Dunántúli Napló, 1950. március (7. évfolyam, 51-76. szám)

1950-03-03 / 53. szám

DIMÁNTÚLI MlUli § APLO A «ralima legjobb dolgozóit ünnepelték az üzemekben Szombaton és vasárnap tartanak beszámolót a megye képviselői Tömeges munkaíelaiánlással készülnek a dolgozók április 4-re VII. ÉVFOLYAM, 53. SZÁM ARA 50 FILLÉR PÉNTEK, 1950 MÁRCIUS 3 TEGYÜK MEG JOBBÁ TAGGYŰLÉSEINKET Pártunk alapszervezeteiben Rá­kosi elvtárs beszéde után különös jelentőséget nyertek a taggyűlé­seik, a pártdemokrácia szervei. A most folyó taggyűlések kezdik egyre inkább betölteni hivatásu­kat, minden tekintetben magasabb színvonalon állanak már, mint a pártszervezetek eddigi taggyűlé­sei. A fejlődést lemérhetjük azon, hogy az alapszervezeti vezetősé­gek ezeiket a taggyűléseket sok­kalta nagyobb gonddal készítik elő, egyre inkább a bizalmiak fel­adatává teszik, hogy a tagságot már ne csak egyszerűen értesítés­sel, de a taggyűlés tárgyának át- beszélésével is előkészítsék. Jó­részt ebből következik, hogy a ta­gok száma a legutóbbi taggyűlése­ken egyre emelkedik és egyre több az olyan pártszervezet, ahol egyetlen tag sem hiányzik a tag­gyűlésről. Párttitkáraink is jobban felkészülnek már, beszámolóik színvonala jobb, mint az eddigiek. Ahol az előkészítő munka és a párttitkárok felkészülése jó, ott mutatkozik is ennek eredménye a tagok aktivitásában, a helyes bí­rálat és önbírálat megjelenésében. Különösen termelőszövetkezeti csoportjaink és az állami gazdasá­gok pártszervezeteinek taggyűlései mutatnak fejlődést. A legutóbbi taggyűléseiken, mint a ^ pécsi Scpíana Gépgyárban, Pécsbányatelepcn vagy a majsi termelőcsoportban is, egyre job­ban kifejezésre jüt az, hogy a tagság a Párt belső ügyeit is ösz- sze tudja kötni a termeléssel, a taggyűléseken tesznek felajánláso­kat április 4. méltó megünneplé­sére, megvizsgálják nemcsak a pártszervezetben, hanem a terme­lésben végzett munkájukat is és a termelés frontján is feladatokat tűznek ki maguk elé. A legutóbbi napok taggyűlésein egyre nagyobb számban akadtak már női leíszó- ‘alók is, nemcsak olyan szerveze­tekben, mint a drávafoki, ahol nagy számban vannak nők, hanem például a szigetvári cipőgyárban, számos termelőcsoportbelí taggyű­lésen és mindenütt, ahol a párt- szervezet gondot fordított Rákosi elvtárs beszédének megértésére. Sok kora délután kezdett taggyű­lés nyúlt bele a késő éjszakai órákba, anélkül hogy a tagság ér­deklődése csökkent volna, mert a taggyűlésen felszínre kerülő kér­dések mindenkit érdekeltek. Komoly javulás állt be Rákosi elvtárs beszédének tanulmányozá­sa terén is, mert hiszen anélkül, hogy Rákosi olvtárs beszédét meg­ismernék és megértenék, pártiunk- cionáriusaink és párttagjaink tájé­kozatlanul állnának Szemben a feladatokkal. A Központi Veze­tőség határozatát megvitató ko­rábbi taggyűlések során ez a tá­jékozatlanság komoly méretekben nyilvánult meg. Ma sem beszélhe­tünk arról, hogy mindent megtet­tünk ezen a téren, de kétségtelen, hogy elsősorban pártfunkcionáriu­saink most már fokozott gonddal látnak Rákosi elvtárs beszédének tanulmányozásához, csökken az olyan esetek száma, mint a bara- nyajenői, ahol még a párttitkár sem olvasta el a beszédet. Az itt mutatkozó hiányosságot feltétle­nül ki kell még küszöbölni. Nem­csak a pártszervezetek vezetőinek, de a tagságnak is egyre szélesebb körben kell Rákosi elvtárs nagy- fontosságú beszédét, amely irányt mutat egész további munkánkra, nemcsak elolvasni, hanem gondo­san áttanulmányozni és belőle a gyakorlati munkánkra vonatkozó következtetéseket levonni. Taggyűléseinken nagy lendület­tel bontakozott ki a kritika. A hibák feltárásába úgy kapcsoló­dott bele majdnem egész párt­tagságunk, mintha Rákosi elv 'ára beszéde robbanásszerűen ledön­tötte volna a gátakat, amelyek eddig a kritika útjában álltak. Pécsbányatelepcn egyik felszólaló kijelentette: „Ha eddig valaki felfelé mert bírálni, rosszabb munkahelyre került, de most hogy Rákosi elvtárs beszélt, még akkor is elmondom a hibákat, ha utána át próbálnak helyezni." Ha sonló ehhez a felszólaláshoz az a jelenség, hogy olyan alapszerveze­tekben, ahol eddig a kritikát hír­ből sem ismerték, egyszerre csak megindult a taggyűlésen a hibák feltárása és hosszú ideje leplezett és elkent hibáik kerülnek napvi­lágra. Hasonló volt a helyzet az állami gazdaságok somogyi köz­pontja pártszervezetének taggyű­lésén is. Kisebbelk azonban az eredmények az önbírálat terén. Csak a leg­utóbbi napokban lezajlott taggyű­léseken szólaltak meg az önbirá- lat hangjai, de még most is csak gyér számban és többnyire kez­detleges, gyenge formában. A párttagság nagy többsége hajla­mos még arra, hogy saját hibáit ne vegye észre, vagy ha észre­veszi is, ne tegye szóvá. Ahol el­hangzik is az önbírálat, kevés elv társunk gondol arra, hogy azt is megmondja, hogyan javíthatja ki az elkövetett hibát. Meszestele­pen a párttitkár azzal a jelszóval, hogy „önkritikát gyakorol", egy­szerűen igazat adott a vezetősé­get bíráló felszólalóknak, anél­kül, hogy megjelölte volna, mi akar tenni a felvetett hibák kija­vítására. így volt ez Kaposváron a cukorgyárban is, ahol számos komoly bírálat hangzott el a párt- vezetőség felé. A pécsi bőrgyárban nemcsak a kezdeményező önbirá- lat hiányzott, de még azok is éles hangon, vagy mentegetőzve ken­dőzték hibáikat, akiket bírdlai ért. Baranyajenőn a párttitkár — aki nem is olvasta el Rákosi elv­társ beszédét — ledorongolta a vezetőség ellen felszólalókat. Sok helyen történt meg, hogy clvtár- sias bírálat és önbírálat helyett szenvedélyes hangú személyeske­dés indult meg. Nem véletlen, hogy a pécsi megyeháza és a Bányaigazgatóság hivatali párt­szervezeteinek taggyűlésén is személyeskedéssé fajult a bírálat és más olyan pártszervezetekben is, ahol még hangja van a jobb­oldali szociáldemokratáknak, mint a Pécsi Közlekedési Vállalatnál, a Bőrgyárban, vagy a kaposvári húsüzemnél. /Maradt még sok hiba az elő­készítő munkában is. A leggya- <°fibb hiba, hogy a taggyűlés előkészítését az utolsó napra hagy­lak, amikor már csak a tagság egyszerű összehívására van ídö. Sok pártszervezetnél nem értették még meg az elvtársak, hogy a tag­gyűlés előkészítése a bizalmiak feladata és vagy a vezetőség sze­mélyesen beszéli meg a tagsággal a taggyűlést, — sőt olyan "eset" is akad, mint Almáskeraszturon. ahol a 70 éves párttitkár saját- maga ment el minden párttaghoz, végüiis ő maga nem jelent meg a taggyűlésen, mert fáradtsága miatt az erős havazásban nem tudta megtenni a lakásától a pártszer­vezetig vezető kétkilométeres utat, — vagy pedig nem beszél a tag­ággal senki. Az ezen a téren is mutatkozó javulásban része van a járási bizottságoknak is, amelyek már komolyabban foglalkoznak a taggyűlésekkel. De most már túl­zások is fordulnak elő. Lánycsó kon például a járási bizottság A szovjet nép fokozott immkalendnletlel válaszol a sztálini gondoskodásra jÓriási forgalom az áruházakban az árleszállítás első napján Moszkvai jelentés szerint a szovjet |né. haialmas örömmel és lelkesedés­sel fogadta a Szovjetunió miniszter­tanácsának és a Bolsevik Párt Köz­ponti Bizottságának az újabb érleszál­lításra vonatkozó rendeletét. Az egész nép mély háláját juttatja kifejezésre a Bolsevik Párt, a szovjet kormány s bölcs vezére és tanítója, Sztálin iránt a dolgozók jólétének emelésére irányu­ló gondoskodásért A Pravda beszámol arról, hogy a moszkvai Sztálin választókerület dol­gozói rendkívüli lelkesedéssel fogadták az árleszállítási rendeletet- Az árnleszá'lításban és a rubel to­vábbi Eiegj-álárdílásában a szov­jet dolgozók a szocializmus új győze’mét látják. Mindez még csak jobban megerősíti a választók egyhangú törekvését. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának vá­lasztásakor szavazatukat a nagy Sztá. linra, a szovjet nép boldog éleiének megteremtőjére adják. Határtalan szeretet és odaadás a Párt és Sztálin iránt Az üzemi gyűlés felszólalói ki­emelik, hogy tovább törekszenek a munka termelékenységének emelésére. A munkások örönt teljes hang Iához csatlakozik a szovjet értelmiség is, mely az egész néppel együtt határ­talan szerepeiét és odaadását fejezi a Bolsevik Párt és a nagy Sztálin iránt, a dolgozókról való szakadatlan gondoskodásukért. A szovjet értelmi­ség gondolatait találóan juttatta kife­jezésre Ponomarev, a moszkvai tech­nikai főiskola professzora: — Sztálin nevéhez fűződnek ösz- szes sikereink és eredményeink —- mondotta. — A szovjet értelmiség Lenin és Sztálin parijának neveltje, önfcláldozőan dolgozik a haza javá­ért. Megteremtették számunkra min­den előfeltételt, határtalan lehetősé­geket nyújtanak nekünk az alkotó munkára. Moszkvai jelenlés szerint a Szov­jetunió népei határtalan le'kesedés- sel fogadják a Szovjetunió minisz­tertanácsának és a SZK(b) Pártja Központi Bizottságának határozatát az árak leszállításáról. Moszkva áruházait szerdán reggel a vásárló közönség hatalmas tömege lepte cl. Az áruházak egyes osztá­lyain feliratok közölték az árucik­kek új árait. A Szmolenszk-téren lévő llnivermagban, amely a szovjet főváros egyik legnagyobb áruháza, szerdán délután 3 óráig 65.000 vá­sárlás történt. A moszkvai áruházak­ban — amelynek árukészleteit szer­dára feltöltöttek és a választékot kibővítették, — másfélszer több vá­sárlás történt. A vásárlók igen sok szövetet, kész ruhát, lábbelit, rádió- készüléket és varrógépet vásároltak. Életünk még szebb, még gazdagabb lesz — mondják ropgyűléseiken a szovjet dolgozók A szovjet lapok beszámolókat közölnek a gyárak, üzemek és köz­lekedés dolgozóinak röpgyülóeeiről. amelyeket a Szovjetunió miniszter- tanácsának és a Szovjetunió Kom­munista (bolsevik) Pártja Központi Bizottságának az élelmiszer és ipar­cikkek árának újabb csökkentésé­vel hozott határozatával kapcsolat­ban tartottak. — A Párt és a kormány árleszál­lítást határozatára azzal felelünk —■ mondotta Szorokin, a kievi Transzszignal-gyár munkása, az üze­mében rendezett röpgyulésen, — hogy növeljük munkánk termelékenysé­gét, hogy tovább erősítjük szov­jet hazánk hatalmát. — A dolgozók legmélyebb köszö­netét küldjük szeretett Joszif Visz- szarianovies Sztálinunknak — mon­dotta Cserkova, a moszkvai Elektro- lampa-gyár munkásnője. Nincs a vi­lágon számunkra drágább és hozzánk közelebb átló ember, mint Sztálin olvtárs. Mindannyian egész életünk­ben érezzük atyai gondoskodását. Az árleszállításban hozott határozatban is a dolgozókról való sztálini gon­doskodás nyilvánul meg. A leningrádi „Sztálin" vasipari gyár dolgozói szerdán reggel nagygyűlést tartottak. Buresenko gyorsvágó* esztergályos felszólalásában a követ­kezőket mondotta: — Az árleszállítás új erőt ad ne­künk. Az árleszállításról szóló hatá­rozat azt mutatja, hogy hazánk nap- ról-napra gazdagodik. A moszkvai rádió hangja nagy őrömet közölt az üzbég kolhozok­kal. Imhkajev, a „Lenin‘‘-kolboz brigádvezetője egyszerű szavakkal fejezte ki háláját Sztálin elvtárs és a Bolsevik Párt iránt: — Sztálin, a mi szeretett apánk. Az üzbég gyapottermeeztők nem­régiben sok traktort és gépet kap­tak, hogy a mezőkön könnyebb le­gyen a munka. Most újabb hatalma» gondoskodás nyilvánult meg a dol­gozók iránt. Életünk még szebb, még gazda­gabb lesz. Világszerte nagy visszhangot keltett a Szovjetunióban* végrehajtott újabb árleszállítás. A világsajtó kommentár­jaiban hangsúlyozta, hogy ez újabb bizonyítéka a szovjet gazdaság hatalmas fejlődésének. Valamennyi román lap első oldalon, vezető helyen közli a Szovjetunió mi­nisztertanácsának és a SZK(b)P köz­ponti bizottságának az árak újabb csökkentésére vonatkozó rendeletét, valamint a rubel árfolyamának arany, alapra való helyezéséről és árfolyamá­nak felemeléséről intézkedő haiároza. ták. A csehszlovák sajtó hosszan foglal­kozik a nagyjelentőségű eseménnyel Az új árleszállítás meggyőző bizonyí­téka a szovjet szocialista gazdaság mérhetetlen fölényének a kapitalizmus felett — írják. Az egész lengyel sajtó első oldalon foglalkozik a határozatokkal. A Zyeín Warskwy vezércikkében kommentálja az árleszállítást, megállapítja, hogy e* a Szovjetunió újabb hatalmas gazda­sági sikere, amelynek jelen,fősége messze túl­terjed a Szovjetunió határam, A berlini Tägliche Rundschau hang­súlyozza, hogy ilyen sikerek csak szo­cialista országban lehetségesek. küldötte készítette el a taggyűlés előtt a titkár beszámolóját. Ezzel önállótlanságra nevelik pártfunk- cionáriusaínkat és coak látszat- eredményt érnek cl a felolvasott jó beszámolóval. Másutt viszont előfordul komoiy mértékű ha­nyagság is. így Tófűn a párttitkár egyszerűen nem tartott beszá­molót, a Pécs-erzsébettelepi párt- szervezet pedig hiába várta a tag­gyűlésre párttitkárát. mert az a beszámolóval és a Központi Ve­zetőség megküldött határozatával együtt Kecskemétre ment. s maga helyett üdvözlő lapot küldött párt- szervezetének. A most folyó taggvűléseken is­mét bebizonyosodott, mennyire szüksége van párttagságunknak az éberségre Az ellenség ma már csak alattomban mer támadni, és igyekszik Pártunkba befura­kodni. Befurakodott sok helyen a taggyűlésekre- a pártszervezetek legfontosabb szervébe is, hogy bomlasztó tevékenységével kárt idézzen elő. Nagvhajmáson így kerülhetett sor arra. hogv a tag­gyűlésen a termelőszövetkezeti csoportok ellen izgató hangok szólalhassanak meg. Rákosi elvtárs beszédének nem­ismeréséből, vagy félreértéséből számtalan zavar ered a taggyűlé­seken. A beszámolók és felszó­lalások nem egyszer csak a hibák keresésével fog'alkoznak, sö é- tenlátók, másutt általánosság­ban foglalkoznak a nemzet­közi és országos helyzettel, de megfeledkeznek a helyi esemé­nyekről és adottságokról. Kritikát és önkritikát gyakorolnak, csak azért, hogy „most ez van soron", ahelyett, hogy látnák a kritika és önkritika célját cs aszerint alkal­maznák a pártszervezet munkájá­nak megjavítására. Mindezeket az eltévelyedéseket csak úgy lehet kiküszöbölni, ha minden kommu­nista elsőrendű kötelességének tartja Rákosi elvtárs beszédének alapos és gondos áttanulmányozá­sát. Igen hasznos dolog lenne, ha a pártbizalmiak tizes csoportjuk tagjaival együtt olvadnák át és vitatnák meg a beszédet,'amelyet kevés pártszervezetünk vezetősé­ge. de különösen tagsága értett még meg teljes egészében, úgy, hogy annak hatalmas jelentőségé: és konkrét gyakorlati munká'nk- ra alkalmazható iránymutatása: 'elfogták volna. Pártszervezeteinknek — mint a most zajló taggyűlések példája élénken bizonyítja — át kell tér­niük az eddigi mechanika.■ taggyű­lésekről az alaposan előkészített, ■döre megbeszélt és meg-zervezett taggyűlések tartására. Különösen fontos ez a nemsokára sorrakerülö vezetőségválasztó taggyűléseknél, de fontos lesz azután is, minden egyes taggyűlésnél. Még alapszervezeteink vezetősé­geit is, de tagságát különösen, szívós, hosszú munkával kell meg­tanítanunk a bírálat és önbírálat helyes alkalmazására és arra is, hogy az elhangzott bírálat vagy önbírá'at ne csak a taggyűlés egyik mozzanata legyen, hanem folytatása legyen az utána követ­kező munkában is, a felmerülő hibák és fogyatékosságok kommu. nista módon való kiküszöbölésé­ben. Szó sincs arról, hogy egyet­len taggyűlésen eleget tehetünk Rákosi elvtárs beszédével és a Központi Vezetőség határozatával megmutatott feladatoknak. Ezek a feladatok nem kampánvszerü ne­kibuzdulást követelnek, hanem minden kommunista hosszú időre szóló, nagy türelmet igénylő, gon­dos és szívós munkáját. Ezeknek a feladatoknak a megoldása azt je­lenti, hogy Pártunkat egyre ha­sonlóbbá tesszük nagy példaké­pünkhöz. a Szovjetunió Kommu­nista (bolsevik) Pártjához, s ez nem lehet máról holnapra megtör­ténő változás, hanem csak hosszas, kitartóan végzett nevelő, oktató és szervező munka eredményi Újabb meggyőző bizonyíték a szocialista gazdaság mérhetetlen fölényéről

Next

/
Oldalképek
Tartalom