának útján. J KŐMŰVESEK Alig. van enjber, Aki életében leg­alább egyszei Valamilyen kapcsolatba ne kerüli volna a mükedvcléssel. Úgyszólván mindenkinek akad valami é.ménye ezekből az időkből. Jobbak, rosszabbak, de bárki is nyilatkozzék ezekről az emlékekről, legtöbbnyire esetlenségek, reggeligtartó mulatozá­sok, táncestek alkotják az enekdóták magvát. Valaha éppen a hozzánem- értés hiánya, a kezdetlegesség, lámpa­lázba fűlő jelenetek tették „emlékeze­tessé" e mükedvelősdit. » Icts/it >atlii as első élében sem igen jutottunk túj ezen a fokon. S ami a háborúelőtti „tömegkultúrát" jellemezte: érzelgős, irredenta, bur­zsoá tenyészet volt a műkedvelés és nem egykönnyen vetkőzték le éveken át ezt a befolyást — főleg falusi — szinjátszóink. Veszedelmes támasz­pontja volt ez a front hosszú időkön át a reakciónak. A mümagyarkodó hangok zavarni igyekezték az egyre gyorsuló fejlődés egyenletes ütemét és a legutóbbi években is találkoztunk még egy-egy eldugott faluban a „vi‘ téz" szerzők által elkövetett színpadi merényletekkel. Hatalmas káoszba, mélységes dzsun­gelbe kellett belenyúlnia a Párt kezé­nek. Bizony eleinte nem volt könnyű a helyzet. A friss szellemű műsor­füzetek kevésnek bizonyultak s a re­akció ezt is felhasználta: „Ha elko­bozzátok a múlt szinpadlrodalmát, hol az új és jobb helyette?" — suttogták a tanácstalan falusiak fülébe. Erre is válasz érkezett csakhamar. Fiatal íróink is egymásután léptek munkába és hatalmas segítségül jöttek klasszi­kusaink <.nog.t a Párt ereiének egy része felszabadulhatott az újjáépítés sorozatos győzelmei következtében, azonnal a kultúríorradalom jelszavai hangzottak el. A magasösszegű irodal­mi pályadíjok, ösztöndíjak, a színhá­zak, kultúrházak újjá- és felépítése mind ezt a célt szolgálta. „Felzárkózni a nagy politikai, gazdasági eredmé­nyek mellé a kultúra frontján is!" — mutatott irányt a Párt, s ekkor min­denki tudta már, hogy a Párt által ve­zetett kulturális harc is győzelemmel jár. Kitűnő munkáskáderek kerültek a Film. és Színművészeti Főiskolákba, egymásután tűntek fel a nép fiai kö­zül Szirtes Ádám, Horváth Teri és tár­sai. A Párt figyelmeztető szava nyo­mán hamarosan rájöttek színjátszóink, hogy nincs szükség az öncélú müked- velősre. Komoly leiadat lett az üzemi és falusi színjátszás: a kultúríorrada­lom szerves, elengedhetetlen része. Követelménnyé vált a kultúrcsopor- tok tagjai felé az önképzés. ,,A kul- tűrcsoportok csak művelt, kulturálisan képzett tagokkal rendelkezzenek" — mondotta a Párt. És egyre több helyen ma már szakszerű irányítás melleU folyik a kultúrgárdák képzése, hiva­tott előadókon, művészeken keresztül. A kulhjrescporfok célja lett a nyegle, jampec-típusok kiirtása, az if­júság körében való haladó, egészsé­ges szellem kialakítása. Végül pedig a kultúrcsoportok feladata jelt. (s ez lesz a jövőben is a leglényegesebb szempont) a népi tehetségek felkuta­tása. t vidéki kulirt rof tli onnU felállítása döntő jelentőségű ennek a célnak érdekében. Otthont ad a művé­szet különböző ágai felé hajló mun­kás- és parasztba falóknak, Irányítja őket és a kultúrvczető felhívja az il­letékes szervek figyelmet a kiemelke­dő tehetségekre. A színjátszás vona­lán például jónéhány tehetség került főiskolára a falusi, vagy az üzemi kultúrgárdák, szinjátszócsoporlok tag­jai közül. Persze a Képző- és Ipar- művészeti Főiskola is számos hasonló növendékkel rendelkezik már. A napokban említettük azt i«. hogy a budapesti Színművészeti Főiskola vidéki stúdióit indítja el az új szín­házi szezon folyamán, ahol már rend­szeres. tudatos előkészítése folyik a színipályára érdemes munkás- és pa­rasztszínjátszóknak. Ezek a vidéki művészeti fi ól* intézetek a sr.inészután- pótlást hivatottak felkutatni és éppen ezért minden alkalmat, megadnak a népi származású tehetségeknek, ahhoz, hogy továbbjussanak s érvényesülje­nek. Ez az új intézmény a városban az üzemi színjátszók között választja ki a legjobbakat és az év folyamán állandóan képezi, rendes színházi pro­dukciókban lépteti fel őket es a szín­házi év végén pedig vizsgadarabot ta­níttat be velük, amellyel e teltűnt ká­derek a Színművészeti Főiskola szín­padán mutatkoznak be s ugyanúgy vizsgáznak, mint a Főiskola hallgatói. Sőt ' a tehetségesebbeket nemcsak, hogya Főiskola hallgatói közé veszik fel, ele kivételes esetekben már a má­sodik, söl a harmadik évfolyamon kapnak helyet, \ a cyan n a rz y jclontiW-gii tény ez. Bizonyítéka annak, hogy a Párt szeme szüntelenül vigyáz, a kul­túra. a művészet ügyeire is. Sőt: cgv. re jobban megbecsültöt! a kultúra in­tézményeit. ,a művészet művelőit. A knltúrcsoporlokra most az a feladat vár. hogy halérlalan lehetőségeikkel A kőművesek első értekezletét Bczcrédi, az új pártfMkdr szervezte: az egyik épülő ház suit erén jében gyűltek össze, Dancsó, Fekete, Sütő Piroska és még vagy húszán, akiket érdekelt a vita. Itt volt Tulipán Mihály mii vezető is -és a mérnökök közül Konkoly. Addigra már megérkezett Budapestről az anyag, nagy­iéiban végigjárt u jelenlévők kezén. Bezerédi maga is kőműves voll, átnézte ű is a brosúrákat, rajzukat, sőt, délelőtt telefonált Pestre, a MPMOSZ-ba, mert az egyik leírásban egy részletet nem értett világosan. 19)5 októberében Fjedosz, Savljugin, moszkvai kőműves megdöntötte a fulhúzás világrekordját: egy váltás alatt két segédmunkással 18.972 darab téglái 1életeiéit le. A normáját ezzel 1131 százalékban telje- ótette. Másfél cv múlva, 1917 februárjában — mert ott úgy látszik télen is úgy dolgoznak, mint nyáron — túlszárnyalta a saját eredményét: 31.092 téglái rakott habarcsba. Nyolc óra alatt fölépített egy ■száz méter hosszá, egy méternél magasabb falat: ezen a napon nyolc ragon anyag ment út a kezén. Savljugin később továbbfejlesztette re módszerét, megteremtette, ez,.ötöst" a. kőművesek futószalagját, amely egy vezető-mester­ből, egy féglurakéd/ól és három segédmunkásból áll. Ez a rendszer sokkal szélesebben használja fii a szak­munkás tudását, <t munkát az utolsó moccanásig fel­bontja, a kőművest felszabadítja minden olyan műve­lettől, amelyet a kr.vésbbc képzett, tapasztalt segéd­munkások is elvégezhetnek. A vitát Bezerédi nyitotta meg. Rövidesen ismer­tette az eredményeket, a módszer különféle változatait, s hogy milyen harcot folytatnak az illővel, akik így dolgoznak: hetekkel, hónapokkal járnak magul: elölt, mir mélyen bent az ötéves tervben. Ezek az emberek nem hittek az óra mutatójának: hősök ők a maguk front szakaszán, az ■ismeretlen földrészek felfedezőihez hasonlatosak; -s jól számítollak, mert minden tégláju­kul a béke falába rakják. Aztán adatokat olvasott fel, mennyit keresnek a magyar sztahanovisták. Az egyik például — saját elbeszélése, szerint — máris vett egy -troliéira való bútort, ágyneinűt az egész családjának, valamint, hatvan darab könyvet, s minthogy ruhája volt elég, a fennmaradó pénzből egy jégszekrényt. - ámbátor must nincs szüksége rá, de. majd ha jön a nyár, legyen jégszekrénye is. — Én ezeket az adatokat — fejezte be. Iírzerédi — itt- már sokaknak elmeséltem. De úgy látom, legtöb­ben meghallgatják, bálon gat nak\ aztán folyt alják úgy, mint eddig. Mintha mindezek a holdban történtek vol­na, mintha mindezeket a havi három, meg ötezer forin­tokat is ott keresnél: a holdbéli kőművesek. Elvtőrsak, ezeket a: eredményeket eleven, magyar munkások ér­ték cl, tőlünk néhány órányira! Másnap meyináullak a brigádok. Feketéi saját kérésére a szomszéd- házra, az ötösre helyezték át. ahol hasonló körülmények közölt dolgozhatott, mint Dancsó. Hűvös reggel volt, a dunai szel cementporfel­hőket kergetett az állványok felé. Kiállt az épülő fal ormára, szeméből kidörgölte a maradék álmot, haját elkapta, csapkodta a szél. Szárnyas hangon kiáltott át a másik házra: — Dancsó János, kihívlak versenybe, brigádostul! Dancsó mosolygott. Nagy, barna tenyerét a. szeme lé. rakta, mert épp besütött a nap. — Fekete Feri, meg lesztek verve, brigádostul1 — kiáltotta vissza. Nekiálltuk a'munkának. Siltő Piroska a habarcsot terítette. Dancsó rakta, Nagy Pali a téglákat adogatta sebesen a fal tetejére. A fői reggel tudta meg a mű­szak előtt, hogy a brigádban fog dolgozni. Az első ház tövén megszólalt a kolomp. ,. — 'Va, gyerünk, — mondta Dancsó — úgy rakd fiú: rajtad u világ szeme,' Nem mentek le az étkezdébe., az ebédet fölhozták nékik, ott kanalazták ülve, a többiek meg körülállták őket, hogy esznek, mintha ezt is másképp csinálnák, mint a többiek. Odajött Bezerédi is, kérdezte, nincsenék-e nagyon kifáradva. De jókedvűéi; voltak, tréfálkoztak, ugratták a flát. ..— Megmondtam, hogy ez lesz a magyar Sztahdnov! mutatta Tulipán és bőrszín öklével mcgcibálta Nagy Pali mindig rendetlen, cement -portól érdes haját, — Te, anyád se tudta, mire szült! Egy ifjú kőműves Sütő Piroskával viccelődött: — Lesz: már neked hozományod, ka még hízol tjz kilót, elveszlek, el én! — Fütyül in rád, ez már a malterba lett szerelmes. —; Elvtársak — mondta Bezerédi. — Egész Észak­Qlntzországban áll a bckcsztrdjk. Négyszázezer építő- \munkás kenyér nélkül... A rendőrség a tüntetők közé hajtott, egy embert ugyonliport, nyolc; megsebesült. — Hirtelen mind elhallgattak, komor tekintettel a padlót nézték. — P.s a mieink? — kérdezte Tulipán. — Folytaljái; a harcol. Holnbp egész Olaszország­ban leállna!; a vonalok, üzenetet is küldtek. Hogy se­gítsünk rujtuly: dolgozzunk jobbun. Az egész világnak megmutassuk: mi vagyunk az erősebbek! ■likőr újra dolgozni kezdtek, kicsit nehéz volt fel- álh'i. de az első mozdulatok után még biztosabban, egyenletesebben rakták, mint délelőtt. Addigra hírük Ment a környéken, a városból is jött. néhány kőműves, s más mesteremberek.; egész csomó kisgyerek került Oda, senki , sem. tudta honnan. Akik fönt nem fértek, alulról figyelték. Nézték a csodál: hogyan rali húrom kőműves egyetlen falat! K4RHSTUY FbRbNC:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom