Dunántúli Napló, 1950. február (7. évfolyam, 27-50. szám)

1950-02-24 / 47. szám

1950 FEBRUAR 24 NAPLÓ StdfrmcU&kU&'z tnefUo&éa a po&ía a dí&ze# ^e^Uíuét Ä pártdemokráciáról a* országos sztahanovista kongresszusra Sebesen forog a pécsújhegyi főmű­helyben a marógépre befogott kerék. Sűrű egymásutánban hullanak le a tömör, apró vasforgácsok Solymár elv- társ lábaihoz. Még egykét fordulat, aztán kész. Nemsokára haza is mehet. Ha megszólal a munkaidó lejáratát, jelző gozkürt, kitörődnek, villamosra szállnak és hazatérnek valamennyien Meghitt, kedves otthonukba. ... Az egyformára épített meszestelepi lakóházak között, igen nehéz megkü­lönböztetést tenni. Egyik házcsoport szürke, másik sárga. A széles abiak- tokot Solymároknál is pirosas-barna lesték fedi. Szőkehajú fiatalasszony hajol ki az ablakon.- (Int e/.l tsrazAn az nr-ininaU Hozta? — először nem is tud mást zaondani, amikor kezébe veszi a széles­fehér borítékot. ..Solymár Henrik szta­hanovista elvtársnak“, olvassa a cím­zést. Aztán kibontja, benne a meghívó, piros-selyem szalaggal átfűzve, ott a szálloda)egy, az utalvány a gyorsvo­natra, egy jegy a Nemzeti Színházba, uzsonna, vacsora, reggeli, ebéd, min­denről gondoskodtak. — Ilyen nagy öröm, ilyen nagy öröm! Pestre visz'k az uramat — a sztabánovista tanácskozásra! Még he sem várta, hogy az ura be­lépjen az ajtón, lobogtatta feléje a uörös-pecsétcs borítékot. — Nézd apukám, mit kaptál! Meg­jött a meghívó a sztahanovista tanács­kozásra! És szállodában fogsz lakni! Az Astoriában! — STeraeJialesítonfosabbnekem, hogy hol lakom. — mosolyodik el ■Solymár elvtárs —. hanem az. hogy mit viszek magammal és mit hozok on­nét vissza többi munkástársaimnak. Mi hozok majd a Báli bácsinak, a Kárpátinak, a Kodrának?-— Mert, hogy teljesítem a kívánsá­gukat, az biztos. — Gondolja cl ma­gában. Nem is lesz abban semmi ne­hézség, hiszen együtt lesznek majd marósok, lakatosok, esztergályosok és majd tanulnak egymástól. Átbeszélik együtt az újításokat, azokat a munka- • módszereket, melyekkel s-kcrül tartó­san kétszázszázalék körül tartani a teljesítményt. Elmondja majd, hogy ö azért ért el 228 százalékos átlagot ja­nuárban, mert felhasználta az újítást, a hengerfelfogó készüléket. — Milyen szép is! Hogyan megbe­csülik a munkámat — gondolja magá­ban, míg a jóízű húslevest kanalazza. Ha többet teljesítek, több a keresetem, az újításaimat jutalmazzák. így szíve­sen is dolgozom, mert látom, hogy ér­demes. — Amikor a magasnyomású kazánmarást megcsinálta, nagy össze­get takarított meg. Évi-55.000 forintot, illetve a két kazánnál 110.000 forintot. Ezért akkor jutalmat is kapott. 2.180 forintot. FiZUtfm kittek sorozatosan a többi újítások, olyanok, melyeket csak „apró átalakításokénak nevez­nek és mégis nagy jelentőségük van a termelés fokozásánál. Például a turbo- komprcsszornál azelőtt az volt a hely­zet, hogy egyszerre egyet raktak be­lőle a gépre, most tízesével készítik, így megtízszereződik a teljesítmény. Ahogy szaporodtak Solymár elvtárs újításai, úgy emelkedett a százaléka) úgy emelkedett a munkabére is. Az­előtt sem éltek rosszul, de mióta szta. hánovista lett, mindent megvehetnek maguknak, amit csak szemük-szájuk kíván. Nagyon elégedetten és boldogan cinek. Es most .. . Erről nem is igén tud beszélni Solymár elvtárs, A végtelen nagy öröm elfojtja benne a szavakat. Érzi a nagyszerű ajándék jelentősé­gét, melyet a nép államától kapott. Ott látja magát a Szakszervezeti szék­házban, mosolygó munkások közölt. Az ö mellén is büszkén fog felvillan­ni az élmunkás-jeivény, ha szembenéz majd Rákosi elvtárssal, a kormány tagjaival, a szovjet sztahanovistákkal, az ország kiváló dolgozóival, akik fá­radhat alanul küzdenek jobblétük bol­dogságuk m'e'.őbbi megteremtéséért. Ha hazajön, beszámol majd társainak. Hazahozza tarsolyában Báli bácsinak, Kárpáti és Kodra elvtársaknak az „ajándékokat", az új gazdag tapasz­talatokat. a szovjet élenjáró sztahano­visták, Muszka Imre, Kék Zoltán és a többiek munkamódszerét és új lendü­letes erővel állanak majd neki a terv mielőbbi megvalósításának! Á sztahanovisták első országos tanácskozása holnap kezdődik A magyar sztahanovisták első országos tanácskozását szombaton és vasárnap tartják meg a Vasas-székházban. A tanácskozás első napján délelölt 9 órakor Apró Antal elvtárs, a Szakszervezetek Országos Taná­csának iőfitkára fart beszédet. Apró elvfárs beszéde ntán egésznapos vita, a sztahanovista küldöttek felszó(atása következik. A tanácskozás első napja este hat órakor fejeződik be. A s/.fahánovisfa küldötteket este a Szakszervezeti Tanács a Nem­zeti Színházban látja vendégül, ahol Gorkij „Ellenségek" című színdarab jnt mutatják be. A tanácskozás második napja, vasárnap reggel 9 óra­kor kezdődik: folylatódik a küldőt! ek felszólalása. Délután a legjobb sztahánovistákal tüntetik ki. Este nyolckor a kormány fogadást rendez a szfanhánovisfák részére a parlamentben. Az elmnlf hónapokban az egyes brigádokon, műhelyeken és üzeme­ken belül lelkes egyéni verseny folyl a munkások között a brigádok, mű- helyek, üzemek és ezentúl a „Szakma legjobb dolgozója" címéért. A moz­galomból ezerszám nőflek ki a sztahanovisták csaknem valamennyi ipar­ágban, akik bebizonyították, hogy a szovjet munkamódszerekkel messze túl lehet szárnyalni az. eddigi termelési eredményeket. A „szakma leg­jobb munkása" címért folyó verseny eredményeit vasárnap hirdetik ki az első országos sztahanovista tanácskozáson, „Nekünk most erősítenünk kelt Pártunkban az önkritikái, n demokráciát, hogy ezzel újra mélyebbre eresszük gyökerein­ket a tömegekbe és megszün­tessük a tömegektől való el­szigetelődés veszélyét." (Rákosi Mátyás beszéde az MDP Központi Vezetősége 1950 febr. 10-i iiíé:én). A Bolsevik Párt tagjainak és tagjelöltjeinek teremtő te­vékenysége, púrtmunkájuk mind tökélete;ebbé válá:w, a pártszer­vezetek harckészségének fokozó­dása a SZUK(b)P szervezeti sza­bályzatának követelményeiből fa­kad, Lenin e szavakkal mutatott rá a párionbelüli demokráciára: „A Párt összes ügyeit, közvetle­nül,' vagy képviselőiken keresztül, kivétel né.kül és egyenlő joggal a Párt minden tagja intézi". Minden kommunista, aki a maga pártszer­vezetében‘bármilyen munkát is vé­gez, erejéhez képest hozzájárul közös bolsevik ügyünkhöz. Az iga­zi demokrácia a cselekvés demo­kráciája. Lényeges az, hogy a Párt tagjai maguk döntsenek és maguk cselekedjenek. A pártonbelüii demokrácia alap­ján növekszik a párttagok aktivi­tása, öntevékenysége és a Párt ügyéért vállalt felelősségük is. A Bolsevik Párt alap-zervezetein'ek pártclete számos példáját szolgál­tatja a kommunisták nagy aktivi­tásának, fontos társadalmi, politi­kai cs népgazdasági kérdések fel­vetésével és megoldásával. A har­kovi „Sarló és Kalapács“-gyár szerelőműhelyében egy időben igen sok munkás nyújtott alacsony ter­melési eredményeket A műhely pártszervezete gyűlésen vitatta meg ■a munkatermelékenység emelésé­nek kérdését és azt a célt tűzte ki, hogy a műhelyben ne legyen egy munkás sem, aki nem teljesít élenjáró normát, ,A célt el is ér­ték és jelenleg a szerelőműhely minden munkása túlteljesíti a nor­mát- A gyár pártszervezete mele­gen támogatta a szerelőműhely kommunistáinak kezdeményezését, s.mel^ később gyorsan átterjedt Harkov, majd Ukrajna összes ipa­ri vállalatára. A pártszervezetek életében fon­tos szerep jut az aktíváknak. Egyetlen pártbizottság sem tud eredményesen működni, ha nem támaszkodik reájuk. Minden alap­szervezet vezetőségének köteles­sége, hogy jól megszervezze az ak­tívák munkáját, gyarapítsa sorait és minden kérdést megvitasson ve­lük. Az aktívaüléseket rendszere­sen össze kell hívni. Ha az aktíva szerepét alábecsül­jük, óhatatlanul gyengül a párt- munka. Helytelenül járnak el azok a vezetők, alkik ritkán folyamod­nak az aktíva segítségéhez és né­ha szinte teljesen megfeledkeznek róluk. Helytelen az is, h.a az aktívagyüléseket kellő előkészí­tés nélkül hívják össze. A gyűlés ilyen esetekben alacsony politikai és ideológiai színvonalon folyik le és nem hozhat kellő eredményt A gyűlésen résztvevő aktívák ér­dektelenek maradnak és ezzel a pártbizottság megfosztja magát attól a lehetőségtől, hogy az ak­tíva segítségével valóban gyökere­sei elemezze ki a munkát, s előbb­re vigye a szervezetek működését A pártonbelüii demokrácia el­vének következetes megvalósítása a legfontosabb előfeltétele annak, hogy megjavítsuk a pártmunkái, fejlesszük a kommunisták kezde­ményezését, növeljük aktivitásukat, kritikára és önkritikára serkentsük őket ,,Csupán a pártonbelüii demo­krácia alapján fejlődhetik ki a bolsevik önkritika ás szilárcltilhat meg a pártfegyelem, amelynek tu­datosnak kell lennie, nem pedig gépiesnek" — mondj a a SZŰK (b) P szervezeti szabályzata- Pártszerve­zeteinknek minden eszközzel üti kell fejleszteniök a kritikát és ön­kritikát amely nélkül a mozgalom nem halad és nem is haladhat előre. Következetesen valóra váltani a pártonbelüii demokrácia elvet, je­lenti azt is, hogy még inkább fo­koznunk kell a kommunisták, poli-• tikai és termelési aktivitását, él­harcos szerepüket a gazdasági és kulturális építés minden terüle­tén. (A Pravdából) 130 helyett 209 százalék A hatalmas kerék rányomódott a hőrre. Ütemesen lendült a hengerlő rúd ja a kezében. Oda-vissza járt a ri»gy kerék, közben a nagy krupon- bőrök tömörebbekké váltak. Így csi­nálta ezt Halena Nándor hosszú éve­ken keresztül a Mohácsi Bőrgyárban. Sok éve dolgozik ott. Úgy ismertek mindig, mint jó munkást. Szavát nem igen vették azelőtt. A felszabadulás előtt is bejött a gyárba minden reg­gel pontosan és fújásig dolgozott. Fi­zetéskor összeszámolta a sovány kere­setet, azután kezdte a másik héten elölről. A felszabadulás óla és különösen azóta, hogy a gyár is felszabadult a tőkések uralma alól; másképpen nézi a dolgot. Többet hal­lani szavát, különösen azóta, hogy szemináriumra járt. Hozzá tud már szólni a dolgokhoz, hiszen annyi min­den lesz világos benne naponta: S ez az egyre fényésedő világosság vitte el oda is, hogy most máskép dolgozik, mint azelőtt. A közelmúltban lent jártak a Mun­katudományi Intézettől a gyárban. Hosszan, sokáig nézték Halena Nán­dor munkáját is. Azután azt mondták neki, próbálja meg, hogy a henger alatti asztalra ne egy, hanem három bőrt rakjon föl. így egyszerre három bőrön megy végig a kerék, kevesebb fölösleges mozdulat, kevesebb idő kell h<U(íá. És növekszik a teljesítmény. Először persze csodálkozott. Pedig nem is olyan különös dolog ez. Hogy­hogy nem gondolt rá? De azért hár­mat? Valahogy mégiscsak furcsa lesz. Hogyan fogjon neki? Hogy vezeti rajta a hengereket? Ezek csatáztak benne. De a régi Halena Nándoron felülkerekedett, győzött az új Halena Nándor. Az, aki már nem fél az újtól, mert tudja, hogy jobbat, többet, szeb­bet hoz. Mert a mi jövőnk biztos egyet épít: a dolgozók boldogabb világát. Hogyan vezet az út hozzá? A többter mclésscl. Hogy érdemcs-c ezt az útat megrövidíteni? — Persze, hogy érdemes. Ezzel ma­iunkat segítjük. A kicsi családomtól kezdve a nagyig — mondja Halena Nándor. Egy percig hőkölt csak vissza az új­tól, azután már próbálta is. Alátett három bőrt, fürgébben kellett járni a kezének, egymásután aláigazítani őket, vigyázva és biztosan,’ hogy h minőség ne legyen rosszabb semmivel, hogy az idő se legyen hosz- szú. Először kicsit kapkodva vezette a kereket. meg zzadt, de a második már egy kicsit könnyebb, a huszadik még könnyebb volt. Most már gyor­san, de kapkodás nélkül vezeti a ke­reket és napi 230—40 darab krupon helyett 350—400 darabot készít. S ahogy nőtt a darabok száma, ahogy sokasodlak az asztal mellett a bőrök, úgy szaladt föl a százaléka is. Eddig a sztahanovistákat úgy nézte, mint akiket talán sohase lehet utolérnie. Hiszen ha minden percét, erejét, ügyességét kihasználta, akkor is „csak" 130 százalékot szokott teljesíteni. Most 209 százalékra ugrott a teljesít­ménye az e'.sö öl nap után. Az első öt nap után... De még 6ok öt nap van hátra cs Halena Nándor mindennap jobban végzi ezzel az cgíszerüsitésscl a mun­kát. És mindennap több százalék ke rül majd föl a grafikonra. H-Uena JNámior sztahanovista lett. Most már biztosan tudja, most érzi igazán, hogy a sztahanovista nem az erejével, hiszen saját példáján látja, hanem újítással, észszerűbb munkával éri el jo teljesítményeit. Tudja jól, hogy kiváló új teljesítményeket, csak újfajta munkával lehet elérni. És ennek az újfajta munkának a to­vábbvitelével lehet még szebb ered­mények felé vezetni a termelés moz­donyát, így lehet a vicinálisból új, erős gyorsvonatot csinálni. Halena Nándor észszeríisítcse utat tör, ismét egy olyan munkánál, melyre minden bőrgyárban azt mondták idáig: „Itt aztán igazán nem lehet változ­tatni semmit." Hát lehetett. Halena Nándor sztahanovista mun­kás megmutatta. Ú. Ki 1 >/ «r & fi ! í tíz nappal Rákosi elvtárs beszéde után Soha még Rákosi elvtárs beszédének nem volt olyan hatása, mint i a Központi Vezetőség előtt elmondott legutóbbi beszédnek. Ennek fé­nyénél számos olyan dolgot látnak meg falvaink dolgozó parasztjai is, amik mellett eddig elmentek, amiket eddig helytelenül csináltak. Nincs egyetlen olyan dolgozó, nincs egyetlen olyan dolgozó paraszt, legyen az párttag, vagy pártonkíviili, tszcs tag, vagy egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt, aki ne vonhatná le belőle a tanulságot a maga szá­mára. a mekényesi termelő- csoport vezetői és tag­jai, de érzik a meké- nj4si dolgozó parasztok is. A cso­port vezetői Rákosi elvtárs beszé­dének csodálatos világosságot árasz­tó beszéde után tisztán látják hi­báikat, amiket eddig elkövettek. Puskár Imre, a csoport pártszerve­zetének elnöke így fogalmazza meg egyik legnagyobb hibájukat, amit most mór tisztán látnak: — Elzárkóztunk a falu dolgozó parasztjaitól, szinte teljesen elszige­teltük magunkat. Valahogy úgy gondolkoztunk, hogy itt vagyunk mi, 29 család, mi megtaláltuk a helyes utat, hát találják meg a többiek is. Mi elegen vagyunk így ahhoz, hogy boldoguljunk, mit érdekeinek ben­nünket a többiek. Puskár elvtárs. És azt • is elmondja, mint szigetelődön el a csoport teljesen a kívülállóktól, mint állottak le a felvilágosító mun­kával, hogy csak befelé- néztek, csak azt tekintetlek, hogy a csoport bol­doguljon. — És el is bíztuk magunkat — folytatja Puskár elvtárs szavait Zsiga Sándor elvtárs, a csoport üzemi .szervezetének titkára. Csökö- nyöseri ragaszkodtunk saját elgon­dolásainkhoz és nemcsak, hegy mi nem gyakoroltunk önkritikát, ha­nem a máshelyről kapott jóindulatú kritikát is gáncsoskodásnak, szemé­lyi támadásnak vettük. Igv volt ez akkor is, amikor a helyi pártszer­vezet kritikát gyakorolt az üzemi szervezet munkája felett, amikor Rácz elvlárs a falusi szervezet ré­széről kifogásolta, hogy csak önma­gunkkal törődünk. így beszélnek hibáikról: nyíltan, őszintén. De nemcsak most. Elmond­ták ezt a falu dolgozó parasztjai előtt is. És az önkritikának első kézzelfogható eredménye az lett, hogy több mint tíz család jelentette ki, hogy be akar lépni a csoportba. Ezenkívül azonban vannak még vagy harmincán Mekényesen, akik új csoportot akarnak alakítani. Ezek már hosszabb idő óta tervezgetnek, de eddig megmaradtak a tervezge- lésnól. A legnagyobb akadály az volt, hogy nem tudták: hogyan lás­sanak neki az egésznek. Segítséget pedig nem igen kaptak, mert a már megalakult csoport élté a maga kü­lön életét, a falusi pártszervezet — titkára szintén a már megalakult csoportból került ki — szintén csak a meglevő csoporttal törődött. beszédét azonban meghallgatták, el is olvasták nem­csak a Párt és a csoport tagjai, de elolvasták az egyénileg gazdálkodók is és elolvasták a pártonkívüiiek is. Es Szabolcsi István, Dömötör Jó­zsef, Kocsi István egyénileg gazdál­kodó párttagokat, Tóth Ferenc, Sz. Szabó Sándor, Juhász Ferenc pár- lonkívüliekqt Rákosi elvtárs beszé­déből fpleg az a rész fogta meg. amikor arról beszélt, hogy a falusi pártszervezetnek elsőrendű köteles­sége támogatni a csoportot és azo­kat, akik csoportot akarnak alakí­tani. Most már tudták, hegy mit kell csinálniok. Először csak egyenként szóltak Tóth Bertalan elvtársnak, a helyi szervezet titkárának, hogy se­gítsen nekik a csoport megalakítá­sában, azután pedig . együttesen mentek el hozzá és szabályszerűen felkérték, hogy vegye kezébe a dol­got. Most már Tóth elvtárs is látta: igazuk van azoknak, akik a Párttól, a Párt vezetőitől várják a segítsé­get a csoportalakításhoz. És azóta Tóth elvfárs szervezi a második me­kényesi csoportot. dolgozó paraszt, aki­nek ne adott volna hatalmas lökést, biz­tatást Rákosi elvtárs beszéde. Rostás Jánost például úgy ismerték Meké­nyesen, mint aki végigüli a gyűlé­seket és hallgat. Nem volt a felsza­badulás óta még egy olyan gyűlés, amin Rostás János felszólalt volna és megmondta volna véleményét A jég azonban most már Rostás Jánosnál is megtört. Mégpedig a földművesszövetkezet pár nappal ez­előtt lezajlott közgyűlésén. Arról volt «zó, hogy két felügyelőbizott- sági tag megbízatása lejárt, újat kell helyettük választani. A két új jelölt közül az egyik, Rosta Ferenc, régebbi községi bíró volt. A jelölés után pillanatnyi csend lett úrrá a teremben, de aztán fel­állt Rostás János. — Én eddig nem sókat beszéltem — kezdte. — De most már tudom, hogy meg lehet mondani az igazat Az igazság pedig az, hogy Rosta Ferenc községi bíró korában kis- királyoskodott... Az egész terem csak nézett és hallgatott. Hallgatták, mint érnek meg Rákosi elvtárs szavai Rostás Jánosban. Ő pedig csak sorolta. Hogy aki nem tetszett Rosta Ferencnek, azt mindjárt áttelepítéssel fenyegette, hogy korrupt volt, erkölcstelen. És amikor befejezte, szinte elemi erő­vel tört föl a tiltakozás Rosta Fe­renc jelölése ellen. ismerték meg a meké- nyesiek Rákosi elv­társ beszédét. De ez a tíz nap elegendő volt, hogy jó- ríéhány konkrét tény bizonyítja máris: új - élet kezdődik a beszéd nyomán Érzik ezt így mondja Rákosi e viárs Nincs olyan Tíz nania

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom