Dunántúli Napló, 1950. február (7. évfolyam, 27-50. szám)

1950-02-12 / 37. szám

8 MRP L Ő I®» FBBEUÄ5 T2 EGY TANÍTÓ Sa*W fatoán ace ablaknál to és a februári, bófoltop messzeséget fi- Syiáte. - Á aSb táj felett elcsúszik te- kmtpte és valahol, amerre most a kÓdbcSceraeredett Dráva folyhat, ott éj meg a határnál. Tönkre mentek ott *7 étetek — gondolja — s erről á 'magáé bdkkan fel az agyában. Negyvenkét évet él végig ott, az ufctefc melletti karos®zákben, anél­kül, hogy egy hevesebb mozdulatot fenéé. .Néha húzza fel sűrű, fekete szemöldökét, ha gonoszabb részletei vilbwmaik fel benne ennek a küzdel­me«,, férfias életnek. Az eteő évekre igen homályosan lét uássza. Szabadka, ahol 1908-ban TBegazüJetett, csak átfut a lelkén. Aawóoal apja arca kerül elébe, a »apSbéres vasúti fütő megkeménye­dett, agyonbarázdált homloka. Hu- *zc«iöt óvet dolgozott kinevezés nél- JsüL'De nem fogta be a száját. Min­dig; egy jobb világról beszélt, de «sohasem tudta pontosan, hogyan gondolja. Az ő számára nem fogal­mazta meg senki, mint fiának, Szabó Tztvármafc Az felső két elemi Is a gyermek- élet «sínes ftntudatlansága még, a .Száva melfetti váródra iskoláját alig látják emlékező szemei. Siklós már éteáen fekszik szemlélődése horizont­ján. Az elemi Jsfcola utolsó két éve * trr. utána következő négy esztendő már emlékezteti a nyomorokra is. He most szavakban megfogalmazná, .«mit így átél, inkább ezt mondaná ónak erről az időről: Nagyon szegé­nyek voltnak. •- Baj*. Szabó István, a tanítóképző rztéaet eSaS osztályos tanulója a Duna-menti városban. Éppen olyan .kopott, mint a polgári iskolában, de •gyre fette az elszántság benne. Nyár van, veröfenyes, vakációk ide­je. s a Ws Szabó-fiút a Siklós—Har­kány közötti vasúti aín mellett leli a réggé#, napsütés és ott tatStjo az alkonyat is a can mellé térdelve. Füvet gyomlál reggeltől estig. — Nagyon szegényét, voltunk — «eöial meg félhangosan az emlékezés erejétől hajtva. — Nagyon szegé­nyek voltunk. Négyen «szegények voltok. Féldíjas tanulója volt a tanítóképzőnek, de • tandíj második fele is csak ko­moly pénzt jelentett Szabóéinak. Menni kellett naponta a sín mellé, adatáráéi*« a végtelen, fénylő szalag oldalshoK és repedezett ököllel tépni a füvet, amely ugyancsak Harcolt a ■saga élteiéért, nem egykönnyen sza­kadt ki a talpfa tövéből. Aztán mégiscsak elfogyott a fii s •jkkor Pista -kőművesek mellé szegő­dött. gyógynövényeket, gyűjtött, hogy fifiérekért adjon túl rajtuk. Letelitek m ufóké iskolaévek is. Szabó Ist­ván tovább tanult volna, ha három testvére eltartásának gondjából nem jptott volna néki is. Nem volt más választás, kellet a pénz az éleihez. • 1028-ban állásba ment Fizetését bazaküdőtte testvéred számára, ön­maga Instruálásból tartotta fent ma­gát. Az eteő fizetés! — Mennyi is volt? — elneveti magát a karosszékben, amikor erre gondol. 144 pengő! Száznegyvennégy! Tíz év atett 105 pengő lett belőle. Tiz keserves év volt ez. Csecse tanítója, Szabó István, nem tudta eléggé sze­retni a maga hivatását ekkoriban. Csak gépiesen végezte munkáját a Nógrád-megyei faluban s a legmoz­galmasabb részek azok voltak éle­tében, ha összetűzött, a környéki pa - pókkal, mert hát felekezeti iskolában tanított. Sok ragyogó ötlete lett volna, de egyenldnt vetélte el magában őket, hisz kutyának sem kellettek. Élnie kellett a maradiságban, a bigottság fészkében tíz éven át. Hosszú az ek­kora idő, különösen, ha rácsokat húz az étet köré a gazdagok, a ka­landorok, meg a papok törvénye! ® Az ablak alatti táj felett kisütött a nap. Szabó István most alsószent- mártoni tanító. Itt az óz iskola, ame­lyet ő vezet egyre nagyobbodó szív­vel, Alsószentmárton cseperedő né­pét hivatott olyan emberekké nevel­ni, mailyenné Szabó István diák­korában nem lehetett erre emberfia. Ceruzát vesz elő a-folső zsebéből, aztán egy másikból egy szelet pa­pírt és két számjegyet ír egymás alá: 105 650 Aztán kivonja a felsőt az alsóból, aztán áthúzza az eredményt s akkor egy kerek ezrest rajzol szép lassan melléjük. így játszik önfeledten a számokkal, melyek ugyancsak sokat jelentenek az ő történetében. Százöt pengője volt valaha, most hatszáz- ötven forintja fesz. De ez sem biz­tos még mert ha a falu cigányisko­láját elismerik, ásni valószínű, akkor havi egyezer forintot toes kereken! Hirtelen összerezzent. Hátrafor­dul. Mögötte Irén áll, felesége. Ö is itt tanít az iskolában. Ketten ke­resnek. Ez jut Szabó István eszébe és mégegy számot ír a papírra. Az asszony keresetét. Nem beszélnek egy szót sem. Irén látja a számokat, tudja, miről van szó. Egyszerre aztán mégis megszólal Szabó István: — Hívd be a gyerekeket 9 Míg az asszony kimegy befejezi a maga történetét. Nagyon sokat dolgozik az utóbbi időben, de ilyen kedvvel még soha­sem tette. Hisz minden munkáját értékelik! S ami a legfontosabb, amire legbüszkébb: a Párt, is figye­lemmel kíséri lépéseit. Igen, nagy elismerés érte. Tagjelölt tett! Ebben a fél-sokác faluban komoly felada­tokat jelent ez számára. De amióta államosították a felekezeti iskolát, minden könnyebb. A pappal azért ma is sok még a baja. Különösen, hogy kuruzsló is! Két gyermeke berobban az ajtón, mögöttük felesége mosolyogva csi- t.ít.ja őket. Azok apjuk nyakába csimpaszkodnak, csókolják hízeleg­ve, siva’kodva. Ránéz az asszonyra, az meg őt figyeli. Egyben a család, a boldogság, a jövőjük. —, Holnap nekiállok — mondja Szabó István — és újból megpróbá­lom összehozni az analfabétákat. Meglásd, milyen község tesz ez! Arra gondolt, hogy alakul a TSZCS, van szövetkezeti bolt is és egyre motegobb .iónnpottal köszön­nek azok is, akik pogánykodássai vádolták, mert ötvenéves létükre bc- kényszerítette őket az iskola padja; közé, hogy legalább olvasni, írni tudjanak. Kopányt György üifc mec AvatRéMftcwr jj Az ember megkezdi a természet átalakítását 7,500.900 Szikra-könyve! vásárollak a Menzák 1949-kn A Magyar Dolgozók Pártjának könyvkiadója, a Szikra beszámolót tett közzé 1949. évi működéséről. A Szikra 1919-ben kiadott könyveinek példányszáma 30 xrázalékkal méghaladta. az előző négy érben kiadott Szilzra-könyvelc együttes példányszámát. Az átlagos példányszám 12.000- ről i26.000-re emelkedett. A marxizmus-lenfnizmtts h/asszi húsaiból 3,061.500 példányban 55 rmt, a palittTxii-ncmzcSk.özl rmtnkásmozgalom tárgyköréből 1.535.480 példány­ban 68 mű, a szépirodalom köréből 957.840 példányban 60 mű, az ifjú­sági müvekből 148.500 példányban 9 mü jelent meg. 1949-ben a tudomá­nyos rrodalcrmból 3,047.100 példányban 142 művet adott ki a Szikra. A marxista kiadványok átlagos példányszáma 56.000 volt. kétszerese ez előző évinek. 1949-ben jelent meg Sztálin összes műveinek első két kötete. 75—75.000 példányban, az eredeti szovjet kiadással megegyező formában. i A politikai kiadványok közül kiemelkedik Rákosi Mátyás „Építjük a nép országát” című új könyve, amely a könyvnapon jelent meg. A tudományos művek közül kjllön említést érdemel „A Szovjet­unió a szocializmus országa” című könyv, amely ismerteti a Szovjet­unió földrajzát, történelmét, gazdasági és politikai felépítését. Az 1949-es évben a magyar dolgozók 7,500.000 Szikra-könyvet vásá­roltak, többet mint az 1948-ban vásárolt könyvek kétszeresét. A könyvvásárlók zöme a. munkásosztály soraiból került ki. E mellett a falvak dolgozó parasztsága is elindult már a kultúra, a könyv bir­tokbavételére. A Szikra megszervezte vidéki terjesztési központjait is. Az 1949-es évben 19 központot létesítettek a nagyobb vidéki városokban és fontosabb centrumokban. A Szikra vidéki forgalma 1949-ben elérte a két és fél millió kötetei. Az egész világon körülbelül 400.000 növényfajta ismeretes. Az ember ebből a nagyszámú készletből, csupán né­hány ezer fajtát használ fel saját cél­jaira. Az ember által átalakított és termelt növényeket, termesztett vagy kultúrnövényeknek nevezzük. Javaré­szük a táplálkozás céljait szolgálja. A termesztett növények ft ősül azonban igen sokat ipari célra használunk feh Ilyenek pl. a gyapot, len, kender, ri­cinus mag. Ez utóbbi a repülőgépmo- torok kenéséhez szükséges. A burgo­nyatermés <gy részét. keményítőnek és szesznek dolgozzák fel. Búzát, árpát, kölest, káposztát, több mint ötezer év óta ismeri az emberiség. Zabot, borsót, rozsot, céklát, meggyet körülbelül kétezer év óta ismerjük. Miég későbben jelent meg a kultúrnövények között a málna, ribizdvc, dinnye, tök és a petrezselyem. Feltételezhető, hogy a termesztett növény a vad növényből kezdetben természetes," azután tudatos kiválasz­tás eredményeként alakult lei. Igen sok esetben a termesztett növények magvait, alig lehet megkülönböztetni a vadfajták magvaitól. Az ember ős­idők óta alkalmazta a természetes ki­választást. Az erdőben összegyűjtötte a külsőleg szép gyümölcsöt és haza­vitte. A gyümölcs elfogyasztásával és magvainak eldobásával tudatlan ti l hoz zájárult ahhoz, lxigy lakóháza körül a hasznos növények meghonosodtak. Réoi írott emlékekből kiderül, hogy a növények kiválasztását tudatosan i>s végezték. Kínai, hindu, görög és római kötlSk, műveikben részletes tanácsokat és utasításokat adnak a jó kalász és mag kiválasztá­sáról. Azt a feltevést, hogy a termesztett növények .valamennyi értékes - gazda­sági különlegessége és sajátsága az emberi kéz pitivé, Vilmorm bizonyí­totta he. A vnd sárgarépát vizsgálta, melynek a gyökere vékony, kemény és teljesen ehetetlen. Úgy ápolta a nö­vekvő vad növényt, mint a kertit. A vad sárgarépa gyökerei a jó ápolás ellenére is vékonyak és ehetetlenek voltak. Következő évben csak június­ban ültette el a vad sárgarépa mag ját. A növény nem tudott teljesen ki­fejlődni, nem tudott ki virágzani és magot hozni. Emiatt némely gyökere■ ben tartalékként felraktározódolt ez a tápanyag, amelyet a késői idő miatt o növény már nem tudott felhasználni. Ezek a gyökerek már vastagabbnak bizonyultak. Azután figyelmesen kivá­logatta a vastagabb gyökereket, ame­lyek a bennük lerakodott tartalék láp anyag felhasználásával befejezték tel­jes 'fejlődésüket és magot adlak. Vll- morin ezután újbói kiválogatta « vas­tagabb gyökereket cs szárakon mag­vakat nevelt. A harmadik nemzedék már vastagabb gyökereket adott, n következő nemzedékek pedig a kivá­lasztás és a helyes ápolás következté­ben már épp oly vastag gyökerű sár­garépát adtai;, mint a termesztett sár- garé[ia. Első kísérletet a növény termesztésének átalakítás ára 1717-ben egy angol kertész végezte.. Kenti székfű két különböző fajtáját keresztezte és olyan mindkét faj jel­legével ellátott szekfüt kapott, ami­lyen azelőtt nem élt a természetben- Ennek a keresztezésnek még nem tu­lajdonítottak nagyobb jelcntősógcte Dinné Károly termesze Meutotö 1750- ben a pétervárí Tudományos Akadé­mia elé terjesztett művével tudományo­san megalapozta a növények keresi térésének lehetőségét. Mig a tudósok fáradságos munkával keresték a ke­reszteződés elméleti magyarázatát, ad­dig jó kertész szakemberek egész se­rege írj kerti növényeket és gyumi'Acs- fákat hozott [ötre. Növények és élőlények termesztésé­nek sikeres átalakítása csak Darwin tanainak megjelenése és elterjedése után vált lehetségessé. A Szovjetunió tudósai, akik & dar­wini tanokat magukévá tettéi és to­vább f eposzt ették: Tyimirjazer, Micsu­rin, Liszenkó ét még számos szovjet kirfató a természet nagy áralakítói. Lieh«er György KÁRPÁTI RAPSZÓDIA „Nemcsak harcolni fogok halá­lom után, de győzni is fogok...” — kiáltja a reakciós lengyel táborno­kok felé Petrusevics Mikola, Illés Béla nagyszerű regényének hőse. Es az ügy, amiért Mikola, Asztalos Kál­mán, Feldmann Ignác, Bálint Géza harcoltak, valóban győzedelmeske­dett. Illés Béla könyve mesteriem, való­ságában rajzolja meg a kilencvenes évek vége felé kifejlődő kapitaliz­must. De féltő gonddal kíséri az alt­kor megindult magyar munkásmoz­galom-lépéseit is. A könyv elmondja, Alekaeej *pj* több «int 30 éven át pásstorko- 4ott, ismeri» egész faJa. Alefcszsj, mint gyer­mek, apjának segített, ö volt a „kispásrtor“. Azon *5 jjurpsrém, hogy befejezte az iskolát, az öreg megfázott, ágyba folrikít, többé nem is ketl. fel. A'laksaej Vettesbem maradit ®* anyjával, azután Vöwyrolö lett a kolhozban. Amikor kitöri « háború, (fedootkozcfct a tromfra. Lmzerolé* »tán hazatéri és Area házat taták. AJdfcsreí aoyj*. két év* halt meg. **6ta aenOei *em Ufcarti itt Nem maradi me IH. A zubbony* tele van ér- dteótemMftfel, minek törné magát a kolhozban — worwíiák «* emberek Alekszej re. De Alekszej elment a kolhoz vezetőségéhez és kérte, segits-enck neki, hogy fölépítse a házat,-— Hát Jtihon maradbz, Aljosa? — kérdvrie az • _ Miért kérded, Iván MibsjVvics? Hiszen, nem lei • kolhozból? •, ' Szóvá] itt maradsz? — < *z elnök közelebb székét Alekszejbez. — Jól határoztál. Ami * Házadat illeti, adunk pénzt, bútort is bele. Munkát pedig válassz, amihez kedved van. Köny­veiméi újra, mint azelőtt?... De ha akarod, bri­, gádvezetőnek is kinevezhetünk. Alekszej aznap nem adott választ a kérdésre. •Tpferics, a kolhoz ácsa segített neki rendbeli ózni *. hájzaé és haaniskás mosollyal megjegyezte: —Gazdaasszony nélkül árva a ház. Vennéd el esetleg az nnokahugomat, Más* Kropalevát. Az *pj« a legelső kovács messze környéken! Egy, este találkoztak az utcán. —1 A’ mi brigádunk vezetője leszel? — kérdezte, a. leány olyan hangon, mintha előre büszke lenne arra, hogy Alekszej lesz a vezetőjük, '— Nem tudom, még nem döiV.öttem — mosoly­gott Alekszej. — Az elnök mondta. — Igen, nekem is ajánlotta, de más munkát szőreinek. AWATOIilJ SZCBOm': A PÁSZTOR — Hát persze,... lehetsz akár pásrior is! Ez--csak úgy kiseabdtt Mása száján. Haragosan mondta, mert szerette volna, ha Alckseej lenne a brigádvezetőjük. Most már nagyon megbánta, ho$jr ennyire meg­sértette. —• Akár pásztor is —• ismételte tompa hangon Alekszej és köszönés nélkül ea-rkon fordult. Ä leány tej.szett neki, a snesne, mosolya, a kis gödrőcskék az arcán, do annál jobban sértette, holy Mása úgy lenézi * a pásziorkedást. amelyben cltöltöMe egész gyermekkorát. A pásztorkodás ko­moly munka, fisz kell-hozzá, hogy sok -tejet ad­jon a tehén, finom gyapjút a bárány, jó húst a sertés. Magja Sztálin elvtárs mondta: „A boise- vlkoknak kel! kézhevenniök az állattenyésztést!” S Alekszej elhatározta, hogy pásztor lesz. Az első , tavaszi napon megindult a nyájjal a lege­lőre. ‘ Mása csoportja az istállónál találkozott az új pásztorral, Az egyik fejőlány, Sztyosa Mirova kísérte. Kátya a Másáéik csoportjából nem állta meg, hogy ne mondja: '— Úgy látszik, nemsokára eküvöre készülnek a fejölányok! Láttátok hogy nézett fel Sztyosa Aleki-szejre? Igaz, jóképű fiú Aljosa, nem csoda, hogy tetszik. A Ienülto.és idejéig nem találkoztak. Úgy tet­szett, Alaksz-ciné! közombösebben már senki sem viselkfcdhcták. Csak néhány szót vakoltak és: el­búcsúztak anélkül, hogy valami lényegeset mond­tak volna. Vége felé járt a kaszálás. Minden: elkövetett a lányokkal együtt, hogy az ö csoportjuk föld­jén legyen a 1 legszebb termés. — Ha az Iljusin-dombokon kemény a fü, Alek­hogyan lesz egy úrigyerek, a jó­módú Bálint József birtokos üából kommunista. Hogyan válik „Kuruc Bálint Géza” a harcias „magyar” fiúból az internacionalizmus hívévé. Előttünk játszódik Kárpát-Ukraj- na népének élete. Látjuk azt a mes­terségesen, az uralkodó osztály áital szított tüzet a nemzetiségek között. De megmutatja a könyv a munkás­ság, a sztrájkoló munkáság szolida­ritását a közös harcban, nemzetiség­re, fajra való tekintet nóBaiil. Illés Béla köny.ve nemcsaik Kár- pát-Ukrajna egy részét, a munká­sok harcát, vagy a kapitalizmus r-o- i# .hamos kifejlődését követi, de mes- ,. , . pefteri vonalakkal rajzolja meg a régi SZV) megsózza Mária Knvánov*^- Ls^ kispo3gárofe soreát> :ncly ^ fcfc. mindent beit a könyvébe Egy ktsborjú *em p _^ fé-l® utat ismert; meghajolni a fcerr- tullt. cl. amióta ö a pásztor. Indlos ál-l»tt«o.yes*,o i előtt, vagy elpusztulni, .lassan lesz a fiúból, egész éjjel a könyvei raeLeít ű ■ f proletarizálódini. Fettárja Illés Béla Nagy ember lesz, meglátjátok! r ennek az osztálynak ingadozását, De a legmagasabbra akikor emelkedett Aiek- f mely még nem érezte meg az. igaz- saej, amikor kivitte, hogy duzzasztót építseuckf ság útját, de felébred benne, hogy a a pótokra• soha többé a szárazság nem kerítheti? rendszer, amelyben élnek igazságtu- hatalmába sem a föMet, sem * legjtílőkct. J lan-elnyomása tömegek millióinak. Mása is kiment ety toltcSkAvud, hogy segitsenj Ragyogóan megrajzolt alakok so­az építőknek. A fenyvesben már reggel Irivág^k\ roza^t h<^ elénk a toyv M^- , fi ■ ,_n itanulouk tiszteim SzeveDa doktort, három torzosét, azt kelleti elhoznm. , <E.sze Tamást, Fóti Jánost, szeretni — Egyedül^ fel tudod-e rakni , f Mairusza dadát, az egyszerű, hős ru­gorics húgától. _ _ iszin asszonyt, Mih-aHsrót, a medve­— Fel — mondta magabiztosain a leány. J ölöt, Illés Béla regényének „erdei A két kisebbet még csak rá tud to emelni a\ üm,bereit.” talicskára. De a harmadik sehogyan sem ment. J Együtt étjük át a forradalmat Kár- Mása még bolttal is megkísérelte felemelni, de azipát-Ükrajnaban, a forradalmat, sem használt, — ereje kenés volt a fatörzshöz, Á amit elfojtottak, a íorradalmat, ame- Ekkor a talicska mellett megjelent Alekszei.'J lyért elesett a hős „Vörös Petruse- Könnyedén emelte fel a nehéz rönköt, odiakötöztc^ vies”. De az ügy, amiért a harc folyt, a másik kettőhöz, azután megragadta a talicskát. Mása mozdulatlanul állt, Valami nagy fogta el szívét. — Köszönöm, hogy segítesz bátortalanul. . < — Nem is tudtom, hogy neked segítek, ^csaki kitolódott, csak néhány perc megláttam a fák között, hogy valaki bajlódik ittl ahhoz-a sokezer évhez viszonyítva, — "mosolyodon cl Alekszej. 'amit az emberiség sötétségben, nyo­— Ha tudod, hogy én vagyok, nem segítesz? 7 mórban, szolgaságban töltött és csak A fiú nem felelC csak újra a kötelet kezdtef pár pillanat a napsütéses, szabad, igazgatni, pedig erre semmi szükség nem volt.{boldogJvezrplek mellett, «j Most a bokrok mögül kilépett Jogorics. K Unm I n n, S' él ott H-Sikerült? - kérdezte to m^^J}olytalAZndhnüÍt, 'ahol az elnyomomk .s: — De hiszen latom, akadt segítséged! - twrcb(l szálInnak elnyomóikkal." előbb Mása mosolygó arcára, majd Alekszej za-f Az azöta ,a világ egyharma­vart képére nézeti!. ^ cj.-jn győzött. Es a . világ minden ré­Elnevette ma,gát és vidiáman mondta: ^szén élő Bálint Gézák, Petrusevics — Au! hiszem, gyerekek, ideje, hogy megbprot- # Mikolák, a hős „erdei emberek” Jd­válkozzam cs elővegyem az új ru'hámát 'az eskü-fvívják a másik kétharmad győző- vörcl,.. mé't i* T” M !# vic .fiiem bukott el. Illés Béla így fejezi örömv be könyvét: j „Mondjam azt, hogy akármi is ,, i történt és akármi is történik, mi mondta hal an-'i mégis; győzni fogunk. Mondjam azt, ’hogy az a pár év, amivel ' győzel­/

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom