Dunántúli Napló, 1950. február (7. évfolyam, 27-50. szám)

1950-02-28 / 50. szám

DUNÁNTÚLI s ia pl Cl ATT- ÉVFOLYAM, 50. SZÄM ARA 50 FTLLKR A tagság s zéles í5oicge szólal fel Rákosi clríárs beszédének szellemében a mai laggyfiléseken Két új gépállomást avattak fel Baranyában Áladták a Dunántúli Napló ajándékát a terjesztési munkában kitűnt németpalkonyai tszcs-nek KEDD, J95A FEBRUÁR 23 A szocializmus építésének módszerei mátraiak is gyökeret vertek, egységesen fej lödnek és jövőnk legnagyobb ígéretét jelentik Rákosi Mátyás elvtárs nagy beszéde a sztaliánovisták tanácskozásának második napján A sztahanovisták első országos tanácskozásának vasárnapi ülése a szombatihoz hasonlóan forró, lelkes ünnepi hangulatban indult meg a Vasas-székház lobogókkal, Lenin, Sztálin, Rákosi képeivel és jelmonda­tokkal ékesített dísztermében. A lelkesedés tetőpontra emelkedett, ami­kor megérkezett a kongresszusra Rákosi Mátyás, a magyar nép szere­tett vezére, akit a küldöttek, helyükről felállva, zúgó tapssal és éljen­zéssel üdvözöltek s akinek iránytmutató felszólalását feszült érdelclő- déssel várta a kongresszus, az egész ország. Jónéhány felszólalás után Rákosi elvtárs nagy figyelem közben kezdte meg beszédét rútatokat tűz dolgozó népünk elé, — Kedves Elvtársak — A Magyar Sztahánovisták Első Országos Tanácskozása befejezés előtt áll. Aki végighallgatta a két nap tanácskozásait, annak számára világos, hogy egy hatalmas mozgalom ran IH kifejlődőben, amely szocialista építésünk, ipari termelésűnk, köz­lekedésünk minden ágira kiterjed cs it tog menni a mezőgazdaság­ra is abban a mértékben, ahogy a szocialista termelés ott 1$ el­terjed. — A magyar sztahánovista moz­galom rövid története újra bebizo­nyította, hogy Pártunk olyan fel­amelyek helyesék, időszerűek és megoldhatók. Megfordítva is el­mondhatnék: azért kezdeményeztük a magyar sztahánovista mozgalom megvalósítását, mert száz jelből észrevettük, hogy megvalósulásának előfeltételei megérettek: a talaj a termékeny mag számára elő volt készítve. — Szükségesnek tartom, hogy rö­vid pillantást vessek a sztaháno­vista mozgalom kezdeti nehézsé­geire, mert azok a hátráltató té­nyezők, amelyek kibontakozásánál mutatkoztak, jórészben ma is még hatnak és gátolják, visszafelé húz­zák fejlődését. Az él műn kasok jó keresete hatalmas lendületei adott a mozgalomnak — Most van fél éve annak, hogy a múlt év augusztus végén a nagy- budapesti pártválasztmányon meg­indítottuk a harcot a munkaverseny legszélesebb és legelterjedtebb for­mája, az egyéni verseny érdekében. Ebben az időben a legkülönbözőbb tényezők való­ságos harcot vívtak a munka ter­melékenységének visszaszorítá­sáért­Akkor még megvolt a felső határ, a plafon, amelynél többet egy bér­elszámoló sem volt hajlandó ki­fizetni, tekintet nélkül arra, hogy a munkás milyen eredményeket ért el. Ragaszkodtak az Időbérezéshez. Ragaszkodtak az elavulthoz, a meg­szokotthoz, a kényelmeshez és ezzel a inaradisággal a dolgozót ir rákénysze­rit ették arra, hogy ne törődjön mun­kájával, ne foglalkozzon az újítások­kal, észszerűsítésekkel, a termelés fo­kozásával. Amikor a tél elején először összehívtuk az él munkásokat, az egyik fiatal vasesztergályos elmon­dotta, hogy 5 titokban kipróbálta a gépen a gyorsvágást, sikerült is neki, de hosszú ideig nem vette igény­be, mert 3.50 forintos órabérnél úgy sem kereshetett volna többet vele. — Természetesen, hogy nemcsak a maradiság játszott közre, kétségkívül az ellenség is tuda­tosan s/,orííoüa vissz,, a min­denütt jelentkező újítók, sztahá­novisták kezdeményezését. — Fél évvel ezelőtt a szó szoros értelmében fenyegetésekkel, súlyos megtorlások kilátásba helyezésével tudtunk csak rést ütni ezen az el­lenséges beáll itottságon. Amikor nagynehezen elértük, hogy az idő­bér helyett teljesítménybért kapja­nak a tnunkások, még akkor is gyakran találkoztunk olyan jelensé­gekkel, hogy kifizették ugyan a többtermelés után járó több kerese­tet, de titokban tartották. A kalku- lánsok azt mondották, hogyha a munkások megtudják, hogy van olyan, aki kétszer, háromszor any- nyit keres mint ők, elégedetlenek lesznek. A szó szoros értelmében úgy kelleti kierőszakolni, hogy ne a te'jesitmények hírével együtt a keresetek összege is nyilvános­ságra jusson. Meg voltunk győződve, hogyha a munkások látni fogják, hogy a heti 160—170 forint helyett, 250, 300 vagy még több forintot lehet keresni, akkor az serkenteni fogja őket. Sőt hozzátet­tem akkor, hogy nemcsak őket fogja serkenteni, hanem feleségeiket is, akik nem hagyják addig békében a férjeiket, addig nógatják őket, amíg azok is beállnak az élmunkások közé. Es valóban így is volt. Az é'muakások jó keresete ha­talmas lendületet adóit az egész mozgalomnak és megtörte a meg­szokást az clavullhoz, a régihez való ragaszkodás jegét. amely az új. a szebb, a szabadabb szocialista jövől fogja hozni. A marx­izmus az egyes munkás ösz'önös har­cát ß jobb léiért össze tud a kő ni az egész emberi haladás ügyével. És ez az összekapcsolás adott új tartal­mat, új lendülő cl a fia'.al szociális a munkásmozgalomnak. Az <5s«zefüg«és íeSismercsc a napi munka c<4 az Impet'ialitslák ellen vivőit harc közölt — Hasonló folyamat játszódik le most a szlahánovista mozgalommal amikor a munká’újító, az éimunkás. az cszszerüsítő új - termelési módokon töri a fejét, anyagot takarít meg, jobban kihasználja a gépet, azzal nemcsak saját színvonalát növeli, nemcsak jobban keres, de egyben meggyorsítja a szocializmus épí'é-é' is. Ez a felismerés, — szemben a ka­pitalista világban szerzett ’ta­pasztalatokkal, — változtatja meg a szocialista munkás beállítottsá­gát a géphez, a munkájához. Ez világítja meg számára azt a kap­csolatot, ami a maga egyéni mun­kája és a szocialista országépítés kö- zö't van. Ső: i'ovább megyek, ez mulatja meg neki az összefüg­gést, ami a maga napi munkája és az imperialisták ellen vívóit nemzetközi harc köriül fennáll. Hányszor hallottuk például ennek a tanácskozásnak folyamán, hogy ..tu­datában vagyok annuk, hogy jobb munkámmal védem a békét, jobb munkámmal harcotok az imperialisták ellen.". — Ez a felismerés ad ha'atmas 'endü'.o et, pá'osz', ú! értelmet annak \ munkának, ami a kapitalizmus ide­A régi, az ócska, a megszokott — egyik legveszedelmesebb ellenségünk — Ml gyakran ismételjiik, , hogy » szocializmus felszabadítja és meghat- ványozza a dolgozó nép teremtő erejét He amíg a dolgozók ezt felismerik és a gyakorlatba is át tudják vinni, ad­dig a régi, az ócska, ■ megszokott, ve­szedelmes gátnak, szörnyű féknek bi­zonyul és nem egyszer ez az egyik lcgve- szedelmesebbb ellenségünk. A mi munkásaink és bozzá'.ehctem értelmiségeink is, akiket a kapitaliz­mus nevelt, hozzá vannak szoktatva a kapitalista mértékhez és nem egyszer kételkedve állnak azokkal az eredmé­nyekkel szemben, amiket a szocialista termelés mutat. Itt, ezen a tanácskozó son mondotta Kállai elvtárs, épflömun. kés, hogy amikor a szovjet sztaháno­vista Sumilin munkáját látta a mozi­ban, egyszerűen nem hitte el, Art gon­dolta, hogy ez csak afféle szemfény­vesztés. Slmonyi elvtársnő art mondot­ta, hogy amikor a nyomdában hallot­ták, hogy a Szovjetunióban nyolc óra alatt százezer betűtt szedett ki ecy nyomdász, akkor megvető kézlegyintés­sel beszéltek az ilyen „hihettotlen" szá­mokról. Azóta ezt a százezer betűt Si. monyi elvtársnő nyomdájában jóval túrhaladták. Fél évvel ezelőtt komo­lyan vitáztak arról, hogy lehelséges-e egyáltalában a vasúton bevezetni a száhinovista módszert és I.lndner elv társ tegnap itt beszámolt a 2000 ton­nán felüt túlterhelt vonatokról a 5t Óra alatt 500 klóméiért megtevő teher vonatról. Fehér József etvlárs elmen dotta. hogy amikor miinaktársni előtt ísxjzerüsttő javaslatát kezdte fejteget­ni. azok megvciőlefi leintenék, hngv ne okoskodjon! Öikov elvlárs elmondotta nekem, hogy amikor Magyarországon tárt, hogy gyorsvágási nődszerél be­mutassa. a mi munkásaink a legna­gyobb hitetienkedésscl fogadták. Még a tenyerét is megtapogatták, hogy igazi munkás-e? Annyira hatott rá c hitetlenkedésnek ez. a légköre, hogy —■ mint mondotta — soha olyan lámpaláza nem volt, mint amikor a magyar munkások elölt kellett a gyorsvágást bemutatnia. Hal. lőttük Pauszt Rudolf ifjúmunkás be­számolóját, akit azzal ijesztgetlek, hogy a gép« tönkremegy, sőt o'yat is mondtak, hogy nem kommunistához illő így törni magát a munkában. —* A megszokotthoz való ragaszko­dás, az újtól való félcicin és idegen­kedés olyan tényező, amely ma is sok területen fékezőleg hat. Ila végignéz­zük ipari termelésünk és közlekedési rendszerünk egész területét, akkor azonnal megállapíthatjuk, hogy mint régente a térképen, Ui is sok fehér folt van, olyan terűiét, amely a Sztabánov-mozgalom, az újító-mozgalom szempontjából még nincs felfedezve. — A régihez való ragaszkodásnak, az ösztönös konzcrvatizmiisnak, annak a régi kapitalista elvnek, liogv „sze­mesnek Ül a világ — vaknak az ala niizsna" még sok nyoma van 8 mun­kások agyúban is. Tegnap hallottuk őszinte önkritikával loelohb sztaháno- vistáuktól. Muszka elvtársiéi, hogy egv esztendőn keresztül eltitkolta gvorsvá gási módszerét csak azért, hogy a ván­dorzászlót valamelyik jobb tanítványa cl ne vigye tőle. Csak a A70ci»IÍ!őmu«ban vá«r eajvbe a trnmiká«! cm a termelés érdeke — Gálolia a sztahanovista mozga­lom fejlődését a régi időkre való emlékezés. A tőkés időben a legtöbb újítás vagy é'zszcrűsi'és azonnal a munkásig f kozo-j- kizsákmányolását jelentette. Gondoljunk csak a Bcdó-rond zerre. A munkástág azért önvédelemből is elutasítóan á’loll a legtöbb újítással szemben. Ebben legöbb-zör igaza is volt, mert az újítás nem neki hasz­nál', hanrm a tőkés profiliá gyara­pította. Arról, hogy törje a fejét jobb, észszerűbb nutnkamódtzsren a 'öles világban szósém lehetett. Tuca; számra hallo'tunk éppen a sztahanovista moz­galom lendületébe jövése óla régi mun- 1-á'ok‘ót, hogy ha a tőkés időkben rá- jö1 lek valami hasznos újflá :ra és közöl­ték a mérnökkel, akkor az durván rá- julcförmedt, hogy ne üssék az orrukat olyasmibe, amihez nem értenek, vagy lobbik «selben egyszerűen kisajátítot­ták a munkás találmányát és saját zsebükre hatznosi ódák. — Csak a szocializmus az a rend­szer, ahol a munkás érdeke és a termelés érdeke egybevág. Csak n szocializmusban lehetséges a sztahánavi munkamódszer, amely­ben a munkás egyéni gazdasági érdeke, életszínvonalának és ke­resetének emelése egybevág a köz érdekével, a szocializmus építésivel. — A marviiria ten ellenállhatatlan vonzóereje abban állott, hogy a kapi­talizmus e'nyomc!-, álla i -őrben élő ipari munkásaival meg tudta érle'ni, hogv szervezkedésük » fillére' bér- emelé'ér‘. a munkaidő megrövidíti- ’óér , jr emberibb élp’ér-. na’tvnhb darab kenyérért szervesen össze­függ azz&l a hatalmas küzdelemmel jén gyűlölt, kényszerű robot volt. A gép, melynek a kapitalizmus aial- a munkás, függeléke, rabja volt, csak most a szociakzmu ban vált. a do.- gozó szolgájává. A dolgozók egyéni tervfcibonféátt ... — Az elvtársak gyakran maguk sem veszik észre, hogy ezekei a r.agy összefüggéseket már mindennapi életükben is alkalmazzák. Nagyon he­lyesen követeljük a tcrvfelbontást, azt, hogy az egé'z üzem tervét bont­suk fel az utolsó munkáig. De i t lépten nyomon hallunk egy másik erv fclbonlásáról -Nem egy elvtirs elmondotta, hogy mi: szerzett a saját egyéni három éves terve folyamán, hogy mit szándékozik beszerezni ab­ban az ötéves tervében, melyről * Tervh'v.j al nem tud: új bútort, prémbundál, a felesé­gének, rádiót, könyvtárat stb. Ez is tervfelbontás! Az 50 milliárdos ötéves beruházási ' érvünknek az egyéni felbontása. Ebben a felbontásban benne van a derülá'ús, annak a bizonyossága, hogy hataimas tervünket tényleg meg ás fogjuk valósítani. TObbeí ctiszef, mint erővel! — Az imperialisták ,akik írigyked v<j lá'ják a szocializmust épí ö or­szágok felszabadul! munkásainak ha- imas teremtő lendületéi, igyekez­nek hajszálat találni a malterban és folyton azt hajtogatják sei nekünk, hogy a fokozolt teljesítmények álli- ólag a munkások fokozott kizsákmá­nyolásával járnak. Az i!•: elhangzo - ak ennek ellenkezőjét bizonyítják. — Nem egyszer hallottuk a tanácskozás folyamán, hogy az ész-zerűsílés kö- vekez'cben könnyebb leit a munka, löbb let: a szabadidő, az önművclé' lehctő'ége. A szlahánovista módszer nem az ember fizikai erejének fokozot­tabb megfeszítésén, nera a mun­kás fizikai fáradtságának fokozá­sán alapszik, hanem elve a régi magyar közmondás: Többel ésszel, mint erővel! Az újí'ó azzal éri el eredményeit, hgov ész»zerűs(t, kiiktatja, kiküszöböli a fárasztó, felesleges mozdu’aloka . hotfv emelkedő termelése sokkal ki­sebb fizikai fáradságba kerül. Én tegnap tréfásan mondottam néhány gömbölyű sztahánovista elv ársnönek, hogy a dolgozók jobban szeretik a kövér sztahanovistákat, mint a soványakat, meri a kövér. 3 puszta megjelenésével is mutatja, hogy többet dolgozik ésszel, mint erő­vel. — Ugyanez mu'atkozik a mezőgaz­daságban is. Néhány nappal ezelőtt Zalában eJEf fiatal traktorista lány elmondottal, Arogy mivel akarták őt elijeszteni átló!, hogy 'Tantorra üljön. ,,Lees-el róla, összetöröd magad" — mondía neki az anyja. „Megszal adsz abban a nehéz munkában" — jöven­dölték neki, fi maga ped’g ezt mon­dotta: ,,Azelő' I, ha marokszedő vol- 'am, —• vagy kapnl'am este ma'd leszakadt a derekam, most pedig ha munka után leszállók a traktoromról, alig érzek fáradtságot." A szocializmusban — ismőf’em — végre a gép nem klzsákmányo- lója, hanem segítője, szolgája a dolgozóknak. V!e!jváHoi!o't a amink»« viszonya gépéhez — Ez a lény megváltoztatja a mun­kás viszonyát gépéhez. A kapitaliz­musban a kizsákmányolt, elkeseredett munkás gyűlölte a gépét, amely vé­rét szívta. Fs ennek megfelelően úgy Hint vale, mint a rossz koosis s lo­vával. Ezzel szemben hasonlítsuk ösSrc azt a módot, ahogy például itt Lindner elvtárs, a pécsi mozdonyve­zető sztahánovis'a beszélt a gépéről, hogyan ápolja, hogy viseli gon-d'át. mintha eleven lény volna- Hogyan olajozza meg és gondozza minden kis csavarját, mert ér/i. hogy „ gép nz övé, hngv a gép eleven munkatársa. — Hozzá tehetem, hogy ez világ­szerte így van ott. ahol m szocializ­must épi'ik. Elolvastam Bortkievics- nek. a Sztálin-dija-s ifjúmunkás gyors­vágó vasesztergályosnak történe'ét. Amikor az ő gyárukba új eszterrfa- r»d érkezett, n fiatal munkások csillo­gó szemmel áll'ák körül úgy néz­ték, mint s művész az új hangszert, ímelvböl új hangokat és ói dallamo­kat fog kic'«a!nl. Bnrtkievir.snek a ör- ténclét nemsokára magyrul is kiadjuk. mert szemléltetően megmutatja, hogy a szellemi és a fizikai munka a szocializmusban mennyire civá laszlhafatlanul össze ven fonódva milyen kölcsönös hatásban álla nak egymással, Mikor Bortkievics első gyorsvágóéi sikereit elérte, rögtön segítségére jöt­tek gyárának le.giobb mérnökei. Segí­tettek neki megállapítani, hogy miivet» szög alatt állíUa be a kést, tanácso­kat adtak a köszörülésre, kikeresték számára a megfelelő szak-rodalmit, bevonták a tanácskozásba a leningradi műegyetem tanárait, ök maguk is **• nultak tőle. Utána elküldték Bort- kievicset Moszkvába, ahol módszerét összehasonlíthatta a nálunk is ismert Blkov elv’irséval. majd az akadé­mikusok és a lojobb munkások je­lenlétében újra kipróbálták. Az üey >- inaritgyi miniszter elé került, aki utasította a géptervező mérnököket, hngv 'enulmánvnrzák Bortkievics ta- naszalatf't. tanuliansk töte, s új konstrukcióin esztergapadokat készít­senek a tanulságok alapján

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom