Dunántúli Napló, 1950. május (7. évfolyam, 101-124. szám)

1950-05-23 / 118. szám

DUNÁNTÚLI NAPLÓ Lelkesen képűinek a dolgozók a SZOT csütörtöki pécsi nagygyűlésére m—ammmmmmmmmmm Szerdán este 21 órakor a Rádió Ko**uth-adőja közvetítést ad a budapesti békenagystyütésröl Kilenc járása lesz Baranya megyének VII. ÉVFOLYAM, 118. SZÁM. ÁRA SO FILLÉR KEDD, 1950 MÁJUS 23. Döntő rohamra as maradványai ellen (B. J.) „A szövetkezeti termelő- csoportokban ... a szó szoros értel­mében kivirult, új életre kelt a régi elnyomott dolgozó paraszt­ság" — mondotta a termelőszövet­kezeti csoportok és gépállomások első országos tanácskozásán Rá­kosi elvtárs. Erre számos példát találunk a déldunántúli termelő­csoportokban is. Elég Remény- pusztát, Istvánmajort vagy Ilonocs- pusztát említeni, hogy boldog, fel­szabadult tszcs-parasztok jelenje­nek meg előttünk, akikben szinte már nyomát sem lehet felfedezni, a régi elnyomott dolgozó paraszt­nak, kiknek élete valóban kivirult a csoportban. Rákosi elvtárs azonban arra is rámutatott, hogy ha az új élet ki­bontakozása egyes csoportokban nem történt meg — akkor annak mi volt az oka. Ezek között az okok között elsőnek az cgyenlös- dit jelölte meg Rákosi elvtárs. ,. Legtöbb helyen az elszámolás kö­rül volt a hiba — mondotta — mert a termelőszövetkezetekben eleinte nem a munkaegységet, ha­nem a munkanapot vették alapul és ennek az volt a következménye, hogy aki többet dolgozott, az nem keresett többet". Hogy mennyire nem „érdemtele­nül" került a csoport fejlődését, a dolgozó parasztság új életének teljes kibontakozását gátló okok között az első helyre az egyen- lösdi, azt többek között igen jól bizonyítja a Baranyában 1948-ban alakult III. típusú csoportok pél­dája. Ezek közül egy időben csak a reménypusztai és a lippói cso­portban számoltak munkaegység­gel, a többieknél pedig egyenlősdi alapon, napok szerint számolták el a munkát. Ennek aztán — például a borjádi és a dunaszekcsői cso­portnál — az lett átmenetileg az eredménye, hogy a tagoknak csak­nem fele kilépett, mivel megrövi­dítve érezte magát. Az egyenlősdiből folyó rendkí­vüli veszélyre élesen rávilágítottak ezek az esetek és az országos ta­nácskozás is határozatba vette az egyenlősdi felszámolását. Ennek megfelelően január végén megin­dultak a 2 napos tanfolyamok, me­lyeken minden csoportban megta- nitották legalább is a tagok egy részét a munkaegységgel való szá­molásra. A további lépés az volt, hogy a munkaegységoktatásba be­vonták a községek becsületes nép­hez hű pegagógusait is. Mind a tanfolyamok, mind pedig a pedagógusok bevonása komoly eredménnyel járt és számos helyen tértek rá ezekután a munkaegység­gel való számolásra. Nem minde­nütt történt azonban így és semmi esetre sem mondhatjuk el még má sem, hogy minden csoportunk­ban megtalálták volna már az el­számolás egyedül helyes módját hogy munkaegységgel számolnak, igazságosan, egyéni teljesítmény alapján. Ma is jónéhány termelőcsopor­tunkban meg lehet találni az egyenlősdit a legdurvább formájá­tól kezdve a becslésen alapuló el­számoláson keresztül a csoportel­számolásig. Ezek között egyik leg­veszélyesebb a napok szerinti el­számolás. Ez azt jelenti, hogy tel­jesen figyelmen hívül hagyjuk a végzett munka mennyiségét. nem veszik figyelembe azt, hogy ki milyen minőségű, könnyebb vagy esetleg nehezebb munkát végez. Egy napot írnak a tagnak akkor is, ha udvart sÖDÖr, akkor is ha kapál, akkor is, ha a fe’ét kapálja meg annak, amit más, akkor is. ha * dupláját. így van ez többek közt az or fűi, romonyai, csánvoszrői, kis­budméri. ozorai, károlymajori, somogymegyesi, magyaratadi cso­portokban. Hogy hova vezet az egyenlősdi, azt bebizonyították az 1948-ban alakult baranyamegyei csoportok, ból Dunaszekcső és Borjád. De hogy milyen rombolást visz végbe nap, mint nap a csoportban, azt most is meg lehet figyelni a fenti csoportoknál. Ezek azok a csopor­tok, ahol nincs talaja a verseny­nek. Ez érthető is. Ha a teljesít­ményt nem mérik, nem lehet ver­senyezni. Különben is hogy alakul­jon ki a verseny, ha hiányzik egyik legdöntőbb rúgója, az, hogy többet dolgozol, többet teljesitsz, többet keresel, több lesz a munka­egységed, nagyobb a jövedelmed. Ezek azok a csoportok, melyek­ben lámpással kell keresni a jó teljesítményeket, mert senki se töri magát nagyobb eredmények után, mindenki azt mondja: „Nem leszek bolond a másik helyett dolgozni." Meg: „Ha majd a má­sik is annyit csinál, akkor majd teljesítek én is annyit". Ezek a csoportok azok, ahol állandó az egycnetlenkedés — mint például Somogymeggyesen, ahol tág terü­letük van a demagógoknak és a legkevésbbé szorgalmas tagok munkájához igazodik a. csoport munkája. Nem kevésbbé veszedelmes for­mája az egyenlősdinck a csoport­elszámolás, mely a munkacsapa­tokon, néha még a brigádokon belül is megszűnteti a különbsé­get a jól, szorgalmasan dolgozó, nagyobb eredményeket elérő tagok és a kevésbé szorgalmas, gyenge eredményeket elérő tagok között. Mágocson. Nagybudméron, Hássá- gyon, Vókányban, Füledpuszfán találtunk erre példát a vetési és növényápolási munkák során. A csoportelszámolás a követke­zőképpen jelentkezik: a munka­csapatoknak kiadják az elvégzen­dő munkát. A csapat tagjai nem osztják fel egymás között a terü­letet, hanem nekiállnak, dolgoz­nak és este lemérik, hogy mennyit végzett el együtt az egész munka­csapat. Utána egyenlően elosztják a teljesítményt annyifelé ahányan a csapatban vannak cs így egyen­lően megkapja mindenki a maga munkaegységét. Mit jelent az elszámolásnak ez a módja? Azt, !-- ■ t munkacsa­paton belül senkin, i sem érdeke, hogy többet teljesítsen, mert úgy­sem kap többet, mint a munka­csapat legkevesebbet teljesítő tag­ja. Ismét csak nem akar senki a másiik helyett dolgozni, ismét csak a leggyengébben teljesítőhöz iga­zodik az egész munkacsapat. Ebben a két legveszedelmesebb formájában jelcntkcz k még min­dig termelőcsoportiainkban az egyenlősdi. Ezek mellett mégolyán jelenségekkel is találkozhatunk, hogy a munkaegységet indokolat­lanul megmásítják, műit Kátoly- ban, hogy nem mérik fel az elvég­zett területet, hanem csak felbe­csülik cs ennek eredményeképpen a munkaegységet felhígítják, amint az a hercegtöítösi csoportban tör­tént. Hol kell keresni a hibák döntő okát? Mi az oka annak, hogy né­hány termelöcsoporfunkban még mindig az egyenlősdi rombolja a csoport eredményeit, bomlasztja egységét? A hibák oka döntően abban van, hogv ezekben a csoportok­ban, legfőképpen pedig ezeknek a csoportoknak pártszervezetei­ben és a pártszervezetek vezetői­ben még mindig nem tudatosult a munkaegység rendkívüli politikai jelentősége. Ezek az elvtársak A Szakszervezeti Világszövetség fokozza a karcol a munkanélküliség ellen és a munkásosztály akcíóegységének megszilárdítására Jelentős felszólalások az SZVSZ Végrehajtó Bizottságának vasárnapi és hétfői ülésén A Szakszervezeti Világszövetség vasárnapi ülésén Szolovjev (Szov­jetunió) felszólalásában hangsúlyoz­ta, hogy a munkásosztály csak -so­rait összekovácsolva hiúsíthatja meg a kapitalista monopolisták tá­madását a dolgozók életérdeke: el­len és csak igy akadályozhatja meg az imperialistákat egy új, véres háború kirobbantásában. Még sosem volt Ilyen döntő jelentősége a munkásosztály egy­ségének, mint most. — A milánói kongresszus óta az angol-amerikai reakciós vezetők fo­kozták aknamunkájukat és igye­keztek megoszlást és szervezetlen­séget előidézni a munkásosztály so­raiban. 1949 végén megalakították saját szervezetüket, amelyet a mun­kásosztály sztrájktörő sárga inter- nacionálénak bélyegezett meg, s amelynek főfeladata, hogy támogas­sa az angol-amerikai imperialisták hódító, támadó terveit, s hogy har­cot folytasson a Szakszer vezeti Vi­lágszövetség ellen, a kapitalista és gyarmati országokban működő va­lódi szakszervezeti szerva-: ellen, a béke védelmezői és harcosai ellen. — Ennek ellenére a munkásosztály sorainak egyse* ge és a dolgozókban az egység szükségességének tudata növek­szik. Minden dolgozói a/, SZVSZ köré kell tömöríteni — Az angol munkások küldött­sége a Szovjetunióban tett átoga- tása során ez év májusában Mosz­kvában sajtóértekezleten kijelen • tette, hogy a közeljövőben Angliá­ban élénkülni fog a harc a n-rm- zetközi szakszervezeti mozgalom vé­delmében. — A szovjet küldöttség támo­gatja azokat a javaslatokat, hogy a Szakszervezeti Világszövetség Végrehajtó Bizottsága és a nemzeti szakszervezeti központok a mun- kásosztáy sorai egységénél: meg­erősítésére irányuló gyakorlati te­vékenységük ,-sórón a következő in­tézkedések tn tgvalósiiásar.a töre­kedjenek: 1. Uj tagoa.it, úi, szakszervezete­ket kell bevonni az SZVSZ sora1- ba. E tekintetben még nem té tünk eleget, még nem használtunk ki minden lehetőséget. Megszervezve i munkásosztVy alulról megva.ó- suió akcíóegy ságét, minden dolgozót a SZVSZ köré kell tömöríteni. 2. Meg kell szervezni a széles szakszervezeti tömegek fellépését az ellen, hogy több kapitalista or­szág — az USA, Anglia, Ausztrá­lia stb. — reakciós szakszervezeti vezetői kizárják a nemzetközi szak- szervezeti központokból a haladó szakszervezeteket és azok funkcio­náriusait. Le ItolI leplezni a sárga in’ernacionálét 3. Segítséget kell nyújtani az or­szágok haladó szakszervezeteinek a szakszervezeti egység helyreállítá­sáért vívott harcukban. 4. Vissza kell hozni a SZVSZ kö­telékébe tartozó nemzeti szakszer­vezeti központokba a szakadár szakszervezetekejt Fran ciaországban, Olaszországban, Lat in-Amerika or­szágaiban és más országokban. — Meg kell szervezni a.z SZVSZ- be tariozó é* nem larfozó szak- szervezetek együttes fellépését a munkások társadalmi és gazdasági érdekeinek védelmére, g béke és a dolgozók demokratikus szabad­ságjogainak megvédésére. — Szélesen be kell vonnunk ebbe a harcba nemcsak a szakszerveze­tekbe tömörült munkásokat, de a szervezetlen dolgozókat is. — Végül még arra szeretném fel­hívni a Végrehajtó Bizottság figyel­mét, hogy erősíteni kell a propa­gandamunkát a sárga intevnacio- náié és a nemzetközi szakmai tit­kárságok vezetői egységbontó tevé­kenységének leleplezésére. — Naponta ie kell leplezni azt a hazugságot, csalást és demagógiát, amelynek segitségével az egység- bontók a munkásoknak egy részét még magukkal tudják vinni. A szovjet küldöttség nevében ja­vaslatot terjesztek be, hogy Végre­hajtó Bizottságunk forduljon tel- hívással az egész viiág dolgozóihoz, ebben közölje veiül: határozatain­kat és szólítson fe! minden dolgozó férfi és nőt, még határozottabban szálljanak síkra soraik egységénes megerősítéséért és társadalmi, gaz­dasági érdekeik, a béke és a de­mokrácia megvédéséért. Nyngafon a mnnkásejgység measzilár<lífá*a jól haitid Frachotínak (Franciaország) „a Szakszervezeti Világszövetség harca a nemzetközi munka-mozgalom egysé­géért" tárgyú jeleníése fölöttj vita vasárnap délután Após o! (Románia) felszólalásává’, folytatódon. Apoíiol elmondotta, hogy a román • zakszervezelek a jobboldali szalkadár szociáldemokratákkal vivőt: harcok után megvalósították egységüket a román dolgozók állalános szakszerve­zetében. Thornlon (Ausztrália) éles szavak­kal megbélyegez c a nemzetközi szak- izerveze'í egységnek ellenségeit. Woppling (svéd megfigyelő) rámula- !or, hogy a svéd szaktanács határo­zatát, — hogy kiválik a Viiágszövet- 1, égből cruoún 11 reakciós szakszer- veze i vszeíő hoz'á meg. A svéd reakciós vezetőknek ez a botrányos lépése hevees liltako- zást vallott ki a dolgozókból. Wranke (Német Demo era ikus Köz­társaság) beszámolt arról, hogv jelen­leg Nyugat-németor'zágban ‘öbb mun­kanélküli van, mint az 1929—32 es nagv gazdaság- válság idején. Bloockzyl (Hollandia) kijelcn clle, hogy . . nyugaton a munkásegység ügyé­nek megszilárdítása egyre jobban a megvalósulás leié halad. Fiala (Ausztria) nagy vonalakban i-merieüe a szakszervezeteik helyzetét Ausz riáfcan, ahol a jobboldali szociál­demokraták szín én 'cjáraliák magu­kat a dolgozók előtt. Sanmugai Hasan (India és Ceylon) hangoztaila, hogy az indiai haladó szakszervezeti harcosok arra 'öre- kcdneik. hogy a szakszervezeti egysé­ge • melyet a reakciós szakszervezeti vezetők szabotálnak, az alapszervek­ben hozzák lé'.re. Ezulán Apró Antal emelkedett szó­lásra nem értik nteg, hogy a munkaegy­séggel való számolás nem valami irnokoskodás, nem felülről táluk kényszerített bürokrác.a, hanem döntően és mindenekelőtt politika kérdés- Nem véletlen, hogy több helyen az egyenlősdi népszerűsí­tője a lermelöcsoportok esküdt el­lensége, a kulák. Politikai, harci kérdés, a szo­cializmus építésének kérdése az. hogy termelőszövetkezeti csoport­jainkban igazságosan, a végzett munka irányában osszák el a jö­vedelmet, hogy az igazságos el­számolás következtében mindenki igyekez.zen nagyobb eredmények­re, a jó munka eredményeképpen nőjjenek, erősödjenek terme’őcso- portiaink, hogy mindenki tudása, munkája legjavát adja, hogy az eredmények győzzék meg a még kívülálló dolgozó parasztokat ar­ról, hogy a szövelkezés, a társas nagyüzemi gazdálkodás az egyedül helyes út,, amelyen a dolgozó pa­rasztságnak haladnia kell. Ezt ke!! megértenie minden termclöcsoport pártszervezetének, ezt kel! mcgértetn'ök a csoport minden tagjával. S ezért nem szabad egyetlen járási pártbizott­ságnak. egyetlen járási mezőgaz­dasági osztálynak megengednie, hogy területé i akárcsak egy olyan csoport is legyen, melyben nem számolnak igazságosan: munkaegy­séggel Szívós felvilágosító munkával, kitartó oktatással e! kell érni, hogy a csoport minden egyes tagja megtanuljon munkaegységgel szú- moini. Ennek érdekében nemcsak a felsőbb szerveknek kell tevé- kenykedniök, hanem a csoport kommunistáinak. íntézöbizotlsági iagjainak, de a brigád és munka- csapatvezetőknek is kötelességük, hogy a legkisebb időt — az ebéd­szünetet, a munka legkisebb szü­netét is használják fel arra. hogy a tagokat a munkaegységgel való számolásra megtanítsák. A brigád- és munkacsapatvezetök napköz­ben, munkaközben is többször mérjék le, értékeljék ki cgy-egy tag által elvégzett teljesítményt, számítsák ki, hogy mennyi mun­kaegységet ér az a munka és szá­mítsák ki azt is, hogy a csoport terve szerint mennyit ér pénzben a kiértékelt munkaegység. így te­gyék kézzelfoghatóvá, igy vigyék közelebb a csoporttagokhoz a munkaegységgel való számolást­A munkaegységgel való számo­lás általánossá tételében rendkí­vül komoly eredményeket értünk már eddig is el. Számos olyan csoportunk van, mint a szemeiyi, a lovászhetényi, ist% ánmajori. diós- berényi, ilonicspuszfai, komiósdi, ahol minden tag tud munkaegység­gel számolni, ahol a munkaegység­gel való Számolás hatalmas mér­tékben viszi előre a versenyt s en­nek következtében minden mun­kában egymásután érik el a szebb- nél-szebb eredményeket. Nem elég azonban, hogy cso­portjaink többségében jól megy a munkaegységgel való számolás. El kell érnünk, hogy minden csopoit- ban munkacg-víggel számoljanak, az cgyenlősdinek még az emlékét is tüntessék el csoportja inkból Egyik láncszeme ez most nálunk a szocializmus falusi éppé ó'-k a dolgozó parasztság új. szép í-Vr megteremtésének

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom