Dunántúli Napló, 1950. május (7. évfolyam, 101-124. szám)
1950-05-07 / 105. szám
1950 MÁJUS 7 H Ä P h o ■9 líjfgjjwnielzej Belti&t-íibiL tíz k&v&mm&L is íiteijjiídl a kikéi Mandula-utca 15. Régi, de rendben tartott, tiszta kis ház. Az udvarban virágoskert és gyümölcsfák — a kert kaptáraiból csak úgy özönlenek a méhek a virágokra. Az ■ udvar egyik végén a ketrecekben tarka házinyulak tömege sütkérezik a napon. . A ház egyetlen, kétszobás lakásában laknak Bettioi Jánosék. Bet- tiol néni már nem fiatal asszony, közeledik az ötven felé, de ezért még nagyon jól tartja magát. Csupa eleven mozgás, állandóan tesz-vesz valamit, egy pillanatra sem 611 meg a keze. De kell is ez ekkora családnál, mert bizony ki hinné el így az első látásra, hogy Bettiol-néni 10 gyereknek az édes- . anyja, akik közül 9 ma is életben van! — Büszke dolog ennyi gyerek anyjának lenni — büszke és nehéz dolog — mondja, mosolyogva Bet- tiolné — de megéri! Pedig nem könnyű, különösen régen nem volt könnyű ennyi szájnak kenyeret adni, ennyi gyereknek ruhát, cipőt venni, iskolába járatni, nevelni őket. Különösen egy munkáscsaládnak nem. A férjem a Bőrgyárban dolgozik (most is ott van) és egy ekkora családot bizony nem kis gond eltartani. Harminc éve vagyunk együtt és a gyerekek voltak a szemünk fénye. Azelőtt a nyomor és hányattatás volt a sorunk, de most már megnőttek a nagyobbak, azok is segítenek, de ami fontos, hogy ez a világ a mi világunk, a munkásoké, s ha nekünk, nagycsaládosaknak egy kicsit lassabban is, de folyton emelkedik az életszínvonalunk. Nem így volt ez régen. Bettiolnének összeráncolódik a homloka, homály borul a szemére, amint a múltról beszél. Lassan, nehézkesen ejti a szót, mint aki nem szívesen beszél ezekről a sötét évekről. — Tizenhatéves voltam, amikor a férjem elvett. 1920-ban történt ez. Falusi szegény molnársegéd lánya voltam és férjemnek, mint vöröskatonának és harcos „szoci”-nak Horthyék rendőrsége elől bujdosnia kellett azokban az időkben. Zsol- nay-gyári munkás volt és 1911 óta a Szociáldemokrata Párt tagja. Mikor visszatértünk a városba, nehéz volt a sorunk. Különösen 1924-ben, mikor férjemet, aki bizalmi volt, a munkásság jogos bérének követelése miatt Szikorszkyék internáltatni akarták. Ott kellett hagynia a gyárat. A Bőrgyárba ment, de Rothék- nál sem volt sokkal könnyebb. A burzsujok nem nagyon különböznek egymástól. Vérszopó volt ez is, az is. Mi pedig csak nyomorogtunk és közben jöttek a gyerekek egymásután. Ilonka, Jancsi, Mária, Magdi, Laci, Jóska, Teri, Béla majd később a legkisebb, a Dezső. — A felszabadulás után férjem belépett a Kommunista Pártba. Tudtuk, hogy el kell jönni a jobb életnek is, amikor végre minket is megbecsülnek. De az infláció évei még nagyon nehezek voltak. Az urak újra föléledtek, mintha elfelejtették volna, hogy mi történt. Nekem mint anyának különösen az marad meg élesen az emlékezetemben, amikor a kenyérmizéria idején úgyszólván nem volt mit adnom a gyerekeknek. Egymás szájától vontuk el a falatot, hogy a másiknak legyen: az apjuk a kisgyerekeknek dugta el, én az apjuknak és a már dolgozni járó nagyobbaknak. .Visszagondolni is rossz rá! — rázkódik össze. Most már sokkal jobban élünk. A gyerekek ruházása gond még, mert hát nagyon sokan vannak. De így is Ilonkával, nagylányommal, aki varrónő, azon fáradozunk, hogy mindig tisztán és rendesen menjenek iskolába. Férjem és én is sokat járunk a Szülői Munkaközösségbe, ahol alaposan kivesszük részünket a munkából. Különösen a férjem, mint gazdasági intéző tölti ott minden szabad idejét. Ez a mi szórakozásunk, de egyben kötelességünk is. Az iskola a mienk és nem közömbös gyermekeink neveltetése. Különösen nekünk, munkásoknak kell jó példával előljárnunk, dolgoznunk, vigyáznunk és harcolnunk, hogy ne lehessen többé háború és ne jöhessen vissza soha az a régi úri világ, amikor még kenyeret sem tudtam adni a szeretteimnek. Közben hazajönnek a gyerekek is. A nagyobbak munkából, a kisebbek az iskolából, ahol éppen „Anyák napjára” készültek. Boldogan veszik körül az anyjukat, titokzatosan mosolyognak és ama sok meglepetésre gondolnak, amellyel majd meglepik az édesanyákat az iskolai ünnepélyen. — Ez az én családom, — mondja büszkén Bettioi mama — ők az én, a mi küzdelmes, de boldog életünk, amit nem engedek elrabolni, amit nem engedek háborús gyászba, könnybe dönteni. És ha kell, tíz körömmel is megvédem a mi szép békés életünket. A fiatal lombú fák közé fényesen süt be a nap. Kemény és mosolygó arcokat világít meg, szőke és barna fürtökkel játszik. Vigyáz rájuk és simogatja őket. Kiss Iván. Mi, a Garai fejtés tagjai, felismertük a kampáiiyszeeűség kátrányait r eg többjüknek az anyja is nagy' " birtokon született, úgy, mint 'ők maguk. Ha megkérdezzük az anyjukat, Albrecht „főherceg“, Monte- nuovó „herceg”, Biedermann „báró" nevét emlegetik, ők Í3 voltak fiatal lányok, 18—19 évesek, mint ezek, a lányaik. Ebben a korban különösen 'éreztek valami vágyódást valami szebb után. Nem. Nem kívántak ők olyan életet, mint amit a grófkisasszonyoktól láttak. Eszükbe sem jutott, hogy lovagoljanak, vagy akár, hogy teniszezéssel töltsék ók is az idejüket. Egy szép kendő, amit Mohácson láttak, amikor vásárkor bejutottak, egy rózsás papucs... ez volt álmaik netovábbja. Szerettek volna vasárnap egy kicsit rendesebben felöltözni, bemenni a városba, sétálni a főutcán, pipacsos mezők között este kéz a kézben hazajönni, jóleső fáradtsággal lefeküdni és azzal a gondolattal elaludni, hogy egy hét múlva. megint egy vidám vasárnapra ébrednek. Ehelyett kora hajnajtól, késő estig robotoltak, korán férjhez mentek és két kapálás között gyereket szültek. 'A tarka kendöt, a rózsás * papucsot legtöbbjük nem vette meg soha. Ezek voltak az anyák. Most munkában elnyűtt, korán megöregedett asszonyok, akikből az egyre szépülő, egyre könnyebbedő élet is csak lassan tudja felmosni az évtizedes fáradtságot, a közönyt, a nélkülözések sötét emlékét. S a lányaik... A kezdeményező MILICS MARIA. Vékonycsontú, barna leány, 18 éves, munkaosapat- vezető a sátorhelyi gyapotbrigádban, ö volt a kezdeményező. Hogyan tá madt a gondolat ebben a fiatal, kicsit szégyenlős, tartózkodó, de azért határozott lányban, hogy megyei ki hívást kezdeményezzen? Nehéz vol- *ia a számos összetevőt kibogozni. ÍV olt egy kis része benne a kéthetes IMNDgZ iskolának, mert ott sokat tanult a rövid két' hét alatt, sok minden megvilágosodott benne, ami azelőtt csak homályosan derengett. Könyvekkel, füzetekkel tért onnan haza. Esténként aztán nekiült egy könyvnek, egv-egy füzetnek. Télen asszonykörben adta tovább, amit az iskolán^ tanult. Igen, az iskolának (nem kis része voli benne. Aztán megválasztották az EPOSZ elnökének. Ez sem kis dolog, ennyi fiit meg lány között. Az EPOSZ működése eleinte csak mulatságok rendezésében merült ki. Milics Mária azonban nem egy felszólalásában hangsúlyozta az esti gyűléseken: Nekünk elsősorban a munkában kell megmutatni, hogy hálásak vagyunk érte, hogy nem úgy növünk fel, mini a szüléink. Jöttek a békealáírások. Milics Mária ekkor már pontosan értette, hogy milyen összefüggés van az ő munkája és a béke között. Több gyapot — biztosabb a béke, — így mondta ezt a többi fiatalnak is. Persze nemcsak ilyen nagy dologról volt szó, mint a béke. Közrejátszottak kisebb dolgok. is, ha ugyan meri valaki azt állítani, hogy kis dolog volna az a több, mint ezer, de lehet, hogy kétezer forint, ami a gyapottermelő brigád minden egyes tagjának üti a markát, ha teljesítik vállalásukat. Nem kis dolog az. Belefér mindenekelőtt egy kerékpár, aztán sok ruha, könyvek, de lehet az is, hogy bútor lesz az egészből... Mert akkor már jó néhány százas fogja várni társait. Hisz ha úgy teljesít, mint pénteken — ós ezután is úgy akar I teljesíteni — akkor nem sokkal marad alul a napi keresete az 50 forinton. Milics Mária ugyanis péntekén 1320 ölet karóztatott ki magának. Három ember normáját. És teljesítette is a 300 százalékot. Az első csatlakozók HERCEG ANNA. Pirosarcú, barna, mindig nevetőszemü lány. Lakik: Gerse (Vas megye). Kora 18 éves. ö volt az első csatlakozó. Volt ebben persze olyasmi is, hogy: „Mi gerseiek még mindenütt megálltuk a helyünket. Itt se maradunk szégyenben“. Tizenegyen jöttek el a kis vasmegyei faluból, most az egyik munkacsapat zöme gersei. ő a vezetőjük. Soha nem látott még gyapotot, halványan emlékszik, hogy egyszer valami hírndófólébeti "Szedtek olyan fehér vattafélét. Az.t azonban tudja hogy ha ötször sarabol, ha a talaj mindig porhanyós lesz, nem le-zgyo- mos, nem cserepesedik fel, több lesz a gyapot. Egyike a legjobb minőségi munkát végzőknek. HORVÁTH ANNA. Szemüvege-., komoly leány. Anyja meghalt, ő vezeti a háztartást. Takarít, főz, ke nyerőt eüt az apjának és 12 éves húgának, ö volt a második csatlar kozó. Lelkesen, komolyan dolgozik. Kint a gyapotföldön is — az EPOSZ- ban is. Legutolsó teljesítménye 280 százalékon felül volt. ő az, akinél legtudatoeabb az ifjúsági egység kérdése, akinél legelső szempont az. hogy: „Felajánlást tettünk az egyesítő kongresszusra — teljesíteni is fogjuk a felajánlást. Hisz hatalmas dolog az, hogy együtt leszünk mindannyian munkás-, paraszt-, tanulófiatalok.“ Három név. Követhetné még 47. Mert ötvenen vannak, ötven lány, a gyapotbrigádban. Valamennyien fiatalok, valamennyien EPOSZ-isták, valamennyien csatlakoztak a 4 mázsás gyapotért indított versenyhez, pénteken pedig elhatározták, hogy 200-as brigáddá alakulnak. Délután, ha vége a munkának, együtt szoktak bejönni. Mindnyájuk vállán kapa, a csoport körvonala élesen rajzolódik ki a határ zöldjében. Halvány porréteg száll fel lépteik nyomán. Ott lebeg felettük, kíséri őket be egész a gazdaságig. A por leszáll, de énekük mintha még továbbra is ott vibrálna a levegőben. Az nem hal el. Mert az a harcos, szabad, boldog ifjúság dala. Békés József. Minden jelentős ünnep új lendületet ad a munkaversenynek, így volt ez a sztálini műszaknál, a felszabadulás ünnepénél, május elsejénél is. A dolgozók új lendületet kaptak a munkaversenyben és nem egy tovább- vitte a megkezdett lendületet és ezzel megszüntették munkájukban a kampányszerűséget. Jó példa erre István-akna Garai fejtési csapat. Lelkesen készültek a sztálini műszakra, a felszabadulás évfordulójára és május elsejére. A felszabadulás ünnepére túlszárnyallak a sztálini műszak eredményét, de azután visszaestek, mert kampányszerűen versenyeztek. Félév kellett hozzá, amíg felismerték, hogy a termelékenységet emelni, az önköltséget osöiklkentemi kampányszerűen nem lehet. Hogy is történt ez a felismerés? Elsősorban úgy, hogy a Garai csapat május 1-re komplex-brigádot alakított. Vállalták, hogy teljesítményüket 150 százalékra emelik, az önköltséget 10 százalékkal csökkentik. A többtermelési felajánlásuknak szépen eleget is tettek és a brigád az április havi tervelőirányzatát 158 százalékra teljesítette. Az önköltség csökkentése terén is értek el szlép eredményeket. A szakszervezeti iroda asztalán két szerződés fekszik. Egyik május elseje előtt készült, míg a másik május elseje után. Egyiken tíz vállalt pont van, a másikon hat. Két különböző dátum, két különböző szerződés, die egyforma aláírásokkal és egy céllal. „Mi, a Garai fejtés tagjai felismertük a kampányszerűség hátrányait és ennek kiküszöbölésére az alábbiakat vállaljuk”, A vállalt pontok között szerepel az önköltségcsökkentése, a termelékenység' emelése, az, hogy 200 százalékra emelik teljesítményüket, a pa- laszázalék 3 százalékkal való csökkentése, és a tisztántermelés. „Ezt végre is hatjuk a legrövidebb időn belül és az eredményünket tartjuk, sőt tovább fokozzuk“ — olvasható a szerződés alján. — Egy részét már meg is valósították — mondja Inkeller József har- madltitkár. Hogyan? Nézzük meg. Az alapvágat visszbangS’ZErűcn veri vissza a fejtésekben zakatoló fejtőkalapácsok hangját. A hang egybevegyül és néha lehet csak hallani megszakításokat. A szakavatott bányász ilyenkor- tudja, hogy itt lendületesen megy a munka, vagy ahogy a bányászok mondják: „rávernek a munkára“. A fejtés nem sokban különbözik, a többitől,; de mégis furcsa munkával találjuk szemben magunkat. Két bányász a , liegt' fejtésből hordja a használt fát az új fejtésbe. Zóna István meg is kérdezi. — Elvtársik honnan hozzák ezi a fát és miért? J A csapatvezető Garai elvtárs válaszából kiderül a fa elhurdásánák oka. — így csökkentjük az önköltséget — mondja majd így folytatja-. — Sokat gondolkodtam már azon, hogy miként lehetne a már egyszer használt fát újra felhasználni,' Most „raboljuk4- a fát és ezzel jelentős összeget takarítunk meg. Hogy mit jelent a fa „rablás” bányásznyelven, azt is elmesélte Garai elvtárs és így kiderült, hogy példamutató újítást hajtottak végre. Ahogy a fejtésben a pászták haladnak előre, a kifejtett rész lassan nyomódik ösz- sze, A régi műveletben ahogy lassan összement a fejtés bentmaradt a. fa és azt- többé nem lehetett felhasználni. A Garai-brigád a régi fejtésben lévő pillérek alól kiszedi a Szenet, amitől meglazul a pillér, ekkor kihordják az új fejtésbe és az egyszer már felhasznált bányafával bebizíosit- ják a fejtlést ott, ahol szükség van. Ezzel az új „farablással' müsza- konkrét 2 kocsi bányalát takarítana k meg. Amíg beszélgetünk a vájárok megállás nélkül fejtik a szenei, egymással versenyezve. Mindegyik brigádtag arra törekszik, hogy a vállalt többtermelésüket minél előbb végre is hajtsák. Vannak is szép eredmények. Kakas István (5) 310, Váradi István 397, Till Károly 197, Grünvatd József 172, Vámos Antal 206, Gál János 217 százalékot teljesíteti átlagosan a múlt hónapban. A Garai- komplex-brigád ténylegesen teljesíti vállalt feladatát és a műszaki értelmiség bevonásával nemcsak a termelést emelik, hanem ésszerűsítéssel csökkentik az önköltséget, és továbbviszik a május 1-ig elért eredményüket, hogy ezzel a lendülettel minél előbb sikeresen valósítsák meg az ötéves terv rájukeső nászét. Ragoacsa János. Á kukorica négyzetes vetésének gépesítésére indított vita összefoglalása Rövidesen újabb vitát indítunk a eukorrépaiermelésse! kapcsolatban Április 21-i számunkban indítoltuk el a vitáit a tengeri négyze'es vetésének gépesítéséről. Most a villa lezártával elmondhatjuk. hogy a vita termékeny toll. Mai cikkünkben az állami gazdaságok főagronómusa, Brunner Tibor elvtárs összefoglalja a vitát: Komoly vitáit indítóit meg a Dunántúli Naplóban a szenlegáti Állami Gazdaság. Az értékes hozzászólásokból örömmell láttuk, hogy a mező- gazdasagot lényegesen érintő kérdés vetődött fel: a kukorica fészkes vetésének gépesílése. a fészekbe történő műtrágyázás együttes megoldásával. Ezzel jár a vetés önköltségének csök- ken’ése anélkül, hogy ez a vetés minőségének rovására menne és, hogy a fészekbe vetett úgynevezett kockás műveléssel, mindkét irányban fogato- san lehessen művelni a kukoricái, amivel a kapálások számát emelhetjük, azokat gyorsabban végezhetjük el. A termésfoikozás szempontjából mindkét!ő döntő jelentőségű. Nem töri a MáHizsákrávsIási a véméndi munkaügyi bíróság Véménd községben a DÉFOSZ új vezetősége 1950 február 1-én alakult meg. Az új vezetőségből Brauner Ferenc, a munkástagozat vezetője és Ádám Boldizsár DÉFOSZ titkár. » „Vö rös Csepel" tszcs tagja. Jó munkájukkal már eddig is szép eredményeket értek el, különösen az osztályhare, a kulákok leleplezése terén. A kulák kizsákmányolással kimé’et- leniil harcba szállnak és a dolgozókat a legmesszebbmenőkig támogatják. Trampos Hugó kulákot. mert két és fé! hónapon keresztül alkalmazottjá nak nem fizette meg a kollektív bért, a munkásügyi bíróság elnöke 500 forint munkabér azonnali kifizetésére ítélte. Dobszóval értesítették a község lakosságát a kulák piszkos munkájáMocsári kulákot, ról. Ugyancsak megbüntették Imre idetelepült földbirtokos mert nem fizette meg az alkalmazott, jónak járó kollektív bérét. A DÉFOSZ vezetősége kifizettette a megjáró bért és azonkívül 1400 forintra megbüntette a kulákot. Kulcsár János kulákot ugyancsak 690 forintra büntette s munkaügyi bíróság. Még számos ilyen eset történt és a büntetések a dolgozók körében igen nagy tetszéssel találkoz. tak. Az új DÉFOSZ vezetősége szoros kapcsolatot tart fenn a Parttal, a „Vörös Csepel" tszcs üzend szervezettel és az öszes dolgozóival A jő munka mind ennek tulajdonítható Virág András Véménd „Vörös Csepel" tszcs. A szentegáfi Állami Gazdaság vetési módszerét nem farijuk helyesnek, mert a kukoricának két irányban történő vetésével a kétszeri munka mellett még a főidet is jobban, meg'ömi. ami hátrányos azért is. men a !kö- zöns'éges ve tógéppel így nem vethető keHlő mélységbe a kukorica. A közölt vetőmagraennyiségnél az eem biztos* hogy pontosan a kercsztezésj pontokra jut a kuikaricaszem. A legutóbbi hozzászólásomban említett sorjelző növény (zab) keretiben vetésénél ugyancsak fennál a táblának kétszeri m égj Aratása. A régebbi fésreikibe-vclő gépek elég jól megoldották a kukorica fészkes vetését, de hátrányuk) volt a kevés vűlőtölcsér miatti kevés teljesítmény, de főként a csatlakozó sorok bizonytalansága, ami mialtt nem is nagyon 'terjedtek efl. Az idén tavasszal érkezeit szovjet fészekvefőgépek már a 6- sotos vetéssel sokkal nagyobb teljesítményűek, de műtrágyaszóró berendezés nélkül és ezeknél is még nyitott kérdés a csatlakozás helyes beállítása. A liptódi állatni gazdaságban szerkesztett kombinált gép a fészkes veltés't és a fészektrágyázást különös sen jól megoldotta az azzal elvetett kuw koTÍca’szemek megfelelő mélységre kerüllek, a műlrágya nem jut közvetlenül a szemhez, a mennyiségi lejjé^ít- ménye is kiváló. De itt is nyitott kérdés marad a csatlakozás pontos te- állílása, aminek, megoldásán az állámx gazdaságok, gépállomások és termelőszövetkezetek dolgozóinak még gon- dolkozniok kell, és hogy ennék- a módját meg is fogják találni, az. a tavaszi ve'ési időszak alatt alkotóit szátffialan t kiváló újí'ás után nem' kétséges. Ezzel a cikkel a íengeri-vüát lezárjuk. Az újság hasábjain folytatott vi-. fák sorát azonban nem zárjuk le. Eleget teszünk a szerkesztő légünkhöz' beérkezem több levél kérésének — melyek közül a némc'bólyi állami itazdaság dolgozóinak 'eveiét közéltük — és a közeüövöben a cukorrépa termelés*«»' kaocsoV-iban indítunk vitái. Brunner Tibor s. k. főagronómus.
