Dunántúli Napló, 1950. augusztus (7. évfolyam, 176-202. szám)

1950-08-25 / 197. szám

vm augusztus as M ä p h 6 % JVerw elég, ha a népnevelők ismerik az építőipari új normákat, valamennyi dolgozót lel kell vilá^osífaxiiok azok szükségességéről Már csak pár nap és bevezetik az Öj építőipari normákat. A miniszter- tanács határozatának végrehajtása során nagy jelentősége van á jó műszaki előkészítésnél:, a jó anyag­ellátásnak és tervfelbontásnak, de legalább ilyen jelentősége van an­nak is, hogy minden dolgozó tisztá­ban legyen az alapbéremelés és normarendezés jelentőségével. En­nek a megértetése % pedig a nép­nevelők feladata és kötelessége. Megnéztük a Pécsi Magasépítés Féesváraöi-úti építkezését ebből _ a «empontbói, maguk a dolgozók mondták el, hogyan állnak ánorma- lendezés kérdésével. "Vida Jfiaseí elvtárs 1324-ben a Károlyi-féle részvénytársaságnál, mint inas 10 filléres órabérrel kezd­te a kőművesszakrnát Dolgozott, vi­déken és Pesten is, már amikor ttoigozott, mert... „Volt, amikor a Kcép nyarat fent a Tettyév. elkár- tpáztuk. .Nem volt munka” — mondja. — Azután akadt volna munka, »Bakhogy mi nem mentünk dolgoz­at, mert egy Réberger nevű pallér ttak úgy volt hajlandó felvenni, ha belépünk a keresztényszocialista pártba. Ali inkább nem dolgoztunk. — Különben, hogy az éberséggel még sokfelé baj van, azt az is mu­tatja, hogy ez a Réberger még ma te munkavezető a Pécsi Magasépí­tésnél. __ Mindezt csak azért mondtam «L hogy lássák, a becsületes építő- munkások igazán tudják értékelni a különbséget a múlt és a jelen kö- m&it. Én magam is 150—200 száza­lékos eredményt értem el, azt sem mondhatom, hogy nagyon nehezen. Sok munkára laza veit a norma. Vidd elvtárs párttag és nép­nevelő, de azonkívül, hogy ó maga meggyőződött a normarendezés he­lyességéről, nem sok munkatársát győzte még meg erről. Most azonban mlaposan áttanulmányozza ezt a kérdést és ^behozza a lemaradást. Azonban ne gondoljuk, hogy fc Pécsi Magasépítésnél • csak ilyen Béberger-féle munkavezetők van­nak. Vannak itt újtípusú' munka­vezetők is. Keller János elvtárs, kőműves volt, 1930-ban kezdte. „Akkoriban jóformán vízért dolgoztunk” — em­lékezik érre. Keller elvtárs legutoljára a nje- szesi építkezésnél volt' anyagkézelő, innét került azután, a hároiPhónapos munkavezetői tanfolyamra. Keller János, valóban új, típusa a munkavezetőnek. Úgy beszél a- mun­kájáról és feladatairól, hogy min­den szavából a lelkesedés árad. — A.,, piunkav,ezetőnek.. népneve­lőnek is kell egyúttal., lenni .— mondja, — Az, öntudatos dolgozó­nak óda kell ' hatni,. hogy az el­maradottabb , dolgozókat s felemeljük, megmagyarázzuk néki azt, amit,még nein ért, nem lát tisztán. , Keller , eivtárshóz 180—100 ember van beosztva. Ezt a századot vezeti ő a, termelésért vívott csatában, ezzel a századdal készül most döntő ütközetre az új normák áttörésé­nek. o frontján. Xodja jöl, hogy csak akkor győzhetnek, ha valamennyien meg vannak győződve' arról, hogy az ügy, amiért harcolnak, helyes és jó. Ezért győzi még dSeller-elvtárs a hozzá beosztottakat az ebédszünet­ben és este a munka után, ezért magyarázza meg 1 nékik, hogy mi röl van szó és ezért mondják ma már azok is, akik nemrég még úgy beszélitek, hogy „megint kevesebbet keresünk” azt; hogy ,,túlteljesítjük az igazságos normákat is és többet keresünk majd ezzel, mint' eddig.” Azol: közül, akik. nemrég még kételkedtek, ott van Dénes Mihály. — Én magáin is gondolkodtam rajta, hogy sziik&éges-e á norma- rendezés — mondja Dénes Mihály vasbetonszerelő.' — DÓ azűtáh ' Gás­pár elvtárs, — ő a vasbetonszere­lőknél a népnevelő — megmagya­rázta, hogy-mi is a. valódi helyzet, hogy a laza normák mellett meg­esszük a jövőnket. 'Ma' már tisztá­ban vagyunk vele, tudjuk, azt, hogy azért volt szükség a normarende­zésre, mert a mostani normákkal nem tudnánk ' megvalósítani ötéves tervünket, — Hát az ácsok? Róluk azt be­szélik, hogy elméletileg bizony le­maradtak és ennek az lenne az oka hogy a legtöbbjük falun lakik, földje van és csak „mellékesnek” ács, így azután amolyan „fél-mun­kás”,. Nem hízelgő, hogy ezt mond- | ják az ácsokra, mert különben a munkájukat „egész munkásként” végzik el, csak éppen politilcai fel- készültségben kullognak a többiek után. Sommer Imre otvtárs is ács. Ta­valy áprilisban lebt átképzős és most már mint szakmunkás dolgo­zik. Ö is elismeri, hogy az ácsoknál baj van a felvilágosító munka kö­rül és ő is részese annak, hogy baj van, mert más pártmunkáva! meg­elégszik és nem igyekszik meg­győzni a l emar adottakat. Ezen változtatni kell, még akkor is, ha amint Sommer elvtárs mondja: Az «esők is túlteljesítik az új normákat, mert látják, hogy túltel- jesithetök. Tóth Lajos elvtárs. már nem mai gyerek, haja ősz,- az ács-átkép- zősök szakoktatója, akiket tanít, nem mind fiatalok, mert van köz- tülc negyven éves családapa is, mégis ők az ácsszakma fiataljai, mert ők hozzák az új harcos szelte met, ok ; vezetik be az új munka- módszereket. Tóth elv társ átadva 36,' munká­ban eltöltött év tapasztalatait, ne­veli az ácsszakma utánpótlását akik már nem lesznek „fálmunká- sok” politikailag sem. így néznek ki a hadállások a pécsvárad'i-úti ' építkezésnél. Nem egészen tisztázott a helyzet, mert nem mindig keresik az ellenségét a nehézségek háta mögött, de azérl már most is' látható az, hogy a be­csületes' épitőmunkások, a Vida Jó­zsefei:, K,alter Jánosok, Dénes Mi- hályok, Sommer Imrék és Tóti Lajosok győzedelmesigdnek most ii és túl fogják teljesíteni 'az új nor­mákat Dzengelivka, ukrán falu „Sztálin" -kolhozának elnöke „Pobjeüa" ko­csiján keresi fel a szérűket, hogy a zott folyó munkákat ellenőrizze. í Bevonták az újonan belépett tagokat az aqítációs munkába — számos koasépparaszí lépett be a drávaszaholcsi'-csoportba i állottátok, csoport van alakuló­ban — mondták egymásnak áton-út- lé’len Drávaszabolcson. Á közös ga-zd álkodás tényleg új tr-olt a községben, habár mindenki hal­lott már róla. Többen voltak, akik haját szemükkel győződtek meg helyes­ségéről, előnyéről. Jakab Sándor, R. Uakab Zsigmond, Varga Józsefi és Miczfci József járt Remény-pusztán és Sárokon, ahol látták a csoporttagok vidám., boldog életét. Akkor határoz­ták el, hogy, ők is elindulnak ezen az Úton. S az akkori pondG'siot iosi tett követte. Esténként ez az öt dolgozó paraszt fiit össze s arról tárgyalt: hogy kezd­jenek neki a csoport szervezésének. A községben azokban a napokban mindenütt a termelőcsoportról folyt a beszéd. Jakab elvtárs és a többiek •aját nehézségeiket mondták el s szembe állították a csoporttagok éle­tével, akik egyre bőségesebben,, bol­dogabban élnek. A dolgozó paraszto­kat mindez gondolkodóba ejtette, s arra késztette őket, hogy megrágjak a hallottakat. így volt vele Súlyom La­jos 18 holdas középparaszt is. Számot vetett eddigi életével, a küszködéssel, * arra jött rá, hogy a föld nem az 4vé, hanem ő a földé, a föld rabja. A •»oport.., — Az más lehet, ahogy hallom. Megpróbálom nem is — mondta otthon. A csoportban nagy örömmel fogad­ták s ahogy nevét a belépési nyilat­kozat alá kanyarintolta. ezt mondták jvéki: „Tudod Lajos nagy munka vár ránk, mert be kell szervezni a többieket is. Szervezni nekünk, új IieSépiknek keil. — Én vállalom, hogy felvilágosító munkát végzek s- a középparasztokat is bészervezem a- csoportba, — mond­ta nekik Sólyom Lajos. Ezt is várták tőle az új csoportta­gok, hisz tudták, hogy tekintélye van a faluban. Eszes ember hírében ál), meg hát mindenki tudja róla, hogy jó gazda a földje mindig példásan volt megművelve s az idén is jó termést taka­rított be. Mondták is neki többen: — Miéit lépett a csoportba, hisz jól meg lenne így is. — Nem biztos, hogy nekem mindig ilyen jó termésem lesz. De a csoport­ban a gépekkel, műtrágyával , évről - évre többet lehet termelni s egyúttal az élet is évről-évre szebb lesz, — mondta a maradiaknak Sólyom Lajos. Eközben mozgolódott a falu dolgo­zó parasztsága. Az .új,. belépők, agitá­ció ja' nyomán egyre ’'közelebb kerültek a csoporthoz. Nem. csoda, hisz a többiek élete sem volt; különb, mint Sólyom Lajosé, vagy Jakab Sándoré. Ok is éjt nappallá tettek,. s ered­ményt mégsem értek el. Különösen így volt ez a középparasztoknál, ahol ke­vés volt a dolgos kéz s nehezen bír­lak a földdel. Az új belépők megmagyarázták ne­kik, hogy a csoportban nem,jár, olyan embertelen erőfeszítéssel a munka, szorgalmasan, de ésszel dolgoznak, s sokat segít a gép, na meg a közös erő. Egyízben Kovács József 16 holdas azt vetetté fel, hogy: „Belépnék, csak nem tudom, lesz-e nekem azért valami1 lábasjöszágom, mert azt beszélik', hogy rtöm lehet tartani azt a csoporttagnak'. Sólyom Lajos —- mert á középparasztokhoz ő járt cl — megmagyarázta, hogy min­den tag tarthat egy tehenet borjával, egy anyadisznót szaporulatával és baromfit, amennyit csak akar, így már én is belépek — mond­ta és nyomban kitöltötte a belépési nyilatkozatot. Alig hogy Kovács József belépett a csoportba, jöttek a többiek is, akik­hez Súlyom Lajos rendszeresen eljárt. Largely Jenő, Kiss Lajos, Jaksa Jó­zsef, Horváth József, Dávid József és még többen ajáírták -belépésüket. Jakab T. Zsigmond mielőtt belépett, azt akarta tudni, hogy mj lesz a cso­portban az öregekkel, Mikor meg­tudta, hogy az öregeknek, jhilyép tá­mogatást adnak, azonnal ö is belépett. Ekkor már a középpárászfok mellett a kisparasztok is tömegével kérték felvételüket, R. Jakab Zsigmond új- belépő egy nap öt dolgozó parasztot, Fiszter Lajost: Dávid Ferencet, Jena Jánost,' Baráth Józsefet és l yukodt Ferencet szervezte be. S ahogy a csoportba kerültek ők í* mindjárt munkához láttak. A ,.régiekkel“ együtt járták a falut s elmondták, hogy ők miért léptek be. A saját életüket mondták el azt, hogy csoport mit biztosít nekik. A közép­parasztok is jó munkát végeznek. Elsősorban a középparasztokat kere­sik fel, de elmennek a többi dolgozó parasztokhoz, is. így lett csoporttag Kuncz Józsefből, Troha Ferencbő] és még sok drávaszabolcsi dolgozó- parasztból. Drávaszabolcson ma már hatvanki- lenc család lépett be a csoportba. 140 tag indult el az új élet útján, de számuk nap mint nap növekszik. Ujonarc alakult csoportjaink legsürgősebb teendői Számos termelőcsoport alakult va. sárnap, Alkotmányunk, ünnepén. Ezek a csoportok túlnyomórészt megválasz­tották intézőbizottságaikat és intéz­kedtek már a működési engedélyek kiadása iránt is. Több csoportnál azonban nem látják tisztán a további feladatokat és tanácstalanul várják, hogy a csoport gyakorlati munkája is „kialakuljon". A csoport munkája azonban nem fog magától „kialakulni" Melyek azok a munkák, amiket az új csoportok intézőbizottságainak leg­sürgősebben el kell végezniök? Min­denekelőtt itt van a további felvilá­gosító munka. Az olyan községekben, ahol új. csoportok alakultak 20-a Után még számos dolgozó paraszt maradt a csoporton ‘kívül, olyan dolgozó pa­rasztok, akik érdeklődnek a csoport iránt, akikben megvan a hajlandóság a belépésre. Ujonan alakult csoport­jainknak a megalakult csoportot nem szabad lezárt egységnek tekinteniük, hanem arra kell igyekezniük, hogy a tényleges gazdasági munkák megkez­déséig még minél 'főbb új taggal nő* véljék csoportjukat. Ugyanakkor azonban már arra is kell gondolniok, hogy biztosítsák ma­guknak a megfelelő "talajművelést. Eh. hez természetesen fel kell venniök a kapcsolatot azzal a gépállomással, melynek körzetébe tartoznak. Uj cső. portjaink értesítsék megalakulásukról a gépállomás vezetőségét és minél ha­marabb kössék meg velük a talajmű­velési szerződést. Most alakult csoportjaink természe. tesen már az idén tervszerűen végzik a vetést és a vetésterv elkészítéséhez segítséget is kapnak majd a járási tanácsok mezőgazdasági osztályaitól. Ennek érdekében új csoportjaink min­denütt vegyék fel az érintkezést já­rásul: tanácsának mezőgazdasági ■ ősz lályával is és sürgessék a mezőgaz­dasági osztályokat, hogy a. vetésterv elkészítéséhez minél előbb küldjenek ki szakembert. Addig is azonban míg ez megtörté nik új csoportjaink inlézőbizottságai ne várjanak, hanem a csoport tagsá­gával megbeszélve lássanak hozzá egy hozzávetőleges vetésterv elkészítésé­hez, melyben elgondolásaikat lerögzí­tik, s ami.majd később kiindulási ala. pul fog szolgálni a végleges vetésterv elkészítéséhez. Mindezekkel egyidejűleg hozzá kell kezdeni g munkaszervezet kialakításá­hoz is. Csoportjaink válasszák meg a brigádvezetőket, munkacsapat vezető­ket már most, hogy azok fel tudjanak kellően készülni munkájukra, s hogy legyenek, akik a már esedékes mun­kákat felelősséggel irányítják. Igen iontos és sürgős teendő az újonnan alakult csoportokban a jó­szágok összevonása. Hogy ez megtör­ténhessen az intézőbizottságoknak ki kell választaniok az állatok összevo­nására alkalmas nagyobb istállókat, Uj csoportjaink intézőbizottságai ne akadjanak fenn azon, ha eseüeg nincs olyan nagy istállójuk, ahol az összes állatokat egy helyen el tudnák he­lyezni- Vegyenek példát a lovászhe. tényi csoporttól, ahol ideiglenesen úgy oldották meg ezt a kérdést, hogy. egy nagyobb istállóban elhelyezték a tejelő teheneket, egy másikban a bor- jasokat, harmadikban pedig a lovakat. Az állatok összevonása előtt csoport­jaink intézőbizottságai , biztosítsak - hogy az istállókat először íeríőllenít- sék és csak aztán helyezzenek el ben­nük jószágokat. ­Intézőbizottságaink a tagság határo­zata alapján már most gondoskodja-' nak arról, hogy a mostani selejtes jó. szag állományt minőségi állatokkal cseréljék ki. Ennek érdekében selej­tezzék ki a nem megjelelő jószágokat és kérjenek engedélyt a megyei ta­nács mezőgazdasági osztályától azok eladására, hogy utána megfelelő mi­nőségű állatokká pótolhassák állomé, nyakat. Uj csoportjaink tagjai, intézőbizertt. ságai most még meglehetősen tájéko­zatlanok, s ezért kétszeresen ki van­nak téve a kulákek támadásainak. El kell rá készülniük, hogy a kuláűcok most a szervezés munkája alatt még fokozottabb dühhel fognak rájuk tá­madni, hisz most már látják, hogy első támadásuk, melyet a csoport alakúié, sa ellen indítottak sikertelen volt. Uj csoportjainknál ezért fokozott éberség­re van szükség, hogy eredményesen' visszaverhessék ezen támadásokat is. Fokozott éberséggel meghiúsítva az ellenség támadásait és a fenti felada­tokat elvégezve új csoportjaink nagy' lépéssel jutnak - előre a megszilárdu­lás útján, biztos alapokon foghatnak majd hozzá az őszi mezőgazdasági munkákhoz, hogy új életük első éve már bőséges eredményeket, szehb, gazdagabb életet hozzon, mint bárme­lyik T.év, amit előtte, mint egyéni gaz-, dák dolgoztak végig. P. Bikov: 1500 méter percenként Amikor tizennyolc évvel ezelőtt megkezdtem a munkát a Moszkvai Csi­szológépgyárban, a munkadarabokat tizenöl -huszonöt méteres percenkinti sebességgel munkálták, meg a moszkvai csiszológépgyárban. Amikor új munka­helyemen megkezdtem a munkát, az volt az érzésem, nehéz lesz előrehalad­nom. Emlékszem arra, hogy a szer­számgépekben használt kúpos fogaske­rekeket munkáltam meg. Egyes, öreg szakmunkások húsz ilyen fogaskereket is elkészítettek egy műszak alatt. Én is erőm teljes megfeszítésével dolgoz­tam, mégsem voltam képes utolérni ezt a normál. fJj munkamódszerek után kezdtem kutatni. Kezdeményezéseimet lelkesen támogatták az öregebb szak- iársak, különösen segített az osztály vezetője,, a kommunista Kunnyikov elvtárs. Az ő segítségével naprcl-napra fejlődött szakmai tudásom. Kunnyikov azt ajánlotta, hogy térjek át a Pobje- ditböl készült késekkel való megmun­kálásra, mert ez a vágás percenkénti 250 méteres sebességét teszi lehetővé. A Honvédő Háború éveiben, abban a iörekvéseniben, hogy minél jobban se­gítsem harcoló .katonáinkat, a vágási sebessége/ percenkénti 500 méterig fo­koztam. Ez az eredmény nem véletlen müve volt., szorgalmasan tanulmányoz­tam a műszaki irodalmat, gondosan ele­meztem a munkámat. A gyár mérnökei és technikusai szívesen segítettek ne­kem. 1946 tíz hónapja alatt sikerült teljesítenem 5 évi munkanormámat, a háború utáni 5 éves terv 4 éve alatt pedig 22 év munkanormáját teljesítet­tem. Szerszámgépemen annyi alkatrészt készítettem el, amennyit a normám ér­telmében 22 év alatt kellett volna elké­szítenem. 1948-ban 800—1.000 méteres percenkénti sebességgel dolgoztam. Je­lenleg azon a speciális menetvágó-esz- tcrgári dolgozom, amit. a „Vörös Pro­letár“ gyár ajándékozott gyárunknak. Ez a gép percenként 3.G0O fordulatot tehet. E gép kipróbálása közben 1.500 méteres percenkénti vágási sebességet ériem el a közelmúltban. De folytatom a harcot a vágási sebesség további nö­veléséért. Remélem, hogy a kemény öt­vözetet gyártó kombinát olyan vágó- lapkákct tud majd gyártani, melyek segítségével 2.500 méter percenkénti sebességgel lógjuk vágni a fémet. (P. Bikov a napokban már elérte a 2.300 méteres vágási sebességet. A szerk.) Ha azt kérdezik tűlem, hogy telje­sítményeimet hogyan értem el. azt fe­lelem, nagy jelentőséget tulajdonítok annak, hogy a szerszámgépei a munka­eszközök és kések teljes készletével szereljem lel. Gondosan ügyelek arra, hogy a szerszámszokrenyben minden szerszám pontosan a maga helyén fe­küdjék és így a megszokott mozdulat­tal anélkül, hogy odatekintenék, vehe-. tem el a nekem szükséges bármely szer-, számot. Gépemet mindig magam állí­tom be. Nincs az a beállitólakatos, oki a gépet jobban tudná beállítani, mint maga az esztergályos, aki a gépet is­meri, Különös gonddal kenem és tisz­títom a gépet. Piszkos gépen nehéz nagy pontosságot elérni. A gép kifogás­talan munkával hálálja meg a gondo­zást. Igen nagy figyelmet fordítok a kések előkészítésére. A metszöszög nagysága, a metszőéi alakja olyan kérdések, ame­lyeket sokszor megfontolok. Persze, ha a munkásnak csekély a szakképzettsége, ha a szerszámgépet gondatlanul kezeli, jó késsel sem képes nagy sebességet elérni. A jó esztergá­lyosnak nemcsak kiváló szakmái tu~ ' ríásra kell szert tennie, hanem emellett... technológusnak is kel! lennie, aki ügye- :> sen tökéletesíti a termelési folyamatot, - aki álérzi a rábízott ügy állami tonfos- -. ságát. . o:..\ Minden körülmények között dönti kérdés az, hogy az elért teljesít meny, . nyel sohase elégedjünk meg, mindég- . többre. jobbra kiválóbbra törekedjünk. Ezzel nemcsak saját önbizalmunk nő--, vekszik, hanem állandóan azzal a jó­érzéssel végezzük munkánkat, hogy népgazdaságunk fejlődését napról-nap- ra, percről-percre előbbre segítettük.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom