Dunántúli Napló, 1950. február (7. évfolyam, 27-50. szám)

1950-02-09 / 34. szám

mo TOBRÜÄS I HAPLO A MESZHART és a fűtőfaáz dolgozói megválasztották a küldötteket I as Országos Sstahánovista Tanácskozásra Ünnepélyes röp gyűli seken választották meg a pécsbányatelepi Széche­nyi-aknán, és a mecsekszabolcsi kerületben a dolgozók legjobbjait, akiket az a megtisztelő feladat ért, hogy február 26-án az Első Országos Sztahá- i nonista Tanácskozáson küldöttként vegyenek részt. Pécsbányatelepen Frid- — ■ rich Antal élmunkást, akinek átlagot teljesítménye ISO százalék választot- r W tök meg küldöttnek a dolgozók egyhangú lelkesedéssel. Mecsekszabolcson f593 Istoán-aknán: Kladivó János elvtárs élmankás vájárt jelölték a dolgozó társai, akinek teljesítménye az egész hároméves terv ideje alatt lj>0 szá- n.*.( zalik volt. Ferenc-aknán Kővár József elvtársat választották küldöttnek, 3'l akinek átlagos teljesítménye 180 százalék. A mecsekszabolcsi kerületben egy műszaki értelmiséget is választottak küldöttnek Börzei Mihály bánya- mester személyében, kes „Friedrich Aufal Jegyen a mi kűldölfünli“ Már ebéd után vannak, végigfeküdt koz sze a díványon. Jó meleg van a konyhá­ig. ban. MtmKg itt szokott aludni műszak után. De ma csak nem jön a szemére az álom. Pedig Anti, a kisfia is csönd­be van, aranyos fürtjeibe és a nagy hin- tetá ezüstfehér sörényébe belekapasz­kodott a februári napfény. Az asszony ott áll az asztalnál, az edényeket mo­sogatja. Az előbb már el kezdte me­sélni neki, hogy minit történt a dolog. — Röpgyűlésre hívtak össze ben­nünket Sokan összejöttünk. Fönt a po­rondon is feketélettek. Aztán a sztaliá- nov tanácskozásról beszéltek. Tudod, február 26-án összejönnek Budapesten a legkiválóbb bányászok, na meg más iparból is. Mindenhonnan ... Figyelmesem hallgatja az asszony. Egy idő óta sokkal többet beszél a ► munkájáról az ura. Szereti ezt az új szokását. Azelőtt az az idő, amit a munkahelyen töltött, mintha kihullott VtjlhB kettőjük életéből. Most valahogy részese annak is. — Hármunkat olvastak föL A Far­kast, Sárdit, meg engem. Mondták; a Farkas elvtáms nem lesz jó, mert az csapatvezető. Sándi Karcsi meg vissza­esett mostanában. Szóval aztán, amikor az én nevemet olvasták, akkor kiabál­tak lentről, meg fönt az erkélyem is, hogy „az jó lesz, őt küldjük, ö legyen 1 syi >ex cm ff ti 105 ki iái cl: I Ív a má küldöttünk”, valahogy így. Elég zavarban voltam. De azérti valami boldog melegség bujkálit a szíve körül. Ilyet érzett ak­kor is, amikor elmünk ás lett. Meg­ákkor, amikor a sztálini felajánlást tet­ték. Hatvan méter alapvágat kihajtá­sára. Az eddigi maximum 25 méter volt. Vállalták a három tagú csapattal. És 70 métert csináltak. Fridrich Antal elviára azóta te 180— 200 százalékra teljesíti normáját Ta­pasztalatait átadja munkatársainak. S az a sok felkiáltás, a kitörő taps, ami neve utón elhangzott, bizonyítéka annak a szeretetnek és tiszteletnek, amellyel munkatársai körülveszik. — Örülök, hogy elmehetek erre a tanácskozásra, ahová az ország minden részéből összejönnek a sztatíánovisiák, bányász sztahanovisták is — mondja Fridrich elvtárs —, hogy megbeszél­jük, mi van az egyik helyen, mi a má­sikon, a ebből nagyon sokat tanulha­tunk. Tudom, hogy nagy feladataink vannak nekünk az ötéves tervben. De azt is tudom, hogy mit kapunk az öt­éves terviül. S ezért akarok a sz tolja- nov tanácskozás után még jobban dol­gozni. és ahogy teljesítette a sztálini fel­ajánlását Fridrich elvtáns, úgy tartja meg ezt az Ígéretét te. Igazi kommu­nista példamutatással. Egyhangú választás a fííiőhn/ban 'Az üzemi háromszög ülésén nem veit vita. Egyöntetű volt a vélemény, hogy a sztahanovisták február 26-án kezdődő országos tanácskozására a pécsi fűltöházból Lindner József elv­társ f óra ozdony vezetőt beíl kiküldeni, m’.«: a legkimagaslóbb teljesítményt elért pécsi vasutas dolgozói. Nyomban elhatárolták, hogy véleményükéit másnap a sxeikszcrvezetá taggyűlés elé viszik, amely hivatotté lesz arra, hogy eldöntse, hogy a tagság helyes­nek találjar« az üzemi háromszög ja­vaslatát. A pécsi fütöház szépen feldíszített oktatási terme zsúfolásig megtelt. A népnevelők már közöltlék, hogy a azak- azexvezeiti napon a sz'ahánovisita ta­nácskozásra választanak küldöttet, oki a pécsi vasutas dolgozókait fogja képviselni az ország többi kiváló srtahánovistái között. A taggyűlést Bácsván elvtárs, a szakszervezet elnöke nyitotta meg. — Bejelen'ette, hogy a szakszervezeti nap tárgya a sztahánovista konferen­ciára utazó kiküldött megválasztása és Lindner József elvtársnak munJka- érdemrend kitüntetésre való felter­jesztése. A bejelenl'ösre viharként csattant let a taps. Ez a viharzó taps a szta- hácovtlsta Lindner ehrtársnak szóit. 'Azután Szilágyi József elvtárs terme­té*! felelő* a tagság elé terjesztette az üzemi háromszög javaslatált, hogy 15-éig\ [APOLLO 12-éig Dal, muzsika, tánc. Hurrá tavasz Előadásoki 5. 7. 9 órakoz. OBÁMIA Dicsőség útja Egy mozdonyvezető lány története. 1 Előadások lél 5. fél 7, lél B-kor B| FÁKLYA Operától a jazzig. Híradó. Elő­adások 5—10-ig folytatói*gos. 1 és 2 forintos helyárak. — Vasárnap délelőtt 10—1-|< I Lindner József elvtársit jelölték kül­döttnek az efeő sstahánovista tanács­kozásra, mint az arra legilletékesebb dolgozót. Újból hatalmas lelkcsedéissel csat­tanlak. össze az olajos tenyerek. Szi­lágyi elvtárs hozzákezd az érdemek felsorolásához. — Az első volt, aki belépett egyéni versenyzők sorába. Ő volt az, aki az eiső kétezertonnás vonatot vál­tás nélkül vitte Budapestig. Részt- veik az egyéni versenyzők és az irány­vonatok szervezésében. Nagyrészt neki köszönhető, hogy az igazgatóság területéről több mint ezer irányvonat indult el a rendeltetési helyére. Ezután Lindner elvtárs ként szót. Minden tekintet feléje irányult. — Elvt&rsaik, nagy dologról van sző. Érzem a felelősség súlyát. Mielőtt az eflrvtársak határoznának, jól gon­dolják meg, nincs-« nálamnál jobb dolgozó, nincs-e aki nálamnál többet tétt a szocializmus ügyéért, a Pártért. Béroes György elvtárs évek óta egy gépen dolgozik Lindner elvtárssal m:nt fűtő. Elmondja hány mozdony- vezetőnek adTa már át Lindner elv- társ munkamódszerét. Reszäci Jenő elvtárs szerint is Lindner elvtárs a legmélkóbb erre a büszke kitüntetésre Még többen is helyeslik a javasla­tot, majd Báosván elV'árs szavazást rendel el. Az eredmény egyhangú. Amikor Lindner elvtárs feláll], hogy megköszönje a fűlőház dolgozóinak bizalmát, a lelkes taggyűlés tapsvihar­ral köszönti a sztahánovista konferen­cia vasutas küldöttét. #ZEMI HÍRADÓ PÉCSBÁNYATELEPEN tegnap is­mét, öt bányamunkásnő szállt le az aknába. A női munkások jelentkezé­se a bányákban kezd mindennapossá válni az aknákon, a női munkások tömeges jelentkezésére számítva, már hozzá is fogtak a női fürdők építésé­hez. A bányászelvtársak — akik már megismerkedtek a nők munkájával — nem idegenkednek már a női munkásoktól, 6őt örülnek megjele­nésüknek, mert munkájukat lelkiis- meretoson és odaadóan végzik. Ä BŐRGYÁR egyéni versenyzői­nek elért százalékai: Horváth Lajos 210 százalék, Békés Sándor 256 szá­zalék, Nagy István 203 százalék, Kádár Kálmán 203 százalék, Szege­di Ferenc 244 százalék, Végh Já­nos 214 százalék. Kis Károlv-brigád 245 százalék, meszest színező-brigád 231 százalék. „Köszönjük az új életei44 Baranyai dolgozó parasztok levele Rákosi civtápsltoz A baranyamagyei termeJőcsoportok és gépállomások tanácskozásé­nak résztvevői a reménypusztai csoport tagjainak javaslatóira levelet intéztek Rákosi elvtársitoz a baranyai dolgozó parasztság nevében. A levelet díszes bőrkötésben küldték el s aláírta a tanácskozás valazneny- nyi résztvevője. A baranyai dolgozó parasztság Rákosi etviársoak kül­dött tevéié a követkézképpen hangzik: JZ edves Rákosi elvtársi A ba.ra.nyame.gyex termelő- szövetkezetek és gépállomások dol­gozói első megyei tanácskozásának résztvevői szeretettel küldjük so­rainkat Rákosi Elvtársnak. Egy egész könyvet teleírhatna a mi íráshoz nem nagyon szokott ke­zünk, ha mindent le akarnánk ír­ni, amit meg akarunk köszönni. Mert rengeteg köszönni valónk vau, ezt érezzük mindannyian baranyai dol­gozó parasztok. Hosszú volt az út, amíg idáig el­jutottunk. Es sokáig volt úgy, hogy az út röge véresre sebezte lábunkat. Még nem jelejtettük el a megalá­zást, az embertelenséget, a pofono­kat, ami megjárt a konvenció mellé. Es azok sem felejtették el közülünk a végrehajtót, a csendőrt, akiknek volt egy kis darab földje már a múltban is. Nem sok volt a különb­ség már akkor sem közöttünk. Egyik a grófok, a papok nyomo­rultja volt, a másik a bankoké és az örökös félelem is egy volt. Egy- fromán rettegtünk a csendőröktől kezdve mindenkitől, akiknek csak valami hivatala is ’ volt. Mintha csak mind azért lett volna, hogy bennünket sanyargasson. Később rá is jöttünk, hogy azért is fizették valamennyit. A ztán jött a felszabadulás! A Szovjetunió dicsőséges Vörös Hadserege felszabadított bennün­ket nyomorúságos helyzetünkből, el­űzve a nyakunkon élősködőket. A Szovjetünktől kapott szabadsággal vége lett a pofonok, rugdosás vilá­gának. Végre kiegyenesíthettük megroppant derekunkat Szabadsá­got kaptunk. Aztán jött a földosztás és a szabadság mellé földet is kap­tunk, kenyeret is kaptunk. Uj or­szágban, új gazdák lettünk. Kö­szönjük a földet Rákosi Elvtárs, kö­szönjük, hogy a grófok, papok, ban­károk nyomorultjaiból emberekké lettünk. Köszönjük Rálcosi elvtársnak, hogy amikor a reakció rohamot in­tézett juttatott földjeink ellen, ren­geteg dolga közepette biztosítani tudta számunkra a föld megvédé­sét. Szabadok lettünk, de a szabadság A pécsbányatelepi pártszervezetnek, szakszervezetnek és üzem,vezetőségnek közös erővel, gyökeresen meg kell változtatni a legényotthonban uralkodó állapotokat — Egy legényotthon van a régi kórház helyén, egy a volt asszony- szövetség házában, egy az András- aknán és kettő itt van mindjárt az akna mellett — tájékoztat Fonyódi Dávid elvtárs, pécsbányatelepi he­lyettes CB titkár az irodában. — Hogy ki viseli a legényotthonok gondját és ki a felelős irányító? Hát eddig mi voltunk, a szakszervezet, de most az üzem vezetőcég a felelős irányító és gondozó. Sok más mun­kánk van és így nem igen érünk rá foglalkozni vele. Bokáig érő pocsétában, szemerkélő esőben vesszük szem ügy re az ,.új‘‘ legénylakást, ami a legközelebb esik az irodához. Vizes falak kívül. Az ajtó előtt akkora rakás szemét tor­nyosul, hogy elég lenne két lónak el- vinni. Az ajtót kinyitva nehéz, bű­zös levegő csapja meg az embert. lévő asztaltól felkel az egyik lakó és mognyújtóztatja fá­radt tagjait. — Ki a siobabizalmi — kérdezzük tőle. ■— Itt van valahol. Végre előkerül a ezob,bizalmi és hármasban beszélgetni kezdünk az ágyak mellett. , — Mit szoktak csinálni szabadide­jükben? — Kit mit akar — válaszol Ta­kács István, a szobabizalmi. — Van aki alszik, vagy műszakon van, vagy elmegy valahova. — Milyen szervezeti életet élnek? ■ — Nem tudom! fiz ablaknál — Mennyi párttag van? — Nem tudom! —- Szakszervezeti szemináriumra járnak? — Majd ha jó idő lesz — válaszol Gréczi Imre. A falak vizesek. Az asztalon össze­visszaságban kenyérdarabok, üres borosüvegek. Újságot is ritkán olvas­nák. / nem is tudja elhinni, hogy a barátságtalan szobától alig 50 méter­i)z ember re pártszervezet, üzemi szakszervezet és üzemvezetőség működik. Műkö­dik? Igen, de a működése ide nem terjed ki. Átmegyünk a másik szobába. Itt még nagyobb az összevisszaság. A kályha itt jó melegít, gulyást, dinsz- telt krumplit főznek rajta. — Velünk*nem igen foglalkoznak — mondja a „szakács*1. — Két eset­ben voltak itt mindössze a szakszer­vezet részéről. Innen 6 munkás jár időlegesen szakszervezeti szemináriumra. Szek­rény itt sincs, úgy mint a másik szobában és a többi legényot:hon­ban. Ennek a szobának a lakói „olvasással** töltik idejük egy részét. A kályha melletti asztalon még most is ott fekszik a „Titokzatos erő'* című tízfilléres ponyvaregény. Lajos Ferenc büszkén vágja ki: — Akad itt ilyen is. csoda, mert több gonddal Nem s kellene a legényotthonok munkásaival foglalkozni. De a szakszervezet nem ér rá, az üzemvezetőségnek más dolga van, a pártszervezet titkárának nincs ideje és a legényotthonokkal való foglal­kozás, ahogy Fonyódi elvtárs el­mondta, a következőkben merül ki: — Az utóbbi két hétben a párt- szervezet oktatási felelőse három­szor végigjárta a legényotthonokat. A párttitkár is látogatja. Én is min­den másnap végignézem. A közmondás azt’ mondja: több szem többet lát. Ez úgylátszik nem érvényes a pécsbányatelepi legény- otthonra és a vezetőségre, mert nem látták meg a súlyos hibákat, elsősor­ban azt, hogy a legényotthonokban emberibb életkörülményeket kell te­remteni. Ezt Fonyódi elvtárs is el­ismeri, de mégsem tettek úgyszólván semmit a helyzet megjavítására. Ezért aztán ne csodálkozzanak, hogy tavaly 1.187 felvett munkás közül 1.182 el is távozott. És miért mulasz­tanak havonta 350 műszakot a le­gényotthon változó lakói. Azért, mert kártyáznak, kocsmáznak, pony- vargényeket olvasnak, azért, mert nem törődik velük senki. Pedig törődni kellene velük. Megfelelő oktatással, a mun­kások , fekurolásával, gon­doskodással új életet lehetne terem­teni a legény otthonokban. Ennek érdekében kézbe kell venni a párt- szervezetnek, a szakszervezetnek és döntően az üzem vezetőségének a legényotthonok gondozását és meg­szüntetve a mostani állapotokat, gyö­keresen új helyzetet kell teremte­niük. édes izét sokszor megkeserítették szánkban a nehézségek. Dolgoztunk, termeltünk, némelyikünk szinte a tíz körmével kaparta ki a földből a termést. S amikor munkánk gyümöl­csét élvezni akartuk, amikor termé­nyeinket eladtuk, kaptunlc érte egy halom papírt. Ugyanakkor láttuk, hogy afrik a mi bőrünkön élösköd- nek, azok napról-napra csak gytp- tapódnak. Néha úgy éreztük, hogy nem maguknak, hanem a spekulán­soknak, feketézőknek dolgozunk. Rálcosi elvtárs ekkor sem hagyott cserben bennünket. Egy napon fo­rintot, jó pénzt kaptunk minden ter­ményünkért. Pénzért ruhát, szérszá- mokat vehettünk amire szükségünk uoft, mert igen kikoptunk akkorra már mindenből. Köszönjük Rálcosi elvtárs a forintot, köszönjük a jé pénzt. T/olt már földünk, jó forintunk ’ és sokan most már azt hittük, hogy minden rendben van. Egyszer­re azonban azt vettük észre, hogy nincs egészen rendben minden, mert mindaddig, amíg a Szovjetunió, « Párt, Rákosi eivtárs és a munkás­osztály a gépállomásokkal segítsé­günkre nem sietett, ki voltunk szol­gáltatva a kulákok kénye-kedvéré, A leulákok hízni, gyarapodni kezdtek, már pedig minden forint, amivel a kulák gyarapszik, a mi rovásunkra megy. Azt is kezdtük érezni, mint­ha mi, dolgozó parasztok egy hely­ben topognánk. Körülöttünk min­den növekszik, úgy fejlődik, mint a vetés a tavaszi eső után. Afi pedig csak lassan vergődtünk előre, mint­ha ránk nem hullott volna az éltető esőből. Aztán Rákosi evtárs kecskeméti beszédéből megtudtuk, hogy nekünk is zánva volt az eső, de annyira szét vagyunk szórva, hogy csak el­vétve esik ránk egy-egy csöpp. Ereztük előbb már magunk is, hogy valami nincs rendjén. Csak azt nem tudtuk, hogy mi a baj. De a kecskeméti beszéd után megtudtuk azt is, hogy merre van a kivezető út, hogy mi a mi bajunk orvossága. Köszönjük Rákosi elvtárs az útmu­tatást, köszönjük az új élet felé vaií irányítást. Számosán megfogadtuk már itt Baranyában is az útmutatást. Ter­melőcsoportokat alakítottunk és a csoportokban olyan Hetünk lett, amilyent azelőtt még álmodni is alig mertünk. Azok közülünk, akiknek már egy év van a hátuk mögött a csoportban, búzával a padláson, sonkával, kolbásszal a kamrában, sokan közülünk rádióval a szobá­ban, jó ruhában várják a tavaszt $ ha valaki megkérdezi őket, azt mondják, amit talán soha azelőtt nem ejtettek ki szájukon: ^Szép az élet!" íyíindezt nemcsak saját erőnkből értük el. Kevés lett volna az, bármilyen nagy volt bennünk az akarás. De a jó szándék mellé tá­mogatást is kaptunk. A jó tanáét mellé kaptunk jó kalácsot, minden segítséget, amire csak szükségünk volt. Köszönjük Rákosi elvtárs * segítséget, a támogatást, az új élet megteremtéséhez. Köszönjük Rákosi elvtársnak és a Pártnak, hogy hoz­zásegített bennünket ahhoz, hogy megismerhessük az igazi Szovjet­uniót és annak szocialista mezőgaz­daságának példája nyomán mi t* egyre biztosabban haladunk az új élet útján. Ahhoz az élethez hala­dunk, amelytíen élni érdemes, ami olyan szép, amely egyre szebb és szebbé lesz és amit most már nem adnánk oda semmi pénzért. Köszönjük az új életet Rákosi eltvárs és Ígérjük, hogy mindé* erőnkkel azon leszünk, hogy minden dolgozó paraszttársunk megtalálta az új élethez vezető utat. Ígérjük Rákosi elvtársnak és a Pártnak, hogy minden erőnkkel vigyázni fo­gunk szövetkezeteink vagyonára és minden erőnkkel dolgozni fogunk azok felvirágzásán. Tudjuk, hogy még sok harc áll előttünk, de ml ezt a harcot kulákok és egyéb ellen­ségeink ellen a munkásosztállyal szoros szövetségben, a Párt, Rákosi elvtárs vezetésével sikeresen meg­vívjuk. TZégczetül jó egészséget kívámmk “ Rákosi elvtárs, kívánjuk, hogy még hosszú éveken keresztül vezes­sen bennünket, vezesse a Pártot, vigye győzelemre a magyar népet a felemelkedés, a béke, a szocializmus útján."

Next

/
Oldalképek
Tartalom