Dunántúli Napló, 1950. február (7. évfolyam, 27-50. szám)

1950-02-12 / 37. szám

t

IS50 FEBRüAl Í2

NAPLÓ

a

f

Az ifjak és nők felvétele lerén nincs fordulat

— Rengeteg azoknak a panaszoknak e száma, amelyek arról számolnak

be, hogy

a munkások és parasztok, értelmiségiek beadják tagfelvétel} kérelmüket és ezek a kérelmek hónapokig fekszenek elintézetlenül, közben 6enkisem foglalkozik a jelentkezőkkel.

Nem beszélik meg velük, hogy miért húzódik az ügyük. Ezek az emberek hétről-hétre eredmény néikül járnak a pártszervezetekben érdeklődni, hogy mi van az ügyükkel.

— A tagfelvétellel kapcsolatos hibákért felelősek központi szerveink is, amelyek szintén nem mentesek a bürokráciától és intézkedéseikkel, amelyek nem számoltak az alsó szervek merevségével és bürokratikus módszereikkel, hozzájárultak a bajokhoz.

— Változatlanul

hiba van az ifjak és nők felvé— Egyes vidéki pártszervezeteink vezetését sokhelyütt a felszabadulás előtti mozgalmakban közvetlenül, vagy közvetve résztvett, főképpen idősebb elvtársak vették kézbe, akiknek egy része úgy érezte, hogy a múlt üldöztetéseiért joga van szinte az összes párt-, állami- és gazdasági funkciókra, hogy csak ö hivatott a község ügyeit is intézni. Előfordul, hogy

egyes párttagok a Pártban viseli tisztségüket ugródeszkának tekintele körül.

Azok a bajok, amelyeket a Viharsarokban észleltünk, országszerte mutatkoznak. Ez annál súlyosabb, mert hisz az ifjak és a nők zömének Pártunk felé fordulása éppen az utolsó két esztendőben történt meg. Viszont 1948 februárja óta tavaly nyárig lényegében tagzárlat volt Pártunkban és utána a tagjelöltfelvételt megszigorítottuk. Nálunk mind a mai napig nem alakult meg egy — a Szovjetunió Komszomo íjához hasonló — egységes ifjúsági szövetség, amely Pártunk számára az utánpótlás kinevelését az ifjúság köréből megkönnyítené. Ezek a szempontok parancsolóan megkövetelik, hogy V

a tagfelvételnél különös gondot fordítsunk az iíjakra és nőkre.

Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy ezen a téren komoly fordulatot elérni még nem tudtunk.

fik és lehetőleg csak akkor vállalják el a Pártban a vezető tagságot, ha biztosítják nekik a fizetett funkciót,

vagy ha ilyen nincs, pártvezetőségi tagságuk felhasználásával igyekszenek azt megszerezni.

— Ezek nem egye» kirívó, hanem eléggé elterjedt jelenségek, ennek eredménye legtöbbször az, hogy a Párt vezetése a közigazgatással,- a földmű vesszövetkezetekkel összefonódik, a népnevelőket nem a párttitkárságról, hanem a községházáról irányítják, hogy a pártvezetőségi tag a traktorbizottságban az őszi szántás-vetés sikeres és gyors elvégzése helyott a földmüvesszövetkezeti traktor minél jövedelmezőbb kihasználását tartja szem előtt. A párt- vezetőségi tagok nagymértékű beépüllé se a különböző fizetett funkciókba azt is eredményezik, hogy

nem a Pártban, hanem a közigazgatásban és a földművesszövetkezolekben végzett munkát tartják fontosnak azon a címen,

hogy a fizetést onnan kapják. Ezeket. a jelenségeket, amelyek nem egy esetben korrupciós jellegűek, az ellenség kitünően fel tudja használni, pártszervezeteink elszigetelésére.

— A bürokrata fennhéjázó, szerényte len, nem tanul, nem szereti a fejlődő kádereket, elnyomja a nőket, az ifjakat, hogy milyen az elbürokratásodot1 szervezet, arra egy példát: Mezőkovács- bázán a tizenhárom vezetőségi tag közül kilenc fizetett funkcióba helyeztette magát, az elnök öt holdon egyéni gazdálkodást folytat és községi esküd*. A titkár ugyancsak öt holdon egyéni gazdálkodást folytat, a földmiivesszö- vetkezet cirok-átvevője. A propagandista magángazdálkodása mellett a szövetkezeti tejüzem alkalmazottja. A tömegszervező magángazdálkodása mellett gabonafelvásárló. A káderes az OSZH pénztárosa, a gazdasági vezető a DÉFOSZ irodavezetője, a frakció- titkár a ciróktelepcn van alkalmazásban, a női felelős a szövetkezetnél ha- romfife’.visárló és így tovább és fgy tovább.

A tártban viselt tisztség, mint agródcszba

Az éberségről Párítmklsaat sokat beszélnek, efe kevés eredménnyel

*— Nem lehet csodálni, hogy Ilyen viszonyok mcltetit eltompul az ellenséggel szemben az éberség. A Itajk-per egyik tanulsága az, hogy, az eddiginél hasonlíthatatilanxbbul éberebbnek kell tenni. Néhány hétig valóban úgy látszott, hogy az éberség terén fordulat áll be, hogy Pártunk megtanulta, hogy minden néven nevezendő nehézségnél, hibánál vagy bajnál az okok közt keresse az ellenség kezét is. Azóta azonban meggyőződhettünk arról, hogy

az éberségről Pártunkban sokat

beszélnek, de kevés eredménnyel.

Erre nézve néhány esetet sorolok fel. A Szabad Nép egyik tudósítójának az éberségre való hivatkozással, nem engedték meg, hogy lefényképezze egy termelőcsoport fajbikáját. Viszont október végén és november elején,, amikor az ellenség ezer és ezer esetben terjesztette a forint leértékeléséről szóló álhíreket és szervezte az áruvásárlási pánikot, szervezeteink és tagságunk csak akkor vette észre, hogy itt az ellenség munkájával áll szémbed, amikor pártverefőségiink erre ráirányította a figyelmet.

Amikor az ősszel feltűnően kevés cukorrépát kaptak a gyárak, kivizsgáltuk az ügyet. A szakértők ennek ma- gyarázásáxa minden termelési tényezőt felsorakoztattak, de hallani sem akartak róla, hogy itt az ellenség keze közrejátszott. Amikor azonban néhány száz cukorrépa-termelő kóláknál vizsgálatot tartottunk, kiderült, hogy szinte kivétel nélkül visszatér to. ták termelésünk húsz—harminc százalékát és példájukat megfelelő számú középparaszt követte.

Kiderüli, hogy párt titkáraink tudtak erről, de eszükbe se jutott közbelépni.

— Nyíregyházán megtörtént, hogy a városé tátikár és az államvédelmi hatóság vezetőjének figyelmét felhívták arra, hogy a hetipiacokon a ku- lákok sorban Alinak a pékségek elölt és zsákszámra vásárolják a kenyeret, amelynek jelentékeny részé: a disznókkal ellették fel, vagy spekuláltak vele.

Mind a két elvfárs nyugodtan kijelentette, hogy nincs ok közbelépésre, mer*: a kenyérjegy megszűnt, mindenki vásárolhat annyit, amennyi neki jólesik.

— A len gyeik ápolna! gyilkosság alkalmával, dacára annak, hogy a meggyilkolt Kis» elv társ at néhány hónappal ezelőtt: már egyszer megtámadták a kulákok és a meggyilkoltnak a kezei há' ra voltak kötözve, a helyi elvfársak az első időben nem is gondoltak arra, hogy az ellenség műve lehel. A Slandard-gyári kémkedés és szabotázs ij sorozatos példákon mutatja, hogy az éberségről egyelőre inkább csak beszélünk, de kevésbé gyakoroljuk.

is előfordu’t, hogy szervezeteink az iskolák, a szemináriumok szervezésénél mechanikusan jártak el. Az önkéntes jelentkezés elvét nem tartották szem előtt, hanem gyakran kiütitek iskolákra, vagy szemináriumokra olyan elv- társakat, akik erre nem jelentkeztek. Az eredmény helyenként az oktatás színvonalának csökkenése és jelentékeny lemorzsolódása volt. Mi tavaly ősszel körülbelül háromszázezer tanú* ióval kezdtük a pártoktatást. Mikor azonban rájöttünk, hogy túlsókat markolunk, ekkor ezt a számot minden zökkenő áélkfll kettöszázhűszezerre csökkentettük.

Oktatásunk sikerét mőg mindig gátolja or. a fény, hogy nagyon sok eívíársunk az oktatást a gya- korfaíi élettől és a Párt építésétől elszakítva nézik.

— Fel kell figyelnünk arra, hagy helyenként az oktatással — és általában a párt munkával — kapcsolatban túlterhelésről panaszkodnak.

Pártunkban rengeteg a felesleges ülés, a felesleges értekezlet.

Az aktivisták agyon vannak terholves ugyanakkor jó, alkalmas nő és ifjú káderek munkábaállífását elhanyagolják.

— Nem egyszer azt tapasztaltuk, hogy munkáskádereink, különösen ha magasabb funkcióba emeljük őket, nem szívesen tanulnak. Pártunk részéről he. Jyes és célravezető volt az. hogy a hatalom megszerzése után, ahova csak lehetett, az Ipari munkásság, a dolgozó parasztság legjobbjait küldtük.

Megsíunfeijülk a pái*flnnSicíonárin«ok egyik bcoszfáMlbóS a máikká való ránjgatását

Rá kell mutatnom még egy jelenségre, melyen, ha nem változtatunk, feilééitenül súlyos károkat okozhat Pártunknak.

Ez a pártfunkclcnárlnsok fluktuációja, hullámzása.

1945-ben, vagy 1916-ban, amikor Pártunk álig, hogy kik örült a föld alól, amikor a kádereket nem ismer ük és amikor az ellenséggel folytatót! harc rákényszeritett bennünket arra, hogy egyik napról a másikra éljünk, még mentbe ő volt ez a fluktuáció. Amikor a harc eldőlt és az államgépezetre, a hadseregbe, a gazdasági életbe fokozottan kellett megbízha-ó elvtársakat küldeni, még mindig érthető volt, ha egyik munkakörből gyakran vittük át másik helyre az elvtársaka’t.

Ideje azonban, hogy most már Itt is rendet teremtsünk,

mert a fluktuáció kezd olyan méreteket 6f eni pártszervezefeinkben — és hozálehelem — népi demokráciánk minden területén, hogy folytatása rendkívül komoly Ve3zélyt jelent.

Azzal, hogy egyik beosztásból a másikba rángatjuk funkcionáriusainkat, eleve lehetetlenné tesszük, hogy bedolgozzák magukat munkaköriiVibe és így maguknak sincs módjuk arra, hegy alaposan megismerjük őket. — Amellett tudvalevő, hogy minden új vezetőnek időre van szüksége, amíg bedolgozza magát. Ezalatt az idő alatt elkerülhe etlen, hogy a vezető tapasztalatlansága és helyi ismereteinek hiánya miatt lazulás ne álljon be. Az ellenség ezi a lazulása természetesen örömmel használja fel.

De feltétlenül szembe kell szállni a hibás nézeffel, mely ezzel kapcsolatban néhol lábrakapoll, hogy aki proletár, az már tulajdonképpen kész kommunista. Nem árt felidézni Lenin szavait, aki azt mondja:

„Szükséges lesz a proletárdiktatúra talaján hosszadalmas harcokban álnevelni magukat a proletárokat Is, akik saját kispolgári előítéleteiktől nem egyszerre szabadulnak meg, nem Csodával, nem a Szűzanya parancsára, nem valami jelszót határozat, dekrétum parancsára, hanem csak a kispolgári tömeg befolyás ellen folytatott hosszú és fáradságos tömegharc révén."

— Ezt a lenini tanítást nekünk is meg kell szívlelnünk.

Oktatásunk sikerének gátjai

— Pártunk győzelmének és dolgozó népünknek a szocializmus felé fordulása következtében ugrásszerűen megnőtt a tanulás vágya. Ezt az egészséges fordulatot mi magunk is serkentettük azzal, hogy tagságunk elméleti •színvonalának gyors emelését követeltük.

Ezen a téren igen jelenfős sikerekéi ériünk el, az alsó- 6? kö- zépkádereínk jelentékeny része egészségesen és gyorsan fejlődik.

Ugyanakkor azonban itt is történtek hibák.

— A tömegek tanulásvágyára azzal feleltünk, hogy inkább a mennyiségre, mint a minőségre fektettük a súlyt Az

A nacionaiizrau« vossélye

— Szakadatlanul küzdeni kell a nacionalizmus minden megnyilvánulásával szemben. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a Horthy rendszer 25 esz* tendőn keresztül szívósan és nem sikertelenül igyekezett munkásosztályunkba is beoltani a sovinizmust, az

Szívünk minden melegével

Néhány nap választ el bennünket a Magyar-Szovjet Barátság Hónapjának országos kezdeté tői. Baranyában már tegnap megindult a Hónap bőséges programja, Somogy és Tolna megye egy-két nap múlva követik. A Szovjetunióból a nagynevű tudósok, kiváló sztahánovisták, híres művészek küldöttsége már megérkezett. Eljöttek, hogy mint hazánk legkedvesebb vendégei, emeljék a Magyar-Szovjet Barátság Hónapjának fényét és ugyanakkor tudásukkal, tapasztalataikkal újabb lendületet adjanak gazdasági, tudományos és művészeti életünknek. Minden magyar dolgozó forró szeretettel köszönti ökot, a nagy szovjet nép fiait, leghívebb barátainkat, áldozatkész segítőtársainkat, nagyszerű tanítóinkat!

Szovjet barátaink magyarországi napjai sohasem múlnak el nyomtalanul. Gondoljunk csak a nemrégiben nálunk járt Bikov és Bort- kievics esztergályosokra, Savlju- gin • építőmunkásra és a sztahá- novista munka többi kiválóságára, akik itt tartózkodásuk alatt szárnyakat adtak a magyar sztaháno- vista mozgalomnak, a nagyobb termelékenységért folyó szocialista harcnak. Vagy gondoljunk a kulturális életünket felfrissítő, annak új távlatokat nyitó művészcsoportokra és kimagasló tehetségekre, mint amilyenek a tomboló sikert aratott Alexandrov-kórus, az Oszipov-együttes vagy Dávid Ojszitraéh, Galina Uljanova és a többiek, akik jelentős segítséget nyújtottak a mind mélyebben és szélesebb arányokban kibontakozó kullúrforradalmuftknak.

Miért üdvözöljük olyan forró lelkesedéssel -hazánkban szovjet barátainkat? Elsősorban és döntően azért, mert ölt a szocializmus országának, az új világnak küldöttei. Azé az új világé, amelyet most a magyar dolgozó nép is épít magának és amelyet csak úgy vagyunk képesek megalkotni, kiharcolni, ha hűségesen követjük a szovjet nép súlyos áldozatokkal megszerzett tapasztalatait, ha azokat alkotó módon alkalmazzuk saját történelmi helyzetünkre.

A Szovjetunió azért szocialista állam, hogy nagyszerű vívmányait, az osztályharc győzelmes megvívásának egész tárházát, minden tudását és eredményéit átadja a többi nép, így a mi számunkra is. Ilyen bensőséges elvtársias viI

szony nem is alakulhat ki, csak szabad, szocialista és a szocializmus útját járó népek között. Ez a barátság a teljes egyenjogúságon, az államok szuverenitásának tiszteletbentartásán alapszik.

Mennyire más ez a kapcsolat, mint ami a kapitalista országokait egybefűzi! Ragadjunk ki egy példát.

Az áruló De Gasp éri kormány Amerika-barátsága az olasz népnek két és félmillió munkanélkülit hozott, ugyanakkor Magyar- országon a hároméves terv befejezésekor több, minit negyven százalékkal haladtuk meg az 1938-as év életszínvonalát. Olaszországban leszerelik és tétlenségre kárhoztatják a nemzeti ipart, hogy a Marshali-terv - árutömegét beárasszák, — Magyarországon nehéziparunk 174 százalékkal haladta túl a háború előttit, hatalmas erőműveket, kombinátokat, olyan ipari bázisokait építünk, amelyek eddig még képzeletünk határáig sem juthattak el. Olaszországban a nincstelen parasztság tízezrei csendőrsortűzzel dacolva foglalják el a földesurak és főpapok földjeit, — nálunk a szabad dolgozó parasztság a termelőcsoportok útján a jólét és boldogság felé halad. Az olasz népet egy új, gyalázatos harmadik világháború ágyú- töltelékeinek szánják, — a magyar dolgozók nem a halálgyárosok, hanem az élet terveit hajtják végre.: bátran építik szocialista {lazájukat, békére és a béke védelmére készülnek. Az olasz nép számára urainak hitvány árulása, Amerika-barátsága okozza a sok kínt és keservet, nyomorúságot, sortüzeket, ■— a magyar dolgozó népnek a szovjet barátság biztosítja nyugodt fejlődését, kibontakozó, virágzó életét, mindazt, amit a népi demokrácia valósága jelent

Ma már a dolgozó nép meggyőződésétől, igenlésétől kísérve állíthatjuk, hogy a minél szorosabb magyar-szovjet barátság hazánk elsőrendű érdeke. A magyarszovjet barátság erősödése azt jelenti. hogy még gyorsabb és biztosabb léptekkel megyünk előre szép jelenünknél is szebb jövőnk felé.

A szovjet küldöttség kiváló tagjai ezt a bensőséges baráti viszonyt mélyítik el ittlétükkel, nagy müvünkhöz, a szocializmus építéséhez nyújtanak elvtársias segítséget.

Ezért fogadja őket a magyar nép szíve minden melegével!

antiszemitizmus és a faji gőg legkülönbözőbb válfajait. Előzőleg pedig egész nemzedékeket neveltek a magyar „faji felsöbbség" szellemében. A nacionalizmus mérge behatolt a dolgozó népbe. Értelmiségünk jelentékeny része is tele van faji előítéletekkel; nyakló nélkül hajbókol a nyugat minden megnyilvánulása előtt s lekicsinyít a Szovjetunió eredményeit.

— A szakszervezetekben elmosódva

és éles megnyilvánulás nélkül, de

szindika’ista tendenciák tapasztalhatók.

Rendkívül megnőtt a szakszervezeti bürokrácia. Olyan fontos szakszervezetekben, mint az épitőmunkásoké, feltűnően kevés a kommunista párttagok száma és ezen a helyzeten hosz- szú hónapok munkájával is alig tudunk javítani.

FokQ2olt éberségei m mien párt^erűtíenség ellen

.— Végül szóvá kell tennem egy olyan veszélyt, amely nemcsak nálunk, de az összes népi demokráciákban jclenllkezhai. A mi Pártunkban benne van a nagyipari proletariátus abszoli»; többsége. Semmi kétség, hogy nem ezeknek a munkásoknak is egy jelentékeny része magával hozta és magával hordja azokat a kispolgári hagyományokat és előítéleteket, amelyekről Lenin mondta, hogy kiirtásuk a proletárdiktatúra egyik feladatú.

Vegyük hozzá, hogy Nftgybudapes- ten Pártunk tagságában az ipari munkások száma 55%. Ez annyit jelent, hogy Pártunk legfontosabb szervezetében a tagság 45%-a nem munkás, hanem ér.elmiségi, kispolgári, háztartásbeli stb. Ez módot nyújt az ellenségnek arra, hogy befolyását éreztesse a Pártra, különösen válságos helyzetekben, amikor a kispolgári rétegek ingadozni kezdenek és ingadozásukat a Pártra is átviszik.

— A reakció veresége óta Pár.unk lényegében monopolisztlkus helyzetbe jutott. Aki törtető és karrierista, az igyekszik Pártunkba bejutni, mer. e* az uralkodó párt és természetesen igyekszik Pártunkba bejutni az ellenség is. Ez a Rajk-per egyik tanulsága.

A Standard-gyár kémeit és a szabotázsnak magyar résztvevői; az ellenség külön utasította, hogy lépjenek be Pártunkba. Hasonló jelenséggel lép ten-nyomon találkozunk. Az ellenség az osztályharcot, amelyet nyílt politikai ütközetben elvesztett, most megkísérli a Párton belül is folytatni, mert ez biztosítja- számára a legjobb fedezéket. Ezért az ilyen fiatal és az ollenséges behatolások kivédésében még gyakorlatlan pártnak, mint a miénk, •

fokozott éberséggel kell küzdeni minden pártcllenes megnyilatkozás, a Párt vonalától való minden elhajlás, minden pártszerüt- lenség ellen.

— Pártunk helyzetének taglalásáé azzal fejezem be, amivel kezdtem. A

mi Pártunk egészséges és jól fejlődik.

Az, hogy a meglévő hibákról ilyen nyiltan beszélünk, Pártunk esélyének egyik jele. E téren is követjük nagy tanítóink. Lenin és Sztálin útmutatásai'-