Dunántúli Napló, 1950. május (7. évfolyam, 101-124. szám)
1950-05-05 / 103. szám
t&59 MÁJUS S 5 y,tla egy kesztyű varrásáért például 60 fillért kapsz, D. ZASZLA VSZfU J pontosan tudod maid, hogyan alakul a kereseted“ Á Hamoriiben jó! megmagyarázlak a szakszervezeti bizalmiak a darabbérezést Ä sajtó szabadságáról és felelősségéről A pécsi Hataerli kesztyűgyárban a varrógépek zakatolva járnak, az ablakon még a májusi díszítés: apró, ötágú vörös csillagok, A napfény pirosán vetíti formájukat a gépekre, anyagokra. Sok szőke, barna ősz asszonyfej hajol itt a gépek fölé. Nem is tíz, nem is húsz. Sok. De mégsem tudná egyik sem megmondani, hogy mennyit keres majd a héten, de még azt sem, hogy «nonnyit keres meg például ma, tudják, hogy nem sokáig lesz így, hamarosan még órára is meg tudják majd mondani, hogy mennyit keresnek. Erről beszélt Pécs Anna elvtársnő is, a szakszervezeti bizalmi — Ma még úgy csinálod te is, meg én is, hogy „saccolgaljuk" a múlt hetihez viszonyítva, vájjon mennyi lesz a pénz hét végén. Sokszor nem sikerül a számitgaiás; az összehasonlítás nem egyezett a múlt hetivel — persze, hiszen nem olyan kesztyűt csináltál — aztán bizony bosszúsan nézed, hogy kevesebb a pénz, mint amire számítottál, Pedig már a helye is meg volt, igaz-e? ■— beszélt munkatársnőivel Pécs elvtársnő szakszervezeti bizalmi De azt ia elmondta, hogyan lesz ezentúl. Úgy kapják a munkát: ezért eny- nyi meg ennyi fillér jár. Egy darabárt mondjuk 60 fillér, tízért hat forint, — így mintha a forintot raknád magad mellé, amikor a kész kesztyűt leteszed. Tudod majd fillérről fillérre figyelni a keresetedet. Palotás Miháíyné felelt legelőször a felvilágosító szavakra. hogy nagyon örülök a darabbérezésnek, mert többet is fogok keresni, hiszen nagyobb lesz a munkalendületem, ha ki tudom számítani, hogy mennyi forint jön be naponta, meg hét végén. Mi asszonyok, különösen szeretjük tudni, hogyan áll a pénz dolga, hiszen mi osztjuk he, igaz? — fordul a társai felé. És a var. rodában nem igen akad olyan nömun- kás, aki nemmel felelne. Takács József bizalmi a szabászműhelyben, Pécs Annával egyidőben beszélt a darabbérezéstől. — No, ezután nem járunk majd any. nyit a bérelszámolók nyakára, mert a mi számítgatásainkkal nem egyezett az övéké. Nem is csoda, hiszen hatvaníé- lét kellett összeadni, meg kivonni nekik, míg végre mi a kezünkhöz kaptuk a pénzt. Aztán, a sok elszámolás között elveszett egy két forint jobbra is, meg balra is. Arról is beszélt Takács elvtárs, hogy sokszor azért végezték közömbösen a munkát, mert sokszor átszaladt agyukon a gondolat: úgysem tudom, mit keresek, azt nyomnak a kezembe, amit akarnak a hát végén, úgy sem tudok utánaszámolni, — Meg aztán itt van a különböző minták kérdése is. Egyikből többet lehet megcsinálni, a másikból kevesebbet. A könnyebbnél mégis több a kereset. S ezért aztán mindig veszekedés van a „jó", munkákért. A darabbérezés — mint Takács elvtárs is magyarázta —, nem ismer majd „jó" munkát, meg rossz munkát. ,, .. . ... | meg a darabok bérét, ÜP 0Ü3Pl!i2í( (hogy az már kifejezze a nehezebb, nagyobb képzettséget igénylő munkák és a könnyebb munka közötti különbséget. S nem veszekedik majd össze hetenként más-más szabász a munkaki- adóval, hogy „már megint én kapom a rosszabbat, aztán míg mások vígan élnek, én, ha jnegfeszülck, se tudok töb. bet elérni ezen a munkán." Ez hát most megszűnik a darabbérezésnél, mert a nagyobb szakképzettséget igénylő nehezebb munkának több is lesz a bére s ezeket is éppen olyan szívesen veszik majd kézbe a Hamerli szabászai, mint a másik „jó" munkát. De nemcsak a bizalmiak beszélnek a kérdésről, hanem a dolgozók is. Például Pécs elveársnötöl azt kérdezték, hogy lesz-e egy bizonyos darab, ami a norma és ha az alatt termelnek, akkor kevesebb darabbért kapnak? — Dehogy kaptok. Minden egyforma munkadarabért egyforma bér is jár. Csak a te érdeked, hogy minél többet csinálj belőle. Gurbács clvtársnővel a prémiumról beszeltek. Hogyan, hogy az most nem lesz? Takács elvtársnő kicsit gondolkozott, pár percig, aztán felelt: — Ugye te kapsz százszázalék után egy bizonyos fillért az emelkedő százalékodra. De azért te külön nem dől. goztál meg; ráfizet, ám az állam, mert drágábba kerül nekünk a normán felül készített százegyedik pár kesztyű, mint az ötvenedik, a kesztyű pedig csak kesztyű marad. A te prémiuma dat senki meg nem fizeti mondom. Azelőtt, amikor a tőkésnek dolgoztunk, kaptunk mi ilyet? Nem, mert nem hagyta magát megkárosítani nem egy, de még egy negyedfillérrel sem. Most magunkat, amikor miénk minden, megkárosítanánk? Helyes lenne az? A Hamerli kesztyűgyárban is tudják, hogy nem lenne helyes. Mert a fillérekből, forintokból szerte az országban milliók lesznek. Sokmillió forint, amiért nem adtunk semmit. S ezzel kevesebb jut arra, hogy napközit, szülőotthont, üzemi konyhát, orvosi rendelőt, napfényes munkásiakásokat építsünk. Ezt akarnák a Hamerli munkásai, munkásnői? Biztosan nem, hiszen egyre jobban megtanulják ott is, hogy az egyén érdeke egy a közösségével, hogy „mindenki egyért, egy mindenkiért.“ így dolgoznak a szakszervezeti bizalmiak a pécsi Hamerli kesztyűgyárban. Munkájukban a bizalmi füzetre és a Szabad Népre támaszkodnak. Viszont nem kapnak útbaigazítást az ÜB titkár elvtástól, akinek pedig döntően ez lenne a kötelessége. ezt a hiányosságot és Pozsgai elvtárs üljön össze a szakszervezeti bízamiakkal, hogy mindent megértettek-e valóban a darabbárezés körül, számítsanak ki példákat, mert megelőz, ni könnyebb a tévedést, mint eloszlatni a kialakult, helytelen nézetet. A darabbérezés bevezetése harc kérdése, mert az ellenség ezen a fronton is támad Pozsgai elvtárs ped:g ne hagyja fegyver nélkül legelső katonáit: a szak- szervezeti bizalmiakat. L. M 1912 május 5-én jelent meg Oroszországban a Pravda» az ekő legális kommunista újság Lenin 6$ Sztálin irányításával. Megjelenésének napja a bolsevik sajtó ünnepe. Az évforduló alkalmából közöljük a Pravda jelenlegi szerkesztőjének, Z&szlavszkij elvtársijuk alábbi cikkét. A burzisoá újságok azt mondják a szovjet sajtóról, hogy „az állam ellenőrzi azt". Ezzel azt akarják tudatni olvasóikkal, hogy kétféle sajtó létezik: egy olyan, amely ellenőrzés alatt áll és ezért nem szabad; és egy másik, amelyet nem ellenőriznek és ezárt szabad. Az első fajtához a burzsoá újságok a szovjet sajtót sorolják; a másodikhoz — saját magukat. Szemmel látható az ilyen okoskodás korlátoltsága- A modern tár” sadalomban, függetlenül attól, vájjon burzsoá, vagy szocialista-e, minden újságot ellenőriznek. Az a kérdés a döntő: ki ellenőrzi? A kapitalista országokban a töke ellenőrzi a sajtót. A Szovjetunióban a sajtót saját gazdája — a szovjet nép ellenőrzi. A kapitalista kiadót a bankokon, trösztökön, valamint azokon az ipari vállalkozásokon keresztül ellenőrzik, amelyek a hirdetéseket szállítják neki. A szovjet újságok kiadóit a szovjet szervezetek ellenőrzik: a Bolsevik Párt, a szovjet kormány, a szakszervezetek, szövetkezetek, a tudományos és sportegyesületek. A kapitalista sajtóban az újságíró a vállalkozók és a vállalkozók történelmi győzelmét. Ezek a tények vitathatatlanok, önmagukért beszélnek. A szovjet sajtó híven tükrözi vissza a társadalom véleményét. Amikor a szovjet sajtó ellenségei arról üvöltöznek, hogy a szovjet sajtó ellenőrzés alatt áll. mintha a Szovjetunióban nem lenne sajtószabadság, akkor az igazság csak annyi, hogy a Szovjetunj öten nincs olyan sajtó, amelyet a kapitalisták, bankok és trösztök ellenőriznek. Ilyen sajtót valóban nem lehet találni a Szovjetunióban. A szovjet sajtó történelmi fejlődés eredménye. Keletkezése az első legális kommunista újság, az 1912-ben alapított „Pravda" születéséig vezethető vissza. Ezt az újságot Sztálin szervezte. Lenin szerkesztette külföldről. Molotov volt első titkárainak egyike. Az akkori idők nagy orosz újságjai mellett olyan volt, mint egy kis naszád az óriáshajók között. De az újságot „Pravdádnak (Igazságnak) nevezték és hatalmas erőt szerzett magának éppen azért, mert az igazság szava volt. A „Pravda" alapítása idejében az orosz népnek nem volt sajtószabadsága, az orosz kapitalistáknak volt. Nagy kiadók, mint Szótyin Moszkvában, vagy Szuvorin Péter- várott, milliókat kerestek újságjaik kiadásán. A cári kormány nem félt ezek- töl az újságoktól, de a Pravda"-tói halálosan félt. A „Pravda" kényszerítve volt, hogy kis négyoldalas formátumban, korA dcifyűmkhwMUamlá&&ai k&stsSnikcuz Lenin elvtárs a Pravdát olvassa Oe szí is- Én azt manta, — így ahogy PóíBljáH be XV elmúlt napokban osztották ki az április havi ösztöndíjakat azoknak a munkás, paraszt és értelmiségi származású tanulóknak, akik erre tanulmányi eredményeikkel és magatartásukkal rászolgáltak. Népköztársaságunk 'állandóan bebizonyítja, mennyire fontos az, hogy diákjain£ zavartalanul, anyagi gondoktól mentesen tanuljanak De ezek az ösztöndíjak egyúttal a to- vábtanulásra való buzdítást is szolgálják, hogy munkásaink és dolgozó parasztjaink gyermekeiből kerüljön ki új értelmiségünk, mely a szocializmus építésének nagy feladatait tudásával, szakértelmével meg is oldja. a fürdő-utcai Általános iskolában még alig ült el az izgalom, és a az öröm, melyet az ösztöndíjai; kiosztása okozott. Kövesdi Miklóssal a nyolcadik osztály egyik ösztöndíjasával beszélgetünk. Csillogó szemmel mondja el, hogy mit jelentett neki ez a megtiszteltetés. Szólni sem tudtam örömömben mikor az igazgató pajtás felolvasta a nevemet. Pedig már harmadszor ka pok ösztöndíjat. Bizony sokat segítek vele édesanyámon, két testvéremen Apám azelőtti kis fizetéséből nem telt volna a taníttatásomra. De azóta neki is felemelték a fizetését és most én is segítek. Erre nagyon büszke vagyok Nagyon szeretek tanulni. De nemcsak kedvtelés ez, hanem ultörö kötelességünk is a haza iránt. Mi, pirosnyak kendősök, tudjuk ezt! — Na és most mi lesz, beiratkozó, valamelyik középiskolába? — De mennyire! — csillan fel a szeme Kövesdi pajtásnak. Tudom hogy nagy szükség van jó elektromérnökök re. Engem mindig vonzott a rádió Most tehát a nyolcadik után beiratkozom a gépipari gimnáziumba, hogy alaposan megtanuljam ezl a gyönyörű szakmát. Nagyon jó elektromérnök akarok lenni, akkor biztosan fejrésznek egy rádiógyárba. De addig Is tanulok és meg jobbra javítom 5,8-as eredményemet. És mégegyszer, nagyon köszönöm ezt az ösztöndíjat! Köszönöm a Pártnak és azt üzenem Rákosi pajtásnak: tudom, hogy mi a kötelességem és én teljesíteni is fogom! A NAGY LAJOS GIMNÁZIUMBAN szintén megtörténtek a kiosztások- Végh István igazgató elmondja, nogv a békevé.delmi bizottság megalakít.ásá. val egyidőben 51 ösztöndíjat osztottak ki a munkás- és dolgozó parasztszármazású tanulóknak. — Különösen szép közös jelképe volt ez a harcos béke- akaratnak és a szorgalmas tanulásnak Lombos Béla VIII. c. osztályos tanuló is erről beszél. — Egyöntetűen kinvilvánítulluk. hogy békét akarunk és mi. ak'kei az ösztöndíjakkal kitüntetlek, úgy éreztük és érezzük ezután is, hogy jó tanulásunkkal' mi jól harco’nnk a békéért. , — Kimondhatatlan hálával larlozunl, kormányzatunknak, de különösen a Pártnak, mely lehetővé tette továbbtanulásunkat. A mi iskolánk munkás- tanulói meg is értik ezt, — folytatja Lombos Béla — nem kell, hogy külön vábbtanulás fontosságával — Én most ösztöndíjként havi 80 forintot kapok. De örülnek enne« szüleim is, különösen apám, aki a vasúton dolgozik. Jelesrendü vagyok és nagyon büszkék rám otthon! Ősszel a Műegyetemen a gépészmérnök,- szakra iratkozom, és az a titkos vágyam, hogy ide Komlóra kerüljek, abba a hala'más üzembe, ami most az. ötéves terv keretében épül. Már a nyáron odamegyek dolgozni és úgy érzem, hogy a gyárat és a gépeket már ekkor magamnak fogom építeni! Mint leendő műszaki értelmiség népemért, a dolgozókért akarok egész, élelemben dolgozni, harcol- ni. Tudom, hogy a dolgozók mellet- tünk állnak és segítenek majd, hiszen a gyerekeik vagyunk. Melléttünk áll a Szovjetunió vezetésével az egész béketábor. így vélekednek a tanulói; a Pórt segítségéről. népköztársaságunk gondoskodásáról. A kitüntetettek örömmel, a szülők büszkeséggel és a tanár ok, nevelők mosolygós arccal mind a felé a boldog társadalom felé tekintenek, amely már most a háború átáll öt évvel ilyen nagyszerű eredményeké’ éri el, ilyen igazi nagy örömet és megbecsülést szerzett munkásnak, tana' aitik. minden dolgozónak! Kidolgozzák az iparági óvórendszabályokat Pár nappal ezelőtt jelent meg a népjóléti minisztérium rendeleté, amely kötelezi az üzemeket, hogy elkészítsék üzemi útmutatójukat. Az új rendelet összefügg az iparági óvórendszabályok kidolgozásával, amely a különböző szakszervezetek, az ÓIT és a műszaki vezetők bevonásával készítenek el iparágankint. Az iparági óvórendszabályok egy-egy iparágon belül foglalkoznak a balesetelhárítás problémáival, konkrét utasításokat tartalmaznak a különböző védőberendezések felszerelésére és használatára. A balesetielhárítás mind tökéletesebb megszervezése érdekében ni hol esetelhárítási filmeket is készítenek érdekeinek szolgálatában áll és segít nekik hasznot hajtani. A szovjet sajtóban az újságíró a nép, a nép érdekeinek szolgálatában áll. A burzsoá újságok elsősorban kereskedelmi reklámcélokat szolgálnak, nem pedig az igazságot. Semmi közösségük nincs a dolgozók érdekeivel, politikai nézeteivel, gazdasági szükségleteivel. A kapi- ta’ista országok újságjai nem a nép tulajdonai. A Szovjetunióban a sajtó a népnek és csak a népnek szolgál. Míg a burzsoá országokban a sajtót is arra használják fel, hogy elnyomják a nép szabadságát, a szovjet sajtó nem írhat és nem is akar a nép ellen írni. Nem kerülhet ugyanis abba a helyzetbe, amelyben érdekei eltérnének a nép érdekeitől. Minden nyomda, minden papírgyár, az egész lapterjesztő szervezet a nép tulajdona. A sajtó összes munkatársai a népből származnak, Klem bérencek, akik idegen ügyet intéznek. Sajiít szívbeli ügyüket; a nép ügyét intézik. Mindent megírnak, amit akarnak és ugyanazt akarják, amit az egész nép akar. A szovjet sajtó és a szovjet nép egységét meggyőzően cs láthatóan bizonyították a tények, bizonyítja az élet. A nép teljes bizalmát adta a sajtónak. Tudja, hogy a sajtó sohasem csalja meg. Mit bizonyított az élet? A szovjet nép választottjai igazolták a p bizalmát. A szovjet kormány | helyes úton vezeti és vezette a szovjet népet Lenin és Sztálin ve- szovjel nép % i zetcsövei aratta látozott példány szám ban jelenjék meg, de a nagy, gazdag újságok a legkisebb hajlamot sem mutatták arra, hogy a sajtószabadság nevében a bolsevik munkásujsággal megosszák anyagi tartalékaikat. De korlátozott terjedelme ellenére a „Pravda" hamarosan nagyszámú hívet hódított meg magának. Milliók olvasták és őszinte szeretőinkkel fordultak feléje. Lenin és Sztálin írtak az újságba és a kis újság minden sorából maga az igazság szólalt meg. A nagy újságok hasztalan próbálkoztak a hazugság és rágalmazás segítségével megdönteni a „Pravda“-! Nem sikerült nekik. A leghíresebb burzsoá újságírók pateti- kus pamfletjei erőtlenek voltak Lenin és Sztálin szavai ellen. A dolgozók elkapkodták a „Pravda"-! az első szótól az utolsóig elolvasták, hittek a „Pravdádnak, követték szavát. E történelmi alapról indult el a szovjet sajtó — a nép sajtója. A szovjet ország feltételei között létre lehetett hívni a sajtószabadságot a dolgozók sajtója számára- Egyetlen program létezett, amelyet ez a sajtó követhetett: a szocialista építés és a feudális-kapitalista rend romjain alakult szovjet ország erőteljes szocialista hatalommá való átváltoztatása. Ez a sajtó, ahogy a történelmi események és tények megmutatták és mutatják, mindig az igazságot ás csak az igazságot írta és írja, semmi mást. Hittel és igazsággal szolgáll és szolgál az a sajtó a népnek. j /
