Dunántúli Napló, 1950. május (7. évfolyam, 101-124. szám)

1950-05-19 / 115. szám

1950 MÁJUS 19 M A P L o 5 Lukács Mária brigádvezető jói tudja, hogy a Párt mit vár a fiataloktól Lelkes fiatal tízezrek szívében ta­lált visszhangra a szó: „...eljött az ideje, hogy nálunk ' is meg kell teremteni azt az egységes szervezetet, amely a Szovjetunió Komszomoljához hasonlóan elősegíti az ifjúság szocialista nevelését és Pártunk utánpótlását az ifjúság kö­réből“ És Rákosi elvtárs bejelentése után lelkes fiatal tízezrek lendültek szo­cialista munkaversenybe, indították meg. a kongresszusi munkaversenyt . és indultak harcba a teljesen újlf- pusú ifjúsági szervezetért, a munkás, paraszt' és diákfiatalok megbontha­tatlan szövetségéért. Ebbe a harcba, a Párt által vezetett, ifjúsági szerve­zetért indított csatába kapcsolódtak be az üzemi, városi, falusi és diák­fiatalok és ebbe kapcsolódott be Lukács Mária is, a somogyhárságyi állami gazdaság legfiatalabb, de mégis legszorgalmasabb és legjobb brigádvezet öje. / De nézzük C3ak meg Mária életét. Nézzük meg, mit takar az az öt esztendő, ami azóta telt el, hogy Mária is szembetalálkozott az első szovjet harcossal. — Szegény gyermeknek születtem, .— így kezdi, aztán elmondja mind az emlékeikéi, a szomoníakat és a szépeket is. Csen­des hangon mondja, hogy csak ele­mibe járhatott, hogy a kopott ruhára meg az elnyűtt fehér köténykére mennyire kellett vigyázni, mert az édesanyja is napszámba járt és ke­vés ideje maradt a ruhácskák rend- bentartására. j Azután jött az utolsó iskóiaév, amikor el kellett búcsúznia az isko­lától, a pajtásoktól, a könyvektől és mindentől, ami még a gyerekkorhoz fűzte. Tizenhét éves koráig cseléd volt és akkor jött az életébe a nagy változás. Felszabadultunk. A felszabadulással pedig eljött Má­ria életébe mindaz, amiről addig csak álmodhatott. Persze nem jött hirtelen. Először csak beszélni hallott az új életről az édesapjától és más kom­munistáktól. Hallott a Bolsevik Part­ról és a Bolsevik Párt leghűbb segí­tőiről, a komszomolcokról, hallott a fiatal, hősökről, megismerkedett az életükkel és — szeretett volna hozzá­juk hasonlítani. Szeretett volna, olyanná lenni, mint Pasa Angelina, szeretett volna olyanná válni, mint sok más szovjet fiatal, akik a bé­kés építés, a tervek végrehajtásáért indított küzdelemben az első sorok­ban haladtak. Később meglátta azt, hogy kitárul­tak előtte a tanulás kapui. Örömmel vett kezébe minden köny­vet,, amelyből tanúihatott. Közben az állami gazdaság szorgalmas dolgozó­ja lett és munkahelyén, künn a föl­deken, megpróbálta hasznosítani a tamdtakat. Maga mellé vett egy-két elmaradó fiatalt, akik a többinél nehezeb­ben értették meg, hogy mit jelent ma dolgozni, mit jelent fiatalon, szabadon élni. Együtt tanulták meg tőle a fiatalok a munka helyes módját és’azt, hogy kell a Komszomol példájára dolgoz­ni, mit kell tenni, hogy elindulhat sunk a lenini Komszomol útján. Egy nap azután szólt neki Sipos elvtárs, a gazdaság vezetője, nem lenne-e kedve brigádvezető iskolára menni. — Dehogynem! — ragyogott fel Mária szemé. Hiszen tanulhat, újra könyveket, füzteket vehet a kezébe és ha visszajön, tudását jól haszno­síthatja. Négy hétre megy el. Valahova messze, jóformán nem is ismeri azt a vidéket. Nlévv hétig messze lesz a bugádtól, a_ munkától, fiatal társaitól es azoktól is, akiket ő vezetett a helyes útra, akiknek ő magvarázta meg, hogy 75—80 százalék 'helyett százon felül termelni mennyivel szebb dolog. Mire visszajött, a somogyhárságyi állami gazdaság fiatal dolgozói ''s kongresszusi munkavereenyben á'l- tak. Hamar megtalálta köztük at he­lyét. Hiszen jól tudta, hogv miről van szó. Jól tudta, hogy a 'Párt mit vár a fiataloktól, jól tudta, hogy ke viény, szívós munkával kell megvív­ni a harcot az új szervezetért. Negy­venöt embert osztottak beu?. brigád­jába, azokat, akiknek a legnagyobb szükségük volt a felvilágosító inun­kára és arra, hogy valaki megfogja a kezükét és tanítsa, nevelje, oktas­sa őket, hogy átadja nékik mindazt, amit az iskolán és magánszorgalom­ból tanult. Kicsit nehezen ment clein- f,‘- de fülében- mindig ott csengett az; amit édesanyja mondott, amikor brigádvezető leit: Nagy felelősség van a vállai- don. — Becsüld meg magad. Olyasolt _ Zó járói; a |.f,« iM-!;zán ányról, aki egészen fialálón áldozta le! életét hazájáéit. Es sokszor, na­gyon sokszor eszébe jutnak Zoja s/.a rai; amelyeket a kivégzése élőit mon­dott: — Mi vagyunk még nagyon sokan! Bennünket többé nem tudnak eltö­rölni a főid színéről! Most, az egységes szervezet megte­remtése előtt különösen érzi, hogy neki R többi magyar fiatallal, sok sok Lukács Máriával továibfo kel! Tiani Zójs ügyét. Nem szavakkal, hanem tettekkel. Úgy, hogy Mária brigádja a 125 ­Lukács Mária brigádvezetö most Erős kézzel vezeti őket, mind nagyol Balog Jánossal elindulnak a hetven hogy munkában is, tanulásban Is c kerüljön erőssé és szilárddá tenni ji 130 százalékos átlagot (nagyon rossz talajon) 150 százalékra emeli fel a kongresszusig, úgy, hogy a szemrná riumhallgatók számát újra felcmehK és a tanulnivágyó új jelentkezőkkel k: egészítik a létszámot, úgy, hogy a még elmaradókat egyénileg győzik meg úgy, .hogy a fiatalok is elfogadva a bú­nak kihívását 200 mázsás átlag kuko­ricatermésre, sokkal fokozottabban vesznek részt a munknversenvben és ezen keresztül a terv végrehajtásában szorosabban fogja a fiatalok kezét bakat lépve előre. Gergely Vilmával százaléktól és úgy Jognak dolgozni hagyják messze o többieket, hogy si- vőnk alapját az ifjúsági szövetséget Szerelik már a Sopianian a Élőszók iszteégét, A SZOVJET FÚRÓGÉPET Uj, hatalmas gép áll a pécsi So- piana nagyműhelyében- Egy horizon­tális fúrógép! a Sopiana új, nagysze­rű kincse. Messziről indult el ide. Leningrádban készítették a Szverdlov gyár munkásai. Lelkes, boldog öröm­mel köszöntötték az üzem dolgozói, amikor megérkezett. Naponta elmen­nek mellette, nézik az orosz betűket, egyik-másikat meg is értik. És ha r.em is tudják elolvasni, megfejteni mindet: valamit nagyon-nagyon, szí­vük mélyéig megértettek: azt, hogy a Szovjetunió a felszabadulás óta egyet­len pillanatra meg nem szűnő baráti segítséggel áll mellettünk. Országunk, népünk mellett. Ennek bizonyítéka ez a több mint négy méter hosszú, mo­dern gép is. Hozzásegíti majd a So­piana gépgyárat ahhoz, hogy a minő­ségi munkát százszázalékig elvégezhes­sék, hogy könnyebben, gyorsabban dolgozzanak cs kevesebb fáradtsággal, mint eddig. Valahol lieninsrádian szovjet emberek rakták össze ezt a gépet. S most minden csavarjával, minden kap­csolójóval, minden szerkezeiével a ba­ráti szovjetnép kézfogását veheti át a Sopiana minden dolgozója. Az egész gyár büszkén tekint reá. Helényi Miksa a mérnök szemével nézi. Azzal, hogy milyen nagy segít­séget nyújt ez a munkájukhoz, ahhoz, hogy a Sopiana is az elsők között teljesítse majd tervét, ö sem ért min­den szót, amit oroszul lát' rajta, de már sok szerkezeten biztosan jár a keze. — Nagyszerű gép. És látszik rajta, hogy a szovjet szerszámgép-gyártás más útakon jár, mint a többi szer­számgyárak. Nincs egyetlen csavar sem rajta, ami felesleges lenne, de maga a gép tökéletes, ha nincsenek is rajta seholsem fölösleges csiszolá­sok, hajlítások — mondja Helényi mérnek. Jcclít .Túzsoí clvlúrfoglalko­zik a szerelésével. A MESZHAR1 küld majd szakértő elvtársat, aki az orosz nyelven írott utasításokat le­fordítja, hogy pontosan lealapozzák a gépet és valóban a legjobban használ­ják fel ezt az új kincset. — Ilyet mi még sohasem láttunk — mondja Jeckl elvtárs. — Talán akik nem élnek itt közöttünk el sem tud­ják képzelni, hogy mit jelent nekünk ez a gép. A fejlődést, a1 magasabb képzettségű munkát. Jeckl elvlárs végigsimít ja a kapcso­lókat. A keze végigfut a nagy gép­testen. Érzi, a két kezével is meg­foghatja ezt a nagyszerű ajándékot, a Szovjetunió barátságának, segítségé­nek valóban kézzel fogható példáját. — Azelőtt a tőkés kizsákmányolt bennünket, most meg nagyszerű, új gépek szolgálják ki a dolgozókat, hogy többet tudjon termelni, hogy egyre emelkedjék az életszínvonala és gazdagodjék az üzem, az ország. Igorvátts Müiuilus ú'fcéoző.s is ideáll a., nagy gép mellé. Pár hét múlva szakmunkás lesz és talán egy­szer még ő is dolgozik majd a gépen- Hiszen ez a lehetőség ts nyitva áll most már előtte. Úgy, mint abban az országban, ahonnan ezt a gépet küld­ték: a Szovjetunióban. Jlútcxjaíú s JCűmMn, Szám Ott, ahol még pár hónappal ez­előtt a fű nőtte be a dombtetőt, ott ma úl város épül. Komló város lesz, az ötéves terv városa. Ma még község, de mári$ szinte az egyik napról n másikra emelkednek itt a lakóházak, épül a város. Hét nagy, szép és vidám ház már készen áll ott. lent a dombtetőn. Hat kétemeletes házal látunk innét, a hetedik ház az, amelynek erkélyén állunk, — még közelebbről egy második emeleti lakás, Szám Dá­niel bányász lakásának erkélyén ál­lunk. lolibra inné' már a második eme­let magassá^- ’bán dolgoznak egy újon­nan épülő házon, balra pedig egy­szerre több épület alapozási mun­káit kezdték meg. Az. itt másik oldalán már három ház csaknem készen is áll, ezek már más típusúak, iaposlelejűek lesznek. Valamennyi építkezésnél dolgoznak a szovjet, gépek, amelyek megkönnyítik a munkál. Nem keli már görnyedni az anyag íelhordci- sánátl, véget nem érő szalag repíti lel az anyagot az emeletekre. így azután lehet gyorsan és jól épít­kezni. Szám eivtárs itt ül ezen a szép, nagy erkélyén, ebéd után és munka elölt van. A kétórás műszakra megy majd — Márciusban költöztünk ide — mondja —, de azóla úgy nö itt min­den körülöttünk, mini a gomba. Na­gyon szeretek ide kiülni és elnézem akármeddig ezt a munkái; Persze ez nem olyan télien nézgelődés — teszi hozzá mosolyogva —, mert azután délután magam is nekilátok és el­végzem a magam dolgát. — Kell a ,széri ’ egy'e több izen kell. Ezt mi magunk bányászok is jól tudjuk. Több szén kell az új gyáraknak és több kt ’I a l\A',túrá­soknak, mert például mi sem sza­lonnát ebédelünk, mint sokszor lé­gen, hanem sültet. Szám eivtárs elhallgat egy pilla­natra, mert a hangját elnyom ia a gyerekek zsivaja. A ház előtti gon­dozott kertben kínai háborúi játs r í­nak és egy kis csapat eszeveszett fu­tásban keres menedéket a téglaraká- sok mögött. Szám elvtárs még a ..hadiesemények” további lei «időse elölt ezt mondja: — Nem is lesz szénben hiány, a ml munkaversenyünk egyre töohet .id és a komlói szén meg nem fogy k: akár ötszáz évig sem. 4 változatosság kedvéért mos/ o hátunk mögött, a lakásból hallunk gyerekhangokat. Számné próbálja „népnevetőmunkával" a hároméves Tibikét, rávenni az ebéd utáni lefek­vésre. Ehhez már apai segítség is kell és előkerül egy ie’/űnően hosszúiütü nyuszi. Ennek társaságában már be lehet vinni Tibit a másik szobába ,,alukálnl is meglátszik, hogy ebben a la­kásban gyerek van, mert a sarokban gumiásta ké­szen áll egy háromkerekű bicikli, a rekamién két baba is hever és a kombináltszekrény üvegrésze mögött is játékok sorakoznak Ez csak még színesebbé feszi az amúgy is kedves, barátságos lakást. Az ablakon csipkelüggöny, a padión szép szőnyeg, a faiakon sok kép és a bú/nrokon hímzés. Meglátszik, hogy ilt nemcsak laknak, hanem szeretnek is lakni. — Tudjuk mi azl jól — mondja Számné —, hogy azelőtt nékünk nem üzért továbbra A két Csobanjan testvér együttesen 22 évi normát teljesített az ötéves terv eddigi folyamán. Mindketten a jereváni mezőgazdasági gyárban dói. goznak és az örmény Szovjet köztársaság büszkeségei. * dolgozó parasztság fokozott támogatáséi A felszabadulás előtt ilyentáj­ban a dolgozó parasztok már nemcsak a vetést nézték aggódó szemmel, hogy vájjon elég volt-e neki az, eső, nemcsak az eget fi­gyelték, hogy vájjon a sötét fel­legekből nem hull-e majd jég a keservesen elvetett és megmun­kált növényekre, de aggódva néz­tek a községháza felé is, hogy vájjon mennyit írnak , ki rájuk, mennyit kell majd beadniok, te­kintet nélkül arra, hogy bírják-e vagy sem. Minden valószínűség szerint eszükbe jutnak a dolgozó parasz­toknak ezek a napok, most ami­kor elolvassák az idei terménybe- gyüjíési rendeletét és örömmel állapítják meg: tavaly sem volt nehéz, de az idén még könnyebb lesz. Mert ez a lényege az új ter ménybegyüjtési rendeletnek. Az új rendelet lényegében azo­nos a tavalyival. Mit jelent ez? «Jelenti mindenekelőtt azt, hogy az idei rendeletben iá — még foko­zottabb mértékben mint a tava­lyiban — érvényre jut Páliunk parasztpolitíkája: a dolgozó pa­rasztság fokozott támogatása, a rOánlfl éknél jutott volna ilyen lakás.. Nem is lak­tunk mi ilyenben soha. A férje a kezére leszi nehéz te­nyerét és ezt mondja: — Nyugodj meg, ma sem laknánk itt, ha a Párt nem volna. Mert néz­zük csak milyen jövő voli azelőtt a bányászember elölt, arról már nem is beszélve, hogy milyen életünk volt akkor. Milyen jövő volt elölte? Semmilyen. Megbecsülés nélkül dol­gozhatott egész életében, lakhatott a kolónián egy nedves t odúban, dol­gozni küldhette a fiát már tizennégv- éves korára és kész. gond az, hogy mi lesz holnap. A Párt kidolgozta, az o. - ország tervét és legfeljebb az ember a maga - egyéni tervét is beépíti. En például tudom azt, hogy az ötéves tervben egy Csepel 250-es motort veszek, olyant, amilyennek a fény­képét a Szabad Nép lehozta, tu­dom azt. hogy az asszony többféle ruhaneműi akar venni. Minden má­sunk jóformán megvan. Az óramutató járja a maga útját és Szám elvtársnak készülni kell az indulásra, pár perc és már megy is az akna télé. Vállát nem nyomja a gond, tudja azt, hogy otthon, a mű­szak után várja a békés, boldog család, a szép lakás és ha akarja, otthon mégegyszer lefiirödhet a be­épített csempés kádban. Mindez azért, mert jól dolgozott és ennél még több is lesz, mert jól dolgozik ő és a számtalan Szám Dániel. így valósul meg az ország nagy ötéves tervével, Komló városépítés sének ötéves tervével együtt Szám Dániel családjának kiest, de fontos ötéves terve. Szántó Tibor. mezőgazdaság szocialista fejlődé, sének elősegítése, ugyanakkor pe­dig a kizsákmányo’ó falusi kapi­talisták, a kulákok fokozott kor­látozása. Ezt a politikát szolgálja a ta­valyihoz hasonlóan a begyűjtési kötelezettség progresszivitása, mely természetesen megfelel az igazságosság elvének is. Az idei rendelet gerince ismét az, hogy a terheket fokozottan azok váPára rakjuk, akik azt jobban e’V-rják és ugyanakkor, amikor a i^..‘delet egész alacsonyan szabja meg a szegény- és kisparasztok beadási kötelezettségét, amikor egészen mérsékelt terheket rak a közép­parasztság vállaira, a kulákokat erősen megterheli, korlátozva gazdasági hatalmukat, megfoszt­va öltét attól a lehetőségtől, hogy a „legértékesebb valutát" speku­lálásra, feketézésre használják fel. Parasztpolitikánknak megfelelő­en jelentős kedvezményeket él­veznek a termelőcsoportok tagjai, mindenekelőtt a legfejlettebb III. típusú tszcs-ben. Á III- típusú íermelőcsoportok begyűjtési köte­lezettségeiket a dolgozó parasz­tokra megállapított legalacso­nyabb kulcs szerint teljesítik. De 10, illetve 15 száza'ékos kedvez­ményt élveznek az I. és II. típusú termelőszövetkezeti csoportok is. Hasonló elvek érvényesülnek a takarmány és szénabegyüj résre vonatkozóan is, mely utóbbinál különösen erősen érvényesül a progresszivitás: a III. típusú íer­melőcsoportok mentesülnek a szé­nabeadási kötelezettség- alól,, az I. és 11. típusúak 10, illgivje 15 százalékos kedvezmén,y&dfi>nak, minimális a dolgossá Pj^RsTsz' ok beadási kötelezettsége, míg;.'* ku­lákok két és fél — négyszeí- any- nyi szénát kötelesek beadni egy hold rét után. Az új rendelet fenntartja a ta­valyi terménybegyííjtési rendelet egyik legfontosabb rendelkezését, azt, hogy begyűjtést csak feles­legből kell teljesíteni. Első tehát a fejadag, a vetőmag cs csak ha ennek leszámítása után is marad kenyérgabona, akkor kell a köte­lezettséget kenyérgabonában telje­síteni. Ugyanakkor azonban több új rendelkezést is tartalmaz a ren­delet. Ezek közül egvik legfonto­sabb, hogy a kulákok fogalmánál sokkal közelebb megy a valóság­hoz, amikor az olvan falusi mal­mosok, kocsmárosok, kereskedők, cséplőgéptulaidonosok beadási kö­telezettségét is a kulákokra érvé- nves kulcs szerint állapítja meg, akik egyébként földterületük után nem esnének a kulákok közé. Dolgozó parasztságunk az idei rendeletet örömmel és megnyug­vással fogadta, mint olyan rende­letet, amely ?. dolgozó parasztság érdekeit messzemenően figyelem­be véve, eredményesen szo'gálja népünk életszínvonalának emelé­sét, ötéves tervünk sikerét.- Ma nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom