Dunántúli Napló, 1950. május (7. évfolyam, 101-124. szám)
1950-05-09 / 106. szám
1950 MÁJUS 9 N Ä P h O i Ef^y termelőcsoporfy ahoi jól halad a növényápolás, de még mindig felüti fejét az egyenlősdi A NAGY GYŐZELEM ÖTÖDIK Dohányt palántáira ment ki a határba a munkacsapat. Heten voltak és egyszerre álltak neki egy-egy sornak, Kalcsof Jánosné, Tóth Ferenc, a felesége, Veisz Ádámné, Kocsis Antal, Schmidt József és Tóth Gyula. Egyszerre indultak, egy darabig együtt is haladtak. Kalcsof Jánosné azonban hamarosan élre került. • Gyors kezekkel végezte a munkát. Jobbkézben a lyuggaló, balban a palánta. Egy szúrás a földbe, bele a lyukba a palántát, aztán mellé- szúmi, úgy, hogy a tövénél jól meg- tömödjön, egy kis ütés — betemetve a lyuk: mindez pillanatok műve. Mire a tebMck az első sor végére értek, 5 már a második felénél járt. Villámgyorsan, ügyesen mozog a keze. Beidegzett mozdulatok: 7 évig dolgozott kertészeknél. A többiek is igyekeznek, de azért néha-néha megállnak, egy kis beszéd, ez mindig elvesz egy kis időt. Meg aztán hiába, hét év gyakorlatát nem lehet percek alatt elsajátítani. Kalcsofné igyekszik. Úgy számol, hogy majd a sorok után kiszámítják az ölet, az ölekből meg a munkaegységet. Igyekszik, mostanában sokat betegeskedett, nem igen tudott kimenni dolgozni, hát most legalább behozza egy kicsit a lemaradást a munkaegységekben. Hogy nem így lett, ennek már nem ő az oka. Mert este, amikor bementele, a többiek úgy határoztak, hogy „heten csináltuk, elosztjuk hét felé és mindenkinek egyformán beírjuk a munkaegységet.” így csinálták és másnap Kalcsof Jánosné már nem járt elől. Vagy ha előre szaladt, akkor is megállt, megvárta a többieket. — Majd bolond leszek mások helyett dolgozni — gondolta magában. így volt ez a I) áss Agyi termelőcsoportban a múlt hét péntekjén. Az egyenlősdi — most csoportelszá- j molás formájában — megint kitekerte egy szép kezdeményezés nyakát. Hiába akarta Kalcsofné, hogy többet, jobban dolgozzon, elvette kedvét az, hogy ő is csak annyit fog kapni érte, mint aki szépen, kényelmesen dugdossa a palántákat. S ahelyett, hogy a munkacsapat többi tagjai őt követték volna, ő is a leg- lassúbbhicz igazodott, mint a többiek „Hiszen minek sietni — úgyis any- nyit kapok mint aki a legkevesebbet végzi el. Pedig az utóbbi időben kezdett mór egyenes vágányba jönni a munkaegység kérdésével a hásságyi csoport. Épp elég bajuk volt mór belőle, hogy nem használták, volt alkalmuk a saját kárukon tanulni. A bajok mindjárt a csoport alakulása után megkezdődtek. Voltak egypáran, akik nagyhangúan kezdték már akkor mondani: — Egyformán osztunk el mindent, úgy igazságos. Elvégre egyformák vagyunk mindnyájan. Ez aztán annyira ment, hogy amikor Bor Lajos szólt Hafner Józsefnek, hogy menjen vetni, az kinevette. — Minek menjek? Én beadtam a földem, éppúgy részelek, mint akárki más. — Ez volt a válasz. Ezután kezdték el jegyezni, hogy ki mikor ment ki dolgozni. De hogy mennyit végzett, azt még mindig nem írták föl. Bor Lajos, Kalcsof János, Barka János többször szóvá- tették, hogy nem jól van ez így. Hogy nem mindegy az, hogy ki milyen munkát végez, meg hogy ki mennyit teljesít. Lassan a többiek is kezdték érezni ennek helytelenségét és csaknem mindenki örült neki, amikor megjött a munkaegység könyv. Azóta aztán nagyjából használják is. De csak nagyjából, amint azt a Kalcsofné esete is bizonyítja a dohányültetésnél. És tudatosítva sincs megfelelőképpen a csoportban. Hisz ha fgy volna, akkor nem fordulna elő olyan eset, mint a Tölgyesi Terézé, aki, mikor a munkacsapatából többen nem mentek ki dolgozni, hazament azzal, hogy „nem dolgozok azok helyett, akik otthon lopják a napot.” Ha a munkaegységgel való számolás tudatosítva volna a csoport tagjaiban, akkor Tölgyesi Teréz tudta volna, hogy magának dolgozik, cikkor is, amikor a többiek otthon maradtak, nem azok helyett. És akkor nem ment volna ő se haza. A hásságyi csoport mindezen hibák ellenére határidő előtt szépen elvégezte a vetést. A növényápolás is szépen halad, hisz megsarabolták már a cukorrépát, meg a takarmányrépát is, a krumpli, kukorica meg van boronáivá és most a cukorrépa egyelése folyik. Verseny azonban nincs a csoporton belül s bizony nem egy tag tessék-lássék végzi a munkáját. Nem kétséges, a munkaegység kérdésében rendet kell teremteni s akkor lesz verseny, lesznek kimagasló eredmények és a csoport elsősorban magas termésátlagaival fogja meggyőzni azt a nagyszámú figyelő dolgozó parasztot, akik már most latolgatják: belépjünk-e az ősszel? A csoport pártszervezetének kötelessége eltüntetni az egyenlősdi minden maradványát s fellépni minden olyan törekvés ellen, mely egyenlős- divel akarja rontani a tagok munkakedvét, a csoport szépnek ígérkező eredményeit. FIS2TER MÁRIA BÁNYÁSZ LETT Kezében sűrűn lehetett látni az újságot. Mikor lapozta, figyelmesen kereste hol talál cikket a női bányászokról, vagy hírt a munkájukról. Lelkesedett, amikor olvasta egyre emelkedő létszámukat. 'Az érdeklődését a női bányászok felé az az első újságcikk fordította, amikor elolvasta: „Leszállt az első három női bányász a rvecsekszabolcsi István- aknán.” Ez januárban történt. Kern is tagadja, elősző- kicsit furcsállotta a dolgot. „Hogyan mellének nők a bányába dolgoz- ni” és elképzelte a maga módján a fejtést, a bányászlámpa világítását a feneketlen sötétségben, a csilléket, a megcsillanó szenet és ilyenkor felsóhajtott. Milyen szép is lehet. 'Aztán múltak a hetek. Tudta, hogy a mecsek. szabolcsi István-okno után Pécsbángate’epen h ^szálltak a ' nők és számuk már 32 tőre emelkedett. Olvasta, hogy a bányászok elismerően nyilatkoznak a női munkásokról és ilyenkor örült, hogy jól mreáll- ják a helyüket. Kéha találkozóit i? mp nyásszal a városban gyetmesen végignézte, báEi. — Azt hittem, hogg valami különöset fogok látni majd rajtuk. Nem látott semmit. Olyanok voltak, mint a többi nők, göndör hajjal divatos kabátban, selyemharisnyában. Ha nem mondták volna neki, hogy „ez is bányába jár" soha nem gondolta volna róla. Később a rádióműsorban is figyelmesen kereste, hogy mikor lesz bányászfélóra és állandó lelkes hallgatója lett a bányászműsoroknak. Sokszor úgy érezte, mintha 6 is közéjük ta-toz- nék. Aztán a SZIL ben hallott a női bányász okról és arról, hogy a női bányamunkának milyen nagy a jelentősége a munkaerőhiány pótlásában. J bányásznák sokat segítenek az ötéves terv bányász-munkaerős: ük- ségleténele zavarfc:lan biztosításában — mondta a SZlT-litkár és ez a mondat még közeirbb lu.zta hozzá a női bányászokat. Eddig nem érezte jelentőségét a nőj munkaerőnek a bál yá- brm. Eddig csak lelkesedett. Ekkor kezdett érlelődni benne az elhalt}» rnzns. hogy ö is bányász lesz. Az ötéves tern'öi ő Is sokat vár és tudja. hogg sokat is fog kapni tőle. Május elsején ott állt az ünneplők sokezre, soraiban. A felszabadulás és a szabadság boldog érzésével tapsolta meg a felvonulókat Nagy érdeklődéssel várta az ipari felvonulást és omi- kot meglátta a pécsbá- nyatelepi bányászok te. bérautóra szerelt fejtését és a női bányászokat amint lapátolták a szenet a csillébe: véglegesen döntött. „Elmegyek én is bányásznak.” És május 5-én már le is szállt a mecsekszabolcsi Is.’ván- aknán. — Lent a lejtésben kezemben fogtam a rsselőt és úgy éreztem, én vagyok a legboldognkb a világon — emlékezik vissza első napjára a bányában. Fiszter Mária 20 éves pécsi lányból lett női bányász. Most már ö is segít megvalósítani az ötéves tervet, aj ütői olyan sokat vár és ami- > tői olyan sokat is kap majd a többi dolgozóval együtt. Nincs egyedül. •i női bányászok száma vele együtt István- és Sréchcnyi-aknán már több. mint százra emelkedett . .. (Kászont A hitleri fasizmus feletti győzelem évfordulójára emlékezik ma a világ! 1945 május 9-én fel» tétel nélkül kapitulált a maradék náci haderő. Képünk Právdin „A győzelem pillanata" című festményét mutatja be, amelyen Sztálin elvtárs, a zseniális hadvezér a Párt Központi Bizottsága tagjai« nak bejelenti Berlin elestét A szovjet harcosok, akik Moszkva és Leningrád falai alól indultak d és felswabadffotyflc Belgrádot, Bukarestet, Szóiiát, Budapestet, Varsót, Prágát és aranybetűkkel írták nevüket a 'erié- nelembe — a berlini Reichstag ormára kitűzik a győzelem zászlaját. Keményebben viszik az osztály harcai és a mezősazdasási mun hók ban sincs lemaradás, »áfa mkisokat Is választottak a fiossziielésiyi pártszervezet áj vezetőségébe Hosszúhetény, mir.t a neve is mutatja hosszú község. Négy kilométer hosszan nyúlik el a Mecsek-hegység festői oldalában. Túlsúlyban dolgozó parasztok lakják, de él a községben számos ipari munkás is, akik a köze'i Petőfi bányában dolgoznak. íz ói vezaiosén választás már több mint egy hónapja meg volt. Ekkor új, friss erő került a vezetőségbe. Bányászok, akik évtizedek hosszú során, küzdöttek, harcoltak a dolgozók hatalmáért- Ök kerültek a pártszervezet élére, ők irányítják a község, a dolgozó parasztok fejlődését, egyetértésben a dolgozó parasztokkal. Gádori Péter, Kiss József, Ugrovics József és a többi hosszúhetényi bányászok, akik most vezetőségi tagok lettek, már a múltban is — am'kor még nem viseltek tisztséget —, bebizonyították, hogy a dolgozó parasztság érdekeiért harcolnak. Ezért szavaztak rájuk a párttagok valamennyien és ezért szeretik őket a pártonkíviiliek is. Balázs László úgy vélekedik róluk, hogy „bennük mi, dolgozó parasztok megbízunk, mert, látjuk, hogy a mi érdekeinket, úgy képviselik, mintha csak magunk csinál- nálnánk." Nemcsak ő. hanem a többiek, Katos Sándor, Király Sándor és Bózsa György is így látják és osztják Balázs László véleményét. Hogy miért? Ennek bizony sok oka van. F.gyik az. hogy az új vezetőség nem tétlenkedett. hanem hozzálátott ,a munkához Ebben az időben már jól benn voltak a tavaszi szántás-vetésben. Azonban a munka nem akart menni, akadozott. Sokan voltak, akik még alig kezdték el a vetést. Az új vezetőség erre a feladatra állította be a népnevelőket. A nehezebb szakaszra maguk a vezetőség tagjai álltak, ők is járlak a falut, sürgették a- tavaszi munka befejezését. A dolgozó parasztok hitetlenkedve csóválták a fejüket, amikor a bányász vezetőségi tagok szakszerű útbaigazítást adtak mező- gazdasági kérdésekben. Egyesek még bosszankodtak, hogy a bányászok adnak nekik mezőgazdasági kérdésekben útbaigazítást. „Tudjuk mi, hogy mikor mit kell csinálni — mondogatták. A többség azonban más vé- leményen .volt. — Igazuk van, amikor sürgetnek bennünket — mondották —, mert az időben elvégzett munka révén jobb és több is lesz a termés.” A vezetőség és a népnevelők munkája sikerrel járt. végignézi a hosszúhetényi határt, mondjuk, a Zengő csúcsáról, akkor azt látja, hogy a búza és árpatáblák szinte egybefonódva húzódnak el a hegy lábánál. Mintha termelőcsoport egylagban lévő földje lenne valameny. nyi vetés. Való igaz, hogy a csoport-, tagok vetése is ott sarjad a többi között. A tcrmclőcsoporl nemrégiben alakult és az ősszel kezdik meg a közös gazdálkodást. A pártvezetőség jó munkáját dicséri ez az alakulas is. Felvi" így dolgoznak lágosító munkával elérték, hogy a. dpi, gozó parasztok legjobbjai, Kajdi Ferenc, Nagy Sándor, Kiss Miklós, Ki* rály Sándor és a többiek megértették' a társas gazdálkodás jelentőségét. A kulákok is, köztük Herczegh, Szabó és a többiek, igyekeztek beférkőzni a csoportba. De & pártvezetés ég leleplezte őket, és megmutatta •» dolgozó parasztoknak, hogy azért akarnak belépni, hogy gátolják a Csoport fejlődését. A kulákok leleplezése ás kípellengérezése megelégedést kól- tétt a dolgozó parasztok között a munkásosztály képviselői falun egy-egy új pártvezetőségben. A szocializmus sikeré« felépítése érdekében, élesen viszik ás osztályharcot is a belső ellenség ellen. De harcolnak a külső ellenség ellen ia és szilárdítják a béke frontját '!». Ma már nincs olyan dolgozó párását Hosszúhetényben, aki névaláírásával n« tett volna hitet a béke: ügye mellett. Harcos kiállásukat, a nemzetközi munkásosztály és béke nagy ünnepéit is megmutatták, amikor a párt hívó szavára, az egész község dolgozói egy emberként vonultak lel és ünnepelték május t-ét. Munkájuk nyomán egyre erősödik a pártszervezet. A hosszúhetényi pártszervezet tagjai — Rákost elvlárs beszédének Szel* lemében — jó munkát végeznek. És ét a jó munka meghozta a gyümölcsét is. Ma már minden, ami a község éjeiében fejlődést jelenít, a pártszervezetnek köszönheti megvalósu1“'"'!...
