Dunántúli Napló, 1950. február (7. évfolyam, 27-50. szám)

1950-02-11 / 36. szám

mo fessuás u HAPLO Egy üzem, ahol példásan hasznosít ják az újtfóidáSlífáson látottakat A pécsi ÚjftókiáMftás a ráros dol­gozóit *rra ösztönzi, hogy jajért (ize crtkbcn i* felhasználják a látottakat. Sipos Isíirtas a Mos Dries autóüzem dol­gozója az ú jí tókiáJüítá* káardőivére ezt irta: „Visszatérve, az üzememben hasznosítani fogom az itt látottakat''. Vájjon mit tett Sípos István a lá­togató* óta? Először is bejelentette üzentében m újítási felelősnek, hogy tus üzemben bárom újítást tód aHoal- mian, azok közül, «miit a k iáin fáson látóit — Nemcsak « pénzéit tettem, amit majd! az áííaJasn bejelentett ás alkal­mazott újítások «tán kapok, hanem azért k, mert látom az újítások fon­tosságát az üzemünkben — mondja Sípos elvtáia. — az eaztergjapad késén elhelyezett forgács törő és az „eszter­gaszív"-tüdő ás a köszörülésnél beve­zethető ezetn ás ércvédő, biztonságot nyújt majd dolgozátóisaínnalk. És a biztonságon keresztiül, temtészfrtoocn, •meŰMsiák. a termelékenység. t—< De nemcsak a látottakat hnssno- sttom, hanem követem azokat is. akik új fiátokkal segftSk elő ötére* tervünk építésének gyorsabb mestétét. Én is újftotiosK, —. folytatja Sípos elvtára is bűrxkéu mutat a gpahrgóp felé. — Épp aü gyalulj» (maktáiBani ifjú Mihály János n hozzávaló aJkaftíészit. Ax auCölorgatSynk csapágyaihoz én öntőm a betéteket ás az öntőkészü­lékhez most még «gy mclcgítőrésrt ké­szítek. így aztán egyszerre kért műve­letet végzek ás kihasználom azt ax Időt, amit különben elácsorognék. Ezzel az újítással bizonyára tvlszár- • nyalom a 237 %-oir amit a sztálini műszakon értem eL Ha már rbt vagyunk, megtkérdezizűk a dolgozókat, hogy ki vett részt a kiállításon közülük? Kiderült, hogy valamennyien megnézték a kiállítást és egyébként is nincs az üzemben egy olyan szakember sem, aki ne újított volna, vagy, aló ne kísérletezne. Petrovics Antal az egyik esaterga- pad előtt végzi napi munkáját. Bán- hídí Károly, az üzemvezetője, odaszól. — Petrovics elvtárs, manóid el, mrt újítottál? . Petrovics elvtára í eltekint. Szem- üreges, jól megtermett ember. Ránsnéz és megkérdezi: — Mindent mondjak el. — Mindet — mondj* nyugodtan Bünhidi elvtárs. —i Hát * fontosak közül ötöt mu­tathatok, de van még ennél több is. Többek között az áutódugattyú csap- szegének átfúrását észszerű »Lettem. Ezzel az új eljárással ötven százalék­kal terövidí tói tem a munkaidőt. Bánhidi olvíérs az «utóhengerek fúrásánál alkalmazott több újítást, amivel a munkaidőt felére csökken­tette. B ékeli Mihály élmunkás « ve­zérlőcsapágyak javításánál alkalma­zott jelentős észszarüsttónt. Az üzem dolgozói őrömmel közlők sad is, hogy ez államosítás óta bősé­gesen el vannak látva munkával. Az áHamosJtáa előtt még sok dolgozónak kényszerszabadságra kell alt mennie, mert nem volt munka. Most pedig az egész üzem «na törekszik, hogy a munkaidőt tökéletesen kihasználja, hogy minél többet termeljenek. Ennek érd,’.kében indult meg a kiállítás meg­tekintése után az eddig még egy üzem­ben sem tapasztalt lelkes újító-mozga­lom. Hazamén ve élére állunk a versenynek Brigádvesetői iskolán tanulnak az állami gazdaságok dolgozói A* ísfocte egy «»agy *arokápütet- ben mfiife5d& Mohácson, vele szem­ben fiz tafteroÄtMÄ. SO tanulója van jetenleg, hatva» éUarmd dolgozó, akik szántóföldi brigtidveaertő tenfoäya- mot végesnek hat héten keresztül. Vannak itt mindenfelől, úgysaóJván egész Dunántúlt képnrísetífc. Hogy hészűtesk az áBami gazda­ságok leendő brigádvezetői komoly uiunkájirinra? Mindenek előtt úgy, hogy <so»etoíU3wfA: x/ogtomtivi, »1 is az éRctni ffnsxtcságok ftladuia. De ebhez Csztáb-i lorfi jönniők aszal is, hogy hova is hetyerrtk a szódat! z- mus építésének e fontos bástyáját Tehát megtanulják mindenekelőtt, tol üi * mi népi demokráciánk. Persze legtöbbjük. Már meg­tanulta ezt Ha elméletben nem is nagyon, de gyakorlatban egész biz­tosan. Legalább is azt, hogy mi a különbeéo a ré^i nagybirtokok és a mostani állami gazdaságok között. Kincses Antal, a nagykozári állami gazdaság dolgozója is megianulta már eiőbb is ezt Most pedig a fü­ves vetésforgót tanulja. Figyelemmeí hallgatja az előadást éppúgy, mint a másik 59 hallgató. Időnként ráhajol a füzetre: jegyez. A Ti-Wk pádban Soczó Lajos jegy­zetel szorgalmasam (Egyik legszebb jegyzetet csinálta eddig is az isko Ián a dunakörnlődi álJami gazdaság fiatal brig ádvezető-jelöltje.) Egy hang se babatezik az előadón kí­vül, szinté még a ceruzák sercegéséi is lehet hallani a csendben. AZíán Vés© lesz az előadásnak jegyzetösszooívasás következik, ösz- szeül a Kincsesek tanulóköre is. 0 a -vezetője, Icdvizsák Gyula, Varga Imre, Szűcs Ferenc, Menyhárt Er­zsébet, így öten tartoznak egy ta­nulókörbe. Mindnyájan más gazda­ságból, sőt más megyéből valók. De már megismerték, megszerették egy­mást. — Első év kukorica — kezdi ol­vasni a füves vetésforgó beosztásá­ról készített jegyzetét Szűcs Ferenc Második év tavaszi árpa vagy zab; harmadik fiiveshere kaszáló, negye- dik-ötödik-hatodik évben lege!ő; utána tavaszi kapás, aztán zab, vagy árpa végül búza vagy rozs. A többiek helyeslőkig bólogatnak: egyeznek a jegyzetek. Csak a végén teszi még hozzá Kincses Antal: — Műtrágyával!' Márminthogy a rozsot vagy búzát azzal kel! vetni. Ugyanis az is megvan határozva pontosan, hogyan keü trágyázni. A jegyeztöeszieolvasás után egyéni te- öutós következek. Délután ismét ösz- szeül a tanulókör és együtt beszélik meg ez anyagot Utána következik & szeminárium. Szeminárium után új­ságolvasás, vita az újságcikkek fe­lett Vacsora istán XnliúrniBnl». Ért nagytér szeretik mindnyájan. Már megalakult a népi tánccsoport- Juk te. Vasvári Lom*. Csarnasz Iá- dia, Tatár Teri, Tóth József, Gyű­rte®. György, Gergye József és még jónéhányan ropják minden este a táncot az egyik ki ürest tett tanterem­ben. A mezők egyesiek kihívását vala­mennyien olvasták. A szavukból úgy érzik fel mintha egy kicsit sajnál­nák, hogy most ezekben a napokban nincsenek otthon. Egyébként nagyon szeretnek itt tenni. De vigasztalja őket, hogy a versenyből derekasan kivehetik a részüket. Éstazime foga­dalomként hangzanak búcsúzáskor Kincses Antal szavai: „Ezután még- jobban igyekszünk tanulni, hogy megálljuk helyünket a versenyben. Es ígérjük, hazamenve élharcosai leszünk a versenynek.” Termelési értekezletet tartottak a Pécsi Bőrgyárban Még eredményesebb lesz majd a verseny A mikrofon még mondja: „Fél négy után termelési értekezlet, beszámoló a fj.épszava bőipari szerdájáról"> de a rövidítő utat már szélesre taposták a kultúrterem felé igyekvők. A legjobb termelési aktívák, «sztahánovísta bri­gádok, élmunkások, újítók foglalják el a padot, székeket. Bajomi László osztályvezető tartja meg a beszámolót, s szavai a bőrgyár összdolgozói számára teszik hozzáfér­hetővé azt a tapasztalatcserét, amit a Népszava bőripari szerdáján az ország minden részéből összejött legkiválóbb dolgozók és műszakiak értekezlete nyújtott. A budapesti értekezletnek két pécsi előadója volt; Bajomi László és Har- nik István. Bajomi László most meg­ismétli előadásának lényegét. Az üzem dolgozói jól ismerik az újítást, hiszen itt vezették be iegeíötzör: a száraz hasítást, amellyel százezreket takaríthatnak meg ax üzemek. Bajomi osztályvezető elmondja, hogy tizen­négy hozzászóló volt, a ezek értékes segítséget nyújtanak a további murr kához i*. — Múlt évi versenytársunk is je­lentkezett — folytatja Bajomi László, s ahogy mondja, végigfut a termen a mosoly. „Na, a Wolfnerck, halljuk, mi mozgatja őket...“ A tavalyi verseny­kiértékelés a pécsi bőrgyár javára dőlt el. de úgy Iá Iszik a Wolfner bőr­gyár nem adja föl a harcot, mert: — Azt Ígérte a hasítómesterük, hogy ők is bevezetik a száraz hasítást és versenyre hívnak ki bennünket — fejezi be a mondatot Bajomi osztály­vezető. „Hát csak lássuk ...“ felelnek rögtön a »zeniek. S majd felelnek a tettek is, ha megérkezik c kihívás. A határozatról beszélt azután Bajo­mi László, mely hét pontban fektette W a jövő munkáját, hogy az ország bőripara a megkezdett ú:on tovább­haladva. minél nagyobb fejlődést érjen el. Bajomi László beszámolója után Fernengel Ernő a minőségi ellenőrző osztály munkájáról beszélt, a kérte a dolgozók támogatását, « bizalmiak fel- világosi tő munkáját, hogy megmagya­rázzák: a minőségi ellenőrzők munkája elösegitője a termelésnek, elősegiiöje a jobb munkának. Ferenci János újí­tási felelős ismertetése után Nagy Jó­zsef időmérő beszélt a tervfelbontásról ö ezzel kapcsolatban « csoportos nor­mák felbontásáról. — Bizalmukat és segítségük«! ké­rem ehhez a munkához —•• mondja Nagy elvtárs — hogy ez a munka valóban jó és helyes legyem. Mi a magunk, részé­ről lelkiismeretesen dolgozunk és nteg fognak győződni fez elv járssk, hogy az egyéni normák me gierende se a jobb kereset, a jobb munkakörülmé­nyek, a minél előbbi tervteljesílés esz­köze. Péteríia Lajos vállalatvezető a ter­melési aktíva résztvevőit felhívja, hogy a beszámolót ismertessék a dol­gozókkal. Kéri, hogy a minőségi el­lenőrzőket úgy fogadják, mint az or­vos. Gyógykezelés, gondozás nélkül nem lehet egészséges szervezet, * a minőségi osztály ezt a gondozást végzi, hogy kevesebb selejítel, jobb minőséggel végezzük munkánkat. S erre a kezelésre valljuk csak be őszintén szükségünk van — mondotta Péteríia elvtárs. S azután neveket szólítanak. Azok­nak a nevét, akik a munkeversenyben élenjárnak. Egy-egy könyvvel jutal­mazza munkájukat az üzemvezetőség. Egymásután veszik át: a festő brigád nevében Végjh János, a faragó csoport nevében Nagy István, Windiischmanm Lajos talpasi egyéni versenyző (zúgó taps kíséri őket az asztalig) Krisz't Józsefné, Czárt Ilona, a meszesi bri­gád nevében Kemer Gáspár. Storcz elvtárs megadja a szót, egy­másután lendülnek föl a koz ele. Ve j tei Miklós az egyéni tervek, a brigádok, a műhelyek elleaitervéröl beszél. Ká­dár Kálmán szavaira az e^éisz terem figyel: — Elvtársak, «mikor megkezdték & csoportot normák felbonitó*át én ma­gam is ellen« voltam, be kell valla­nom. De ma már túljutottam ezen és el kell mondanom azokat at előnyö­ket, amelyet az egyéni normák je­lentenek. A jobb versenyszellemeit, több keresetet, az eredmények serken­tő erejét. Erről beszél Bank Dezső a blanko« műhely bizalmija is. A krúmos faragócsoport felajánlást tesz, hogy április 4-én felszabadulásunk ötéves évfordulóján 300 százalékot teljesít. De a krómos festőbrigád többet mond: — Hétfőtől kezdve háromszázai bri­gáddá alakulunk át a kétszázasból és ígérjük, hogy eredményeinket meg >a tartjuk. Lelkes taps felöl a brigádvazet.ő sza­vára, s mosolygó aTcok fordulnak fe­léje. Altmann Ferenc elvtárs elmond­ja, hogy a legkiválóbb munkásukat Mussmann elvtársat követve, ma már valamennyien 130—140 százalékot tel­jesítenek. Jagados Sándor cjvtérí a reggeli kis értekezleteikről beszél. Folytatóik & rort sokSg. Senki som siet Maguk ügyit tárgyalják. A ko­moly, lelke* értekezilwtoek * leereszke­dő este vet véget. De holnap folytat­ják ... jobb, lelkiismeretesebb, lendü­letesebb munkájukkal. rjpiifik a mi íteíiutk^&L, a mi miutkánJw&L * fi A postás leverte lábáról a havat, amikor belépett a pécsi Hamerli- kesztyűgyár portásfülkéjébe. Hatal­mas táskája nagyot kattant, amint kinyitotta. A pénzesutalványok, fel­adóvevények közül sárga borítéko­kat emelt ki. — Itt van valamennyi, amelyik a Hamerliba szól? —és halkan sorolta a névelőét: Benfce, Mesterházi, Pozs- gai, Magori, Friedl, Pécs Anna... forgatja a borítékokat. Látja rajta a pecsétet „Dunántúli Napló”, még­sem tud eligazodni. Néni is állja meg szó nélküt, amikor a címzettek­nek átadja. _ Aztán mtt küldtek roaguknák a Dunántúli Naplótól? — levelező Értesítőt divtára! — fotelnek vissza mosolyogva. — Van aki mindjárt elolvassa, van aki a táskájába teszi és e«te olvassa ott­hon, van áld. éppen csak a nagy el­meket futja át. Másnap összetalálkoznak teotterv- tiárman a levelezők közül, elmond­ják egymásnak, mit tanultak az Ér­tesítőből, milyen jó szempontokat kaptak és hogy fogják intézni a jö­vőben a levelezést Mesterházi Mária bamafüitös feje kékkockás' irkalap fölé hajót El­gondolkodva húzza meg a vonalakat, rajzolja az apró rubrikákat a pepi- tás füzetbe. az asztalon kesztyűk raPjiSltS tömege. Két társnője ______ csomagol. A finom, zi­zegő papírra címkéket ragasztanai:. Mária felemeli fejét és munka­társnőihez fordul. — Én is a Napló munkáslevelezője vagyok és nem mei*ek írni. Nincs hozzá bátorságom. Pedig a „Leve­lezö” értesítőben olyan szépen meg­írták: neon keltenek a levélíráshoz nagy szavak, Írjunk egyszerűen, a magunk nyelvén. Resell Józseíné mosolyogva vála­szol — A Foesgai elvtárs helyett én kaptam meg az Értesítőt, de még ér, sem szántam rá magam, hogy írjak. — En nem is tudok »népeket írni! — szél újra Mária. — Van aid sze­ret írni, ele én nem. Azt írjam meg, hogy 1944 óta üt dolgozom az üzemben, vagy azt, hogy mennyire fejlődött az üzem azóta? Ezt úgyis tudja mindenki az üzemben. Nincs mit írjak ezekről a dolgokról! i ká *1,1. eHereöődik a levelezésről j ncSÖÖi) a szó, napi munkájukról ■------------beszélnek, elmesélik egy­más nak, hogy szokták meg ezt a ‘ munkát, amelyet végeznék, hogyan féltek az új normától Akkor még Mária Is fenn dolgozott a varrodá­ban. — ügy féltem, hogy a heti negy­venöt pár kesztyűt nem tudom meg­csinálni. £s most mennyit csinálnak a lányok? 56—60 darabot hetenkénti — Es milyen piszkos volt az üzem, amikor én idekerültem — fűzi to­vább a szót Resch Józsefné. .— Most mindent újraf es tettek. Azóta már leül tárházat is kaptunk, gyönyörű helyiséget. — Azt hallottad, h-ogy falba építik most a villanyvezetéket? Moderni­zálják az egész üzemet. A varró­gépekre új lámpákat szereltek. Ezek nem rontják úgy a szemet, mint a régiék. A Majorossiné gépére mo­tort szerették, ezentúl gyorsabban megy majd a munkája és nem megy tönkre a lába. — Ha megszokja a motort, úgy megy maid a munka, hogy nem győzzük hárman a csomagolást! — Azt mondjátok, nincs miről írni — srótel meg csendesen az elv- társnő az asztal végén, aki eddig csalt figyelte a beszélgetést ” 1 vagyok munkás te vete­- En nem ző, nem olvastam az ér- ------------— tesítőt sem, tőletek hal­lottam: meg kdl írni azt, ami az üzemen történik! Hát írjátok meg! Hiszen látjátok és helyesen láttátok az eseményeket. Látjátok art is, hogy megváltozott társaitok munká­hoz való viszonya! Írjátok meg! Is­merjék meg a többi üzemek a mi gyárunkat, a mi munkánkat! Re schné és Mesterházi Mária összenéznek. Igaz,' erre nem .is gon­doltak. Azt hitték, hogy nincs írni váló. Most kiderült, hogy van, eze­ket a dolgokat mind meg kell írni. Hiszen ha látják, el tudják mondani egymásnak, akkor az írás sem met hét nehezen. Közösen határozzák el, Mária és Reschné: — Hétfőn beküldi ük az üzemünk fejlődéséről szóló levelet! elvtárs! Számítsd csak ki rtc- ‘ kém a normát, de tizedesj pontossággal!. A mesternek J mindig tudnia kell, hogyan dolgozik a részlege. Kellé: ki-. számítani1?... A mesternek, meg nehezebb számadásokat. is cl kell végeznie! , Bojcscnko most érezte, mi-1 igen kiesést hagytak benne ( a tanulás nélkül eltöltött t évek, hogyan is mérkőzhetne I így a mesterekkel9 Nagyohi kellemetlen volt maga elöli ( látni a súlyos mulasztást. I — Kezd, csak egy evet kel'. ( tanulnod! — mondta szelíd-1 dé vált hangon GajdukovA — Befejezted a VII. osztályt A azután beiratkozol uz esti' technikumba. Egyszerre mes­ter lehelsz. Néhány nappal később' Iván Bojcscnko beiratkozott az esti iskola VII. őst ralijá­ba. Vele együtt félszáz-m col. . tak, akik hosszú megszakítás ^ után ültek újru az iskolapa- ( dókban. ( nak indult, de útjában vala­hogy megtorpant Bojcscnko- val. Kincs értelme, hogy ta­nuljak, már minden! reg el­felejtettem — ezt kapta vá­laszul. v ­Es hogy megy a munka a részlegen? — teile fel a keresztkérdést „hivatalos“ ábrázolté! Gnjdiikov. — Meny­nyire teljesítitek túl a napi normát? — Ezt a normaellcnőr job. ban tudja — tért ki a válasz elöl Bojcscnko. Gajdukov pillanatokon be­lül felmérte a helyzetet. „Meg kell fogni, rá kell szo­rítani a tanulásra?“ — hala. rozla el. ,, Talpra kell állíta­ni. hogy egész ember legyen belőle! ‘ S így száll — ke­ményen, határozottan­— Figyelj ide, Bojcsenko Közben meg is nősült. Er­re kezdett hivatkozni, ha az előmenetel felöl faggatták: ’ Von is az embernek ideje ilyenkor tanulni! A: elmúlt nyár végén a gyár szervezeteinek össze, vont gyűlésén, napirend re tűzték az est! iskolák és a politikai körök tanulóinak kérdését. Bojcscnko nevét egyiknél sem említették. A gyűlés alán a kérdés a gyári Komszomol-bizottság is a műhely szervezetek lit kárai­nak ülése elé került. Elható, rozták, hogy minden egyes komszomolistrival külön meg­beszélik a továbbképzés ügyét. Ivan Gajdukov, az öntő­mű hely Komszomol-titkóra, műszaki ellenőr volt Bojcsen­ko műszakjában. 0 kezdeti beszélgetni a kiváló munkás­j At öntőmfthdgben minden tudta, hogy a iomszomo iEst a VaszHif Bojcsenko igét ügyeske zü, az elsők közű való miiztakészitő. De azt i: tudták ráta, hogy még ,,nen hozott ki mindent magából' j többre is képes. 1 — Ideje már, hogy mestci 'légy, — bíztatták. i i — Hogy gondoljátok? — ■ pattant fel ilyenkor Bojcscn ! ka. — Az én tudásommal1. i Csak hatosztályos iskolát ve. gestern,' de az is lassan fele- ülésbe merül, amit hat éi Ialatt tanultam. Elmúlt egy év, még egy év Bojcscnko szakmai tudást egyre gazdagodott. Valahány­szor megbízták a távollevi , mester helyettesítésével ,mindannyiszor nagy körülte. kiütéssel látta el munkakörét Be valami azért hiányzott belőle. Hiába, az a hat Isko lás-csztendő elhalványult ben. ne.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom