Dunántúli Napló, 1950. február (7. évfolyam, 27-50. szám)

1950-02-18 / 42. szám

4 Vf a I3 I . 0 1050 FCBEUAft 18 Tavasz elvtárs, az István-ahna legjobb dolgozója GrigOFÍj Ordssonikidze mér március végén jár a tervteljesítésben Pár hónappal ezelőtt még elképzel­hetetlenek voltak olyan kiváló telje­sítményi a bányában, mint. amilyenek most születnek. A sztálini műszak, az ft téves terv egyénekre való felbontása, aj egyéni verseny és a SaÜánov-moz- galom azonban döntő fordulatot jelen­tett a termelés további fokozásában. Az óramutató két órát jelez. A bá­nyászok most szállnak ki a bányából.' Ilyenkor népes csoport veszi körül a versenytáblát és a bányászok alaposan megvitatják az eléri eredményeket. Teljesítményüket mindjárt hozzászá­mítják az ötéves terv előirányzatához és sűrűn lehet hallani a beszélgetők csoportjában? Én már előre vtgyok az ötéves tervvel. Tavasz Lajos «segédvájár is ott áll a verseny tábla előtt. Az fi eredménye áll óan már betek óta az első három között, áltagosan JW százalékon felül. Ilyenkor megnézi tervkfinyveeskéjét és számolja a napokat, hogy hol is áll már a terv teljesítésével. Tavasz elvtárs iő előre van ter- vével — tájékoztat Takács János ÜB- títkár —, mert teljesítménye február ÍJ.ért 273, Í3~án 309, 14-ért 228 száza­lék volt, szóval nap mint nap jóval túlteljesíti a normáját. Rövid számolás tf án kád*rült, kogy Tavasz 1,0jós áll a legjobban István- aknán az ötéves terv teljesítésével. A számok világosan mutat iák Tavasz .elvtárs munkalendületét és azt, hogy magáénak érzi az ötéves tervet. Tavasz elvtárs napi-tervelőirányzata a 4 mé­ter paszta kiréselvc és beácsolva, vi­szont naponta 7-—8 métert rései ki és ácsol be átlagosan mióta az egyéni nor­máját megállapitotlák. Mint mesélj — minden munkakezdés elölt megvizsgálja a munkahelyét és megkeresi a módját annak, hogyan lehH minél jobban kihasználni a ter­mészeti adottságokat és mind több sze­net kitermelni kevesebb fizikai erővel.- Ez a munkám „titka" — mond ia mosolyogva. — Van például a fejtésünkben egy laza réteg, amely könnyen omlik. ezt. fejtem ki először és utána könnyen omlik a keményebb része is a szén- telepnek. Tavasz elvtáj-s így mutat példát munkájával a többi dolgozónak- Ami­kor Pártunk Központi Vezetősé'gén.ek határozatát elolvasta a munkaverseny, ről, megfogadta, hogy . teljesítményét állandósítja. Ennek nyomán naponta születnek kiváló eredményei, A nor­májának állandó túlteljesítésével el­érte, hogy már 32 nappal előre van a terv teljesítésével és már a március 25, napi előirányzatot jeljcsitette. Kommunista példamutatással dolgo­zik Tavasz elvtárs, akinek munkamód­szerét a többi vájár is átvehetné, mert ezzel ők is elérnék, hogy még maga sabb teljesítményeket ér jenek. el. Tavasz elvtárs azzal búcsúzik: — Remélem, hogy szeptember végére befejezem az ötéves terv' első évének rámeső részét. 1937 február 18-án halt meg Grigoríj Konsztanünovics Ordzso- nikidze, a Szovjetunió Kommu­nista pártjának egyik kiváló ve­zetője, Lenin és Sztálin tanítvá­nya. Grúziában született 1886 ok­tóber 28-án. Szüleit korán elvesz­tette, gyermekkora telev volt nélkülözésekkel. Még 20 éves sem volt, amikor, csatlakozott a forra­dalmi mozgalomhoz. A Bolsevik Pártnak 1903-ban lett tagja, majd 1905-ben tevékenyen résztvett a délkaukázusi forradalomban, A cári rendőrség 1906-ban tartóz­tatta le elsőízben, de akkor sike­rült kimenekülnie a cári ragado­zók karmai közül. Külföldre uta­zott, majd 1907-ben visszatért az országba és a hakni pártszerve­zetben végzett tevékeny munkát. Még az év novemberében elfogták a cári pribékek és. száműzetésbe küldtek Szibériába. Forradalmi munkáját itt sem hagyta abba és. 1909-ben újra megszökött. Parisba ment. hogy Leninnel találkozzék. Visszatérve Oroszországba, foly­tatta a földalatti prolcriárforrada- iom harcosának mozgalmas és ve­szélyes életét. 1917 februárjában, a forradalom kitörésének idején újból száműzetésben volt, de . csakhamar visszatért Pétervárra. Különösen jó munkái végzett az Októberi Forradalom előkészíté­sében és végrehajtásában. A polgárháború évei alatt; (1918—1920) Ordzsoníkidze bébi- i zonyította kiváló katonai, axerve» j zői és parancsnoki tehetségét.' Mint Sztálin egyik legkitűnőbb i harcostársának, jelentős szerep®! volt Denjikin tábornok cllcnforra- ! dalmi csapatainak leverésében, 1 Élenjárt az Északkaukázus népeid : nek felszabadításáért vívott köz- j delemben. Nagyrészt neki köszöni j hető, hogy Azerbír 'rsán, Grazi» ; és Örményország felszabadult, 1926—1930-ig, mint a Szovjet-, unió munkaügyi népbiztosa jeleni j tős eredményeket ért el az állami j apparátus megszervezése terén, 1930-ban a Szovjetunió Népgazdaf ; sági Tanácsának elnöke, majd en- t nek átszervezése után a Nehéz* j ipari Népbiztosság vezetője lett, | Neve elválaszthatatlan a hatalmas szovjet fémipar megalapozásától, j Szívvel-lélekkel támogatta a szta«. / bánov-mozgalmat­Ordzsonikidze irányítása alatt A szovjet nehézipar batáridő előtt teljesítette az első és második sztálini ötéves tervek Minden erejét a szovjet köztársaságok né­peinek boldog jövőjéért vívott! küzdelem szolgálatába állította.: Erejét felőrölte az emberfeletti j munka és 1937 február 18-án meg- j halt. Felejthetetlen nevét megőrzi | a szovjet nép és a nemzetközi > munkásmozgalom. ssJitU&ák ki mkern is kél köidváí* Szívesen kötnek gépi szerződést a dolgozó parasztok A délutáni nap taraaziaMn liinii «ugarai!, csal: az időnként fel-fcltá- inadé szél figyelmeztet, hogy ha fél­lábbal is — de benne vagyunk még a télben. Keresztes József 11 holdas okorági gazdát is roegcsapjt a szél, aroint kilép a meleg istállóból. A trágyát hordja ki a lovak, tehenek alól, Aztán megáll egy pillanatra az udvaron- Széjjelnéz, majd egy irány­ban megállapodik a tekintete. Kifele néz, keresztül a kerten, arra, ahol a nemrég még fehér taka­róba burkolt földek most frissen barnáiknak. A szél arról fúj, friss fiiatokat hoz feléje én Keresztes Jő- • ásni valami alig észrevehető b.alső nyugtalanságot érez. Nem ismeret­len elő.te ez. az érzé*. ez, minden tava­szon máT vagy negyven év óta, mióta fclc-seperedett. Van ebben az érzésben valami kiesi abból, hogy na vége a téli nyuga­lomnak, valami vágyódé* a föld után és egy ki* nyugtalanság: na hagy is leszünk? Hogy is leszünk a cukorrépával *— ismétli inkább csak magának a kérdést. Ekkor ugyanis még négyen állnak az udvaron. Hátulról köszön­tőitek rá, először nem is tudta, hogy kik lehetnek, aztán ismerte meg Bányavölgyi Miklóst, Akkor már gondolta, hogy a többiek is a gép­állomásról jöttek. tudta, hogy az ott dolgozik. De vájjon miért jöttek* Nem sokat kellett neki tömi a fe­jéi, mert Bányavölgyi már ki is ruk­kolt jövetelük céljával: — Szerződéseket kötni jöttünk ki a faluba, Józsi bácsi. Gondoltuk, be­nézünk magához ía, hátha akar szer­ződni egy pár holdra. — így Bánya­völgyi. — Nincs nekem erre szükségem — mutat elhárító, de nem ellenséges mozdulattal az istálló felé. — Tudod, hogy van két lovam, majd elvégzik azok. A tra&torcsoK I C8a^ ll^y ■»—. ............................. 1 mellékesen me gkérdj az egyik (az a kövér, min­dig mosolygós), hogy tulajdonképpen mit is akar vetni. — Hát cukorrépát ... kérdi, de nem folytatja tovább, mert az egyik már firtatja: hogy akarja, megmunkálni a főidet a cukorrépa alá. — Hogy is leszünk a cukorrépával *— mondja inkább csak magának. Aztán feléjük: — Elvégeztem rajta a mélyszántást az ősszel, most majd megboronálom. A válasz bosszú és részlete«. Szinte felér egy kiselőadással. Bá­nyavölgyi tartja, a másik, a kövér is beleszól időként (most is állandóan mosolyog, meg a lány is.) Nézd csak. Hogy érti ez. a vöröshajú fruska is a dolgot — gondolja magában Ke­resztes József. Bányavölgyi pedig csak folytatja tovább. Hogy a borona csak meg- szaggatja a földet, de a gyomot nem irtja ki. Bezzeg a tárcsa. At jó 'i? ccn ire larif és msgnézbeük, ma -adt e u'ána gyom a földben. Jetentkozflt Keresztes József hallgsl, időn­ként nagyot bólint. Nem makacs ember ő, tudhatja min­denki róla a faluban, hogy hajt az okos szóra. Már pedig az. amit ezek a fiatalok magyarázna.k, úgy hallat­szik, mint az okos szó. Hogy a bo­rona szaggatja a földet — szent igaz. Az is igaz, hogy néni irtja ki a gyo­mot. De a tárcsa... Látott ő mát tár­csával elmünkéit földet. Tudja,, mi­lyen az. Csak hát ló van — pénz meg ni nos ,.. — Nem is kell pénz, lehet ter­ményben is szerzőiéi. — Ezt a lány mondja, Kiss Ka,?ó. — 22 kiló búzá­ért megtárcsázunk egy holdat. Ezzel billen át a mérleg. 22 küó búza? Mi ez*! Alig több egy jó sza­kajtóra valónál. És azl is majd csak betakarítás után kell fizetni­— Gyerünk be a szobiba, ott meg­írhatjuk a szerződést. Mennek mind a négyen befele. Elől az öreg -Keresztes, utána a három fiatal. — Na gyere te is szerződést kölni — kiált oda menetközben a szórn­ál u r«s szádjának. Vörös Ferencnek. Szinte pajkos jókedve van. — Nem érdemes lehajtani a tehened — teszi hozzá, Ferenc, aki eredetileg szalmáért jött hátra, inkább csak kíváncsiságból csa'lako­zik a mene.hez. A másik szomszéd, Oláh Imre vízért jött a közös kútra. — Neked so érdemes lehajtani azt a két fiatal csikót. — magyarázza neki Keresztes József, — Jóbban meg­csinálja azt a gép, meg ócsobban is. Hatan mennek be a szobába. Három ckorági dolgozó paraszt, három szom­széd, meg hárman a szentlőrinci gép­állomásról­Kiss1 Kató. meg Horváth Jancsi (a. mosolygós) már írjóIc a szerződése­ket. Bányavölgyi még" magyaráz. Oláhnak azt, hogy nemcsak búzában, hanem kukoricában, árpában, rozs­ban, zabban is lehet fizetni. Oláh egy kicsit gondolkodik még. Csak amikor a két szomszédjának mutatják a gépállomásiak, hogy hova írjanak alá, akkor szólal -meg ő is: — Állítsák ki nekem is hét hold­ról. ZKíit íztaknM&öiA ta. kitJdMt 14 sztahánov küldöttválasztás óta gtjor. son peregnek a napok. Közeledik v szép. gyönyörű nap, a Sztahanovisták Országos Tanácskozásának megnyitója. Sokun lesznek majd együtt az or­szág minden részéből, öntők, marósok, mind sztahanovisták, észszerüsitők, akik megértették a mai idők szervát, akiknek kiváló munkájával sikerült idő előtt befejezni a hároméves tervet és beindítani az újat, ötéves tervün­ket, 0 Hogyan készül a pécsi Zsotnay-gyár legkiválóbb dolgozója láger Mihály elvtársi Mit visz majd magával a nagyjelentőségű tanácskozásra? A SS év alatt, melyet a gyárban töl­tött, meyszürkült a haja, megszaporod­tak a barázdák magas homlokán. Erő.u kezén a nemrég abbahagyott munka nyoma. Most jött a műhelyből, ahol 120 embert oktat a korongos szakma fogásaira. Van 20 korongos tanulója, két formaöntője, 10 lakalostanulója, akik mind szeretik láger elvtársat, ér­zik, hogy amit ad nekik, azt rtfmref- i lélekkel adja. Három hete szakoktató \ az üzemben. Azelőtt együtt dolgozott ‘ a brigáddal. 180 kilós fedémet szige­telőket készítettek együtt. • A százalé­kuk mindig kétszáz felé járt, A nagy kitüntetést — amelyért szorgalmas munka előzte meg —, me* | séli láger elvtárs. — Igyekeztem min- t dig a tőlem telhető legjobbat nyújt a- I ni a munkánál. Nem sajnáltam a fá­radtságot a kísérletezésre, ha sek se- 1 lejt adódott egy munkallpnsnál. Képes \ voltam munkaidő atán itt mar adni, de j nem is bántam meg, mert fáradtsága- ; mat minden esetben siker koronázta. J A kísérletezés után csökkeni a selejt- ) kevesebb lett a hibás szigetelők szá­ma és emelkedett a teljesítmény. — Szerettem én a fizikai munkát U, ; de amit most három hete rámMztak , olyan feladat, melyet szívesebben I végzek. Az én feladatom, járni esc öze. j met, tanítani az ifiket is általában le- ) meny lucreot folytatni a telejt eüen. i e~° Item harcosiak a selejt 'eStest,. rí kerültek a minőségi munka terén az utolsó helyre a Pécsi Dohánygyár dolgozói Egy szó. mint szíj, Poszek Lajo«, a. Pécsi Dohánygyár termelési fele­lőse nem sok dicsőséget hozott haza Egerből. Sőt... Egerben kiértékel­ték a dohánygyáriak minőségi mun káját egy termelési ankét keretében. A Pécsi Dohánygyár a hetedik — utolsóelőtti — helyen áll. Ezt. cso­magolta bo Poszek elvtárs, amikor hazafelé indult. Nem nagy öröm volt ez neki, de nem örültek a gyáriak sem, amikor a kibővített üzemi há­romszög ülésen, majd az összdo'gő­zök előtt, termelési ankéten kipak- kolta. Olajos szÍTarkát találtak kocsányi, csomagolásnál elmosódott címkéket, vastagabbra vágott- do­hányt, hosszabb, rövidebb szivarká- kát". — Mint egy-egy ütés, úgy ha­tott a felsorolás a dohánygyáriakra. Jobban mondva, azokra, akik a jó termelést, a sélejtnélküli termelést szívügyüknek tekintik. Do azokban is megindult valami, akik hibásak voltak abban, hogy- a hetedikek let­tek. És elmondhatjuk, elég sokan voltak hibásait benne. Nem elég büszkének lenui a gyár­ra, arra, hogy túlteljesíti a tervelő­irányzatát, nem elég azt hangoztat­ni. hogy ,,mi pécsi dohánygyáriak... mi megájljuk a helyünket“. A sza­vak mögül lám elöbujtak a tények. Előbujt az, hogy a gyárban hanyag­ság, gondatlanság, auyagpocsékol is is előfordul. A Pécsi Dohánygyár ahová igen gyakran jönnek tapasz talateioréro a másik gyárakból, ahol sok szép újítást, jó brigádokat, jó munkaszervezést látni, alaposan le­maradt a minőség terén. Csönd lett Poszek elvlárs beszá mólója után. Nagy csönd pár percig. Azután a felszóía'ások megélénkítet ték a gyűlést. Kelemen József elv- társ valahogy mindegyikük helyett beszélt, — A Párt határozata nemcsak mennyiségi, hanem minőségi mun- kára is felhívta a figyelmünket. Töb­bet- és jobbat kell termelnünk. A ma­gam részéről önkritikát gyakorolok. Előfordult nálam is hiba, de' őzt igyekszem kiküszöbölni, mint öntu­datos kommunista. — Nézzük csak civtársak, ha mi rossz minőségi cipőt veszünk, vagy selejtes anyagot, akkor mi is bősz szankodunk, mi is szidjuk azokat, akik gyártották. Hát kezdjük még mi magunk a javítást, mert csak akkor várhatunk más dolgozó tár­sunktól jó munkát, ha a magunk frontján mi is megteszünk mindent. Ez igaz, sokan érzik így é3 so­kakban születik meg az elhatározás. ..jobban fogok dolgozni, mint edd:g‘‘. De vannak olyanok is, akik a hi bsit nőm önmagukban, liánom gép­ben, anyagban keresik, amikor tud ják, hogy elsősorban maguknál kel­lene elkezdeni a sorolást. Mit mond például Várkonvi gépmester? Azt ajánlja, hogy vegyék le a gép fordu­latszámút. Ezt a megoldást ta’álja a jobb minőségi munkára. Vnrga JÓ no snő a faossmfi mtaf okolja, mintha Pestig legalább is valaki újratöltoné a szivarkát és külön ,,finánclábakat“ (vastag ko­csányi) rakna bele. vagy cgv másik Olvtárnő. oki azt állítja, hogy Pes tcd jobbak az anyagok, mint Pécsett. De Ők vannak kevesebb-n. mert a többiek helyesük, amit Fodor Jó­zsefné elvtársnő — most. lett. álmon- káa — mond. — Tudjuk, hogy volt, hiba a válo- gatónök munkájában, de mától kezd­ve — ígérem — jobban fogunk dol­gozni, pontosabban, rendesebben. Sokkal jobban fogunk vigyázni... Várkonyi Lajosné másnap odaá'lt a brigádpadok mellé a válogatásnál. Mindegyiket ktilön-külftn megláto­gatta. „Elvtársnők tudjátok, hogy hagy szégyen ami bennünket ért, de meg van a mód, hogy kijavítsuk. Használjuk hát ki az alkalmat.., máskép végezzünk ebben a hónap­ban". 2>sst a Tílgrőhn.11 megszélal a csengő, Iványi elvtárs gépe mel­lett. Odalép, megigazítja a gépet. Hi­bás dohány megy. illetve menne, de Iványi László leállítja a gépet. — Bár így tettünk volna a múlt hónapban is, de megmondhatjuk őszintén, hogy nem inimiíg figyel­tünk a csöngőre, egymásra vártunk, hogy majd a másik nézi a gépet. Hanyagok voltunk. De most máskép lesz —- teszi ő is hozzá, A Dohánygyárban * a dolgozók nagyrészére jól hatott az a kiérté­kelés, ami bírálat is volt az üzem felé. Az üzemvezetés pedig vozessou a válogatásnál is selejtkimutatást." És vigyék a nyilvánosság elé azok­nak a nevét, akik selejtesen termel­nek. Ha a Dohánygyárban a vezető­ség ellenőrzése párosul a dolgozók elhatározásával, hogy megjavítják a minőséget, a február 24-1 Pécséit történő minőségi értekezlet már minden bizonnyal más eredményeket mutat majd fel, mint a legutóbbi egri termelési ankét, • Amikor őfra tt sztahánovtsda tanács- * hozásról beszélünk, boldogan ntoso- | lyog. — Én hogy készülök* Ahogy | mindenki készülne, ha ilyen nagy kk 1 tüntetés éri Tanulok! Sokkal Ubbet | mint azelőtt. Ét készülők a bestimm j lóra. Mert nekem is lesz mowdaní. valóm. — Elmondom majd a yyór fejlődé- i sét, azt, hogy most sokkal szíueseb- . ben dolgozunk, újításokat hazunk, J gyorsítjuk a munkamenetet, áiadjuk egymásnak a munkában szerzett ta- i paszlalatot, elmondom majd, hogy j gázkemencét építettünk és azt, hogy : ezzel új lehetőségek nyittok a St-lahó- : nov-mozgalom számára a pécsi Zsol- ( nayban. Elmondom, mi hogy harco- j lünk a selejt ellen, hogy ez most ne- > kém külön szép hivatásom, mert reg- 1 géltől estig ezt figyelem, elmondom, i hogy dolgozik a kétszázas , btigád, í hogy nálunk mennyire segíti az űjt- j tókat, észszerüsítőket, a sztahánovisld- i kai és még sok mindent, addig majd j még gyűjtögetem, aztán fenn majd ki- í cserélem és sokkal többet hozok hat«, j mint amennyit elviszek. - , - ; • Nagy György elüt árs az ÁVÉSt ko­vácsa és sztahánov-küldőtte U est akarja. Többet hazahozni, min* áa\eny- ngit elvisz. Beszélni ott fenn nemcsak kovácsokkal, hanem villanyszerelőkkel és hasonló szakmabeliekkel, akiknek tapasztalatait lehozza majd társéinak az üzembe, hogy jobban menjen m ter­melés, a harc az ötéves tervért, hogy . többen legyenek kétszázasok, kiváló, brigádok, jó tetjesítők. Már nett i* volt főbb újítása, amely bevált. Jtnst főldfáróval kísérleteznek, majd a *&• lanyoszlop beállításánál használnak is amellyel majd jóval lecsökkentik <* munkához szükséges időt, mert három órai nehéz munka helyett ezzel JkálT' percig tart egy lyuk kiásása. A ta­nácskozásig el kell dőlnie a siketnek. Ha sikerül, Nagy elvtárs újítással töb­be.' visz magával. • ———

Next

/
Oldalképek
Tartalom