Dunántúli Napló, 1950. február (7. évfolyam, 27-50. szám)

1950-02-03 / 29. szám

1950 FEBRUAR 3 R A VL O n. la Iizetésreniiezés az és életetibea százszázalékos életszínvonal emelksdésl leiem — mondja Fortély Ilona megyei kezelőnő Fortély Dona 1044-ig, — mivel négy középiskolát járt, — annyit tudott a Szovjetunióról, hogy az egy igen nagy ország és ott a kommu­nisták vannak uralmon. A kommu­nistákról pedig annyit tudott, hogy azokat Magyarországon .üldözik, összefogják, elítélik, mert azok a fennálló államhatalom ellen tör­nek. A beremendi körjegyzőségen neki is került már a kezébe hasonló szö­vegű akta. és amikor a fennálló ál-' ipmhatalorn megdöntéséről olvasott, sohasem gondolta, hogy az urak ál­lamának megdöltével lesz ő szabad és boldog ember, Ma már mindez tisztázott előtte és jól tudja, hogy ami köszönnivalója volt eddig és lesz ezután, azt éppen a Szovjetuniónak és a kommunis­táknak, a Pártnál; köszönheti. Mennyivel jo!»l> sna, amikor érti az összefüggéseket és — ahogy ő mondta —: „Még a Népköztársaság minisztertanácsának rendeleti előtt biztosan tv.dtam, hogy Rákosi elv- társ betartja Ígéretét és sor kerül a közalkalmazottak kérdéseinek a ren­dezésére " — Másképp volt ez régen — mond­ja és az egyik könyökével meg- támaszkpdik az lrógépasztal szélé­ben, azután a kezére hajtja fejét. — Az iskola után két évig állás nélkül voltam, sehol, de sehol nem kap­tam munkát. Az újsághirdetésekkel kezemben jártam a címeket, de nem alzadt munka. Volt ahol a valláso mat kifogásolták, mert református voltam Azután 1941 júniusában a bere­mendi körjegyzőséghez kerültem, ebben a községben volt az apám ko­vács, amíg dolgozni tudott Fortély Ilona megkezdte a mun­kát a közigazgatásban éppen alt­kor, amikor a Szovjetunió is meg­kezdte a Nagy Honvédő Háborúját a rabló náci seregek és csatlósaik ellen. Fortély Ilona álmában sem gondolt arra, hogy az ö sorsa és az ő jövője is függvénye ennek a há­borúnak. Három Eiánapt? esen ingyen dolgozott és azután 92 pengő fize- íst kapott. Az akkori körjegyzők csak dirigáltak, uralkodtak, de nem tanították a beosztottakat. — Ebből a pénzből nem egyedül kellett megélnem — mondja —, ha­nem édesanyámmal, 76 éves nagy­anyámmal és beteg nővéremmel együtt Őszintén szólva ma már nem is értem., hogy ilyen kevés pénzből mikép tudtunk kijönni. * Egy évvel ezelőtt Pécsre került, most a megyeházán a személyzeti osztályon kezelő. Szakszervezeti munkát végez és szakszervezeti is­kolára jár. Fizetése eddig 277 fo­rint volt és még hozzá a lakbér- pótlék. — A megélhetésre elég volt, de a ruházkodásra már kevés. Szórako­zásra, kultúrára sem igen jutott. Még szerencse, hogy a megyeház­nak is van könyvtára és így hozzá­juthattam a jó könyvekhez. — A minisztertanács rendetete az én életemben százszázalékos élet­színvonal emelkedést jelent, mert a fizetésemet négyszáztól hatszáz fo­rintos: határon belül állapítják meg, beszámítva a ki!one évi szolgálati időmet. — i Nem is számítottam ekkora fizetésemelésre — mosoiyodlk eL — Tudom jól, hogy ezt csakis a Párt­nak köszönhetjük. — Moss majd OKÄ-utalvány« váltok ki és bevásárlók tavaszi hol­mikat, ruhát, cipőt, kabátot és per­sze nemdsak a több fizetést veszem fel, hanem majd élek a rendelet adta jogaimmal is, de én is igyek­szem még jobban és lelkiismerete­sebben dolgozni. — Most már nékem 21 napi fize­tett szabadság jár és így végre megláthatom a Balatont A megye­ház üdülőjében csak négy forintba kerül majd az ellátás. — Azelőtt sohasem foglalkoztam politikával és csuk fokozatosan lát­tam meg a Párt szerepét A Párt­nak köszönhetjük azt is, hogy a nőket ma már sokkal jobban meg­becsülik. Mi azelőtt a kiadóban dol­goztunk, ahová csak odaadták a le- gépelnivalót, ha valami hiba volt benne, akkor féltünk visszavinni az előadóhoz. Ma itt dolgozunk az elő­adó mellett, aki megbecsüli a mun­kánkat és sokszor még a tanácsun­kat is kikéri. A minisztertanács rendel ete számunkra erkölcsi és anyagi megbecsülést is jelent — Még pártanfcívüii vagyok és eddig nem is kértem a felvételemet a Pártba, mert éreztem, hogy ta­nulnom kell és tanulok is. Mostaná­ban a Marxizmus-Leninizmus ol­vasókönyvét tanulom és lelkiismere­tesen készülök arra, hogy felvéte­lemet kérhessem a Pártba. Fortély Hona gépelni kezd. Ujjal sebesen ugrálnak a betűkön és bár uidiuk, hogy az írógép nem zenél, most mintha Fortély Ilona gépe mégis muzsikálna. T'Mduá&i dul&u tamimkát is hogy mindenki egyéni versenyző legyen A FERENC-AKNÁN Egyik lábát maga. alá húzza, fél­vállát nekitAmasztja a szénrétegnek, .Jobb kezében a légkalapáca, a bal­kezével egyensúlyozza magát a me­redek pártán. Lég-kalapácsa vasta­gon hasítja a szén réteget, ami egye nesen befordul a csúzdába és szapo­rítja az áradatot, ami felülről, a fej­tés tetejéről zúdul lefelé. F'atal arcán mosolygás és csillog a szeme a lám pák fénye mellett. Így csillogott ta­lán — ha nem jobban — 1948 októ­berében is, amikor ünnepélyesen át nyújtották neki az élmunkás kitünte­tést. . Hogy miért kapta? A hároméves terv második évének elfő félévében átlagosan 200 százalékra teljesített' normáját és egy 50 méteres guritói olyan rövid idő alatt hajtottak ki hogy azóta is rekord teÜeaítmenynek számit a Ferenc-aknárt. De ezzel nem dicsekszik. Szerény hallgatag, a munkájának élő ember, mint a legtöbb kommunista, aki be csülettel helyt áll a termelés front­ján és becsülettel elvégzi pártmunká­ját is. Ha valaki délután keresné, így felelnének a kérdezőnek: — Vagy a szakszervezetben, vagy a pártszervezetben van, de lehet. S &POS.L© ít há * 6-átfi j ZENÉS FILM! Előadások, 5 7 0 A,afcor 6-aifi! J ú a R a i a SZIKES FILM! Vigad ar. erdő» Előadások fél 5. fél 7. fél 9-kor FSjÍLYÍL 5-étfí Ismeretterjesztő és tudományos f Ouek —- Híradó — Az elő adások folytatólagosak 5—10 . óráig Egységes l és 2 forin- j rtos helyárak. — Vasárnap dél előtt 10—1 óráig { hogy agitálni ment, szervezi az egyé­ni versenyt. Még segédvájár volt, mikor meg kapta az éhnunkás kitüntetést. Az­óta szakmailag ée politikailag is képezte magát. Vájár lett, szeminá­riumra jár és szakszervezeti funkció- nárius. Amikor munkahelyén ráköszönfink. clhelyezkedik a szénhalmaz tettjén és így válaszol kérdéseinkre: —Igen, egyéni versenyző vagyok. Az is voltam. De rnoet nagyobb a 'endületem, mint azelőtt volt, mert mégtisztábban látom munkára értel­mét és vallom, hogy csak azok nem látják meg, akik nem akarják. — Higyje el elvtárs. nincsen mesz- szo a nap. amikor mindenki egyéni versenyző lesz. Lassan mindenki meg érti az értelmét a t.öbhtermelésnek ép szélesedi!« a versenymozcralom. mert van lendüőkprék. a mi Pártunk. Ttt van a Párt Központi Vezetőségének határozata. Nagy motor ez elvtáre. Nagvot lendít, raltunk. Sapkáját a jobbkezéve! feltói ja. a homlokára és így néz maga elé pár nercig, majd hirtelen újból megszó- lal: — Mondjam el azt is, hogv miért vagyok egyéni versenvző? Hát töb­bek között azért is. mert én többet nem akarom, hogv kirúgják a bá nvászt. Nem akarom, hogv többet megdöglesztlek“ szóval gyalázzanak bennünket. Nem akarok úgy1 élni, mint a résiek, án szabad emberként akarom lcé'ni Motorúét. Földvári András vájár elvtárs fgy ;s él és ígv is dolgozik. Az o'mu’t két év bebizonyította, hogy nem vé- 'ptleníll körük me’lére az élmunká« lelvénv. Behiznnvftntta Fö'dvári °’v- *árs. hogv méltó volt erre a leitfin ‘elésre és méltó rá- ma is. De beszé’ :onek be'vette a te.! lóriimén vei: fannár utolsó fp’élien fgy do.lp'Qtot*; lanti ár 1fi-á,n 125 17. 148. 1R. 111-zőzalék. Ebben a három narben bi-- •osfHsi munkát is vkrTPf-t. .T-i-'-ár "hin 14R On án 14P or,ín-117 gg tt, 149 0< á„ 140j 25-ón 155i 23.án 1.70 százalék. Földvári elvtársről elismeréssel be­szélnek mindenütt, mint olyan bá­nyászról, aki példásan teljesíti köte­lességét és becsülettel helyt áll a termelés frontján éppúgy, mint a pártmunkában... Es az ifl biztos, hogy teljesül a vágya és hamarosan egyéni versenyző lesz a Ferenc-aknán mindenki. SfÉlMÉlCTtí Az elméleti pá®*tEsap szervezésére nagyobb gemdot HkeSI fordítani! Szerdán délután sűrű sorokban vo­nultak a Munkáskultúrház felé a dol­gozók. A kultúrház nagyterme zengett a mozgalmi indulóktól, énekelve, lel­kesen várták az elméleti pártnap meg­kezdését, hogy megismerkedhessenek az előttünk élló legfontosabb kérdés­sel t a szocialista munka és munkaver- seny elméleti alapjaival. Gergely István elvtára. Pártunk Központi Vezetősége nevében üdvözöl- te a pécsi elvtársakat és megkezdte előadását. — A munka ma már «álunk h — mint Srtálin elvtár« annakidején a Szovjetunióban megállapította —< megszűnt kényszer lenni, dicsőség, be­csület és kősiesség dolga lett. A forra­dalmi változások talaján nőtt ki ná­lunk la a szocialista munkaverseny, amely emeli a munka termelékenysé­gét, biztosítja a dolgozók számára a magasabb életszínvonalat Mióta mun­kásaink tömegei versenyeznek, egyre jobban elmélyül bennük a szeretet a Szovjetunió, a haladó emberiség nagy vezére: Sztálin elvldrs és dolgozó né­pünk élcsapata: Pártunk iránt. A szocialista munkaverseny kiter­melte a legjobbakat! a sztahánovisrtá- kat Az egyre javuló élet könnyebbé teszi a munkát, az űj technika lehe­tővé teszi a régi normák megdöntését s az új szocialista ember megtalálta azokat az új módszereket, amelyekkel legjobban '..megnyergelheti « techni­kát" . Ezen az úton indultaik el a magyar dolgozók éa máris hatalmasak ered­ményeink. De még sok a tennivaló is. Meg kell szüntetni a verseny kam­pányszerűségét. Tovább kell fejleszteni a tömegek versenyét, segíteni kell sztahánovistáink kifejlődését, rá kell nevelnünk az élenjárókat, hogy segít­senek azoknak, akik elmaradtak, meg kell nevelnünk azokat, akik nem akar­nak haladni és lé kell lepleznünk a tudatos rombolókat Nagy feladatot jelent ez nemcsak a pártszervezetek és a szakszervezetek számára, nemcsak a vezetők, hanem minden egyes kom­munista számára Is. A kommunisták elsőrendű kötelessége, hogy a terme­lésben, a versenyben élenjárva, jó pél dát mutassanak. Néhány felszólalás »ok ért Sees ada­tot tett hozzá az előadáshoz. A Hamerll kesztyűgyár küldötte el mondta, hogy üzemükben még mindt«; sok a késés s azt a dolgozóik Saját kezdeményezésükkel, egymás nevelé­sével, a hanyagok megvetésé pel, meg- bün elésével küszöbölik ki. IJ.eszámolt a sztálini-műszak tapasztalatairól is, amikor kiderült, hogy a szorosnak tartott normát 240 százalékra is túl lehet teljesí eni, ha kommun,'v9'.a m.ó- ' dón szervezik meg a munkát* A Magasépítési NV mérnöke a mű­szaki értelmiség nevében beszélt. El­mondta, hogy a műszaki dolgozók a munkásokkal együtt akarnak haladni. Kérte a Pártot és a munkásakat, hogy ebben segítsenek a műszakiaknak. A Sopiana gépgyár munkásnője ar­ról számolt be, hogy a dolgozó nőid kiveszik részüket a versenyből és egy­re nagyobb eredményeket akarnak el­érni. De a nöraunk ásóknak még segít­ségre van szükségük, hogy a káros, a fejlődést akadályozó előítéleteket le tudják küzdeni. , A Bőrgyár fiatal ólmunk ása azt mondta el: hogy segített az elmélet abban, hogy tisztában !álhassa hely­zetét és ez a tisztánlátás vitte arra, hogy 120 százalékról 370 százalékra emelje teljesítményét. Ma már égés* csoportja vele együtt halad, kétszáza* brigádot alakítottak, amely rövidesen háromszáza*, sá akar fejlődni. Az elméleti pártmap komoly alkal­mat nyújtott arra, hogy az azon résztvevők megismerjék a gyakorlati kérdéseire feleletet adó elméletei, Pártunk az elméleti párlnapokat rend- szareslteai akarja és ki akarja terjesz­teni. Ezért különös gondot kell íor- dí'am arra, hogy az előkészületek néhány hibáját kiküszöböljük. Az el­méleti pártnapon éppen az alapszer- vezeti párt funkcionáriusok és a sze­mináriumok hallgatói nem jelentek meg, mert értekezleteken és az ezen a napon Is megtartott szemináriumo­kon kellett résztvenniők. Az elméleti pártnap előadását pedig elsősorban nekik kellett volna moghallgiatniok. A! vHa b élénkebb lett volna, ha a1 pártszervezetek gondoskodnak arról, hogy a fogság minél nagyobb számban készüljön lel az elméleti pártnap anyagához tartozó Irodalom és újság­cikkek elolvasásával. Ennek a kiváló kezdeményezésnek úgy kell tovább- mennie, hogy levetkőzze a kezdeti hi­bákat, az elméleti pártnapokat a tag­ság felkészülése és élénk vitája tegye még értékesebbé. r> Erről is be akarok számo'ruu A pécsváradi gépállomáson is nagy a készülődés a megyei tanácskozásra A gépjavító műhelyben füst és olajszag keveredik, nehézzé téve a le­vegőt Nagybadzsár Antal a r©tógé­peknél szorgoskodik, Vetési Mihály, a Dózsa-brigád vezetője meg a dinamót szereli az egyik Hofherr 30—35-5sre Mmdenlefe serény munka folyik, mert a gépállomás dolgozói 10-ére he akar­ják fejezni a gépjavítás! munkálato­kat. !íésrö‘nev a tavaszi munkára. De nemcsak géo javítással, hanem tanulással is Délu'án elnéptelenedik a javító mű­hely, a gépek árván állanak a színek­ben, a traktoristák az előadó terem­ben hallgatják az előadásokat, vitáz­nak és ha ennek is vége bultúrmunká- vaj föltik az estét. Eddig a tavaszi munkákra való ké­szülődés, a génállomási munka fog­lalta le úgvszólván minden gondola­tukat. Mos' azonban van valami, ami­re még jobban készülnek: a vasárnapi megyei tanácskozásra. I - Tsslfp József elvtársat, a gép­állomás helvettes veze­tőiét és Jéglí Jakab elv­társat választották meg a gépállomás dolgozói küldöttnek — mondia Ger­mán elvtárs a pécsváradi gépállomás veze*őie. — így mondja: Jégli elv­társat. Ugyanis a megye legiobb frak- torlstdtát, a fiatal élmnnkást. egy pár nappal szelőt' tagjelöltnek vette lel a gépállomás pártszervezete. Taskó «Irtára rész tvett az orszá­gos tanácskozáson is. — Nagyon sokat várok a megyei tanácskozástól — mondja. — „Jó elv­társ, ki megyünk." Ez nem nekünk szól, hanem a geresdi termclőcsoport pártíHcárának. És ec így megy egész beszélgetés alatt. Négyszer-ötszőr szakad meg a beszélgetés, 0 csoportok­ból már jönnek, hívni a szerződés megkötésére a gépállomás vezetőit. De van olyan is, aki csak benéz. — Benn j áriam Péceváradon, hát megnézem, mit csináltok — mondják. —, Mindnyájan nagyon sokat vá­runk a megyei tanácskozástól — is­méd» el mégegyszer Taskó elvtárs, — Egész biztos, hogy megyei ta­nácskozás még sokkal jobban megszi­lárdítja majd a termelScsoporfok és a gépállomások kapcsolatát. Hogy ő a ma4a részéről mivel akar ehhez hoz­zájárulni? a gépállomás: taná­csok kérdését aka- felvetn: —- Elsősorban mondia. — Be kell vallani nem értet­tük meg mi ma lünk sem ennek hagy poliikai jelentőségét. Nem tulajdoní­tottunk nefri túl nagy fontosságot. Most az országos értekerle'en tudato­sult bennem js a gépállomások taná­csának fontossága. Azt szeretném, ha hozzászólásommal sikerülne a terme- lőcsoporok küldötteiben is teljes már-ékbem tudatosítani ezt. Ekkorára előkerül JégÜ elvtáre is, a másik küldőt Baranya letflohh trak- twisiija képviseli a megyei tanács­kozáson Taskó elvtára mellett a pfc»* váradi állomást. —- Mennél jobb a szántás, annál jobb a viszony a csoporthoz — mond. ja mosolyogva, amikor a termel öcs o- por'.okhoz való viszonyt felvetjük, ö is erről akar beszélni. —* Ha a traktoristák Igazán jó munkát végeznek, akkor a csoportok a tűzbe mennek értük — mondja. Ie!rél 8? a legfontosabb: a lehető legjobb lalajmunkát vé­gezni. Természetesen ez trcm jelenti azt, hogy Jégli elvtárs lebecsülné a po- liirikai munka jelentőségét. Sőt a kultúrmunkáját eem, hisz ő fogjál játiszani a gépállomásvezeiőt abban a színdarabban, amit most tanultak ba s amivel sorra látogatják majd a* összes körzetükbe tartozó csoporto­kat. — Erről is be akarok számolni — mondja. — Na persze nzmosak a színdarabról, hanem általában a gép­állomások kulturális és politikai mun­kájáról a csopor.okban, szeretnének beszá­molni. Illetve min­denről, ami a gép­állomások és termelócsoportok kapcso­latait még tovább erősíti, mindenről, amivel a gépállomások még előbbre vihetik termelőcsopartjainkat a fejlő­dés lkján. Hozzá akarnak járulni, hogy a megyei •atiácskozás újabb ha­laim»» lökést adjon ennek a fejlő­désnek. Sntüi» nifenni!

Next

/
Oldalképek
Tartalom