Dunántúli Napló, 1950. június (7. évfolyam, 125-149. szám)
1950-06-11 / 133. szám
DUNÁNTÚLI f NAPLÓ JLmJn»Js Ju\r A munkaidő fó lifiawnjlásáva^ mü|n«ba]i 110 százalékra teljesítették a tervet a kom ói bányászok A károlymajori állami gazdaság dolgozóinak versenykihívása az aratás és cséptés határidő eiőiti, legkisebb szemveszteségoel való elvégzésére MA TELJES HETI RÁDIÓMŰSOR vn. ÉVFOLYAM, 133. SZÁM _______________________________ARA SQ FILLÉR ________ VASÁRNAP, 1950 JÜNTW 11 Fe ladataink a Központi Vezetőség ülése után Pártunk Központi Vezetőségének legutóbbi ülése példát és utat mutatott számunkra, A bárom napirendi pont külön-külön is rengeteg tanulságot rejt magában és együttvéve módot nyújt Pártunk, egész dolgozó népünk számára ahhoz, hogy a szocializmus építését, a béke védelmét az eddiginél is jobban teljesítsük, történelmi feladatunkat még hívebben betöltsük. Sokat beszélünk arról, hogy az új felnövekvő kádereket, a friss, fiatal erőket, akik az eltelt néhány esztendő alatt bebizonyították képességeiket és osztályhűségüker, bevonjuk a vezetésbe, Sok szó es k erről, lényegesen több szó, mint cselekedet. Most Pártunk Központi Vezetősége megmutatta, hogyan hell bátran ezeket az új, megbízható és tehetséges kádereket élreállítani. Tanulhat a példából a siklósi járási és mellette jónéhány pártbizottságunk, amelyek a maguk területén sokszor tehetetlenül nézik elöregedett alapszervezeti vezetőségeinket, mert „nem találnak" ifjú, vezetésre érett elvtársakat. Központi Vezetőségünk felmérte azokat a hatalmas eredményeket amelyeket népgazdaságunkban műit év decembere óta elértünk. Jó így visszanézni fejlődésünk egy- egy szakaszára! A magyar dolgozó nép nagyszerű erőfeszítései meghozták bőséges gyümölcseiket, Előrehaladásunk nem utolsósorban testsúlyunkon, ruházatunkon, lakásunkon, gyermekeink iskoláztatásán, — életszínvonalunkon mérhető le. Büszkék vagyunk arra, hogy a Szovjetunió és a többi népi,demokrácián kívül nincs még ország a földön, ahol az általános jólét, a dolgozók jóléte olyan szinten állna, mint nálunk. Proletárdiktatúránk fölényét látjuk e téren is: utolértük és elhagytuk az úgynevezett fejlett nyugati, kapitalista országokat. Míg Angliában jegyre adagolt bálnazsírral sütnek, Franciaországban az újra és újra leértékelt frank miatt a dolgozó családok zöme süllyed mind mélyebbre az éhezés és nélkülözés lejtőjén, míg a két és félmillió olasz munka- nélküli Dante poklának új körét ismeri meg, míg az amerikai kapitalista paradicsomban sztrájkoló milliók követelnek néhány centtel magasabb munkabért, — addig nálunk számtalan munkásember arra panaszkodik, hogy kihízza ruháit. Es ha a klerikális reakció hűséges fegyvertársaival, a jobboldali szociáldemokratákkal elégedetlenséget is próbál szítani a gyenge öntuda- túak között, a tényeket letagadni nem leket! Ezek a tények pedig azt bizonyítják, hogy a nyugati népek tíz körmüket megnyalnák, ha olyan élelmezési helyzet lenne náluk, mint például Pécsett és Baranyában, ha ott is a kormány sorra le- ezállítaná az iparcikkek árát, mint legutóbb Népköztársaságunk kormánya a gyermekruházati cikkekét. Életszínvonal emelkedésünk ma már nemcsak a dolgozók szükebb körére, hanem mindannyiunkra vonatkozik. Csak egy példát: üzem« munkásságunk, szocialista szektorban dolgozó és még egyénileg gazdálkodó parasztságunk mellett nézzük meg a közalkalmazottak helyzetét. Azt tapasztaljuk, hogy míg 1949-ben 479 forint volt Baranyában az átlagfizetésük, addig 1950-bén ez a szám 20 százalékkal emelkedett, felment 573 forintra. A népi demokratikus Magyarországon a fokozódó jólét általános jelenség lett. Az életszínvonal igen fontos dolog és joggal mérjük ezen is szocialista építésünk eredményeit. De nem ez az egyetlen szempont és nem is az első. Legfontosabb az: hogyan megyünk előre a termelés frontján, hogyan halad ipari termelésünk és ezen belül is fejlődésünk szíve-1 elke, a nehézipar. Pécsett és a megyében e téren nem kis lépésekkel mentünk előre. Jóval idő előtt teljesítettük a hároméves tervet, szinte valamennyi pécsi üzemben előbb, mint két év és öt hónap. A sztálini műszakban kibontakozott sztahánovista mozgalom megerősödött és kiszélesedett. Az egyéni versenyzők közé mindjobban felsorakozik műszaki értelmiségünk. A munkások és műszakiak jó együttműködésének példát mutató sikere az is, hogy a Bőrgyár élüzem lett. Ez a fejlődés múlt év decembere óta tovább folytatódik. Az ezer forintra eső termelési értéket ala- pulvéve a Sopiana-gépgyár tervét ez évben 179 százalékban teljesíti, a Bőrgyár 142 százalékkal, a Fémes Lakatosárugyár 129, a komlói Magasépítési NV 117 százalékkal haladta túl tervelőirányzatát. Ezek a számok is azt bizonyítják, hogy ipari munkásságunk és műszaki értelmiségünk a szocializmus építésében derekasan megállja helyét. Ugyanezt mondhatjuk dolgozó parasztságunkról is, elsősorban a szocialista szektorban dolgozókról, akik odaadó, jó munkájukkal válaszoltak a fekete reakció és a ku- lákok mesterkedéseire. Bőséges, boldog aratás előtt álunk! Jó terméskilátásainkat a legutóbbi napokban csak növelte, hogy megyénk néhány területét megöntözte a kiadós, „aranyat érő" eső- Minden reményünk megvan ahhoz, hogy az országos 8.5—9.5 mázsás átlagos búzatermést megyénkben túlszárnyaljuk. Azonban nem lennénk kommunisták .Lenin—Sztálin hadseregéhez méltók, ha önelégülten sorolnánk fel eredményeinket és nem tűznénk magunk elé új, még nagyobb célokat, ha nem beszélnénk döntő súllyal fogyatékosságainkról. Népgazdaságunk helyzetéről szóló ismertetésében Gerő elvtárs rámutatott a legfőbb hibákra, azok közt is különösen egyre: a bérezési visz- szaélésekre, a bércsalásokra, a normák lazaságára. Ezt a területet az ellenség új frontjaként jelölte meg és ez a kifejezés még nyomatékosabban alakú ■ azt: esősorban ide összpontosítsuk figyelmünket. Arról van szó, hogy a bérek emelkedésével nem tart lépést a termelés, a termelékenység növekedése. Jócskán e'.őreugrottunk az Ez év június 3-a és 9-e között tartotta a Magyai—I.engyel Gazdaság; Együttműködési Állandó Bizottság halódik ülésszakát Varsóban. A tanácskozáson az állandó bizottság lengyel szekciójának elnöke. Stefan Jendry- ehowski miniszter elnökölj Az ülésszakon résztvelt a magyar szekció el* tiöke, a magyar külügyminisztérium államtitkára, Berci Andor, ugyanakkor tartottak ülésszakai az ipari, műszaki, kereskedelmi, terv és statisztikai, mezőgazdasági és közlekedési albizottságok. A tárgyalások folyamán a bizottság megállapította, hogy a magyar—lengyel egytltímöködés területén komoly előrehaladás történi, különösen a kölcsönös műszaki segít ség és mezőgazdasági tapasztalatcsere tekintetében. Az utolsó félév folyamán életszínvonalban, ahogy Rákosi elv. társ mondotta: „Megesszük a jövőt“. Ügyelnünk kell arra, hogy helyes arányt tartsunk a beruházások és a fogyasztás között, nehogy felegyük azt, amivel új gyáraink, korszerű gépeink, új iskoláink készülnének, nehogy elpusztítsuk jövendő, magasabb életszínvonalunkat és kockáztassuk a mait. Megyénk jó néhány üzemében fennáll ez a veszély. Vannak kiegyensúlyozott jó példák is, ezek közt elsősorban a Sopiana-gépgyár, ahol a bér a tavalyi áprilisit 100- nak véve alapul 157 százalékra emelkedett, de ugyanakkor az egy órára eső termelési érték 172 szára- lékra. A Kokszmü dolgozóinak egy havi átlagos fizetése tavaly áprilistól az idei áprilisig 560 forintról 862 forintra, azaz 153 százalékra nőtt, de ezt alátámasztja a termelés növekedése is, amely 169 százalékra ment előre. Vannak azonban kirívó, egészségtelen eltolódások. így a Fém- és Lakatosárugyárban a munkabér 201 százalékra ugrott fel, ugyanakkor a termelési érlék hóiul cammog 103 százaikkal. Az élüzem Bőrgyárnál is van hiba és a * legtöbb bányaüzemünknél is. Mecsekszabolcson a bérezés 128 százalékra ment előre — 592 forintos havi átlagfizetésről 759 forintra —, a teljesítmény azonban csak 106 százalékra emelkedett. Azonban őszintén fel kell vetni azt is, hogy van olyan terület is, ahol a bérezés lemaradásáról beszélhetünk. Ilyen kirívó példa mázai üzemünk, ahol a tavaly áprilisi 537 forintos átlagfizetéssel szemben az idén az átlagbér havi 534 forint! A példák egyrésze azt mutatja, hogy az egy órára eső termelési érték sok helyen nem előre ment, hanem visszaesett. Legrosszabb e téren az ÁVESZ és a szigetvári cipőgyár- Itt különösen azon kell lennünk, hogy a termelékenység fokozásával elkerüljük azt a veszélyt, hogy jobb jövőnket megegyük. A lazaságot, a visszaéléseket a legtöbb esetben tudatos bércsalók, ellenségek követik el. A dolgozók megvetése övezi az olyan díszpéldányokat, mint az István-aknai Vándor! Andrást, Vereckei Istvánt, vagy az András-aknai Szabadi Istvánt, Matkovics Károlyt és Kakas Józsefet. Gyűlölettel fordulnak velük szembe és kemény intézkedéseket kívánnak ellenük vezetőiktől. Nem olyat, mint a Bőrgyárban, ahol a normacsalásért 20 forint pénzbüntetés jár, vagy a MESZ- HART-aknákon, ahol a példamutató a két ország között a szakemberek és gyakornokok kölcsönös látogatása jelentősen kiszélesedett. Jelentékenyen megnövekedőit a két ország között: árucsere forgalom is. 1950-fcen az árucsereíorgalom majdnem kétszer olyan nagy lesz, mint 1949-ben volt. Az ülésszak folyamán az állandó bizottság egy sor határozatot hozott, amelyek a gazdasági együttműködés további elmélyülését és fejlődését eredményezi. Megállapodás jött léire a kölcsönös műszaki segítség kiterjesztésére vonatkozólag, különösen a vas-, szén- és gépipar. a vegyipar, textilipar és élelmezési Ipar területén. A bizottság kidolgozta a magyar—len gvel árucsereforgalmi egyezmény tervezetét az 1951—54. évekre. A közieke désj albizottság mostani első ülésén a-vtwíéiV. pécsbányai kezdeményezésen kívül a régi két forintos büntetést róják ki a normacsa'.óknak. A kommunisták és a becsületes pártonkívüli do’gozók tömege erős, szocialista munkafegyelmet követel Ezért helyeslik a társadalmi bíróságot, amelyen rövidesen elvtársak, munkatársak mondanak ítéletet árulóik felett. A dolgozók gyűlölik az ingyenélőket, megvetik azokat, akik a magasabb kerese- .ct nem becsületes úton, hanem csalással akarják megszerezni és megbecsüléssel, tisztelettel veszik körül az élenjáró munkásokat. Példaképnek tekintik az olyan sztahánovistákat, mint Krouman Lajos, Kemer Gáspár, Lindner József- Sudár Ferenc, Búzás Rezső és a többiek. Mi azt akarjuk, hogy teljesítményeiket és az ezzel járó magas bért minél többen érjék el példamutató, jó munkára buzdiijuk e’sösorban a kommunista dolgozó- kai. Az ellenség új frontja, a bércsalók leleplezésében komoly segítséget nyújt a lelkesen fogadott és bevált darabbérezés. Az építőipar, a Zsolnay-gyár, a Dohánygyár, Bőrgyár, Sopiana, Fém- és Lakatosárugyár dolgozói már saját tapasztalatukból tudják, hogy a darabbér igazságos és több keresetet biztosít s emellett megkönnyíti az ellenőrzést, lehetővé teszi a munkásosztály árulóinak leleplezését. Ezért fogadják a baranyai dolgozók nagy örömmel Pártunknak azt a határozatát, hogy, ahol csak lehetőség van rá, ott július közepéig mindenütt be kell vezetni a darabbért. Az osztályárulók, a bércsalók közös frontot alkotnak az imperialisták ötödik hadosz’.opának gerincével, a klerikális reakcióval. Főpapjaink a történelem során már nem egy ízben kimutatták foguk fehérét, azt, hogy mindenkor a kizsákmányolókkal, ingyen- élőkkel tartanak. így volt ez Hámtól Mindszentyig és Szcitovszky- tól Virágig. 1848 árulóinak, Petőfi népe megtagadóinak megvannak a mai folytatói, azok a főpapok, akik szöröstöl-bőrőstöl a nagybirtokosok, nagytőkések táborához tartoznak. Baranya megyében egyesek szerint az egyház szegény volt az országos viszonyokhoz képest. Ha más püspökségek, káptalanok százczerholdjaihoz mérjük az itteni klérus gazdagságát, akkor van ebben valami. De ha egy bányász keresetéhez vagy egy dolgozó paraszt jövedelméhez hasonlítjuk, akkor itt is mérhetetlen gazdagságról beszélhetünk. A katolikus közlekedés fejlesztésének kérdésére vonatkozóan kötött megállapodást és a többi között rendezte a lengyel kikötök magyar áruszállítások céljaira való használatának kérdését. A' terv és statisztikai albizottság I tervezés módszereire vonatkozó tapasztalatokat cserélte ki. A mezőgazdaság’ albizottság megállapodott a rendszabályokra vonatkozólag, melyek a fokozó dó gazdasági együttműködést szolgál ják és főként szabályozta az egyes vetőmagvak termelésének a két ország közötti megosztását. A tárgyalások baráti, szívélyes légkörben folytak le. A magyar—lengyel gazdasági együttműködési állandó bi zoltságok következő ülésszakát Budapesten fogják megtartani. ■ [ eíyház több, mint 900 ezer holdjából Baranyába ,,mind össze“ 43 ezer hold esett, amelynek fe.c szántó és gyümölcsös volt, fele pedig erdő. A „szegény" püspökség birtokain hírhedten embertelen kizsákmányolás folyt, ezerszer kegyetlenebb, mnt a bárók, grófok birodalmain. Püspökbólyön ma is gyakran em'egetik, hogy a cselédek a püspök úr földjén disznóólban laktak, emberszámba sem vették őket. Ezt az aranyéletet, a kizsákmányolok dúsan jövedelmező korszakát álmodják vissza Virág püspök úr, Gebauer Miklós, az „alomkanonoh", a zsugori, pökhendi volt uradalmi kormányzó és a többiek. A régi rendet kívánják vissza és ezért fohászkodnak, nem is az istenhez, hanem inkább Trumanhcz egy kis világháborúért, amelytől elvesztett hatalmuk visszaszerzését remélik. I Dolgozó népünk mind tisztábban látja, hogy a klerikális reakció ' esküdt ellensége a békének, a munkásosztálynak, a saját földjén dolgozó parasztságnak, egész népünknek, És mindjobban átlát ravasz politikájukon is, felismerte, hogy a vallás megtévesztő leplébe burkolják aljas politikai támadásaikat, gyűlöletüket és szervezkedésüket népi demokratikus rendszerünk ellen. Pécsett és a megyében nem egy olyan példa van, mint amilyen Szilveszter atyáé, aki a vallásórán detektívregényeket olvastat, vagy mint a villányi, ahol a katekizmusban nem igen szereplő Svájcról zengedeznek dicshimnuszokat. A vallására Baranya megyében is az imperialista ügynökök egyik jelentős garázdálkodást területe, amelyen végzett romboló munkájuknak dolgozó népünk fokozódó öntudata vet véget. Kommunista funkcionáriusaink, párttagjaink, de az egyszerű dolgozók mind nagyobb rétege is elhatározta, hogy gyermekét ősszel nem adja oda a nép e.len- ségeinek kezébe, nem tűri, hogy az ifjúságot szülei és jövője ellen lazítsák. . Párttagjaink és minden becsületes dolgozó ember kötelessége, hogy szívós, türelmes felvilágosító munkával meggyőzze a r®*z' ben, vagy egészen klerikális befolyás alatt állókat a fekete reakció háborús terveiről, békeelleni gyűlöletéről. A béke és építő munkánk mellé kell állítani a hívők hatalmas tömegét és az alsópapság becsületes, néppel tartó többségét is. Azokat, akik a békeív aláírásával és egyéb tettükkel is megmutatták: nem értenek egyet a püspök és «zük környezetének háborús politikájával, hanem — mint az egész dolgozó nép — készek teremtő nyugalmunkat, békénket megvédelmBpártunk vezetői felhívják figyelmünket arra, hogy a mindenre elszánt ellenség goromba provokációkat igyekszik majd elkövetni es ezzel az ingadozókat a népi demokráciával szembefordítani. A jobb- oldali szociáldemokraták azon törik magukat, hogy a kevésbe öntudatos munkásokat a bércsalók mellé állítsák, a klerikális reakció pedig azon mesterkedik, hogy „baloldali" túlzásokra csábítson és így rombolja tömegbefolyásunkat. Pártunk szilárd egységén azonban ezek a kísérletek megtörnek. A mi Pártunk fegyelmezett, öntudatos élcsapat, amely hűségesen követi Központi Vezetőségünk, Rákosi Mátyás elvtárs útmutatásait é* megingathatatlanul, biztos kézzel vezeti dolgozó népünket felemelkedése, a szocializmus győzelmének útján, . < KIADÓ 1STTi» Hivatalos közlemény a varsói magyar—lengyel gazdasági tárgyalásokról 1950-ben az árucsereforgalom majdnem kétszerese lesz a tavalyinak
