Dunántúli Napló, 1950. március (7. évfolyam, 51-76. szám)
1950-03-30 / 75. szám
1350 MÁRCIUS 30 NAPLÓ 5 Sokat emlegetik most Szentlőrincen í)evcsenkot, az ukrán parasztasszonyt Áss Úttörő isse» tagjai is elhat árost ah, hogy holdanként 200 mázsa cukorrépát termeinek így kezdődön a dunántúli támadás Ezerkúencszázharmincötben, a kolhozrendszer hatodik évében, a Szovjetunió kolhozaiban azelőtt soha nem ismert mozgalom született: a magas terméseredmények elérésének a mozgalma. Ukrajnában ebben az időben tűnt fél Devcsenko, egyszerű lcolhoz- parasztasszony, aki megindította a répatermelők ötszázas mozgalmát, 'ami azt jelentette, hogy egy hektár földön ötszáz mázsás terméseredmény elérését tűzték ki céhtl. Az akkori körülmények között nagyjelentőségű volt ez <f kezdeményezés és példája hamarosan elterjedt nemcsak Ukrajnában, hanem az egész Szovjetunióban. Százával akadtak követői Dev- csenkonak, akit hamarosan túl is szárnyaltak. A Szovjetunió példája nyomán nemrégiben nálunk is megindult a magasabb terméseredményekért a harc és többek között a répatermelés terén is. A mozgalmat a vásár- helykutasi termelőcsoport több tagja indította el és maguk élé tűzték, hogy ebben az esztendőben legalább 200 mázsa cukorrépát termelnek. Ugyanakkor megindították a versenyt „Az ország legjobb cukorrépa termelője" címéért. * A szentlőrinci „Ut- törő‘‘ termelőcsoport hatalmas istállója előtt egymás után állnak meg a lo^ vas kocsik. Most jöttek a földekről, ahol a zabosbükkönyt vetették. A Szentlőrinc felé vezető úton még ott dübörög a gépállomás traktora. Az ie nekik dolgozott, segített a vetésnél. Az istálló előtt Capári Imre beszélget a csoporttagokkal: — Estére ceoportgyűlés lesz az irodában. Mindenki ott legyen, mert fontos dolgokat beszélünk meg — mondja az embereknek. Ahogy befejez-ték az esti munkákat, a fejóst, etetést, egymás után jönnek a csoporttagok. Kíváncsian várják, hogy mi lesz az a fontos; amit közölni akarnak velük. Mikor együtt vannak mindannyian, Capári bácsi, az elnök, hozzákezd a mondóké jálioz. A vásárhelykutasiak kihívását ismerteti. Hogy ott több csoporttag vállalta, hogy 200 mázsás átlagot fog elérni cukorrépából. — Ugv gondoltuk, — itt az intézőbizottságot érti — hogy ismertetjük a kihívást, hátha nálunk is akad olyan tag, aki megpróbálja. Ulnak látják, hogy mosolyog egy kicsit. De azok se tudjáfc, hogy miért. Pedig meg van rá a« oka. Hallotta már nem egy csoporttagtól, hogy ilyesmiben töri a fejét. És valóban. Ahogy befejezi a beszédet, fgy pillanatig csend van, azután feláll Simon Antal. — Elvtársak — kezdi. — Én sokat gondolkoztam azon, amit a vá- sárhelykutasiak kezdtek. És a végén arra a megállapításra jutottam, hogy amit ők vállalták, azt én is vállalóin. Elvtársak — mondja most már emelt hangon — én vállalom, legnagyobb ünnepünk, április i-e, felszabadulásunk ünnepére, hogy a rám eső területen 200 mázsás termést érek el. — Éljen — rikkantja közbe egyik fiatal és a többiek is mosolyogva tapsolnx Érzik, valami komoly nagy kezdeményezés született meg ebben a pillanatban. Még tart a taps, amikor Kovács Ferencné jelenti be, hogy ö is vállalja a 200 mázsás átlagot. Aztán még többen csatlakoznak a 200-as mozgalomhoz. csoportban azóta már minden előkészületet megtettek, hogy meginduljon a harc °a 200-as átlagért és hogy az eredményes iá legyen. A 2Ó0-asokból — maguk között fgy nevezik azokat, akik vállalták a 200-as átlagot —- külön munkacsapatot alakítottak. Persze csak azoknak a munkáknak a yégzésére, amit nem lehet egyénenként végrehajtani. Egyébként minden munkát külön fognak végezni, egymással is versenyezve. A legjobb földeket választották ki erre a célra, amit a vetés előtt tárcsával elmtinkálnak, hogy a föld szinte kertszerűen porhanyóé legyen, majd nehéz hengerre! megnyomatják. A vetésnél, elhatározták, hogy két mázsa kálisót használnak fel, ami elengedhetetlenül szükséges a répa termesztéséhez. A vetést géppel végzik és a magot eeak másfél vagy két centire teszik a földbe és utána újból meghengerezik. Nem hagyták ki a vak kapálást sem, amit a kikelés után azonnal elvégeznek. Az egyelés után mólykapálásra kerül eor és a répa töve körül meglazítják a földet. A 200 mázsás eredmény elérése érdekében négyszer kapálnak és a répabogár ellen védö- árkot húznak, reggelenként pedig a bogarakat összeszedik. * Ma nálunk még ritkaság számba megy a kétszáz mázsás cukorrépaTöbb, mint két hete vau még a Pécsi Bőrgyár pártszervezetének a vezetőségválasztó taggyűlésig, mégis alaposai hozzáfogtak az előkészítéshez. Megtörtént a mozgósítás, a tizesbizal- míak és népnevelők előtt értekezleten ismertettél: a vezetőségválasztás jelentőségét. A műhelyekben pedig araszom betűkkel írt öles plakátok hirdetik: „14-én lesz a nagy nap, mindenki ott legyen!“ Egyszóval a vezetőség mindent és mindenkit mozgósítóit^ a többi már „csak” a népnevelők feladata. De ez a „csak" nem is olyan lényegtelen. A vezetőség is tudja ezt, ezért tagjait személy szerint felelőssé tette a gyár egy-egy részében folyó népnevelőmunkáért, s mindenki rendszeresen ellenőrzi a maga részét. A boxosműhely rá máz ót érmében dolgozik Balázsné elvtársnő. Tizesbizalml ebben a műhelyrészben. Ott volt az értekezleten, az ő műhelyében is ott van a falon a hatalmas falragasz, tehát tudja, miről van szó. A mi munkánk most az, hogy előkészítsük a vezetőségválasztó taggyűlést — mondja és ebben igaza van. De hogyan készítik elő? — Arról szoktunk beszélni, hogy milyen fontos a pártszervezetnek a jó vezetőség — feleli —meg arról is, hogy Rákosi elvtárs rámutatott a hibákra és azokat most ki kell javítani. Balázsné elvtársnőnek mindebben igaza van. Csak az nem derül ki a szavaiból, hogy a bőrgyár pártszervezetének élére milyen vezetőséget kívánnak, hogy a Bőrgyárban mik voltak a hibák, hogy műhelyében kinek mi a ki. vánsága a vezetőséggel szemben, hogy Balázsné maga és csoportjának tagjai mit akarnak tenni, hogy jó legyen a vezetőség. Általánosságban mozog a beszélgetés ás nem osoda, hogy még április negyedikével is csak úgy foglalkoznak itt, hogy „a munkásoknak jobb, ha előbb teljesítjük az ötéves tervet", de nem mondják meg, hogy itt a műhelyben mit akarnak tenni ezért, vagy hogyan fognak hozzá felajánlásaik végrehajtásához. A vezetőségnek sikerült mozgósítania a bizalmiakat ás népnevelőket és azok dolgoznak is. A baj csak a», hogy legtöbben úgy, mint Balázsné: általánosságban, nem konkretizálva a kérdéseket saját munkahelyükre, saját gyárukra. Nemcsak itt hiba ez, hanem másutt is, de éppen ezért sürgősen javítani kell rajta. Idő még van hozza és alkalom is. Nem kell mást tenni, nézzenek át a lakatosműhelybe a gyár bizalmiai és népnevelői egy kis tapasztalatcserére. Horváth Mihály elvtárs dolgozik itt. ö is tizesbizalmi. A lakatosműhelyben is felragasztották az öles plakátot, amely taggyűlésre hívja 14-ére a párttagságot „korra <és nemre való tekintet nélkül“. Horváth elvtárs azonban nem elégszik meg ezzel.- Ugye másképp megy most a munkák—- szólt a minap is Brabecz termés, de a Szovjetunióban már nemcsak, hogy elérték az ötszáz mázsát hektáronként, hanem azt jóval túl is szárnyalták. Amikor kiverték a náci megszállókat, akkor kezdődött újból a harc a magasabb eredményért. A hős ukrán kolhoz- parasztasszonyok az ötszázas mozgalom elindítói és követői új lendülettel fogtak a munkához. Már az első évben, 1945-ben, hatalmas eredményt ért el. Pormuzina Agrippina kolhozista nő. aki hektáronként 1003 mázsát termelt cukorrépából, 1946- b<m az agrotechnika helyes alkalmazásával még többet, 1133 mázsát termesztett. Ezek a példák állnak a szentlőrinciek előtt és a Szovjetuniótól kapott tapasztalatok felhasználásával, nálunk is biztosan meg lesz a 200 mázsa cukorrépa holdanként-. Alajos elvtársnak. Az meg rábólíntott, hogy igen, persze hogy megy, hiszen az ember most mérni is tudja, hogy mit csinál. — Nobát itt hibás volt a régi vezetőség —- mondta rá Horváth elvtárs — mi egészen eddig norma nélkül dolgoztunk, osak most kaptunk normát, eddig „bérp'űfon“ volt nálunk. Az új vezetőségnek már nem fogjuk megengedni az ilyen hanyagságot. Most megy is a munka. 160—165 százalékon alul nem áll meg a műhelyben senki. Máskor meg Frank elvtársra szólt rá. Frank elvtárs — mi tagadás — selejtet gyártott, és munkáját megegyez er el kellett készíteni. — Ez kész lopás — mondta neki Horváth elvtárs — most a magunkét csináljuk, magunk károsodunk, hogyha kétszerannyi ideig dolgozunk valamin. Azóta Frank elvíárs kezéből egyre ritkábban kerül ki selejtes munkadarab. De ugyanígy magyarázta meg Horváth elvtárs, hogy az április negyedikére vállalt felajánlást is maguknak készítik, s el is készültek április 4 helyett már 28-ra az új szőr— (Estére mi is beadjuk! — szól a Zsolnay-gyár portása Kurucz elvíárs után. A felajánlásokról van szó. Kurucz elvtárs, most sorra megy és ösz- szeszedi a még hiányzó felajánlásokat. — Nem sok van — nevet vidáman, azután eltűnik a kapu mellett, átmegy a csőgyáriakhoz. Most zen: az eeész üzem. talán még sose ment ilyen lelkesen, vidáman a munka. Fönt a sajtóiéban Csordás Mihályné napi „adagját", a háromszáz százalék áclé járó teljesítményét sajtolja ki a gcplől. kezében századszor, ezredszer lendül a kerék, s lendül megannyiszor, de nem fárad el, április 4-ének szeretet, a hála és öröm sokszorozza erejét. A tisztítóban Bratánovics Mihályné, Vígan elv társnő. Alföldi Györgyné, Vezér Já- nosné, Schmelczer Károlyné kezében szinte pillanatok alatt telik meg a deszka, pillanatok alatt lesz sima a nyers préselés. Kétszáz százalékot ajánlottak föl valamennyien, aztán még arra is tiz,et. A mázoló nagy hordója előtt Kakas Lászlóné „fürdeti" a szigetelőket. Most sokkal gyorsabban megy. mint ezelőtt egy hónappal. Újított azóta Kakas elvtársnő. Eddig megforgattak egy-egy darabot a mázban, s kézben tartották addig, míg meg nem száradt. Nem sok időbe te'k ez. 10—15 másodperc az egé-7. Másodperceket takarított cs;k meg. eleinte ügy látszott, hogy nem is érdemes ilyen kis újítással foglalkozni. S most Sztálin «Ívtárs a moszkvai városi tanács 1944 november 6-án megtartott ünnepi gyűlésén ezeket mondotta: „Ez év októberében kezdődőit meg csapataink kilencedik csapása Magyarország körzetében, a Tisza és a Duna közt. E támadásnak az volt a célja, hogy kikapcsolja Magyarországot a háborúból és Németország ellen fordítsa .. A hitleri hordák vadul erőlködtek, hogy feltartóztassák a Szovjet Hadsereg támadását. A német osztagok Magyarország déli részén. a Duna alsó szakaszán létesített hídfőre próbáltak támaszkodni és ezért a folyó nyugati partján hatalmas védelmi rendszert építettek ki. De a Szovjet Hadsereg mögött már olyan hadi tettek sorakoztak fel. mint a Dnyeper, Bug, Dnyeszter és Prut folyókon való átkelés. így a Duna és a folyó mentén létesített védelmi rendszer sem állíthatta meg a szovjet hősök diadalmas előnyomulását. A tavakban és az esőmosta utakmosó felszerelésével, az újmeszesben a „triumph,, hordó felállításával, Uffyanott az „iker-haspel" gép beszerelésével is. — Hogy mi köze ennek a vezető- ségvála$ztáshoz? Hát csak az — mosolyog Horváth elvtárs — hogy mi ezzel bebizonyítottuk: az ötéves terv teljesítéséért, a szocializmusért harcolunk. De keM, aki a harcban vezessen bennünket. Méghozzá nem akárki, hanem olyan kommunista, aki ismeri és követi Rákosi elvíárs útmutatását,, aki tudja, hogy mivel tartozunk a Szovjetuniónak és aki tudja azt is, hogy mit ér a mi munkánk. Ez az, amit a többi bizalmi és népnevelő megtanulhatna Horváth elv- támrtól. Az, hogy nem feledkezik meg munkánk és harcunk nagy céljairól, de budija, hogy ennek a harcnak a sikeréhez az apró részletek gondos végrehajtására van szükség és ezért konkréten foglalkozik ezekkel a részletekkel. így eredményes az agitáció« munka, így lehet jól előkészíteni a vezetőség választó taggyűlést, de egyúttal még április negyedéke megünneplését is. Használják ki népnevelőink az időt, tanulják meg Horváth elvtárs módszerét. lám, 60 százalékos teljesítménycmel- kedést hozott újítójának. De sorolhatnánk végig az üzem minden részét. Lelkesen, vidáman megy a munka. S mindenki büszke felajánlására, mindenki túl akarja szárnyalni azt, amit vállalt. Pedig a Zsolnay gyár se így kezdte. Lassan, szórványosan indultak meg a felajánlások. Csak akkor változtak hömpölygő folyóvá. amikor a Párt, a szakszervezet népnevelői és bizalmijai, közvetlenül beszélték meg a gyár dolgozóival. hogy mit is jelent tulajdonképpen a mi számunkra április 4-e. Albert Lajosne, Bratánovics Mihályné, Móninger Imre, Kring Jánosné, Kaj tor Lajosne bizalmiak és népnevelők valóban példás népneveié munkát végeznek üzemükben. Mesinmtnijiák munkatársaikaak mindazt az eredményt, amit ta. Ián különben meg sem látnának, nem tudnák értékelni, mert észre sem vették. csak elfogadták, mint valamit, ami lett. Ezek az elvtársak megmutatták az utat. hogy haladtunk 1945 tői ötvenig. Sokat azután nem kellett tűhegy kicsit a Sopianában. Az ötéves tervre gondoljanak. Mely számunkra a még szebb, jobb éleinek nem ígérete, hanem terve, ami valósággá válik. És akkor tettek lesznek a szavak- ból a Sopiana gépgyárban is. És több, jobb műi ka köszöntttott is április 4-ét, azt a napot, aminek úi életünk minden színét, minden gazdagságát köszönhetjük. ban bővelkedő mocsaras vidék megnehezítette a szovjet csapatok előnyomulását, de a szovjet katonák teljes mértékben átérezték felszabadító küldetésüket. Ez új hőstettükre lelkesítette őket. A harmadik ukrán front csapatai alapos előkészítés után átkeljek a Duuán és két kisebb hídfői alkottak a nyugati parton. A fasiszták megszakítás nélkül indították ejlcniámnidásaikat. Tankokat vetettek be és tűz alá vették a . hídfőket, hogy visszavessék, vagy pedig beszorítsák csapatainkat a folyóba. A németek tartalékaikat idevonták Rövid idő alant három hadosztályt állítottak erre a frontszakaszra, közöttük néhány önálló SS- csapattestet. De már semmi sem tudta feltartóztatni széfmorzsolódásukat. A harmadik ukrán front csapatai egyesültek a két hídfőből és döntő támadásba mentek át A Szovjet Hadsereg átkaroló mozdulataival megbontotta az ellenség haderejét 1944 november 29-éa áttörte Duna nyugati partján alkotott védelmi vonalakat és 40 kilométer mélységben betört az ellenséges hadállásokba. Ezt a rést később 150 kilométer frontszélességben tágította ki. A támadások során Magyarország déli területén több minit 330 helységet szabadítottak fel a szovjet c-apatok. így kezdődött meg a feltartóztathatatlan erejű dunántúli támadás, amely hatalmas lavinaként zúdult nyugat felé. Ragyogó győzelme volt ez a Szovjet Hadseregnek! Mennyi heroikus erőfeszítést, hősiességet takart a hadlijelentés szűkszavú sora: „Csapataink áttörték az ellenség védelmi vonalát!“ A drófsövényekkel, beton torlasz okkal és rejtett aknamezőkkel megerősített védelmi vonal áttörése a legnehezebb feladat volt. Ezt a haditettet osak a Szovjet Hadsereg tudta megvalósítani , csapattestei tervszerű mozgékony együttműködésével és magas erkölcsi tulajdonságaival. A sztálini stratégia az első a hadtörténelemben, amely részletesen kidolgozta az áttörés elméletét úgy, hogy azt gyakorlatilag is a legteljesebb mértékben alkalmazni tudták. A harmadik ukrán arc vonal csapatainak Magyarország déli részén kivívott győzelme a bölcs és előrelátó sztálini stratégia egyik ragyogó bizonyítéka volt és a szovjet fegyverek mindent legyőző erejét hirdette. zá beszélni. Csak Bánfai elvtársnő győzze azt a sok felajánlást beírni... * — Mi pedig megmutatjuk, hogy nem a Zsolnay-gyár, hanem mi leszünk az elsők ebben a versenyben — hangzott el az április 4-e előkészítésére összehívott értekezlet előtt a Sopiana gépgyár részéről. De úgylútszik egyelőre, hogy a hang nagyobb volt, mint a tett, mert a Sopianában alig lépték túl a felajánlások az összdolgozók felét. A „szervezés" megtörtént. Szép gondosan négyes csoportokat állított össze a párt- és a szakszervezet, csak éppen úgy látszik a csoport felelősei nem működnek olyan gondosan, meri az üzem dolgozói közül igen sokan nem tettek felajánlást. — Mi* esInóaJjiinU ,,. kényszeríloní senkit sem lehet — mondják Juczi és Gelencsér elvtársak. Viszont a Zsolnay-gyárban sem kényszerítettek senkit. Csak a népnevelők, pártbizal* miak, a párt- és a szakszervezet igazi harcos katonái szívvel, lélekkel álltak munkába. Vagy talán a Sopianában nincs mit köszönni az új életnek, a so. pianásoknak nem hozott semmit ez a* öt év? Nézzenek egy kicsit körül. Nem is kell messzire nézniök. Csak a nagy műhely fehér falaira, napfényes ablakaira, a fúrógépek sokaságára kell nézni Vagy csak szólaljanak meg az üzem sztahanovistái. legjobb munkásai, mondják cl. mit köszönhetnek a mi új életünknek. Vagy nézzenek előre Aíktwodik. Akin közelBöíi A szen'löimi TatttdfáU meg a néfmevet&k UóóuátU ebdÓAstát a konkrét meggyőzéi módszerét Á felajánlási versenyben csúfosan lemaradt a Sopiana gépgyár
