Dunántúli Napló, 1950. március (7. évfolyam, 51-76. szám)
1950-03-26 / 72. szám
6 WÄPIO T9S0 MÁRCIUS ?6 A 6%UäVWt9€SOtßOKFOH- es ■ £íá$mmfM»r *^(BWimM@f-ppe Április 4-én összefogva ünnepe jmajd. Sokáig sorolhatnánk a színes, Kink minden eredményt, amit feiszaba dításunk óta elértünk a Szovjetünk segítségével. Ünnepeljük a hároméviére világraszóló sikerét, a hid lkat é n pont háza kai. az é.ietszínvona1 eme kedését, a sztahanovista kongresszus és azt a kuitűrforradalma'., amelynek közepéhen élünk e pillanatban is Megújult világunkat és életünket ünnepeljük hazánkban április 4-én Érdeme szerint kell megölnünk e na pót: zászlódiszben, tűzijátékkal, gran diózus tüntetésekkel. így kell megül niink és egy épülő .szocialista orszáf hoz méltóan keli készülni reá: ectrlir. lendületünk fokozásával, munkánk megjavításával, hibáink kiküszöbölő •ével. munkavcrsenyekkct és munka felajánlásokkal. A/. (írszág ti « I sozái. a mun kásosztály példamutatásával meginti! tolták a készülődést április 4-re. Tor ntélési eredményeink napról-namra növekednek, üzemben és a mezőgazdaság falusi szektoraiban egymást érik nagyszerű felajánlások. Az értelmiség sajnos nem mindenütt követi ezt tempót, ezt a lelkesedést. Pécsett kivétel ezalól az egyetemi ifjúság, kii Ionosképpen az orvoskari MEEESZ. amely elhatározta, hogy ezen tó; minden hónapban az évfolyamok kultiir- csoportjai legalább egy kultúrműsor!, vagy könyvünkétől tartanak a testvér .SZIT-sxervezettel együtt, ezenkívül a MEEESZ együttes kultúrgárdája az országos versenyen is indul. Megígérték még, hogy a tanulmányi eredményeiké! az eddig elért 3.ti százalék helyett 3.(19 százalékra javítják lel. A jogikar kullúrcsoportja április 4-én a bőrgyár SZIT-kullúrgánMjúval együtt tart nagy műsoros ünnepséget s ezenkívül a tanulmányi verseny-mozgalomban évidig elért fii százalékot 85 százalékra emeli. tz üzemek, gépállomások, állami gazdaságok és a társadalmi szervezetek kulliírcsoportjai viszont már komoly készülődéseket tettek április 4-e megünneplésére. Országszerte énekkarok próbálnak, tánc-csoportok készülnek szorgalmasan, verseket tanulnak lie és a műkedvelő-csoportok is késő éjszakákig próbálnak. A pécsi Sopiana gépgyár kulllírcso- portja például három egvfelvonásos jelenetet tanul éppen. Kettő a termeléssel kapcsolatos témájú, egyben a felszabadulás áll a történet középpontjában. A gépgyár egyik dolgozója, Ha raszti Mária, Tyilionov: Vörös iIáit sereg“ című híres költeményét szavalja iiiBjil. Huron:!i Mária választotta ezt s verset, mert — mint ő mondotta — ez teljesen kifejezi azt, amit ó maga is elmondana valaha a felszabadító i\7örös Hadseregről A pécsi Bőrgyárban Zengő elvtárs világosit fel bennünket az. április 4-i készülődésekről. — Isy, elmeket nem indok hirtclenében, de elmondom, milyen szempontok vezettek bennünket a mű tor összeállításában. Elsősorban a nap jelentőségénél; kiemelése mellett a termelés, a béke védelme, az osztály- Imrc, az imperialisták elleni küzdelem s ezenkívül kifejezésre juttatjuk s Szovjetunióhoz való tántoríthatatlan hűségünket és ragaszkodásunkat. Igen hő műsorunk lesz. Sőt, kezdeményezés is szerepel április 4-én. Ekkor nyitjuk meg most létesült bábszínházunkat! Mégvalaml: Párosversenyre hívtuk ki io Zsotnmj-gyár kultúrcsoportjót. A szentegáti állam; gazdaság EPOSZ. Szervezete a „Halad a szekér ‘ című egyfeivonásost tanulja a galambost EPOSZ-szervezeltel együtt s ezenkívül egy munkaversenyrői szóló jelene, let. Szavalatokkal, indulókkal készülnek még a nagy ünnepre. A szenté- gáti MNDSZ-szervezet is nagy segítséget nyújt n műsorban. Népi tánc-csoportjuk lép fel majd. BerkiCs Anna a tánc-csoport egyik tagja répaszedés közben meséli el, hogy milyen lelkesedéssel próbálják az orosz és magyar táncokat a lányok, meg a fiúk: — így még nem Igyekeztek a Iá nyok soha, mint most — mondja vé- r". • zeneknrok Is rti műsorokat tanulnak erre az alkalomra. A szekszárdi SZOT dalárda és zenekar új szovjet és magyar művek beniutatásá va! készül. A bonyhádi zománc-gyár munkásai népi láncokkal szerepelnek gazdag program előkészülteiéi! Ilyen nagy ünepi megmozdulás nem volt még, mint április 4-én lesz. A kultúrcsoporlok seregszemléje lesz fel-szabadulásunk nagy napja. Aki végignézi a műsorok sokaságát, képet nyerhet, kultúrforradaliruink állásáról egyúttal, mert a műsorok kiválasz- ünnepen. tusának módja, az előadások nívója és a határtalan lelkesedés, amellyel sze repülnek majd a csoportok, egyúttal ragyogó bizonyíték ;s lesz arra, hogy április 4-e meghozta szellemi felemel kedésünk minden lehetőségét és mi már éltünk is az alkalommal: új szellemmel veszünk részt a legnagyobb ffiifalERJÖK MEG A V»I,é$ÁOQT jj Hogyan tanullak meg az emberek beszélni ? A szovjeF képzőművészei- minden eddiginél magasabbrendű művészetNéhány hete nyílt meg a Nemzeti Szalonban a Magyar-Szovjet Társaság rendezésében a „Szovjet grafika" című kiállítás, amely a legjobb szovjet grafikusok műveit ismerteti meg a magyar közönséggel. A kiállítás iránt igen nagy az érdeklődés. 'Már eddig több mint 60.000-en tekintették meg. A kiállítás jelentőségéről Ék Sándor festőművész a következőket mondotta: — A szovjet grafika budapesti kiállítása — akárcsak a szovjet fes tészet kiállítása — arról tanúskodik, hogy a szovjet képzőművészek nem keresnek „minden . áron" új stílust. A szovjet képzőművészet nem ismétlése a múlt képzőművészetnek, hanem új, minden eddiginél magasabbrendű művészet, mert egy minden eddiginél magasabbrendű társadalmi valóságot tükröz. A bábszínház a Szovjetunióban nemcsak a gyermekek szórakoztatója. Obrázcov, aki az orosz báb színjátszásnak egészen különleges művésze, felnőttek számára is rendez előadásokat és Moszkvában saját színháza van egészen speciálisan erre berendezve. A világhírű bábszínház a Magyar Szovjet Barátság Hónapjára Budapestre érkezett, ahol hatalmas sikerrel mutatkozott be Budapest dolgozóinak. Képünk egy jelenetet ábrázol a ..Tréfás parancsra" című darabból, amely a színház nagy sikere. A beszéd az a kifejezési mód, mely. lyel gondolatainkat egymással kicserélhetjük. Ez a gondolatkifejezési mód csakis az embernél van meg. Felvető dík az a kérdés 1. miért beszélnek az emberek? 2. miért nincsen egységes nyelv? Az első kérdés felvetéséhez hozzá tartozik, hogy íeltétlenül szükséges-e a hang ahhoz, hogy gondolatainkat ki. fejezhessük., Erre a kérdésre nemmel fcl-elh-etünky. mert tárgyak mutogatása val is meg tudjuk értetni magunkat. (A siketnémák főleg jclbeszéd útján értik meg egymást.) Erre ismét egy új kérdés vetődik fel. hogy miért, kell hangokat adnunk, hogy megérthessük egymást, mikor erre a jelbeszéd is alkalmas lehet. Kétezer évvel ezelőtt élt római költő és gondolkodó, Lukrécius azt mondotta, hogy 3 nyelvel a természet és a sziitség hozta létre. A nyelv eredete régi elmélet szerint hangutánzással született meg. Az ember utánozta a körülötte levő tárgyak és élőlények hangját és minden hangutánzás azután az egyes állat, vagy tárgy elnevezése lett. Azonban sok olyan tárgy és jelenség van a természetben, ami nem idéz elő semmiféle hangot és az ember számára nagy jelentőségű, ilyen pl. az étel, ruházat, lakóhely, stb. A beszed kialakulásában igen nagy szerepet játszik ősünk két lábon való járása, mert ennek nagy hatása volt. a hangképzöszervek fejlődésére. A fej magasan a föld fölé emelkedett, ez állal a látás széleskörűvé vált. A szabad kéz tökéletesedhetett. Marr szovjet tudós elmélete szerint az ember kezdetben kézmozdulatokkal beszélt és ezt más testrészek mozdulataival kísérte. Ennek a beszédmódnak, — mivel az ember csoportosan élt, — a munkaeszközök használata folytán feltétlenül meg kellett szűnnie, mert . . . . egyéb emberi foglalatosságok, különösen kezünk teendői nagy akadályai lennének az ilyen beszélgetésnek Ezért, mint Engels mondja a kialakult emberek rájöttek arra, hogy szüksége támad annak, hogy valamit mondjanak egymásnak. A társadalmi ember amikor a munka következtében uralkodni kezdett a természet fölött, nemcsak azon kezdett gondolkodni, amit egy adott pillanatban érzékszerveivel, főleg látással és hallással felfogott, hanem a távollevő és hiányzó dolgokról is. Fokozatosan kifejlődőit az a készsége, hogy a jelenről, múltról és jövőről egyaránt gondolkodjék. Lassanként kifejlődött a képzelete, a környező valóságtól való elszakadási képessége. Az emberi gondolatnak ezek a tulajdonságai is az emberi beszédben testesültek meg. Tehát a termelőeszközök, a munka és a társasviszony volt az, ami az ősembert beszédre késztette. Miért nincsen egységes nyelv? A tudósok régóta törekedtek arra, hogy egységes nyelvet „találjanak," amiből a többi összes nyelvek kialakulását levezethessék. Az emberi beszéd születését. és továbbfejlődését Marr talpán álló gúlaként ábrázolta Ha elismerjük azt. hogy a múltban csak egyetlen ősnyelv létezett, akkor ennek a gúlának a feje tetejére kellene állnia. Amikor Marr megfordította a piramist és a talpára áhította, kitűnt, hogy az emberi beszed az ösnyelvi állapotból nagyszámú nyelvcsemele alakjában o csúcs felé törekszik. Nem áll rendelkezésitekre elegendő megbízható forrás ahhoz, hogy kellően megvilágítsuk ezeknek a csemetenyelvcknek, horda- nyelveknek a korszakát. Azt azonban tanulmányozhatjuk, hogyan ment végbe a nyelvek fejlődése a lörlénslemljői islert időben. Marx és Engels szerint a nemzeti nyedvek részben a kész nyelv anyagából való történelmi fejlődés következtében jöttek létre és fejlődtek ki (píromén és germán nyelvek), részben nemzetek keveredése következtében (angol) részben az egyik tájszólá«. mint központ körüli tömörülés következtében a gazdasági cs politikai ősz- szefttggés alapján egységes nemzeti nyelvvel fejlődtek ki. Liclmer György. Az irodalmi és művészeti aíkcfá-okérf ez évben Szfálin-díjjrci jutalmnzottuk névsorának élén szerepel Szemjon B.cba- jevszkij. „Fény „ föld felett" című regényé crt a Sztálin-díj I. fokozatát kapta. Írásai egyikéből közlünk alant egy resztetek VIZSQA Irín : Szemjon Babajevsshij —- Még mit nem — világosította fel Marfusa. A karaicti bizottság titkárának az a kötelessége, hogy mindenről maga győződjék meg. — Csak azért félek, mert olyan szokatlan. — A legfontosabb ilyenkor — kezdje Varja, egy magas sovány asszony, aki úgy homlokába húzta kendőjét, hogy a szeme is alig látszott ki — a legfontosabb ilyenkor, asszonyok, hogy holtbiztoson tudjátok az összes évszámot. Ha az év- számokat tudjátok, a többiről csak azt kell mondán:, ami a sziveteken fekszik. Biztos nem mond- tok rosszat. — Hiszen tudjuk is az évszámokat a gyakorlatból — szólt közbe Fckla Ivanovna, egy idősebb asszony. •— Hiszen együtt élünk és minden! együtt teszünk. A háborúban is három fiam volt fronton. Volodja meg a Kremlben is volt és úgy áltt szembe Sztálin elvtárssal, mint te most velem. Ezért azt mondom, ha valami hiba van a válaszban, majd arra. gondolok, hogyan éltünk a háborít előtt, aztán a háború után... hogy építettük fel a kolhozokat. — Nem elég ez Fekla — mondta Marfusa. — Nem elég, ha csak a magad életére gondolsz. A mi életünk semmi, de a könyvet tudni kell. Képzeld csak el, Kondratyev fogja magát és azt mondija: ,.No3, Fekla Ivanovna, mondja meg, miről beszélt Sztálin elvtárs a kolhozmunkások értekezletén? . . . Na, mit mondanál? ...Varvara Szergejevna Arsinceva erős, jól megtermett asszony a rostálógép kerekót forgatta én nem avatkozott a beszélgetésbe. Olyan arcot vágott, mintha legkevésbé sem izgatná az egész dolog. De a valóságban Varjusát egy cseppet sem foglalkoztatta kevésbbé az esti vizsga, mint barátnőit. Erős szívdobogása volt — hogy miért, maga sem tudta. Talán az volt az oka, hogy ő a brigád párübizalmija. így nemcsak magáért izén lí, a társaiért érzett felelősség sem hagyta nyugodni. Vagy az is lehet, hogy azért volt izgatott mert már a 30 as évok óta gyakran gondolt Sztá- lirra és ma egyszerre rohanta meg minden gondolata De az is lehet, azért volt nyugtalan, meri képtelen volt arra, hogy csak az olvasottak alapján feleljen, mint a többiek. A szeminárium alatt is. ha Lenin vagy Sztálin életéről beszélt, egyre csak belekeverte a kolhozukat. — Tudjátok asszonyok, mi izgat engem? szólalt meg végre. — Lenin életéről még tavasz- sza! tanultunk, most meg már. több mint ogy hó- apja tanuljuk Sztálin elvtárs életét, de vájjon i’.gv megy-e minden a mi kolhozunkban, ahogy Lenin és Sztálin tanítja, Sztálin elvlárs egész élete ifit folyik le közöttünk. Ha csak a könyvből tanuljuk meg az életet, ha álmunkban is az évszámokat hadarjuk, a kolhozunkat meg nem úgy rendezzük be, ahogy ö tanítja, mit ér az egész? Szerintem, a kolhozunk munkájából kellene vizsgázni! — De Varvara Szergejevna, hogy is képzeled, hogy a mi életünkkel hozhatnánk kapcsolatba Sztálin elvtá.rs életrajzát? — szakította félbe An- juta. — Még mit ki nem találsz! — En pedig azt mondom, hogy lehet — lejelentette ki magabiztosan. Varjusa. — Te még fiatal vagy, de azt már talán meg tudod mondani, minek forgatjuk még ma is a kezünkkel ezt a rostát? Hány éve tanítja már Sztálin, hogy villannyal legyük könnyebbé a munkát. Talán ennek- semmi köze ahhoz, amit tanulunk? Hát van köze.! Csak kérdezzen engem Kondratyev, majd megmondom neki a magamét! Váltás után azután Varvara Szergejevna fáradtan ereszkedett le a gabonahalmok egyikére és lábát mélyen belctemette a magokba. Pillantása ismét a hirdetményre tévedt, mélyet sóhajtott. Észre sem vette, hogy Tatjána odatelcpedelt melléje. — Miért búsulsz Varja? — kérdezte Tatján», miközben egy tarka kis gyík után kapott, amely méglapult a gabonában. — Csak úgy elgondolkodtam. — Izgulsz? — Nagyon izgat engem valami, Tanjusa — emelte fel Varvara a fejét. — Hátha rosszul felelek ma a vizsgán, mert mé£ ha tanulok, akkor sem tudok megfeledkezni a kolhozunkról. Hiszen tudod, mennyire igyekeztem a szemináriumon, azt akartam, hogy mindig úgy válaszoljak, hogy mindent összefoglaljak tömören, mégsem sikerült. Nem tudom, miért látom mindig magam előtt a kolhozunkat, Most meg, Kondratyev Sztálin elvtárs éleiét fogja kérdezni, azt is tudja, hogy párt- bizalmi vagyok, biztos rettenesen szigorú lesz, nekem meg ahelyett, hogy politikusán beszélnek, egyre csak a kolhoz jár a fejemben. Egész nap csak Sztálin elvtárs éklere gondoltam, könyv nélkül elmondtam az összes fontos évszámot, mégis csak újra csak a kolhoz jutott az eszembe. Tanjusa, te sokkal többet tudsz nálam, mondd, miért ilyen szűk a látóköröm? — Varvara Szergejevna — mondta Tatjána- — Hiszen neked nem búsolnod kellene, hanem örülni. Hiszen az nagyszerű, ha Sztálin elvtárs életét nem választod el a mi életünktől. Es az >* jó, hogy átgondolod életrajzának szavait és mindezt a mi életükre alkalmazod . .. azaz ahhoz, ami legközelebb áll hozzád, vagv mi legjobban fáj. Ne félj. van neked elég széles látóköröd és netu is látod rosszul a dolgokat. Csak nyugodtan válaszolj mindenre a vizsgán és ne félj. ...A nap bearanyozta fényévet n gabon: kupacokkal telített térséget. A kenyérmag halni: pusztai dombokra emlékeztettek, k pütöttük mozgó emberek népes táborával. A tér egy: felében rostálták az aranyló gabonát, asszonyn és férfiak lapátolták u zsákokba és felraktak tehergépkocsikra. Másutt a búzát éppen behort ták a mezőről, még nedves és harmatos vol Ezt a fiúk és lányok szórták szét, vékony rétc| ben, fagereblyékkel fésülték le és lapátokk; tornyozták fel. Megint másutt a tisztítás és munkahely felett rózsaszín porfelhő úszott a fi nyes levegőben. A jókedvű hangok zümmögése é a gépek egyhangú zakatolása nem szűnt meg. A nap sugarai sárgára festettek egy papi; lapot,, amelyet a csűr ajtajára szögeztek. Tiszta olvashatók voltak rajta a szavak: (,Me este órakor szeminárium lesz. atnelyen Sztálin clvtár életrajzából vizsgázunk. A szemináriumot Komira tyev elvtárs, kerületi titkár ellenőrzi.“ Alant az után a szeminárium 16 hallgatójának nevét sorol ták fel. A csűr ajtajára valószínű, minden nap kisze geztek valami hirdetményt. Hói vándormozi érke zését jelezte, hol Komszomol-gyülést hívott agybe hol felolvasásokról, vagy a párth zotíság Kibő vitett értekezletéről adott jelentést. De ilyen hír adás. mint ez a mai, még soha nem szerepeli Ráadásul a csűr ajtajának közelében kis osztal i állt, amelyet vörös takaróval borítottak le, rajt; könyvek, újságok. Mindez szokatlan újdonságnak számíto't é az emberok, akik szárították és tisztították a gabo nát, időnként arra vetették piJIan'ásukak. Tatjána Nyccvekova sajátkezűleg írta a hir detmányt, maga szegezte az ajtóra, maga terített! le vörös takaróval az asztalt, szeme mégis sürííb ben tévedt arra. mint a többieké. Ide-oda járkál i csoportok között, hol egy lenntot emelt f?! é segített felhánvni a gabonát, miközben figyelte a. zmberek beszélgetését, hol megint máshova men1 is igyekezett kifürkészni a szeminárium tagjainál íangu’a'át. — Nyugodtan hányd azt a gabonát, Aníuta —■ szólalt meg a fiatal, rsgvogó szűrknszemű Mar üsa. — Mit izgulsz? Mintha egyedül te hitnél izon a listán! — Dí hiszen nem izgulok — válaszolta b'ina os-an á.nin'a a g.abon.a gp-eh’vé-ése közben. Hsak Kondratyev'öl félek H-szrn Tatjána foglal
