Dunántúli Napló, 1950. június (7. évfolyam, 125-149. szám)

1950-06-10 / 132. szám

■ 1<vV) JÚNIUS 10 r* o í. O 5 % 1 % Egyszerű, áttekinthető, masnsnhb termelésre ösziönrcí“ Örömmel fogadták a Zsolnayban a darabbérezés bevezetését ' A pécsi Zsolnay gyárban is azt mondják, hogy amit Gerő elvtárs a Központi Vezetőség ülésén a darab- bérezés tekintetében elmondott, he­lyes és’ igaz „-..Mindenütt átté­rünk. ahol ez lehtséges. a darabbér rendszerére, amely áttekinthető, egy­szerű, magasabb termelésre ösztönző, s amelyet az üzemek dolgozói álta­lában igen szívesen fogadnak" — mondotta Gerő elvtárs. S a Zsolnay­ban is tudják, hogy így van. a darabbére­zést., mert tud­ják róla, hogy igazságos, szívesen fogadták, mert az sem utolsó dolog, hogy éppen a darabbérezés szerinti besorolásával a dolgozók 04 százalékának emelkedett az alapbére s mindössze hat százalék az, ahol csökkenés mutatkozik. Néz- . ziik csak a 2.31 Ft-os kategóriát. Huszonnégy dolgozó került ilyen rtlapbérbe olyanok közül, akik eddig 2.09 Ft-os órabért kaptak. De van olyan is közöttük, mint például Fecske Béláné, akit 1.82 Ft-os óra­bér helyett most a 2.31 Ft-os kate­góriába soroltak. Deák Istvánná korongos keze alól gyorsan kerülnek ki a bögrék, eze­ket készíti most már hónapról hónap­ra Sokszáz, meg .sokezer darab ke­rült- ki a keze alól. Milyen egyszerű lett volna, ha eddig is ismerte vol na, mennyit kap egyért, hogyan ala­kul a hét végén a fizetése. Ehelyett azonban normaszámítással kézbe kapott egy összeget, amiről sohasem tudta, hogy nem rövidült-e meg a bére. . S éppen ma délelőtt számolták ki. hogy háromezer darab után tíz fo­rinttal többet, kapnak, mint a normí-1 számítás szerint, mégha a progresz- szívifást számolják' is. — Szívesen fogadtuk és örülünk a darabbérezésnek, mert tudtuk, hogy aki becsületesen dolgozik, az becsü­letes fizetést is log kapni — mondja Deák Istvánná. De nemcsak ezt a kategóriát néz­hetjük, a következő kategória is azl mutatja, hogy például 28 dolgozó van olyan, aki 2.29 Ft-os órabérből 2.49 Ft-os kategóriába került. Ilyen felemelt alapbérbe került Lábadi István, Mattenheim Ferenc, Zsolnay István is a, többiek között. A magasabb alapbérek mellett is vannak azonban olyanok, akik a progresszív elmaradásán bánkódnak, mint például Wirt György is. aki azonban már megfogadta: úgy végzi munkáját ezentúl, hogy sokkal job­ban vigyáz a mennyiségi termelés mellett a minőségre is és az üzem­ben április 1-től bevezetett minőségi bérezéssel térül majd meg számára az, ami a progresszívnál elmaradt Ezen a helyes „vigasztalódáson" kí­vül egy másik műhelyi dolgozó, Gombár Józsefné szavát is szeret­nénk azért Wirt elvtárs felé tolmá­csolni Gombár elvtársnő azt mond­ta, amikor szóba, került a progresz- szív bérezés: 2 ” [ hogy amiért meg­— tfl llllíQRl. j dolgoztam, azt ezen­lúl is megkapom. A progresszívként kapott százalékok után nem dolgoztam meg, azt csak úgy kaptam ajándékba. De az ilyen ajándék gyöngítené az országot, ha ezentúl is így menne. S ezért nem is tartok igényt olyan pénzre, ami­ért én nem teltem az asztalra sem­mit — mondja Gombár elvtársnő. Hiba azonban az. hogy Gombár élvlársnő és mellette dolgozó társ­női sem ismerik pontosan a darab bérezés módját. S ez arról beszél, hogy a pártszervezet népnevelőinek, a szakszervezel bizalmijainak mun­kájában ezen a területen bizony akadnak íehér loltok Akadnak a progresszivilás kérdé­sében is. meg eléggé a dolgozóknak, mit jelentett a termelékenység emelése tekintetében épper a progresszivitás, nem ma­gyarázták meg eléggé a dolgozók nak, hogy a Zsolnay gyári alagúl- gázkemnecék s egyéb olyan bem. házásek, melyek a dolgozók munká­ját könnyebbé, egészségesebbé te­szik, azokból a forintokból lesznek, amit a termelékenység emelésével gyűjtünk. Nem magyarázták meg < dolgozóknak, hogy ma az ország és a dolgozó, a közösség és az egyén ügye egy. Nem elég ezen a téren, ha naponta végigjárjuk az üzemet és megnézzük, milyen a ..hangulat , s meglégszünk azzal, hogy ,.á!tr!-r ban jó". A propagandista elvtárs a népnevelők, tizesbizalmiak, aklcoi mondhatják el, hogy jó munkál ve geztek, ha a Zsolnay gyárban n.'.n- denki érti a darabbér kiszámításit, s ha minden dolgozó meg les; győ­ződve arról, hogy fejlődésünk — s ebben szorosan bent van Win Györ­gyök, Deák Istvánná fejlődése is — érdekében a darabbérezés. mint igazságos és szocialista elven épü­lő bérezés, lendítő kerék lesz az el­következő időkben \ S7 vesén *figí?d'at­o<n nuíu'őra?^!' KÉSZEN ÁLLANAK A GÉPEK AZ ARATÁSRA, CSÉPLÉSRE A Riga közelében lévő „Sztálin’-kolhozba egyik vasárnap a szom­széd kolhoz versenybizottsága kiszállt, hogy ellenőrizze a gépek jó­karbantartását. Nagy az izgalom, mert saját munkájuk felett kell ítéletet mondani a kolhoztagoknak és felelni a közösség tulajdonában lévő gépekért. Sa# Mt&fni fy&zda&áfy, akoí cs-ct-k e-imeietäcn Gsjztútták$e£ a k&fiämäy& Ez az oka, hogy lemaradtak a növényápolásban A javítási munkálatokat azonban már elvégezték a gépeken és mosf munkára készen állnak a gabonabetakarításához szükséges gépek, I Csak gondosan előkészített és rendbetartott gépekkel lehet jó ered­ményt elérni és túlteljesíteni az évi mezőgazdasági tervet. ISMERTÜK MEG A WM-ŐMgOiT jj Nagyfontosságú rendeletet adott ki május közepén a földművelésügyi i miniszter. A rendelet arról intézke­dik, hogy állami gazdaságainkban azoknak a növényfajtáknak területét, melyeken a munkát túlnyomórészben kézzel végzik, brigádokra, munka­csapatokra és egyénekre kell felosz­tani. Rendkívüli jelentősége van a ren­deletnek elsősorban a minőségi ter- ihelés .szempontjából. Ha valaki ál­landóan ugyanazon a területeit dol­gozik, akkor minden munkát a leg­lelkiismeretesebben végez el, hiszen tudja; hogy a hanyag munka a ké­sőbbiekben fogja hátráltatni, nehe­zebbé tenni munkáját. A területi be­osztással nagymértékben kiszélesedik .íz egyéni felelősség. minden darab földnek, mely fel van osztva, meg van a „gazdája“, alti felel aeon a területen végzett mun­káért. Ugyanakkor mód nyílik a jó mi­nőségi munka, az általa elért maga­sabb terméseredmény jutalmazására is, de pontosan meg lehet állapítani a dolgozók munkateljesítményét is, kifejlődhet a verseny. Az országút két oldalán húzódnak el a nagykozári állami gazdaság nagy táblái. Az egyik óldalon gyapot, a másikon répa. Kisebb csoportokban vagy 80 an dolgoznak a répában. Messziről szépnek tűnik minden. ■ Serényért dolgozik mindenki. kapák belevágnak a kemény föld­be, nyomukban pusztul a gyom és szép porhanyós lesz a talaj. Köze­lebbről azonban sok minden más­ként fest s kiderül, hogy komoly hi­bák vannak a gazdaságban, főleg a munkaszervezés körül. A nagykozári állami gazdaságban uiindezidcig nem hajtották végre a földművelésügyi miniszter rendeletét, 'f kapásnövények területe még a bri­ll ártok és munkacsapatok közölt is r-sah elméletben van felosztva. Gya­korlatban hol itt dolgoznak, hol ott. Egyenek ki zfitt még papíron sem oltották fel. Mit jelent ez a gyakorlatban? Jelenti azt, hogy a dolgozók között fejlődhet ' / 5 -,yé­ni verseny. Nincs az egész nagy ré­patáblán egyetlen egyéni versenyző sem. És ennek — az egyéb okok mellett — döntő része van abban, hogy a gazdaság el van maradva a növényápolási munkákkal. Mert az a kapálás, amit az országút melletti nagy táblán végeznek, nem máso­dik — amint azt az ember gondolná és ami már feltétlen esedékes volna — hanem első. A területi beosztás hiánya miatt teljesen elhalványodott az egyéni felelősség. így fordulhatott az elő, hogy az egyelésnél nem egy sorban két-három szálat is meghagytak. A hibás, rossz munkának nincs gazdája, a rossz munka eredménye viszont az, hogy olyanok is, akik az egye- lésné! becsületesen dolgozlak, most nem bírják vagy alig bírják telje­síteni a normát, mert olyan részt kaptak, melyben lelkiismeretlenül vé­gezték el az egyelést. Valczer Éva én Brühl Borbála is ilyen területen kapálnak. Lassan megy a munkájuk, hisz ugyanakkor, amikor a kapálást végzik, egyelnek is, mert az előttük dolgozó csak­nem mindenütt három szálat hagyott meg. — Mi becsületesen elvégeztük az egyelést — mondják — és most más hanyagsága miatt nehezebb a mun- jkánk. Sokkal többet bírnánk telje­síteni, ha saját területünk volna az, amin először is dolgoztunk és min­dig csak azon dolgoznánk Ezt mondják. De mi az, amit ném mondanak el ők sem és a többiek sem? Az, hogy nem érdemes most sem lelkiismeretesen dolgozni, hisz ki tudja, melyik földön fogom végez­ni a második kapálást. A gazdaságban van azonban olyan terület is, mélynél a beosztást már régebben megcsinálták: a gyapot. S ha más nem, ez állandóan figyel­meztethetné a gazdaság vezetőit, hogy érdemes megcsinálni a területi beosztási. Hisz nem vételien az, hogy a gyapot-brigád állandóan 130 —150 százalék között teljesít. Hogy a gyapot-brigádban gyakori a 200 százalékon felüli teljesítmény, mint a Hadolics Istvánná, aki legutóbb is 275 százalékot teljesített. És nem véletlen az sem, hogy a gyapot-bri­gádban vannak olyan dolgozók, mint Hering Jánosné, akinek földje állan­dóan olyan, mint a morzsa, hogy virágoskertben se lehetne szebb. A területi beosztás hiánya okozza a rendszertelenséget, a kapkodást a gazdaságban. A brigádok, munka­csapatok beosztását naponta rúgják fel. Schmidt Mátyás brigádjának péntekre például takarmányrépa ka­pálást állítottak be. Ennek ellenére pénteken Schmidt József brigádjából csak nyolc tag vett részt a kapálásban, azok is szerteszéjjel, összekeveredve az alkalmilag felvett munkásokkal. A többi tagokról a brigádvezető ma­ga sem tudja, hogy hol vannak. Ilyen munkaszervezés mellett nem csoda, ha a nagykozári állami gaz­daság elmarad a munkával. Ennek azonban a legsürgősebben véget kei; vetni. Az állami gazdaságok megyei központjának ki kell vizsgálnia, hogy kit terhel azért a felelősség, hogy a gazdaságban nem hajtották végre a földmívelésügyi miniszter rendeletét, hogy kapkodás, rendszer­telen munka folyik, s hogy elmarad­lak a növényápolásban. A gazdaság pártszervezetének azon­nal intézkednie kell, bogy a gazda­ság vezetői elkészítsék a területi beosztást. Minden kapásnövényból a rendelt szerint ki kell jelölni g bri­gádok, munkacsapatok és egyének területeit, Fel kell számolni :s kapkodást, azt, hogy a rendkívüli munkákra ki­emelik a brigádtagokat a maradékot pedig az alkalmilag beállított dolgo­zókkal összecsapva állítják be a ka­pások ápolási munkáiba. Ezeknek a feladatoknak elvégzése a legsürgősebb ahhoz, hogy a nagy­kozári állami gazdaság — hasonlóan a lobbi állami gazdaságunké!:'. — valóban példaként álljon termelőszö­vetkezeti csoportjaink és egész dol­gozó parasztságunk előtt A spirit izmusról Elsötétített szoba, benne kerek asztal, az asztal körül emberek. Ke­zük az asztal lapján, -ujjaik egymás­sal érintkeznek, zárt kört alkotnak. Monoton hang hallatszik: „Kedves szellem, jelenj meg!" így kezdődik egy szellemidéző ülés, egy spiritiszta szeánsz. A spiritizmus főleg a „művelt középosztály" széles rétegeiben terjedt el és ott jó ta­lajra találva mély gyökereket eresz­tett. Ez az Amerikából importált ba­bona a legkülönbözőbb megjelenési formákban tűnt fel. Jelentkezett, mint táncoló asztal, sétáló pénz, vagy pohár, de megszólalt a túlvilági hang alvó, hipnotizált, elkábított emberek, úgynevezett, médiumok száján ke­resztül is. Természetesen minden ilyen szel­lemidéző attrakció, bármilyen formá­ban is zajlik le, nem egyéb szélhá­mosságnál, szemfényvesztésnél, babo­nánál. A megszédítendő babonás áldozat­nak “először mindig az egyszerű esz­közzel előállítható szimpla szeánszo­kon kell résztvennie, s csak akkor engedik a komplikáltabb, tehát köny- nyebben leleplezhető magasabbrendü ülésekre, ha látják, hogy feltétlenül hivő, hogy be van hálózva és kép­telen a józan kritikára. A szellemek legegyszerűbb neg- szólaltaiási módja az asztaltáneolta- tás. Mint fentebb már írtuk, ez lesö- fétített szobában, kerek asztal segít­ségével történik. A jelenlevők kezei­nek az asztalon érintkezni kell egy­mással, persze éppen a sötétség mi­att mi sem könnyebb, mint az egyik kezet kivonni az ..ellenőrzés alól, anél­kül, hogy a kontaktus megszakadna. A szellemet felszólítja a „beavatott", —- a szeánsz vezetője, — hogy jelen­jen meg. Természetesen azt a szelle­met idézi meg, akit éppen akar, — mi az neki! A megidézett elkárhozott, vagy üdvözölt lélek az asztal egyik olda­lának felemelésével, majd leejtésével ad jelet, hogy megérkezett. Ez á ko­pogtatás. Azután a beavatott beszél­getni kezd a szellemmel. Speciális szótáruk szerint egy koppintás igen, kettő nemet jelent. A beszélgetés te­hát nem terjedhet túlságosan szé­lesre, a kóklerek legnagyobb szeren­cséjére. De ha még az igennel, vagy nem­mel is baj lenne, — az asztal vélet­lenül csak egyet koppint,- mikor a kérdező kettőt vár, — akkor sincs minden, elveszve. A szcllemidézés első feltétele ugyanis az, hogy a je­lenlevők feltétlenül higyjenok; — ha kételkedő van jelen, a szellem ra- koncátlankodik. akaratos lesz és nem válaszol úgy, ahogy „jó szel­lemhez“ illik. Könnyű, akár egy súlyosan meg­terhelt terhelt asztalt is, laposan rá- fektetett tenyérrel féloldalra kissé megbillenteni, majd visszaejteni úgy. hogy aki ezt végzi, azon semmi se látsszék. Egyáltalán nem szellem nem valami túlvilági vendég, nem titok­zatos, reklamáló ősünk emelgeti az asztalt, hanem a tudatlanságot, a sötétséget kihasználó csaló s;jean- vezetö és társai. Hogy egy félreve­zetett, becsapott hívőtől milyen anyagi előnyöket élvezhet, felett« milyen hatalomra-tesz szert egy,szel­lemlátó. arra sok példa van. A dialektikus materializmus, a lerméssetludománv örök harcban áll az áltudományos, idealista tételekkel, triikkfényképek- kel, sötét szobában szolgáltatott „vi­lágos“ bizonyítékokkal támogatott epiritizmtis, szellemtudománnyal, Ma, mikor a haladó tudomány- , egyre- másra aratja győzelmeit a tévtanok ellen, nem kétséges, hogy a Szellem- idézés elleni harc is győzelemmel végződik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom