Dunántúli Napló, 1950. augusztus (7. évfolyam, 176-202. szám)
1950-08-02 / 177. szám
r im AUGUSZTUS 2 ' N M P h Ő Koreai nóp Ezabadságharca a mi ügyünk isa Üzemeink dolgozói az új normák túlteljesítését és a minőség javítását vállalják a koreai hétre A Szakszervezetek Országos Tanácsa a dolgozók proletárszolida- vitásból fakadó szocialista kezdeményezésének- felkarolására a szakszervezetek és üzemi bizottságok fontos feladatává teszi... augusztus 7—12-ig tartó „koreai hét’* (békeműszak) szervezését az üzemekben. (A SZOT határozata bőt). A Szakszervezetek Országos Tanárának felhívása élénk visszhangra tatáit a pécsi üzemek dolgozói között. Megindult a kezdeményezés a béke- xnüszak szervezésére, hogy a gyárak és üzemek dolgozói előirányzatuk túlteljesítésével segítsenek a koreai népnek szabadságharcában, hogy többtermeléssel erősítsék a béketáber magyarországi frontszakaszát. . -A békemüszak szervezésében elsőnek a szászvári bányászok mozdultak meg, amelyről Takács Ferenc levelezőnk így számol be: „A szászvári bányavizem dolgozói — írja Takács elvtárs. *— 31-én, hétfőn reggel rögtönzött gyűlést tartottak, amelyen Susi Mihály, Dicső Ferenc, Dékány István és a 10-os csapatból Wieder Ferenc, a 3-as csapatból pedig Wieder József kijelentették, hogy versenyre hívják az összes dolgozókat, ki ér el magasabb teljesítményt a koreai műszakban. A röpgyűlésen mindjárt csatlakozott a kihíváshoz a 17-es csapatból Bakó József és Kecskés József, a 7 es csapatból pedig Lakatos József ós -munkatársai." A lelkes kezdeményezéshez mind köbben és többen csatlakoznak és^ a szászváriak Komlót, Nagymányokat, Mázát is versenyre hívták, azért *nint ahogy Takács elvtárs írja: — *Be akarjuk bizonyítani, hogy készek Vagyunk harcolni a béke megvédéséiért." A szászvári bányászok kezdeménye- gése minden bizonnyal széles visszhangra talál nemcsak a MÁSZ, hanem » MESZHART-aknák között is. A pécsi üzemek dolgozói között is megindult a mozgalom a békeműszak sikeres megrendezésére. A dohánygyárban a keddi napon az ebédszünetben lelkesen ajánlottak fel a dolgozók. Levelet is írtak erről szerkesztőségünknek: „A koreai nép fegyverrel kezében küzd a békéért, szabadságért. Mi a termelés íronlján akarunk harcolni ezért. Tudjuk, hogy Korea ügye a mi ügyünk is. Éppen ezért — hangzik a levél, — a béke- műszakra felajánljuk, hogy új normánkat 5 százalékkal túlteljesítjük. Így akarjuk segíteni a koreai szabadságharcosokat." öt-öt százalékkal vállalta normájának túlteljesítését: Pécsi Józsefné, Kisvörös Péterné, Molnár Györgyné, Meicán Károlyné, Kovács Jánosné, Schön Ádámné, Réz Teréz, Vérségi 'Jenőné, Sashalmi Paula, Her- vai Pálné, Kovács Ferencné, Gyer- gyák Jánosné, Muth Henrikné, Kétyi Ferencné, Takács Mária, Braun Ádámné és Blau Manóné. A Kesztyűgyár NV-ben is lelkes felajánlásokat tettek a dolgozók a békeműszakra. Két héttel ezelőtt az üzem dolgozói tartottak már saját kezdeményezésükre egy békeműszak napot, évi tervelőirányzatuk időelötti teljesítésére. Most a felajánlásokat tovább szélesítették: Andreli József szabász vállalta, hogy évi tervét 5 nappal időelőtt teljesíti. Peti József 7, Benke Jenő 55, Kutnyánszki László 35, ICis3 Imre 15. Pozsár András 15 nappal előbb fejezi be a tervét. Pozsár András ezenkívül még vállalta, hogy a borait yagot 100 százalékig kihasználja, ezzel fejleszti a Korabelnyikova-moz galmat és a minőségi munkáját a jelenlegi 66 százalékról 88 százalékra javítja. A Kesztyűgyár NV-ben azonban az asszonyok sem maradnak le. így Reger Jánosné vállalta, hogy tervét 20 nappal előbb fejezi be, a minőségi eredményét pedig a jelenlegi 90 százalékról, 95 százalékra emeli fel. Szabó Béláné 30 nappal előbb fejezi be tervét és a jelenlegi 94 százalékos minőségét 2 százalékkal javítja. Péter Istvánné 22 nappal előbb fejezi be tervét és 97 százalékos minőségi munkáját 1 százalékkal javítja. A Lakatosa rugyár NV-ben is lelkesen készültek a dolgozók a kedd délutáni termelési értekezletre, hogy ott a gyár termelését megvitatva, felajánlásokat tegyenek a „koreai hét"-re. Már a déli órákban többen megfogalmazták, hogy mit vállalnak a termelés frontján a béke megvédéséért. így Kiss Józsefné hidegpréselőnő 2 százalékkal emeli a termelését, de amint mondja: — Minden lehetőt megteszek, hogy segíthessem Korea hős népéti Kovács Jánosné hidegpréselőnő 5 százalékkal vállalta termelésének emelését. Ugyanígy a Fűtőházi DISZ szervezet szénrakó brigádja is szép felajánlást tett a békeműszakra. Mint levelükben írják: „Mi a munka frontján akarjuk bebizonyítani, hogy együtt érzünk a koreai szabadságharcosokkal." Felajánlásukban vállalták, hogy 10 százalékkal túlteljesítik új normájukat. Ä Pécsi Kenyérgyár dolgozói ugyancsak nagy örömmel csatlakoztak a békeműszakhoz. — Kötelességünknek tartjuk — mondják — hogy legelsősorban tér melésünk fokozásával segítsük elő a koreai nép harcát. Vállaljuk, hogyú/ normánkat 10 napon belül 5 százalékkal emeljük és még ezt is túlteljesítjük. Az üzemek dolgozói így segítik a koreai harcosokat és így válaszolnak az imperialistának, akik a békés népekre törnek. Az öntudatos dolgozók a koreai héttel tovább erősítik a le győzhetetlen béketábort és egyben meggyorsítják szocialista építésünket. Tudnak számolni a sároki dolgozó parasztok I.' ■ .....—........—........—--------------Ez ért lépnek be egymásután a csoportba A sároki termelőcsoport földjei ott húzódnak el közvetlenül a határ mellett. A földek nem sokban különböznek a haté ion innen és túl. Mégis, ha bem volna ott a keskeny árok, a néhány szál drót, akkor se lehetne eltéveszteni a határt, amin innen már üelhántatlan tarlót se lehet látni, de iamin túl még szerteszét hevernek a Keresztek. Néhol még keresztbe sincs xakvg a gabona: úgy, ahogy levágták, .■esetleg kévébe kötve hever. Eső áztatja, szél cibálja, de nincs, aki behordja. Nincs, mert Titoék bandája elhurcolja a férfiakat s aki otthon marad, *z meg már csak azért sem akar dolgozni,'hogy minél kevesebb gabonát Vihessenek el tőle Tito pribékjei. Látják ezt a sároki dolgozó parasztok. És nem egyszer hangzik el naponta Sajókon a dolgozó parasztok ajkáról: „De jó, hogy mi nyugodtan dolgozhatunk, de jó, hogy mi tudjuk: amink termett, azt nem viszik el, de jó, hogy ml azzal az érzéssel adhatjuk ' le gabonánkat, hogy annak minden szemével a békét védjükl" 1 Számtalanszor elhangzik ez :-Sárokon, amikor a dolgozó parasztok (yiszik be gabonájukat a földműves- szövetkezetbe. Ez az egyik, amiről so- 'kat beszélnek mostanában, a sároki dolgozó parasztok. A másik, amiről talán még több szó esik: a csoport. A csoport eredményeit ismeri már minden sároki dolgozó paraszt, tudjak, hogy a csoportnak rossz, elhanyagolt és 50 esztendeje szinte minden évben másnak bérletbe adott volt papi lóidon- 11 és lél mázsás termése lelt búzából, szemben az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok ti mázsás átlagával, s hogy rozsból meg lő má- , zsát csépeltek. Tudja ezt minden dolgozó paraszt Sárokon. De a sároki tszcs tagjai nem elégedtek meg ennek megállapításával. Azt is kiszámították a sároki dolgozó parasztoknak, hogy a 11 és fél mázsa; és a 8 mázsa között a különb- «ég nemcsak 3 és fél mázsa búza. Ha- nem 86 fonntjcival számítva, a különb' *ég ugyanakkor 301 forintot, is jelent Ennyivel több haszna lett a csoportnak minden hold búzából. ! Azt inár a sároki _ , ,' - . , dolgozó parasztok maguk szamilolták ki, hogy csak ebből a különbségből egy ölíö- zel férfiruhát, vagy egy pár'jó csizmát és kalapot lehet venni. De lehet venni belőle két jó süldőt is és akkor még marad is egy pár tizes. , Ennyi a különbség. De mennyi tíz holdnál (ami körülbelül egy családra esik a csoportban.) Hacsak mindben búza lenne; akkor is 3000 forintra rúgna. Nagy pénz ez, nemcsak Sárokon, de mindenütt. És nem minden .holdban búza van. Hanem ott van például a gyapot is. Csaknem kötésig érnek a cserjék és annyi rajtuk a virág, hogy alig látni a levelet. Mondták is a siklósi „gyapotosok”, hogy ezeken, a jólfejlett cserjéken több gu- bót lehet meghagyni a szokásosnál. És a szépen virágzó gyapoltábla azt jelenti, hogy a csoportnak jó néhány holdról négy-ötszörös jövedelme lesz, mint akármelyik egyéni gazdának. Látták ezt is a sároki dolgozó parasztok és a csoport tagjai, a csoport népnevelői meg is magyarázták mindezeket nekik. Az eredmény nem maradt el: 14 család jelentkezett már eddig felvételre a csoportba és most is folyik állandóan a jelentkezés. | Az új jelentkezőkből megalakult hamarosan az „új belépők csoportja". És Ács István, Hirman József. Saczki József, Ács Ferenc, Müller József és a többi új belépő amellett, hogy rendszeresen eljárnak segíteni a csoportba, ma már a munka- egvségekkel ismerkednek. Fontos volt ezt ismertetni, hisz az uj belépésekkel egyidejűleg a faluban ismét kezdte mondogatni az ellenség: „na majd az olyan jó munkások, mint a Hirmanék is, dolgozhatnak mások helyett." Az új belépők csoportjának tagjai azonban most már csak nevetnek az ilyen ■ szólamokon. Sőt most már maguk magvarázzák a többieknek, hogy is áll a dolog a munkaegységekkel. — Rájöttem éti mindenre, amikor megnéztem a kimutatást a munkaegységekről — szokta mondogatni a többi dolgozó parasztoknak Hirman Péter. — Láttam, hogy Mandl János neve iőlölt kétszer olyan magas a vo nás, mint némely más tagnál. Akkor már tudtam, hogy csak igazsáqos lehet, a munkaegységgel való számolás Mert azt én is, meg mindenki látta a faluban, hogy Mamii János dolgozott legtöbbet a csoportban. Aki le hát legtöbbet dolgozott; annak van a legtöbb munkaegysége, 'annak lesz leonagyobb a jövedelme. A sároki dolgozó parasztok tudnak számolni. Ki tudják számolni pénzben is, hogy mit jelent az egyénileg gaz dálkodni, vagy csoportban dolgozni. Tudnak számolni, ezért lépnek be. S az, hogy a munkaegységszámolással is megismerkedtek, biztosítja, hogy minden kétely nélkül, a szebb, boldogabb, gondtalanabb élet tudatában induljanak el a többiek által már egy éve eredményesen járt úton. A munkanormák rendszere a szovjet iparban A munkanorma-rendszer célja: a szo-1 cialista termelés minél erőteljesebb fokozása. az ország gazdaságának növelése és ezzel együtt a dolgozók anyagi és kulturális színvonalának jelentős felemelése. A mnnkanorma-rendszer nagy haladást jelent azon az úton, amelynek célja: minél szőkébbre szorítani a munkaidőveszteséget, anélkül, hogy ebből a dolgozókra hátrány származnék. A normarendszer segítségéve'., sikerült érvényesíteni a Szovjetunióban azt a szocialista elvet, hogy a dolgozók munkájuk alapján, az elvégzett munka mennyiségétől és minőségétől függően kapják meg bérüket. A mnnkanormúk helyes megállapítása maga után vonja a termelés célszerű megszervezését, lehetővé teszi a szocialista munkaverseng fejlődését és megsokszorozza a munka termelékenységét. Ez a szocializmus felépítésének és a szocializmusból a kommunizmusba való áttérésnek döntő feltétele. a szovjet gyárakban és üzemekben tudományos kivizsgálás után állapítják meg a normákat. Tekintetbe veszik az üzem termelőképességét, a technikai vívmányok alkalmazási lehetőségét és a munkaidő gazdaságos kihasználásának módját. Normarendszer nélkül nincs szocialista gazdaság, — Sztálin állapította meg, hogy technikai normák nélkül lehetetlen tervszerűen gazdálkodni. Természetes, hogy külön normát állapítanak meg a géppel végzett és is mét más normát a kézi munkára. A' munka termelékenységének emelése a Szovjetunióban a dolgozók érdekei! szolgálja, hiszen a termelés terén elért új és új eredmények elsősorban a dolgozók életére hatnak kt: növekszik a javak mennyisége, olcsóbb lesz a tér melt áru, olcsóbbá válik a megélhetés. Nézzük meg,hogy néz ki a norma- níegáüapítás « tőkés termelési rend szerben. Itt a normákkal minél több erőt akarnak kifacsarni a dolgozóktól, a normákat a lcgmagasabbn állapítják meg és a munkásnak ereje minden cscpjét fel kell áldoznia, ha azokat teljesíteni akarja. A netvgopki Bedeaux- iroda egg-egg munkadarab elkészítéséhez átlag feleannyi időnormát állapit meg, mint amcnm.fi az alkatrész le gyár fásához szükséges. Azt a munkást, nik az előírt, lehetetlenül magas normát nem tudja teljesíteni, megbüntetik: lefaragnak alapbéréből, vagy elbocsátják munkahelyéről. A szocialista államban más felfogás uralkodik. A dolgozó itt olyan munka normát teljesít, amely mellett tag tere nyílik a norma túlteljesítésére, tehát a nagyobb jövedelemre. A normák megállapításánál követik Sztálin 1035-ben adott útmutatását: „Olyan technikai normákra van szükségünk, amelyek valahol a középen járnak, a mai technikai normák és azok között, amelyeket a sztahanovisták értek d." ' i Szovjetunióban a normák álta- lános revíziója csak a kormány engedélyével történhetik meg, a döntő« meghozatala előtt pedig a kormány az illetékes szakszervezettől kér tanácsot. Ez annyit jelent, hogy maguk a munkások, a dolgozók döntenek a norma megállapítása felett. Tekintetbe veszik a technikai újításokat, az új gépelt teherbíróképességét. A normák felülvizsgálását a dolgozók összessége végzi. Pl. a moszkvai villnmosgépgyárban a normafelülvizsgálás munkájában '300' munkás és 56 specialista vett részt, akik összesen 595 javaslatot tettek a termelés megjavítására, A normarendezés másik, igen hathatós módja a munkások továbbképzése. A gyárakban rendszeresen és folyamatosan tanítják a dolgozókat. így csupán 1948-ban 3 millió 800 ezer munkás nyert magasabb képesítést, ami más szóval azt jelenti: ezek a munkások megtanulták, hogyan lehet még jobban, még gyorsabban termelni és ezzel több keresethez jutni. A sztahánovisták segítik munkástársaikat, s ennek következményekép egyre több dolgozó jelentősen túlteljesíti * normát. á szocialista országban «ralkocM ** vezető alapelv: „Mindenkitől képességei szerint, mindenkinek munkája alapján.” Ez annyit jelent, hogy minél magasabb képesítésű a munkás, minél termelékenyebb s munkája, annál magasabb a munkabére. A: szovjet munkások az új normák segítségével érnek el naponta új, meg új ragyogó termelési eredményeket, az új normák segítségével építik a kommunizmust. ff ^öeznteJ.Ékesiyj£g.iitik e.me.1 éiAuel ezőútfük a blkeifreidőt“ Négy mohácsi szövőnő levele a minisztertanács határozatáról Négy levél érkezett. Mind a négy . levelet a Mohácsi Selyemgyár dolgo- j zói írták. A levelekből kitűnik, hogy I elavultak az eddigi normák és hogy a dolgozók őrömmel várják az új igazságos normák bevezetését. * Vóó Kárólyaé szövőnő élmunkás így kezdi írását: Nem az első vagyok és valószínűleg nem leszek az utolsó sem, aki az alapbér felemeléséről és a norma rendezéséről ír. A mi üzemünkben is könnyebb lett a munka, ezt bizonyítja az is, hogy januárban csak hatan voltunk olyanok, akik egyszerre hat szövőgépen dolgoztunk, ma már viszont, húszán dolgozunk, mert munkamódszerünket átadtuk a többi dolgozótársunknak is. Természetes, hogy csak akkor szolgáljuk munkánkkal a fejlődést, ha olcsóbban termelünk. Hat gépen a jobb munkakörülmények miatt nem kell sokkal több munkát végezni, mint régen a három gépen, de keresetünk kétszer annyi lett, tehát nem lelt olcsóbb az általunk termelt áru. A normarendezés átmenetileg fizetéscsökkentést jelent, de ezt részben már az alapbéremelés ellensúlyozza a túlteljesítés pedig keresetünk emelkedését biztosítja. Itt kell felvetnem, azt is, vájjon hova jutnánk, ha fejlődő termelékenységünket teljes egészében csak az életszínvonal emelésére fordítanánk? Megállítanánk a további fejlődést. Nem lenne lehetőség arra, hogy új, jobb termelőeszközöket állítsunk elő. Az alapbéremelést, es a normarendezést, ami az ötéves tervünket és a szocializmus építését szolgálja, helyesnek és igazságosnak tartom. Ezért, az új normákat is igyekszem túlteljesíteni és igy erősítem a békefrontot is. * Helyesen és jól látja a kérdést Vöő Károlyné, de hasonlókép vélekednek a többiek is. Tímár Jánosné élmunkás szövőnő a következőt írja: Januárban 117 százalékom volt, februárban 125 és most pedig már 229 százalékot érek el. Ezzel szemben a munkám nem lett nehezebb, sőt mindig könnyebben dolgozom. Lclkiism.«e- retfurdalást éreztem, azt mondtam magamnak: Te Tímámé, nem gondolsz arrn, hogy ezen változtatni kell, inert jogtalanul magas a béred? Hiszen magasabb a béred, mint a termelésed értéke. Mit gondolsz,' nzzhel ez így? Nem — nem mehet és rájöttem arra, hogy kockáztatva van egész dolgozó népünk jövője. Ekkor jelent meg a minisztertanács határozata, amit örömmel köszöntünk, mert az alapbéremelés és a normarendezés félredobta utónkból azt a gátat, amely fejlődésünket akadályozta. Most valóban megdolgozott munkáért, a megérdemelt, becsületes bért fogjuk kapni, amit igazságos és jó normával fogunk elérni. Kocsis Júlia DISZ ifjúmunkás levelében ezt írja: A «koreai nép iránti ízeretetünket és az imperialisták elleni gyűlöletünket most van igazán alkalmunk bebizonyítani. Én mint DISZ ifjúmunkás az imperialistáknak és a jobboldali szociáldemokratáknak, akik lazítanak az új norma bevezetése ellen azzal válaszolok, hogy az eddigi 3 gépről 4 gépre térek át. Pártunk felhívta figyelmünket a laza normák tarthatatlanságára. Felhívta figyelmünket arra ,s> hogy nem ehetjük meg a jövőnket. Mindezt én is tisztán látom, éppen ezért kívánom most felhívni a más üzemekben dolgozó ifjúmunkások figyelmét, hogy vegyék fel mindenütt a harcot a laza, az elavult normák ellen. Én 1949 augusztusától kezdve dolgozom a Mohácsi Selyemgyárban, mint szövőnő. Sokáig két gépem volt, most bárom géppel dolgozom, nap-nap után elérek 58—59 ezer vetést, ami természetesen a fizetésemet is emeli. Látom, hogy a normák elavultak, lazák és én sem akarok olyan bért felvenni, amiért nem dolgozok meg eléggé. — Üzemünk az elmúlt év végéig rosszul dolgozó üzem volt, a selyemgyárak közül az utolsó — írja Gaspy Istvánné. — Ezt a hibát felismerte a Párt és nagyteljesítményű gépeket kaptunk. Az új gép segítségével 14 felvetőnő munkáját ketten végezték el. A liibbiek és köztük én is átkerültem a szövődébe. Itt hat hét alatt olyan százalékokat tudtunk elérni, olyan teljesítményt, amelyet azelőtt tíz éves gyakorlattal rendelkezők sem értek el. Ez tenr.'ísze|es csak laza normákkal volt lehetséges. Tudom azt, hogy az új normák bevezetésével, szaktudásom emelésével, jobb munkamódszer elsajátításával rövidesen, nemcsak elérem, hanem túl is szárnyalom a mostani teljesítményemet és a kereseterpet. így írnak a Mohácsi Selyemgyár dolgozói, Vöö Károlyné, Tímár Jánosné, Kocsis Júlia DISZ ifjúmunkás és Gasper Istvánné, akik örömmel várják az új, igazságos normák bevezetését, mert tudják, hogy ezzel mindannyian a békefrontot erősítik és ötéves tervünk sikerét biztosítják.
