Dunántúli Napló, 1950. március (7. évfolyam, 51-76. szám)

1950-03-02 / 52. szám

1950 MÁRCIUS 2 NAPLÓ a ÁPRILIS 4-RE , tgjpmuí izáz'mjAilíá.k Led a folafáídáiő-kh an a S á p ja iul gÁp ggái' do Lg ő zé i — Mi pedig vállaljuk, hogy százalé­kunkat kétszáz százalékról háromszáz százalékra emeljük! Zúgó taps fogadja Golváth József ferigádvezető szavait. Jól esik hallgatni a brigád tagjainak, kiszínesedik az ar­cuk is tőle, mosolyogva néznek vissza a feléjük forduló arcokra. De a gon­dolataik már a másnap reggelnél jár­nak, fúrógép alkatrészek sorakoznak egymás mellé, azután a mozdulatok villának elő gondolatban, amiket tíz­szer, százszor el kell végézni, addig hogy elérjék amit akarnak, amit fo­gadtak: a háromszáz százalékot. röpgyűlés. Délben, ebéd Másnsp után kocognak a bakan _________csők a nagycsarnok vége fe lé. Vidoíovits Nándor gyárvezető be­szél április 4-éről. Nem sokat, csak pár szót. Hiszen nem először hallanak er­ről a Sopiana nagyműhelyének dolgo­zói. Az, hogy mit köszönhetünk a Szov­jetuniónak, hogy mit jelent számunkra a Vörös Hadsereg hozta szabadság, azt mélyre ágyazta már a szívekben az el­múlt öt esztendő. Jekl József szólal föl először. Vörös csillaggal díszített gépével szemben ált. ezen dolgozott a sztálini műszak alatt ezen indították el az ötéves tervet. — Vállalom, hogy április í-re, fel- szabadulásunk ünnepére a teljesítmé­nyemet 15 százalékkal emelem! 'Aztán egymás után jönnek Exner 'András és Ambrusits János brigádjá­nak felajánlásai. Richter János a mű­szakiak nevében vállalja, hogy az át­szervezést, amit a gyár profilirozásá folytán végre kell hajtani, az előirány­zott kép hónap helyett április í-re be­fejezik. ______ hosszgyató állványáról ki­! n i.jn Icsit előbbre hajol, világos 1 K ! szemében lelkes vidámság ragyog. A géplakatos tanulólányok ne­vében beszél Tarcsafalvy Jolán. Fo­gadja, hogy a munkahelyeket rendben és tisztán tartják, hogy fegyelmezet­tebbek lesznek, hogy minden idejüket a szakma tanulására fordítják. És foly­tatódik a sor Kovács Irén, Hasenauer Rezső, Weiszmann István felajánlásai, val. Amikor újra, munkába kezdenek, ’Jekl elvtársban még zsong a röp- gyfilés, még zsonganak a gondola­tok, amit a röpgyíilés keltett benne. 1945-re gondol. Budára. Mint kato­na került oda. Kutya világ volt, Min­dennap kikergették őket a tíízvonal- ba. Éjjelre visszaszöktek, hiába vit­ték ki újra őkét, hiába fenyegették agyonlövetéssel. Akkor már minden­ki, Jekl József is érezte, hogy most meg kell őrizni az életet, most ami­kor a szabadság, az új élet vár rá­juk. Könnyes öröm szorította a tor­kát, amikor meglátta az első orosz katonát. a nagycsarnokban az esz­ÜRllö tergások, lakatosok röp­_______ gyüléseznek, nem alszanak az önt ődében sem a Sopianában. Mint a vas, mikor a csapot nyitják, úgy zuhognak a felajánlások, úgy szaladnak ki a szavak, hogy bizo­nyítsák azt, amit a szívek éreznek. | APOLLO Uig§ k Végig színes magyar film. ! LUDAS MATYIÉ Eíőadásoks 5, 7, 9 órakor. NSA 5 éig Uj színes magyar film. LUDAS MATYI Előadások fél 5, fél 7, fél B-kor r&KÍYR Március 2—5-ig ISMERETTERJESZTŐ ÉS TUDOMÁNYOS FILMEK Előadások 5, fél 7 és 8 órakor íolyíafóíagos bemeneííef. Egységes 1 és 2 Fí-os heíy-jrnk. I Vasárnap de. 10 és fél 12-kor. j Szünnap: 6—7—8-án. Híradó. Mihály Ferenc átképzős 100 száza­lékról 150 százalékra, Barna János 307 százalékról 317 százalékra emeli a teljesítményét. Pintér Károly öt­százalékot vállal, Hergert András szintén. De a végén még odateszik: — Selejt nélkül! Molnárné készülődik a felszólalás­fa, hirtelen nyújtja fel a kezét: En meg vállalom, hogy két átképzést megtanítok a magkészítés- re — mondja jó hangosan. — Ezt is kell, tudja jól. Hiszen nemrég oko­zott komoly eelejtet az egyik át­képzős magkészítő munkája. a mester, Braun Ádám, meg fiatal munkatársa, Tóth Zoltán műhelyteehni- kus beszélnek. Vállalják, . hogy a müveletterveket, amire május 31-ig fizuién kaptak határidőt, május í-re befe­jezik. Tóth Ferenc is átképzős, most ke­rült a formázógéphez. Csuda akarat van benne. Szereti azt, amit csinál és jól akar elvégezni mindent. 200 százalékról 250 «százalékra emeli fel- szabadulásunk ünnepére előirányza­tát. De szó jut mindenkinek: Küvi József, Körmendi Győző, Szabó István, Győri István, Újvári Antal formázóknak, öntőknek is. A Sopianában röpgyííléseket tarta­nak. Szavak szaladnak a munka elé. elmondják, hogy több, jobb munká­val akarják köszöntem a legszebb ünnepet: felszabadulásunk évforduló­ját. S a szavakat tett követi minden bizonnyal. Visszaverjük a kilátok támadását — írják a véméndi és hidasi tszcs-böl Az országos és megyei tanácskozá­son a felszólalók csaknem kivétel nélkül hangsúlyozták aat, hogy erő­södik a kulákok támadása csoportjuk ellen. A kulákok, hol a vezetőket rá­galmazzák, hol a csoport egységét próbálják megbontani, hol meg azzal agitálnak, hogy „szép-szép a csoport, de a fi csoportotok életképtelen lesz''. így van ez Véménden is, ahol, — mint azt Virág András, a Vörös Csepel termelőcsoport levelezője ír­ja — a kulákok összefogva a reak­ció minden fajtájával éket próbálnak Verni a két csoport: a Vörös Csepel és a Boldog Jövő közé. A kulákok állandóan rágalmakat szórnak mind­két csoportra és olyan hazugságokat terjesztenek, hogy egyik csoport el akarja nyomni a másikat, persze az­zal a célzattal, hogy egymásnak ugrasszák a két csoportot. „De mi nem ülünk föl a kulákok mesterkedésének —. írja levelében Virág András. —• A kulákok támadá­sára még jobb munkával válaszolunk, így meginditottulk az istálló kibőví­tését teljesen a magunk erejéből, ide­gen segítség nélkül és a Szovjet Had­sereg ünnepére felhúztuk a falakat. Tudjuk, ho|g|y mi ingerlí a ículáko- kat —i írja tovább —. Fáj nekik 'az, hogy a mi szecskavágónkat villany­motor hajtja, hogy a fát gép fűrésze, li nálunk, hogy üzembe helyeztük az új darálónkat, amit szintén villany hajt. Tudjuk, hogy ez fáj nekik, de ígérjük, hogy számos ilyen, sőt még nagyobb fájdalmat fogunk nekik okozni.“ De nemcsak Véménden, hanem Hi­dason is támadnak a kulákok a cso­port ellen. Persze itt is sok minden van, ami fáj a kulákoknak, hiszen a csoport erőteljesen fejlődik. Kiváló, állattenyésztésre alkalmas tanyát ka­pott, sok melléképülettel és az ál­latgondozóik már ki Is költöztek a tanyára, amit erről özvegy Horváth Istvánné a csoport levelezője beszá­mol. Természetes, hogy látva a csoport fejlődését,, nem nyugszanak a kulákok­„A kulákok főleg a csoport idősebb tagjai ellen irányítják támadásukat és őket kísérlik meg ijesztgetni — írja levelében Horváth Istvánné. — Bolla Miklós, volt földbirtokos, volt telepfelügyelő, aki eddig mint egy kiskirály, úgy uralkodott Hidason, most, hogy látja, uralmának vége, a csoport ellen intézi legdühásebb táma­dásait. A napokban idős Both Sán- dornét szólította meg a szövetkezet­ben és közölte vele legfrisebb „érte­süléseit", hogy minden csoporttagot kitelepítenek a házából a tanyára, egy szobába négy családot is. Termé­szetesen mi visszaverjük az ilyen tá­madásokat, de hamarosan elfogy a türelmünk az ilyen lecsúszott kiski­rályokkal szemben és megmutatjuk nekik, hogy nem tűrjük, hogy bárki is akadályokat gördítsen fejlődésünk elé". • 1 Ezeket írja Horváth Istvánné és hasonló támadásokról számolnak be'a többi termelőszövetkezeti levelezők is. Minden levél azt bizonyítja, hogy a kulákokat a termelőcsoportok min­den sikere csak még tovább ingerli és ezért csak azt a következtetést von­hatjuk le belőlük: sikereink hatásá­ra nem szabad elbízni magunkat, ha­nem még éberebbnek kell lennünk és még sakkal jobban kell ügyelnünk a kulákra. Albániában lelkesen készülnek a békekongressztisra Albánia minden részéből érkeznek a hírek az előkészületekről a béke hívei­nek országos kongresszusára. Az országos kongresszus előkészítő bizottsága értesítést kapott, hogy a Szovjetúnió békevédelmi bizottsága Gondurov altábornagy vezetésével kül­döttséget indít a béke híveinek albá­niai kongresszusára. Megkezdődtek a MÁV szakmai előadások a pécsi nzleiioazgaióság terileléi Az ötéves terv végrehajtása során az államvasutak dolgozóira ,'s hatal­mas feladatok, hárulnak, amelyeket csak úgy tudnak teljesíteni, ha emelik elméleti és szakmai tudásukat. Ezt a célt szolgálják azok az előadások, amelyeket a MÁV szakoktatási taná­csa március és áprilé' hónapokban rendez a pécsi igazgatóság területén. Pécsett, Kaposvárott, Siófokon, Dombó­váron, Bálaszéken és Nagykanizsán rendeznek előadásokat a közlekedés- ügyi minisztérium előadóival. Az elő­adások iránt rendkívül nagy érdek­lődé« nyilvánul meg, nemcsak azok részéről, akiknek szakmájába vágó előadásról van szó, hanem a többi vasutas dolgozó részéről is, akik így megismerik a többi munka területét is. Pécsett az első előadást dr. Kmet’y Imre tartotta kedden délután a Sportcsarnokban ha.almas érdeklődés mellett „A távközlés biztosító berende­zések“ címmel. A második előadási szerdán délután dr. Oláh Imre tar­totta mintegy ezer vasutas elölt „A forgalmi szolgálat korszerűsítése" címmel, Ugyancsak hatalmas volt az érdeklődés a kaposvári és a nagy- kanizsai előadásokon is. Rendkívüli figyelemre méltók, azok a hozzászó­lások, amelyek különösen a fizikai dolgozók, részéről hangzanak el, amik azt bizonyítják, hogy a fizikai dol­gozók figyelemmel kísérik az elő­adásokat és ezzel sok rejtett lar;a- lék kerül felszínre. Megremlszafoályozziak a kiskirályokat Rákosi elvtárs beszédét elejétől végig elolvastam. A többi között en­gem az a rész fogott meg, amelyben egyes vezető állásban lévő kiskirá­lyokról emlékezik meg, akik elfelej­tették azt, hogy őket a Párt állította fontos posztjukba és mint kommu­nistáknak példamutatással kell elől- jámiok. Nekünk kommunistáknak, minden erőnkkel meg kell akadá­lyoznunk a kiskirályoskodás elburján­zását és meg kel! tisztítani sorainkat tőlük. Mi nem ilyenekkel akarunk szocializmust építeni! Mi azt akar­juk, hogy munkánkból mindenki ki­vegye részét és úgy vegye ki, hogy az becsületére váljék az egész mun­kásosztálynak! Vajda István .kőműves, Magasépítési NV. Mecsekalja—Patacs csaknem minden dolgozó parasztja It ülőit gépiszerződési Nádunk Patacson igen sokáig a kulákok vitték a hangot és bizony sok dolgozó paraszt az uszályukba került a' múltban, örömmel állapít­hatjuk meg, hogy a politikai felvi­lágosító munka hatása igen erősen mutatkozik most már nálunk is. A kulákság ma már nem tudja befolyá­solni a dolgozó parasztságot, nincs előttük tekintélye. Megszűnőben van a nucradiság, ma már nem igen lehet „rá érünk arra még“ féle hangokat hallani nálunk sem. Mindezt a gépállomással való szer­ződések kötése bizonyítja legjobban. Községünkben - tavaly még álig kö­töttek szerződést a gépállomással. De a felvilágosító munka, valamint az a példa, amit a gépállomások mun­kájánál községünk dolgozó paraszt­sága látott, megtette a hatását. Köz­ségünk csaknem minden dolgozó parasztja, olyanok is, akiknek tehe­nük, sőt lovuk ■ is van, kötött szer­ződést a gépállomással. Községünk dolgozó parasztsága azonban ezt csak kezdetnek szánta. Fejlődésünket döntően a tavaszi munkák során akarjuk megmutatni, melyet határidő előtt a legjobb mi­nőségben fog elvégezni községünk dolgozó parasztsága. Böröcz Béla szöv. ügy v. Mecsekül ja-Putaos A hibák már napirendre kerültek a borgyári taggyűlésen —■ a következő lépés legyen azok kijavítása A Bőrgyárban megelevenedett az élet. A tegnapi taggyűlés óta min­denki izeg-mozog, keresi a hibákat és vágyat érez arra, hogy azt vala­kinek elmondja. — Bemegyünk, megmondjuk a Pártban — mondják egymásközt a pártonldvüli munkások. — Montad volna el a taggyűlésen — ez a vége a beszélgetésnek, ha elvtársak jönnek össze. Jönnek is sorra a muuKúsoU a pártszervezethez. Igaz, hogy van­nak még eokan, akik oda nem való dolgokat hoznak, de az a bizonyos tíz-húsz százalék valóban értékes képet fest a pártszervezeten és az üzemen belüli eseményekről, a gyár dolgozóinak egymáshoz és a Párthoz való viszonyáról. Ez a taggyűlés még csak a kriti­ka hangjait szólaltatta meg. Arra már nem volt elegendő, hogy az ön­bírálatra megtanítsa az elvtársakat. sőt sokan nem értették még meg azt sem, hogy a munkájukról elhangzó kritika nem személyeskedés. Cziegler János elvtárs munkave­zető az új boxműhelyben. A titkári beszámolóban őt is bírálat érte, mert gyakran helytelenül osztja be a mun­kásokat, méginkább azért, mert a ,,jó ember“ látszatát akarja kelteni és ezért a felelősséget a műhelyé­ben előforduló hibákért szívesen há­rítja át a pártszervezet vezetőségé­re. Cziegler elvtárs nem értette még meg, hogy a bírálat az ő munkáját segíti. Megsértődött. A taggyűlésen felszólalásában visszautasította a kritikát és másokra hárította a fele­lősséget. De nagyobb baj, hogy sértődöttsége munkáján is meglát- szik és máris újabb panaszok merül­tek. fel a műhely munkájáról. Megsértődött Szentgyörgyvári elv a dolgok könnyebb végét keresve, tani ezekre az utazásokra. termelési ’ otthagyta , szakszervezeti felelős tisztségét éppen akkor; ami­kor a munkaverseny szervezésében különöseti nagy feladatok vártak rá. Sass Miklós elvtárs volt szinte az egyetlen, aki sajátmagában is kereste a hibát. — Nem tudtam jól végezni a mun­kámat, mert sok funkciót vállaltam — mondta a taggyűlésen. — ö az élmunkás- és újítókör vezetője, a műszaki bizottság tágja, szemináriu­mi előadó, ezenkívül műszaki előadó és az MSZT szervezője. De mit tesz azért, hogy ezután jobban végezze munkáját? — A Párt majd megbíz más elv- társakat, ezekkel a feladatokkal, én ezek közül legfeljebb csak kettővel foglalkozom majd — így mondja éa várja, hogy a Párt majd leveszi a válláról a terheket, de még nem né­zeti körül „utódok“ után. Ez a néhány példa így taggyűlés után, élénken bizonyítja, mennyire hosszú és türelmes munkára lesz szüksége a pártszervezetnek, hogy ránevelje az elvtársakat a kritika és önkritika gyakorlására, úgy, hogy abból ne sértődés, duzzogás, hanem jobb munka eredjen. Bírálni soltbal Uönnyebben tanulnak meg az elvtársak, mint a bí­rálaton okulni. De igen komoly lépé3, hogy a Bőrgyárban, ahol a taggyűlés előtti bírálatról eddig alig-alig lehetett beszélni, most nyíltan kerülnek fel­színre olyan hibák, mint az, hogy az újítások hónapokig hevernek elbírá­latlanul és megvalósítás nélkül, mert a kalkulációs osztályon egy olyan elv­társat bíztak meg ezzel a munkával, aki sok más teendője mellett nem ké­pes ezt elvégezni. Azt is megvitatták a taggyűlésen, hogy miért kellett Túrós Ernő mérnöknek egy hónát) alatt társ is, akit megbíráltak azért, mert nyolcszor utaznia és 1370 forintot köt­Még komolyabb fejlődés az., Hogy ar. ifjúság a gyári SZÍT szervezetről el­mondott kritika után vállalta, bogy még ebben a hónapban helyrehozza hibáit, megszilárdítja az ifjúsági szer­vezetet. Jó példája annak, hogyan kell a felfedett hibának az ellenszerét is megtalálni. Március csak egy hónap. Az időt alaposan kj kell használni. Joggal vár­hatnánk, hogy a SZIT-szervczet azon­nal hozzálátott sorai megerősítéséhez. Ehelyett a taggyűlés utáni napon már kiderült, hogy nincs, aki felelős lenne ezért. > Tanulságos volt ez a tag gyűl éa é» még tanulságosabb az, ami utána történik. A szavak elhang­zottak a gyűlésen, de hogy ki meny­nyire értette meg azokat, csak most tűnik ki, amikor a hétköznapi munka során tettekre kerül sor. Az igazán eredményes taggyűlés az lenne, amely után sorra javulnak meg a felmerült hibák. A Bőrgyárban még csak a hi­bák felkutatása indult meg küiönö* élénkséggel és elsősorban úgy, hogy mindenki másnál keresi a hibák okát. A következő lépés az legyen, hogy ai elvtársak érezzék magukat felelősnek a felkutatott hiba kijavításáért és ar­ról se feledkezzenek meg, ha maguk is részesek valamelyik hiba elköveté­sében. A taggyűlés utáni élénkség biztató jele annak, hogy a Bőrgyárban meg­indul a fejlődés ebben az irányban. A kezdeti 1—‘ és éppen az eddigi hibákból eredő —nehézségeket azonban kemény munkával kell leküzdeni, hogy a kö­vetkező taggyűlésen a beszámolóban « terv időelötii befejezésének és az ed­dig több százezer forintos nyereség, visszatérítés eredményein kívül szere­pelhessen a hibák kijavítása és szere­pet kapjon a vezetőség ás tagság ön­kritikája is,

Next

/
Oldalképek
Tartalom