Dunántúli Napló, 1950. március (7. évfolyam, 51-76. szám)
1950-03-19 / 66. szám
IVajary lelkesedéssel folynak a mnnka- íe»ajánlá‘ok április negyedikének megünneplésére Szaposshov szovjet professzor elismeréssel nyilatkozott a pécsi klinikáktól A lakóshivatal felszámolja a Jakásüzérek működését vn ÉVFOLYAM, 66. SZÁM ARA SO FILLÉR VASÁRNAP. 1950 MÁRCIUS 19 ERŐSÍTSÜK AZ ALULRÓL JÖVŐ BÍRÁLATOT (R. I.) A marxizmus-leninizmu- a forradalmi párt legfontosabb fegyverének a kommunista kritikát és önkritikát jelöli meg. Sztálin elvtárs erről azt tanítja: „A Párt legyőzhetetlen, ha nem fél a kritikától és az önkritikától, ha nem palástolja el a munkájában előforduló hibákat és fogyatékosságokat. ha kádereit a pártmunka hibáin tanítja és neveli, ha idejében ki tudja javítani hibáit. A Párt elpusztul, ha titkolja hibáit, ha takargatja a kényes kérdéseket, ha fogyatékosságait a megelégedettség hazug ünnepi külseje mögé rejti, ha nem tűri a kritikát és önkritikát, ha az önteltség és önimádás érzése vesz rajta erőt és kezd megpihenni babérain". A kritikán és önkritikán belül már Marx, de különösen Lenin és Sztálin nagy fontosságot tulajdonit az alulról jövő bírálatnak, a tömegek forradalmi ellenőrzésének A legutóbbi időkig Pártunkban bizony fehér holló számba ment a felsőbb pártszerveknek vagy a pártszervezett vezetőségeknek bátor megbíráláisa és Rákosi elvtárs rendkívüli jelentőségű beszéde után sem bontakozott az még ki a szükséges méretekben. Ezért egyik legfontosabb feladatunk; bátorítani az egyszerű párttagokat és a pártonkivüli tömegeket, hogy őszintén, minden ceremónia és kertelés nélkül mondják meg véleményüket vezetőik munkájáról, vessék fel azt, ami jó benne és tárják fel előttük a mulasztásokat, hibákat is. A jó kommunista vezető maga gondolkodik arról, hogy munkájának bírálata állandó és eleven legyen, mert jól tudja, hogy ez a legnagyobb segítség, amit a párttagoktól, a dolgozó tömegektől kaphat. Ez biztosítja, hogy nem süllyed bele a bürokratizmus hínárjába, hogv nem távolodik el a tömegektől, hogy azok rengeteg tapasztalatát munkájában hasznosítani tudja Épp ezért nem egy párttitkár készítette már úgy el a legutóbbi taggyűlésen megtartott referátumát, hogy az bírálatra bátorítsa a párttagságot, sőt jóné- hány helyen még a taggyűlés előtt a népnevelők alaposan megvitatták párttagjainkkal a vezetőség álláspontját képviselő beszámolót. így alakult aztán ki igen eleven taggyűlés Mekénvesen, vagy mikei pártszervezetünkben Ennek épp a fordítottját tapasztalhattuk azonban ott — és ilyen hely is szép számmal akad még —, ahol párt- titkáraink nem értették vagv nem akarták megérteni Rákosi elvtárs szavait. Központi Vezetőségünk határozatát Például Baranyaje- oőn a felszólalásokat alaposan ledorongolta a titkár, sőt a végén halkan .disznóknak“ nevezte M öt bírálni merészelőket. Ilyen szellemben utasította vissza a nagydorogi titkárnő is a hozzászólókat, a dunaföldvári fütőház párttitkára pedig vállvonogatással, pökhendin azt vetette oda: „Hogy ha annyi kifogásolni való van. hát váltsanak le". Rajtuk is túltett a répáspusztai párttitkár, aki kijelentette: „Ha valaki mer ellenem szólani. majd ott az öklöml" De nemcsak a vezetőség feladata, hogv serkentse az alulról jövő bírálatot Párttagjainknak elsőrendű joguknak és kötelességüknek kell tartaniok azt, hogy a pártszervezet irányítóinak munkájáról véleményt fejtsenek ki úgy. ahogy azt Szervezeti Szabá’vzatunk kimondja: ,,A párttag joga. hogy *> pártszervezet taggyűlésein és értekezletein pártszerű bírálatot iyakoroljon a Párt munkája, tagjainak és szerveinek tevékenysége feleit". A párttagság feladata, hogyha a vezetőség még húzódozik a bírálattól, még nem látja át annak rendkívüli jelentőségét, akkor — ha kell — sz.nte kényszer.t.e rá bírálatát, így terelje munkáját jc mederbe. Ha becsületes, jó kommunisták állanak az élen, úgy tévedésüket rövidesen belátják és megköszönik előbb-utóbb a párttagság tevékeny, elvtársiias segítségét. Ezen a téren van már számos igen szép példánk is. Alma- melléki pártszervezetünk tagsága becsületes, kemény bírálattal illette a párttitkárt azért, mert azzal fenyegette a tagságot, hogy elveszi attól a tagsági könyvet, aki nem jön el taggyűlésre, ő maga meg egy taggyűlés idején disznótoros vacsorára ment. Többé- kevésbbé ilyen szabadon tört fel a bírálat a mohácsi alapszervezeteknél Ferenc-aknán, a dunafö d vári községi pártszervezetben és még jónéhány más helyen. De meg kell rónunk azoknak a párt- szervezeteknek tagságát, ahol a meglévő nehézségektől visszariadtak, elhúzódtak, nem mertek szólni. Eilenden az egy k elvtárs p».s«z:- vitását azzal magyarázta: „Féltem bírálni, nehogy még kidobjanak a Pártból". Szabadszentkirályon a sérelmekkel teli női párttagok nem merték a diktátoroskodó elnököt megbírálni, mert attól tartottak, hogy annak kardos felesége kikezdi őket. Boldogasszonyfán is csak súgtak-búgtak, de a titkárról nem merték kimondani az igazságot. Elvtársainknak tudomásul kell venniük azt, hogy a Párt teljes súlyával mögöttük áll és arra buzdítja őket, hogy az akadályoktól ne riadjanak vissza, bátran éljenek jogaikal, gyakorolják elvtársi kötelességüket. Alulról jövő bírálat nélkül a pártvezetőséigek munkája osetlik- botlik, a hibák halmozódnak, elmérgesednek, úrrá lesz a kiski- rályoskodás, a pártszervezet vezetői és a tagok közt mély szakadék keletkezik, a pártéletből ki- vész a demokrácia magva is, így aztán elveszti vonzóerejét a tömegek felé, nem válhat a dolgozók szeretett, lelkesen követett vezetőjévé. Mindezzel mérhetetlenül sokat ártunk az üzem, a község, a megye, egész hazánk, az épülő szocializmus ügyének. A kritika elfojtása a pártszervezetet megmérgezi és előbb- utóbb szétzülleszti. Óhatatlanul klikkek, csoportosulások képződnek, megindul a rágalmazás, megbomlik az az egység, amiről Sztálin elvtárs azt tanítja, hogy úgy vigyázzunk rá, mint a szemünk fényére. Mi sem természetesebb, hogy ezt a helyzetet nagyszerűen ki tudja használni az ellenség, a jobboldali szociáldemokrácia. a kulák, a klerikális reakc'ó. Ezért az olyan vezető, aki Rákosi elvtárs világos beszéde és az azt követő sok felvilágosítás után is sorvasztja vagy egyenesen eltiporja a párttagság bird'at át, az nemcsak vezetőnek nem való, hanem köny- nyen lehet, hogy az ellenség embere. Ma már megengedhetetlen az, hogy olyan esetek forduljanak elő, mint még nem is olyan régen Bikaion, ahol a bírálók egész sorát zárták ki a pártszervezetből, vagy Újhegyen, ahol az A'lamvé- delmi Hatósággal fenyegették a krit'zálókat vagy a lánycsóki állami gazdaságban, ahol a hibák megmondóit annyira sanyargatták, hogv kénytelenek voltak onnan megszökni vagy Pécsbányatelepen, ahol a kritizálókat rosszabb munkahelyekre osztották be. TudomáA MAGYAR NÉPHEZ! 1950 április 4-én ünnepeljük hazánk felszabadulásának 5. évfordulóját. E napon lesz 5 éve annak, hogy a dicsőséges Szovjet Hadsereg a német fasiszták és magyar nyilasok utolsó hordáit is kiverte országunk területéről és nemzetünk a fasiszta háború szörnyű veszteségei és pusztulásai után elindulhatott a népi demokrácia útján a fel- emelkedés felé. A magyar dolgozó nép soha nem felejti el, hogy a nagy Szovjetunió verte le kezéről a bilincseket. A magyar nép a hős Szovjet Hadseregnek köszönheti, hogy a második világháborúban összeomlott a magyar ngybirtokosok és nagytőkés- k népelnyomó állama, hogy összeomlott a magyar függetlenséget megsemmisítő német fasiszta imperializmus és magyar cinkosaik hatalma, hogy hazánk visszanyerte nemzeti függetlenségét. A felszabadító Szovjetunió segítségével tudtuk harcainkat győzelmesen megvívni népi demokráciánk belső ellenségei és a nyugati imperialisták beavatkozási kísérletei ellen. A felszabadító Szovjetunió segítségével tudtuk kivívni és megszilárdítani a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály hatalmát. A felszabadító Szovjetunió segítségével, állandó önzetlen anyagi és erkölcsi támogatásával tudtuk sikeresen befejezni az ország újjáépítésének nagy művét és haladunk előre az ötéves terv megvaló- | sításának útján a szocíaPzmus felé. Április 4. az a elmulhatatlan szovjet—magyar barátság ünnepe, I a forró szeretet, a hála és a hűség ünnepe a fel- I szabadító Szovjetunió és népünk legjobb barátja: I a nagy Sztálin iránt. I Ezen az évfordulón boldogan és büszkén emlé- . kezünk meg azokról a történelmi jelentőségű sikerekről, melyeket a felszabadulás ó*-a eltelt esztendők alatt országunk munkájával, áldozataival és harcaival elért. Dolgozó népünk a magyar munkásosztály vezetésével a hároméves terv kere’ébcn diadalmasan befejezte a fasiszta háború által kifosztott és rombadöntőtt országunk útépítését. Az imperialisták minden „segítsége“ nélkül a hároméves terv befejezésekor ipari termelésünk több mint 50 százalékkal, dolgozó népünk életszínvonala pedig több mint 40 százalékkal haladja meg az utolsó békeév színvonalát. A nagyipar, a hitelszervezőt, a közlekedés, a külkereskedelem és a nagykereskedelem a nép kezébe került. A nagybirtokosok földjét felosztottuk azok között, akik évszázadokon át művelték- A 10.000 holdak a dolgozó fi parasztság kezére jutottak. A földreform azonb n nem a falu kapitalista, hanem szocialista fejlődése számára nyitotta meg az utat. Erről tanúskodik közel 2 ezer mezőgazdasági termelőszövetkezetünk. Megindult hazánkban a kultúrforradalom: a művelődés, a kultúra, nem a volt uralkodó osztályok kiváltsága többé. Hároméves tervünk sikeres befejezése után megkezdtük ötéves tervünk megvalósítását, ötéves tervünk véglegesen megszünteti hazánk elmaradottságát: országunk fejlett mezőgazdasággal rendelkező ipari országgá válik, ötéves tervünk továbbá emeli dolgozó népünk jólété1 és kulturális színvonalát s lerakja a szocializmus alap’ait hazánkban. Április 4-én megfogadjuk, hogy a Magy r Dolgozók Pártja vezetésével minden erőnkkel dolgozunk ötéves tervünk sikeres megvalósításáért, a szocializmus felépítéséért. A felszabadulás óta eltelt öt esztendő alatt megváltozott a munkásoszály, dolgozó népünk viszonya a munkához. Kibonakozott és általánossá váiik a munkaversenymozgalom, megszülettek az első magyar sztahánovisták. Munkásosztályunk, do'gozó parasztságunk, néphez hű értelmiségünk új embertípust formál ki: a szocialista embertípust, aki mindenek fölé helyezi a nép és a szocializmus ügyé* és életével, munkájával példát mutat a többieknek. Jóleső érzéssel, önérzettel és büszkeséggel tekintünk népi demokratikus fejlődésünk e'ső őt esztendejében elért nagy vívmányainkra és eredményeinkre. Az elmúlt öt esztendő megmutatta, hogy munkásosztályunk, dolgozó népünk a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével le tudja küzdeni n legnagyobb nehézségeket is, ha bátran szembenéz és szembeszáll velük. Április 4-én megfogadjuk, hogy még szilárdabban és még egységesebben tömörülünk minden eddigi győzelmünk legfőbb szervezője, minden jövendő siketünk legfőbb záloga; a Magyar Dolgozók Pártja köré. Felszabadulásunk ötödik évfordulóján megfogadjuk, hogy a Magyar Népköztársaság még szilárdabb bástyája lesz annak a nagy nemzetközi bekefront- nak, amelyet a felszabadító Szovjetunió és a béke- szerető népek lángeszű vezére: a szeretett Sztálin vezet- Felszabadulásunk 5. évfordulóján harcos szolidaritásunkat fejezzük ki a népi demokrácia országai, a nyugati imperialista országok béke- mozgalmai, a gyarmati népek szabadságharcai, elsősorban a most felszabadult Kínai Népköztársaság hős népe iránt. Megfogadjuk, hogy fokozzuk éberségünket a munkásosztály, a dolgozó nép ellenségeivel szemben és kíméletlenül leleplezzük és álialmatlanná tesszük az imperialista háborús uszítók kémeit és ügynökeit. 1945 április 4. — hazánk felszabadulásának napja — a legnagyobb fordulat országunk életében. Ez a nap mindörökre lezárta a feudális és kapitalista kizsákmányolás és az elnyomás szörnyű korszakát, megnyitotta az utat a dolgozó nép teljes felszabadulása, a kapitalizmus szétzúzása, a szocializmus felépítése számára. Ezen a napon nyílt meg a lehetősége annak, hogy do'gozó népünk a népek élvonalába kerüljön — azoknak a népeknek sorába, amelyek a nagy Szovjetunió vezetésével és példája nyomán a szocializmust építik. E nap dicsőséges fénye beragyogja utunkat és világítani fog messze századokon. Április 4. legnagyobb nemzeti ünnepünk. Felhívunk minden magyar dolgozót: Tegyenek meg mindent e legnagyobb ünnepünk méltó megünneplésére. A magyar dolgozó nép, élén kipróbált vezetőjével, a munkásosztállyal, ezt a napot a munka frontján elért újabb teljesítményekkel ünnepli, A munkás a gyárakban, a dolgozó paraszt az eke- szarvánál, a haladó értelmiség a laboratóriumokban lelkes munkaversenyben áll, hogy népünk gazdasági és kulturális színvonalának újabb eredményeivel emelje a nap jelentőségét. Legyen ez a nap a megemlékezés és felszabadítónk, a hatalmas Szovjetunió iránt megnyilvánuló hál3 mellett, a teremtő szocialista építés napja, új sikerek, új győzelmek kiinduló pontja. A kormánybizottság nevében: ■} RÁKOSI MÁTYÁS elnök, Apró Antal, Balogh István, Bereczky Albert, Csók István, Darvas József, Dobi István, Erdei Ferenc, Farkas Mihály, Gergely Sándor, Gerő Ernő, Illyés Gyula, Illés Béla, Jóború Magda, Kádár János, Kisfaladí-Strobl Zsigmond, Losonczy Géza, Major Tamás, Marosán György, Mihályfi Ernő, Muszka Imre, Nagy Dániel, Panyi Fcrcncné, Pozsonyi Zoltán, Révai József, Rusznyák István, Szakasits Árpád, Szűcs Lajos, Tóth ül. János, Vető Lajos. sül kell vennie mindekinek, hogy Pártunk nem tréfál, amikor határozatainak végrehajtásáról van szó — az a'ulról jövő bírálat ki- fejlesztését is halálos komolyan vesszük. Pártéletünkben az alulról jövő bírá'.at terén „szűk keresztmetszet" mutatkozik, ezért ide kell fordítanunk figyelmünk, felvilágosító és szervező munkánk tekintélyes részét. Nagy tanítómesterünk Sztálin elvtárs szavai megmutatják tennivalóinkat: „A fő dolog most az, hogy nagyra duzzasszuk az alulról kiindu’ó kritika hullámát általában a bürokrácia, különösen pedig munkánk fogyatékosságai ellen. Csak ha kettős — alulról is. felülről is szorító — nyomást szervezünk. csak ha az a'ulról jövő kritikára helyezzük n súlypontot, csak akkor számíthatunk arra. hogy a harc eredményes lesz és gyökeresen kiirtjuk a bürokráciát. ‘ Hiba volna azt gondolni, hogy csak a vezetők rendelkeznek tapasztalatokkal az építőmunkában. Ez nem igaz, elvtársak. A munkások milliós tömegei, akik iparunkat építik, napról-napra óriási tapasztalatokat halmoznak fel az építömunka során, amelyek semmivel sem kevésbé becsesek számunkra, mint a vezetők tapasztalatai. Az alulról jövő tömeges kritikára, az alulról jövő ellenőrzésre többek között azért van szükségünk. hogy a mil'iós tömegeknek ez a tapasztalata ne vesz- szen kárba, hogy számba vegyék és a gyakorlatban értékesítsék. Ebből adódik a Párt soronlevő feladata; könyörtelen harc a bürokrácia ellen, az alulról jövő kritika megszervezése, ennek a kritikának számbavétele a fogyatékosságaink felszámo'ására irányuló gyakorlati döntések során". Természetesen számolnunk kell azzal, hogy kezdetben nem mindenkor fogunk tökéletesen helyes bírálatokat kapni. Fellegekben járnánk, ha azt hinnénk, hogy mintegy varázsütésre hibamentesen kibontakozik nálunk a pártdemokrácia Elvtársaink feladata az, hogy miné! talpraesettebb, minél elvibb, a lényeget megmutató és nem a részletekbe vesző kritikára törekedjenek, amit csak úgy érhetnek el, ha felszólalásaikra előre készülnek így le fogják küzdeni azokat a gátlásokat, melyek még fékezik őket. Ezen a téren is a pártszervezetek vezetőinek kell iópéldával elől jármok és nem úgy cselekedniők, mint a lovászhetényi titkár, aki mert nem elég gyakorlott szónok, a taggyűlés beszámolójának elmondását másra bízta. Egy-két év múlva nyilvánvalóan összehasonlíthatatlanul rrusga«abb színvonalú, gördülékeny bírálatok fognak elhangzani pártszervezc-.
