Dunántúli Napló, 1950. augusztus (7. évfolyam, 176-202. szám)

1950-08-20 / 193. szám

*950 AUGUSZTUS 20 K 1 Pit o 9 A lapszer vese lein k feladata az őszi tömegoktatás előkészítésével kapcsolatban Október 1-én kezdetét veszi a kö­zép és alapfokú oktatás. Szükséges megnézni, hogy a múlt oktatási évad­ban milyen hiányosságok voltak ■alapszervezcteinklien a káderek elmé­leti színvonalának elősegítése terén. Nyíltan felvetjük a hibákat, mert ezzel megelőzzük újbóli elkövetésü­ket. Az elmúlt oktatási évben már a megszervezésnél nutatkoztak komoly hibák. Nem a minőséget, hanem a mennyiséget tartottuk fontosnak. Sokkal több szemináriumot szervez­tünk, mint amennyi képzett szeminá- \ riumvezető rendelkezésünkre állt. ' Súlyosbította a helyzetet szeminári­umvezetőink rossz szociális összeté­tele is. Kevés munkás és szegény pa­rasztot készítettünk élő a nyári elő adóképzőkön oktatói kádernek. Nem vizsgáltuk meg kellően előadóink Párthoz való viszonyát, azt, hogy mennyire lesznek képesek gyakorlati pártmunkásokat nevelni. A hallgatók oktatásba való bevo­násánál is komoly hibákat követtünk el. Egyes alapszervezeteink az ön­kéntes jelentkezés figyelembe vétele nélkül vonták be az elvtársakat az oktatásba. Ennek tudható be, hogy a Mcszhart bányavidéken, a Kokszmíí- nél, de egyéb alapszervezetekben is szemináriumaink egy-két összejövetel, után lemorzsolódtak, nem egy közü­lük teljesen széthullott. Másutt ellen­kezőleg, mint pl.: a Kossuth akuán minden jelentkezőt beosztottak. Be­kerültek így a szemináriumokba olyanok is, akik magatartásukkkal, passzivitásukkal később hátráltatták ä munkát Bányász alapszervezeteink, amikor látták, hogy az aknáknál szervezett szemináriumok nem életké­pesek, ahelyett, hogy azonnal hozzá­láttak volna a szemináriumok telepe­ken való megszervezéséhez, lemond­tak a főid alatt dolgozó elvtársai; képzéséről és csak a felszínen dolgo- 1 rókát igyekeztek szemináriumokba .összefogni. Az ellenőrzésnél i* komoly hibá­kat követtünk ek Az ellenőrzést az alacsonyabb képzettségű elvtársakra , bíztuk, ez pedig azt vonta maga után, hogy ellenőrzésünk többségében csak technikai és nem elvi tartalmú volt. Az elmúlt oktatás tapasztalatai alapján az Í950—51. évi oktatási év­ben oktatásunkban bizonyos változá- aok történnek. A változások főbb (szempontjai a következők: 1. A minőség, az elméleti színvo­nal emelése a pártoktatás kiszélesí­tésével egyidőben. 2. Oktatási rendszerünk leegysze­rűsítése. 3. Az elmúlt oktatási év tapaszta­latai alapján a tematikák zsúfoltsá­gának megszüntetésével biztosítani a legfontosabb kérdések alaposabb fel­dolgozását. Fenti szempontoknak megfelelően a jövő évi oktatási formák a követ­kezőképpen alakulnak: A haladó és középfokú (volt 3bó-i napos színvonal) szemináriumbk he­lyett középfokú politikai iskolákat indítunk. A középfokú politikai is­kolák nagyjában azokat az anyago­kat dolgozzák fel, mint a káder-tan­folyamok (volt 5 hónapos pártiskolai színvonal), csak kevesebb klasszikus irodalommal, bővebb magyarázati se­gédanyagokkal. A középfokú politikai iskolák hallgatói közé vonjuk be az elmúlt oktatási évadban 3 hónapos pdrtis- kolai színvonalon tanult elvtársakat, a pártiskolát végzettek közül azo­kat, akik a megfelelő 1 alapképzettsé- ■ get elsajátították; az alap- és haladó, fokú szemináriumot jól végzett hall­gatókat, elsősorban az alapszerve- zeii^ titkárokat, vezetőségi tagoltat., . párt és tömegszervezeti aktívákat, azokat, akik megfelelő alapképzett béggel rendelkeznek. Az alapfokú szemináriumok he- alapfokú politikai iskolákat in­dítunk. Az eddigi zsúfolt tematika helyett ezek a politikai iskolák 4 főkerdescsoportöt Fognak tárgyalni. amelj.gk a közvetlen előttünk' álló partépttés os termelési feladatokat segítik elő. Az alapfokú politikai iskolák hall­gatói közé vonjuk tie az elmúlt öv­ben alapfokú- szemináriumon, rászí­vott elvtársak egy, részét ' (akiket még nem lehet bevonni a, középfokú oktatásba), továbbá az olyan elv­társakat, akik eddig még semmiféle oktatásban nem részesültek, elsősor­ban a. pártmunkában elöljárókat, népnevelőket, falujárókat, tizesbizal­miakat, aktivistákat, tömegszerveze­tekben dolgozó elvtársakat, a terme­lésben élenjáró sztahanovistákat, él- munkásokat, brigádvezetőket, újító­kat, műszaki értelmiségieket, párt­tagokat és tagjelölteket. Alapszervezeteink vezetőségi ülésén napirendi pontként tárgyalják le a jövő évi oktatás kérdését. A veze­tőségi ülésen állapítsák meg, hogy az alapszervezeten beiül hány közép, fokú politikai iskolát, hány alapfokú politikai iskolát indítanak. Jelöljék ki a politikai iskolák előadóit (azo­kat, akik az előadóképzőkön kikép­zést kaptak), valamint azt, hogy kik fogják ellenőrizni ezeket a politikai iskolákat. Ha az alapszervezet saját tagságából a politikai iskolák veze­tőit biztosítani nem tudta, úgy ha­ladéktalanul lépjen érintkezésbe a felső pártszervvel, hogy előre bizto­sítani tudja a politikái iskolák élő. adóit. Az alapszervezet vezetősége vizs­gálja meg a tagságot, hogy ki ‘mi­lyen képzettséggel rendelkezik és kinek milyen fokú oktatásban kell résztvennie. Utána beszéljék meg kil- lön-kiilön az elvtáreakkal, hogy az alapszervezet vezetősége alap- vagy középfokú politikai iskolára javasol­ja az elvtársakat további fejlődésük érdekében és csak az illető elvtárs beleegyezésével osszák be valamilyen fokú oktatásba. Nagyon fontos, hogy az ezeken a politikai iskolákon részt­vevők többségét munkás és paraszt káderekből biztosítsuk. Falusi alap- szerzvezetejnk vezetőségének különös gondot kell fordítani a káderek is­koláztatásánál a szocialista szektor­ban dolgozó elvtársakra, akik a szo­cializmus építésében előljárnak. Nem szabad elhanyagolnunk és az isko­láztatásból kihagynunk azokat az elvtársakat sem, akik nem szocialis­ta ezekforban dolgoznak. Pl. falun az egyénileg gazdálkodókat. Tud­nunk kell, hogy földterületünk na­gyobb ezázlékát méy egyénileg mű­velik. Különös gondot kell fordítanunk az ősszel induló oktatásnál a tömeg­szervezetekben dolgozó elvtársak iskoláztatására. El kell érnünk, hogy bentlakásos iskolákon, de az alap- és középfokú politikai iskolákon is leg alább 25 százalékban legyenek elv társnők. Azokban az alapszervezetekben, ahol középfokú politikai iskolát a hallgatók kis száma miatt megindí- tani^nem lehet, ezt a körülményt a fe.sőbb pártszervezet tudomására kell adni, hogy gondoskodás történ­jék ezeknek a hallgatóknak a to­vábbképzéséről. jövőévi oktatásnál nem szabad előfordulni, hogy a hallgatókat admi­nisztratív módon, faliújságra való ki­írassa!, hangszórón történő kiértesí­téssel vonják be az oktatásba. A mostani előkészítés úgy történ­jék, ^hogy alapszervezet vezetősé­ge által kijelölt hallgatókat személy szerinti népnevelőmunkával tudatosít­sák arra, hogy elméleti színvonalá­nak emelése nemcsak kötelessége, hane mmegfíszteltetés egyúttal szá­mára az, hogy oktatásban részesül­het^ Osszák he az elvtársak a hall­gatókat 6—8-as csoportokba, elmé­letileg jól képzett elvtársakat egyé­ni felelősséggel bízzanak meg a hall­gatók közötti tudatosító, népnevelő munkával. Minden közép- és alap- fpkú politikai iskolára kerülő hall­gató véleményét, kívánságát ismer­niük kell. El kell érnünk, hogy október l én Üím,!0''1!.11'5,' évad megindulásakor unden hallgató azzal a tudattal in­duljon neki a tanulásnak,, hogy el­méleti színvonalának emelését, ezzel partr.uinkájónak, termelési mankója nak jobb elvégzését biztosítja. ^Tartsa minden alapszervezet veze­tősége szemeiül? Pártunk- Politikai Bizottságának 1949 október 20-i ható. rozatat: „Vártunk és országunk to­vábbi fejlődésének most egyik fő akadálya, a marxista-leninista szel­lemben nevelt káderei;, hiánya. Fej­lődésünk e szűk keresztmetszetét fog. jak megszüntetni, ha kádereink marxista-leninista nevelését egész púrt’tmmMnk előterébe állítjuk' és végétünk annak a helytelen gtja- kö,-latnak, amely az elméleti munkát a. mindennapi feladatok megoldása közben háttérbe szorította.“, BÉKÉSI LÁSZLÓ a Megyei : Pártbizottság agil, prop. oszt. politikai munkatársa Fény derült a Kokszművek jobboldali szociáldemokratáinak aknamunkájára A’ Koreai Héten dolgozóink köze­lebbről megismerték az ellenség arcát, felismerték azt, hogy csakúgy, mint az imperialista háborús gyújtogatok, az üzemen belüli ellenség sem válogatja eszközeit. Amint az amerikai imperia­listák az „emberi jogok megvédésére" hivatkozva a békés lakosság százezreit igyekszenek kiirtani Koreában, vagy a görögországi és jugoszláviai koncent­rációs táborokban — a háborús gyúj­togatok hazai ügynökei, a jobboldali szociáldemokraták, a demagógok, a klerikális reakció emberei is a „dől. gozók érdekeire" hivatkozva folytat­ják romboló aknamunkájukat. A pécsi Kokszműveknél is felismerték az ellenséget a dolgozók. Már régóta ott lapultak soraikban. De csak lefetyelésnek, üres demagó­giának tartották megnyilatkozásaikat, hiszen a párttitkár elvtárs sem tesz semmit ellenük. „Megélünk mi béké. sen együtt" — alapgondolatból kiin­dulva, a párttitkár, Bence Györgyösem vette fal az üzemen belül meghúzódó ellenség gllen a harcot. A népnevelő munkára egyáltalán nem fordított gondot. így nem is ma­gyarázhatták meg alaposan a dolgo­zóknak a népnevelők a miniszterta­nács határozatának jelentőségét. Nem tartott sem népnevelő értekezleteket, sem vezetőségi ülést. Á Kokszművek dolgozói a Koreai Hét fokozott békeharcában rájöttek arra, hogy az üzemen belül meghúzó­dó ellenség semmiképpen sem halad­hat ugyanazon az úton — a szocializ­mus építésének útján — mint az üzem dolgozóinak nagy többsége. Az Alkot­mány hetében pedig, amikor mérlegre tették munka közben, hogy mennyi­mindent köszönhetnek máris az Alkot­mánynak, a minisztertanács határoza­tának, áz új normáknak, rádöbbentek arra, hogy az üzemben meghúzódó jobboldali szociáldemokrata elemek, a demagógok nem csupán ,,ünnepron- tók", hanem mindaz ellen törnek, me. lyet Alkotmányunk már eddig is ki­harcolt és amit ötéves tervünk a to­vábbiakban is nyújt valamennyi dől. gozónak. Elbeszélgettek a többi üzemek dol­gozóival, azonkívül a napi sajtóból is rendszeresen olvasták, milyen nagy segítséget nyújt másutt a szakszerve­zet és a pártszervezet az üzem dolgo­zóinak a békeharcban, az új normák győzelemre vitelében. Mindebből a Kokszművek semmit sem kaptak. Tel­jesen magukra voltak hagyatva úgy az előkészületben, mint az új normák bevezetésekor. Tehát az egész béke­harcban. Fehér István, volt szociáldemokratá­ban ismerték fel legkönnyebben az el. lenséget. Hetenként több, mint két­száz forintot keresett, mégis állandóan elégedetlenkedett. Még a normást is megfenyegette kalapáccsal kezében. Arra akarta rávenni, hogy lazítsa meg normáját. Bandié Ferencről mindenki tudla, hogy egy másik üzemből lopás miatt távolították el. Rövidesen azt is megtudták róla, hogy ő is jobboldali szociáldemokrata. Ö is uszított az új normák ellen. Papp Jánossal együtt állandóan egy követ fújt. Állandóan elégedetlenkedett. A kemencések előtt ugyan egyáltalán nem volt nagy népszerűsége, hiszen csak szájaim szeretett-Amikor a szak­munkáshiányban a vállalatvezetőség arra kérte Papp Jánost, mivel képesí­tett kazánfűtő, hogy lépjen termelő, munkába, letagadta még azt is, hogy kazánfűtő lenne. De Török József sem volt különb a többinél. Bár néhány évvel ezelőtt párttitkára volt az üzemnek, de min­denki tudta, hogy demagógoskodásá. val éppen az ö titkársága idején zül­lött szét a pártszervezet. Arnold Ist­ván sem volt egyáltalán népszerű. Nyilas mivoltát soha egyetlen percre sem tudta palástolni.'Törtető, karrie­rista volt. Szerette volna a Pártot is félrevezetni, hogy elriassza ezzel a beqpületes dolgozókat a pártszervezet­től. Az üzem jobboldali szociáldemokra­tái nem a Koreai Héten kezdték el aknamunkájukat. Még csak nem is a minisztertanács határozatával kapcso­latban. Fehér Istvánék,Bandié Ferencék már a felszabadulás előtt az elnyo­mókkal, a kizsákmányol ókkal paktál- tak össze. Török Józsefék, Arnold Istvánék már közvetlen a felszabadd, lás után a Pártba beférkőzve igyekez­tek belülről megtámadni a munkásosz­tály ügyét, rombolni a pártszerveze. tét, a Párt tekintélyét. Azóta is állan­dóan a dolgozók ellen törtek. Legélesebben most vették észre, az áj normák bevezetésénél, amikor minden dolgozót befolyásuk alá akartak vonni. Amikor arra akar­ták rávenni a dolgozókat, hogy to­vábbra is a laza normákkal dolgozza­nak. Amikor lázitottak a miniszterta. nács határozata ellen. Az ellenség mesterkedését annál is inkább köny- nyen folytathatta, mivel sem a párttitkár, se az UB, sem a vállalat- vezetőség nem leplezte le aknaniunltá- jukat. Valamennyien szemethúnytak az ellenség mesteikedései . fölött. Az üzem normását teljesen magára hagy­ták. Az üzem öntudatos kommunistái azonban végetvetettek az ellenség ak­namunkájának. Leleplezték a többi ön­tudatos dolgozóval együtt ax egész bandát Az üzem kommunistái ezzel bebizonyították, hogy csak a Bence Györgyik, az UB vezetői megalkuvók. Tehát csak egyes gerinctelen, a kom­munisták forradalmiságát nélkülöző bábok a megalkuvók. Áz üzem dolgo­zói pedig tettekkel igazolták ragasz, kodásukat Pártunkhoz: Géczi Lajos, Stádics Ferenc, Sifrik János szállítók a Koreai Héten 98 órát takarítottak meg békeharcukkal. És az üzem 131 dolgozója 2—15 százalékos felajánlást tett az Alkotmány ünnepére is. Ennek során számtalan dolgozó már túl is teljesítette új normáját. így Péter. Fe­renc, Rücker Ádám, Hofrnan Lajos 110 százalékos eredménnyel ünnepli az Alkotmány ünnepét. Az üzem valamennyi dolgozója fel­ismerte az ellenséget. Még jobban ragaszkodik Pártunkhoz, mert meg­védte az ellenséggel szemben és ke­zébe adta az új normákat, mellyel új győzelmeket harcolnak ki. Azokat pedig, akik megalkudtak az ellenség­gel, maguk mögött hagyják és még nagyobb lendülettel haladnak a szó. ciaiizmus megvalósításáért, A Ikotmányunk ünnepén elérjük a 200 százalékot így akarnak méltóképpen ünnepelni a dunaszekcsői dolgozó parasztok Ha valaki végigmegy a dunaszek­csői főutcán, azonnal szemébe tűnik, hogy az egyik hatalmas ház előtt szüntelenül sorakoznak a kocsik. Mindegyiken jól megtömött gabonás­zsákok és mellettük a gabona gazdá­ja. Ha valaki a raktár falán függő versenytáblára néz, ezt olvashatja: Begyűjtendő mennyiség 8.519 mázsa, begyüjtve: 14.793 mázsa, 174 százalék. Utána sorakoznak az élenjáró dolgo­zó parasztok: Farkas János 813. Hus­ii János 800 és Gölli László 695 szá­zalékra teljesítették a beadást. — Most, hogy 174 százalékra ál­lunk — mondja Kalinti János raktá­ros — nem jelenti azt, hogy leáliunk. Ellenkezőleg, azt jelenti, högv fokoz­zuk az ütemei s augusztus 20-ra 200 százaléknál akarunk lenni. KzcKet mondja Husii nihály. Balogh József és Koncz András is, akik a vételi jegyre várakoznak. Nem most adnak be először, hanem újbóli eljöttek, s az utolsó szem felesleges gabonájukat is behozták. Igaz, hogy nem sokat hoztak -w fejenként egy mázsát. De így, a sok kicsiből kerül össze a tíz-húsz mázsa s abból a vagon és úgy lesz majd a 174 száza­lékból 200 százalék. Kemény harc árán jutottak el idáig a dunaszekcsőick. Aratáskor a falu­ban épkézláb embert nem lehetett ta­lálni — csak esténként. De akkor is a pártszervezetben, ahol ■ a népnevelő gárda tartotta az értekezletét. Akkor még az aratás gyors befejezése voll a főkérdés, de már megjelent az érte­kezleteken ez a szó is: begyűjtés. Hor­váth elvtársnak, a titkárnak és Por koláb elvtársnak • az volt a vélemé­nye: „Már r,eki kell láíni a begyűjtési agitációnuk. hogy az a csép/éssel fo­lyamatosan menjen s egyidőben feje­ződjék be“. IJgy határoztak, hogy meg kell_ kezdeni a háziagitációt a géptől való beadás érdekében. Dunaszekcjőn a korábban elhang­zott szó és a tett egybevágott. Ennek fényes bizonyítéka az elért eredmény — fia erről beszélünk — mondja Porkoláb elvtárs — akkor csakis a népnevelő munkát említhetjük először, A felvilágosító munka megszervezésé­vel értünk el idáig, s azzal, hogy időben tértünk rá a kővetkező kér­désre: a begyűjtésre. így már az első mázsák elcséplése után dolga akadt Kalinti Jánosnak a terménybe gyűjtőnek. A dolgozó pa­rasztok Gyurica István, Kövesi Jó­zsef és a többiek a gép alól vitték be gabonájukat. Az első beadó — ugyanúgy mint az aratásban is — a Petőfi termelőcsoport volt, ahonnét 491 mázsa került a terményraktárba. Közben a pártszervezet olyan volt, mint egy főhadiszállás. Porkoláb és Horváth elvtársak egész nap, de még éjjel is az irodában tartózkodtak. Ok vezették a begyűjtési csatát. He­tenként három este összejöttek a nép­nevelők s megbeszélték a tapasztalta­kat. Itt merült fel, hogy a gépeknél vontatottan megy a munka, s így ke­vés gabona gyűl be. Akkor határozták el, hogy egy népfront bizottsági tag egész nap inspekciót tart s ö felel a cséplőgépekért. Minden géphez nép­nevelő került s az vezette ezután az agitációt. A 80 tagú népnevelő cso- por/ tagjai pedig állandóan járták a falut. A pártmmmmtk „ez az in­tézkedése hamarosan megjavította a helyzetet. Azokban a napokban több­száz mázsával több gabona gyűlt be, mint előtte. A pártszervezetben úgy vélekedtek, hogy ha így megy tovább a begyűjtés ,akkor augusztus végére teljesítik az előirányzatot. A cséplés közepefelé jártak, ami-, kor a községbe bombaként ütött be: Szegvár és Mindszent községek vállal­ták, hogy augusztus 20-ra befejezik az előirányzatot. A pártszervezet azon­nal összehívta a népnevelőket s meg­beszélték a feladatot. Másnap a köz­ség kilenc helyén a népfront bizott­ság tagjai kisgyűléseket. tartottak, ahol ismertették a két, község felhívását. Porkoláb elvtárs fejében született meg az ötlet s másnap már a szerint dolgozlak. Maczák Bélát. Demeter Jánost és Béres Bélát, akik pétdamu tatúan teljesítették kötelességüket, kisgyűlések vezetésével bízták meg. ök i* felhívták a dolgozó parasztokat, hogy kövessék őket, hisz a kézségben nincs olyan, aki ne gondolna szero- • tettel az Alkotmányra. Akkor már mindenütt az Alkot­mányról foly a szó, A szigeti dolgozó parasztok azzal hozták be gabonáju­kat, hogy ezt azért adjuk, mert az Alkotmánytól kaptuk a villanyt, tele­font, iskolát, postát s ezt így tudjuk meghálálni. De nemcsak a szigetiek gondolkod­tak így. Kövesi József azzal rakta le 13 mázsa feleslegét: „Ezt azért adom, mert az Alkotmány tette, lehetővé, hogy községünk vasutat kap, melyei már építenek“. Lfnárt Sánflorné az asszonyok. felé szólt, amikor az összes feleslegét lerakta a raktár mázsájára: Mi asszonyok, örömmel'kell, hogy gondoljunk az Alkotmányra. Az Óvo­dát, a napközi, otthont és az orvost rendelőt az • Alkotmány biztosította. Ezért mindenki teljesítse kötelességét s akkor a jövőben még többet kapunk. Ar egész községet -megmozgatta az Alkotmány ünnepe. A kocsik végtelen hosszúságban álinak a raktár előtt s ha egy elmegy, helyébe kettő jön. S a teljesítményük nap mint nap emel­kedik. Csütörtökön még 174 százalék­ra álltak, pénteken este már 176 volt. Aznap még erősített a dunaszekcsői pártszervezet s újból a kisgyűlések sorát rendezte meg. Szombaton már 1 amás István és még többen bevitték utolsó szem felesleges gabonájukat — az eredmény 178 százalék lett. De a dunaszekcsői dolgozó parasz­tok^ mint ahogy a 118 százaléknál “ úgy most a 178 'Százaléknál m állna« ípcg. Mindannyian Inegfogad- tá.c: úgy ünnepük az Alkotmányt, hogy ami van még felesleg, mind va­sárnap. beadják. Megfogadják a Me­gyei Bizottság felhívását: vasárnap is folytatják,'a begyűjtést, hogy elérjék azt. amit'Kusti Mihály, Balogh Jó­zsef éS minden dunaszekcsői dolgozó paraszt célul tűzött ki — a 200 ’szá­zét lékot. Bocz József

Next

/
Oldalképek
Tartalom