Dunántúli Napló, 1950. május (7. évfolyam, 101-124. szám)

1950-05-26 / 121. szám

4 SS P !, 6 1950 MÁ.TUS n Új vonások a filmművészeiben Igen jónak tartja a pécsi kalapácsvetőket NÉMETH IMRE OLIMPIAI BAJNOKUNK A szovjet filmművészet hivatása: visszatükrözni a világ első szocialista államának életét é* a legértékesebbet: a sztálini korszak emberét. Évről-évre egyre jobban kidomborodnak a szovjet filmekben az új élet vonásai é® a je­lenkori szovjet, ember jelleme. Vegyük B- Gorbatov éa V. Andre- jev „Harc a szénért" ciroü filmjét. Hőse Szidor Gorovoj, a régi bányász, a Donyec medence egyik legmegbe­csültebb embere, bires bánya vezetője. Élete a munka. Reá, mint a legjobb bányavezetőre bízzák, hogy a szénter­melésbe bevezesse az új szénkom­bájnt, amely forradalmasítja a bá­nyamunkát. k kombájn bevezetésiért * minisztérium kitünteti. Még nem ér­tesül az elismerésről, amikor felkeresi a területi pártbizottság titkárát. A titkár nyújtja át neki a minisztérium határozatát a kitüntetésről- Gorovoj felteszi a pápaszemét és lassan olvas­ta az iratot. — A legfőbb az — mondja a titkár — hogy a kitüntetést megérdemelted! Gorovoj feláll, mélyet lélegzik és így szól: — Arra kérlek, mentsetek fel en­gem a bánya vezetése alól! S a váratlan bejelentés után igyek­ezik meggyőzni a titkárt, ha mind­eddig talán joggal tartották őt az egyik legjobb bányavezetőnek, úgy most, mint becsületes embernek, meg kall vallania, többé nem tud megbir­kózni a munkával. — Bányánkban most f kom­bájn van — mondja — és egy szén­daru. Azután szénrakódógépek, szén­vájógépek, fémducolók és ezer meg ezer műszaki kérdés... képzett mun­kairányítók, elektromérnökök, gépé­szek. Mi vagyok én mellettük? Milyen tudásom van nekem? A régi bányához értettem, nem vitatom. Tökéletesen értettem.-. De most már a bánya egészen más. Már nem is bánya, hanem üzem, ahova sok mérnök kell, még a legkisebb dologhoz is mérnökre van szükség. Ahhoz, hogy egy ilyen bányát vezethessek, kevés az én tudásom. Persze közvetlenül a vállalathoz is fordulhatnék, de mint kommunista, hozzád jöttem Alckszej Fjodorovics. ügy vélem, ha kommunista vagyok, olyannak kell lennem, mint egy mo­tornak, mint egy hajtószerkezc'nek, most pedig csak fék lennék. A titkár odalép az öreghez: Nagyszerű ember vagy, Szidor! Mit gondoljunk most ki számodra? — Ha csak lehetséges, bízzátok rám ez ifjúságot, az üzemi iskolát. Én már e] tudom mondani a fiataloknak, mit jelent az: tanulni. Sót, magam is együtt tanulok velük­\ híres ember tehát (Inként, saját kezdeményezésére távozk egy sokkal szerényebb munkakörbe, még­pedig nem azért, mert megijedt a bá­nya vezetésétől, vagy a njegnövekedett munkával járó felelősségtől, csupán tisztában van azzal, hogy egy műsza­kilag jobban felkészült szakember több hasznot hajthat az országnak azon a poszton, mint ő. A filmkészítés régi, polgári törvé­nyeinek szemszögéből a bekövetkezett fordulatról azt lehetne mondani, hogy Gorovoj magatartása lélektanilag nem indokolt, valószínűtlen. De a konflik­tusnak ez az újszerű megoldása csak a szovjet társadalom életkörülményei között, lehetséges, Nézzük meg a „Becsületbíróság" cf- mü filmben Verejszkij akadémikus alakját. Mennyi közös vonást találunk benne Gorovoj, az öreg bánvavezetö nemeslelküségével,, szerénységével, nagyvonalúságával. A népből származó emberek közös vonásai ezek. A sztálini korszak szorjet emberei a kommunizmusért vívott harcban válnak igazi férfiakká. Alkotó erejükkel, magas eszmeiségükkel és er. . é'csi arculatuk tisztaságával szerzik meg a jogot arra, hogy mintaképeivé váljanak minden, a szocializmus útjára tért népnek. A szovjet filmművészet, óriási je­lentőségű haladó munkát végez: ál­talánosítja és kristályosítja az élen­járó szovjet ember jellemvonásait és visszatükrözi a Szovjetúnióban folyó világtörténelmi jelentőségű eseménye­ket. A szovjet ember — a szovjet film hőse a nép javára alkot és népé­ért él- A legértékesebb és legfontosabb a szovjet filmművészetben, hogy ennek a hősnek alakját, alkotását, jövőt épí­tő tevékenységét, a nép érdekei jegyé­ben művészileg tárja fel­-1 rjiMuFTOjOK M EG A \fAl,ÓhÁ€* ÓtT] Láthatatlan kórokozó Irtunk már a legprimitívebb állatok"'" ról, az amőbákról, figyeljük most to­vább az amőba életet. . Az amőba most elindul. Testéből most nyúlványt bocsát kit megtapad vele valahol, azután odahuzza egész testét. Utána egy másik nyúlványt bo­csát ki, szinte ..lép egyet előre". Szó­val az amőba is mozog. Igaz lassan, esetlenül, de mégis csak mozog, mint akármelyik más állat. Ha meg akarjuk zavarni mozgását, irányítsunk rá erős fénysugarat. Az amőba erre azonnal behúzza ..lábait", összezsugorodik, gömb alakot vesz fel cs megáll. Az éles fény nyilvánvalóan árt neki — ingerü. Különösen érdekes az amőbának az a sajátsága, hogy a'akját állandóan változtatja s sünié bármilyen alakot lel tud venni- Egyik pillanatban egé­szen gömbölyű, olyan, mint egy golyó, aztán hirtelen megnyúlik körte ala­kúra, majd testének egyes részeiből nyúlványokat — „lábakat" — bocsát ki és valami egészen különös formát vasz fel. Ezeket a nyúlványokat a tu­domány állábaknak nevezi. Az amőba mozgásai és alakváltozta- tisi képessége különösen ezembetű. nőén nyilatkozik meg egyes ingerek hatására. Ilyen inger nemcsak éles fény lehet, hanem hő, elektromosság és egyes vegyi anyagok is. Meleg hatására például az amőba a szokottnál gyorsabb mozgásba kezd, alkoholgőzök hatására pedig először lelassítja mozgását, azután egészen megáll és gömbölyű csomóvá zsugoro­dik össze. Ha az amőba kellő mennyiségű táp­lálékot kap, elkezd növekedni s mind­addig nő. míg csak el nem ér egy bi­zonyos maximális méretet, az érettség határát. Ezt a határt elérve az amőba életében új szakasz kezdődik — a szaporodás. Teste kettéválik és mind­két félből új, fiatal amőba lesz, (Ez a kettéválás — az úgynevezett osztó­dás — a szaporodás egyik legegysze­rűbb formája) Ez a rövid kis elbeszélés az amőbá­ról azt mutatja, hogy ez a parányi lény az „életnek ugyanazt a körfor­gását” végzi, mint minden má* élő­lény. Az amőba is lélegzik, táplálko­zik, növekedik, szaporodik, reagál az ingerekre, tehát él. Az amőbának több különböző faja van. Az egyik édes vagy sós vízben él, a másik iszapos tavakban vagy mo­csarakban. a harmadik nedves homok­ban vagy sűrű mohával borított nedves talajban, a negyedik az ember vagy az állatok testében, főleg a belekben. Az ember emésztőcsatornájában leg­gyakrabban kétféle amőba fordul elő: egy ártalmatlan, amely a vastagbélben él és ételmaradékokka! táp'álkozik és egy kórokozó. A ferró égöv lakóinál gyakran ta­lálkozunk a trópusi vérhas (dizentéria) nevezetű súlyos bélbajja). A trópusi vcrbasnál a betegek beleinek falát fe­kélyek borítják, melyekből vér szivá­rog. Mikroszkóp alatt vizsgálva a be­teg székletét, rengeteg amőbái talá­lunk benne, ezek a trópusi vérhas kórokozói. Erről könnyen meggyőződhetünk. Ha ugyanis a székletben talált amőbákat bevisszük egy teljesen egészséges macska belébe, akkor a macska is megbetegszik vérhasban. A vérhas kór­okozói tehát tényleg ezek az amőbák­Li-Fyn-Ljan varrónő úgy péti, hogy tulajdonképpen semmi különöset neai tett, A harmatcseppek a falevele­ken friss hajnalon éppen olyan egyformák, mint a: én sorsom és „ többi kínai asz- sr.ony élet*. így mondta Li-Fyn-Ljan. F.z azonban nem így van. A kínai újságok többször is hozták az ő képét és Li arca sok millió ember elölt isme. retet, sötét, mosolygó szemei, fekete, slmánjésült haja.-Li- Fyn-Ljan egyike az első kínai nőknek, akiket a munka hős­nője megtisztelő címével tűn. isitek ki. Ltffsan beszél és gondosan megválogatja szavait, hogy gondolatának kifejezést ad- jón — Anyám éhen halt. amikor én még kislány voltam. Apámnak sem telke, sem földje, sem saját kunyhója nem volt (s így átadott en­gem a földe túrnak. ti Fyn-Ljfin ennek a hó. hérürnak St.lk rabszolganője nőit. A legnehezebb és leg- piszkosabb munkába állítot­ták, a: étel, amit kapott, nem rojt elég arra seni. hogy éhségét csillapíthatta volna és még verték is. ~ Ott bizony nem öreged• K. HiUPOtll.VlASTSI: Az új Kína tem volna meg. — mondja Li. Li-Pin partizánná mentette meg. aki cgi/szer éjszaka oda jött hozzá, felébresztette és elvitte a majorból. Egész éj- jel mentek és másnap egy partizánosztagra bukkantak, dz osztag táborában Li mint szakácsnő dolgozott, ápolta a sebesülteket és varrni ta­nult. 1033-ben Li Junanban volt, ahonnan a szabadság rinPia egyre magasabbra hágott, be. ragyogva a nép reményeit. Akkoriba érkezeit Junanba a népi felszabadító hadsereg. Csiansziból hosszú menetelés után. Ez a híres menet há. rom esztendeig tartott. <4 ka, tonák kimerültek is rongya- sak voltok. Nem volt elég fegyverük és lőszerük. De hitül: a végső győzelemben soha sem volt olyan szilárd, mint a Junanba való bevo­nulás utáni napokban. Li energikusnak és tevé­kenynek mutatkozott. — Katonáinknak nincs ru­hájuk, — mondotta a lá­nyoknak Junanban, — ruha­gyárat kell felállítani. egy hősnője E gyár első osztályú, a szabászai, az utcán jelűtőlt sátorban volt elhelyezve. Kő­röskörül voltak a szabómű­helyek. De a gyár nemsokára saját épületet kapott. Akkor már nagyon gyak­ran emlegették Li-Fyn-Ljari, p kis varrónőnek a nevét. .4 katonák leveleket írtak a frontról neki. —- Sok szives üdvözlet, Lit En is olyan köpenyt hordok, amelyet maga készített. Me­leget tart, ha „ lövészárok- bnn fekszem és ha támadás, ro kerül sor, alig érzem a súlyát. Ezer köszönet érte! Akkoriban Junanban egy nyomdát is létesítettek. Em­berekre volt szükség, köny. vek készítéséhez és ti könyv­kötő lett. E nyomdából ki­került könyvek harcra hív­ták fel a népet és új erőt adtak nekik. Li sokai dolgozott, éppúgy, mini azelőtt. Most ózonban sokat olvasott és így azok­nak az eseményeknek az ér­tetnie. amelyek Kínában le­folytak. mind világosabbá vált elölte. Egy nap Maa-Cse­Tung jött be a nyomdába, ahol Li dolgozott. Bejárva az üzemet, eljutott a könyv- kötészetbe is. Üdvözölte Lit és kezel nyújtott neki. — On nagy ügyet segít munkájával... Li.Fyn-Ljant a munka hős- nője címmel tüntették ki. Ezután a kínai parasztos:- szonyokat tanította. Belépett a Kínai Kommunista Pártba sokat tanult idősebb elvtár. soktól és nemsokára az úi szabad étel lelkes hirdtlÖjé- lé fejlődött. .4 múlt év őszén I.i Pe­ts Ugh« jött: u nép a munka hősnőjét, a Tanácsadó Po­litikai Népértckczlct delegá. túrává választotta. .4 k->nfe- rencla megnyitása előtt Mao- Cse-Tunggal újra találka.ott. — Maga a; a Li-Fyn-Ljan* — mondotta mosolyogva Mao-Cse-Tung. — üdvözlöm, sokat olvastam magarái az újságokban. Li ezután beléptit a nagy, világos, ünnepélyesen feldí­szített terembe, miközben örömteli izgalommal gondol; rá, hogy most éppen olyan, a népből való egyszerű cm- hírekkel van együtt, mint ő n agy és kö-trev döntik el szeretett hazáink sorsot Németh Imre olimpiai bajnokunk­kal a vasárnapi verseny előtt, beszel- gettünk. Elmondotta, hogy 1914-ben Kassán született és az 1936-os ber­lini olimpia idejében már atlétizált. Először hosszútávlutónak indult, ké­sőbb áttért a diszkoszvetésre és hama­rosan 39, 40 méteren leiül dobált. A Margitszigeten találkozolI. először a kalapácsvetéssel ér, megtetszett neki ez az atlétikai versenyszám. 1940 máju­sában indult az első versenyen és 33 méteren felül dobott, ami komoly ered. menynek számított akkor. Még abban az évben, az év végileié 46 méter fe­lett. dobott és kitűnt igen jó stílusá­vá/. Következő évben, májusban or­szágos csúcsot ért el 49 méter körüli eredménnyel. Közben megsérült., de 1942-ben ötször javitotla meg csúcs­eredményét és az év végére már 53 méternél tartott. A háború Németh Im­rénél is köz­beszólt, de a felszabadulás után roham­léptekkel fej­lődött és 1947- ben 57.6Ö.as dobással a világon egyik legjobb ered­ményt érte cl A többi ered­ménye már ismeretes. Né­meth Imre a szakértők szerint, a ka­lapácsvetés stílusának művésze, sorra javította meg csúcs­eredményeit.. A londoni olimpia előtti edzőtáborban világcsúcsot állított ftl, megszerezte az olimpiai aranyérmet, alána egy csehszlovák versenyen új­ból megjavította csúcseredményét, majd a múlt. bélen beállítja a szédüle­tes, 59-SS-as legújabb világcsúcsot■ Németh Imre legutóbb a Szovjet­unióban volt. — Megismerkedtem a szovjet atléti­ka legjobbjaival — mondotta — de megismerkedtem magával a szovjet, emberrel is. Élmény volt. számomra az a pár nap, amit Moszkvában. Lenin- grádban és SzOcsiban, a pazar edző­táborban tölthettem. Igen komoly vc- télytársam akadt ott, Kanaki szov­jet rekorder és bajnok személyében. Tanulmányoztam a szovjet, versenyzők edzésmódját és ennek nem kis ered­ménye volt abban, hogy pénteken si­került életem legnagyobb dobását el­érnem. — Beszéltünk Németh Imrével <* pécsi kalapácsvc!ókról is. — A pécsi kalapácsvefök egymás­után érik el jó eredményeiket. — mondotta az olimpiai bajnok — Igen örülök Bender pompás 50-cn felüli eredményének és helytelennek tartom, hogy őt nem hívták meg az edzőtá­borba, ahol bizonyára sokat fejlődőit volna. Meglepetéssel hallottam Gáspár iá eredményét is és biztos vagyok ab­ban. hogy az ..öreg harcos" még fő­né hány nagy dobással lep meg ben­nünket. Hallottam, hogy a fiatalok kö­rében is nagy az érdeklődés a kala­pácsvetés iránt. Fontos is, hogy en­nek a nehéz atlétikai számnak az utánpótlását biztosítsuk. — mondotta búcsúzóul Németh Imre. Visszapillantás a válogatottak pécsi vendégszereplésére Pécs sporttörténetében piros betűvel jegyzik majd fel a szerdai napot. Már délelőtt meglátszott, hogy nagy ese­mény van készülőben- Vidékről igen sekan jöttek be * reggeli órákban a válogatottak délutáni mérkőzése ked­véért. Vqltak olyanok is, akik már ebéd után kimentek a pályára, hogy helyet biztosítsanak maguknak. A dé­lutáni villamosok zsúfoltan közleked­tek cs különösen akkor nőtt meg a forgalom, amikor az üzemekből, hiva­talokból kijöttek a dolgozók. Valósá­gos népvándorlás indult, meg ekkor a Tüzér-utcai sporttelep felé. A pályát igen szépen feldíszítette a rendező egyesület. A nagy mérkőzés előtt ifjúsági mérkőzés és két zenekar szórakoztatta a közel tizenötezerre megnőtt, hatalmas nézősereget. Mind­két zenekar nagy sikert aratott. A tap­sokból azért bőven maradt a pályám lépő válogatott csapatnak is és kü­lönösen tetszett, amikor a válogatot­tak az újhegyi fiuktól kapott virágot szétszórták a nézők soraiba. Maga a mérkőzés uern hozta azt a játékot, amit a közönség várt. A nézők nagy része a csapatmunkára volt kiváncsi és ebből valóban igen ke­veset láthatott. Sebes Gusztáv, a vá­logatottak kapitánya a nagy melegre 'hivatkozott a félidőben és ez, vala­mint a pólya talaja közre is játszott abban, hogy csak a második félidőben bontakozott ki legjobbjaink döntő fö­lénye és ekkor már a játék is sokkal érdekesebb volt Ettől függetlenül nem csalódtunk a válogatottak vendégszereplésében, hi­szen majdnem mindegyikük megcsil­logtatta nagy egyéni tudását. És bál- véleményünk szerint a sok egyéni já­ték többet kivett a játékosokból, mé­gis jónéhányg7or összeverődtek a te­nyerek egy-egy szép húzás, ötletes csel, vagy ragyogó labdalevétel lát­tára. Bozsik, a maga posztján euró­pai klasszisnak számító, hatalmas munkabírású, remek technikájú fede­zet, A robbanékony, villámgyors Pus­kástól is láttunk néhány pompás ki­törést és pár helycseré® támadást. Tetszett Hidegkúti ír, aki sok szép labdát adott társainak és Bozsik mel­lett talán a legjobb mezőnymunkát végezte. A többiek is mind pompásan képzett labdarúgók, akik ízelítőt adtak he­lyenként a pécsiek előtt annyira hiá­nyolt labdarúgás élvonalából. Bár a kapusokat nem tették próbára a pécsi csatárok, mindkettőn látszott, hogy ió formában vannak. A védelemből sérü­léséig Lóránt igen jó volt, a jobbol­dal már bizonytalankodott néha, igaz. hogy Rákóczit fejsérülése zavarhatta- Lantostól talán legjobban nagy sza- badrúgisgólja tetszett. Józsa egy fél- időn keresztül is megmutatta, bogy a legjobbak között van a hely*. A gvqr* szélsőktől, Budaitól. Baholcsay tó). Czibortól is láttunk egy két szép elfutást, míg Szilágyi l. tartózkodóan játszott. A Dinamó jó edzőtársnak bizonyult, védelme helyenként egész jó volt, kü­lönösen Bárdosi és Gróf játéka ütötte meg a jó játék mértékét. A fedezetek és csatárok már halványabban játszot­tak, bár a mezőnyben tőlük is láttunk néhány szép akciót. Amint ez már lenni szokott, a kisebb csapatok min­dig presztízskérdést, csinálnak abból, hogy a nagyok ellen jól játszanak. Ebből a szempontból a Dinamó ke­mény és lelkes ellenfél volt. A pécsi közönség néhány tanulsá­got leszűrhetett a válogatottak pécsi vendégszerepléséből. A legszomorúbb (alán az. hogy ennek a nagy városnak nincs megfelelő befogadóképességű, megfelelő talajú sporttelepe. (A mér­kőzés után majdnem minden váloga­tott játékost kisebb horzsolásokkal ke­zelt az orvos). A legsürgősebb prob­léma lenne a Tiizér-ulcai pálya fiivesi- lése és további kiépítése. Nem is olyan nagy áldozatokkal kiépíthetnénk a vi­dék egyik legszebb, 15 ezer nézőt befo­gadó sporttelepét. A oécsi labdarúgás erejéről és ké­pességeiről persze nem lenne helye* dolog ó szerdai mérkőzés után követ­keztetéseket levonni, annyit azonban meg (teli állapítanunk, hogy még ren­geteget kellene javu’nunk, különösen ami a csatárokat illeti, ha R meglevő anyaggal mi a legjohbakka! akarnánk felvenni a versenyt. A mérkőzés meg­rendezése mindenesetre helyes volt ás módot adott a pécsi és vidéki dolgo­zóknak is arra, ho£y a magyar labda­rúgás legjobbjait végre közelről is láthassák. Ériiehes mérkőzések az NB III. vasárnapi műsorán Az NB Ill-ban is lassacskán elér­keztünk a bajnokság hajrájához. A még visszalevö mérkőzések igen fon­tosak csapataink számára a helyezé­sek szempontjából. Vasárnap is érde­kes mérkőzéseket bonyolítanak le. A bajnokjelölt Komló otthon bízta* győztesnek látszik és gólarányát ia tovább megjavíthatja a szekszárdiak ellen. A pécsi csapatok mindannyian itthon játszanak. A Tüzér-utcában Ket­tős mérkőzés tesz délelőtt. Reggel 7i9 órakor a KASÉ a szigetváriakat fogadja és azokat minden bizonnyal kéivállra i* fekteti. A mérkőzés után !0 órakor a Portás játszik Nagyatád csaoata ellen. Ez a mérkőzés már nyíltnak ígérkezik cs nem lenne nagy meglepetés a vendégek pontszerzés*. Az Erdőgazdaság helyi rangadót vív vasárnap dclciőtt fél 10 órakor a Ver­seny utcában a Ptcíbányatelepi Tárna csa na Iával. A bánviUzcsapai latszik jobbnak, egységesebbnek, győzőim* várható. Érdeke." mérkőzí» !«s* Dom­bóváron ahol a ÜVSK minden hizonv- nya! könnven legyőzheti * Nagymá- nvoki Tárna esanstát. Marcaliba a simonto'nvaiak látogatnak el sbn! c!őrcláthalóan mirgólps vereséget szenvednek Hazai győzelmet ígér fel­tétlenül a Szászvár-Bnres találkozó ia.

Next

/
Oldalképek
Tartalom