Dunántúli Napló, 1950. február (7. évfolyam, 27-50. szám)

1950-02-04 / 30. szám

DUNÁNTÚLI Hegedős András elvfárs fart beszámolót a vasárnapi XSZCS-k és gépállomások, küldötteinek tanácskozásán Ünnepélyesen megnyílt a pécsi újító kiállítás MA TELJES HETI RÁDIÓMŰSOR Amire a lengyelkápolnai gyilkosság tanít (B. J.) A nép ökle lesújtott) a gyil­kos kulákokra. Az állati k egyet; en- ségű Bodó Istvánt és Császár An­talt felakasztották s a másik há- 10m főbünös is megkapta méltó büntetését Súlyosan tévedne azonban az, aki azt hinné, hogy most már rendben van a dolog: a bűnösök megkapták büntetésüké4, méltóan meglakoltak bestiális tet­tükért. napirendre térhetünk a dolog feletk A lengyelkápolnai gyilkosság lelett nem térhetünk csak ilyen egyszerűen napirendre. „Ez az eset sokkal több, mint egy ember halála" — mondotta a szegedi tárgyaláson a főügyész. És való­ban nem egy ember haláláról, nem „közönséges" gyilkosságról volt szó. Sokkal többről ennél. A szegedi tárgyalóteremben nem ültek egyedül a kulákok a vádlot­tak padján. Kiket vádolt a főügyész és rajta keresztül az egész magyar dolgozó nép? Vádolta természe­tesen azokat, akiknek a jó élettől vérbő ábrázatán a gőg és az ál­lati gyűlölet izzott: vádolta a 35, 50 és 140 holdas kulákokat. Vá­dolta azokat, akik & kizsákmá­nyolásban — mint az Lenin elv­társ is megállapította róluk — a legvadabbak és a legállatiasab- bak. Vádolta azokat, akik ólban tartották béreseket', akik cseléd­jeiktől jobban sajnálták az enni­valót, mint egy rühes malacuktól. Vádolta azokat, ak’k a legállaitia- sabb kizsákmányolás után a leg- ál’atiasabb gyilkosságra is készek voltak, hogy megakadályozzák nyomorúságos sorban tartott cse­lédjeik és az általuk kihasznált, kiszipolyozott többi dolgozó pa­raszt felemelkedését: termelőcso­portba való szervezkedését. A főügyész vádolta Horváth István, Császár Jánost, Csá­szár Antalt, Ördögh Imrét és pribékjüket, a kilencszer el­ítélt bűnözőt, Bodó Istvánt. Vá­dolta a dolgozók legelkeseredet- tebb ellenségét, a kulákot. Az «gész dolgozó magvar nép fel­háborodottan követelte legszigo­rúbb büntetésüket- Kü’önöscn a dolgozó parasztság gyűlölete csa- P£,tt martira a gyilkosok e'len. ■-Követeljük, hogy a legszigorúbb büntetéssel sújtsák az életünkre törő véreshezű kutákbanda minden egyes tagjár — írták levelükben a néme'mároki termelőcsoporí tag­te?- Hasonló szövegű táviratot Küldtek a pincehelyi géoállomás dolgozói is. „Kérjük az illctéseket, hogy a gyilkosokat kegyelem né'- kii! sújtsa q legkeményebb ítélet- tel * ~ írták a szekszárd-palánk- pn'sztai mezőgazdasági gimnázium tanulói. A legkeményebb ítéletet a kulákokra: ez volt a magyar dol­gozó nép válasza. ncm ivedül a lengyel­, ji° I,*», k^ák ültek Szegeden a Lad,áf- ott öIt-af .?,4lulk fe sokkal élve­teg1* gvdkos, akinek véres kezéhez a K:s Imrééhez -.hasonló gyilkosságok ezrei és tízezrei ta­padnak. A szegedi tórával óterem­ben Horváth István, a két Császár Bodó, ördögh mellett ott ült á fasiszta diktátor is, a jugoszláv nép Iegjobbja-'nak hóhéra: Tito is. Ott ült a vádlottak padján a iugo- *zláv népet szerencsétlenségbe ta­szító, a más né vek szabadsága el- W törő egész Tito-banda. ' Horváth Istvánt, az UDB terro­ristája Pénzics Gvuró irányította jugoszláviai kulákokon keresztül. Díván jugoszláv kulákok segítségé­vel, akik lelkendezve újságolták, ^ 'ogy Jugoszláviában legjobb do­log ma kuláknzk lenni és legrcsz- szabb kommunistának. „Most to­vább kell szervezkednünk — mon­dotta a gyilkosság után Császár János —, hogy majd segíthessük Tito katonáinak a kommunisták irtásában". Tito ügynökei szervezték őket, Tito kulákdédelgetése, szégénypa- rasztnyúzása, munkásnyúzása és kommunista gyilkolása „lelkesítet­te" őket, Tito pribékjeinek akar­tak támogatást adni a „kommu­nisták irtásában", Tito, az imperia­listáknak ez a véreskezű hóhéra ott állottak a lengyelkápolnai gyil­kos kulákok háta mögött és ezért ült a vádlottak padján a szegedi tárgyalóteremben­Az a Tito, akinek Jugoszláviá­jában — mint ezt a Time című uszító amerikai hetilap is elismeri — egy munkás egész havi kerese­téből alig bír venni egy pár gyen­ge minőségű cipőt. Tito, aíki íassú éhhalálra ítélte a jugoszláv dolgo­zókat Tito, aki maga ás halom­számra gyilkoltál) a a szegény-pa­rasztokat. Tito, aki a kulákoknak visszaadta a földöt, aki a hu lako­kat mentesítette a beszolgáltatás alól, ugyanakkor, amikor például Mólról százával hurcolták cl a szegényparasztokat pár kilő be­szolgáltatás! hátralék miatt. Ott ült a vádlottak padján az áruló, akiit még saját lánctartó gazdái, a nyugati imperialisták is megvetnek s akiről utálattal beszélnek, azzal az utólattól ugvan, amivel a bér­gyilkosról beszél a „piszkos mun­kát" kerülő felbujtó. „Szükségünk van szövetségesekre, akár tiszták, akár piszkosak" —: Írja Jugoszlá­viával kapcsolatban a reakciós Time, a következőkből kiderül, hogy Titoék a piszkos szövetsége­sei«, akikre szükség van. „Tito al­jas gazember — mondta ugyan­csak a Time szerint Zágrábban egv amerikai — de a mi gazemberünk" Az aljas gazember ott ült Sze­geden a vádlottak padján. de ott ültek gazdái is- Azok, akik marfűk bár fanyalognak Tito aljasságán, de akik mégsem vetik meg ezt a „piszkos szövetségest", mint ahogy nem vetik meg a másik fasiszta diktátor, Franco szennyes szövet­ségét sem. A véreskezű kulákok — a gyilkos Tito-banda — gyilkos- sálira uszító onánl-amerikcii imve- rial isták, kezükben a póráz végé­vel, — íme így függ össze a lánc. A lengyelkánolnai gvilkos kulá­koknak „csak" Kis Trnrét, az egyik legharcosabb lengyelkánolnai kom­munistát sikerült meggyilkolniok. de Császár Antól szemrebbenés nélkül mondotta a tárgyaláson: a nér> hotvan százalékát le akarták gyilkolni A lengvelhápolnai rfvil- kos kulákokra azonlv>n lesújtott népi demokráciánk ökle. S ahorfv a néni demokrácia ökle megsemmi­sítette a gvilkos kulákokat, űrfy semmisíti maid meg a jugoszláv nép bararfís Tito áruló, vérszom­jas bandáját is, A lengyelkápolnai gyilkosság véres f’gyelmeztetőként áll előt­tünk. Figvelmeztet bennünket arra, hogy sokkal éberebbnek kell len­nünk a kulákokkal szemben. És főleg azokat a még hiszékeny, jámbor lelkeket figyelmezteti, akik még mindig hajlandók a jó ku'ák meséjét elhinni. Kis Imre mártír­halála nem szabad, hogy nyomta­lanul elvesszen! Áldozata nem le­het hiábavaló áldozat. Minden dol­gozó parasztot fel he’l ráznia, min­den. dolgozó paraszttal meg kell értelnie: csak a kulákok ellen vi- L’°Jt kíméletlen harc árán építhet­jük fel jobb jövőnket, szebb éle­tünket, a szocializmust. Á minisztertanács Rákosi Mátyás elvtárs javaslatára, április 4-ére, hazánk felszabadításának ötödik évfordulójára, meghívta a Szovjetunió és a népi demokráciák küldötteit Elismerte kormányunk a Vietnami Demokratikus Köztársaságot A minSszterfaaács elfogadta a vasát és a posta dolgoséinak ifletinényrendezésérői szóló rendeletét A minisztertanács Dobi István elnökletével pénteken délelőtt ülést tartott. A minisztertanács Rákosi Mátyás elvtárs, a minisztertanács elnökhelyettese javaslatára elhatározta, hogy 1950 ápri­lis 4-ének nemzeti ünnepére, hazánk felszabadításának ötödik évfordulójára meghívja a Szovjet­unió és a baráti népi demokráciák kormányainak küldöttségét, A külügyminiszter előterjesztéséie a minisztertanács elhatározta, hogy a Vietnami Demokra­tikus Köztársaságot és az Indonéziai Egyesült Államokat elismeri és kormányaikkal a diplomáciai kapcsolatokat felveszi. A minisztertanács elfogadta az államvasutak ós a posta munkavállalóinak illetményrcndezésé- rőil szóló rendeletet. Kállai Gyula elvtárs külügyminiszter iávira*a a Vietnami Demokratikus Köztársaság és az Indonéziai Egyesült Államok külügyminisztereihez Kállai Gyula külügyminiszter, a magyar népköztársaság kormánya megbízásából a kővetkező táviratot küldte Hoang-Minh-Cyian-hoz, a vietnami demokratikus köztársaság külügyminiszterének: „A Magyar Népköztársaság kormá­nya megvizsgálta No-Si-Mlnh elnök felhívását, amelyben diplomáciai kap­csolatok létesítését ajánlotta fel va­lamennyi kormánynak. A Magyar Népköztársaság kormá­nya elismeri a Vietnami Demo­kratikus Köztársaság, mint Vietnam népének törvényes képviselőjét és örömmel teszi magáévá a Magyar Népköztársaság és a Vietnami De­mokratikus Köztársaság közötti dip­lomáciai kapcsolatok felvételére irá­nyuló javaslatát Augs-Sa-Llm-hoz. az Indonéziai Egyesült Államok külügyminiszteré­hez a küretke.ző táviratot intézte: „A Magyar Népköztársaság kor­mánya elhatározta, hogy ez Indo­néziai Egyesült Államokat, elismeri és kész diplomáciai kapcsolatot lé­tesít cni a Magyar Népközeirsaság és ae Indonéziai Egyesiilt Államok kö­zött." Irefe Ilii! parancsot a baktérímfef lóri előkészítésére A Szovjetunió a japán császár és négy tábornokának nemzetközi bíróság ele állítását követeli, az Egyesült Államokhoz, Angliához és Kínához intézett jegyzékébeen közé a háborús bűnösök közé tarto­zik elsősorban: I. Hirohito japán császár A habarovsski nyilvános bírósági eljárás során bebizonyosodott, hogy Mandzsúria területéa Hirohifo külön­leges titkos parancsára japán katonai központ létesüli 3 balrföriumháború előkészítősére és a haktáriunxiegyver alkalmazására. Ezt a központot ,731-eg osztagnak" nevezték «I- E? az osztag 1939-beo a Haíbin-Goí folyó körzetében s Mongol Köztár­saság és a Szovjetunió ellem. 1940— 42-ben pedig Kína ellen alkalmazta a baktériumiegyverf. J&mada tábornok, a Legbelsőbb Ja­pán Haditanács volt tagja és a Kvir íung hadsereg egykori főparancsnoka bevallotta, hogy a „Mandzsúria terii- letéa elhelyezett 731.es osztag ló­ként a Szovjetunió, valamin! a Mon­gol Népköztársaság és Kína ellen folytatandó baktériumháború előké­szítése érdekében alakult. S arra vo csíkozóaa, hegy a halálthozé bakté­riumokat emberek tömeges kiirtására készültek felhasználni, Jornada kije­lentette, hogy: „... 1945-ben a bak iériumíegyver alkalmazása légiSkele. fese bb módszereinek előkészítés* után elérkezett a baktériumlogyvcr tömeges gyárfásának korszaka, hogy a bakíériumSegyvcrl a császári ló hadiszáltás parancsára bÓRnilyeri irányban alkalmazni lehessen.*' Kadziculía Riudzi altábornagy, a japán hadügjminlsztéríum hadiegész ségügyi parancsnokának főnöke vei- (olfa, hogy a 73i-e* alakulatot 1936 ban Hirohiío különleges titkos atari látóra alakították meg. Az. osztagot Hirohifo egy másik titkos parancsára 1939-ben ú’jászervezíék, Ezenkívül Hirohifo császár 1540. évi további egy vagy két titkos parancsa az em ­lített év második felében a 731.es alakulathoz négy fiókintézményt csa­tolt. A fiókintézményeké! a Szovjet, unióval határos területeken helyez­ték cl. A TASZSZ Iroda moszkvai jelenté­se szerint a szovjet kormány megbí­zásából 2 Szovjetunió washingtoni, lendoni és pekingi nagykövete a kö­vetkező tartalmú jegyzéket nyújtotta át az USA, Nagybntaunia, illetőleg a Kínai Népköztársaság kormánya nak: A nyilvános bírósági eljárás, me­lyet a tengermehékl katonai kerület hadbírósága, Jamada, Toka hasi, Kad ziciika és több más japán háborús bűnös ügyében Habarovszkban 1949 decemberében folytatott le, bizonyí­totta, hogy a japán uralkodó körök, élükön Hirohito császárral, sok éven át titokban baktérium-háborút — a támadás egyik Jegcmbertelenebb fegy­verét — készítették elő. A japán mi­litaristák bűnös terveik szerint béke- szerető népek clicn alka’raaznl akar­ták a baktériumfegyvert, hogy annak segítségével tömegével Irtsanak kt katonaságot, és békés lakosságot, be­leértve az aggokat, nőkel és gyer­mekeket is. Pestist, kolerát, tífuszt, takonykórt, szibériai fekélyt éa más halálthozé járványt akartak terjesz­teni. A japán hadsereg bakterológlal egy­ségeiben, amelyeket Hirohito japán császár parancsára, a japán hadügy­minisztérium és vezérkar utasításai­nak megfelelően szervezzék meg, kü- lőnlges katonai osztagokat képeztek ki a lakosság, vizgyüjtdmedencék. em­ber! lakóhelyek, vetések és állatállo­mányok tömeges megfertőzésére. Ezeket az egységeket szigorú titok­tartás vette körül, a „731-cs osztag'” és „100-as osztag“ nevel kaptak és közvetlenül a kvantungi hadsereg fő­parancsnokának voltok alárendelve. A „731-es osztag" Harbintól 20 kilo­méterre Ptnlnng vasúti ál'omás kör­zetében külön e célra épült városká­ban helyezkedett el. Amint a perben bebizonyosodott, az osztálynak 5 osztálya közül 4 kizáró­lag a baklériumháború előkészítésé­vel és folytatásával foglalkozott. Az első osztály, amely a kutató osztály nevét viselte, helilthozó bak­tériumokat tenyésztett. A második osztály különféle baktériumok hatását plóbá ta kt élő embereken, ezenkívül jövedékeket és egyéb módszereket kísérletezett ki a baktériumoknak el­lenség« területen történő törlesztése céljából. Ezen az osztályon négy és félezer különleges tenyésztőtelep volt. A negyedik osztálynak az volt a fel-1 adata, hogy tömegével gyártsa a bak- tériujnháború leghatékonyabbnak bi­zonyult eszközeit. Végül az ötödik osztály szakembereket képzett ki a bakteriumháború eszközeinek alkalma­zására. A 100-as osztag feladatai megegyez­tek a 731-csélvel, Mint a bírósági eljárás megállapí­totta, a Mandzsúria északi részén el­helyezett két osztagon kívül a japá­nok Közép- és Dél-Kinábas kél ugyanilyen titkos alakultától létesí­tettek, melyek az Eí-osztag, illetőleg a Nami-osztag nevét viselték. A japán gonosztevők rá akarlak törni a Szovjetunió, Kína, a Mongol Népköztársaság népeire és az USA csapataira. Emberek ezrein, főleg kí­nai és szovjet ál'ampo'gárokon pró­bálták U ezt a töraeggyilkolő eszközt Csek a 731-es osztag több, mint 3000 embert kiűzött állati módon halálra embertelen bűnös kísérletekkel- A perben az is kiderü't, hegy a japán támadók uemcsab előkészítették, de tcbblzben alkalmazták Is a bakté­riumfegyvert támadó terveik megvaló­sításában. A japán agresszorok támadást ké szítettek elő a Szovjetunió ellen. — Ennél a támadásnál széles körbeu akarták alkulmaznl a beklérluroíegy- vert és c cé ból több bakierológiai divcrzlót hajtottak végre a Szovjet­unió ellen. A szovjet bíróság 12 japán háborús bűnöst a baktériumiegyver előkészítésében s alkalmazásában bű­nösnek talált és elitéit. Igacságta'an volna azonban, ha a borzalmas bün- cse’ekmények többi főszereplőjét a felbujtóját büntetlenül hagynák. Ezek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom