Dunántúli Napló, 1950. június (7. évfolyam, 125-149. szám)

1950-06-03 / 127. szám

1950 JÚNIUS 3 p k» T. O f*» «E» tó 7 Békeműszakokat szervez a Zsoínuyban az üzemi békebizottság Az elnök, Müller János beszél. Rá­figyel Móninger Imre a kemencék­től, Boldog János az égetőktől, Lu­kács Imréné a sajtóidból, Kertész Ferencné a minőségi ellenőrző cso­porttól, és a többiek is mind. A pé- ■csi Zsolnay-gyár egyik helyiségében értekezletet tart az üzemi békebizott- ság. „...hatalmas egységben forrtak össze a dolgozók ... A békeívek alá­írása azt bizonyítja, hogy a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével még szorosabbra fonódtak a dolgozó nép sorai a béke védelmében ... Ne­künk mindenkit meg kell győzni ar­ról, ezért kell dolgoznunk minden üzemrészben, hogy a békéért harcol­ni kell, tettekkel kell harcolni..." fi szavak. amelyeket Müller elv­társ mond, mind-mind ismerősek, és most mégis új értelmet kapnak. Hisz a bé­kebizottság tagjai érzik, hogy ők most felelősebbek a béke ügyéért, mint eddig. Hogy rájuk többet bízott a béke védelmére, mint a többiekre. Rájuk vár a feladat, hogy még job­ban a béke zászlaja alá sorakoztas­sanak minden dolgozót. Nem az egész világon. De a Zsolnay-gyári frontszakaszon. Ott azonban mara­déktalanul. Az elnök azt javasolja, hogy a kő­vetkező héten a békebizottság tagjai tartsanak röpgyűléseket a termelés és a béke kérdéséről. Lukács Károly a masszamalomból: — Mi már előre vagyunk vele — mosolyog a többiekre. Múlt szerdán tartottuk meg. Beszéltünk arról, hogy mit jelent jól dolgozni a béke ügyé­nek győzelme szempontjából. Meg- mondtuk azt is, hogy mit kell tenni ezért a masszamalomban ... Azt, hogy vigyáznak az alap­anyagra, mert komoly értékek me­hetnek kárba, vigyáznak a massza minőségére, mert a selejt, de a több- térméiés is függ attól, hogy ők mi-1 lyen anyagot adnak föl a korongo­soknak. És igen-igen fontos, az, arai mindezzel összekötődik: a tisztaság Az, hogy nem dobálnak semmit szét hogy nincs hulladék a műhelyben. Uj felszólaló, Szabadella Lajos ko rongos: — A korongosműhelyben jövő kedden tartunk röpgyűlést. Beszé­lünk arról is, hogy a tanulókkal job­ban kell foglalkoznunk. Meg általá­ban a fiatalokkal. Amit mi tovább adunk számukra, az értékes kincs lesz a jövőben. Nekünk is, mert mindaz visszajön hozzánk, a magasabb ter­melés útján az életszínvonal emel­kedésével. Móninger Imre: — Én pedig azt mondom, hogy a békebizDttságnak példát kell mutat ni az üzemben a termelés vonalán is. Ebben a hónapban elkészül az új 3-as kemence. Vállaljuk, hogy meg rakjuk elsőnek mi, társadalmi mun­kában. Szombaton délután. Ki vállal­kozik rá? pártlít^'ár az első, aztán külön nem is mondja mind­egyik, hanem úgy egyszerre zsong a szó: — Jó lesz ... én is ... én is ... Lukács Imréné: — A rádióban is hallottuk, hogy békeműszakokat rendeztek a lengyel gyárakban Mi is megcsinálhatnánk. Először csak kicsiben.‘’Egy-egy cso­porttal. Azokkal, akik legelsőként akarják megmutatni, hogy többet tesznek a békéért, mint egy felvonu­lás, mint a szó: Megvédjek a békét! Úgy gondolom, menni fog ez másutt is, csak próbáljuk meg. A javaslat tetszik a békebizottság minden tagjának Többet tenni a bé­kéért ... Nemcsak a sajtolóban akar­ják ezt, a masszamalomban éppúgy, mint a korongosoknál, kemencések- nél, égetőknél. Müller elvtárssal, a békebizottság elnökével megállapod­nak, hogy a legközelebbi röpgyűlé­sen beszélnek minden üzemrészben a békeműszakokról. Hadd mozduljon meg rá a brigádoktól, csoportoktól a javaslat. S aztán a következő béke­bizottsági értekezlet már határozatot hoz arról, hol tartanak először béke­műszakokat. Kik azok, hol dolgoznak melyik üzemrészben . .. — S hangos híradón is bemond juk, hogy milyen százalékot értek el, hány rashégyűrűvel, hány szige telővei adtak többet a békéért — szó lal meg Kertész elvtársnő is. Bánfalvi Bélánét a napközi otthon küldte Ö képviseli a gyár legkisebb jeit és legkedvesebbjeit. Képviseli őket azzal, hogy résztvesz a béke- bizottságban azzal is, hogy most azt mondja: — A Nemzetközi Gyermeknapra is fel kell készülnünk. Gyermekek, szü­lők, együtt tüntetünk vasárnap i béke mellett, amely nélkül nem biz toslthatunk boldog, békés életet ifjú­ságunknak. Az idő sürget. A békebizottság csak az ebédszünetben ült össze. Per­cekre. S lám mégis mennyi minden történt egy gyűlésen. Elindultak kez­deményezések, melyek gyönyörű gyümölccsé érnek majd. A Zsolnay- gyári békebizottság * elindult azon az úton, hogy megmutassa: Sem szavakkal, tettekkel védjük a békét! S harc­ra , harccal fele­lünk. Ma így, de ha kell, amúgy is. Bezárul az ülés. S befejezőül még egy távirat indul el. A budapesti Zsolnay-gyárnak, a pécsi gyár ver­senytársának. A békebizottság kö­szönti és harcba hívja őket. S igy árad szét. a kör. Szene az országban. Sokezer békebizottság munkájából, mint egyetlen nagy szívdobbanásra szétárad a vér: s ezt veri minden apró érben: Békét aka­dunk! £&%i$<dík a Utdákfcdl&ifyásl, a ßldel és azóta jól dolgozik a csoport A kulákok termelő csoportok elleni támadásának egyik fővonala: rábírni a dolgozó parasztokat, hogy ne v'gyék be teljes földjüket, állataikat a csoportba- Ezzel akarnak bizonytalanságot kelteni a csoporttagok között, t ezzel Is megkísérlik, hogy gátolják a cso­port eredményes munkáját. i természet is akkor kezdett ébredezni téli álmáiból. A házak te'e- jén megroppant a hó és az ereszeken vékonyan kezdett csorogni a hóié. Eleinte éjszaka még fagyó't, de ké­sőbb már éjjel-nappal csörgött az eresz és az árkokban szélesen zúdlul: lefele a víz. Meleg tavaszi szél sza­ladt végig a földek felett s pár nap múlva már csak az árkok árnyékos oldaléiban, vagy a barázdák mélyén fehérlet* a hó. Rövidesei: onnan is eltűnt. Ki -avaszod-ott. Ekkor alakították meg csoportjukat a barangajenői dolgozó parasztok. Mintegy 20 család fogolt össze, hogy együttes erővel lásson neki a munká­nak, hogy új — de mostmár nem ki- próbállattan, nem 'töretlen úton — in­duljon el a szebb, a könnyebb éle felé. A példa, számos lermelőcsoport példája már ott állott előttük s ők ügg érezték; ha boldoguln' akarnak, követni kell ezt a példát. Ki lát bele az emberekbe? Ki tudja mi rejlik egyes emberek szavai mö­gött? Senki legalább is egy darabig. Sokáig persze nem takargathatja senki igazi szándékát, Előbtijik az előbb- utóbb. ,t íi arait>■ »Jenői tcrmelíicso­ort tagjai se láttak bele egymás gon­dolataiba. Hisz ha beleláttak volna, biztosan nem választották volna Vim- mer Andrást a csoport elnökének és Bódis Istvánt se tűrlék volna meg DÉFOSZ titkárnak. Dehát akkor még nem gondolták... Tény az, hogy megalakult a csoport és Vimmer András elnök javaslatára ügy határoztak, hogy az őszi vetése­ket kinn hagyjál; a csoportból és csak a tavasziakat viszik be Ugyancsak kinn hagyják az állatokat is. ..Egye­lőre.'' Telt az idő, a friss tavaszi szél fel- szárítotla a sarat a földeken, eljött a tavaszi munkák ideje. A baranyajenői csoport is nekilátott a tavaszi mun­káknak. Azaz, hogy nekilátott volna, ha a csopoft tagok jó részének nem mindig „épen“ akkor lett volna mun­kája a saját földjén is, amikor a cso­portban kellett volna dolgozni. Kínke- servesen merít a munka a csoportban, rossz volt nézni, olyan vontatottan. Persze nem mindenkinek volt rossz nézni. Szijjártó József tenyerét dör­zsölte, látva a csoport becsületes tag­jainak kínlódását. Az igaz, hogy Szij­jártó József a telepítéskor jól össze­szedte magát, több, mint 30 hold fe­kete földet dolgoztatott meg, hogy azu­tán két pár fogatát odaadja egy pár napra a megszorult szegény telepesek­nek, akik közül maga is elindult és sikeresen el is jutott — a kulákok közé_ Szijjártó József őrült. Hogyne, hisz ha a csoport jól dolgozik, akkor hamarosan nehéz lesz neki 8 10 em­bert is összeverbuválni kapálás idején, akik mint öt-hat napot dolgoznak egy hold felszántásáért. — Szijjártó tenyerét dörzsöli, örül, hogy nehézségeink vannak — ezzel kezdte Takács elvtárs is azon az emlékezetes estén, amikor össze­hívta a csoport kommunistáit. Hét- nyolcan voltak a szobában: Marosi Béla, Vimmer János, ifjú Takács An­tal és még egy páran. Ez a megbe­szélés nem tartott sokáig. Valameny- nyien egyetértettek: fel kell számol­ni ezt a helyzetet. Másnapra csoport- gyűlést hívlak össze. ...és most beszéljünk arról, bead­juk-e az összes földet, kivéve a mű­ködési szabályzat áytal meghatározott fél, illetve háromnegyed hold földet! Takács elvtárs kipirultan ült le. a teremben egy pillanatra csönd lett. Aztán egymás után álltak fe! az elüzüesti megbeszélés résztvevői. — Kút..árnak szolgálni nem lehet egyszerre — mondta Maros? Béla. — Beadom. Sorba utána a többiek: beadjuk. És így döntött a csoport tagságá­nak túlnyomó része. Vimmer András, Bódis István azonban nemet, mond­tak. Saját földjeiket beviszik, — mondták — de a béreltet nem. Válaszul erre, kizárták őket a cso­portból. Még aznap este új intéző- bizottságot választottak és csaknem hajnalig tárgyalták a munkabeosz­tást, az állatok . összevonását. S másnap fii élet kezdődött a csoportban, összevonták az állato­kat, közösen megindították a mun­kát az összes földeken, pár napra rá megkezdték a munkaegységgel való számolást is. Aztán hamarosan fény derült arra is, hogy Vimmer András elvtárs, meg Bódis István miért nem akarták beadni bérelt földjeiket. Ki­derült, hogy tizennyolc földjéről le­mondott telepes földjének nagy ré­szét ők művelik. Feketén. Úgy mint, ahogy Szijjártó kezdte. A földigény­lőből lett kulák. Akit Wimmer And­rás meg Bódis István példaképültnek tekintettek. A csoport így szabadult meg a kulák ügynökeitől és valamennyien bevitték a földet, az állatokat. És ma, ha kimész a csoport földjeire, könnyen megállapíthatod: szebbek, tisztábbak, ápoltabbak, mint akár­melyik egyéni gazdáé. A csoport azóta mindenben élen jár. Példamu­tatóan végezték el az eddigi növény­ápolási munkákat és már lelkesen készülnek az aratás, cséplés, begytij tés munkájára 1«. Alikor alakit tak. amikor a természet ébredezni kezdett téli ál­mából. ők is felébredtek akkor -- le csak félig. Igazán a kommunis­ták nyitottal; fel mindnyájak sze­mét. Azóta azonban tisztán látnak. Megtanulták, hogy csak a nyílt, har­cos kiállás viszi egyenes u ra a eső portot s hogy ezen az úton csak az ellenség elleni kemény bare áfán lehet előrehaladni. 4 koiMihiiBsista sae vetés harcosa A Mahacs-Kala-i (Dageszíán) kikötőben hatalmas gyapotszállítmá­nyokat raknak a hajókra. A Szovjetunió gyapottermése nemcsak a hatalmas Szovjetország textiliparát elégíti ki, hanem nagy segítséget nyújt népi demokráciánknak is. Magyarország textilipara is a szov­jet gyapotnak köszönheti létét. Mihail Ivanovics Kalinin 1875 november 20-án Tver kormányzó­ságban (most Kaiiniii-körzet) pa- rasztcsalád fiaként született. 1836- ban került a szentpétervári Putyi- lov gyárba munkásnak, 1898-ban csatlakozott az Orosz Szociáldemo­krata Munkáspárthoz. 1908—10 kö­zött a moszkvai, 1911 — 17 között a szentpétervári munkások forradal­mi tevékenységének egyik irányí­tója volt, munkatársa a „Pravdá”- nak. Állandó kapcsolatot tartott fenn Sztálinnal és levelezésben állt Leninnel. Polgárháborús munkájá­ért két ízben tüntették ki a „Vö­rös Lobogó”-érdemrenddel. 1919 óta, mint a szovjet ál’am legfelsőbb szervének feje, kitartóan küzdött a szovjet rendszer megerősítéséért. 1944-ben, elnökké választása 25. évfordulóján a Szocialista Munka Hőse cimmel tüntették ki. 1946 jú­nius 3-án halt meg. M. I. Kalinin, e lenini-sztálini tí­pusú funkcionárius, kezdettől fogva felismerte a kommunista nevelés és népművelés jelentőségét a kommu­nizmus építésében és. a burzsoá ide­ológia ellen folytatott harcban. M inden munkájában és a kul­turális építés kérdéseivel fog­lalkozó beszédeiben vörös fonalként húzódik keresztül a marxi-lenini el­mélet elsajátítása szükségességének gondolata. Rámutatott arra, a fel­adat az, hogy marxista módon , tud­junk gondolkodni és alkalmazni tud­juk Marx, Engels, Lenin és Sztálin tanítását a valóságra. A marxi­lenini elméletet vezérfonalnak tekin­tette, az ember leghatalmasabb fegy­verének a gyakorlati életben. Amikor beszédet, tartott Moszkva Lenin-kertilete középiskoláinak - felső- osztályú tanulói előtt, felhívta az ifjúságot, kapcsolódjanak he tevéke­nyen a. szocializmus építésébe. Eh­hez — mondotta — nemcsak komoly képzettséggel kell rendelkezni, ha­nem el kell sajátítani Marx, Engels. Lenin ás Sztálin nagv tanítását. „A marxizmus-lenlnizmus fegyver a kom­munizmusért, a kommunista eszmé­nyek megvalósításáért folytatott harcban. Ez a tanítás és módszere hatalmas eszköz mind a gyakorlati, mind a tudományos munkában. És aki nagy és fényes életre törekszik, annak alapvetően ismernie kell a morxizmus-leninizmust." Kalinin tanításaiból tudjuk, hogy a kommunista nevelés lényegében, ■ céljaiban és módszereiben különbö­zik a burzsoá neveléstől. A kommu­nizmus építése inélv és szilárd nme- •eteket. mairasrendű öntudatot és 'Ivan képessége tesz «-zük-V* .-őssé. hogy az emberek alá tudjál; rendel­ni egyéni érdekeiket a társadalmi érdekeknek. A z emberek nem kész nézetekkel és meggyőződésekkel szület­nek. Az uralkodó osztályok évtize­deken és évszázadokon keresztül tor­zították és csonkították, mérgezték az emberek gondolkodását. A dolgo­zó milliók nevelése és. átnevelés.e a kommunizmus harca us építése folya­mán tökéletesedik és vele egyre in­kább megvalósul d kapUalizmut csökevényeinek kiküszöbölése is az emberek tudatából. Kalinin rávilágított a szocialista taisadalom emberét jellemző új tu­lajdonságokra. ■ Az egyik legionto- sabb ilyen tulajdonság a szocialista haza iránti odaadás és a többi or­szág dolgozóinak megbecsülése. A szovjet, hazafiság cselekvő hazafiság; amely a munkában,, a haza védelmé­ben. Moszkva Bauman-kerülete isko- mutatkozik meg. Kalinin még . 1 ifib­ben, Moszkva .Baumanékerülete isko­láinak tanulói «lőtt 'mondott beszé­dében hangsúlyozta hogy az idő­sebb nemzedéknek hosszú és kímé­letlen harcot kellett folytatnia a föl- destirak ’ és kapitalisták felien. Az idősebb nemzedék fegyverrel \ édte az Októberi Forradalom vívmányait. Az if jú nemzedéknek ismét le 'kell majd sújtania az ellenségre, amely erősebb, szervezettebb, aljasabb <és veszélyesebb. Ez az ellenség a német fasizmus volt. A szovjet nép a szov­jet hazafiságról vallott kommunista nézetekkel felvértezve zúzta szét. ezt az ellenséget. T/- alinin hangsúlyozta, hogy a/, ifjúságban ki kel! nevelni a marxi-lenini világnézetet, meggyőző­dést, akaraterőt és jellemet. „Ezért — írta — iskolánknak áhboz, hogy mint a legteljesebben fejlett és a legteljesebb öntudattal rendelkező szocialista építő-ember kialakításá­nak első laboratóriuma, teljesíthesse rendeltetését és betölthesse szerepét, még .sokat kell dolgoznia és tökéle­tesednie, gyakorlatának pedig a for­radalmi marxizmus-Ieninizmus elmé­letéből kell kiindulnia.“ Az ismeretek elsajátítása folyamán alakul ki az ifjúság világnézete, fej­lődik ki magatartása, alakulnak ki erkölcsi magatartásának normái. Kalinin azt mondotta, hogy a szo­cialista társadalom embere magas képzettségű és műveltségű, erkölcsi­leg és testileg egészséges ember. A Szocialista társadalom embere lán­goló lelkű szovjet hazafi és inter­nacionalista. aki bál-milyen nehéz­séget le tud küzdeni és fáradhatatla­nul harcol a kommunizmus teljes győzelméért. Kalinin a •szocialista ember kineveléséért végzett hatalmas munkát. Müveiből a Szovjetunióban és a néni demob ra Tito- országok na •zázozrek é< milliók tanúiméi nyúzzák á kommunista nevelés elveit;

Next

/
Oldalképek
Tartalom