Dunántúli Napló, 1950. május (7. évfolyam, 101-124. szám)

1950-05-20 / 116. szám

1950 MÁJUS 20 HRPLÖ 5 Takarékossági mozgalom, amelyről a szakszervezeti titkár semmit sem rúd Adjanak nagyobb segítséget a Pécsi Bőrgyárban Lídia Korabelnyikova követőinek A szovjet nép győzelmi napjaiban, a választások alkalmával egy mosz­kvai gyárban új, nagyszerű kezde­ményezés indult el. A komszpmolis- ta-brigád legkiválóbb tagja, Lidia Korabelnyikova elhatározta, hogy brigádjával 25 napon át úgy takaré­koskodnak az anyagokkal, hogy a 26-ih napon teljes egészében a meg­takarítóit anyaggal dolgoznak, aznap nem vételeznek semmit a raktárból. Az elindított mozgalomhoz csatla­kozott a műhely, azután az egész gyár. ne a hír tfiljntotí a/, ii/.cm falain. A Komszomol Központi Bi­zottsága felhívással fordult az ipari vállalatok komszomol bizottságaihoz, hogy kövessék Lidia Korabelnyiko­va és brigádja példáját. A felhívás nem maradt eredmény­telen. A moszkvai villanvlámpa-gyár- ban -a Znebiscsev szerelő-brigád el­határozta. hogy minden hónapban a selejt csökkentésével, a termelés eme­lésével elérik: egy nap csalt megta­karított anyaggal dolgoznak. A pél­dát követték a harkovi 5. számú cipőüzem sztahánovista szabászai: Antipenko. Debreszkok és Buvireva, akik minden hónapban egy napon szintén megtakarított anyaggal dol­goznak. A kisinyevi cipőgyár még nagyobb #úba vágta a fejszéjét, a présműhely dolgozói elhatározták, hogy két na­pon át dolgoznak megtakarított anyagból. Sokszázezer rubelt takarí­tanak meg ezek a munkások a szo­cialista államnak, saját maguknak. De mint ahogyan a szovjet nép egyetlen eredményét, s az eredmény eléréséhez vezető utat sem tartja ti­tokban, elindult a Lídia Korabelnyi­kova mozgalom a határon túl, a ba­ráti demokratikus országok dolgozói­hoz is. Lelkes Srümniei íoraáták e, magyar dolgozók is. S ez az öröm ítbból a tudatból fakad, hogy min­den megtakarított forint, mincton párral több cipő a do><l"'-^k maga­sabb életszínvonalát segíti elő a mi országunkban is. Több mint ogv hónappal, ezelőtt Ipsatlakozott a Pécsi Bőrgyár a Koc rabelnyikova-mozgalomhoz. Vállal­ták: egy év alatt annyi segédanyagot takaraíinak meg, hogy tíz napon át tudnak ezzel dolgozni. Ezzel megkö­zelítették a havi egy megtakarított napot. Minden terv azonban annyit ér. amennyit megvalósítunk belőle. Kü­lönösen áll ez a felajánlásokra. Megnéztük hát, hogyan áll most a Korabelnyikova-mozgaioín, milyen eredményeket értek el idáig, milyen módszerekkel, mit lehet tapasztalat- csereképpen átadni a másik üzemek­nek. De ezeket az adatokat megszerez­ni nem olyan könnyű dolog. Hogy is lehetne az, amikor a szakszerve­zeti titkár, Storez Ferenc elvtárs, aki azelőtt versenvfelolös volt, még csak nem is tud róla, hogy van ilyen mozgalom a gyárban. Vájjon, hogy segítheti akkor az OB ezt a versenyt és hogyan népszerűsíti az elért eredményeket? Sehogy. De nem na­gyon gyakorolja az irányítást és el­lenőrzést a párttitkár elvtárs sem. Eltelt egy hónap, de nem néztek utána; hogyan tartja a Bőrgyár adott szavát. Pedig elméletileg megtanulta Milkovics elvtárs is. hogy a határo­zatok. feladatok végrehajtását, nem az utolsó napon kell ellenőrizni, ak­kor. annkor már jelentést kell kül­deni róla, hanem az első perctől kezdve. A dolgok nem mennek ma­guktól. A versenyt viszik a dolgo­zók, de a lendület, a verseny foko­zására mindig ott kell lenni a szak- szervezet segítségének, a Párt tuda­tosító munkájának, irányításának és ellenőrzésének. . A vállalatvezető, Péterfia elvtárs­iul is két-három versenyt megtár gyalunk. míg végre sikerül valóban a gyárban elindított Kornbelnyikova- mozgalomhoz elérni. Eredmények a fenti hiányosságok ellenére is vannak. A dolgozók az üzemben, minden üzemrészben meg­értették mit jelent számukra a taka­rékosság. A színes birkásban az ed­dig kárbaveszett festéket most az iszta! bőrre! való letörlésével megta­karítják. a Mankos műhelyben úgy zsírozzák az anyagot, hogy egymás fölött kenik be, így az asztalra sem­mi sem kerül a zsíranyagból, s ezzel is jelentős megtakarítást, érnek el. A géptaszítóknál a bőrből ki verődött zsirnyagot leszedik és újra f -'hasz­nálják más bőrök kenéséhez. És le­hetne még sorolni azt a számtalan ötletes kezdeményezést, amivel a Bőrgyár dolgozói arra törekednek, hogy vállalásukat teljesíteni is tud­ják. De ez az eredmény még nagyobb lenne, ha a nyilvánosság felhasználá­sával, a jutalmazásoknál történt fi­gyelembevétellel. a takarékosságban szép teljesítményt elérő dolgozók és munkamódszereinek népszerűsítésével az VB és a pártszervezet jelentősen hozzájárulna a mozgalom megerősö­déséhez. Oe van más fanu’ságn !s szá­ntunkra a Bőrgyárban elindított Korabelnyikova-mozgalomnak: az, hogy nem kapcsolódtak a baranyai és a pécsi üzemek kellő mértékben ehhez a mozgalomhoz. Kém csatlako­zott például a Hamerli kesztyűgyár. — a párttitkár elvtársnő nem is tud, nem is hallott még erről a mozgalom­ról — pedig náluk már folyik egy­fajta takarékossági verseny. De a hiányosság az. hogy nincsen kitűzött céljuk. Takarékoskodnak, mindenki saját belátása szerint és ebben ver­senyeznek is. De ha például a sza­bászok elhatároznák, hogy mi pedig egy nanon át megtakarított anyagból termelünk, minden bizonnyal na­gyobb lenne az eredmény. A kitűzött cél az. ami csodálatos tettekre tesz képesség minden dolgozót. És ez áll nemcsak a nagv feladatokra, áll ez a mi életünk minden területén, min­den kicsi és nagy feladatnál. • S nrni csak ;» ■lamrrli K«*sz*víí- Sjárra vár Lidia Korabelnyikova mozgalmának követése, sorakozzanak fel többi gyáraink is Baranyában Somogybán. Tolnában egyaránt. Mert a lehetőség meg van. Csak akarat kell hozzá és az. Iiogv a Korabelnyi- kova-mozgalom kibontakozásánál se legyenek ..speciális“ helyek, ahol a nagyszerű knmszomolisfa szép példá­ját ..speciális“ okokra hivatkozva nem követi!-. Mert takarékoskodni mindenütt lehet! A Zso'nay-gyárban éppúgy, mint a kaposvári cukorgyár­ban. vagy a bonyhádi cipőgyárban. AEOl A MATAR BÍCSERI ■Sa’Xv^'^ jfrilÉiifcíi1 Pjotr Kubán kolhozparaszt és családja A Szovjetunióban a kolhozparasztok életnívója egyre jobban meg­közelíti a városiakét. így tűnik el a falu és a város közti különbség. A konyhán látszik a jómód, az asztalon fehér abrosz, az ajtót» függöny. a pártszervezet, a népneveik, a i ifeleiisi ji munkáját ünnepélyes és emlékezetes nap I volt az, amikor a somogyhárságyi körjegyzőség községeinek küldöttei ' összejöttek a somogyhárságvi jegy- zőségen. A helybeliek, a somogy- bárságyiak már várták őket élükön Bíró Józseffel, az akkori pártlitkár- ral, Venicz Ferenc bíróval. Aztán megérkeztek a küldöttségek is. Elő­ször a vásárosbéczieké, aztán meg­jöttek a magyarlukafaiak is: Pru- r.eán János párttitkár. Navratil Ist­ván DÉFOSZ-titkár, Czunya János. Magyarlukafa bírája. Akkor kötöt­te meg a versenyszerződést a há­rom község küldöttsége. Aztán ha­zamentek és ... É* nekiláttak a munkához Különösen a magyarlukafaiak. Dol­goztak a népnevelők, járták a ha­tárt a dűlőfelelősök s nap mint nap szaporodott a vetés Magyarlukafán. Április 20-ra már a tengeri is el volt vetve .00 százalékban, 23-ára pedig legfeljebb Viktorák-pusztán akadtak egy páran, akiknek még nem volt főidben a tergerijük. — Elsőnek lettünk kész a vetés­sel — állapította meg Pruneán elv­társ, meg Navratil István, mikor ezek is befejezték. — Megelőztük a hárságyiakat. meg a bécziekeí — mondták a jólvégzeít. munka örömével a népnevelők, a dűlóíelolösök, a község dolgozó pa- xasztjai. özek és az előtte való napok, amikor már látni lehetett, hogy a község határidő előtt fejezi be a ve­tést, bogy megelőzi versenytársait — j veszélyes napok voltak. Ezekben a | Népnevelőink munkáját segíti elő a NÉPNEVELŐ füzei olvasása napokban terjedt el nem egy köz­ségben, nem egy pártszervezetben a megelégedettség hangulata, melynek aztán az lett a következménve, hogy j ,,mindennel rendben vagyunk, a to- i vábbi munkák már mennek maquk- | tói," Nem ígv történi Magyarlukafán. Április 23. Még vannak egy néhá- i nyan, akik nem vetették el a ku- ; koricát. De este a párlhelyiségben ’ már gyülekeznek a népnevelők ! Tóth Lajos, Arany Imre, Marity ist- , vön, Kovács Károlyné. Kálazi La- , jós és a többi, a vetés során helvét | jól megállt népnevelő jön egvmás- I után. Pruneán elvtárs, a párttitkár í tart nekik beszámolót a növényápo- | lás fontosságáról. —- Minden kapá­lás, felér egy jó esővel minden ka­pálás 4—5 mázsa többlettermést jé- I lent például kukoricából — magya- | rázza a figyelő népnevelőknek. — A gyom az egyik legvesz.edel- [ mesebb ellenségünk. Harcolni kel! ellene, irtani, olt. ahol csak talál­juk. — Annyit ér egy jó kapálás, mint egy eső. A gyom elszívja a ned­vességet, a táplálékot a növénytől — magyarázzák már másnap a ma- gyarlukafai dolgozó parasztoknak Arany Imre, Szabó Sándor, Horeezki Sándorné, Kovács János, meg a töb­bi népnevelők. Megindul a gabonák gyomtalaní­tása. megkezdik a napraforgó sara- bolást, a répa, krumpli saraoo'ását. 4 nónn^ve ok továhhra is do'goy.na*- . Felkeresik a dolgozó parasztokat, munkábamenet, munkából jövet min­dig csatlakoznak három-négy dol­gozó paraszthoz. Ott vannak minde­nütt, ahol már hárman-négyen ösz- szejönnek. És kora reggeltől késő estig íolyik a felvilágosító munka A dűlőfelelősök járják a határt. Csütörtökönként jelentenek Navratil Istvánnak, a DÉFOSZ titkárának Navratil István megbeszéli a helv- zele! Pruneán elvtárssa!-. Látni kell. hol van lemaradás, oda kelt küldeni erősítést népnevelőkből Az egész, mint egy jói szervezett, komoly üt­közet. úgy zajlik. Talán ez adta Maries Istvánnak is az őrletet ahhoz, hogV feltérképez­ze az ellenőrzése alatt álló dűlőt. O készített ugyanis először térképet a dűlőjéről berajzolva minden parcel­lát, beírva kié és hogy mi van bele vetve. Ellenőrzéskor csak bele kell rajzolni a jelet a megfelelő parcel­lába: áttekinthetően, pontosan látja, hogy áll a dűlője, kinél, miből van lemaradás. Persze van a harcnak komolyabb formája is. Ott van Szabadkai* Já­nos 22 holdja van. sokakat meg-is téveszt ez és azt mondják rá: nem kulák Pedig az. hisz állandóan má­sokkal dolgoztai, maga meg esak spekulál Míg zsírgyüjlö volt. foly­ton feketézell a zsírral és a munká­sait is pár deka zsírral tizede ki, amikor nem leheteti még kapni. A dülőfelelősöket azonban nem tévesz­tene meá a 22 hold — Kill'1* t'V. a lav rhól — mondták. Kimutatta a foga fe­hérjét akkor is, amikor egyszer Rá­kosi elvtúrs beszélt. Neki van egye­dül1 rádiója a faluban, ott akarlak meghallgatni a falu dolgozói Rákosi elvfárs szavait. Nem sikerült, mert Szabadkai elrontotta a rádiót. Az ilyentől minden kitelik. S valóban. Szabadkai minden mun­kát megkísérelt elodázni Nem sike­rült neki. Nap, mint nap ellenőriz­ték. Rászorították, hogy ö is elvé­gezze a munkát S ma Magyarlukafa egyike a me­gye legjobban álló községeinek Az eddigi növényápolási munkákat, a tavaszi gabonák gyomtalanítását, a cukorrépa sarabolást, burgonya, nap­raforgó kapálást 98 százalékban el­végezték a község dolgozó paraszt­jai s a répa egyelés is megvan már több, mint 50 százalékban. A halár­ban mindenféle gyomtól megtisztí­tott dúsan zöldelő vetések, bő ígé­rettel dicsérik a pártszervezet, a nép­nevelők. a dülöfelelősök ]ó munká­ját. Pjotr Ruban és családja az asztalnál ülnek. Csupa megelégedett ara, derűs mosoly, jövőbe vetett sziklaszílárd hit sugárzik a képről. A kolhozparaszt leányai Jelizaveta és Natalja villanyvasalóval, p» varrógéppel végzik otthoni munkájukat Ötéves .tervünk folyamán tizenkétezer pedagógusra és többez Június 10-e és 25-e között tartják meg az idei tanévben az érettségi vizsgálatokat. Az egyetemek tárt ka­pukkal várják a dolgozók gyerme­keit, köztük, a jövö tanárait, orvo­sait, gyógyszerészéi! és jogászait. ötéves tervünk folyamán tizen­kétezer új pedagógusra van szük­ség. A budapesti tudományegyetem bölcsészeti' karán a magyar—törté­nelem, történelem—filozófia, magyar —latin, magyar—francia, magyar— angol, magyar—német, magyar—ro­mán. magyar—szlovák, magyar— szerb—horVát, történelem—földrajz­szakos. Szegeden és Debrecnben a magyar—történelem, magyar —latin és történelem—földrajz-szakos taná­rokat képezik ki. A .budapesti böl­csészeti kar múzeolögiai. könyvtáro­si és levéltárosi szakán a múzeu­mok, könyvtárak és levéltárak lö­vendő tudományos tisztviselői ta­nulnak. A budapesti, Szegedi és debreceni tudományegyetemek természettudo­j orvodra van szükség mányi karairól a matematika—fizi­ka, fizika—kémia, biológia—kémia és biológia—földrajz-szakos tanárok ke­rülnek ki. Az. új egészségügyi intézmé­nyek ezer és ezer új orvost .vár­nak s azok a fiatalok, akik a dol­gozó nép egészségének védelmét.vá- lasztják élethivatásuknak, a buda­pesti, pécsi, szegedi.' debreceni egye­temek orvosi fakultásaira iratkoz­hatnak be. A jog- és közigazgatásíudománvi karokról szakképzett bírák és ügyé­szek kerülnek ki. akik a dolgozó nép érdekeit az igazságszolgáltatás területén szolgálják. A budapesti, a szegedi és a pécsi jog-, és' köziqaz- 'gatástudományi karokon négyé,vgs tanulmányi idő után kapnak a hall­gatók oklevelet, amelynek megszer­zése után az igazságügyi és köz­igazgatási apparátusban, valamint a tergvazdálkodás különböző szervei­nél helyezkedhetnek majd el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom