Dunántúli Napló, 1950. március (7. évfolyam, 51-76. szám)

1950-03-22 / 68. szám

1950 MÄKCJUS 22 KÄFiO ÁPRILIS 4-1 FELAJÁNLÁSÁT TELJESÍTI A CSOPORT A termelőcsoport irodájában a legszebb helyen Sztálin elvtárs ké- pe néz a sűrűn megforduló csoporttagokra. Valami jóságos, atyai gondoskodás sugárzik a képről, mintha valóban itt volna maga Sztálin elvtárs és nézné, figyelné, hogyan rakják le téglánként jövőjük szilárd épületét a nagybudméri csoport tagjai, Olyan szeretettel néz, a hucsmás csoporttagokra, a fejkendős asszonyokra, hogy néha szinte fur­csa, hogy nem szólal meg. Különös en olyankor, amikor a csoport tagjai, nehezen igazodnak el egy-egy tégla elhelyezésében. Sztálin elvtárs képe alatt a csoport engedélyezéséről szóló okirat függ, mellette az emléklap, mely bizonyltja, hogy a nagybudméri termelőcsoport sztálini felajánlás­ként határidő előtt végezte el a mélyszántást. Mányoki József, a kocsis-brigád yesetője cseléd volt egész életében. Károly-major, Devecser, csak egy- egy keserves állomást jelentenek, de számos ilyen állomás volt életében mert az út hosszú (ma már 62 éves), az uraságok pedig kegyetlenül gya­lázatosak voltak. Vas István a kulák hálójában ver gÓdött legtöbbnyire. Legutóbb Vilá- goe István akarta minden áron rá­beszélni, hogy álljon be hozzá har­madosnak. Koszta Albertet a román urak za­varták ol falujából. Azok a román urak, akik az utolsó ruhát is le­nyúzták a román szegónyparasztról. Hevenyészel! képeit ezeSt, kiragadva a negyven egynéhány cso­porttag közül. Lehetne folytatni Hor­váth Sándoron, Greiner Mártonon, vagy Jeszenovszki Jánoson, a cso­port elnökén, akármelyikőjükcn. Van köztük természetesen olyan is, aki­nek a múltban is volt földje, de olyan egy, sincs, akinek ne az a nap hozta volna meg a szabadságol, ne az a nap nyitotta volna meg az utat a. boldogulás felé. Hogy melyikőjiik javasolta első­nek, azt nem is tudják biztosan meg­mondani. Tény az, hogy mindannyian csatlakoztak a javaslathoz. Megtet­ték felajánlásukat a legnagyobb ün­nepre, arra a napra, melytől nem egy közülük az élotót számítja. Mert, ami előtte volt, nem élet volt. Leg­feljebb várakozás az életre. „Április 4-re az összes olyan veié síinket befejezzük, melyet nem fe­nyeget fagykár. Termésátlagainkat legnagyobb ünnepünk tiszteletére tervben előirányzottnál 25 százalék­kal magasabbra emeljük." Ez volt a vállalásuk április 4-re. Arra a napra, melyen Mányoki és a többiek meg szűntek cselédek lenni, amikor meg­teremtődött annak lehetősége, hogy Vas István kiszakítsa magát a kttlá- kok hálójából, amikor Magyarorszá­gon is megszületett az új, szabad vi­lág. F, földssszsvonás után alakultak, földjeik még szerte esf; kozzák az egész nagybudméri határt. Komoly feladatot vállaltak mamik­ra. de teljesíteni fogják. Lefektettek mindent pontosan: mit kell, mit fog- nak csinálni, hogy megemeljék a termésátlagokat. Most kint vetnek a határban. Egy nagyobb darab földön, négy vetőgép csoroszlyáiból peregnek a szemek. Arébb még kettőből. Mányoki a ma­ga 62 évével úgy dolgozik, mint egy fiatal, Jeszenovszkiné, Greinerné, mintha férfiak volnának. Vetnek. Mányoki bácsi talán már ötvene­dik tavaszon csinálja ezt, hi6z 10— 12 éves korában már lovat vezetett És a többieknek sem ez az első ta­vasz, amikor megfogják a vetögép kormányát, vagy odaadnak mögéje bottal a kezükben. Mindnyájan ve tettek már jónéhány tavaszon. Vetet­tek „uraságnak“, akit nagyságos vagy méltóságos úrnak kellett szólí­tani. és mélyen meg kellett süve gelni, ha kijött a határba. Vetettek hutáknak köcsög tejért, savanyú ká­posztáért. De vetettek már maguk­nak is. Mégis valamennyi vetéstől meny­nyire különbözik a mostani. Pedig a munka most is ma jdnem olyan, mint máskor, igaz ebben a majdnemben sok minden van. Benne van az is, hogy versenyezned Kisöudmerral, benne van az, hogy féltő gonddal né­zik a csoroszlyát: nem hullat-o túlke. veset, vagy túlsókat, hogy igyekez­nek minél előbb, minél jobban elvé gezni a munkát. De van valami, arai még ennél is inbban mássá teszi ezt a vetést: az. hogy ezzel április 4-i felajánlásuknak egy részét teljesítik. S ez meglátszik a mozgásukon, az arcukon, hadik a Greinerné dalából, sugárzik a munká­ink nyomán támadt egvenes sorok­ból. A kemcncés-dt is tudják mák, hogy <x termelési értekezletek cs kezdeményezés, cs mimkci fó megszervezésének Iskolái UMWv szUtáncvista mátlszerrel éníülf a diósgyőri iaMelepet Május 1-re elkészül az első előregyártóit „szövetbeton66 falusi ház A MÉM.OSZ konferenciája komoly útmutatást jelentett az Építéstudo­mányi Intézet dolgozóinak is. Segí­tett a hibák feltárásában, utat muta­tott azok kiküszöböléséhez. A május 1-én induló diósgyőri la­kótelep építkezésénél az Építéstudo­mányi Intézet igyekszik kiküszöbölni az eddigi fogyatékosságokat. A 130 —140 lakásból álló épületsort 14 nap alatt építik fel, 42—46 nap helyett. Az új épületeket a Szovjetunióban használatos „kollektív sztahanovista*' módszerrel építik. Az új építkezésnél megteremtik az új technikájú, gyors munka feltételeit, az összes munka­folyamatoknál dolgozók számára. A diósgyőri építkezésnél a habar­csot és betont központi habarcs- é* betonkeverő telepen készítik. A ha­barcsot nem ládákban szállítják, mint eddig, hanem szivattyúkkal szállító- csövekben nyomják a felhasználás helyére. Május 1-re elkészül az első kísér­leti „szövelbetonból" előregyártóit falusi ház. Ez az elsősorban minőségi ház olcsóbb, mint a vályogból készült és a helyszínen 2—3 óra alatt lehet összeszerelni. Ha az első kísérleti szövetbetonház beválik, úgy sorozat­ban fogják készíteni. • • » Öt éo- alatt (tamilne éa tuamiáuját teljesít ette Az Uráli Gépgyárban Viktor Po- nomarjev sztahanovista fogaskerék­marós az új sztálini ötéves terv kez­detén kötelezettséget vállalt, hogy öt év alatt S0 év normáját teljesíti. Erről a következőket mondja: — Elhatároztam, hogy egyszerre öt marógépen fogok dolgozni. Átren­deztem a gépeket. A legrövidebb megmunkálási idővel dolgozó maró­gépet munkahelyem közepére állítot­tam és a többieket e köré félkörbe szereltettem. Pontos terv alapján vé geztem napi munkámat. Átgondolok minden munkamenetet. De a gépek elrendezésével és kezelésével még nem tudnám teljesíteni vállalásomat. El kell érnem a gépek termelékeny­ségének foltozását, mégpedig a ma- rás sebességének növelésével. ~ Ko'nao Száztíz százalékról kilencvennyolc százalékra esett a kemencék termelé­se február hónapban a pécsi Zsolnay- gyárban. Az üzemből senki se keres­te miért. „Fölülről“ semmi sem moz­dult arra, hogy megkeresse: mi baj van a kemencéseknél. De a kemencecsoport tizenkilenc munkása közül voltak olyanok, aki­ket. bántott ez a visszaesés. M óning er Imre szólt először Tí­már Ferinek, összedugták egy dél­után a fejüket így nem maradhat... szégyene va­gyunk az üzemnek... át kell hidal­nunk a nehézségeket... ki kell javí­tani a munkaszervezést... ott van a legnagyobb hiba... — sorakoztak egymás mellé a mondatok. És a ki mencecsoport két kommunista mun kása új munkamódszereit* t beszélt meg. termelést értekezletet tartunk. Megbeszéljük mind a tizenkilenccel. Biztos így akarják ők is... bogy máskép álljon a kemencecsoport — váltak el késő délután. Meininger Imre hazaiaiá ami gon dolközobt, vájjon nem lesz s baj, hogy beleszól a vezetésbe. A Zsolnay- bau jó ideig elnevelték a munkáso­kat attól, hogy bírál a lot mond’anak saját és mások munkája felett. De Mrininger Imre akkor már tudta -- hiszen akkor már hallotta Rákos: e’vtárs beszédét, — hogv minden dolgozó, különösen pedig a kommu­nisták felelősek az üzemért. Másnap megtartotta első termelési értekezletét a kemencések tizenkilenc tagból álló csoportja. Elmondták, hogy nincsenek rendesen ellátva anyaggal, hogy a tokok, amiket kap­nak nem a szükséges mév*üe<c, hegt előre nem tudják milyen darab ke­rül égetésre, nem tudják tervszerűen megszervezni és végezni a munkát. A kis csoport termelési értekezle­tén részivétt a vállalatvezető és részt vett az UB titkár is. Elmondták a munkások, milyen módszerrel akar­nak dolgozni. Sztahanovista-módon A csoportból négy embert úgy beál­lítsak hogy az egyik munka befeje­zése felé már megkezdjek kemence előkészítését. a másik Hs is beszéljetek sokat, kezd­jétek meg. Jó, amit mondíok és be fog vál­ni — mosolygott Dallos Kovács vál­lalatvezető. — A többi segítséget pe­dig megkapjátok. így zajlott le a kemencemunkások első termelési értekezlete. Hogy hasznos volt-e? A százalékok mutat­ták meg. A következő napokban szin­te ugrásszerűen emelkedett a telje­sítmény. A Szovjetunióban azt mondják a termelési értekezletekről, hogy a kezdeményezés, az újítás iskolái. A Vörös Vlborgi gyárban például egész vaskos könyve van az évi termelési értekezleteknek. Ez a könyv a szov­jet munkás alkotóképességéről beszél, arról a törekvésről, hogy hazája szá­mára minél többet és jobbat termel­jen. Ez volt a törekvése Móninger Im­rének, Tímár Ferencnek és a többi kemencemunkásnak is. Akik nem hagyták a gyenge százalékot „megvé­nülni“ az üzemrész fölött. A Vrirös Viborgi-gyár részleg ér­tekezletein is erről be­szélnek a felszólalások, amikor felvetik a hibákat, [elvetik a munkafegyelem ellen vétőket, mint például Noszkov és Zsibpsz a két la­katos esetében. A Zsolnay-gyár kis csoport, a ke- mencések értekezletei is mindegyre tartalmasabbak. Fölvetik, hogy meny­nyi idő esik ki a munkából rossz szervezés folytán, hogy a kirakok sokszor nem tőrödnek az üzemrész összeségének a munkájával, csak a saját zsebükre dolgoznak, hogy a munkavezetőnek több ígéretét hall­ják, mint tettét látják a hibák kikü­szöbölése, az anyaghiány, a tervsze- rütlenség megszüntetése érdekében. Az eredmény? A kemence előkészí tök százaléka 127, a kemenccrakók 198 százalékra emelték a teljesítmé­nyeiket > Ezek a kis termelési értekezletek olyanok, mint az éles lencsék. Hűen tükrözik a hibákat, de megmutatják az eredményeket is. Azt is, hogy a kemencemunkások ma már 115 óra helyett 85 óra alatt raknak ki egy kemencét, azt is, — mert erről most már minden értekezleten beszélnek — hogy teljesítik, sőt túlteljesítik április 4-i felajánlásukat. Hálából és szereíetböl. Szabadságunkért, új életünkért. Ponomarjev e téren is jó inunká’ végzett. A fogaskerekek termelését ötszörösére emelte. A nagyobb fogas­kerekek marásánál esigamaró helyett tárcsásmarót használ. Mindig újabb észszerűsítésen dolgozik. Elmaradha­tatlan kelléke a munkánál a logar­léc és a jegyzettömb. Rengeteg újí­tása. van. A csigamarók helyett kez­detben kéttárcsás marókat használt, majd ezeket háromtárcsásokkal cse­rélte fel, hogy munkája termelékeny­ségét még jobban emelje. A kúpos- fogaskerekek marását régebben egyenként végezte. Ma már egyszer­re tíz kúpos-fogaskereket munkál meg. Ezzel több mint másfélórai mun­kaidőt takarít meg egy-egy műszak­ban. Módszerét átveszik az uráli gyárak és a Szovjetunió többi üzemének ma­rósai. Fő feladatának tekinti a ter­melés technikájának tökéletesítése mellett, hogy tudását átadja munkás- társainak. Munkájáról a Szvcrdlov- szki Műegyetemen is beszámol a pro­fesszorok és a hallgatók előtt, akiié sokai tanulnak tőle. A Szovjetunió hatalmas területén dolgozó munkások tömege felé oktató-film továbbítja Ponomarjev sztakánovista munka- módszerét, így gondoskodtak arról, hogy az minél szélesebb körben gyö­keret verjen. Ponomarjev máig, a háborúutáni ötéves terv első négy esztendeje alatt 24 év munkáját teljesítette. Az Uráli Gépgyárban dolgozó tanítvá­nyai közül Nyikityenko fogaskerék- marós is naponta 4—5 normát telje­sít és a háborúutáni ötéves tervben már 21 év normáját teljesítette. Gusz- jev, a „Kalinin“-gépgyár fogaskerék marósa ugyancsak Ponomarjev köve­tője és már 22 év teljesítményét vé­gezte el. Viktor Ponomarjev Bztahánovistá- nak a termelés és oktatás frontján aratott sikerei nagymértékben hozzá, járulnak ahhoz, hogy a szovjet em­berek még többet és jobbat, termelje­nek. ILÁINIYOIK Ä TRA&CTORON Meg akarja nyerni a versenyt a debreceniek előtt a mágocsi női brigád A múlt hét péntekjén, a kora reggeli órákban nagy sürgés-forgás volt a má­gocsi gépállomáson. A hatalmas gép­színek széles ajtajai nyikorogva tárul­lak ki az olajtól csillogó, fényestestű traktorok előtt. A gépek körül tizen­két kezes-lábasba öltözött, piros pöty- työs kendővel bekötött fejű lány szor­goskodott. Az egyik az előmelegítő lámpát tette a traktor orra alá, a má­sik kezében a zsírozó pumpával, járta körül a gépet és lekente a- csapágya­kat. YSindcnkfneK akadt munkája. mert mégegyszer jól megvizsgálták a traktorokat, nincs-e valami hiba. Egymás után indulnak be a traktorok és dübörgésük megtölti az egész ud­vart. A szél felkapja a hangokat, vi­szi ki a község házai felé. hirdetve, hogy megindultak a traktorok, mennek a dolgozó parasztok segítségére. A mágocsi két termelőcsoport tag­jai már nagyon várták őket. A szép dö és a megszürkült föld jelt adott a munka megkezdésére. A csooortok tag­jai már jártak benn a gépállomáson és jelentették a lányoknak. hogy már megkezdhetik a tárcsázást. — Versenyben vagyunk — mondo* :ák a traktoros lányoknak — és az a célunk, hogy a munka minél előbbi »' "égzésével. a versenyt meg is nyer;ü‘ Azóta a női brigád gépei már me. meg is kezdték a munkát a két cso­port földjén. Utassi Matild és Molnár Erzsébet gépei az „Uj Élet" termelő- csoportnál dolgozik, Török Mária és Simon Jolán pedig az „Uj Barázda" termelőcsoportnál. Szüntelenül rójjáka köröket és csak akkor állnak le, ha a gépet kezelni kell. De akkor is rö­vid időre, mert a munkát jól megszer­vezték. Amikor tankolni kell, a gya­kornokok már előre megtöltik a vödrö­ket és azokat a tábla szélére viszik. Ott egy pillanatra megáll a gép, betöltik az olajat, aztán hajrá tovább. Hárman vannak egy-egy gépen, a felelős veze­tő és két gyakornok. Amikor megala­kították a brigádot, úgy számítottak, hogy minden gépre négy leány jut. majd. így hármasban egy kicsit több a munka, de jó beosztással kiküszöbö­lik a nehézségeket. Vau e«y másik dolos: «s. ami egy kicsit nehézzé teszi a munkát. A gyakornokok, akik most ülnek először a traktoron, még kevés tapasztalattal rendelkeznek, de az „öregek" mindig mellettük vannak és ha valami hiba van. azonnal kijavítják. Kihasználnak minden percet, mert nem akarnak szé- ■ en^cn maradni a férfi traktoristákkal nemben De legfőképpen a debreceni ni brigáddal szemben akarják meg­verni a versenyt: amióta pedig meg­ették április 4-i felajánlásukat, még sokkal jobban igyekeznek. Egy kilencven holdas táblában dol­goznak, amelynek már a jó résiét el­végezték. Nem messze tőlük, a csoport tagjai három lófogattal vetik az árpát. A borsó vetés már készen van. Ezért sietnek a leányok, hogy ők is időben be tudják fejezni a munkát. Azonban, ha sietnek is, a minőségi mun­kát nem hanyagolják el. Varga Lajos, a csoport elnöke, ott áll a tábla szé­lében és nézi a munkát. Elismerőleg bólogat: — Nem hittem volna, hogy ezek a leányok, ilyen jól elvégzik a tárcsázást. De nemcsak a csoportbeliek, hanem az egyénileg dolgozó parasztok is di­csérik őket. Már voltak a lányoknál olyanok, akik még eddig nem kötöttek szerződést, mint például Jankó Lajos, Németh András, Fekefe Sándor és Müller Ádám egyénileg gazdálkodóit. A vidám tavaszi napsütésben egy­más után megy a két traktor, rajtuk nevető szemmel, mosolygós arccal ül­nek a leányok és irányítják a gépet egyik barázdából a másikba. A tárcsa szaporán aprítja a szürke földet, mely­be az új életet adó mag kerül. A trak­torok puffogása messze elhallatszik és összevegyül a melleltük vető csoport­tagok lovainak hangos nyerítésével sa tóvezefő lányok fel-felcsenclü'ő tavaszi énekével. Bolz József. A tavaszi nap egyre több szint csal ki a nagybudméri határból. Szürkésbarna a megcsíkozott föld, üde zöldek az őszi vetések, élénk­piros az ivánbattyáni állami szőlészet közelben fekvő tanyájának teteje, szürkéskékek a háttérben a hegyek és világos, márciusion világos ae ég kékje. Majdnem ilyen színű a csoport irodájának fala is, ott, ahol a Sztálin kép függ. Es mintha erről a magasságos nagy kék falról is Sztá­lin elvtárs képe nézne mosolyogva, biztatóan az április 4-i felajánlása- kát teljesítő esonortinnnkra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom