Dunántúli Napló, 1950. augusztus (7. évfolyam, 176-202. szám)

1950-08-27 / 199. szám

6 N M P LÓ 1950 AUGUSZTUS rj EGYSÉGES IRÁNYÍTÁST AZ ÜZEMI KULTÚRMUNKA TERÜLETÉN A felszabaduláa/öta jelentős emel kedés mutatkqzjjr a széles néptömegek kulturális színvonalában. A kultúrcso. portok zöme mér levetkőzte a burzsoá beütés nyomait (elsősorban az üzemi küliűrgárdákról van szó) és egyre határozottabb iormában alakul ki az egészséges szellemű müsorpolltika mellett' a lelkesebb, egyéni profillal rendelkező tájkultúra is. Elsősorban a népi tánccsoportok viszik a pálmát persze, még nem hibátlanul, de ko moly reményeket keltő eredmények kei Az első időkben még kutatni kellett e működő kultúrcsoportok után, ma már minden üzemben jelentékeny kul, túlmunka folyik. Persze, ma is van oak kivételek i még. De végeredmény, ben megállapíthatjuk, hogy a kultúr- csoportok száma aránylag kielégítő Éppen ez okozza aztán, hogy nem egyszer, káoszt teremt á sok kultúr' csoport működésében az erélyes, de jóindulatú irányítás hiánya. S úgy érezzük, hogy a kultúrmúnka feladatai közé tartozik ez a kérdés is. «egyél, illeti» városi viszony latban sürgős megoldásra van szük­ség. Elengedhetetlen a kullúrfronton belüli állapotok rendezése és rendsze­res ellenőrzése, irányítása hétről-hét- ve, napról- napra. Szerintünk a ta­nács kötelékébe tartozó Népművelési Alosztály feladata lenne, hogy minden fculfúrszerv. »kul hírcsoport heti jelen­tőséből összeállítsa az elkövetkező na. pok, hetek kultúrműsorát főleg városi, üzemi viszonylatban értve. Nem sza­bad elöiordulnia egymást keresztező kulíúrprogrammoknak és ezt a kultúr politikát zenei, irodalmi, képzőművé­szeti és színházi vonalon is érvénye­síteni kellene. A pártszervezetek és a kultúrfelelősök szoros együttműködése kizárhatná az üzemen belüli rendez­vények káoszát, s nem fordulhatnának , elő a jövőben olyan esetek, mint amilyen nemrégiben a pécsi MSZT és az MNDSZ belvárosi szervezetei kö­zött. Ugyanis az MNDSZ belvárosi aíapszervezete minden szerdán tart nőnapot, s az elmúlt hétre e kereten belül irodalmi előadást szervezett és [ártott. Ugyanakkor az MSZT belvá- rösi szervezete is elhatározta — az utolsó pillanatban értesítve az MNDSZ asszonyokat ís —, hogy taggyűlés lesz ezen a napon. Az MNDSZ bel­városi szerveztének asszonyai igykét csoportra oszolva hallgattak végig egy taggyűlést - és egy irodalmi elő­adási. t f. tsak Kiragadott példa sokkal találkozunk szinte naponta. Pécsett éppúgy, mint Kaposváron, vagy Szekszárdon. Különösen hiány­zott az összoműködés a pécsi zene­karok között is.. Ennek eredménye volt, hogy a város dolgozói néha "e gy hónapon belül bárom hangver ,»n vettek részt, aztán bárom hónapig nélkülözni voltak kénytelenek a ko­molyabb zenei megnyilvánulásokat. Hozzá kell fűzni azt is, hogy a fővá­rosi művészek „vendégfellépései" sem kis galibákat, okoztak már a város kultúrpolitikájában, áthúzva az itteni rendezvények sikereit. Régebben ajún_( lőttük már a műsortábla megszerkesz-f lését, mindhiába. Most ismét felvet- f tiénk egy ötletet. é A magunk részéről kétségtelenül? hasznosnak tartanánk a kővetkező? megoldást: Olyan nagyobb táblázat? elkészítése lenne szükséges, nmelyi-? ken világos beosztással 'áttekinthető? volna, hogy o hét melyik napján, hol,\ kik rendeznek valamilyen műsort és- ez a tábla a hivatalos szeri' helyisé­gén kívül a város legforgalmasabb pontján is^ kifüggeszthető lenne. La­punk hasábjain is holy ej adhatnánk egy. hétről-hétre leközölt müsorfáblá- zatnak. Az ebben a műsorban nem szereplő rendezvényekért felelőseket pedig szigorúan felelősségre vonnák. Azt hisszük, érthető, Hogy milyen je­lentőséggel bírna ez a megoldás. Nagyon fontos — hiszen rendelet Itta elő — a műsorok feltétlen át­vizsgálása. Elsősorban kultúresoporíok rendezvényei alkalmával szükséges ez. így véletlenül sem csúszhatnak be a műsorba az ellenség sugalmazta rossz. Izü részletek, ], • >s»II iiíikt Tcsívdclme a jó kul­túrnwiikának a csoportok, vagy egyé­ni szereplők kérzülctlenségc. Sajnos, »cg igen sok eset lebeg a szemünk előtt. Csak példának vesszük elő, mert legutóbb zajlott ÍS — az ,,E1 a kezek.1 kel Koreától", című dokumentfilm pé_ esi díszbemutatóján, történteket. A1 Szabadságharcos Szövetség rendezésé-' ben két szavaló is szerepelt a nteg-1 nyitóbeszéd előtt, s mindkettő felké­születlenül ál;t közönség elé. Igen rontja az ilyen lelkiismeretlen műsor, szám az ünnepi hangulatokat! Inkább maradjon cl a szavalat, minthogy fel - ( készületien szereplő álljon a dobogó- ra. _ ' A tmiccsoporiok a kultúrmunka mit-( taiósabb részét végzik könnyebben, könyvelhetnek el sikert, mint példáu| a színjátszók. Éppen ezért könnyebben siklik félre a tánccsoportok munkája is. Sókan úgy érzik, hogy egy tarka virágos szoknya és egy színes selyem, blúz megadja a „népi jelleget" a cső. portnak, a táncot sem mindig szakértő állítja össze és tanítja be, nem be­szélve arról, hogy a zenökíséret nem. egyszer igen silány, Egyizben az egyik üzemi tánccsoport baranyai tán. cokat mutatott be, s egy harmonika és egy gitár kísérte őket. Szakirányí­tás nélkül több kárt okozhatunk a kultúrmunkában is, mint hasznot. Ép­pen ezért találjuk meg mindig a meg­felelő kapcsolatokat az illetékes kul- túrszerveklcel, e a magunk érdekében ellenőriztessük le műsoranyagunkat még időben, a bemutatás előtt. i\a:rou vigyázzunk, ne legyen kirakatkultúrpolitika az üzemekben. Ha megfelelő körülmények elősegítik a mozgalmas kulíúrélctet, nagyon nagy súlyt fektessünk a mennyiség mellett a minőségre. A város, a me­gye jellegzetes arcélót kutassuk kul- túrvonalon. Öiyasformán igyekezzük összeállítani a műsort, hogy ha az or­szág valamelyik idgen területén mu­tatjuk be, észrevehető szine, egysé­ges, jellegzetesen baranyai, somogyit vagy tolnai arculata legyen műso­runknak. Ehhez persze szakemberek tanácsai kellenek, ezért fontosak a jó kapcsolatok művészeti, irodalmi, zenei vezetőkkel. A kultúrfelelősök munkája még legtöbb helyütt ma sem elégé lelkes és' alapos. Arra, hogy jót és jól lehet nyújtani, példa a vasutas kultúrcso- port újabb működése. Nemrégiben tel. insert új, ötletes és egyéni brigádmű, soj, állítottak össze, színes és eredeti anyagokból, lelkiismeretes munkával dolgozva ki. Ajánljuk, hogy egy al­kalommal ezt a műsort mutassák bú az üzemi kultúrfelelősök számúra, mint követendő példát. Az utóbbi időben szépen fejlődik a pécsi kultúrcsoportok sorában a Kesz­tyűgyár NV és a Bőrgyár tárnccso- portja. A Magasépítési NV most pom­pás körülményeket kapott új kultúr- otthonában, itt az ideje, hogy éljen is vele. A kultúrfelelös ne csak a tánc- csoport gondját viselje, de nézzen utána a színjátszás, a továbbképzés mélyebb lehetőségeinek is. Kapcsola­tai sem eléggé szorosak as Illetékes kultúr szervekkel. \ Csak néhány üzemről átél nak róluk is csak felületekben. .Ahhoz, hogy az őszi kultúrprog romra országos Viszonylatban is jelentős emelkedését érjen cl, abhoz a kultúr, csoportok újraszervezése kell. a kul- túrfelelösök beszámolója után vizS' gálát: megfelelnek-e az egyre növek­vő feladatoknak? Minden üzemi párt- szervezet tegye kötelességévé a kai- túrcsoport messzemenő támogatását, de a pártszervezet tudta nélkül égy lépést se tegyen a kultúrfelelös, kulhircsoport. A Párttal való szoros együttműködés nélkül nem képzelhető el jó kuli ármunka. Teremtsünk hát rendet minél gyor­sabban DéhDunántúI kultúréletében, legyünk a kultúra frontján Is erős bástya. Nagy kulturális eredményekre van szüksége népi demokráciánknak. ALBANIA FELSZABADiTASA után az orosz és szovjet Irodalom legkiválóbb művei jelentek meg első­nek albán fordításban. Egymásét an látlak napvilágot Puskin, Ehrenburg, Osztrovszkij, Gorbatov, Fagycjev és mások művei. Ez a szoros kapcsolat rányomta bélyegét az albán írók munkáira. -4r új albán irók a szov­jet irodalmat választották minta­képükül. Mark ffdoia albán író vers­gyűjteménye Albánia új életének és az albán nép hősiességének állít em­léket. Ndoin drámán is dolgozik, „A hős falu“ című dráma az albán nép szabadságharcával foglalkozik, Sefket Mussarai ismert albán író nemrégen (anulmányúton volt a Szov­jetunióban. A szocializmus országá­ban szerzett tapasztalatairól „IIusz nap a Szovjetunióban"' című könyvé­ben számot be. Évszázadokon keresztül sokszázezer hektárnyi naptól kiégett, szárazságtól kiszikkadt» lakatlan löld jellemezte az Éhség-Sztyeppét. A ha. tjyomány azerlnt valamikor a sztyeppe szélén kiíratok figyelmeztették az utazót a veszélyekre, ha megkockáz­tatja az utat az Éhség-Sztyeppén ke. resztül. A szovjet kormány nagy gon doskodással fordult az Éhség-Sztyep­pére a települt lakosság kulturális életé note fejlesztése leié. A falvak ban cs járás} központokban iskolák nyíltak, kul túrotthonok, filmszínházak» könyvtárak létesültek. Saját színhá­zuk is van» amelyet joggal neveznek a .»megújhodott föld színházának1*. A nurz-acsuU színház még fiatal» alig két esztendős, de már rövid Idő alatt is nagy népzerüségre tett szert. Színé szel gyakori és szívesen látott vendé» gel a kolhozistáknak, gépállomások és fzovhozok dolgozóinak. A színháznak 2S színésze van, Egyre nagyobb szám­ban egészítik ki a művész-gárdát olyan Újakkal, akik a kolhozok szín. játszó csoportjaiban tűnnek ki tehet­ségükkel ÜJ KÖNYVEK Négy most megjelent könyvet matatunk be olvasóinknak, melyeket a Szikra adott ki. A könyvek fontos ismereteket nyújtanak az imperialisták és a klerikális reakció elleni harcban. Különösen nagy jelentősége van az új Kínáról szóló két könyvnek és a Koreát ismertető kiadványnak. Sztyepán Tu­dor regénye a galíciai katolikus egyház mesterkedéseiben a Vatikán újfa­siszta propagandáját leplezi le. AGNES SMEDI.EY: KINA VISSZAÜT Ágnes Smcdler, a könyv írója, sok sok évet töltött Kínában. Résztvett a kínai Vörös Hadsereg legnehezebb idő­szakának valamennyi tónk» harci cse­lekményében. Ez a müve — mint hő­vezetőjében Írja — levelekből, napló­részletekből áll. A feljegyzések Kína történteimének egyik legérdekesebb fe­jezetéről szólnak. Í937 őszén Csang Kai-Sck a tömegeb nyomására kényte­len egy időre abbahagyni a kommu­nisták elleni harcot. Elfogadja a Kom­munista Párt felhívását az egységfront megalakítására és sí:irt?cg résztvesz a japánok elleni harcban. A Kommu­nista Vörös Hadsereg — « 3. hadse­reg — megindul, hogy felvegye a har­cot a túlerőben'‘Tévő, jólfélezerclt ja­pán hadseregekkel. A kínai népfclsza- baditó háborúnak ebben a szakaszában is a Kommunista Párt volt az, amelyik a kínai népet mozgósította, felszabadí­totta, tanította. Smedley mint „kívül­álló" ír erről a hadjáratról, ezekről az eseményekről. Csupán „szemtanú” 0, A kínai nép hősiessége, kitartása, a kommunisták fölényes hadvezetése aznoban magával ragadja a« irőítőt, aki csodálattal és megbecsüléssel adó­zik írásában a nagy fefnai népnek és vezetőjének, a Kínai Kommunista Párt­nak, KOREA A FELSZABAPUEAS UTJÁN Ezekben a napokban a magyar dol­gozók Korea népének hősi harca felé fordulnak Timiden figyelmükkel Dol­gozó népűnk meg akarja ismerni Ko­rea népet, történetét, földrajzi viszo­nyait. Ezért hézagpótló ez a 64 oldalas könyvecske. Kovizsenko szovjet szerző ismerteti benne Korea történetéi a III. századtól egészen napjainkig, különö­sen kiemelve a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság történetet. A bros­sura továbbá közli Li-Szin-Ob cs Li- Gi-En koreai politikusok cikkeit. Li- Szin-Ob az amerikai imperializmus délkorcai gyarmatosító politikájáról rántja le a leplet és megmutatja az amerikai rémuralom aljas, embertelen módszereit. Li-Gi-En a Korea és Szov­jetunió közötti kultúrkapcsolatok tár­sasága elnökének cikke a szovjet, és a koreai nép közötti mély baráti kap­csolatokról, a két nép egymás iránti szcrctetéről cs a koreai nép eltörölhe- tetlen hálájáról ír, melyet felszaba­dítója, segítője, barátja a Nagy Szov­jetunió iránt érez. A brossura az Uj üorea 1950 április 1-i számából közöl meg egy cikket a Fölszabadult Korea címmel. A brossura borítólapján 3 koreai térkép van. Az egyik Korea közigazgatási felosztását, a mázuk Ko- , reá ásványkincseit, a harmadik korcsa helyrajzi térképét tünteti fel. A „Ko­rea a felszabadulás útján" e. kiadvány nagymértékben hozzá fog járulni ah­hoz, hogy a magyar dolgozók megis­merjék a koreai nép életét és még na- j gyobb lelkesedéssel és szeretette] tá­mogassák hősi harcát az imperializ­mus ellen — a békéért. TUDOR: SZOJKA ATYA NAPJA Sztyepán Tudor: Szojka atya napja című regényében a galíciai egyház re­akciós mesterkedéseit mutatja be. \ Szojka atya —- gazdag ukrán földbir- j tokos család sarja. Hideg, számító jel­lem, aki & papi talárt i® arra használja fel, hogy családjának vagyonát, föld­jeit gyarapítsa. Az első háború alatt Rómában tanul, ott éri a Nagy Októ­beri Forradalom híre is. A vatikáni propaganda tanítványa lesz. A,»propa­ganda" szinte egy második Vatikán. Vezetésük alatt sokszáz reverendós hi­vatalnok dolgozV Rómában óa ezer­nyi misszionárius igyekszik a világ minden táján a római uralom engedel­mes eszközeivé nevelni az embereket. A kommunisták az ukrán parasztok kö­zött hatalmas felvilágosító munkát vé­gezünk. A Szojkák hatalmának a bu­kása elkerülhetetlen... Tudor e regé­nyében leplezi a „tisztelendő atyák” igazi arcát; elénk állítja a pápai Rómát híven kiszolgáló kulik, nép gyűl ölő, harácsoló pap képét. DIN EIN: FELKELT A NAP A SZANOAN FOLYÓ FELETT Dk» Lia a felszabadult kínai iroda­lom Legnagyobb írónője. Ez a regé­nye, »amely most kerül a magyar olva­sók kezébe, bemutatja a felszabadult kínai nép építőm unkájának megindu­lását, a földreform végrehajtását, . mely nem mént simán és zökkenő nélkül, A nyílt, és álcázott reakció minden eszközt felhasznált arra, hogy megakadályozza a kínai paraszt ősi álmainak és emberi jogainak betelje­sülését: a paraszt földhözjuttatáíát. Az írónő bemutatja azt a harcot, amelyeket kezdeti nehézségekkel küz­dő, de egyre, erősödő pártszervezet vív a föld gyors és helyes szétosztá­sáért, Bemutatja azt á nagy átalaku­lást, amely végbement az elnyomott kínai parasztban akkor, amikor lát­ta, hogy a felszabadulás valóság, hogy ezentúl emberhez méltó életet fog él­ni, nem rabszolgája már a Töldesúr- aak, övé a föld. A regény egy falu alig egy hónapjának történetét írja le, de képet kapunk az egész felsza­badult Kína új • életet építő harcá­ról is. A Román Népköztársaság a napokban ünnepelte felszabadulásának hatodik évfor­dulóját. Ez a felszabadulás nemcsak politi­kai és gazdasági fellendülését jelentette a román népnek, hanem — mint ezt az alábbi elbeszélésben látjuk — kulturális forradal­mát, műveltségért folytatott harcának győ­zelmét is. Nadm Constantin : ÖNÉLETRAJZ tekint arra a helyre, ahonnan elindult.. Néhány percei pihen, mielőtt újra elindulna. — Jóreggelt elvtárs. Itt vagyok megint. — Te vagy az Vásile, elvtárs? Alig ismer­telek meg! Hál visszajöttél?... Elvégezted az iskolát? — Elvégeztem. Mindketten nevelték. Vasile a pártszervezet titkára, egy évvel ezelőtt ment cl pártiskolára. — örülök, hogy meg vagy elégedve, — mosolygott Vasile. — Ezt különben láttam ré. gebbi leveleidből is. Most azonban leolvasom az arcodról. —- Meg vagyok elégedve? Ugyan, keveset mondanék, még akkor is, ha azt mondanám, hogy boldog vagyok. Boldogságomban szeretnem megszorongatni minden ember kezét. ' — Az ellenségekét is? — Azoknak ä gégéjét. Amikor négy évvel ezelőtt Costin az üzem­be jött, azt mondta Vasilének: — Nem értek semmi mesterséghez. Azt hal­lottam, hogy napszámosra van szükség. — Jól hallottad. Székkel kínálta meg, egy ív papirost vett ki a szekrényből és egy tollat nyomott a kesébe. — írd le az önéletrajzodat. Vasile közben egy iratcsomóban lapozgatott. Amikor megtalálta azt, amit. kereseti, csodálkozva nézett Costinra, — ti át miért nem írsz? Kezdd azzal, hol szü­lettél. hogy hívják szüléidét, mi, a vagyonuk, hol jártál az elemibe... Costin mélázó tekintettel nézett rá. — Nem tudok Írni. V'.silc Ossz! ráncolta a szemöldökét > s halkan felelt. — Majd megírom helyetted. ultikor Vasile befejezte uc Írást, így szolt: — Na majd nálunk megtanulsz Irni-olvasni. — Régen szeretnék már megtanulni irni- olvasni — mondotta Costin. — Hadd legyek már egyszer én is ember. Hadd írjam le magam életéi, úgy, ohogy az velem történt. — Hogy felejteném el, Vasile elvtárs. Hiszen csen rágódok már annyi, esztendő óta. A napok­ban a mi váltásunknál egyik elviárs verset Irt a szerelméhez. Ha megtanulok Irni-olvasni, én is wJTSet akarok írni... a Párthoz! Áruikor Vasile elment pártiskolára, Costin nagyon erezte a hiányát. Egy napon Costin megírta az első levelét Vasilenak: „Valisé elvtárs, — irta_— érzem, hogy úgy növök, mint a mesebeli legény, Most az üzemi irodalmi kör titkára és egyik bukaresti írói kör tagja vagyok. A Párt és a szakszervezet nagyszerűen segít engem." Más alkalommal Cos­tin megírta neki, hogy egy versen dolgozik, amelyet a Pártnak szentel és amiről már akkor beszélgettek, amikor még nem ismerte a betű tit­kait. ,A Párt volt számomra az étet forrása, 6 rántotta le rólam a múlt kínjait, ö nevel engem... Más ember vagyok ma. Szeretem a verseket, mint ahogy szeretem a gépeket Egyiitt sétáltuk a hosszú vörös téglafal melleit, amely az üzemet elválasztotta az ország­úitól Costin a szeme sarkából figyelte Vasilet, aki a Scanteiát olvasta. Ott a harmadik oldalon a jobb felső sarokban az ő két versét közölték. ..Hajszoltak, űztek, kergettek engem Mikor a bojárnál húztam áz igát. Az ispán korbácsa suhogott rajtam, Hány keserves-gyászos éjen-napon it". — Már sejtem, hogy maholnap kiemelnek téged a gyárból. — nevetett Vasile. Costin mosolyogva bólintott. — Azt hallottam, hogy egy szerkesztőségbe álcáinál, küldeni. Gondolhatod, Vasile elvtárt. milyen boldog vagyok. És ahogy itt az üzemben forgattam a, kalapácsot, ügy akarom ott forgatni a tollat. Az én munkámnak itt is. ott is ugyanaz a célja: a mi új életünk felépítése. A gyár kapujánál elváltaik. Costin tudatában még visszhangzottak egy vers utolsó strófái: Kezemben most a munka kalapácsa, Amit a Párt, az éltetőm adott... Costin feines az újságból és kitekint az ablakon. A villamos a Titán-megálló felé megy, maga mögött hagyja a külváros apró kertjeit, a dúsan termő gyümölcsfákat és beültetett par­cellákat. Costin úgy érzi, hogy az az öröm, mely belőle kiárad, összeolvad a levegő fény- sugaraival. Gondolatai messze, járnak, mosolyog ' is, el is szomorodik. Húsz esztendő telt cl. Ismét Olvassa az új verseket, amelyeket már kivillrőT tud. De I visszaemlékezései túlviszik öt a szavak rnesgyéirí. Azon a tavaszon mezítláb és csaknem meztelenül rohant át a szántóföldön. A félelem elűzte éhségét és a hajnali friss levegő erői adott vézna testénél:, amely még sajgóit as ispán kobúcsának ütéseitől. Ha az ember 13 éves, azt hiszi, hogy az első szekér, amely el­viszi őt a városba, mindörökre megmibadúja a szolgasors szomorú napjaitól. Csakhamar észre­veszi azonban, hogy nem csinált egyebei, mint­hogy az ispán korbácsát felcserélte a kapzsi kocsmáros kemény öklével. De a vergődő em­ber állandóan keres valami célt. Valami felsza­badulást, egy helyet, ahol meghúzódjék és em­beri eletet éljen. Egy, két, három év... Az élet mindenütt ugyanaz maradt. Ugyanaz maradt a robot, akár téglákkal megrakott targoncát gör­gettél a munkatelep csúcsára, akár csákánnyá! forgattad ki a föld fekete miítél, akár cementtel megtelt zsákokat cipeltél mezítláb a kikötő ra­gadós iszapjában. Costin mindezt ismeri es meg­próbálta. ... De tud még valam>\ hogy az üzem kapuja szélestn feltárult az utolsó négy évben, és meg­nyitotta A.öttc azt az utal, amelyet mindig ke­resett Akkor ragyogott fel számára innék az útnak a tényé, amikor az első szovjet csapato­kat meglátta. Mu magaslatra éri fel és vissza-

Next

/
Oldalképek
Tartalom