Dunántúli Napló, 1950. június (7. évfolyam, 125-149. szám)
1950-06-07 / 130. szám
1950 JÖNIUS 1 NAPLÓ 3* ■«ízété;ével járjanak templomba. Or-1 wágos jelenség, hogy kolduló apácák Es szerzetesek megjelenése után háborús rémhírek terjednek el. Ez a helyzet tűrhetetlen. Nem tartható fenn az, hogy a tanítórendek tagjai, miután megtagadták a tanítást, mint le'készek duzzaszszák meg a papok létszámát, i, klerikális reakció agitátor-appará- - ucát, amelynek terheit végső soron a íolgozó iiáp viseli. A népi demokrácia az 1949/50-es •ánóvbqu bevezette az államosított iskolákban a szabad vallásoktatást, azt % rendet, amely teljesen megfelel a raliás- és véleményszabadságnak és ímely lehetővé teszi, hogy a szülők «zabad választásuk szerint járassák .agy ne; járassák gyermeküké; hittan-oktatásra. A kormány, a Párt iszteirdben tartotta a szülők szabad »karatét, és semmiféle propagandát nem fejtett ki annak érdekében, hogy v gyerekek ne járjanak hittanra. A klerikális reakció azonban visszaéli a kormány Ss aPárt !o liáli* és türelmes magatartásával, éktelen agitációt fejtett ki a hittan- iktatás érdekében, megrágalmazta a rakultativ vallásoktatás demokratikus •Ivét, a népet a vallástanítás új rendit: ellen uszította. Országos jelenség, Aogy a reakciós hitoktatók igvekez- . fék megfélemlíteni azokat a gyermekiket, akik nem jártak hittanra. Kh- jcz járu), hogy . a. hittanórák az esetek igen nagy részében nem a val ásoktatást, hanem a reakciós uszítást szolgálják, • »ogy a vallásoktatók igen gyakran nem engedélyezett tankönyveket használnak, hogy verik a gyermekedet. A klerikális reakció a ini türelmes magatartásunkat támadásra használta fel a .fakultatív vallásoktatással kapcsolatban. Ezt a . támadást t’SSZG'-'kell vernünk. A hittanórákon 1olyó reakciós uszítással szemben keményen és határozottan védekeznünk kell.' Széleskörű felvilágosító munkát kell kezdenünk, meg kell magyaráznunk eleősorban párttagjainknak, de ‘ a munkásoknak és általában a dolgo- i lóknak is, hogy az a dolgozó azfilő, akt hittanra járatja gyermekét, legtöbbször az ellenség kezére adja, rábízza |cl_ két és gondolkodását a béke ellenségeire, az imperialista háborús őszi lók ügynökeire. Aki hittanra küldi gyermekét, az maga járul hozzá ahhoz, hogy olidege- nítsók dolgozó ezüleitől, a nép hazájától, az országot vezető nagy Párttól. Dolgozó népünk egy része azt hiszi, hogy a gyerekek Hittanra küldése magánü<p% amelynek nincs köze *. eztiiők politikai meggyőződéséhez. •Tévednek. A leaktetós paphoz küldeni hittanra c gyerekeket akerva-akarat- lautsl Is politikai hitvallás a népi demokrácia ellen és a klerikális reakció az ilyen szülök magatartását mint politikai megnyilatkozást használja fel. A fakultatív vallásoktatás az iskolákban még nem a netovábbja a demokratikus elvek megvalósításának ebben a kérdésben. Mi. mégsem akarunk most változtatni a fakultatív vallásoktatás mai rendjén. I)e azt is hangsúlyozzuk kellő nyomatékka!, hogy ez a rend nem jelenthet és nem fog jelenteni szabiul kezel a klerikális reakció számára a népköztársaság elleni uszításra, a gyermekek reakciós befolyásolására az iskolákban. örömmel keik megállapítanunk, hogy pedagógusaink zöme becsülettel teljesíti hivatását, », népköztársaság, a dolgozó nép ha- zijánakvszeretetére nevoli a gyereke bet éö szembeszáll a vallástanítás ürügyén folytatott reakciós lélekmér- gezóssel. De ugyanakkor azt is meg ke,11 állapítanunk, hogy még sok olyan pedagógus van, aki a klerikális roakoió .,bizalmijának“ szerepét játsza az iskolákban, aki nem akarja tudomásai vonni, hogy a hittan rendkívüli tárgy, amelyből megbukni nem lehet, aki jobb osztályzatot ad a hittanra járó tanulóknak, mint azoknak, akik nem járnak hit tanra, aki. segédkezik a reakciós hitoktatóknak abban, hogy a hittanra nem járó gyermekeket terrorizálják, az ilyen pedagógusokkal szemben elsősorban magúknak q demokratikus pedagógusoknak kell erélyesen fellépniük, de ' az állam közoktatási szerveinek is. A jövőben nem fordulhatnak elő olyan .. esetek, mint egy dunántúli gyönvie- ■ gyei községben, ahol a tanítónő büntetési feladatként lufi-ezer íratta le a, helyi pártszervezet titkárának gyér- mnkövel, hogy hittanra el kell menni. Mi eddig a fakultatív vallásoktatás civil túl liberálisan alkalm®zíuk/ Ezen is változtatni fogunk. A fakultatív hitoktatás elve nem lehet érvényes a szakképzést nyújtó középiskos Iákra, technikumokra, annál kevésbbé, mert ezeknek nz iskoláknak az ifjúságé, ha kívánta, már részesült val lásoktatásbnn az alsóbb fokozatú isko. Iákban. Az egyetemeken sem lehel1 helye többé a teológiai, hittudományi fakultásoknak. Egyrészt azért, mert :t marxizmus-Ieninizinus világnézete alapján történő tudományos oktatás’ nem történhetik a teológiai oktatással azonos szervezeti keretben, másrészt azért, mert az egyetemek és főiskolák állami tanintézetek, az egyház és az állam elválasztásából pedig logikusan következik, hogy a teológia! oktatás, a papképzéa kizárólag egyházi ügy és nem állami feladat. A teológiai karokat tehát át kell adni az egyházaknak. Elérkezett az ideje annak is, hogy a budapesti tudományegyetem nevét megváltoztassuk. A budapesti egyelem elnevezése Pázmány Péterről nem valami ősi elnevezés, a keresztapa a Horthy-korszak klerikális kultuszminisztere, Klebclsberg Kunó gróf volt.' A budapesti tudományegyetem nemi viselheti tovább az ellenreformáció, :» vallás; türelmetlenség és a Habsburgok hívének nevét. 4 protestáns egyházakkal kötött megcgyezcs változatlanul érvényes és jól funkcionál. Ez a megegyezés bizonyítja, hogy a népköztársaság teljes mértékben biztosítja a vallásszabadságot és hogy az egyházak, ha nem szegődlek el szőröstfil-böröstiil a külföldi és a belföldi reakció segítőtársául, békében tudnak élni és teljesíteni tudják feladataikat a népi demokráciában. De a, protestáns egyházakban is fellépnek! reakciós törekvések. A presbitériumokban igen sok helyt kulákok vaunak többségben, egyes protestáns lelkészek április 4-vel kapcsolatban a katolikus reakcióról vetlek példát és reakciós- horthysta volt politikusok megválasztása a protestáns egyházak vezető világi állásaiba is mutatja, hogy a rcalcció még küzd azért, hogy mégy vesse a lábát ezekben az egyházakban és fallörö kosai használhassa fel őket a népköztársaság ellen. Ugyanez vonatkozik a zsidó egyházra is. A zsidó egyházban is tapasztalhatók olyan törekvések, amelyek a magyar dolgozók építő munkájánál; támogatása helyett a reakciós cionizmusra vesznek irányt. A/i semmiképpen sem vagyunk hajlandók elősegíteni, hqgg dolgozó emberek százait és ezreit exportálják a palcsztinai kizsákmányolás céljaira. Százává] kapunk leveleket a Palesztinába kivándoroltaktól, amelyekben kérik, tegyük lehetővé -visszatérésüket. Fokoznunk kell a harcot < a különböző szektákká! szemben is. Az adventista, jehovista, baptista és egyéb székláb vezetői a1 legtöbb esetben az amerikai imperializmus szolgálatában állanak, a szekták nem egyebek, mint imperialist.»! propagandaszervek. \ Meg kell emlékeznünk « szabad- kőműves páholyokról is, amelyek ugyan egyrészt klerikalizmus-ellenc- sok, másrészt ózonban atnerikabará-* tok és amelyeknél az Amerika iránt barátság egyre inkább felülkerekedik1 a klerikalizmus-ellenességgcl szemben. A szabadkőművesek antiklerikalizmusa a múlté, « nyugati imperialisták iránt; rokonszenvük jelené. A klerikális reakció fokozódó tárnát dúsai elleni erélyes védekezés szüle« ségcssége még élesebben veti fe? mint eddig a klerikális reakció befolyása felszámolásénak kérdését magában a Pártban. A Politikai Bizottság erre vonatkozó 1949 november 10*i határozata óta értünk! is el ebben a tekintetben komoly ered4 menyeket. Kétségtelen sikerei vannak) természettudományos tömegpropagandánknak, valamint a materializmust propagandájának a pártoktatásban. A1 vezetőségek újraválasztásánál a klerikális befolyás alatt álló pártfunkció-1 náriusok jelentős részét kicseréltük és' elmondhatpuk, hogy párttagságunk túlnyomó többsége ennek a rendszabálynak a szükségességét megértette.1 De ezekkel az eredményekkel korántsem lehelünk megelégedve. Meglehetősen általános jelenség, hogy párt-1 szervezeteink, elsősorban a vidéken, a' klerikális rerkelő támadásával szemben legíeljcbb passzívan védekeznek, hogy népnevelőink félnek hozzányúlni ehhez a kérdés- hezi , attól tartva, hogy a klerikális reakció elleni harc erélyes ■ folytatása átcsap a vallásos meggyőződés elleni harcba <js elidegeníti tőlünk a hivő tömegeket. Es minién félnek éltől az ellenkező véglettől, inkább nem csinálnak . som mit. • Megenledhelcilcn passzivitás ta pasztalható ebben a..kérdésben a fömegszervezetekbetí dolgozó elv- társain&nál, elsősorban az ifjúságnál, amely szinte teljesen elhanyagolta a természettudományos propagandát, valamint az MNDSZ-ben dolgozó elvtársnőinknél, akifi túl későn, vagy egyáltalán nem vetlek észre a klerikális aknamunkát a szülői munkaközösségekben és nem vettek fel ellene időben a harcot. 4 klerikális reakció elleni harcunk fokozásánál abból kell kiindulni, hogy ez a álarc politikai harc, amely az imperialisták ötödik badoszlopának egyik legfontosabb osztaga ellen irányul, nem pedig a vallás ellen, a bit ellen, sőt nem is az egyház ellen általában. Nekiint icmml bajunk nines a katolikus dolgozó tömegekkel, amelyek épp oly odaadó ős lelkes támaszai a szocializmust építő népi demokráciának, mint 3 más felekezetű vagy mcgövó'zödésfl dolgozók. Bajunk a klerlká'is reakcióval van és a feladat éppen abban áll. hogv a klerikális reakc:ót elszigeteljük a dolgozó tömegektől. A szocializmus éoi- lésc, a béka védelme érdekében úgv mint eddig, ezután is, őriznünk ke l meg kell szilárdítanunk a dolgozó nép egységét, 'tekintet nélkül fclckezeté- re, vallási meggyőződésére és meg kell gátolnunk, bogy a magyar dolgozók egységét felekezeti vagy va«iá- sí alapon bárki í? megbontsa. A klerikális reakciót mint politikai re-k- ciót kell lelepleznünk, amely a vallást csupán spanvo'fa’nak használja az imoerialista háborús uszítókat ‘ szolgák- aknamunkájának leplezésére. Mi emulál! is. úgv, mint eddig tisztieleiben tar tűik a vallásos rrer'gvcződé.'f, valljuk ér- megváló, sítjuk a í<-Hp,s vP.’iá-szrbadságot nz állami é’cíhen, kiindulva abból az e’vből, hogy a vallás állami vonatkozásban magánügy. Ugyanakkor természetesen fokozol, tan kell érvényesítenünk a marxizmus- lepinizmusnak azt a tanítását, bogy R vallás a párton belül nem magánügy, hogy funÍ£c‘onár3usnink és lajjsagnnk nevelése adtitlelitiku; materializmus szelleméiben fokozott kötelességünk. íEzt a feladatot, természetesen nem időtől és tértől függetlenül kell megoldanunk, hanem alá kell rendelnünk a Párt politikai főfeladatainak. Ezek a főfeladatok: a szocializmus építése, a béke megvédése, a proletárdiktatúra megszilárdítása, a murkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének megőrzése, a Párt és a dolgozó tömegek közötti kapcsolatok elmélyítése, dolgozó népünk egységének megszilárdítása. Ebből az következik, hogy annak az elvnek az érvényesítésénél: a vallás a párton belül nem raa- gánüs'y, különbséget kell tennünk egyszerű párttagok! és pártfunk- cionáriusok között és a párthoz való tartozást semmiképpen sem szabad függővé tenni attól, vallásosak-e párttagjaink? Pártfunkcionártusainknál persze magasabb követelményeket kell támasztanunk és abból kell kiindulnunk, amit Rákosi elvtárs mondott Központi Vezetőségünk február 10-i ülésén: „egyéni magatartásukkal is segítsék a Párt harcát, a klerikális reakció és annak ideológiai befolyása ellen". Ez azt. jelenti..hogy elsősorban függetlenített funkcionáriusainktól, vezető és középkúdereinktől el kell_ várnunk; hogy gyereküket ne járassák hittanra, ne vegyenek részt egy közi szertartásokon és — nem utolsó sorban — feleségüket ts a kommunista világnézet szellemében neveljék. Ugyanakkor párttagságunk között türelmes felvilágosító munkát kell folytatnunk, neveléssel és propagandával kell elérnünk, hogy felismerjék: templombajárássai, körmeneieken való részvétellel, gyermekeik hittanra küldésével ön hidal Ionul is a klerikális reakció törekvéseit segítik clö. A klerikális reakció ma bizonyos fokig taktikát változtatott: ma nemcsak arról beszél, hogy a kommunisták „clkárhoznak“ _ és a közeli „világ végénél" pokolra jutnak, ma a klerikális reakció taktikája nem any- nylra abból áll, hogy a kommunistákat. „kipred’hálják" a templomból, eltiltják az egyházi szertartásokon való részvételtől, hanem sokkal inkább abból áll, hogy egyenesen csábítják a kommumstákat gyónásra, áldozásra, körmenetekre azért, hogy éket verjenek sorainkba, hogy az egyházi szertartásokon és ünnepségeken résztvevő kommunistákat úgy tűniélhessék tel, mint a klerikális reakció híveit, okik csak látszólag kommunisták, valójában maguk is-ellenségei a szocializmusnak. A helyes választ az ilyen klerikális csábításokra, a nórrádfnegyei Benczúrjaivá közsá'ji bírája, elvtársunk adta meg. am’kor egy körmenetnél a pap vele akár!a vitetni a sátrat. A bíró -Mars azt fe’c'lc 0 papnak: .. A múltban mindig ri ,:;vdagok vitték a sót- ■ rat, v.igvfk bál most i? csak ők." Ugyanakkor óvakodnunk kell a baloldali túlzásoktól A leggyakoribb és legvalószínűbb baloldali túlzás az állami-adminisztratív rendszabályok túlbecsülése, a türelmes és szívós felvilágosító munka lebecsülése. A klerikális reakció-képviselőinek elszigetelése a dolgozó néptől, nem rendőri rendszabályokon múlik, hanem döntően a népnevelői, a felvilágosító munkán múlik. És ha az adminisztratív rendszabályok nem párosulnak megfelelő politikai felvilágosító munkával, akkor sokszor az ellenkező eredményre vezetnek, mint amit el akarunk érni: a klerikális -reakció elszigetelése helyett a néptől, részvétet keltünk iránta. Ezen a területen tanulnunk koll azokból a hibákból, amelyeket a kulákok elleni harc során gyakran elkövettünk. Az egyházi reakció elleni harcot nem szabad „versenyként" felfogni, mint ahogy ez sokszor a knlákokkal kapcsolatban történt. Mi a fakultatív vallásoktatás dolgában — mint mondottam — változtatni fogunk tavalyi passzív magatartásunkon cs meg fogjuk magyarázni párttagságunknak, dolgozó népünknek, hogy a gyerekek hittanra küldése miért jelenti a klerikális reakció támogatását. De már mostv óvok attól a túlzástól, hogy minden dolgozó cm- / bért, aki a mi felvilágosító munkánk ellenére hi'lanra iogja küldeni gyermekét, egyszerűen reakciósnak bélyegezünk cs így taszítsunk ei magunktól. Mi igenis propagandát fogunk kifejteni a gyerekek hittanra küldése ellen, de adminisztratív rendszabályokat, megfélemlítést nem szabad alkalmaz,mi-k és még kevésbbé szabad anyagi hátrányok kilátásba helyezésével ' fenyegetőzni. A mi pártfunkcionáriusaink gvakran két véglet között mozognak. Ha van feladat, emelypek megoldásánál nem szabad c végletekbeesés hibáidI. elkövetnünk, akkor ez a klerikális reakció elleni harc fokozásának fotadcla. Kü'önösen tartsuk szem elölt, hogy a baloldali túlzások alkalmas talajt teremtenek egyenes provokációkra a reakció részéröl. Az ellenség arra használja fel a baloldali túlzások teremtette hangulatot, hogy maga döntsön ,le éjszaka kereszteket, rongáljon meg kálvária-állomásokat. hogy aztán elterjeszthesse: mindezt a kommunisták tették. Újra hangsúlyozom: a klerikális reakció elleni harcunkat tízért keli fokoznunk, hogy aknamunkájává; szemben megvé. deJmCzziik dolgozó népünk egységét. Amikor mi felvesszük a klerikális reakció által felénk dobott kesztyűt, akkor mi a jogos önvédelem politikáját folytatjuk. Békénket védjük, hazánkat, védjük, épülő szocializmusunkat védjük. Küzdünk azok ellen, akik nemcsak most támogatják az idegen imperialistákat, hanem a múltban is mindig az idegen uralom' eszközeként, a magyar függetlenség ellenségeként léplek fel. Küz- dürk azok ellen, akik az ellenreformációtól kezdve az 1848-as szabadságharcon át a mai napig mindig áldásukat adták a magyar szabadság idegen hóhérainak munkájára. Küzdünk azok ellen, akik az első imperialista háborúban épp úgy a háborús uszitók soraiba álltak, mint a második világháborúban és akik semmit sem tanulva és semmit sem felejtve, uszítanak a harmadik világháborúért- Küzdünk azok ellen, akik 19191 után épp úgy a nagybirtokos és nagytőkés uralom visszaállításáért harcoltak, mint 1945 után* De ugyanakkor, amikor az egyházi reakció, a püspöki kar katasztrófapolitikája eilen erélyesen fellépünk, teljes roltonezenvünkpől ón támosfatásunkról biztosítjuk azokat, akik magában az egyházban lépnek fel —- akár papok legyenek, akár világiak — ez ellen a katasztrófa- politika ellen, népköztársaságunk és a katolikus egyház közötti béke és megegyezés mellett. Ezt a megegyezést mi akartuk, a Vatikán és Mind- szenly politikáját folytató püspöki kar hiúdtólta meg. Azokkal szemben, akik az egyházból reakciós politikai fegyvert. kovácsolnak, természetesen nem folytathatjuk a régi politikát, mert ok nem megegyezést, hanem harcol akn-nak. . Mindazok felé azonban, akik akarják a megegyezést a népi demokráciává' nvüva vannák a kapuk. Hogy egy ilyen megegyezés elvben lehetséges, azt a lendve1 példa mutatja- A lengyel püspl'ki kar —.idézem a megegyezés szövegét —: ,.felhívja a lelkészt, kart, hogy lelkipásztort munkájában a híveket az ország Újjáépítése és a nepizel jólétének emelése érdekében minél buzgóbb munkálkodásra buzdítsa". A mi püspöki karunk ennek ellenkezőjére buzdítja a lelkipásztorokat. A lengyel püspöki kar kijelentette, hogy: „az az elv. hogy a legfőbb és egyben irányiló egyházi tekintély a pápa: a hitéleti, az erkölcsi, va’.aniint az egyházi igazságszolgáltatás kérdéseire vonatkozik, minden egyéb kérdésben pedig a püspöki kar a lengyel államérdekhez igazodik." A magyar püspöki, kar nem a magyar államérdekhez igazodik, liaflcm a Vatikánnak az imperialistákat kiszolgáló poli-: Ilkájához. A lengyel püspöki kar kijélentcfte, hogy: „felvilágosítja a lelkészt kart arról, hogy nem szabad ellene szegülni* a falmi szövetkezeti mozgatom kiépítésének". A magyar püspöki kar ennek ellenkezőjét teszi: arra buzdítja a papságot, hogy védje a kulákokat és támadja a szövetkezetüket. A lengyel püspöki kar kijelentette, hogy „elitéi minden államellenes fellépést. és különösen küzdeni fog az ellen, hogy a vallásos érzülettel állam- ellenes célokra visszaéljenek". A magyar püspöki kar ennek ellenkezőjét teszi: a vallásos érzülettel államcdlc- nes célokra él vissza. A lengyel püspöki kar kijelentette, hogv: „rnegbélyogzi és kanonikus következményekkel megbünteti azokat a lelkészekéi. akik bármily államellenes lölda’atti mozgalomban való részvétel, ben bűnösnek találtatnak". A magyár püspöki kar ennek ellenkezőjét csc- lckszi; a mai napig sem határolta cl magát az amerikai kémtől. Milialo- vicstól és az államellenes összeesküvő Mindszentyt ma is ..biboros hercegprímásként," tiszteli.' Ezzel a püspöki karral szemben lehetetlen a béke és a megegyezés politikáját folytatni. De a bélié és a mcjgcgyezcs politikáját akarjuk és lógjuk folytatni a néppel együttműködő, a népi; őz társasághoz hű lelkészkedő papság iránt. A klerikális reakcióim.]; nem adhatunk1 anyagi támogatási, de a dolgozó nép hazájához hű, lelkészkedő papságnak adunk, készek vagyunk biztosítani megfelelő Iétminlmumát. Hadd foglaljam össze a főfeladalo- kat. , Néjsy főkérdésről, négy lőíc adatról van sző: 1. Leleplezni a klerikális reakciót a katolikus püspöki kart, mint r hóké el en-égét. 2. Támogatni és segíteni azokat * néphez hű papokat, gkik a püspökökkel szemben lömoialjäk a békét és a népi demokráciát, 3. Politikai felvilágosító munkával együtt megfelelő állami önvéde’mi rendsn'bályt Ls kell foganatosban» a klerikális reakció ellen. 4. El kelt érni, hogy funkcionáriusaink, de tagságunk zöme se járassa hittanra gyermekeit, fokoznunk kell a klerikális reakció el'cni propagandánkat a nép közi, fokoznunk keil uz egyházi ideológia elleni felvilágosító munkánkét a Pártban. El vagyunk szánva arra. hogy hazánk és békénk védelmében, népünk egységének védelmében, szocialista épí- lömumkútik biztosítására az imperialistáknak e:l az ötödik haüoszlopút, a klerikális reakciót is felszámoljuk. 1 Jó termés ígérkezik.országszerte az ipari növényekből is A jó íalajclőkészítés. az idejében történt %’etés és az eddig jól végzett talajápolÚB eredményeként idén nemcsak a. kalászosok, de nz ipari növények is mindenütt erőteljesen fejlődnek és általában jó termést ígérnek. A cukorrépa elsősorban a versenyben végzett jó ápolási munkák hatásúra — egyes szórványos esetektől eltekintve — szépen fejlődött. A korai vetésitek már kezdik beborítani a földet. Országos viszonylatban cukorrépából az átlagosnál jobb termés várható. Jól fejlődött a repce is, amely az ország legtöbb vidékén a közepesnél jobb termést ígér. A repce aratást» rövidesen1 megkezdődik. Szépen fejlődik az olajlen. Egyes helyeken előfordultak ugyan kisebb rovarkárok, de ezek a terméseredményt nem befolyásolják lényegesebben. A . rostién és rostkender fejlődését a legutóbbi hetek száraz Időjárása kissé megakasztotta, de az azóta többhelyütt bekövetkezett csők hatására újabb fejlődésnek indultak. Jelenlegi fejlettségük jónak mondható. Az ígérkező jó termés biztosító - sára azonban az ipari növényeknél is elengedhetetlen föltétel, hogy a növényápolás! munkák legn'ábbW az eddigi ütemben tovább folytatódjanak.
